Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-13 / 163. szám

Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) életszínvonala az országos átlagot meghaladó mérték­ben nőtt, másoké nem vál­tozott, s voltak rétegek, amelyeket a Intézkedések együttes hatása hátrányosan érintetett. — 1967. első hónapjaiban népgazdaságunk a tervezett­nél nagyobb mértékben fej­lődött. Az ipari termelés eddigi eredményeiből arra következtethetünk, hogy az ipar éves tervét túlteljesíti. A mezőgazdaságban azzal számolhatunk, hogy a ter­melési tervek megvalósul­nak. A lakosság áruvásárlá­sai várhatóan meghaladják a tervben előirányzott szin­tet. Népgazdaságunk egészsé­ges fejlődése es tervszerű előrehaladása mellett azon­ban találunk kedvezőtlen jelenségeket is. Több áru­cikkből nem lehetett teljes mértékben kielégíteni a megnövekedett keresletet. Nem lehetünk még meg­elégedve iparunk exportké­pességével. A műszaki és a minőségi szinvonalat tovább kell javítani és fokozni kell termékeink versenyképessé­gét. E feladatok megoldá­sáért az év hátralevő ré­szében még igen sokat te­hetünk — s kell is ten­nünk. Dolgozunk ötéves tervünk fő célkitűzései alapján az 1968-tól 1970-ig terjedő évek­ben megvalósítandó felada­tok meghatározásán. Szá­molunk azzal, hogy a jövő év elejétől kezdve már ér­vényesülnek az új gazdasági mechanizmusra . jellemző szabályozó eszközök. Különös figyelmet fordí­tunk a beruházásokra, mert ezeknek helyes aránya lé­nyegesen befolyásolja a nép­gazdaság egészének egyen­súlyát. Enyhíteni kell a be­ruházások területén a jelen­legi feszültséget, ezért fe­lülvizsgáljuk beruházási terveinket. Költségvetésből elsősorban a már folyamat­ban levő nagy beruházáso­kat folytatjuk. Újakat csak szigorú takarékosság, sok­oldalú mérlegelés alapján a struktúra javításáért kez­dünk. Csak annyi nagyberuhá­zást Indítunk, amennyinek befejezése optimális idő alatt megvalósítható. Arra törekszünk, hogy a válla­latok mind több beruházást saját erőből valósítsanak meg és a gyorsan megté­rülő befektetéseket helyez­zék előtérbe. A továbbiak­ban is előnyben részesítjük a vidéki Ipartelepítést. Kormányintézkedések a pártkongresszus határozatainak megfelelően Gazdasági munkánkban a­jelon feladatai nak megoldá­sa mellett, a következő évek tennivalóit is .szem előtt tartjuk, hogy helyes dönté­sekel hozhassunk. Ezek fel­tétlenül szükségesek a ne­gyedik ötéves tervünk elké­szítéséhez is. Bejelentem, hogy már megkezdtük a hosszúlejáratú tervezés elő­készítő munkálatait. A kö­vetkező ötéves terv céljai­nak meghatározásánál már úgy kívánunk dönteni, hogy hosszabb távra — 1985-ig — lássuk a fejlődés főbb irányait. A továbbiakban arról kí­vánok beszámolni, hogy a kormány a IX. pártkong­resszus határozatainak meg­felelően, milyen fontosabb intézkedéseket hozott. Megvizsgáltuk a régebben kidolgozott 15 éves lakás­építési tervet és több hatá­rozatot hoztunk a lakásépít­kezések meggyorsítására. Növeltük bizonyos építési anyagok importját, töröl­tünk a beruházások közül, hogy több lakást építhes­sünk. egyes középítkezése­ket. új beruházásokat kez­dünk az építőanyagipar fej­lesztésére. Terven felül 270 millió forintot biztosítunk a magánerőből épülő társashá­zak közművesítésére. Meg­gyorsítjuk a házgyárak üzembe helyezését. Az álla­mi gazdaságok dolgozói szá­méra a következő tíz évben 10 ezer lakás felépítéséhez biztosítunk kedvezményes állami hitelt. Határozatot hoztunk az ipari és építőipari dolgozók munkaidejének általános csökkentésére. A 44 órás munkahétre történő áttérés több mint egymillió-hatszáz­ezer dolgozót érint. Az egészségre artalmas munkakörökben is befejez­zü' a harminchat-negyvenkét órás munkahét bevezetését, A kormány a munkaidő rö­vidítéséhez szükséges felté­telek létrehozását a növek­vő önállósággal rendelkező vállalatokra bízta. Reméljük, hogy a felügye­leti hatóságók és a SZOT útmutatásával ezt a fontos ügyet Jól oldják meg. Fontos feladatunk, hogy fokozatosan megszüntessük a két nagy dolgozó osztály életkörülményei között fenn­álló különbségeket. E cél megközelítéséért léptettük életbe ez év január 1-től a termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszerét. Felemel­tük a termelőszövetkezeti ta­gok családi pótlékát. A ter­melőszövetkezetekben dolgo­zó nőkre is vonatkozik a gyermekgondozási segély be­vezetéséről hozott rendelke­zés. A születések számában az utóbbi időben örvendetes javulás mutatkozik. Remél­jük, liogy az Intézkedéseink a javulás tendenciáját to­vább erősítik. A gyermekgondozási se­gély bevezetése az anyák és a család iránti megbecsülést, a társadalom gondoskodá­sát juttatja kifejezésre Er­re a célra évi 400 millió fo­rintot irányoztunk eló. A kormány örömmel vállalná a felelősséget, ha nem sok idő múlva ennek a keretnek a túllépését jelenthetné. Szocialista humanizmu­sunk diktálta, hogy törvény­erejű rendelet kiadását kt z­deményezzük, amely a ma­gukra maradt idős emberek­kel kötött tartási szerződé­sekkel elkövetett visszaélé­sek megszüntetését szolgál­ja. Évek óta gazdasági éle­tünk fejlődéséről számolha­tunk be — és hozzáteszem, mindenkor teljes joggal tesszük ezt — ennek ellené­re azt is tapasztaltuk, hogy léteznek olyan nehézségek, amelyek gátolják gyorsabb előrehaladásunkat. Ezeknek a tényezőknek az elemzése arra a felisme­résre vezetett, hogy gazda­sagl életünk mechanizmu­sát kell megváltoztatnunk, továbbfejlesztenünk. Ezért került sor — pártunk Irá­nyításával — a gazdasági mechanizmus reformja alap­elveinek kidolgozására. Az új mechanizmus beve­zetésének célja, hogy új esz­közökkel és módszerekkel erősítsük társadalmunk szo­cialista jellegét, tegyük ha­tékonyabbá tervgazdálkodá­si rendszerünket. Szolgál­juk szorgalmas munkával a közösség és egyén alapvető­en azonos érdekelt és így gyorsítsuk meg a szocializ­mus teljes felépítését, moz­dítsuk elő népünk életkö­rülményeinek folyamatos ja­vítását. A gazdasági mechanizmus reformján más szocialista országokban is dolgoznak. E tény is bizonyítja, hogy meg­érett a szocialista gazdálko­dás módszerei megváltozta­tásának a szükségessége. A tapasztalatokat összevetve megállapítható, hogy az el­képzelésekben sok a hason­lóság, de egyszersmind az országok adottságaiból faka­dó különbözőség is. Mi a saját viszonyaink között azt láttuk a legcélravezetőbb­nek, ha a reformot megfele­lő előkészítés után a népgaz­daság egészében egy időben hajtjuk végre. Az egyes részletkérdések kidolgozásában sok vita folyt. Ezen nem is lehet cso­dálkozni. A különböző néze­teknek, elképzeléseknek és javaslatoknak. nemegyszer igen éles összeütközése azzal az előnnyel Járt. hogy kiala­kultak az adott körülmények között a lehető legjobb meg­oldásokat biztosító módsze­rek. képzés kötelezettségét Foko­zatosan teremtjük meg a pénzügyi feltételét annak, hogy saját árbevételeik alap­ján minél szélesebb körben rátérhessenek a havonkénti munkadíjazás rendszerére. A tavalyi jó termés mellett az árrendezések, a termelőszö­i efkezet: tagokat érintő szo­ciálpolitikai intézkedésele, az említett hitelrendezés és az elterjedő rendszeres munka­díjazás máris kedvező ered­ményeket hozott. Csőkkent a mérleghiányos szövetkezetek száma, javult a gazdálkodás szervezettsége és szilárdulta tagok munkafegyelme,. meg­kezdődött a faluról koráb­ban elvándorolt fiatalok vis­szatérése — természetesen elsősorban a jól működő — szövetkezetekbe. A termelőszövetkezeti de­mokrácia továbbfejlesztésé­ben jelentős előrelépés, hogy a termelőszövetkezetek kül­dötteinek kongresszusa élet­re hívta a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsát. A tanács jogot kapott á kor­mánytól arra. hogy állást foglaljon minden olyan szö­vetkezetpolitikai, gazdasági, szociális és kulturális kér­désben. amely a szövetkeze­tek működését alapvetően érinti. Az év folyamán meg­alakulnak a termelőszövet­kezetek területi szövetségei. Ezt fontos politikai esemény­nek tartjuk, s működésüktől sokat remélünk. A szövet­kezeti szervek a mozgalom koordinálására, az elvek egy­séges éi-vényesítésére szük­ségesnek nyilvánították egy főtanács létrehozását. A kor­mány a kezdeményezést tá­mogatja. A termelőszövetkezetek országos kongresszusa, majd júniusban a Minisztertanács megtárgyalta az új földjogi és termelőszövetkezeti tör­vények tervezetét. E tör­vény-tervezeteket megküld­tük az országgyűlésnek, kérve, hogy az Illetékes bi­zottságok tárgyalják meg és észrevételeiket, javaslatai­kat közöljék a kormánnyal. Az ezek figyelembevételével elkészülő törvényjavaslato­kat ősszel nyújtjuk be a tisztelt országgyűlésnek. A gazdasági mechanizmus reformja népgazdaságunk­nak kevés területét érinti olyan mélyen, mint a kül­kereskedelmet. Lényeges, hogy az új gaz­dasági mechanizmusban szo­rosabb kapcsolat alakuljon ki a belső és a külső piac között. Azért fontos ez, mert a külkereskedelem közvetíti a világpiac risztönző hatását a hazai termelésre, értékesí­tésre és fogyasztásra, a mű­szaki színvonal fejlődésére, végső soron a társadalmi munka termelékenységének növekedésére. Mivel hazánk gazdasági fejlődésében nagy jelentősé­ge van a nemzetközi mun­kamegosztásnak. ezért to­vábbra is szükséges a nem­zetközi kapcsolatok központi állami Irányítása. Áz árrendszer változásai Az új mechanizmus jellemző vonásai A Minisztertanács és a kormány Gazdasági Bizott­sága számos határozatot ho­zott. amelyek a Központi Bizottság irányelveinek meg' felelően az egyes részterüle­teken megszabják az új me­chanizmus alkalmazásának szervezeti kereteit és mód­szereit. A közvélemény előtt ismeretesek legfontosabb ha­tározataink, rendeleteink. Erre tekintettel most csak az új gazdaságirányítási rendszer néhány vonatkozá­sáról kívánok szólni. Minde­nekelőtt szeretném hangsú­lyozottan aláhúzni, hogy az új gazdaságirányítási rend­szerben a tervgazdálkodás szerepe és hatékonysága jc­'entős mértékben megnő. A jövőben a központi irányító szerveknek kevesebb, de na­gyobb jelentőségű üggyel kell foglal kőzni ok. Figyel­müket o fontosabb dolgokra összpon tosíthat ják. nagyobb körültekintéssel. gondosabb elemzések alapján dönthet­nek. Továbbra is a népgaz­dasági tervben határozzuk meg a népgazdaság legfőbb arányait, a felhalmozás és a fogyasztás mértékét, a beru­házások összmennyiségét és főbb irányait. Emellett a terv szerves részévé tesszük azokat a gazdasági szabályo­zó elveket és eszközöket, amelyek biztosítják a gazda­ságpolitikai célkitűzések megvalósítását. A mechanizmus reformjá­nak egyik jellemző vonása a döntési jogkörök decentrali­zálása. Az eddig a kormány és a minisztériumok hatás­körébe tartozó számos kér­dés eldöntésében a vállala­tok és a tanácsok lesznek il­letékesek. Jobb összhang valósul meg a termelés és a szük­ségletek között vállalati és társadalmi méretekben egy­aránt. Így bővül rendsze­rünk demokratizmusa, nö­vekszik a dolgozók aktív közreműködése a közös fel­adatok megoldásában és mindez a bürokratizmus csökkentését eredményezi. Az üzemi demokrácia tervezett nagyfokú kiszéle­sítésének feltétele, hogy e szakszervezetek megfelelő jogkört kapjanak. A dolgo­zók kötelességének és jogai­nak meghatározásánál szem előtt tartjuk, hogy az anya­gi érdekeltség fokozása mel­lett rendkívül fontosak az erkölcsi tényezők. Ezt már figyelembe veszi az új Munka Törvénykönyv, ame­lyet széles körű vitára bo­csátottunk. A jogos észre­vételek és helyes javasla­tok figyelembe vételével át­dolgozott tervezetet a Mi­nisztertanács újra megtár­gyalja, s ez év őszén az országgyűlés elé terjeszti. Fontosnak tartjuk, hogy mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteink jól beillesz­kedjenek az új gazdasági mechanizmus rendjébe. Ebből a célból rendeztük a termelőszövetkezetek álló­és forgóeszköz-hiteleit és tö­röltük tartozásaiknak azt a részét, amelyekre állóeszkö­zeik újjáértékelése szerint a termelésben nem volt fede­zet. A törlés után az ilyen jellegű adósságállomány lé­nyegesen csökkent és a meg­maradóra is kedvező vissza­fizetési határidőket állapí­tottunk meg. Bevezettük a termelőszö­vetkezetek teljes állóeszköz­állományára az amortizáció­A kűi kereskedelmi mono­pólium fenntartása mellett, a gazda sági folyamatok átfo­góbb egysége céljából job­ban össze kell kapcsolni a termelést a külkereskede­lemmel. és ahol ez indokolt, ennek szervezeti feltételeit is meg kell teremtenünk. Ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. Néhány iparvállalatnak és más — nem külkereskedelmi — szervnek már megadtuk a kö2vetlen export-. illetve importjogot. Számos további termelővállalat, . megfelelő felkészülés után, igényelheti e tevékenység átvételét. Az államközi szerződések­ben — közöttük a KGST­osszágokkal kötött hosszú le­járatú egyezményekben — vállalt kötelezettségeinket az új gazdaságirányítási rend­szer feltételei között is tel­jesíteni fogjuk. Szükséges, hogy a jövőben már a nem­zetközi egyezmények előké­szítésébe megfelelően bevon­juk a gazdasági minisztéri­umokat és az érdekelt vál­lalatokat. A következő idő­szak fontos feladata, hogy a mechanizmus változásából eredő úi módszereket sike­tesen alkalmazzuk a baráti országoKkal való együttmű­ködésben, E feladatot nagy körül tek intéssel, a szocia­lista országokkal egyetértés­ben kell megoldanunk. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a termelés folyamatos­sága és az 1968. évi árucse­re-forgalmi egyezmények előkészítése és megalapozása kívánatossá teszi:.a vállala­tok minél nagyobb mérték­ben kössenek külföldi part­nereikkel szerződéseket. Változatlanul arra törek­szünk. hogy tovább erősít­sük és fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a baráti szo­cialista országokkal, elsősor­ban a KGST államaival. Ügy véljük, hogy az eddig elért kétségkívül jelentós eredmények nagymértékben tovább fej leszthetők, ezért a KGST-n belül a kapcsolatok különböző új formáit is ke­ressük és kívánjuk kezde­ményezni. Bőv/tenJ kíván­juk külkereskedelmi kapcso­latainkat a más gazdasági­társadalmi berendezkedésű országokkal is, a kölcsönös előnyök alapján. Ismeretes, milyen fontos szerepet, tölt be népgazdasá­gunk megalaDozott fejleszté­sében a helyes beruházási politika. Az új beruházási rendszerben továbbra is a kormány hagyja jóvá a be­ruházások fő elosztási ará­nyait, a népgazdaság fejlesz­iésére jelentős hatást gya­korló beruházásokat. De te­ret biztosítunk a vállalatok számára ahhoz, hogy a piaci hatások, a jövedelmezőség figyelembevételével, a köz­ponti szabályoknak megfele­lően megvalósíthassák a szá­mukra legelőnyösebbnek ítélt beruházásokat. A kormány határozatot hozott a műszaki kutatási munkák Irányításáról, to­vábbá a találmányi és újí­tási rendszer továbbfejlesz­téséről is. A találmányok díjazásában a feltaláló és a felhasználó vállalat jogsza­bályokban rögzített kere­tek között, a korábbinál szabadabban állapodhat meg. Az újításoknál a vállala­tok a legkülönbözőbb for­mákban. de kellő ösztönzést adó módon díjazzanak min­den kiemelkedő műszaki tel­jesítményt, származzék áz munkaköri kötelezettségből, vagy munkakörön kívüli te­vékenységből. A szabályozás előfeltételei adottak. ezért kormányunk a törvényjavas­latot ez évben elkészíti. Érthető módon a lakos­ság egészét érdekli, hogy milyen változásokat hoz a gazdasági mechanizmus re­formja az árrendszerben, ezért erre bővebben kitérek. Igen fontos gazdaságpoli­tika! célkitűzésünk a nép­gazdaság egységes termelői érrendszerének megterem­tése. 1968-ban ebben jelen­tős lépést teszünk előre. A termelői árreform a jelen­leginél kiegyensúlyozottabb árviszonyokat hoz létre. Az árak rögzítése gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszci-űsftését ' és — többek között emiatt — le­maradtunk más országok mögött új anyagok és nagy teljesítményű új gépek igénybevételében. Az ipar­ban az árrendszer javítása elsősorban a ráfordítások helyes számbavételét igény­li. A vállalatoknak az állam az épületeket, a gépeket, más berendezéseket régeb­ben teljesen díjmentesen bo­csátotta rendelkezésére. Ez nem ösztönzött takarékos­ságra. AZ utóbbi időben né­hány területen bevezettük az eszközlekötési járulékot. A tapasztalatok kedvezőek, s ezért az eszközlekötési já­rulékot most általánossá tesszük. A telekhaszmálati díj bevezetésével kívánjuk elősegíteni a vállalatok ál­lal igénybevett földterület ésszerű kihasználását is. Az iparvállalatok az im­port-nyersanyagokért általá­ban annyit fizetnek majd, amennyibe azok az államnak kerültek. Az exportért pedig a vállalatok annyi árbevé­telhez jutnak, amennyit a szóban forgó termékeikért a külföldi vevő fizet. A válla­latoknak további fejlesztési terveik kidolgozásában ezt már figyelembe kell ven­niök. Vannak vállalatok, ame­lyek az átlagosnál drágábban termelnek, de exporttevé­kenységükről egyelőre nem mondhatunk le, ezért a vál- . lalatok, illetve a termékek bizonyos körében az expor­tot az állam támogatja. Ami a mezőgazdasági ter­melői árak problémakörét illeti: a felvásárlást árak időnkénti emelése útján is ösztönöztük a belterjes fej­lesztést. A tavalyi árintéz­kedések alkalmával a me­zőgazdasági termékek felvá­sárlási árszínvonalát mint­egy kilenc százalékkal emel­tük. Szükség van azonban további emelésére. Azt ter­vezzük. hogy 1008-ban a felvásárlási árszínvonalat mintegy 8 százalékkal emel­jük. Az új felvásárlási árak az állattenyésztésben na­gyobb, a növénytermelésben kisebb mértékben emelked­nek. Ez év október hó 1-tŐl az élősertés átvételi érát, a nagyüzemi felárral együtt, 3 forinttal emeljük. Bízunk benne, hogy az áremelés ösztönözni fog a sertéste­nyésztés fejlesztésére és meg tudjuk javítani a la­kosság sertéshús-ellátását. A többi felvásárlási áremelés 1968-ban lép majd életbe, de mái- a közeljövőben meghirdetjük, hogy ennek Ismeretében a mezőgazda­sági üzemeket jobban ori­entáljuk a társadalmi érde­kekről. A félvásárlási több­letköltségeket az állam vise­li. A lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek, a kenyér, a liszt, a sertés- és marhahús, a zsír, a tej és tejtermékek fogyasztói ára tehát 1908-ban nem emel­kedik. A fogyasztói áraiénak ei« vileg a termelői árakhoz kell .'igazodniuk. Maga az élv feltétlenül igazságos és he­lyes A munka szerinti el­osztás ugyanis következete­sen csak akkor érvényesít­hető, ha mindenki annyit fi­zet az általa megvásárolt termékekért és igénybe vel.t szolgáltatásokért, amennyibe azok társadalmunknak a va­lóságban kerülnek. Ennek az elvnek a valóra váltása kü­lönböző okok miatt csak las­san és fokozatosan történ­het. A termelői és a fo­gyasztói arak egységbe fog­lalása ugyanis a fogyasztói árak igen nagyarányú moz­gásával járna. A fogyasztói ái •arányok alapvető megvál­toztatása a jelenlegi helyzet­ben — és még néhány évig — végeredményben veszé­lyeztetné azt az alapvető tö­rekvésünket, hogy a dolgozó emberek életszínvonala rendszeresen emelkedjék. A jelenlegi fogyasztói fő árarányok fenntartását úgy biztosítjuk, hogy az élelmi­szerek egy részét, továbbá néhány iparcikket, valamint az alapvető szolgáltatásokat továbbra is támogatjuk ál­lamilag, ezenkívül forgalmi­adó reformot hajtunk végre. Mindezek eredményeként a termékcsoportok együttes árszínvonala lényegében változatlan marad, de ezen belül bizonyos áruk drá­gábbak lesznek, mások vi­szont olcsóbban kerülnek forgalomba. Egyes termékek árát vál­tozatlanul hatóságilag rög­zítjük, más termékeknél pe­dig megszabjuk az árak fel­ső határát. A fogyasztási cikkek körében a rögzített arak az áruforgalomnak mintegy 45 százalékára ter­jednek ki. A lakosság el­látása szempontjából külö­nösen fontos elsőrendű áru­cikkeknek rögzített ára lesz. Ezeknek a termékeknek az árát 1968. január 1-én köz­zétesszük, és ezek az árak — kevés kivételtől, eltekint­ve — megegyeznek a jelen­legiekkel. Az áruforgalomnak mint­egy 30 százalékánál az árak bizonyos hatósági korlátok 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1967. július 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom