Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

Siklós Jánost 9 • Önmagunkat nézve Nehéz a számvetés, s ezért nincsen meg igazán nagy, szintetizáló mú. amelylyel (Takács István írását idézve, DélMagyarország. 1967. szeptember 10.): „egyrészt rendbe kell tenni ennek a nemzedéknek saját élettúját önmaga előtt is; másrészt fel kell mérnie azt az életutat is. amelyet ez idö alalt az egész ország megtett". E nemzedék belső kényszere sürgeti ezt igen erőteljesen, s különösen a saját - életútját szeretné már látni öszs-efogottan (olyannak, amilyen a valóságban). CD Két és fél evtized — egy emberül tóvel szabva — valóban nagy idő. S mégis magunkról; pályánkról, sorsunkról, fényes tetteinkről, szerencsétlen cselekedeteinkről. fölemelkedésünkről és aláhullásunkról vallani olyan korhűen és megrázóan igazan, még most is nagyon nehéz. Ránk nehezedik egv teljesen szubjektív eredő; tegnapi és mai tetteink összefolynak, szakadatlanságuk két pólust táplál; a letisztult, józan megítélés lehetőséget nyújtja tiz.-tizenöt évi önmagunkról; de a móstani nagy fordulóra készülődés sistergő, forró gőze meghomályositja a tisztánlátást. Mai tevékenységünk lehiggadt vizsgálata a mi eletünk keső alkonyán történhet meg. Azt pedig a következők végzik el. akik a második világháború utan születtek, s egy újabb évtizedben érnek be alkotásra. ítélkezésre képes nemzedékké; akikről Uja Éhrenburg utolsó írásában (a Nauka i Zsizny c. folyóiratból vette át az Élet é.s Irodalom 1967. szeptember 9-i száma) azt mond.ia: ,.Mnst mintha frontáttörésnek lennénk szemtanúi. A fiatalok kezdik megérteni, hogy a tudomány vagy a politika erkölcs nélkül, a szerelmi játék szerelem nélkül olyan, mint az a bizonyos vadas mártás vad nélkül..." A szintetizálásra törekvö műnek, amelyet a mi nemzedékünk készít önmagáról a valóságban, hátra van egy nagy fejezete: a következő évtized. A jövendő évtizedében bontakozik ki e nemzedék munkájának, életének olyan értéke, amely a nemzeti sors arcán hagyja az értelem, szabadság, emberi méltóság sok szép vonását. Nem újabb illúzió festese ez: erőfeszítések és eredmények, kínlódások és konfliktusok, sikerek és sikertelenségek kerítései közt érik meg három é.s fél évtizednyi serénykedésünk élvezetes gyümölcse. Nem azt akarom sejtetni, hogy addig nem születhet átfogó összegezés, amíg e nemzedék alkotóan működik, újabb es ujabb darabkákat ragaszt életművéhez. Azt se érezze ki senki e sorokból, hogy tán legszívesebben az utókorra testálnám e nemzedék életének vizsgálatát. E munka nagyobbik felét mi végezzük el. Ehhez azonban szükséges, hogv a ránk következők szemével is nézzük tegnapunkat és holnapunkat. Üjra rsak Ehrenburgot ictei.em: ..A különböző európai országok fiataljai még nem érlelődtek meg égészen. még nem tudják biztosan, mi a hivatasuk, de abban már egészen bizonyosak. hogy lenézik atyáik hiszékenységét, böbeszédöségét, szentimentalizmusat. Egy cseppet sem hasonlítanak azokra az 1936-os kamaszokra, akik arról ábrándoztak. hogy Spanyolországba mennek, meg\ederti Madririot a fasiszták ellen. Sok szónak változott meg a kicsengése: a ..barrikód" például ma már romantikus színházi díszlet, a ..háború" képzeletéhez nem tankok és lövészárkok, hanem gombaalakú atomfelhók társulnák, a „világűr" szó hallatán sok fiatalt már-már elfog az útiláz." Szükséges előre figyelni, mert ellenkező esetben úgy járhat nemzedékünk önvizsgálata a ránk következők előtt, mint az öreg ember, aki a második mondat után rákezdi: „Amikor én Isonzónál jártam, úgy hullott ott a arénát, mint a záporeső ..." Van-e bennünk hajlandóság arra, hogy érzelmi töltetű azonosulásunkat óvjuk az ész élésen vágó késétől ott, ahol a realitás megszokott érzéseinkbe kellemetlenül belehasit? Igen. van. S ez legalább annyi buktatót takar, mintha valaki előkelő idegenként akarna a mai nemzedék évtizedeiről szólni. Ilyen veszedelem is fenyegeti önvizsgálatunkat: a forradalmi romantika racionális értékelnek megállapítása közben szii esen lekicsinviik azt, amiért milliók áldozták föl életüket. Utódainkban kevesebb lesz a nosztalgia életünk, sorsunk, munkánk iránt, mint bennünk, akik végig csináltunk, amit ránk szabott az alkotóképes négy évtized. Szigorúbb szemű, eszű és tollú vizsgálat lesz az övéké: a valóságos értékek és drámák kerülnek általuk összegezésre. Az ész és irányító szerepe náluk kisebb teret enged a bennünk élő, velünk járó túlzó szentimontalÍ7musnak. Egyébként általuk a7 is jobban kiderül, hogy tetteikben valóban mi válik öröktörvényvvé. századokra szólóvá es mi a múló. csökkent értékű. s mi az ahol alig-alig léptünk. Ami az emberi magatartást, új erkölcsiségünk ható erejét illeti, talán itt ér benünket maid a legplasztikusabban jeléntkcző negatív ábrázolás. Nem azért, mert többet tehettünk volna, és nem tettük meg. hanem azért, mert rendszeresen naiv hiszékenységünk vermében botorkáltunk; azt hittük, egy gyökeres társadalmi -változás után nemsokára megváltozik az ember. Nemzedékünk morális, karakterisztika! világa, magatartása mindjárt más lesz. Pedig Lenin igen sok alkalommal óvott ettől az. illúziótól. Sajnos, nem változik az emberi tudat és szokás óhajunk szerint, s ezért csapódunk néha-néha a valósághoz, ahol óhajunk légies teréből esve. szükségtelenül belső sérüléseket szenvedünk. Ezt a fajta vergődést sokan életünk elemésztöjének érezzük, de a következők majd csak annyit állapítanak meg — összegező ésszel —, hogy ebben a szférában mi mennyire mozdult e nemzedéknél. Ily módon értem én: nemzedékünk önvizsgálatánál figyeljünk előre is. Ezen az úton már egészseges csapásokat vágtunk. Takacs István említett írásában fölsorol néhány mutatót. Megjelent müveket, regényeket, drámákat, filmeket. Egyik sem á szintetizálás, a monumentalitás igényével Íródott, készült. S ez természetes is. A nemzedéki önvizsgálódás kezdeteinél tartunk. A körülnézés, a kifejezcs. a megfogalmazás mikéntjének mérlegelésénél, az észrevett konfliktusok, drámák vizsgálatánál. Fölösleges bizonygatni az elindulást. Ezeknek a részvizsgálódásoknak művészi összegezéséből adódik egybe a kor. s vele együtt az ország sorsának alakulását mutató hiteles ábrázolás. Még egyszer hangsúlyozom, az epizódok, a rövid időszakot, nagv nemzedéki sorsfordulót bemutató alkotások jelentőségét, amelyek persze nem helyettesíthetik majd egv nagy erejű szintetizáló mű vagy művek megírását. Marx megállapítása ma is érvényes: Dickens regényeiből töbebt. tudott meg koráról, mint egv könyvtárnyi tudományos műből. Bizonyíték erre a húszasharmincas évek nemzedékének önvizsgálatát elvégzők alkotása; a körünkben élő nagv íróknak ez volt fő életművük. Regényeikből, szociológiáikból, szociográfiáikból pontosan megmérhető elődeink éleiének két. két és fél évtizede. A mai nemzedék önvizsgálatát már nem ők végzik el. Van azonban a mi indulásunknak figyelmeztető gyengesége is. Alig jut el ez a vizsgálódás a munkásosztályhoz. Néha olyan érzés fogja el az embert, hogy ebből a rettenetes erejű, megrázó drámaiságot felölelő átalakulás művészi megjelenítéséből kiveszett a munkásosztály. Vizsgálataink képe többnyire intellektuális körökből, kispolgári éghajlatból, jobb estben paraszti millióból készül. Nem ezt kárhoztatom, csak épepn a szintetizálásra törekvő nemzedéki önvizsgálatból a perdöntő erő, a társadalmi gerinc nem hiányozhat. Sajnos a kezdeti lépéseket figyelve — eléggé hiányzik! Szó sincs arról, hogy proletkultos emlékeket élesszek föl, vagy egysikú zsdsnovi miszticizmust, igényeljek, vagv semmitmondó üres formulák hiányérzete támadt volna föl,bennem. De er.nek a lassacskán beteljesülő negyedszázadnak a központi mozgató erejé. milliók egyéni sorsának, az ország formálódásának meghatarozója mégiscsak a munkásosztály, a mai nemzedék anyagi, morális, műveltségbeli, ideológiai letéteményese. E7.ért nem fogadható el az a kitérő szabadkozás, hogy ..mit látok én a munkásnál, azelőtt is dolgozott, most is dolgozik. Öt nem érték drámai fordulatok . .. Igaz, hogy most is dolgozik, csak éppen egy új nemzetet és országot, egy másfajta nemzedéket teremtett a munkájával. Perszé olcsó drámaiság. botcsinálta konfliktus Itt valóban kevesebb akad. Nehezebb kibányászni a „lényeget". Semmit sem je-* lent az. ha az alkotó művész elmegy a „gyárba". írhat jó riportokat, vagy az élet, kérgén járó munkástörténeteket, de nem tudja ezzel az ismeréttel megoldani igényésebben azt a korrajzot, amit talán szeretne. Ehhez az szükséges, hogy az író benné éljen a „lentben'' és a „fentben" — a társadalom mozgásából né csak a rezdüléseket csípje el valahol, hanem a mozgás öelíő törvényeinél álljon. S úgy Ismerje típusainak „belsejét", mint ön-»magát. Ez nehéz vállalkozás. De amilyen kár volna nem üdvözölni a kezdeti lépések szép eredményeit, olyan kár lenne a kifogásolt helyzetet figyelmen kívül hagyni. Természetesen itt sem óhajok szerint alakulnak a dolgok, parancsra és határozatra nem változik semmi. Viszont á figvelémfelhívó leénv ilven fajta meditáció esetében azt hiszem, helyénvaló. A mai npmzédékről beszélek, amelyik együtt él elődeivel é.s utódaival, s ez a folytonosság mindig így volt és' marad. De a mai derékhad az. amelyik moist a legfontosabb, alkotó erő. Van ennek egy sajátos tipuso. Az úgynevezett funkcionáriusról — tisztségviselőről szólok. Azokról a Hz és tízezrekről. akik két évtizede gyakorlati módon irányítják az ország sorsát. Nem akarom senkinék sem a szíves figvelmébe ajánlani a tisztségviselőket, csak néhány vonással megmutatom r korszak — bocsássanak meg — szekérhúzóit. Azzal a szándékkal, hogy e nemzedék életútjának. összegező igényű elrendezésében kiinduló- szerepet kell. hogy kapianak ezek az emberek. Kik ezek? 'JTÓ-^fe .... NAGY B. ISTVÁN '• — R V FATELEP H azánkba az első rabbruhát John W. Tcith, 1956-ban mjsjszíre szakadt hazámfia hozta be unokaöccsének. Bár a rabruha amerikai típusú volt. Tóth Zsolt óriási sikert aratott, vele az Anna press7.óban és környékén. A keletkező szükséglet. kielégítésére először a maszekok álltak rá: potom 1500 forintért már jól szabott zsákvászonból készült fegyencruhát lehetett kapni. Ekkor következett a letargikus vita korszaka. A sa.itó tudla. hogv ellenpi-opaganriája csak népszerűsíteni fogja az új viseletet, de néhány témaszegény újságíró mégis megpróbálkozott a gúnyor fegyverével. Erre más, bátor hirű Újságírók. , hetilapok munkatársai, kiállják apia elgondolás mellett, hogy nem a ruha a fontos, hanem a szí).lóság, és persze valaha harcoltunk a Coca-cola és a beatles frizura ellen is. ám mégis elteriedt. airti eltér.jenriő volt, és lám nem dőlt össze a szocializmus. (Ténveg nem dőlt össze.) A következő fázisban a nyereségre törekvő államj ipar is belekapcsolódott a rabruha-szükségleí kielégítésébe, és hamarosan diadalmas cikkek láttak napvilágot arról, hogy Gombi5 Pál: pénztárcáját az öltóc zőben feledvén, civil rabruhájában jelent meg a fegyházban. A setaló rabok gúnvolódvg fogadták, hogy „Lám. te is lebuktol. te csibész, most majd Rabruha ÜJ divathóbort kaioH lábra az Erv«stllt Államokban, A fiatalok köréb»n sokan öltenek rabruhát ezzel a felirattal: „A, állr.ml börtön tulajdona". (Htr a Basler Naehrirhtenben.) lesz elegendő hazai fegyencruha a dol. gozóknak. Csúcspontját a divat akkor érte el, amikor az ifjúság példáján felbuzdúlva a lánvkakedvelő magánautósok kezdték el hordani a volán mellett Szellemi szükségleteink legfőbb kielégítője, a táncdal, így szólt, erről: 'Slusszkulcs és rabruha rabruha Szerelemre nincs gondja nincs gondja A tendencia csak ekkor fordult meg, amikor Bezskó Alajos hivatásos fegyőr megismered, ho| lakik az úristen!" Ez az éset ís belekerült a" lapokba é= megihlette az addig semleges rendőrséget. Nevezetesen egy pszichológus őrnagy azt javasolta, hogy az autósokat, akik rabruhában vezetnek, igazoltassák, akik nem autósok, azokat szintén, hátha szökött raliok. Ámde. bár az igazoltai ottak között jócskán akadt rovottmúltú és néhány szökött rab is. a tömegeknél csak növelté a lelkesedést az a tény, hogy remek dicsekednivalójuk akadt: hogvan és miként viselkedtek a zaklató zsernyákokkal. Ám az emberi agy kapacitása kifogyhatatlan. Erről a mélyigazságról az első tanú bizonyságot, Zs. Gyula rendőrörnagy szolgáltatta. akinek Zs-elve alapján a rabruhás autóvezetőket nem szökóttség gyanúja miatt vizsgálták meg, hanem autójuk állapotát és menetlevelét ellenőrizték — és írre, kiderült, hogy a szóke fiataikorú nő kocsijukon rendszeresítve van, ám a stoblámpa nem ég, Igen ám, de mi legyen a gvalogos fegyencruha h ord ókkal? Egy hónap telt el tétovázással, majd egy egyszerű ifjú nyomdai szedő feltalálta a csalhatatlan ellenszert. Egy bélyegzőt szerkesztett es niegbotlás ürügyén a fegyencruhásök hátára nyomta a következő szöveget* VESSZEN A FRADI! A csakhamar többszörösén összevert rabruhások ezekutén letettek a divatruha v ítéléséről és visszatértek az egyszerű, konzervatív cöwboy-nadrág hordásához. Először a forradalmi mozgalomban járók léptei' után ' indultak; az idősebbek tölték az utat. Munkapadoktól, földekről elindult gyerekek voltak, akik végigcsináltak mindent. Ügy leplek a közélet porondjára, hogy először hittek és csak azután tapasztaltak, tanultak, s ez a belső összeütközésnek az egyik fő forrása, mert a realitásokat. az élettapasztalatokat és a tárgyi tudást eleinte nélkülöző hit az élet. próbáin bizony néhányszor megbicsaklott. S az erösebbje — akik jók voltak üllőnek es kalapácsnak — nem tágítottak; ••gybemaradtek, morálisan cs jellemileg is. Tegnap es holnap i.s a két nagy társadalmi osztályhoz tartoznak, odakötödésüket három diploma sem zárja ki. (Akik meg elvesztették hovatartozandóságukat. diplomával. diploma nélkül is demoralizálódtak. Nem voltak alkalmas jelelműek erre a szerepkörre.) Mi bizonyítja ezt a megállapítást? Az, hogy egy nagv társadalmi, gazdasági átalakulás. szolgálatába szegődtek, félretéve a régi szakmát, s a legtöbb esetben nem gyakorolva az új, ..diploma szerinti mesterséget" életútjuk minden pillanata munkájuk szerint is az eredeti szülőkhöz köti őket. E nemzedék egészen kivételes történelmi útján is sajátos helyzetbe kerültek a funkcionáriusok. Egyikőjük sem az. minek készült: mesterségre, szakmára. napszámos munkára, stb. indultak. Valamennyi más csinál; miniszter, tanácselnök, párttitkár, rendőrkapitány, egyetemi tanár, főszerkesztő, kutató-tudós, stb. Apáink elindultak egy mesterség megtanulásával és níiht szakmunkások rendezték be. fejezték be életüket: Semmiféle igényük, kívánságuk nem volt, nem akartak mást, csak dolgozni abban, amit tanullak. A mi g'-erekeink sorsa, élete más körülmények kö ott. magasabb fokon — a naeyap-.'-k útján jár: fizikai vagy szellemi pályán szakmát tanultak és tanulnak és nem akarnak mások lenni. Úgy képzelik el életüket, ahogyan azon elindultak, a tanult mesterségben. Azt már hallottam, hogy valaki zenn§*«r»i szeretne lenni, azt Is. hogy festőnek készül, de azt még sohasem hallottam, hogy a gyerek miniszternek vagy tanácselnöknek készül, vagy gyárigazgatónak, stb.. Jó ez? Nagyon jó. egy kiegyensúlyozott, nyugodt társadalom természetes képe, 8 az illúzióktól tartózkodó ifjúság józansága (akik tudják, hogy nincsen és soha nem volt. annyi tábornok, mint amennyi marsallbot). Mi meg azt hittük. hogy csak a marsallbot kell és máris tábornokok leszünk. De ez nyolc alap, négy közép és esetleg főiskola, egyetem után mgr nem olyan egyszerűen hihető kérdés, mint a mi pályakezdésünk idején volt. (Sok egvéb tényező mellett a természetes konszolidáció terméke is. hogy különböző közfunkciókat néhéz betölteni. A mai 43—50 évesek már nehezebben mozdulnak, ha csak nem feltétlenül kell, akkor nem kezdenek újat. A következők meg a szakmára esküsznek, az biztosít számukra kiegyensúlyozott anyagi, társadalmi. családi viszonyokat. A háború után születők életkorban még nem tartanak ott, hogy közpályákat célozzanak meg. Na persze azért mindéi; időszak kiválasztja, kitermeli a maga közfunkcionariusát.) Most e nemzedéknek iutott még az a vállalkozás, hogy áttegve a gyakorlatba a gazdaság új irányítási rendszerét. Eí lesz talán az utolsó — évtizedes — nagyvállalkozás. mielőtt átkerül minden a következők kezébe. Csak azpk tud.iák igazán megérteni e típusnak áz életútját, akik valamennyi időt, egy-egv időszakot ilyen munkakörben dolgoztak. Kívülről nézve a belső lényegnek csak torz visszfénye látható. A romos országból, a tanulatlan semmiből egészségessé és emberré válni úey, hogy az indulási hátrányt, ledolgozzuk (mert nem volt nyolc alsóbb osztály, neg.v körén és eg vetem. Rnco!—orosz nyelvtanár). s közben megfelelni egy egészen új úton járó élet rettenetesen szigorú követelményeinek: bepótolni a személyes hátrányt, megfelelni a ránk bízott .követelményeknek, elvegezni a munkát, g Dtt-MAGYARORSZAG Vasárnap. 1987. szeptember li