Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

Művelődés és mechanizmus Néhányan úgy vclik. és itt-ott mar pedzik is. hogy 19ö8-tól csupa Cxárdáskirálynót játszanak majd a színhazak; a mozikban egymást érik a krimik és a pifpufok; a könyvesboltok polcai pedig bestsellereklói roskadnak — merthogy az új mechanizmusban a kultúra is .,pénzre megy"! Magam is hallottam már egynéhány efféle jóslatot, azzal a nyomatékkal, hogy a ..kulturális keresletnek engedni kell", meg hogy „akkor majd nem hivatalokban csináljak a műsorpolitikai"... S valahányszor végighallgattam az egész okfejtést, mindig gyenge önigazolást fedeztem fel az ervek között. A szemlélet terjesztőiben rendszeresen olyan emberre ismerhettem, aki ezelőtt is mindig effélére biztatta környezetét. Hiszen nemrégen még azt firtatta egyik beszélgető partnerem, hogy miért nem adjak ki nálunk a Zilahy-sorozatol: az! bizonygatta, milyen jól lehetne keresni valami szép kivitelű pornográf lapocskával, amiből nyugaton annyi féle van; vagy legalább egy pince- vagy zsebszinházban miért nem adnak deszkai Herczegnek, Bús Fekete Laszlónak ...? Hat miért is? Mindeddig ezt nem kellett különösebben magyarázni. Amikor húsz—harminc—ötven forintokat fizet rá az allam egy-egy színházjegyre, amikor messze aron alul lehet megvásárolni Tolsztojt es Goethét, Mikszathot es Adyt, s két lemezen szinte egy teljes operához hozzájuthatunk egv ötvenesért, érezni lehet az állami aldozaiot a valódi művészetért, s a valódi művelődésért. D vajon az új mechanizmusban fordulat lenne a m •elödési politikában? Alárendelnénk a pénznek egy nep művészeti ízlését, kulturális életének egészségét? Esetleg meg az ideológiát is „szabna sagolnánk"? Azt a néhány jóst szeretném igen-igen elkeseríteni, aki így értelmezi az úi gazdasági mechanizmus alkalmazásút a kulturális életben. Először hivatalos dokumentum. állami állásfoglalás idézetével. Nevezetesen a Minisztertanács egyik utóbbi üléséről kiadott közlemény egv néhány passzusával. Ezek kimondják, hogy a mŰTClődesI intézmények ellátásában meg kell tartani a jelenlegi szinvonalat: végre kell hajtani a kitűzött fejlesztési célokat; továbbra is ingyenes marad az általános es középfokú oktatás és a szakmunkásképzés; a felsőoktatási ösztöndíjak rendszeréi fenntartják, de ösztönzőbbé teszik; a kulturális termékek és szolgáltatások árképzésének alapelveit kidolgozzák és végrehajtásukat ellenőrzik; az illetékes miniszter minden szükséges jogot megkap ahhoz, hogy intézményesen biztosítsák a kulturális élet. a kulturális termékek és szolga Itatások színvonalát... stb. De mindez csak a szervezeti, a bürokratikus oldala a dolognak. Soha egy sző sem esett a művelődési irányelvek változásáról! Mi mindig szocialista művelődési politikáról beszélünk — akár visszafelé tekintünk. az elmúlt esztendőkre, akár előre. 1968-ra és tovább! Itt nem az ideológia, a kulturjli^ politika tartalmi „váliojá«jti,^ol van: «á. Miként a gazdasági életben. a reform itt is éppen hogy a szocialista tendenciák erősítéséi szolgálja majd. Tehát semmiképpen sem az lesz a vesztes, aki áhítozik a valódi művészetekre, a valódi művelődésre. Az ilyen emberek érdekeben államunk ezután sem fogja sajnálni az anyagi áldozatot. ..A kultúrpolitikai célkitűzések mrgvalósilasának elösegilésere ... kulturális alapot kell létesíteni" — mondja az előbb említett jelentés. Azt hiszem. ezek a célok ismeretesek a párt politikájából. S bar semmi hajlamom nincs arra. hogy bizonyos jóslatok helyett más jövendöléseket produkálják, egy dologban nagyon biztosan olvashatunk a művelődéspolitikai irányelvekből: ezek a célok nem azonosak az olcsó ízléssel, a giccsel, a kispolgári igénnyel! Eddig olyanformán voltunk, hogy olyan programok, müvek, darabok is élvezték'a szocialista állam anyagi nagylelkűséget, amelyek ha nem is kerültek szélűire művelődési politikánk alapelveivel, szolgálatot sem tettek neki. Az a bizonyos húsz—harminc—ötven forint állami hozzájárulás mindegyik színdarabra „járt" a nézőnek. Magam egváltalán nem lennék meglepődve. ha I9«n-tól ilyen esetekben az állam nem nyitná ki a bukszáját. A könyvkiadásban már tanúi lehettünk efele törekvéseknek. A művelődés es a könnyű szórakozás ugyanis kétfajta szükséglet. Körülbelül akkora közöttük a különbség, mint a mindennapi kenyér és a körömlakk között. Ezért ha a szórakoztató programok kulturális járulékait kiveti maid a minisztérium. a rendezőség bizonyára a nézőkön vasalja be. És ez a járulék olt marad a tárcánál, hogy ezzel is gazdálkodjon az igényes kulturális élet javára. í'e.ic tetejére állna hát a kulturális javak anyagi ertákrendjej! Ez. így nem teljes es nem helyes fogalmazás. Ehelyett inkább úgy kellene körülírni: igenis elképzelhető, "hogv egy varieté-műsor többe kerül a nezönejj. mint, e^ qpgrahazi elóacfás. Nem az ertéke. hanem a költségé miatt .Az egyik este esetleg annyit kémek a jegyért, amennyiben az a műsor valóban van egy-egy nézőre számítva, a másikon pedig megközelítően sem annyit. Mert miért adnánk a niúvelödesrr szánt forintokat olyan dolgokhoz, amelyek aligalig hatarosak azzal? Ezek a variációk teljesen privátak, semmiféle értesülésem nincs a konkrét elképzelésekről. Viszont, reálisnak és kézenfekvőnek érzem őket. Legalábbis az arányokat, az értékek viszonyítását, a valódi kulturális szükségletek és a kulturális szolgáltatások árképzésének alapelveit ilyesféle gondolati keretekben képzelem el. Semmiféle huncutságot, bűnt nem találnék abban, ha az árképzéssel a művelődésben is orientálnánk az embereket az értékesebb, a gondolkodást. a magatartást inkább formáló dolgok irányába. Természetes logikája ez az új mechanizmus alkalmait sának a kulturális életben, s természetes érdeke a társadalomnak. Bizonyos, hogv a művelődési házak, intézmények falain belül is többet kell majd ezután kalkulálni. Nem lesz az az oktalan szemérem, ami korábban anynyira elkülönítette a művelődést es az erőszakkal is annak körélte vont dolgokat a „piszkos" anyagiaktól. Az, is elkepzelhető. hogy sa.iát „háztartásra" kell berendezkedni. De hogy felnyitnánk a giccs. az. öncélú szórakoztatás, az. olcsó kulturális szolrl'tatások zsilipjét. és lemondanánk a kulturális élet igazi szocialista tartalmanak megőrzéséről és erősítéséről — vágynak is. jóslatnak is teljesen elrugaszkodott és ostoba. SZ. SIMON ISTVÁN Július. Esti tizenegy óra. A Kárpátok felöl jött utas fáradtan nyújtózik a komaromi állomás tiszta es világos.várótermében. Varja a Pest felöli éjszakai személyt. hogy továbbdöcögjön hainali ^^ SOMFAI LÁSZLÓ ffi*Hct~vetrfétGiéiz Héit^üí ker t buja csók elcsattan. Mindent lát. Az utas — a vadasz keze mar a ravaszon — két méterre a lánytól, s egyedül csak ö az egesz fülkében, hoz s lányához. A mosoly és mérni halvány jelekből. mindent meglát ebben a teA nyolc személves kisfül- beszéd valamilyen összetar- Nem férj-feleség, az bizo- kintetben. A feivillanas kében kényelmes helyet ta- tozást igazol. Hárman ultiz- nyos. Dehát egyáltalán, lángját, a szóval kifejezlvelál. Négy ülőhely birtokosá- nak egv félórácskát, aztán együvé tai-toznak? tetlen megdöbbenest, többet, vá válik, s csak később ve- kis vihar kíséretében abba- Beszéd üti meg a fülét. A az, elkeseredést, a gyülöleszi észre, hogv nemdohány- hagyják, mert a kislány leány kinéz a lehúzott abla- tel ez iránt az idegen férfi zóba szállt. Mindegy. S már folyton elrontja a legjobb kon. távol tőlük. ott. ahol iránt, aki ezzel a buja csókmennek is. lapot is. A fiú visszajön a a fiú alszik. A holdat ba- ka) elvette tőle az anyját, A győri félórás várakozás, peronról, rájuk néz. de nem múlja. A beszéd közös gon- elrabolta s kifosztotta őt. a a peronzaj felébreszti egyik- szól. s távolabb leül. ahol a dot feszeget: csalódást az anyja iránt, aki másik szundikáló útitársát, férfi az imént aludt. Mikor kapunk csatlako- ezentúl már nem egyedül az Ferdén szemben sovány, idő- Az utas kíváncsi. Miután zást Répcelak felé? övé, hanem egy idegen fér. sebb. már fehér hajú, de az álmosság ellen a pero- — Nem érdekes — mond- fié. Az utas a derengésben nagyon ápolt hölgy. Nyugdi- non elszívott egy Bysztricát ja fölényesen a férfi. — — amikor összefolyik a fülke ja halárán álló pedagógus — ez még Nyitra óta törő- Majd indul, ha itt az. ideje, villanyfénye a hajnali vilálehet vagy titkárnő, akin el- dött a zsebében, az utolsó—, Kis szünet után megint az gossággat — még a lányka járt az idő — egykori főnő- helyére ül, s vizsla szem- asszony szól némi aggódás- meaborzongását is felfogja, s kén i.s bizonnyal —.de csont- meí figyeli amazokat. Szeret- sal. mintha tartana valamitől, a könnyet is a szemében, haz körmei, gondosan va- né felfedni a kapcsolatokat, — S mit szól a nagy- amely csak akkora, hogy kisalt rakott szoknyája még de ez ezúttal nem kis feladat, anyád? gördülni sincs ereje, ina is a tisz.tasag, diszting- Nem alkalmi ismerősök, ez Meggondolt válasz: A többi már nem fontos váltság légkörét árasztja, most már bizonyos. Nem is — Mit szól? Nem érdekes, és nem is érdekes.. Valakivel szót vált időnkint házaspár, talán össze sem il- *T'-olcvannégy éves. Sárvár. Cihelödnek. Az — nem látni, kivel —, s lenének. A fiút — aki újból - S a ház? asszonyra feladja saját zácsak később derül ki. az is elszundított — a kél nő fi- — Két szoba. Jó nagy kóját a férfi, a fiú is felébnő. kövérkés, harmincas, vi- gyelemre sem méltatja, pe- kert. Dió. szilva, vagv har- red. s utánuk ballag. Az ő dám ember. dig az. szakasztottan azonos minc fa. Majd meglátod. kabátjában a leány lépdel A szem tovább kutat. Bal- a férfival, húszegynéhány Az asszony sóhajt. Kis fe'- anyja mellett. Mögöttük ket ról — premier plán — ül- évvel fiatalabb kiadásban. hö a homlokán. Amaz. é lépésre a férfi, kezében az ve szundikál egy tizenhat év Nicsak. a két nő legezi a reveszi. Talán eloszlatás! körüli fiú, s fekve egy ha- férfit, s mintha cirkoskent pen. talán mert a gy sonló korú kislány. kissé össze is nevetnének, hajnali derengés szele Ahogy az utas feláll, hogy ugratnák, csúfolnák. legyintette, odahajol a kissé feljebb húzza az abla- Most a büfés lép be. A ben ülő asszonyhoz, kot, megpillantja az eddig kislány 4 forintos csokit vá- pillanatra szerelmesen még nem látott két utast, a faszt, a férfi fizetésképpen szebújnak. A férfi fejét be- háztűznézőbe viszik az asziémakét főszereplőjét. benyúl a nadrágzsebébe, s a lefúrja az asszony húsos nya- szonvt Répcelakra a nagyA nő harminchat lehet, találomra kihúzott két tizest kába. s mélyen, hosszan, ér- mamához. Az özvegy- vagy gépíró vagv kalkulátor vagy „ büfésnek nyújtja. Most fő- z.ékien belecsókol. Aztán új- legényember az egyszerű pavalami hasonló. Elénk szemű, lenyes: ra kiegyenesedik. Az. asz- ra.sztházba ezt az. „úri nót", tiirkész.ő. a fülkén teli vagy — Toldja meg a csokit... sznnynak is homályos a sze- ezt az özvegv- vagy elváltm-es sörösüvegekkel átvihar- mindért. me. asszonyt. z.o férfiakat figyelmesen Gavallér, érzi, s kissé ön- De késő a szétválás . A Az utas egv pillanatra öszmegszemléh. Ruhaja elénk, elégült. a mosolya. távolabbi ablaknál mélázó szerándul. Most a leghűvörozsas, teher blúza meg A büfés bedobja a bom- serdülő abban a végzetes pil- sebb a hajnal. S a vonat "szon.v kézltaskája. meg trább.a fiú viszi lógó feja leány csomagját. Az utas az ablaknál áll. Mintha halottasmenetet .- szemielne. Pedig bizonyára egészséges, feszülő mellet ta- báf: ar. Szóval éber, érdeklődő _ A papa gavallér — most éppen unatkozó asz- mondja a csokit majszoló szony- bakfis felé. A férfi ugyanis mélyen és Ezen a két nőből úgy kiegeszségesen alszik, ahogy buggyan a nevetés, hogy azok alszanak, akik meg- még a távolabb szundikáló szoktak a vonatozást. Meg fiú is felrezzen egy pillanatnem lehet negyven. Bőre ra. Bambán nézi őket, s a, napbarnított, feltűrt ujjú fe- szeme megint lezárul, her inget visel, de ez nem Még jóformán el sem lép 1 ná.ilon. Kgze erőteljes, ujjai tőlük a büfés, az asszony j .Vastagok, körmei szélesek é.s felcsicsereg: rövidek: fizikai munkára _Apal... No, ezt jól vallanak. Alvásában ott tart, megkaptad! Apa!... — s hogy bármely pillanatban nevetik élesen, majdnem j leltakadhpt torkából a hor- gúnyosan. A célbavettet kolás. Az. első horkoláslosz- nem sérti a nevetés. Alija, lanyra felugrik mellőle az Talán, élvezi is. Lám. a büasszony. a zavartalan a fés regisztrálta együvetartoszemlélndő utasra néz. szin- zásukat. to elnézést kér a horkolás- Celldömölk. Háromnegyed ',-leert. de egyben restellt is három. Kint sincs sötét, tea tekintet, hogy a másikhoz lehold bujkál a ritkás feltartozik. A fekvő kislányhoz hőkben. lép. megigazítja felcsúszott Már nem álmos as utas. A szoknyáját. Az. felébred, fel- holtpont, elmúlt. A vadász ul. összemosolyognak. ülhet ilyen izgatottan a leAz utas regisztrál: anya és sen. amikor végre zörrenni bakfislánya utazik valahova, érzi — talán nem is a füa munkáskülsejű alvó férfi lével, hanem idegével — a lehet vonal ismeretség vagy várt vadat áruló bokrot. Öt még az sem. is érthetetlen izgalom fűti, Ekkor a kislánnyal szem- s percről percre nyugtalaben ülő fiú is