Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

Szolidaritási hét Vietnammal Az Országos Béketanács Elnökségének új kezdeményezése VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Pénteken a Hazafias Népfront Országos Tanácsának klubjában kibővített ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége. A tanácskozáson, amelyen részt vettek a legkülönbözőbb társadalmi és tömegszervezetek képviselői, megjelent Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára is. Ott volt Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Felszabadítási Front budapesti állandó képviseletének vezetője. Harmati Sándor, az Országos Béketanács alelnöke nyitotta meg az ülést, majd Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese időszerű külpolitikai kérdésekről tájékoztatta a megjelenteket. Ezután dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke összegezte a magyar békemozgalom idei akcióinak, köztük a tavaszi békehónap eseménysorozatának eredményeit. Hatásos segítség — Politikai harc Vietnamért és teljes támogatás Vietnamnak! — ennek jegyében dolgoztunk eddig, s készülünk most új tettekre — hangsúlyozta, majd megállapította: nagyszerű eredménynyel zárult a szabadságukért és függetlenségükért harcoló vietnami hazafiak megsegítéséért kezdeményezett gyűjtés, amelynek több mint 22 millió forintos eredménye lehetővé tette, hogy a városok és falvak lakóinak adományaiból két tábori kórházzal és nagy mennyiségű gyógyszerrel segíthessük a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot. Ezenkívül egy 300 ágyas kórház és 4—5 iskola teljes felszerelését juttathatjuk el a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. Meleg szavakkal méltatta azok munkáját, akik hozzájárultak az akció sikeréhez. Beszámolt arról, hogy kevés hiján 10 000 kisebb-nagyobb demonstráció zajlott le a tavaszi békehónap időszakában. Résztvevői megbélyegezték az Egyesült Államok barbár agresszióját, a görögországi monarcho-fasiszta puccsot, a Német Szövetségi Köztársaság revansistamilitarista politikáját, s az imperialista hatalmak minden mesterkedését. Debrecenben és Pécsett tudományos békekonferencián vitatták meg az európai biztonság kérdéseit. Országszerte tízezrek ítélték el a görög hazafiak üldözését és Izrael militarista, hódító politikáját. A tavaszi békehónap egyben a népek közötti barátság nagyszerű demonstrációja is volt. A stockholmi nemzetközi Vietnam-k nferenciáról szólva megállapította, hogy a tanácskozás egyszerre volt a harcoló hős vietnami nép iránti szolidaritás nagyszerű megnyilvánulása és a legkülönbözőbb békeszervezetek gyümölcsöző együttműködésének példája. A stockholmi konferencia új szakaszt nyitott a nemzetközi békemozgalom történetében. A beszámoló ezután a nemzetközi Vietnam-konferencia határozatainak szellemében kibontakozott hazai és külföldi akciókkal foglalkozott, majd így folytatta: A vietnami hősök világünnepe — Október 21-én világszerte megünneplik a vietnami hősök napját. Javaslom az elnökségnek: hívja fel a tömegszervezeteket, hogy október 15—21 között rendezzenek közösen szolidaritási hetet Magyarországon a vietnami nép támogatására. Az eseménysorozat juttassa kifejezésre, hogy o magyar nép az amerikaiak háborús eszkalációs lépéseire a vietnami néppel vállalt szolidaritás erősítésével, az USA agressziója elleni tiltakozás eszkalációjával válaszol. — Javasoljuk, hogy nagygyűléssel nyissák meg a szolidaritási hetet, amelynek eseményein, a gyűléseken, találkozókon a városok és falvak lakói újra megerősíthetik, hogy helyeslik es támogatják a vietnami hazafiak igazságos küzdelmét. Szorgalmazzuk, hogy az üzemekben brigádok, az iskolákban úttörőcsapatok vegyék fel egy-egy vietnami hős nevét. A találkozókon a Vietnamban járt magyar delegátusok és a vietnami képviseletek vezetői személyes élményeik alapján számoljanak majd be a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek a vietnami nép mai életéről, nagyszerű helytállásáról. Ezenkívül a vietnami hét időszakában ünnepélyesen átadjuk vietnami barátainknak a magyar nép ajándékait — mondotta befejezésül dr. Sík Endre. r Uj vonások a békemozgalomban A referátum után elsőként Dinh Ba Thi, a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front budapesti állandó képviseletének vezetője szólalt fel. Köszönetet mondott a magyar békemozgalom szolidaritási akcióiért, a tavaszi békehónap és a vietnami hét megrendezéséért Megtörhetetlen harci elszántsággal szállunk szembe a kegyetlen és eszeveszett amerikai agresszorokkal, s nem hátrálunk meg — hangsúlyozta. Ezután Rames Chandra, a Béke-világtanács főtitkára beszámolt arról, hogy a stockholmi nemzetközi Vietnam-konferencia munkáját folytató állandó bizottság üléséről érkezett Budapestre, s elmondta: októberben a különböző földrészek országaiban minden eddiginél nagyobbszabású eseménysorozat bontakozik ki a vietnami nép támogatására. Nyugat-Európában egész sor bizottság alakul azoknak az amerikai fiataloknak a megsegítésére, védelmére, akik megtagadják, hogy részt vegyenek a vietnami nép elleni rablóháborúban. Több tiltakozó demonstrációt terveznek az Egyesült Államokban is. Dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, aki a magyar küldöttség tagjaként részt vett a nemzetközi Vietnamkonferencián, azt fejtegette, hogy jó ügy szolgálatában egy oldalra sorakoztatják fel a keleti és nyugati országok, a hivők és atheisták, valamint a különböző keresztyén felekezetek képviselőit is. Dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés al-elnöke, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy szüntelenül új vonásokkal kell gazdagítani a békemozgalmak munkáját. Székely Sándor tatabányai vájár dolgozótársainak nevében is megerősítette: mint eddig, a jövőben is tettekkel bizonyítják, hogy helyeslik, támogatják a vietnami nép igazságos ügyét. Ezután az Országos Béketanács elnöksége egyhangúlag elfogadta a vietnami hét megrendezésére benyújtott javaslatot. Felhívta a társadalmi és tömegszervezeteket, a városok és falvak lakóit, hogy csatlakozzanak a magyar békemozgalom új kezdeményezéséhez. Végül az elnöklő Harmati Sándor .megemlékezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 50. évfordulójáról, békemozgalmunk aktivistáinak nevében köszöntötte a kommunizmust építő szovjet népet (MTI) MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 57. évfolyam, 225. szám Ára: 50 fillér Szombat. 1967. szeptember 23. Szovjet dokumentumok a világszervezet előtt Az atomfegyverek alkalmazása megtiltásáról szóló konvenció tervezete A Szovjetunió pénteken javasolta, hogy tűzzék az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszakának napirendjére „az atomfegyverek alkalmazásának megtiltásáról szóló konvenció megkötése" kérdését. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Corneliu Manescuhoz, a közgyűlés 22. ülésszakának elnökéhez intézett levelében megállapítja: most, amikor a világban hatalmas atomfegyver-tartalékok halmozódtak fel, és néhány állam agresszív cselekményei következtében a nemzetközi helyzet kiéleződött, különösen időszerű, hogy megoldjuk az atomfegyverek alkalmazása megtiltásának problémáját. E probléma mielőbbi rendezésének elősegítése érdekében a szovjet kormány megvitatás végett a közgyűlés elé terjeszti az ilyen konvenció tervezetét. E konvenció elfogadása — a szovjet kormány véleménye szerint — elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését. A konvenció tervezete 5 cikkelybe foglalva megállapítja, hogy a konvenciót aláíró valamennyi ország ünnepélyesen vállalja, nem alkalmaz atomfegyvereket, nem fenyegetőzik e fegyverek alkalmazásával, nem késztet más államokat arra, hogy ilyen fegyvereket bevessenek. Ezen túlmenőleg — mint a tervezet rámutat — a konvenció résztvevői vállalják, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az atomfegyverek gyártásának beszüntetésére, a felhalmozott tartalékok megsemmisítésére vonatkozó mielőbbi megállapodás érdekében, a hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósítandó általános és teljes leszerelési szerződéssel összhangban. A benyújtott tervezet hangsúlyozza, hogy a konvencióhoz minden állam csatlakozhat Határozattervezet az agresszió fogalmának meghatározásáról A Szovjetunió pénteken az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszaka elé terjesztette megvitatás végett a következő kérdést: „Az agresszió fogalma mielőbbi meghatározásának szükségessége a jelenlegi nemzetközi helyzet fényében". Andrej Gromiko Corneliu Manescuhoz intézett levelében megállapítja, hogy az utóbbi időben egyre gyakoribbá váltak az olyan esetek, amikor fegyveres erők felhasználásával agresszív cselekményeket követtek el szuverén államok ellen. Kihasználva azt a körülményt, hogy nincs kidolgozva az agresszió általánosan elfogadott fogalma — hangzik a levél —, a fegyveres erőszakot alkalmazó államok nem egyszer különböző ürügyekkel próbálták leplezni és igazolni agresszív cselekményeiket. Ezért az agresszió fogalmának kidolgozása nem kis jelentőségű lenne a béke szempontjából. A határozattervezetben a szovjet küldöttség javasolja, hogy a leggyorsabban dolgozzák ki az agresszió világos és általánosan elfogadott meghatározását, hozzanak létre a feladat elvégzésére új különbizottságot, amelynek az lenne a megbízatása, hogy a közgyűlés 23. ülésszaka elé terjessze az agresszió fogalma meghatározásának tervezetét. A Szovjetunió küldöttsége úgyszintén indítványozza, hogy tűzzék a közgyűlés következő, 23. ülésszakának napirendjére, külön napirendi pontként az agresszió meghatározása kérdésével foglalkozó különbizottság jelentését. Gromiko nagy beszéde az ENSZ-ben Pénteken délután, magyar idő szerint 15.50-kor folytatta munkáját az ENSZközgyűlés 22. ülésszaka. A pénteki ülés első felszólalója Thorsten Nilsson svéd külügyminiszter volt. Utána Takeo Miki japán külügyminiszter szólalt fel. Ezután Gromiko szovjet külügyminiszter nagy beszédben fejtette ki kormánya álláspontját a különböző nemzetközi problémákról. Bevezetőben rámutatott arra, hogy számos égető nemzetközi probléma megoldatlansága nagy felelősséggel járó feladatok elé állítja a közgyűlés 22. ülésszakát. Ez az ülésszak nagy jelentőségű azért is, mert ez év november 7-én lesz a szovjet állam fél évszázados jubileuma, ami nemcsak a Szovjetunióban nagy ünnep, hiszen az 50 évvel ezelőtt lezajlott Októberi Forradalom óriási hatást gyakorolt és gyakorol ma is az egész világon a dolgok menetére. A lenini békés együttélés elvét fél évszázad igazolta Gromiko rámutatott arra is, hogy a háború megszüntetésének, egy új világháború megakadályozásának, az államok egyenjogúságának, a belügyekbe való be nem avatkozásnak az elvei már kifejezésre jutottak az Októberi Forradalom befejezése után néhány órával elfogadott lenini békedekrétumban. Mindjárt a szocialista forradalom győzelme után Lenin leszögezte a békés együttélés elvét és ezt az elvet fél évszázad tapasztalatai igazolták. — A kommunista világnézet elferdítésére irányuló kísérletekkel szemben most is kijelentjük — folytatta Gromiko —, hogy a haladottabb társadalmi rendszer azáltal bizonyítja be fölényét a letűnő rendszerrel szemben, hogy egyre teljesebben elégíti ki az emberek anyagi és szellemi szükségleteit, ténylegesen megvalósítja az emberi jogokat. A haladottabb társadalmi rendszernek ehhez nem háborúkra, hanem a szocializmus és a kommunizmus békés építésének feltételeire van szüksége. Van lehetőség a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok javítására, ha az államok valóban keresik ennek módozatait. Gromiko a továbbiakban azt fejtegette, hogy a békés együttélés elveit tükrözi az ENSZ alapokmánya és számos határozata. Az alapokmány aláíróinak tiszteletben kell tartaniuk ezeket. Az agressziós cselekmények beszüntetése nélkül nincs és nem is lehet tartós béke és biztonság a népek számára — fűzte hozzá. geti az egész világot a vietnami háború. — Amerikai részről időnként úgy próbálják beállítani a dolgot, hogy az Egyesült Államok nem kifogásol egy vietnami „békekezdeményezést". Ilyenkor a sajtó megfelelő húrokat penget, Washington megbízottai felkeresnek néhány fővárost, az ENSZ-ben pedig — amelyre nem tartozik a vietnami probléma megoldása — kulisszák mögötti találkozókra és tárgyalásokra kerül sor. Ámde az ilyen „kezdeményezés" minden alkalommal belső és külső szükségleteket szolgáló manővernek bizonyult, amely szappanbuborékként pukkan szét. Gromiko rámutatott arra, hogy az amerikai megbízottnak a csütörtöki ülésen mondott beszédéből ismét kiderült: azok, akik fegyveres erejükkel betörtek Vietnamban, nem hajlandók onnan kivonulni és a VDK bombázásának beszüntetését továbbra is ultimatív jellegű követelések teljesítésétől teszik függővé. Vietnamban a béke csak akkor állhat helyre, ha az agresszorok kivonulnak. — A Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt egyre növekvő támogatást és sokoldalú segítséget nyújt a vietnami testvérnépnek az agresszió visszaveréséhez. A Szovjetunió maradéktalanul támogatja a VDK kormányának az álláspontját, valamint - dél-vietnami népet egyet' képviselő DNFFnek a ogramját. Mindkettő összhangban van a genfi egyezményekkel. A vietnami nép hősiesen harcol és mi bízunk igazságos ügyének győzelmében — jelentette ki Gromiko. El kell érni az izraeli csapatok visszavonását Vietnamban akkor lehet béke, ha az agresszorok kivonulnak Ezután a vietnami kérdésről beszélt. Kijelentette: az amit az Egyesült Államok Vietnamban művel, nem egyéb, mint a nemzetközi útonállás politikájának megnyilvánulása. — A vietnami háború 1945 óta a legnagyobb arányú háború — folytatta Gromiko —, veszélye nemcsak a hadműveletek méreteiben és intenzitásában rejlik, hanem abban is, hogy a hadműveletek bármely pillanatban újabb területekre, újabb államokra terjedhetnek ki. Hiába próbáják Washingtonban különböző megnyugtató kijelentésekkel félrevezetni az embereket. Ez csak anynyit jelent, hogy nem mondanak igazat és nem akarják, hogy lássák, milyen tényleges veszéllyel fenyeA továbbiakban Gromiko rátért az izraeli agresszió kérdésére. Kijelentette: a Szovjetunió elítéli Izrael agresszióját és a kérdés megoldását abban látja, hogy mindenekelőtt el kell érni az izraeli csapatok visszavonását a június 5-e előtti vonalakra, továbbá meg kell téríteni az EAK-nak, Szíriának és Jordániának azokat az anyagi károkat, amelyeket az izraeli agresszió okozott és az izraeli megszállás okoz. Izrael köteles végrehajtani a ENSZ Jeruzsálemmel kapcsolatos határozatát: ellenkező esetben a Biztonsági Tanácsnak határoznia kell Izrael elleni szankciókról. A Szovjetunió — mondotta a szónok — kész részt venni ilyen határozat megvalósításában. — A Szovjetunió annak a híve — hangsúlyozta Gromiko —, hogy a déli határaival közvetlenül érintkező térség valamennyi állama számára szavatolni kell a békét és a biztonságot. De ez az út sem járható, ha nem történik meg az első lépés: ha az arab területeket nem tisztítják meg az izraeli agresszorok csapataitól. Izrael támadása ismét felveti az ENSZ előtt az agresszió politikájával szembeni magatartás kérdését. Vagy megengedjük a hódítóknak, hogy a megszállt területeket politikai alku tárgyává tegyék és ezáltal mintegy megjutalmazzuk őket az elkövetett bűncselekményekért, vagy pedig a hódítók csapatainak azonnali kivonását követeljük. Az események logikája válaszút elé állítja az ENSZ tagállamait: vagy megfékezik, vagy támogatják az agresszort. (Folytatás a 2. oldalon.)