Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-17 / 193. szám

Amikor éppen nem énekelnek.., Gyűlések, munkás-paraszt talalkOZOk Au9usztus2Q ünnepi programja Külföldi vendégeink az előadások közti időben pihen­nek, ismerkednek a várossal. Lo Forese itt az ajándékbol­tot látogatja. Képünkön éppen népművészeti „híressége­ink" között válogat. Alkotmányunk születésé­nek 18. évfordulójáról Sze­ged lakossága ünnepi gyűlé­seken, munkás-paraszt ta­lálkozókon emlékezik meg. Ezek sora — mint hírt ad­tunk róla — már korábban megkezdődött, de most az ünnep közeledvén, minden nappal gazdagodik a prog­ram. A gyűléseken nemcsak az ország első szocialista al­kotmányának jelentősége kerül szóba, az előadók be­számolnak hallgatóiknak az időszerű bel- és külpoliti­kai kérdésekről is. Ma, 17-én a petőfitelepi II. pátrszervezet József At­tila sugárúti helyiségében délután 6 órai kezdettel Ozvald Imre. az MSZMP Szeged városi végrehajtó bi­zottságának tagja, a párt­bizottság osztályvezetője tart ünnepi megemlékezést. Hol­nap, 18-án. a KIOSZ Hor­váth Mihály utcai klubjó­ban a kisiparosok és kis­kereskedők ünnepségén Hof­gesang Péter, a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottságának titkára a szó­nok. Szombaton, 19-én több he­lyen is lesz gyűlés. Délelőtt 9 órára a Felszabadulás Termelőszövetkezet munkás­paraszt találkozóra" hívja a konzervgyár, a paprikafel­dolgozó, a kőolajipar dolgo­zóit és a többi szegedi ter­melőszövetkezet gazdáit a sándorfalvi üzemegységbe, ahol Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára mond ünne­pi beszédet. Délutón 3 órakor a sze­gedi Új Élet és a Móra Ferenc Tsz küldöttsége el­látogat a Paprikafeldolgozó Vállalat telephelyére. Ezen a munkás-paraszt találkozón Bódi László, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bi­zottságának tagja, ország­gyűlési képviselő emléke­zik meg alkotmányunk szü­letésnapjáról. Este 7 órai kezdetlel két gyűlés ls lesz: egyiket a petőfitelepi I. pártszervezet Csap utca 62. szám alatti helyiségében rendezik, ahol Kotlár Jó­zsef, az alapszervezet tit­kára. a másikat a mihály­teleki művelődési otthon­ban, ahol Árendás József, a mihályteleki Új Élet Tsz párttitkára mond beszédet. Ezekben a napokban több szegedi üzemben és intéz­•ménynél is rendeznek meg­emlékezéseket. Az ünnepi alkalmat felhasználják arra, hogy törzsgárda-jelvénye­ket, jutalmakat osszanak ki az arra érdemes dolgozók­nak. • Augusztus 20-án este két bállal fejeződik be Szege­den az alkotmánynap és az ünnepi hetek rendezvényso­rozata. A Hazafias Népfront városi bizottságának alkot­mánynapi bálja az újszege­di Vigadóban 7 órakor, a fesztivál záróbálja a Tisza Szállóban 9 órakor kezdő­dik. (Somogylné és Liebmann B. felvételei.) Eboli hercegnő (Gyurgyevka Csakarevics), a Don Car­los ármányt szövő hősnője, szegedi képeskönyvet néze­get 14 éves kislányával. Víz az aszfalton szúsan. — Abból is egy a kertészekhez. — Jönnek a pilóták! — • «- mondja a telepvezető. Sorban szállingóznak be az éjszakai műszakra a so­főrök, és legutoljára kerék­páron megérkezik a vízke­zelő fiú is. Aztán a Város­gazdálkodási Vállalat hét­tonnás Skodái már kint ber­regnek a kapu előtt. — A mosást csak éjszaka végezzük — magyarázza Kispéler János ellenőr. —A locsolást hajnalban és nap­közben. Mosáskor a kocsi kettes sebességgel halad, és az út felületére irányított rózsákból 6—7 atmoszféra nyomással fröcsköl a víz. Ez iiesöpri a szemetet a járda mellé, és reggel az úttisztí­tók összetakarítják. Ugyan jobb volna mindjárt a kocsi után. de hol van annyi út­tisztító! A locsolás, az pedjg portalanítás. A kövesutakat is locsoljuk, míg mosni csök az aszfaltot lehet. — Jöjjenek csak ide! — szól az egyik sofőr. — Töl­teni küldtem az akkumulá­tort, de nem lett készen. — Alikor ma csak három kocsi mehet kj — mondja Kispéter János ellenőr bosz­,,arccal a Belváros felé." Mi­vel nincs elég gépünk; ma a harmadik körzetből a kül­ső részek kimaradnak. . — Jani bácsi, jöjjenek! In­dulnánk! — kiált a sofőr. A Városgazdálkodási Vál­lalat úttisztító autóparkja: Négy Skoda: Locsol és mos. Két Csepel: Csak locsol. Két Zil: Csak locsol. Egy söprő: Nappal söpör. o o Arcok a Don Carlosból V. Károly: Gregor ]ózsef Ha szobrot tudnék csinál­ni, róla mintáznám meg a nyugalom allegóriáját. Mér­gesnek, elkeseredettnek, kap­kodni, idegeskedni még sose láttam, noha idestova két esztendeje ismerem szemé­lyesen, találkozunk az ut­cán. hallgatom a színházi előadásokon. Eléggé nem be­csülhető, tisztelhető 'nyugal­ma. derűs optimizmusa, aho­gyan vélekedik a mindénna­pos bosszúságok tovatűnő eseménytelenségéről is, köz­vetlen környezetére kötele­zően átragad. Egy zordabb július elejei pillanatában vi­szont rajtacsíptem: a szófiai énekversenyről érkezett né­hány órája — lógó orral. Faggatni kezdtem, vajon mi­ért szomorkodik, de hirtelen elmosolyodva, bájosan naiv csodálkozással tárta szét karját, oszlopos termetére célozva: „hát nézz rám, le­het valami bajom?" Aztán őszintén kibuggyant belőle a szó: „Nem kerültem be a döntőbe". Azt már nem tette hozzá, másodszor buktam meg. 69 résztvevő igen erős mezőnyében négy magyar énekes közül (kettő az Ope­raház neves fiatal énekese) egyedül ő jutott el a közép­döntőig, s csupán fél pont választotta el a nagyobb si­kertől. A szegedi fesztivál viszont sok mindenért kárpótolta. Korábban a Hunyadi László Kozgonyijaként, majd a Don Carlos V. Károly szerepében a nemzetközi mezőnyben egészen elsőrangú produk­ciót nyújtott. Éppen legfris­sebb, világhírű szófiai isme­rőseivel: Herleával és Gju­zelevvel, akikkel ott találko­zott először. A román mű­vész zsűritag volt Gjuzele­vet pedig a Szófiai Operá­ban hallotta. Gregor József az egyik legtehetségesebb szegedi ope­raénekes, már-már rango­sabb jelzőt is mellé írhat­nék, de talán felesleges lep­ne. Akik hallották a Varázs­fuvola Sarastrójaként (ez egyébként legkedvesebb sze­repe), a Norma Orovesója­ként vagy a Fidelio meleg­szívő Rocco szerepében csak­úgy, mint Donizetti vígope­rájában. a Szerelmi bájital­ban Dulcamarat énekeint — úgyis ismerik kvalitasait. Korábban lapunkban is meg­írtuk néhány óra alatt vég­hezvitt bravúros beugrását a Bohéméletbe és a színházi Don Carlosba. A Szegeden bemutatott Bűvös szekrény­ből rádiófelvétel készült Vaszy Viktor vezényletével, fővárosi előadóművészekkel és a szegedi Gregor József­fel. Akkor már ismerték ne­vét a fővárosban, hiszen a Károlyi-kertben nagysikerű Verdi Requiemet énekelt, majd a Missa Solennisben igazolta kivételes képessé­geit — mindkét alkalommal Vaszy Viktor dirigálásával. Sokat köszönhet — mint mondja — mesterének, a szegedi színház igazgatójá­nak. aki féltőn vigyázva egyengeti pályafutását. Augusztus 8-án ünnepelte 27. születésnapját. A szegedi opera, vggy miként mostan­ság gyakorta emlegetik, Va­szy-iskola újabb komoly ér­téket tett Gergor József sze­mélyében a hazai operaszín­padra. Amire nem kizáró­lag a szabadtéri Don Carlos hívta fel a figyelmet. Az is... N. I. Kőkeményre feszült töm­lőkön folyik' a víz a hétezer literes tartályokba. Szecskár István vízkezelő fiú várja a sűrűn térő Skodákat, fel­rakja és leveszi a tömlőt. • — Egy-egy éjszaka el­spriccelünk tizenöt fuvarral is kocsinként — mondja He­rédí István sofőr. — Az a célunk — veszi át a szót Kispéter János —, hogy reggelre, mire az em­berek munkába mennek, tiszta legyen a város. Per­sze mosást és locsolást csak ott végzünk, ahol a tanácsok megrendelik és megfizetik a vállalatnak. A többi helyen hiába panaszkodnak a la­kók. Nem rajtunk múlik. — Hogyan osztják fel mo­sásra a várost? — Három mosási körze­tünk van, mindegyik Skodá­nak egy — válaszolja Kis­péter János. — Az első kör­zet, ezen megyünk majd mi is, a Lenin körút és attól befele, a Belváros összes aszfaltos utcája. A szabad­téri játékok ideje alatt a Kárász utcát és a Dóm tér környékét hajnalban újra­járjuk. Na most: a második kocsi mossa a Nagykörút és a Lenin körút közötti része­ket, meg Újszegedet, az Odessza városrészt. Hajnal­ban locsolja a Kossuth La­jos sugárutat is. Hát ez az, amelyik ma éppen „ledög­lött". Kinyílt egy szelep, és vas­tag sugárban ömlik a víz az úttestre. A vízkezelő fiú oda­ugrik a csaphoz. — A harmadik Skoda — magyarázza tovább Kispéter János — mossa a Nagykör­úton kívül levő aszfaltuta­kat, kezdve a Felső Tisza* partnál, egészen ki a haty­tyastelepi rámpáig. — És mi lesz most, hogy egy Skoda bennmaradt? .— Hét, mivel a Zilek meg a Csepelek nem tudják ezt a munkát elvégezni, meg­csinálja a másik két Skoda, i amit lehet. Kivált a játékok i idején fő szempont, hogy Éjszaka féltizenkettő van. Kettes sebességgel zakatol a Skoda végig a Takaréktár utcán. A járda mellett hab­zik a viz, és nedves por száll fel, maga előtt kerget­ve az eldobált villamosje­gyeket. kenyérpapírt, szétté­pett újságok darabjait. Az­tán, amikor a papír elnehe­zül a spriccelő víztől, ottma­rad az út szélén, a többi sze­méttel. A gyalogosok a házfalakig hátrálnak. Jó kedvvel figye­lik a megtisztított, felfris­sült úttestet a Skoda mö­gött. A kocsi befordul a Szé­chenyi térre. — Nem is hinné, mennyi baj van éjszaka az ittas em­berekkel! — mondja Heréd! István. — Mind fel akar ké­redzkedni a kocsiba. A múlt­kor, egy csütörtöki fizetés­napion álltunk a csapnál, töl­töttük a tartályt. Két férfi odajött, és egyszerűen beült a vezetőfülkébe. Azt kíván­ták, hogy vigyük őket haza, mert nem találtak taxit. Mondtuk nekik, hogy száll­janak ki. Sokáig civakodtak, aztán káromkodva elmentek. — Van olyan, aki a kocsi elé áll — mondja Kispéter János. — Aztán, ha lespric­celjük őket, csak akkor tér­nek az eszükhöz. Szigorú utasítás tiltja nekünk a sze­mélyszállítást. Persze, józa­nul nem ls kér senki ilyes­mit. A Skoda nagyol döccen a járdaszél kövén, ahogy le­gurul a sétányról az útra. Csaplár Vilmos Érdemes várni! Sokan észrevették, hogy lapunk keddi szá­mában szokatlanul nagy keretes hirdetés jelent meg. Kezdő mondata: „Érdemes várni!" Vajon mire? Egy újfajta Orion televíizóra. Az Orion idén már kétszer rende­zett árubemutatót Sze­geden, egyszer a Tisza Áruházban szerényeb­bet. azután az ipari ki­állításon gazdagabbat. De egyiket sem kísérte ekkora reklám. Ez a ne­gyedoldalas hirdetés a konkurens cég: a székes­fehérvári televízió- és rádiógyár kiállítását „köszönti", mely tegnap nyílt meg a Tisza Áru­házban. A székesfehérvári gyár már vagy nyolcad­szor mutatja be újabb s újabb termékeit Szege­den, s mindig sikerrel. Tavaly még csak gyö­nyörködtünk a Minivi­zorban, idén már eladó­lányként kelleti magát az üzletek polcain, s ez csak egy példa arra, hogy a gyors gyárt­mányfejlesztéssel igyek­szik elébe menni a kö­zönség igényeinek. A kiállítás tíz napja alatt minden bizonnyal sok nézője és sok vevője is lesz a székesfehérvári készülékeknek. Mi vásárlók azonban részrehajlók vagyunk, szeretjük, ha kegyeink­ért versenyre kelnek. Ha lesz aki kivárja majd az Orion új, kétnormás televízióját, az is jól teszi. Úgy hírlik, hogy Szegeden mutatják majd be először, amikor ősz­szel a székesfehérvári­akéhoz hasonló kiállí­tást rendeznek a Tisza Áruházban. Jól megala­pozott, kitűnő párbaj, a két gyárhoz méltó vetél­kedés tanúi vagyunk te­hát, s az külön öröm, hogy éppen itt Szegeden bontakozik ki. Érdemes várni? Ha minden fogyasztási cik­ket gyártó cég ilyen versenybe kezd — érde­mes. Üj szellem ez, mely formájában újszerű, öt­letes, tartalmában szo­cialista, éppen olyan, amilyet az új gazdasági mechanizmusban elkép­zelünk: előre viszi a műszaki fejlődést és a vásárlók érdekeit szol­íálja. Fehér Kálmán Magyar zászló a Lenin-csúcson Kedd ota magyar zászlót is lenget a szél a világ egyik legmagasabb csúcsán, a Pa­mír-hegységben levő Lenin­csúcson. Kedden 14 hegymá­szóból álló csoport vitte fel a szédítő magasságba és ál­lította fel a 7143 méteres csúcson azt a Lenin obelisz­ket, amelyet a csúcs első megmászója, a szovjet Vi­talij Abalakov készített. Mint már jeleniettük, a nagyszabású hegymászó tú­rában a szovjet alpinistákon kívül magyar, lengyel, bol­gár, jugoszláv, csehszlovák, NDK, osztrák és olasz hegy­mászók is részt vettek. Mind­egyik nemzet képviselője felállította zászlaját az új emlékmű körül. Korábban kezdődik a szüret Az utóbbi hetek időjárása erőteljesen siettette a szőlők fejlődését, amiből arra lehet következtetni, hogy a szüret az idén a szokottnál koráb­ban kezdődik. Ezért a Ma­gyar Aliami Pincegazdaság meggyorsította a szüreti fel­készülést, hogy a termés át­vételének és raktározásának technikai feltételeit kellő időben biztosítsa. Az alföldi, Csongrád környéki pincegaz­daságok augusztus végére befejezik az előkészületeket, hiszen a jelzések szerint ezen a területen szeptember közepén megkezdik a szőlő szedését. A többi helyen szeptember közepére végez­nek a pincék rendbehozásá­val, a feldolgozó berendezé­sék felújításéval, s az egyéb javítanivalóval. A felvásárlás. Illetve a.s átvétel gyorsítása érdekében növeltek az átvételi helyek számát, mindenütt egyszerre három-négy termelő rakod­hat. Az Állami Pincegazdaság az idén 2 550 000 hektoliter mustot, bort tud befogadni. Ez feltétlenül elegendő a felvásárlásra kerülő bor zökkenőmentes elhelyezésé­hez. (MTI) Csütörtök, 1967, augusztus 17, Q£j,*MAGYARQRSZAS 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom