Délmagyarország, 1967. július (57. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

Ki nyitja fel a tolózárat? tmmár fel lehet avatni a -dorozsmai egészségházat A Volt pártházból nagyszerű helyiséget alakítottak ki, három orvosi rendelővel, kismamák tanácsadójával, s R szükséges várószobákkal. — Számunkra két megoldás volt: egy; a fővezeték nem készültek fel (ma sincs elfogadható műszaki doku szegedi határán elhelyezett tnentáció) a dorozsmai víz órán mérjük a vizet Dorozs- hálózat átadására mának, mint nagyfogyasztónak. A hálózatért pedig a megyei vízmű felelős. A máMéltó a Szegeddel szomszé- sik variáció, hogy átvesszük dos, nagyra hívatott községhez. a községi vízhálózat teljes üzemeltetését — magyarázta Sziliért főmérnök. Valóban nem tehettek semmit felsőbb utasítás hiányában? A városi tanácsnál Tóth József az építési és közlekedési osztály vezetője így vélekedik: — Már tavaly áprilisban Késik az avatás Ara a középület avatása késik, mert nincs víz a csapokban. — Csupán egy kellene felnyitni, szegedi vízműtől kapjon az egészségház. De egyelőre nincs, aki felnyissa — tájékoztattak a községi tanácsnál. Pár nap múlva (július 6án) szerkesztőségünkhöz küldött levélben panaszolta Olasz Imre községi tanácselnök a dorozsmai vízhiányt: „... az elmúlt évben magasnyomású vizet kapott a község és az utóbbi három év alatt mintegy tíz kilométer vízvezeték-hálózat épült. A közkifolyók azonban hónapok óta víz nélkül állnak. Az orvosi rendelő mintegy három hónapja elkészült, de magasnyomású víz nélkül a mai napig sem tudtuk üzemeltetni. A levélváltások és személyes megbeszélések, jegyzőkönyvek, tárgyalások, határozatok tömkelege látott napvilágot, de a bürokrácia felülkerekedett a józan felfogáson. A helyzet ugyanis az, hogy a községi vízvezeték hálózatot jelenleg a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tartja üzemben. 1966. április 1-én az illetékes hatóságok vezetői megállapodtak, hogy a községi vízhálózat kezelését a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat veszi át. Azóta több mint egy év telt el, de az átadás-átvétel még mindig nem történt meg.'' Közei fél éve tárgyaltak eldöntötték a megyei és váarról a megye és Szeged vá- ro?i tanács elnökhelyettesei ros illetékes tanácsi vezetői, hogy a szegedi vízmű üzehogy a községi vízmű teljes melteti majd a dorozsmai kiépítése után a Szegedi Víz- vízhálózatot Miért nem és Csatornamű Vállalat ve- egyezett meg azóta a ké' szí át a hálózatot Az átvé- vállalat? tel azóta sem történt meg. — Talán kényelmesebb lett tolózárat Ehhez ugyanis elsősorban volna a szegedi vízmű szá hoev a P°nlos műszaki dokumentá- mára, ha a fő órán át leadivóvizet ciót kpt,ett volna készítsen ják a vizet. S hogy a me* —* —— —- gyei vízmű miért nem készítette el az átadási dokunyomást, ezért valósággal mentációt?... A két vállafel kell térképezni a régi és lat főmérnökén múlott az új vezetékek helyét, Illetve ügy elhúzódása — mondta adatait. Ezenkívül szakem- Szabó József, a megyei taa megyei vízmű, A régi csövek aligha bírják a magas ber problémákban, pénzű és jogi kérdésekben kell egyetértenie a nak. Valami már eldőlt Fél év alatt — nem tudni, kinek a mulasztásából — ez az egyetértés nem jött létre. A szegedi vízmű a fölöttes hatóság, a városi tanács építési-közlekedési osztályától várta az utasítást. A megyei vízmű vezetői pedig nács vb építési-közlekedési és vízügyi osztályának vezekét vállalat- tője. A dorozsmai vízfakasztálegendás fokosa most már kézbekerült: az illetékes ta nácsi szervek utasították a megyei vízművet az átadási tervdokumentáció elkészítésére. a szegedieket pedig az átvételre. Az már eldőlt, ki nyitja fel a fővezeték tolózárát; az viszont újabb rejtély (cs sok bosszúsági, hogy mikorra készül el a vízhálózat pontos műszaki térképe? Balogh Ödön Két bába Fali táblán krétarajzzal Tázolta Szilléri László főmérnök: miért volt ésszerűbb és olcsóbb megoldás, hogy Kiskundorozsma ne építsen drága törpevízművet, hanem Szegedről kapjon magasnvomású vizet. Tavaly késő ősszel, mintegy 1 millió 300 ezer forint költséggel épült meg az 1600 méter hosszú fővezeték, mely a szegedi hálózatot összekötötte a dorozsmai gerincvezetékkel. A jó elgondolást bonyolította az, hogv a dorozsmai vízhálózat gazdája a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat volt, mely idén fejezte be a falusi hálózat szerelését. Sajnos, két „bábája" volt a községi vízműnek. Beszédes statisztika Tovább csökkent a Budapestre áramlás — állapították meg a lakóhely-változásokat figyelemmel kísérő statisztikusok. Az év első részében — a júniusi adatok nélkül — alig 3400-zal növelték a főváros lélekszámát a felköltözők, míg az elmúlt esztendő azonos időszakában ez a szám csaknem elérte a 3600-at. A költözésekről készült országos adatok azt bizonyítják, hogy hazánkban változatlanul tart az urbanizáció folyamata: városlakóink számát az év első öt hónapjában több mint hét és fél ezer fővel növelték a falvakból odaköltözők. Az idei első fél évben az anyakönyvekbe 74,5 ezer születést és több mint 39 000 házasságot jegyeztek be. A legtöbb házasságot — mintegy tízezret — az idén is májusban kötötték. Az országos „étlap" a kővetkezőképp fest: elfogyasztottunk több mint 441 000 tonna kenyeret, megfőztünk, megsütöttünk csaknem 92 000 tonna húst, „kenyérre kentünk" 11000 tonna vajat, és megittunk kétmillió 216 ezer hektoliter tejet. Cukorkából 14 és fél ezer tonna fogyott. „Koccintottunk" 247 millió liter sörrel és elszívtunk 10 milliárd darab cigarettát! Számottevően megnőtt a gépesített háztartások száma: kis híján százezer mosógép, több mint 56 000 hűtőszekrény, 15,5 ezer padlókefélő gép és több mint 5000 villamostűzhely talált gazdára. Ennek megfelelően alaposan „megugrott" a lakosság villamosenergia-fogyasztása is: az elmúlt év hasonló időszakának 571 millió kilowattórájával szemben az idei első fél évben 649 millió kilowattórát fogyasztottak. Elszomorító képet fest a statisztika a fél év közlekedési baleseteiről. Több mint hat és fél ezer sérüléssel járó közúti baleset történt ebből 256 követelt halálos áldozatot. Gyorsan épül a házgyár Szeptember 1-én már egyes részlegeiben próbaüzemei a ferencvárosi házgyár. Az autumatikusan működő, nagyteljesítményű házgyár a tervek szerint január elsejétől már teljes kapacitással dolgozik. Képünk: Részlet az épülő házgyárból tíj magyar gyógyszerek a japán klinikákon 1956 és 1965 között a gyógyszeripar termése Japánban négy és félszeresére emelkedett. Magyarországon pedig megnyolcszorozódott. Az összehasonlításokat a MEDIMPEX vezetői azoknak az adatoknak a birtokában végezték el, amelyeket ez év elején Tokióban tett útjuk és kereskedelmi tárgyalásaik 6orán a japán egészségügyi miniszter bocsátott rendelkezésükre. Japán a MEDIMPEX új piacai közé tartozik. A vállalat tavaly már több mint 300 000 dollár értékű készítményt szállított a Japán megrendelőknek. Az odairányuló ez évi export várhatóan megközelíti a félmillió dollárt. Legfőbb japán partnerünk, a Sumitomo-cég fejlesztési terveinek egy részét a magyar gyógyszeripar kutatásainak felhasználásával kívánja megvalósítani. Hatnyolc eredeti magyar készítmény kivizsgálását, klinikai kipróbálását és elterjesztését vette tervbe. Ugyanakkor az egyik magyar antibiotikum vásárlására többéves szerződést kötött. Kapcsolatot teremtettünk más nagy japán cégekkel is. (MTI) II gátol háromnegyedéi már befakarllotiák A megyékből érkezett leg. utóbbi jelentések, a határszemlék tapasztalatai szerint a mezőgazdasági üzemek jól kihasználták mindenütt a gabonabetakarításra alkalmas száraz meleg időt: a betakrítógépek teljes kapacitással dolgoztak, meggyorsult az artás, sőt előbbre tartunk, mint a múlt év hasonló időszakában. A kombájnok együttes napi teljesítménye elérte a 100— 110 ezer holdat Minden megyében máris szép számmal vannak olyan gazdaságok, ahol végeztek a gabonabetakarítással; ezek gépparkját a szükségnek megfelelően a közeli gazdaságok megsegítésére csoporto sították át A vezető szakemberek vé. leménve szerint az aratásnak körülbelül a háromnegyed részénél tartunk. Az őszi árpa betakarítását mindenütt befejezték, a megyék többségében, a tavaszi árpa és a takarmánybúza utolsó tábláit vágják, a rozzsal háromnegyednél tartanak, a búza-termőterületnek körülbelül kétharmadáról került eddig magtárakba, kombájnszérűkre a termés. A gabonabetakarftás gyors ütemével nem mindenütt tartott lépést a szalmalehúzás, különösen pedig a kazalozásnál mutatkozik lemaradás. Noha az ország nagyrészén már ismét mutatkoznak a szárazság jelei, a kukoricák fejlődése általában kielégítő. Ugyancsak kedvezett az időjárás a szőlőknek is. A burgonyaültetvények többsége fejlődésük' legfontosabb időszakában, virágzáskor kapott jó esőket, de a kánikulai hőség kissé megakasztotta a fejlődésüket. A kapások többségének a jó terméshez még néhány kiadós esőre lenne szüksége július végén és augusztus elején. (MTI) a békéről, a sovinizmus elítéléséről és a választójogról. Az ötezres tömeg e megmozdulása lelkes hangulatban ért véget A gyűlés sikere újabb lendületet adott a szegedi baloldali erőknek, főként a munkásmozgalomnak. 'Három nappal a nagy összejövetel után, augusztus 15-én a helybeli tisztviselőnők tartottak gyűlést. Turcsányiné és Wilhelm Szidónia hatásos beszédei nyomán elhatározták: ők is belépnek a szakszervezetbe. A munkásmozgalom ezzel néhány száz újabb csatlakozót kapott. Szeptember elején a szegedi dohánygyárban a munkások és munkásnők többnapos sztrájkja zajlott le. Ezt követte a szabóipar nődolgozóinak munkabeszüntetése. Mindkét mozgalom részleges sikerrel ért véget; bizonyos bérjavításokat el tudtak érni. Megjegyzendő azonban, hogy e két sztrájk nem kizárólag gazdasági követelésekkel Indult. Politikai céljuk ls volt a résztvevőknek: a béke. E mozgalmak során gyakran támadták a borzalmas háborút. Az egyik szegedi napilap: a Délmagyarország szeptember 16-án egy munkásnő levelét közölte. „Engedjék haza az urunkat" — ezzel a követeléssel végződött e proletárasszony írása, mely bátor hangon fejtette ki: „ez már nem tarthat így sokáig..." Móra Ferenc vezércikkei is határozott háborúellenes állásfoglalást fejeztek ki a Szegedi Napló ban. Érdemes kiemelni, hogy a város irodalmi élete is hangot adott békevágyának. Erre alkalmat a szeptember 30-i Tömörkény-matiné adta. Az ezzel kapcsolatos irodalmi összejövetel simán megkapta a hatósági engedélyt, hiszen Tömörkényi István (ki 1917 áprilisában halt meg) köztiszteletben álló író volt, és a róla való megemlékezésben a rendőrség nem látott semmi veszélyt. A szeptember 30-i matiné azonban politikai jellegű megmozdulássá fejlődött. A sok résztvevő előtt Móra Ferenc nem csupán azt hangsúlyozta, hogy „Tömörkény István minden aktualitáson túl maradandó, nemes és élő érték", hanem azt is, hogy a halott író mindig a népek barátságának és a békének a híve volt. Még erősebbé tette az összejövetel baloldali politikai színezetét Ady Endre személyes megjelenése. A költő-óriás is felszólalt a matinén, kifejezve Tömörkény iránti kegyeletét, majd felolvasta' néhány újabb versét. Ezek egyike „Emlékezés egy nyár-éjszakára" címet viselte, mely megdöbbentő hangon tárta fel: az embertelenségnek milyen tobzódását hozta a háború kitörése: „... Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt... ;.. Az iszonyúság a lelkekre Kaján örömmel ráhajolt..." Tomboló taps fogadta Ady e bátor háború-ellenes versét. Így a szeptember 30-i Tömörkény-matiné nagysikerű politikai megmozdulást jelentett; Szeged szellemi életének színe-java nyíltan kifejezést adott békevágyának. Két héttel később, október 14-én a városban értekezletet tartott a női egyenjogúságért küzdő „Feministák Egyesülete." Spády Adél beszédében a választójoggal és a béke kérdésével foglalkozott, szavait a sok száz jelenlevő helyesléssel fogadta. A gyűlés táviratilag üdvözölte Károlyi Mihályt bátor háború-ellenes harcáért, ,.A békéért kell a magyar népnek küzdenie" — ezt hangoztatta október 13-i vezércikkében Móra Ferenc lapja is. Sajnos, az általános politikai helyzet eléggé csüggesztő hatású volt a baloldali erőkre. 1917 őszén nyilvánvalóvá lett, hogy a kormányzatnak esze ágában nincs a háborút befejezni. „Nincsen kiút ebből a háborúból" — írta egyik cikkében a Szegedi Napló. Kifejezte a cikk, hogy a Szegedi baloldali erők is eléggé reménytelennek látják a helyzetet. Az írás november 7-én jelent meg. A városban még nem tudták, hogy éppen ezen a napon Oroszországban világrengető esemény zajlott le. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom volt ez, mely új erőt adott a békéért és a szabadságért küzdő erőknek hazánkban is. Dr. Merényi László, a történelemtudományok kandidátusa Bűwtáw^l hálálta meg a föld Rekord búzatermést aratott az idén a bordányi Munkásőr Tsz, 150 holdon 19—20 mázsa átlaghozammal fizetett a búza. Eddigi legjobb eredményük 16— 17 mázsa volt 50 hold átlagában. Figyelemreméltó terméshozam ez most a bordányi homokon, hiszen idén a belvíz nagyon megnyirbálta a terméseredményeket a szegedi járásban. A bordányi sikerben is szerepe van a belvíznek: olyanformán, hogy nem tanyázott a Munkásőr Tsz határában. Nem a belvíz jóindulatán múlott, hogv nem gázolt bele a bordányi tsz gabonaföldjeire, gyümölcsöseibe, hanem sokkal inkább azon: a gazdaközösség az idén megmutatta az „ösvényt", melyen az ilyen tékozlónak iárnia szabad. Hét kilométer hosszú csatornát ástak a szövetkezeti gazdák, hogy utat nyissanak az egyes táblákon veszteglő belvíznek. Dudás Imre tsz-elnök térképet terít az asztalra és azon mutatja a mélvebb fekvésű részeket, ahol minden tavaszon tóvá dagadt a talaivíz. összeségében 400 holdat tett ki ez a terüelt. — Alapos leckét kantunk 1964-ben, a nagy esőzések miatt víz alá kerültek egyes területek, s mintegy 2 és fél millió kárt okozott a gazdaságnak. így szakadt nyakunkban évvégén a milliós mérleghiány, melyet tavaly sikerült kigazdálkodnunk. A közgvűlés elhatározta, hogy 100 ezer forintot áldozunk a főcsatornába vezető árkok, mellékcsatornák elkészítésére. Ebből az állam 66 ezer forintot viszszatéritett a közösségnek. De busásan megtérült a jó termésben, hiszen idén — becslésünk szerint — 1 millió forint kárt tett volna határunkban a víz — magyarázta Dudás Imre. A bordányi szövetkezeti gazdák munkája példamutató, hiszen sok faluban kénye-kedve • szerint kószál a belvíz a termőföldeken, sokfelé panaszkodnak rá. de vaimi keveset tesznek elhárításáért. A bordányiak idén további 1 kilométer csatornát ásnak, s bár ezzel befejezik ezt a munkát, korántsem hagyják sorsara a csatornahálózatot. Űj munkakört „találtak fel", a csatornaőri állást. Egy ember egész éven át vigyázza, igazítia a víz útját a csatornákban. A tsz közösség fáradozását és pénzáldozatát a belvíztől békén hagyott föld gazdag búzaterméssel fizette vissza. Hálás a föld, amennyiben megérzi a gondos gazda kezét B. ö. Péntek, 1967. július 28. DÉL-MAGYARORSZÁG 3