Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-09 / 186. szám

Szegeden a Don Carlos külföldi művészei A színpad a legjobb... Igor Mojszejev nyilatkoza­tát közli a Szovjetszkaja Kultúra a szovjet állami né­pi táncegyüttes magyarorszá­gi vendégszerepléséről. Együttesünk most ötödször látogatott el Magyarország­ra, hogy részt vegyen a szegedi ünnepi játékokon. A szegedi színpad a leg­jobb azok közül a szabadtéri színpadok közül, ahol együt­tesünk eddig fellépett. Az együttes ezekben a napokban Jugoszláviában vendégszerepel. Eszperantó szeminárium Holnap, csütörtökön kea­dődik Szegeden a nemzet­közi eszperantó pedagógus szeminárium. Az eszperan­tisták e hagyományos talál­kozója iránt az idén külö­nösen nagy érdeklődés nyil­vánult meg: 600 résztvevő­re számítanak. A találkozón számos európai nép eszpe­rantistái vesznek részt Tegnap délután Szegedre érkeztek a Don Carlos kül­földi művészei: Gyurgyev­ka Csakarevics, a belgrádi opera tagja, Eboli szerepé­nek alakítója, Nicolai Ghiu­selev, a szófiai opera tagja, a szabadtéri Don Carlos II. Fülöp-je, Angelo Loforese, a római opera tagja, a cím­szerep megformálója és Ni­colae Herlea, a bukaresti operaház tagja, a szegedi szabadtéri Posa márkija. A külföldi művészeket a játékok igazgatóságán dr. Tari János igazgató és Szi­netár Miklós, a Don Carlos rendezője, érdemes művész fogadta. A kialakult szívé­lyes. közvetlen hangú be­szélgetésen — a külföldi művészek részben hírből, részben közös fellépésekből már jól ismerték egymást — a vendégek a többi között elmondották, sokat hallottak már a szegedi szabadtéri já­tékokról és örömmel készül­nek a vasárnapi premierre, a magyar közönséggel való első találkozásra. Este 9 órakor — Szinetár Miklós és Vaszy Viktor kar­mester, érdemes művész ve­zetésével — a külföldi mű­vészek is részt vettek a pró­bán a Dóm előtti színpadon. (Somogyiné felv.) Az első szegedi antogram a Klauzál téren. Balról Nicoale Herlea Holnap kezdődik a néptáncfesztivál Á Szegedi Ünnepi Hetek reprezentatív műsoraként másodízben hívja találkozó­ra a Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsa, augusz­tus 10—12-én háromnapos gazdag programra az ország Stilizáltabb környezetben Szinetár Miklós a Don Carlosról Az Inkvizíció és abszolút reakció sötét korszakát élő XVI. századi Spanyolország véres királydrámája eleve­nedik színpadra az idei sze­gedi fesztivál utolsó premi­erjén, augusztus 13-án. A Don Carlos kcmzseniális al­kotóművészek, Schiller—Ver­di fantáziájában világszín­padot megjárt zenedrámája a Trubadur, Aida, Turandot, Faust után kerül a Dóm elé, Vaszy Viktor vezényletével, Szinetár Miklós rendezésé­ben. neves külföldi, buda­pesti és szegedi szólistákkal. A karmester elmondotta, kiválasztásában éppúgy sze­repet játszott a speciális seinhely, mint a korábbi pa­rádés operaprodukcióknál, mert Verdi operája szerkeze­tileg, mondanivalóját tekint­ve egyaránt templomtérre képzelhető. Verdi művei kö­zött talán egyetlen operájá­ban sem találunk ennyi drá­mai elemet, kifejezetten hangsúlyozott, baljóslatú szí­nekkel, vakmerő, végsőkig elszánt szenvedélyekkel fű­tött tragédiát. A rendező Szinetár Miklós így nyilat­kozott: — A mű aktualitását ma ls érvényes éles társadalmi mondanivalója adja. Az egyén és közösség konflik­tusa, összecsapása végsőkig kiélezett, a politika és an­nak átszűrődéseként ábrá­zolt szerelem szövi át min­den gondolatát. A rendezés legfőbb célja megteremteni a belső történések, külső cse­lekmények logikai felépíté­sének helyes arányát. A da­rab természete kifejezetten óhajtja a Dóm téri környe­zetet, méretei, színei, legki­hegyezetteb jelenetei — köz­tük a nagy statisztéria sze­repeltetésére alkalmas lát­ványos autodafé-jelenet — feltétlen oda valók. Fülöp Zoltán díszletei az eddiginél korszerűbb környezetet igye­keznek megvalósítani. Az egyetlen hatalmas alapdísz­letbe, az Escoriál palotát ábrázoló játéktérre kevésbé naturalisztikus, inkább sti­lizáltabb díszletapparátust helyezünk, mely fekete­arany domináló színeivel harmonikusan illeszkedik a Dóm barnás-vöröses kolo­ritjához. A televízió főrendezője, Szinetár Miklós érdemes művész már két nagyoperát (Turandot, Faust), valamint Honegger Johannáját állí­totta a szegedi szabadtéri színpadra. A képernyőn leg­utóbb egy-egy emlékezetes Sartre és Dürrenmatt pro­dukciót rendezett, s legkö­zelebbi televíziós munkája októberben a Csodálatos mandarin lesz. N. L legjobb szakszervezett nép­táncegyüteseit, előzetes zsű­rizés alapján. A tavalyi fesz­tiválhoz hasonlóan nyolc hazai tánccsoport mellett három külföldi együttes is Szegedre látogat, a szabad­kai Bratstvo—Jedinstvo; a Május 1. Kőolajipari Gép­gyártó Vállalat Ploesti, és egy francia együttes, mely európai turnéja során Cseh­szlovákiából érkezik hazánk­ba. Dr. Németh Lajos, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa mb. vezető­titkára tegnap arról tájékoz­tatta az újságírókat, hogy az idei fesztivál hármas célt szolgál: dokumentálja, mi­ként ápolják szakszerveze­teink a hazai folklór-anya­got, szervesen kapcsolódik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados jubileumának megyeszerte tartott rendezvényeihez és érzékeltetni akarja néptánc­mozgalmunk fejlődését A fesztivál ünnepélyes megnyitása augusztus 10-én, csütörtökön este 6 órakor lesz a Széchenyi téren, aho­vá a találkozó mintegy 300 táncos és 150 énekes-zenész résztvevője népviseletben vonul fel. Innen a résztve­vők Újszegedre tartanak, ahol 8 órakor magyar táncok bemutatója lesz a szabadté­ri színpadon. Pénteken ugyancsak este 8 órai kez­dettel Újszegeden a Népek táncai műsorban lépnek fel a magyar együttesek mellett külföldi vendégeink, s a be­mutatók végeztével. 11 óra Te/t ház" (Somogyiné felv.) A Klauzál tér Szeged idegenforgalmi központja. Nem­)t ' ««w«- csak azért, mert itt van a szabadtéri játékok igazgató­sága, az IBUSZ, az idegenforgalmi hivatal, a filharmónia és a Virág cukrászda is, hanem, mert a városba érkező autóbuszok és személygépkocsik legszívesebben itt parkíroznak. A telt ház olykor 30—10 vagy még több gépjármüvet is jelent tájt szerenáddal köszöntik a táncosok vendéglátóikat a Széchenyi téren. Szombaton délelőtt 10 órakor szakmai bemutató lesz a színházban (rossz idő esetén a szegedi és újszegedi hídfőknél elhe­lyezett táblákon értesítik a közönséget, hogy valamennyi programot a Szegedi Nem­zeti Színházban rendeznek) öt együttes 7 produkciójá­val. melynek értékelésére egy hónap múlva ugyancsak Szegeden kerül sor. A fesztivál idejében szak­szervezeti együttesek életét bemutató kiállítás nyílik a Hazafias Népfront városi bizottságának Vörösmarty utcai székházában csütörtö­kön délután 2-kor. A tava­lyi találkozónak megfelelően a Szegedre érkező tánccso­portok idén is bemutatkoz­nak a megyében, így Hód­mezővásárhely, Deszk, Ma­kó és Szegvár színpadait keresi fel néhány hazai és külföldi együttes. A szegedi seregszemlét az NDK népművelési miniszté­riumának és a budapesti Népművelési Intézetnek több képviselője, munkatársa is megtekinti. Az együttesek vezetőit pénteken a városi tanácsház épületében Papp Gyula, az m. j. városi ta­nács vb. elnökhelyettese, szombaton a szakszervezeti székházban az SZMT Csong­rád megyei elnöksége fogad­ja, amikor is Tóth Sándor szobrászművész készítette emlékplaketteket adnak át a néptánccsoportoknak. Ujabb borkóstoló Szerény kis üzlet nyílt a Bocskai és a Madách utca sarkán. Három termelőszö­vetkezet közös borkóstolója ez. A tulajdonképpeni cég­tulajdonos a szegedi Móra Ferenc Termelőszövetkezet, s a vállalkozásban közös tár­nak még a pusztamérgesi Rizling és az öttömösi Ma­gyar László tsz-ek. Kedden délután volt a „premier". A három termelőszövet­kezetnek majdnem fél ezer hold új telepítésű szőlője van, s az új szőlők új bo­rait szeretnék itt bemutatni a szegedi fogyasztóknak. A tükörtiszta üzletben egyelő­re négy-öt féle bort lehet kapni, később azonban — legalábbis ezt ígérik — lé­nyegesen növekszik majd a választék. Útravaló helyett Most hozták nyilvánosságra a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumban az 1966—67-es tanév során ké­pesítést szerzett agrármérnökök, technikusok és szakmunká­sok főbb adatait. Jó alkalom ez arra, hogy újból szem­ügyre vegyük a mezőgazdaság szakember-ellátottságát, már a tanulságok miatt is. Lássuk csak: 237 új agrármérnökünk van — 90 szá­zalékuk már el is helyezkedett. A felsőfokú technikumot mintegy másfélezren végezték eL örvendetes, hogy négy­ötödük termelőszövetkezetben kapott munkahelyet. Közép­fokú technikumot vagy szakközépiskolát végzett az idén 1780 fiatat. Elhelyezésük ügyét a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályai intézik. Az idén szakmunkásbizonyitványt szerzett fiatalok száma 3967. Ha ehhez hozzávesszük a felnőttképzésben részt vett 4097 új szakmunkást, tekintélyes számot ka­punk: összesen 8064-en láttak munkához képesítésüknek megfelelő munkakörben. Közülük a többség, 6864 mezőgaz­dasági, 531 erdőgazdasági, 669 élelmiszeripari szakmunkás. Idekívánkozik végül még egy számadat is: az idén a beta­nított munkás vizsgákon 6800 traktoros és 4400 egyéb be­tanított munkás kapott bizonyítványt. Olyan számok ezek, amelyek önmagukban is tükrözik a mezőgazdaság növekvő becsületét. A régi értelemben vett paraszti munka mindinkább az ipari tevékenységhez válik hasonlóvá azzal a különbséggel, hogy a mezőgazdaságban a mérnökök, technikusok, szakmunkások munkahelye maga a széles határ. Küldetésük pedig nem kevesebb, mint az, hogy mindenütt biztosítsák a korszerű termelés feltételeit, kihasználják a fejlődő technikában rejlő lehetőségeket, s ezáltal többet hozzanak ki a földből, mint apáink s kifej­lesszék a szocialista életformát az emberi élet minden vo­natkozásában. Nagyon kellenek a szakemberek és szakmunkások fa­lura. Hiszen bármilyen tiszteletreméltó az ütem, amellyel képzésük folyik, még mindig kevés a képesítéssel rendel­kező emberek száma a mezőgazdaságban. A hozzánem­értésből származó hibák, veszteségek, fennakadások sok­helyütt fékezik az előrehaladást, s ennek kárát látja a ki­csi és nagy közösség egyaránt. Fontos tehát, hogy a most kikerülő szakemberek, szakmunkások ne csak a beosztásu­kat találják meg munkahelyükön, hanem a hivatásukat is. i A közösségért küzdeni, fáradni képes emberek váljanak belőlük, akik nem külön utakon, hanem az emberekkel együtt képzelik el boldogulásukat az életben. Régebben gyakori volt a panasz az iskolából kikerül­tek részéről: idegenkedve fogadják őket, nem bíznak eléggé bennük, a letelepedés problémáival szemben meglehetősen érzéketlenek egyes szövetkezeti vezetők. Szerencsére ezen a téren azóta történt javulás. Még mindig gyakori azon­ban, hogy az iskolában szerzett tudást nem mindenki ér­tékeli kellőképp, s a szövetkezeti tagság soraiban akadnak olyanok, akik sajnálják a munkaegységet, a képesítéssel — és ennek birtokában végzett értékesebb munkával — kiérdemelt magasabb javadalmazást a szakemberektől, a szakmunkásoktól. Ezzel a felfogással nem lehet egyetérteni. Tapasztalható hiba a „másik oldalon", a végzettek kö­rében is. Egyesek közülük — kellő életismeret híján — túlságosan szentírásnak veszik az iskolában tanultakat, olyannyira, hogy hajlamosak figyelmen kívül hagyni az idősebb — bár képesítés nélküli — szövetkezeti gazdák vé­leményét, jótanácsait. Előfordul az is, hogy némelyik fia­tal szakember túl merész vágyakat és reményeket táplált az iskola padjaiban, s amikor rádöbben, hogy nem men­nek olyan gördülékenyen a dolgok, mint ahogyan elkép­zelte, hamar kiábrándul, megretten, kishitűvé válik. Tapasztalatok sora bizonyítja: új helyén a szakember, új beosztásban a szakmunkás akkor találja meg legköny­nyebben a helyét, ha nem várja, hogy udvaroljanak neki. Anélkül, hogy ismert „aranyszabályokat" akarnánk ismé­telni, megállapíthatjuk, hogy nyíltszívüen és jóakarattal neki kell közelednie a közösséghez. Egy pillanatra sem szabad elfeledkeznie arról, hogy neki is kell alkalmazkod­nia a környezetéhez, még akkor is, ha tudása alapján ve­zető beosztásba kerül. Senki nem mondhatja el önmagáról, hogy körülötte forog a világ s ez a felismerés mindenek­előtt szerénységre, az emberek iránti figyelmességre kell, hogy intse a legmagasabb végzettséggel rendelkező szak­embert is. A dolog másik oldala az, hogy a szövetkezeti közösség egészének is jó szívvel kell fogadni az életbe alig kikerült iskolázott embereket. Lássuk meg rajtuk, hogy esetleges hibáikkal együtt a mi gyerekeink ők. Amennyire tudjuk, óvnunk kell őket a nehéz sebet ejtő csalódások hullámvöl­gyeitől. Ezernyi problémájuk, gondjuk lehet a napi étke­zés, a szállás megoldásától egészen addig, hogy kit hogyan szólítsanak meg, miként viselkedjenek a számukra átme­netileg idegen környezetben. Ha bizalommal közeledünk feléjük, könnyen feloldódnak, bátran, könnyebben nevel­heti, formálhatja őket a közösség, mintegy a maga arcula­tára, s úgy, hogy közben maga is formálódik ezáltal. Miközben joggal örvendezünk az isicolából most kike­rült szakemberek és szakmunkások népes táborát látva, segítsük őket abban, hogy megtalálják helyüket a nap alatt. Elvégre így hasznosulhat tudásuk, így térül vissza kamatostól az az áldozat, amellyel államunk kitaníttatta őket. KOVÁCS IMRE Szerződések — új árakkal Az állatforgalmi vállalatok augusztus 7-én országszerte felemelt árakkal kezdték meg a sertésértékesítési szer­ződéskötéseket. Az új felvá­sárlási árakat általában már 1967. október l-től kezdődő­leg fizetik az átadott szer­ződéses hízott Sertésekért. A szerződésekben az ez év har­madik negyedére lekötött sertésekért azonban akkor is csak a régi árat fizethe­tik, ha az átadás valamely oknál fogva áthúzódik a ne­gyedik évnegyedre. Viszont a felemelt vételárakat kell alkalmazni azoknak a koráb­ban kötött sertéshizlalási szerződéseknek az esetében is, amelyeket 1967. október 1 utáni átadásra kötöttek és ténylegesen az október 1. utáni időszakban teljesíte­nek. Az új árakkal, kedvezőbb értékesítési feltételekkel előre orientálják a termelő­ket a kocaállomány megtar­tására, növelésére, a mala­cok felneveitsere is. A te­nvésztési biztonság érdeké­ben éppen ezért már most meghirdetik az 1968 első év­negyedere ervényes szerző­déses süldő-árakat és a ja­nuár l-től érvénybe lépő süldő védőárat. A rendelke­zés szerint 1968. január 1­től a jelenlegi 17 forint he­lyett 20 forint lesz a szerző­désre átadott süldők kilo­grammonkénti legalacso­nyabb ára. Az új árkonst­rukcióban a 30—60 kilo­gramm közötti hizlalásra al­kalmas süldőkért januárban 21, februárban 23, március­ban pedig 24 forintot fizet­nek kilogrammonként Szerda. 1967. augusztus 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom