Délmagyarország, 1967. június (57. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-29 / 151. szám

Elutazott a koreai parlamenti küldöttség A koreai parlamenti kül­döttség Li Jang Ho-nak, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottsága tagjának, a Leg­felsőbb Népi Gyűlés Elnök­sége alelnökének vezetésé­vel szerdán este elutazott Magyarországról. A küldött­ség búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Kállai Gyula, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, valamint az ország­gyűlés tisztikarának több tagja. (MTI) Keldis akadémikust díszdoktorrá avatták Wroclaw és Delhi után társegyetemek képviselői, az Budapest, az Eötvös Loránd Eötvös Loránd Tudomány­Tudományegyetem is dísz- egyetem sok professzora és doktorainak sorába iktatta hallgatója, Ott volt F. J. Tyi­M. V. Keldis akadémikust, lov szovjet nagykövet, vala­a Szovjet Tudományos Aka- mint a Keldis akadémikus démia elnökét, a matemati- vezetésével hazánkban tar­ka és a fizika tudományé- tózkodó szovjet akadémikus nak világszerte elismert mű- küldöttség, velőjét. Szerdán az egyetem Az ünnepség színhelyén, aulájában tartott ünnepi az aulában a rektor és a közgyűlésen került sor a dékánok hivatali jelvényü­diszdoktorrá-avatásra, ame- ket, a hagyományos rektori, lyen részt vett dr. Polinszky illetve dékáni láncot visel­Károly művelődésügyi mi- ték, mögöttük díszegyenru­niszterhelyettes, Ligeti La- hás hallgatók tartották a jos, a Magyar Tudományos kari jelvényeket. Keldis Akadémia alelnöke, az Aka- akadémikus az emelvényen démia Elnökségének több a díszdoktorok számára fenn­tagja, számos akadémikus, a tartott széken foglalt helyet. Diákok a gyárban Vagy ötven fürge kezű gyerek rakja papírládába a kis májkonzerve® dobozokat. Ügyesen forgolodnak a sár­ga színű emelőtargonca, meg a mázsa körül. Ahogy meg­telik egy láda, viszik le­merni, s a teljesítményt fel­jegyzik. A Rigó utcai fiúne­velő intézet diákjai már ott­hon vannak a Szegedi Kon­zervgyárban. Harmadik éve a nyári szünetben napi 4 órás műszakokban dolgoz­nak itt a fő szezonban. Kirándulásra, ruhákra — Szépen keresnek a fiaink — mondja Fáy Lász­ló nevelőtanár. — a múlt évben 21 ezer 800 forintot adtak a kezünkbe, Egy ré­szét zsebpénzként elosztot­tuk, a másik feléből három­hetes tábort rendeztünk Mártélyon. A fiúk szeretnek a gyárban dolgozni. A véleményt egyik illeté­kes is alátámasztja: Hódi Sanyi azok közül való, akik tavaly szintén itt vállaltak munkát: — Tíz napig jártunk a konzervgyárba. Nem volt nehéz, amit csináltunk, és szépen kaptunk fizetést. Ta­valy néhányan összeadtuk a pénzünket és vettünk egy lemezjátszót. Az idei bé­rünkből már lemezeket vá­sárolunk. (Somogyiné felvétele) A legügyesebb négy kislány, a Viharsarok brigád tagjai zöldborsókonzervet raknak a szállítólapokra. A szódavíz ügye jelentkező kézimunkák nagy kötött velük, előzetesen részét ugyanis elvégzik a megtartották a baleseti ok­gyerekek. Olyan feladatokat tatásokat is. Jelenleg 170-en Beljebb, a csomagolóban oldanak meg, amelyekre a dolgoznak a raktárakban, a gimnazista lányok szortíroz- gyárnak nincs elég felnőtt csomagotokban. A követke­zák a borsókonzerveket, dolgozója, összevetve: jól ző hónapokban még több őket sem kell biztatni, hi- jár a konzervgyár, s jól ügyes diákkézre van szük­szen teljesítménybérben dol- járnak a diákok. A gyár ép- ség: júliusban, augusztusban goznak. A szőke Papp Zsu- pen ezért az idén — már 200—250 fiatalnak biztosít zsa például NDK-ba igyek- harmadszorra — szervezet- hasznos elfoglaltságot a kon­szik, s most a kirándulásra ten készült a diákok foglal- zervgyár. gyűjt. Egy piruló, nevét el- koztatására. Előszerződést M. I. árulni sem akaró lány a mini­szoknyára, orkánkabátra va­lót akarja megkeresni. Azt mondja, sikerülni fog. Felnőttként „Viharsarok 4-est kér" — olvasom a táblát az ezer vagonos raktár falán. A nyomaték kedvéért még öt felkiáltójelet is odabiggyesz­tettek a sor végére. A táb­la alatt négy kék köpenyes lány az úgynevezett steril hordókból rakodólapokra válogatja az üveges borsó­konzerveket A kiváló mun­kások között emlegetik őket: Széli Zsuzsát Zombori Etát, Horváth Annát, Szepesi Ilo­nát. Törzstagok, harmadik éve rendszeresen itt vannak a szünidőből három-négy hétig. A felnőttek normáját 100 százalékra teljesítik. Mit jelent a tábla? — kérdezem Széli Zsuzsától. — A Viharsarok — a bri­gádunk neve. A 4-es — a 4-es szemnagyságú borsót jelzi. Ez a mi külön „tele­fonunk", igy kérjük az anyagutánpótlást Gyorsabb is és egyszerűbb is, mintha utána járnánk. Kölcsönös haszon A diákok 1966-ban össze­sen 120 ezer 300 órát dol­goztak a konzervgyárban. A 6 órás műszakokban 30, a nyolc órásban 41 forint na­pi átlagkeresethez jutottak, s ez a pénz igen jól jött A feladat amit el kellett és amit ma is el kell végez­niök, nem nehéz, de a gyár­nak sokat ér; a szezonban Közgazdasági eszközökkel E gyesek kockázatosnak részt az áru- és pénzkapcso- kereslet alakulásáról. A terv­tartják, hogy az új latokon alapuló irányítási és lebontásokon alapuló irányi­gazdasági mechaniz- befolyásolási módszerek vál- tási rendszerben általában musban a gazdasági szerve- tották fel. nincs, vagy alig van mód az utasítások helyességéről T alán mindjárt itt je- meggyőződni. Hiszen az uta­gyezzük meg, hogy utónak nem áll érdekében ahol arakkal es egyeb 8aját utasításainak utólagos közgazdasági eszközökkel, fe]ülvi--eá]ata krit<káia- a' impulzusokkal nem tudták felülvizsgalata, mtiKaja, az ..alátámasztani" a tervelő- edenőrzés elsősorban arra irányzatokat, ott a tervet irányul, hogy a vállalatok sem „hozták". Ennek tipikus végrehajtották-e az utasítá­példája a mezőgazdaságban iSokat A rossz utasítást (a zetek, a vállalatok nem kap­nak kötelező tervutasításo­kat; vannak, akik számára még nem világos, hogy a népgazdasági terv miért va­lósítható meg jobban, haté­konyabban közgazdasági esz­közökkel, mint tervutasítá­sokkal; hogyan lehet terv­szerűbb a népgazdaság fej- , , lódése, ha - —d - ££ gazdaságilag ésszerűtlen, hi­„szűkítjük a tervezés hatás- y,cei szempontjából körét" tos szarvasmarha- — ezen tás dontest) a vállalatok ' Nos, a felmerült aggá- ^lül a tehénállomány nö- nem, vagy alig bírálják, hi­. szen azok teljesítése éppen Ivókra legalább háromféle velése: a második ötéves módon válaszolhatunk. tervidőszakban a szarvas­A válaszok és az érvek ™nt,ef ,2' első csoportja mindazon a_ tehénállomány közel 8 szá­kedvezőtlen tendenciák fel­tárása és bemutatása — részletes felsorolásuktól ez­úttal eltekintünk —, ame­lyek az utóbbi időben gá­zalékkal csökkent. Ezzel szemben rövid idő alatt is számottevően nőtt az áru­barom fi-termel és: az 1960. évi 28 ezer tonnáról 1966­ban 74 ezer tonnára Az úgy biztosítja a személyi jö­vedelmet és az erkölcsi elis­merést., mint a jó utasítás megvalósítása. Sőt, az eset­leges bírálat olykor a fel® sőbb szervek ellenszenvét is kiváltotta fejlődését, részben akadá­árak lyozva ezzel a gyorsabb üte- eme,ése révén a ™zőgazda­sági üzemek számára jöve­delmezővé vált a baromfi­mű gazdasági növekedést. A válaszok másik csoport­ja is tapasztalati jellegű, tartás. Kf1"^ lényege, hogy az Figyelemre mé,tóak az utóbbi 10 esztendőben sok „ , . , minden történt, ami az öt- egyes '^vállalatoknál fo­venes évek első felében ki- •yó kísérletek is. Ahol a alakult, túlzottan centrali- tervmutatók elsősorban az , . , zált tervlebontásos irányi- értékesítésre ösztönöztek és netettenebbek, mert tási rendszer egyes elemeit az érdekeltségi rendszer "" ""— modositotta. Bar e modosi- , . ,„ , tások részleges jellegűek E'apja a vallalati eredmény, voltak, de csírájukban tar- ott rövid időn belül is elő­ta! mázták az új gazdasági nyösen alakult a gyártmány­mechanizmus — legalábbis struktúra, nőtt a kivitel, ja­egyes vonásait. Gondoljunk ^ devizahozam) emel­csak a nyeresegkategória . felhasználására, a különbö- kedett a nyereseg tömege es ző bérformák differenciál- az ebből kifizethető nyere­tabb alkalmazására, a foko- ségrészesedés. zott anyagi ösztönzésre, az .... ,, árrendszer javítására, a hi- Következzék most a vala­tel- és kamat intézményé- szok harmadik csoportja: nek fokozott alkalmazására, vagyis a tapasztalati ténye­Tény, hogy az alapjában ken alapuló logikai jellegű erT!Ze?("!''- bizonyítás. A szocialista áru­Ezzel szemben a piaci me­chanizmus és a piacot sza­bályozó, illetve befolyásoló közgazdasági eszközök az irányítás hatásfoka szem­pontjából nem enyhébbekés nem „lazábbak" az admi­nisztratív tervutasításoknál. Ellenkezőleg: sokkal kérlel­a köz­gazdasági eszközök egyfor­mán érvényesek valamennyi vállalatra és objektívebb mércéi a vállalati munka sokoldalú megítélésének. A közgazdasági szabályozás eszközei azért is hatéko­nyabb „utasítások", mert hatásuk közvetlenül ott ér­vényesül, ahol a döntés szü­letett. A z elmondottak távolról sem jelentik azt, hogy akár a folyó termelés változatlanul tervlebontásos irányítási olzonyllas- A szociansta aru- irányításában is nem kerül­rendszerben ezek a részié- termelés és az árutermelés- het sor operatív utasítások­ges módosítások is már po- bői fakadó viszonyok nem ra- Olyan esetekben, amikor zitív eredményekkel jártak, a tervgazdálkodáson kívül, a közgazdasági eszközök az 1957-et követő években. vagy CSLipán „mellette" lé- £em bizonyulnak elég haté­ul?3 SSSr' haS «< 8 - céf meg val ósí tá sáb a n~ ?yíbb voltára a gyakorlati '^gazdálkodási rendszer az állam tulajdonosi funk­ban is ellenőrizhető meg- Ezervds részei' amelyeket a cioiból fakadó utasításokkal győzőbb tényt, mint a hazai szocialista állam a tervgaz- ,s éIket' Ezfk, az utasítasok mezőgazdaság nagyüzemiát- dálkodás szolgálatába álli- SgT.fff re^T szervezését követő időszak tott íev tehát az ánivis™. ,? I lermésalakulását Míe az át áruviszo- .szerben es altalában átme­lermesalakulásat. Míg az^at- ryokon aIapuló közgazdasá- neti jellegűek lehetnek. A gi eszközrendszer és a ter- vállalatok jog; helyzetére vonatkozó és 1968. január 1-ével életbe lépő minisz­szervezés az ötvenes évek elején a mezőgazdasági ter­melés csökkenésével járt, vezés nem egyazon gazda­addig 1959 után a nagyüze- sági rendszer két ellentétes mi átszervezés időszakában pólusa, hanem szerves egy­sége. tertanácsi rendelet is leszö­gezi, hogy a vállalatokat alapító szervek csak kivéte­lesen utasíthatják a válla'a­tokat meghatározott tevé­kenység elvégzésére, ebben nem csökkent a termelés, sőt a mezőgazdaság termelőerői gyors ütemben nőttek, noha A szabályozott piaci mé­sz utasításos rendszert nagy- chanizmus tervszerű fel­használásának a tervlebon- az esetben is" úgy, hogy az tásos módszerrel szemben utasítások azok gazdasági előnye, hogy a piac objek- eredményét ne érintsék hát­tivebben és pontosabban in- rany05011 formálja a vállalatokat a Dr. VARGA GYÖRGY A „lelketlen" szegedi szik­vízre sokan panaszkodnak. Legtöbbször — jogosan. An­nál is inkább szükség van tiszta vizet önteni a pohár­ba, mivel a szódavíz készí­tői becsületesen dolgoznak, mindent megtesznek a jó innivalóért. Lajos Menyhértné, az An­na-Gyógyvíz- és Üdítőital, Szikvízipari Vállalat igazga­tónője a témával kapcsolat­ban megállapítja: Rajtuk nem múlik — Vállalatunk Csongrád megye városaiban egy-egy. Szegeden három, Makón két teleppel működik. Évente 2 millió 560 ezer üveg szóda­vizet és 2 millió 140 ezer üveg üdítőitalt készítünk Szegeden. A szódavizünk el­leni kifogások nagy része igaz, az üvegekben nincs megfelelő mennyiségű szén­sav. Az ok: a szegedi háló­zatból nyert víz hőfoka ma­gas, a 26—29 celsius fokot is eléri nyáron. A szénsav sajnos ilyen vízzel nem kötődik megfelelően. Jelen­legi üzemünkben mintegy 400 ezer forintos fejlesztést kellene végrehajtani, hogy a megfelelő hűtést biztosíthas­suk. Van egy másik megol­dás: a vállalat új, központi telepre készül, a volt sze­gedi jéggyár helyére, a Ma­dách utcába. Itt a meglevő berendezésekkel könnyű­szerrel elvégezhetnénk a hű­tést. Az átköltözésnek azon­ban akadályai vannak. Nincsenek új gépek — Vállalatunk és felettes szerve már egy év óta fog­lalkozik az átköltöztetés és a korszerűsítés tervével. En­nél tovább nem juthattunk — folytatja az igazgatónő. — Két jelentős akadály ne­hezíti dolgunkat: a Csongrád megyei Tervező Vállalat immár harmadízben halaszt­ja el a rekonstrukciós ter­vek elkészítési határidejét. A második ok: Magyaror­szágon nem sikerül besze­rezni megfelelő űj szikviz­és üdítőitaltöltő gépeket. A Csongrád megyei Ta­nács nemrég engedélyezte a vállalatnak, hogy a szüksé­ges készülékeket külföldről szerezzék meg. A Komlex Külkereskedelmi Vállalat — amelyet megbíztak a vásár­lással — hiába próbálkozott a szocialista országokban; ott sem gyártják a szüksé­ges típusú gépeket. Az NSZK-tól lehetne vásárolni, de erre valutája nincs a vál­lalatnak. Az igazgatónő sza­vaival: az új gépek beszer­zése egyelőre kilátástalan. Enélkül pedig az új telephe­lyen sem készíthetnek sok­kal jobb szódavizet. A meglevő gépek lassan múzeumba kívánkoznak. 1385-ből szármzik a legré­gebbi, a legújabbat 1920-ban gyártották. Matuzsálemek, gyakran meghibásodnak. Egv keverőgépet már javí­tani sem lehet, a legutóbbi műszaki vizsgalat 1967 szep­tember 2-ig engedélyezte mű­ködését. Ilyen készüléket Magyarországon csak egy budapesti kisiparos állít elő, aki a vállalat érdeklődésére még csak nem is válaszolt Nem is lesz? Tele van munkával — mondja az igazgatónő, majd megállapítja: — Ha az öreg keverőgép helyett nem lesz másik, akkor ügy néz ki, egyáltalában nem készíthe­tünk szódavizet Szegeden... Igaz, nem életkérdés a szódavíz, de mégis kell, igénylik. S egyszerűen el­képzelhetetlen, hogy ne len­ne megoldás; hogy a ma­gyar ipar nem volna képes megfelelő szikvízgyártó gé­peket előállítani?! Végül az jut az ember eszébe: „elégedettek" lehe­tünk a mostam szegedi szó­dával. Legalább azért, hogy egyáltalán van, ha nem is az igazi. Matko István Á Gazdasági Bizottság határozata A Gazdasági Bizottság legutóbbi ülésén hozott ha­tározatával hozzájárult ah­hoz, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter 1968. ja­nuár 1-től a Közlekedési Építő Tröszt szervezetéből az Aszfaltútépitő Vállalatot, a Betonútépítő Vállalatot, a Hídépítő Vállalatot, a Köz­lekedésépítési Gépjavító Vállalatot, a Közlekedési Építő Vállalatot, az Autó­alkatrészgyártó- és Felújító Vállalatot, az Autóközleke­dési Vezérigazgatóság szer­vezetéből a Hungarocamiont a Nemzetközi Autóközleke­dési Vállalat leválassza, hogy ezek a vállalatok ön­álló vállalatként működje­nek. Az Autóközlekedési Vezérigazgatóságot 1968. ja­nuár 1-től Trösztté kell át­szervezni. Szakemberképzés a magyar atomerőműhöz Amikorra kell, lesz ele­gendő szakemberünk a ma­gyar atomerőműhöz, erről tartott előadást szerdán az Energia-Gazdálkodási Tudo­mányos Egyesült ülésén Csorna Gyula, a budapesti műszaki egyetem adjunktu­sa. Amint elmondta, már most is rendelkezünk egy kislétszámú gárdával. De a szakemberek túlnyomó többségének kiképzése még a jelen és a jövő feladata. Az elgondolások szerint a rendszeres egyetemi okta­tás keretében a gépészmér­nöki kar hőerögépész ága­zatán és a villamosmérnöki karon is képeznek ki szak­embereket. Tervezik reaktortechnikai, nukleáris elektronikai és magkémiai szakmérnök tan­folyamok szervezését is. Csütörtök, 1967. június 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom