Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

ötvenéves a Szovjetunió — fényképeken A MEDOSZ Csongrád Snegyei Bizottsága és a Magyar—Szovjet Baráti Társa•ág Csongrád megyei Elnöksége „ötvenéves a SzovjetUnió" címmel fotókiállítást rendez, amely a Szovjetunió fejlődését mutatja be. A kiállítást augusztus 4-én, pénteken délután 5 órakor nyitják meg Szegeden, a megyei tanács székházában, ahol augusztus 12-ig tekinthetik meg az érdeklődők a felvételeket. Augusztus 15. és 20-a között a csongrádi Kossuth Művelődési Házban, augusztus 22 és 29-e között a szentesi Móricz Zsigmond Művelődési Házban, szeptember 1 és 13-a között a makói József Attila Múzeumban, október 10 és 24-e között pedig a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Házban mutatják be a kiállítás anyagát. Elutazott a szabadkai népfrontküldöttség Tovább gazdagodik a testvérvárosi együttműködés A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Szabadka községi bizottságának 6 tagú küldöttsége tegnap, szegedi tartózkodása harmadik napján, tovább ismerkedett a város és a megye életével, a Hazafias Népfront tevékenységével. Délelőtt a Hazafias Népfront Csongrád megyei titkárságán a szövetség szabadkai képviselői a népfront megyei, szegedi aktivistáival találkoztak. Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára, országgyűlési képviselő a népfront Csongrád megyében végzett munkájáról nyújtott tájékoztatót. A déli órákban a vendégek — Hofgesang Péternek, a népfront városi bizottsága titkárának és Árvái Józsefnek, a Szeged mj. városi tanács vb elnökhelyettesének, a népfront városi elnöksége tagjának kíséretében — látogatást tettek az MSZMP Szeged városi bizottságán. A vendégeket Perjési László, a városi pártbizottság első titkára fogadta, s szívélyes, baráti hangulatú beszélgetést folytattak. Délután a szabadkai népfrontküldöttség tagjai elláyan leltet megelőzni a bajt? Beszélgetés a fiatalkorúak ügyészével Az alkoholizmus, a zilált családi élet, a munka helytelen értelmezése, rég elavult nevelési módszerek, a szülői ellenőrzés elmulasztása sok fiatalt buktatott már el a serdülőkor határán. Ezekről tanúskodnak a fiatalkorúak bűncselekményei, amelyek mögött az előbbi okok valamelyikét minden esetben meg lehet találni. Merre tart Szegeden és a szegedi járásban a fiatalkorúak bűnözési statisztikája? — kérdeztük dr. Tóth Pétertől, a fiatalkorúak ügyészétől. — Az esetek számát tekintve — mondotta — az utolsó két-három évben ez a statisztika emelkedett, míg az utóbbi időben hirtelen fordulatot vett és egyre csökkenő tendenciát mutat. Ebben a félévben úgynevezett nagyobb ügyek, kirívó esetek nem is fordultak elő sem Szegeden, sem a szegedi járás községeiben. Nagy kártételű, élet- és testi épség elleni bűncselekmények nem fordultak elő fiatalkorúak részvételével. Amit a bűnüldöző szervek felderítettek, azok többnyire kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmények, betöréses vagy közös munkahelyen és közös lakásban elkövetett lopások. 0 Mivel magyarázható a statisztika kedvező alakulása? — Elsősorban azzal, hogy a fiatalkorúakkal való foglalkozás egyre inkább társadalmi üggyé válik. Ennek megfelelően több olyan kormányrendelet jelent meg, amelyek elősegítették a társadalom közbelépését a fiatalkorúak bűnözésének megelőzésére. Az államigazgatási szervek, a KISZ, az iskolák, a tanácsok művelődésügyi és igazgatási osztályai, a szakszervezet, a nőtanács, valamint az ifjúságvédelmi albizottságok Szegeden és a szegedi járásban is hathatós intézkedéseket tettek. A helyes bírói döntések is elérték céljukat. Mindezek együttes hatásának tulajdonítható, hogy csökkenő tendenciát mutat az első büntetésekhez viszonyítva a visszaeső fiatalkorú bűnözők száma, ami százalékban kifejezve nem is számottevő. 0 összcf'irrjnek-e a fiatalkorúak bűncselekményei Ifjúság elleni bűntettekkel? — Sajnos igen. Gyakran a szülői nemtörődömség, a szülői „közreműködés" okozza a fiatalkorú erkölcsi romlását, s válik erkölcsi fejlődése gátjává. Előfordult, hogy a fiatalkorú lopott, bár nem nagy értéket képviselő tárgyakat, és hazavitte azokat. Ezt látta a szülő, tudott a holmik eredetéről is, mégsem lépett közbe, sőt később részt vett azok értékesítésében. A fiú apja üzemi dolgozó, az anyja háztartásbeli. Igaz, több gyermek van otthon, az anya azonban mégis ráért volna többet törődni gyermekével. Nem is kell mondani, hogy ez esetben a fiatalkorú mellett a szülőket is felelősségre vonta a bíróság. 0 Mi az oka, hogy gonddal nevelt fiatalkorúak is megbotlanak? „ — Ez a probléma meglehetősen összetett. Többnyire az ilyen fiatalokban is élő hamis romantikában kereshetjük az okot, miszerint a rendkívüliség nyújt élményt, s az otthoni környezet kevésbé. Gyűjtőnéven az ilyen fiatalokat nevezzük „csövezőknek", ami azt jelenti, hogy kis csoportba verődve minden bejelentés nélkül eltűnnek otthonról. Fiúk, lányok együttesen, napokra, hetekre elcsavarognak, s valahol alszanak is. Rendszerint a városon kívül, szántóföldön, erdőkben, pályaudvari vagonokban, hogy csak néhány „rendkivüliséget" soroljunk fel. A „csövezések" előbb-utóbb kisebb bűncselekményekre vezetnek, hogy a néhány fős csoportok biztosítsák létfenntartásukat. Kisebb lopásokat követnek el, s a lányok férfiakkal ismerkednek, hogy pénzhez jussanak. A szülők persze rohannak a rendőrségre, s kerestetik elveszettnek hitt gyermeküket. A szökésre nem találnak magyarázatot, holott ha önmagukba néznének, bizonyára megtalálnák nevelési módszerükben azt a rést, amelyen gyermekeik kibújtak hatáskörükből. Közrejátszik a külföld imádata ls. Nemrég történt, hogy egy svéd rendszámú kocsiban egy Szegedhez közeli dűlőúton napokig „lakott" két fiatalkorú lány. Egyik középiskolás, akinek szülei különváltan élnek. 0 Milyen hatásúak a preventív Intézkedések, a megelőzés módszerel? — Ma már ott tartunk, hogy a veszélyeztetett környezetet széleskörű aktívahálózattal felderíttetik a tanácsok, s azon nyomban meghozzák a szükséges intézkedést is. Amikor anyagi problémákról van szó, akkor a szülő pénzbeli segítséget kap, de a gyámhatóság elszámoltatja, hogy mit mire költött. Vannak családok, ahová pártfogókat neveznek ki, rendszerint pedagógusokat, akik a szülőket gyermekük nevelésében rávezetik a helyes módszerekre. Alkoholista szülők esetében viszont kicsinek bizonyul a társadalmi cselekvés hatása. Újabban az ügyészség él azzal a lehetőséggel, hogy az ilyen szülőket elvonókúrára javasolja. A tanácsok egészségügyi osztályainak pedig intézkedniük kell, hogy az Ilyen családokban mielőbb megerősödjenek az erkölcsi normák. 0 Mit csinál a bíróság, ha a pártfogó „megbukik" neveltjével? — Makacs esetek is előfordulnak. Amikor a bíróság különféle ítéletet hoz — próbára bocsátáskor, felfüggesztett szabadságvesztésnél, javító-nevelő munkára ítélésnél — megmakacsolja magát a fiatalkorú, s minden eszközzel gátolja pártfogója eredményes munkásságát. Ilyen esetekben a bíróság közbelép, s korábbi ítéletét megváltoztatja javító-nevelő intézeti nevelésre vagy szabadságvesztést szab ki. Van rá eset, hogy a bíróság által kiszabott magatartási szabályok betartását a rossz környezet gátolja. Ilyenkor a tanácsok gyámhatóságának joga van egy jogszabály alapján a magatartási szabályok betartását gátló felnőttekre is kiszabni szankciót, hogy a szülő hogyan viselkedjen otthon. Adott esetben a gyámhatóság rendőrségi felügyelet alá helyeztetést is kezdeményezhet a szülőkkel szemben a fiatalkorú nevelése érdekében. Lődi Ferenc togattak az újszegedi gyermekvédő intézetbe és a Vidámparkba. Este a szabadtérin megtekintették a Hunyadi László előadását, majd visszautaztak Szabadkára. A vendégeket a röszkei határállomáson Deák Béla, a Szeged városi pártbizottság osztályvezetője, Hofgesang Péter és Árvái József búcsúztatta. A JDNSZSZ Szabadka községi bizottságának küldöttsége — amely a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága elnökségének meghívására tartózkodott Szegeden — elsősorban a szegedi várospolitika, városfejlesztés témájáról, az ezeket segítő konkrét népfront tevékenységről cserélt gondolatokat. Ennek során Bárkányi Pál, a JDNSZSZ Szabadka községi bizottságának elnöke, a küldöttség vezetője nagy elismeréssel szólt Szeged erőteljes fejlő' déséről, az urbanizáció eredményeiről, és a nagyszerű távlatokról. A delegáció külön kiemelte a családi események korszerű megrendezését Szegeden, s ehhez az egyre gyarapodó feltételeket, amelyeknek egyik jelzője a városi tanácsházán a nemrégiben életrehívott szép, központi házasságkötőterem. A JDNSZSZ szabadkai és a Hazafias Népfront szegedi városi bizottsága elnökségének képviselői megállapodtak abban, hogy a kölcsönös tapasztalatcserét a várospolitika, a városfejlesztés kérdéseiről tovább folytatják. A népfront szabadkai, illetve szegedi társadalmi szakbizottságai idén és jövőre behatóan megtárgyalják a városfejlesztés, a várospolitika egy-egy témáját, s benne a népfrontmunka szerepét. A népfront szabakai és szegedi bizottságának képviselői — természetesen a társadalmi szakbizottságok folyamatos tapasztalatcseréjén túl — évenként kétszer találkoznak. A szabadkaiak mostani látogatását a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága elnökségének delegációja idén ősszel viszonozza. Itt az űj leveskocka és a Delikát 8 Többéves hagyománya van már a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál a levespor-gyártásnak. Míg 1961-ben csak 20 vagon gulyás-, zöldség- és húsleves készült az üzemben, idén már 220 vagont tölthetnek meg a népszerű termékekkel. Az idei év tehát "különösen nagy fejlődést mutat, bő termést ígér az úgynevezett leveskonyhán. Az üzem vezetői, a kísérletező kedvű vegyészmérnökök azonban nemcsak a mennyiséget növelik, minőségileg is jobbat,' s többfélét adnak. Legutóbb két új termékkel is gazdagodott a választék. A háziaszonyok örömére néhány héttel ezelőtt megjelent az üzletekben a Delikát 8 elnevezésű ételízesítő, amely a Vegeta-árusok — egyeduralmát szüntette meg a szegedi piacon; lévén legalább olyan jó, mint az alkalmilag csomagból árult termék. S ugyanez vonatkozik a másik, még újabb újdonságra is. Néhány napja Szegeden már kapható, sőt Pesten is a boltokba került, a Rekord nevet viselő, marhahúsból készült leveskocka. Az újdonság tetszetős csomagolásban mutatkozott be a közönségnek, de bizonyára ízben, színben is megnyeri majd az „ezerszemű meós", a fogyasztóközönség tetszését Augusztusban egy vagonra való leveskockát készítenek és küldenek a hazai üzletekbe a szegedi leveskonyhából. A kísérletek pedig tovább folynak, a közeljövőben újabb gyártmányok is napvilágot látnak majd. KÖLCSÖNÖS BIZALOMMAL A

ki rendszeresen forgolódni szokott munkások körében és ott szóbahozta, hogy a gyár az övéké, olykor tapasztalhatta: némelyek ha nem is tettek éles ellenvetést, elnéző mosollyal reagáltak. Még ha tudták is, hogy általában és lényegében igaz a megállapítás, akkor sem mulasztották el hozzátenni egy lakonikus „no,no" megjegyzést, amiből azt lehetett érteni: azért van itt még egy es más tennivaló. Ma már eléggé ismertek ennek okai. A csupán öntudatra apellálás, a keresetek nivellálása, az anyagi ösztönzők bizonyos mellőzése, a különféle konstruktív javaslatok helyenkénti lebecsülése, a kereslettől néha elrugaszkodott termelés, a szociális kérdések elhanyagolása egyik-másik üzemben csakugyan táplálhatott olyan érzéseket, hogy a szó és a valóság csak globálisan fedi egymást. Ezért keltett olyan széles körű, élénk érdeklődést a párt által kezdeményezett és elhatározott új gazdasági mechanizmus, amelynek egyik alapvető jellegzetessége: „a döntés jogát a vállalatokhoz engedi át, ahol az adott kérdésben a legalaposabb a tájékozottság". Ahogy közledünk 1968. január l-hez, úgy értik meg egyre jobban és jobban az emberek, hogy itt tulajdonképpen nagyobb sebességváltásról van szó, annak a tudományos felmérésnek az alapján, hogy az eddiginél gyorsabb, határozottabb ütemben is mehetünk céljaink felé. Vajon mi történt eddig, ha az „ezerszemű ellenőrök", a munkások valamilyen melléfogást észleltek, és erre párttaggyűlésen vagy termelési értekezleten figyelmeztették a vezetőséget? Ahol elég bölcs és okos emberek álltak az élen, ott gondosan feljegyezgették és az adott lehetőségeken belül gyümölcsöztették is ezeket az észrevételeket. De ott sem dőlt össze a világ, ahol egyetlen hasznos javaslatot sem vettek figyelembe, legfeljebb „fejmosást" kapott az igazgatóság olyan címen, hogy elszakadt a tömegektől. A lényeg azonban mégis az volt, hogy a gyár teljesítette-e a központi, utasításszerű soksok termelési mutató előírásait Csoda-e, ha ilyen körülmények között inkább csak a képzett, öntudatos munkások vallották szilárdan, hogy igenis övék a gyár? Csoda-e, ha a kőművesek, a fonónők körében nem tudott mindig és mindenütt erős gyökeret ereszteni a szocialista tulajdonosi szemlélet, a felelősségvállalás, amely pedig óriási lendületet adhatott volna a gazdaságosabb termelésnek? Persze, hogy igyekeztek legtöbb helyen kibontakoztatni az üzemi demokráciát, hiszen a pártszervezetek ennek első számú szószólói voltak. Időnként utólag és nagy vonalakban tájékoztatták a kollektívát az elért sikerekről, még a problémákat is felvetették, amelyeket együttes erőmegf-szítéssel kell megoldani, de ebből az információból csak kevesen tudták kisilabizálni, hogy mi is az ő konkrét tennivalójuk, illetve milyen összefüggésben van az egyes lakatos munkája például a gyár export vagy import gondjaival. L

egelőször a párt vette észre, hogy a dolgozók összefogása sokkal többre képes, ezért változtatni kell a helyzeten. Az új gazdasági mechanizmucban — mint a IX. pártkongresszus rámutatott — „a 0 ntések végrehajtásáért felelős vezetők és a kollektíva egymásra utaltsága növekszik, s ez is kedvező feltételeket teremt az üzemi demokrácia kibontakoztatásához. Az új helyzet nagymértékben növeli a helyi párt- és szakszervezeti szervek szerepét." Igen. Már az eddigi gyakorlat során is több helyen rájöttek arra, hogy a döntéseknek nemhogy ártana, hanem ellenkezőleg, hasznára válik, ha az igazgatóság előzőleg leül tanácskozni legalább a párttagsággal, vagy a törzsgárdával. Előfordulhat olyan sürgős eset is, hogy népesebb gyűlés összehívására nincs mód, azonban ilyenkor sem nélkülözhető a pártvezetőség meghallgatása. Aki erre csak legyint, mondván, hogy a párttitkár úgysem adhat valamirevaló tanácsot a mérnöknek, hibásan gondolkodik. Ma már a pártszervezet vezetői is jelentős szakismeretekkel rendelkeznek, másrészt — ha jól betöltik hivatásukat — soha nem csupán a maguk véleményét mondják el, hanem az egész párttagság többnyire helyes álláspontját képviselik. Sajnos, némelyik szegedi üzemben még mostanában is „fáznak" attól, hogy fontos kérdésekben szót értsenek a munkásokkal, mert azok esetleg kellemetlen dolgokat is mondogatnak. Pedig szükségtelen mélyrehatóbb vizsgálat annak megértéséhez, hogy az előzetes alapos tájékoztatással csak nyerhet az üzem vezetősége, mert a feladatok végrehajtása során igy maga mögött tudhatja a kollektíva egységes támogatását. Ez nemhogy csorbítaná, hanem inkább erősíti az egyszemélyi felelős vezetés elvét. Csak az önhitt, minden új kezdeményezéstől viszolygó, kényelemhez szokott vezetők nagyítják fel és tüntetik fel valamiféle veszélynek az esetleges kritikai észrevételeket, ahelyett, hogy mindent elkövetnének dolgozóik aktivizálásáért. Ami igazság, azt érdemes figyelmesen meghallgatni és tudomásul venni, még ha annál kínosabb tényeket tartalmaz is. Egy szegedi igazgató mesélte: a munkásai tűrhetetlennek minősítették, hogy csak minden második embernek jut a gyárban öltözőszekrény. Jogosan panaszkodtak? Feltétlenül. Még akkor is igazuk volt, ha az üzem gazdasági, esetleg elhelyezési nehézségekkel birkózik. Félév múlva valamennyi vállalatnál a nyereség lesz a legfőbb mutató, s ez csak a kollektíva munkakedvének doppingolásával, szociális igényének kielégítésével, tulajdonosi meggyőződésének táplálásával érhető el. De mi várható majd ott, ahol szem elől tévesztik az értéket előállító. a nyereséget létrehozó embert? Ott alighanem garmadába gyűlnek a bajok és esetleg a csőd lehetősége is jelentkezik. A munkások bizalma minden nehézséget legyőző óriási energia. Ez valamennyi vállalatnál megszerezhető, de elsődleges feltétele a kölcsönösség vagyis ha a vezetőség is messzemenően bízik bennük és őszinte, igazságos irántuk. Ügy nem megy a üoiog, hogy csak az esztergályostól követelnek fegyelmet és felelősségvállalást, miközben a szakszervezeti bizottság arra sem képes, hogv a kedvezményes üdültetésben részesülők névsorát nyilvánosságra hozza. Az ilyesmi éppúgy lazíthatja a munkamorált, mint az, hogy a nagyszorgalmú, hozzáértő munkások is alig keresnek többet, az ügyetlenkedőknél és a naplopóknál. M

ég van öt hónap az új gazdasági mechanizmus naptár szerinti elindításáig. Addig érdemes valamenynyi vállalatnál alaposan meghányni-vetni ezeket a kérdéseket. Nem túlzás, nem fikció: az üzemi demokrácia kiteljesítése mindenütt létkérdéssé válik, hiszen a dolgozók egyakaratú cselekvését a termelésben nem pótolhatják az élettől elvonatkoztatott utasítások. F. NAGY ISTVÁN Csütörtök, 1967. augusztus 3, DÉL-MA G YARQRSZAQ 3