felérez. Feláll, nabb. Felfedni a halvány jemegnyújtózik, kimegy a pe- lekből a valóságot, beleviláronra. Hasonlít az alvó mun. gítani a valószínűségek apró kásféléhez. mintha az öccse fényvillanásaival a lelkek — vagy inkább a fia volna. idegen emberek lelkének — Pápa. A férfi is felébred, mélyére, szituációkat bontaMosolyogva lép az asszony- ni fel, embersorsokat fellanatban fordul feléjük, ami- megy tovább. XissurttA LANT NÉPVISELETBEN KISS ATTILA RAJZA RARANY TAMAS J Vacsora Óvatosan fordítja kulcsát a zárban: az az érzése, surrannia kell. Nem örülne neki. ha anya most megkérdezné, honnan jön. Fáradt is. legszívesebben most mindjárt ágyazna s lefeküdnék. Az előszoba üres: a konyhaajtó alól szűrődik ki a fény. s a tiszta ruha illat-i szállong finoman, alig érezhetően a levegőben. Anya vasal. Persze, tegnapelőtt mosott. Mély lélegzetet vesz és benyit a konyhaba. Lész anii lesz: essünk túl raita! S különben is éhes, mint a farkas. — Kezicsókolom' — mondja halkan. Anya nem felel, csak a faliórára pillant. — Most i» a Szigeten?! — kérdi, s elhúzza a szájét. — Ugyan! s '.faltam. — Sétáltatok? — Nagyot szisszen a vasaló alia. ahogy anya megméri ujjával a forrosagát. — Ismerem? Hiába, nem lehei neki hazudni' Legyint. — Még én sem ... Anya átfordítja a ruhát; most a szoknya .'odrait vasalja. — De ez. nern futballozik? Nyel egyet. — Ez nem — mondja, aztán kis sóhajt nyom el. — Az üzemből? — Onnét. — Mit. csinál? — Művezető. Anya egészen felélénkül, — Nofene! — A vasalót a rácsra állítja, s ránéz. — Tudja? ... — kérdi nyomottan. Bólint. — Tudia. Anya odaugrik hozzá. — Mit mondott? — És szeme, két kedves, öreg szeme riadtan, de valami moho reménnyel tapad rá. — Ketféle erfi van — mondja aztán halkan. — Az egyik elrohan ilyenkor. a másik marad. De nem szívjóságból ám... Spekulál! Ha a másiknak sikerült, talán neki i.s fog . . . — Ez nem olyan! — int hevesen. — Az elején egyik se! — Anya leavint. — Csak vigyázz! össze lehetne kötni őket. egyforma az mind! Csönd van . kis ideig. — Művezető... — dünnyög magában anyu. — Nős? — Nem. — És mégis, rrut mondott? Hat beszélj mari — Hogy engem most kímélni kell... — Jobb fajta... — biccent anya. Elréved a tekintete. — Mit gondolsz, nem lehetne . .. nem lehetne? . . . — Én is gondoltam rá. — Megrázza a fejét.. — Koros! — Mennyi' — Negyvenöt. Anya felcsattan — Az a fiatal talán jobb volt? A szeme se állt joi! Ki nem allhattam' — Nem is az kellett, hogy te szeressed ... Én meg szerettem. mit csináljak? De mennyire szerettem! — Szerelem! — szusszan dühösen anya; csak úgv sistereg szájából a szó. — Messzire mentél vele' — Lecsapja a vasat, elébe ugrik. — Hát mit akarsz? Soha egy mozi, soha egv ruha. csak a gond. meg a gond maid a gyerekeddel?! Aztán, ha a régi letoszlik rólad, és kell egy új rongy: a szeretőd vegye? Mindig egy másik' A blúzt ez. a szoknyát amaz? Hol végzi az ilyen nő. mit gondolsz? Nem erre neveltelek ... Széttár j * kar iát, tehetetlenül. Mit csmálion? — Hát mire vársz? — dobbant anya. — Az idő rohan! Értsd meg, apa kell a gyereknek, mielőtt meglátszik rajtad a szégyen! Felvonja vállát — S ha meglátszik . . . Anya döbbenten mered rá. — A vtlag azajara adnád magad? — Ugyan, anya! „Világ szája"... Hol vagyunk már attól! Dolgozom. 6 DEL-MAGYARORSZAG I