Délmagyarország, 1967. június (57. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

Közéletünk Beszélgetés drót nélkül hírei ILKU PÁL HAZAÉRKEZETT MOSZKVÁBÓL Szerdán visszaérkezett Moszkvából Budapestre az llku Pál művelődésügyi miniszter vezette magyar kulturális küldöttség, amely a szovjet fővárosban tárgyalt is előzőleg Finnországban tett néhány napos látogatást. A delegáció fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. HAZAÉRKEZETT MONGÓLIÁBÓL A MAGYAR PARTMUNKÁS KÜLDÖTTSÉG Hazaérkezett Ulánbátorból a magyar pártmunkásküldöttség, amely Győri Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárának vezetésével látogatást tett a Mongol Népköztársaságban. Súlyos jégverés Kistelek környékén Az utóbbi napokig a csapadékhiány csupán Nyugat-Dunántú! egyes területein lassította a növénykultúrák fejlődését. A szerdára virradó éjszaka és a nap folyamán viszont éppen ezek a területek kaptak kiadós esőket. A még jókor jött friss csapadék mennyisége vidékenkint elérte a 20—50. sokhelyütt az 50—80 millimétert is. Szerdán hajnalban óriás tömegű eső zúdult a szegedi határra és a járás területére is. A vihar a nap folyamán még egyszer megismétlődött, s Balástya és Kistelek térségében alig egy óra hossza alatt 50 milliméter — tehát egy átlag havi mennyiségű — csapadék hullott Ezúttal azonban már nagyobb mennyiségű jég is esett. A kisteleki Magyar— Szovjet Barátság Tsz birtokán az első becslések alapján mintegy 600 holdon keletkezett 60—100 százalékos jégkár. A szomszédos balástyai Móra Ferenc Termelőszövetkezetben és környékén az idén már másodszorra hullott nagyobb mennyiségű, a földet több centiméter vastagon betakaró jégeső. Különösen a gyümölcsösökben keletkeztek komoly veszteségek. Helyenként még a fiatal fák kérgei is kirepedeztek. A gyümölcs jó része lehullott a levélzettel együtt, ugyanakkor a fán maradt, fejlődésben levő termésrész is értéktelenné vált. Komoly veszteségeket szenvedtek a kiültetett paprika, paradicsomtáblák és a burgonyavetések is. RÁDIÓTELEFON-BEMUTATÓ Akkora, mint egy nagyobbacska zsebrádió. A riportot is könnyen felvehettük volna segítségével. A szerkesztőségi asztalomon egy készülék és Fazekas Károly osztályvezető asztalán a másik. Nem kell drót a beszélgetéshez. A bemutatót a Eudapesti Rádiótechnikai Gyár rendezte szerdán délelőtt az MTESZ szegedi klubjában. A kérdésekre Fazekas Károly válaszolt. Az ultrarövidhullámú rádiótelefon alkalmas kétirányú, váltott üzemű (szimplex) beszélgetésekre. A rádiótelefon-szolgálat lebonyolításához 2 darab 27 MHz-es frekvencia-tartományban működő készülék szükséges és természetesen a posta engedélye. Kezelése igen egyszerű, mindössze két kezelőgombbal működik, a beépített. hangszóró adáskor a mikrofon szerepét tölti be A könnyű műanyagdobozban elhelyezett készülék kihúzható teleszkóp-antennával van felszerelve. Működése független a hálózattól, 12 tranzisztoros, 8 darab 1,5 voltos rúdelemmel üzemel. Súlya az elemekkel együtt 85 deka. Régi vágy Magyarországon is. hogy megfelelő URH adóvevő készülékeket gyártsunk. Évekkel ezelőtt vásároltunk a japánoktól néhány készüléket és azt nagy megelégedéssel használták több területen is. Két éve foglalkozunk a készülék fejlesztésével és az idén már rátértünk a sorozatgyártásra. 1967-ben háromezer darabot gyártunk, egy részét a Szovjetunióban értékesítjük. Most első ízben tartunk vidéki városban bemutatót, hogy felhívjuk az érdekelt Közgondolkodásunkról szakemberek figyelmét a rádiótelefonra. A rendeléseknek eleget teszünk . Az áramszolgáltató vállalatok. állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vásároltak eddig, de sportrendezvényeknél is használták már. Másfél-három kilométeres körzetben használható, a házak között kisebb a hatósugár, sík, lakatlan területen nagyobb. Az egycsatornás készülék 3320. a kétcsatornás 3620 forintba kerül. A bemutató sikeres volt. Ma, csütörtökön délelőtt 10 órakor megismétlik. Gazdagh István Milyen a mai közgondolkodás, és mennyi már ebben a szocialista elem? Ez a kérdés egyaránt foglalkoztatja a politikusokat és a szociológusokat. Hiszen ezen lehet lemérni azt a tudati változást, amely most már több mint két évtized társadalmi átalakulásának gyakorlata idézett elő a közgondolkodásban. A IX. pártkongresszus beszámolójában — belső viszonyaink elemzése során — szóba került, hogy a szocializmus ma már a társadalom, az egész nemzet természetes életelemévé vált. S ez akkor is igaz, ha még sok részkérdésben — emberek kisebb vagy nagyobb csoportja — nem is ért egyet a hivatalos politikával. De mivel sokunk előtt a kommunista embertípus valamiféle idealizált eszményképe lebeg, miközben az élet valósága bizony igen gyakran visszásságokat, néha még becstelenségeket is produkál, nem vesszük észre a közgondolkodás általános folyamatában az egyre erősödő szocialista. vonásokat. Ez persze hiba, mert az esetenként jelentkező negatív társadalmi hatások elkedvetleníthetnek bennünket, mintha annak a töméntelen szocialista nevelő munkának semmi hatása se lenne. Néha nem vesszük észre, hogy a szocialista termelési-társadalmi viszonyok objektíve is formáló hatással vannak társadalmunkra. A kis és nagy társadalmi kérdések hazánkban gyorsan össztársadalmi kérdéssé válnak, mert az emberek ezt a rendszert, ezt az országot — eredményeivel és hibáival együtt — sajátjuknak, magukénak tekintik. Amikor nagy szocialista társadalmi Csökkentek az árak - Javait a felhozatal Jó forgalmú volt a tegnapi piac i A hűvös idő. az óránként újult erővel hulló eső sem tudta elmosni a szerdai piacot. Szinte a virradattal együtt érkeztek áruval megrakott kocsijaikon a szegedi, Szeged környéki őstermelők, magánárusok. A felvásárló telepeken Megindult az áradat az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet újszegedi és Marx téri felvásárlótelepére is. Az előbbi helyen igen nehézkesen haladt a munka, sokat kellett várniuk az áruikat behozó termelöknek, a Marx téren viszont gyorsan, szervezetten haladt a felvásárlás. Most először érkezett nagyobb szállítmány zöldborsó, és ennek megfelelően csökkent az ára is: mindkét piacon az őstermelők és a magánkiskereskedők is egyaránt 7 —8 forintért árulták. A tapasztalat szerint azonban nincs egyensúlyban a felvásárlási és az értékesítési ár: ugyanis mindig egy-két napos késéssel igazítják az eladási árakat a felvásárlási árhoz. Ha nem így lenne, egy napon csökkennének a felvásárlási és az értékesítési árak, s olcsóbban és frissebben kerülne a zöldáru a szegedi piacokra és az üzletekbe is. A beküldött művek nagy versenyt ígérnek POLITIKAI DALOK BEMUTATÓJA — II. TÁNCDAL FESZTIVÁL ORSZÁGOS A nyári hónapok kulturális programjának két jelentős zenei eseményéről tájékoztatták szerdán az újságírókat a Magyar Rádió székházában. A szocialista országok között elsőként rendezik meg hazánkban július 1-én a politikai dalok fesztiválját. A Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Rádió és Televízió, valamint a KISZ KB által meghirdetett közéleti, társadalmi, politikai témájú dalok pályázata nagy sikerrel zárult: 418 mü érkezett be a zsűrihez. Az előzsűrizés után 22 pályamű jutott a középdöntőbe. Ezek közül választják ki a Vígszínházban július 1-én sorra kerülő bemutató számait. A fesztiválra több külföldi együttest is meghívtak. A győztes számok a DÍVSZ tízezer forintos díját, továbbá a KISZ KB és a közönség díját nyerik el. Gellért Endre, a Magyar Televízió főosztályvezetője a II. országos tánczenei fesztiválról számolt be. 1367 beküldött pályamű közül választotta ki a zsűri azt a hatvan számot, amelyet a július 20-án, 27-én és augusztus 3-án sorra kerülő elődöntőkön hallhat a közönség. Az idén is messzemenően figyelembe veszik a közönség szavazatát az új szerzemények elbírálásánál. A Zeneműkiadó Vállalt az egyes elődöntők műsorát füzetekben megjelenteti és az elődöntők napján országosan terjeszti. Ez a kiadvány, valamint a rádió és televízió újság tartalmazza majd a szavazólapokat is, amelyekkel közölheti véleményét a közönség a zsűrivel. Az augusztus 20-án sorra kerülő döntőn részben külföldi szakemberekből álló zsűri értékeli a számokat. Újdonság: a zöldbab Először volt az idei piacon zöldbab, mindössze egykét őstermelő árulta, meglehetősen magas, 25 forintos kilónkénti áron. Sok szó esett mostanában a háziasszonyok körében a hagymáról. Arról, hogy a régi drága és alig kapható, az új fjedig még nem ízesíti kellően az ételt. Az idő a tegnapi piacra ezt a problémát "is megoldotta: van már erősebb főzőhagyma, csomónként 1,40—1,60 forintos áron. Jó volt a felhozatal, s ennek megfelelően mérséklődtek az árak karaboltjában már 4,80-ért is lehetett apró, sütni való újburgonyát kapni. A régi zöldség már szinte teljesen eltűnt a piacokról, helyette idei szép friss sárga- és fehérrépát árulnak, csomónként 1,20—1,40es áron. Szemet gyönyörködtető a földieper és cseresznye is a standokon. Jól alakultak az árak is. az epret például 6 forinttól 12-ig, a cseresznyét pedig 5—10 forintért lehetett vásárolni. Hol vannak a tsz-ek? Az őstermelők és a magánkiskereskedők standjai valósággal roskadoztak a sok árutól, a termelőszövetkezetek pavilonjaiban viszont alig lehetett valamit kapni. Alig volt vásárló és áru a szegedi Üj Élet Tsz, s a Marx tér másik oldalán elhelyezett szegedi Móra Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet pavilonjában. Ami kevés akadt, az is drágább és rosszabb minőségű volt, mint például a magánkiskereskedőké. A Szent István téri piacon viszont a tápéi Tiszatáj Tsz az utóbbi időben egyre több szép árut hoz piacra. Kevés a tojás, lábéból és karfiolból is. A piacot még mindig a fejes- qZ qjq pqrottlfi alá- ' saláta uralja, mert a salátának való uborka elég drága: 9—13 forintig árulták. Jó minőségű és szép régi krumplit lehet kapni 2,40 —2,80-as áron. Növekedett az újburgonya felhozatala is, de ez még mindig kevés, s az ára 6—10 forint között van. De például az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Marx téri A háziasszonyok nagy része hiába kereste a piacon az élőbaromfit, alig-alig talált. A tsz-ek pavilonjai mellett üresen álltak a baromfi ketrecek. A tojás ára továbbra is tartja magát: 1,30—140-ért árulják, de tegnáp ebből is gyér volt a felhozatal. H. M. kérdések kerülnek az élet előterébe — mint a hogyan gazdálkodjunk és ezzel kapcsolatban a gazdaságvezetés mechanizmusának reformja, vagy a háború és béke kérdése, vagy az emberekkel való bánásmód ügye —. a felvetett és hosszú időre szóló tennivalók kimunkálásában olyan széles társadalmi rétegek vesznek részt, amelyek messze túlhaladják a kommunisták vagy akár az értelmiség köreit. A közgondolkodás szocialista tartalmának vizsgálata során arra is rájövünk, hogy a szocialista építés rendkívül bonyolult kérdései megoldása közben nagymértékben formálódott, hallatlan nagyot nőtt a nép öntudata, gazdagabbá vált az egyéniség, nőtt a mai ember méltóságtudata. Ez persze sokszor nem látszik világosan. mert az élet napi sodrában az ember gyakran találkozik ellentmondásokkal. Ezek mindjárt szembetűnnek, hiszen a hétköznap során jobban látszik a kitűzött cél és az elért eredmény közötti ellentmondás, amiatt, hogy a eélok mindig messzebb mutatnak, mint ahogy a napi eredményekkel fedezni lehetne ezeket. De éppen a célok e szüntelen közelítésének folyamatában alakult ki az, amit szocialista közgondolkodásnak nevezünk. Csak ebben a folyamatban válhatott a magyar társadalom természetes életelemévé a szocializmus. A kizsákmányolás már az ország határain belül teljes erkölcsi elmarasztalást és felháborodást szül. Még nem ilyen egyértelmű azonban, ha tőkés ország megítéléséről van szó. Á viszonylag széles körű Nyugat-imádat egyik gyökere éppen ebben kereshető. De, ha valahol herdálják, rongálják a köztulajdont, az emberek többsége azon nyomban szóvá teszi. S ebből az sem von le semmit, hogy igaz, akadnak, akik mintegy mentegetődzve nyomban megjegyzik „pedig én nem vagyok kommunista, de ezt azért már én se nézhetem". Lehet, hogy az ilyen ember formálisan tényleg nem tagja a kommunisták szervezetének. Es talán maga sem tudja, hogy gondolkodása már mennyire rokon a kommunistákéval, azok felfogásával, akik a társadalmi tulajdon védelmében és gyarapításában i látják a társadalom anyagi előrehaladását. Nemrégen tanúja voltam két asszony utcai beszélgetésének. Az egyik dicsekedve mutogatott valami olyan ruhafélét, amit fia küldött Münchenből. Se vége, se hossza nem volt a dicsekvésnek, hogyan él ott egy munkás, hogy „régen se telt nálunk ilyenre egy munkásembernek, de ma sem", s eleinte még beszélgető partnere is csak bólogatott, de végül maga is megsokallta és epésen megjegyezte: „Nézze kedves, én azt tudom hogyan élt régfen egy munkásember, mert apám — magammal együtt — öt gyereket tartott el munkájából, ha néha volt neki. Én nem vagyok ugyan kommunista, de mondhatom, hogy fiaimnak, leányaimnak ilyesmire ma itthon is mindig telik ..." S hogy ebben mennyi volt a családi önérzet és mennyi a szocialista társadalom hatása, nehéz lenne különválasztani. De annak az asszonynak a megjegyzése, hogy „én ugyan nem jártam szemináriumra, de azért tudok különbséget tenni családunk mai élete és régi nyomorúsága között" szintén egy erősödő, reális, egészséges életszemléletről beszél, egyfajta új büszkeségről, hogy mifelettünk sem múlt el két évtized eredmények nélkül! Olyan é'el, olyan társadalom nem létezik, amelyben minden egyes ember, élete minden egyes napján csak örömmel találkozna. Nálunk is bőven vannak problémák, egy-egy nehézség kapcsán — ahogy mondani szokták, „morgás" ls bizonyos rétegekben. De figyeljük csak ipeg, hogy ma már a legszélesebb társadalmi rétegek sem tűrik el. hogy velük gorombáskodjanak (ha ők maguk még olykor-olykor gorombáskodnak is másokkal!), mert nagyon jól tudják, hogy a szocialista rendszernek nem ez a lényege, hanem a humanitás, az ember, a munka és a munkás tisztelete. Szóval úgy is mondhatnánk, hogy ma már a legszélesebb társadalmi rétegek — azok, akik olykor „morognak" is — őrködnek az ügynevezett „szerzett jogokon", amit a mindennapok demokráciájaként lehetne nevezni. Mert az emberek azt viszonylag könnyebben megértik, hogy ha a népgazdaság erszényéből erre vagy arra most még nem telik, hiszen saját „házi költségvetésük" alakította ki bennük ezt a beosztással járó tapasztalatot. Azt azonban senki nem érti meg, hogyha igazságtalanságot, jogtalan kivételezettséget, méltánytalanságot, durva hangot, figyelmetlen ügyintézést, antiszociális magatartást tapasztal. Hiszen jól tudja, hogy a szocialista közgondolkodástól és tartástól mindezek teljesen idegen tulajdonságok. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy a szocializmus gondolatától, eszmeiségétől talán semmi nem taszíthatja az embereket úgy, mint a pökhendiség. az antiszociális bánásmód. Hiszen ebben a hirdetett elvek és ezek megvalósulásának gyakorlata között fedeznek fel ellentétet. Ma már az emberek állampolgári jogaik tudatában vetik oda az ilyen ügyintézőknek „nem ezt tanultuk a szocializmusról!" Persze van egy átkos jelenség, amely nem magyar sajátosság ugyan, de amit a szocializmus sem tudott még kiirtani, hogy a hivatali rang — legyen az nagy vagy piciny — hatalommal is jár. Viszont már Gogol megírta, hogy a kistisztviselő hatalma a legrombolóbb valami, amelyen kicsorbulhatnak a legszentebb elvek! Az embert ma még lépten-nyomon érik méltánytalanságok — egyes kalauzok részéről a villamoson, a hiánycikk esetében a boltokban, a tsz-elnök egy-egy goromba megjegyzése, a pincér figyelmetlensége és így tovább. Azaz: az ügyszolgálat helyett — hatalmaskodás. S a baj, hogy sokszor ezt is a szocializmus nyakába varrják. Így válhatnak — gyakori előfordulás esetén — a kis ügyek — nagy politikai kérdéssé. A közgondolkodás szüntelen mozgása az egész világszemléletet átformálja. Üj tartalmat kap ma minden. Hogy mást ne mondjunk: régen elképzelhetetlen volt, hogy például a fiatal esztergályosok vagy riporterjelöltek versenye országos izgalmat keltsen. Ebben a fizikai és szellemi munka megváltozott tisztelete tükröződik. Vagy az a jogos — szinte személyes — büszkeség, amivel például vidékünkön minden új olajkutat vagy más gazdasági sikert fogad a közvélemény. És a kapcsolatokban is sok az új elem. A dolgozó osztályok és rétegek nagyarányú közeledése figyelhető meg. Régen szinte „társadalmi igazságnak" tűnt, hogy a munkás fia csak munkás, a paraszté csak paraszt legyen. Hogy hazánk legmagasabb állami méltóságába parasztember fia került, aki maga is földművelő volt, az nálunk nem meglepetés — szabály, amit a társadalom ma természetesnek vesz éppúgy, mint, hogy a falusi tanítónő is jobb partit lát ma a traktoristában, mint a hajdani községháza tisztviselőjében. Fordított világ? Nem! Ez a természetes világ! RÁCZ LAJOS Csütörtök, 1967. június 1. DÉL-MAGYARORSZÁG 3