Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

Emléktábla Feketeházy Jánosnak Mérnökök, múzeumi dol­gozók, a két vasútforgalmi technikum tanárai, diákjai jöttek el tegnap délben a híd szegedi aluljárójához, hegy leróják kegyeletüket, és megemlékezzenek a város eL5 közúti hídjának terve­zője, Feketeházy János 125 éves születési évfordulójá­ról. Vágsellye világhírű szü­löttének, Feketeházy János­nak, aki a francia Gustav Eiffel cég megbízásából ké­szítette el terveit és adta át 1833 szeptemberére az árvíz utáni Szeged forgalmának az első közúti hidat — érde­meit dr. Bátyai Jenő, az MTESZ műszaki titkára mél­tatta. Beszéde végén átadta és megkoszorúzta a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetségének Csong­rád megyei szervezete vala­mint a Szeged város I. ke­rületi tanács vb híd lábánál elhelyezett emléktábláját. Az emléktáblát dr. Varga Já­nos, az I. kerületi tanács vb elnöke vette át ZALAI képeslap RÁDIÓMŰSOR Kossuth Kádi* 4.W Hírek. 4.32 Hajnaltól reg­gelig . . . 4.45 Falurádió. 3.00 Hl. :ek. 5.30 Reggeli krónika. 6.00 Hirek. 6.30 Hírek 7.00 Reggeli krónika n. 7.13 Körzeti időjá­rás. 7.30 ÜJ könyvek. 8.00 Hí­rek. 8.05 Műsorismertetés. 8.22 Könnyűzene. 8.50 Fogorvosi ta. nácsok. 8.53 Barokk muzsika. 9.34 Az anyag szerkezete — mai szemmel. 10.00 Hírek. 10.10 Verbunkosok, magyar nóták. 11.00 Iskolarádió. 11.30 A Sza­bó család. 12.00 Hírek. 12.15 Tánczenei koktél. 13.00 A bu­dapesti színházak műsora. 13.03 Válaszolunk hallgatóinknak. 13.18 Kamarazene. 14.10 Tör. vénykönyv. 14.40 Liszt-kórusok. 15.80 Hírek. 15.15 Marica gróí­n<3. Operettrészletek. 15.51 Em­lékezés Oldner Vladimírra 16.21 Rogyioji Sesedrin saját művei­ből zongorázik. 16.37 Kedd, szer­da, csütörtök. Folytatásos re­gény IV. 16.57 Hallgatóink fi­gyelmébe! 17.00 Hírek. 17.15 Nó­tacsokor. 17.45 Hospitálás a ve­zetőképző Iskolában. Riport­műsor. 18.00 Pataky Kálmán operaáriákat énekel. 18.20 Mér­kőzések percről percre 19.30 Hírek. 19.40 Könnyűzene 20.00 Prágai Tavasz, 1967. Közvetí­tés a Smetana-leremböl. 22.00 Hírek. 22.10 Időszerű nemzet­közi kérdések. 22.20 Sporthírek. 22.25 Tánczene. 23.15 Századunk kamarazenéjéből 24.00 Hirek 8.10—0.23 Csárdások. Petőfi Rádió 4.30—7.57 Azonos a Kossuth Rádió műsorával. 10.00 Csaj­kovszkij : Anyegin. Háromfel­vonásos opera. 11.10—11.34 „Fia­talságom tündérországa". 12.47 Gazdaszemmel a nagyvilág me­zőgazdaságáról. 13.92 Könnyű­zenei híradó. 13.32 Iskolarádió. 13.47 Vízállásjelentés. 14.00 Ket­ötől hatig... 18.18 iskolarádió. 19.18 Szörényi Levente tánc­dalaiból. 19.28 Frida Leider és Rudolf Bockelmann Wagner­operákból énekel. 19.54 Jó éj­szakét, gyerekek t 20.80 Esti krónika. 20.30 A siker titka. Hu­moreszkek. 21.10 Fábián Márta és Szeverényt Tlona cimbalmo­zik. Mursi Sámuel furulyázik. 21.28 Szobrok az utcán. Riport. 21.43 Frankfurti Dzsesszfeszti­vál. 1066. 22.20 Ajánlott Iroda­lom. 22.30 Rácz Aladár cimbai­mozik. 22.56 Ugeiöverseny-ered­ménvek. 23.00—23.15 Hirek. TE LEVÍZIÓ MŰ SOR Magyar televízió 17 0* Hirek. — 17.15 A Magyar Hirdető műsora. — 17.25 Győri Vasas ETO—Bp. Honvéd bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése Győrből. — A szünetben: Győrt MUS-modellező bemutató. — 19.20 Falusi dolgokról. — 19.45 Hazai tükör. Aktuális jegyzőit. — 10.50 Eatt mese. — 20.00 Tv­hirado — 20.20 iriú riporterJ'Oól­tek vetelkedője (1.). — 22.20 Tv­hiradó — 2. kiadás. Jugoszláv televízió 9.55 Közvetítés a Szövetségi Szkupstinából. 11.00 Iskola-tv. 14.50 Iskola-tv. 17.05 Hírek. 17.10 Riportmúsor. 17.25 Népszerű tu­dományos film. 17.55 Műsoris­mertetés. 18.00 Tv-ujdonságok. 18.13 Ezer miért. 19.00 Hazánkon át. 19.30 Tv-postája. 19.54 Jó éj­szakát. gyerekek! 20.00 Tv-hír­adó. 20.30 Beszámoló a Szövet­ségi Szkupstinából. 21.30 Hirde. tések. 21.37 Játékfilm. 00 Hir­detesek. 23.10 Tv-híradó. Román televízió 17.00 Gyermekműsor. 17.30 Is­kolások műsora. 18.00 Tv-hír­adó. 18.30 Népi táncok. 19.00 Gazdasági krónika. 20.00 Játék­film. 21.30 Panoráma. 21.50 Tv­hiradó. Kicsi ország a mi kis ha­zánk, de valljuk be, mi, Csongrád megyeiek mégsem sokat tudunk, mondjuk Za­láról. Persze amíg ez a vi­dék félfeudális elzártságban élte világát, távol a fő for­galmi ütőerektől, mozdulat­lannak tűnt itt az élet Ma azonban a szocializmus pezsgő vitalitása, friss vért pumpál hazánknak ebbe a szegletében is, érdekes, sa­játos élet. alkotómunka jellemzi Zalát, amilyen ma­ga a vidék, a táj. Fúrótornyok és olajkutak Itt, Csongrád megyében — az egyre szaporodó olaj kutak és földgázfáklyák lát­tán — hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy máris a ma­gyar kőolajtermelés fő bázi­sai vagyunk, pedig mi még csak a jövőt jelentjük. A múlt és a jelen még Zala, ez a vidék adja a magyar kőolajtermelés mintegy 70 százalékát. Számunkra per­sze szokatlan, hogy min­den dombháton — óriás szú­nyoghoz hasonló — himba­szivattyúk hordják tempó­san a föld mélyéből az ola­jat, mert még sok kincset rejt itt a mélység. Sőt — a magyar olajkutatásban el­sőként — a Dunántúli Kő­olajfúrási Üzem itt kezdte el a mélyfúrásait is, hogy megtudják, mi van a ma termelő zalai olajmezők alatt? Bázakerettyén áll az egyik hatalmas fúrótorony, amely Balogh Kálmán főfú­rómester irányításával már a négyezer méter felé tart. Pedig nem olcsó a mélyfú­rás. A négyezer méter mintegy 40 milliót, az öt­ezer 50-et emészt fel. Ezen a pénzen három kenyérgyár vagy két 300 férőhelyes tbc­kórház, vagy 25 olyan olaj­kút fúrható, amilyenek az algyői medencében vannak. Mégis megéri, ha olajat, vagy földgázt jelez majd a fúró. Egy francia gyémánt­fúrófej 370 ezer, s egy 30 —40 óráig használható né­met fémfúrófej 90 ezer fo­rintba kerül. Balogh Kál­mán tréfásan megjegyzi, hogy a fúrásnál használt öblítő iszap literje is drá­gább a tokajinál. Nem cso­da, hiszen a fajsúlynövelő baritot az NSZK-ból, a bro­xint Texasból hozzuk be. S ha végül — 30—40 mil­lió elköltése után — sem sikerül a kutatás, akkor igen drága lyuk marad a zalai domboldalon. Mégis meg kell kísérelni, s úgy látszik, várható itt ered­mény. Ahogy elnézem, hogy a vezérlőpultról milyen köny­nyedén irányítja egy ember a félelmetes fúrószerkezetet, ahogyan az olajmunkáso­kat hallgatom, mily biza­lommal beszélnek arról, hogy Barnak-pusztán egy újabb kút adott olajat, ar­ra gondoltam: kétszeres öröm, hogy nemcsak az al­győi olajmedence kecsegtet bennünket, de még a gö­cseji táj is sokat ígérhet, a földgáz legalábbis. Göcsej Mert igaz, hogy a Gö­csej újabbkori történetéhez elsősorban a földgáz és olaj kapcsolódik, igen híres ez a vidék természeti szépségé­ről és néprajzi érdekességé­ről is. Régen Göcsej a „sö­tét" jelzőt kapta, valakinek az elmaradottságát még a szóhasználat is „göcseji­vel jelezte. A Dunántúlon itt volt legmagasabb az írás­tudatlanok száma Zártsá­ga, a haladástól való kény­szerű elszigeteltsége mi­att melegágya volt a hiedel­meknek, babonáknak. Annyi volt itt a boszorkány, föld­ördög, csodásfarkas, táltos és tüzes ember, mint sehol másutt hazánk vidékein. Noha ennek a tájnak meg­maradtak a néprajzi érde­kességei is, mégis az olaj, a földgáz és a szocializmus ahhoz is hozzájárult, hogy ne csak a vidék, de az itt élő emberek élete is szebb és könnyebb legyen. Ez a szeg-ek vidéke: Mi­lej szeg, Gombosszeg, Kus­tánszeg és Göcsej, s egyben a megye székhelye: Zala­egerszeg. Az itteniek csak Egerszegnek hívják, s amit Kustós Lajos, a városi ta­nács vb elnöke mond er­ről a városról, tényleg rá­illik a „kamaszváros" jelző­je: húsz év alatt megkét­szereződött a lakosság, az azelőtti álmos tisztviselő­városkában jelentős ipar képződött, az egyik domb szelíd lejtőjénél új város­rész épült. De itt is, mint annyi más településünkön ugyanazok a kérdések fog­lalkoztatják a város veze­tőit: ipar, lakás, csatorna, ivóvíz, gáz... Ügy terve­zik, hogy a jelenlegi 33 ez­res lakosság 1970-re már 40 ezerre, 80-ra 50 ezerre nő. Ma azonban még Nagy­kanizsa a városiasabb és nagyobb város. S mint min­den megyében, itt is tart a rivalizálás; ha nagyobb vá­ros, miért nem Kanizsa a megyeszékhely? Hiszen „megy a gőzös, megy a gő­zös Kanizsára..." ennek a városnak egyre jelentősebb tranzitforgalma van Jugo­szláviával. Egerszeg azon­ban hagyományosan megye­székhely. Még ha kisebb város is. De majd megnő! A hagyomány­tisztelet Mert ez a hagyománytisz­telet — amely azonban nem a maradi ságban, hanem az igaz értékek megőrzésének szándékában gyökeredzik — igen jellemzője a zalai em­bernek. Talán az is benne van, hogy az országnak eb­ben az eldugott csücskében sokkal többet kell kezde­ményezni, nagyobbat alkot­ni, hogy az ország idefigyel­jen, mint a centrálisabb he­lyeken. Mondjuk például — Szegeden! A hagyományőrzésre utal például Egerszeg szobrai kö­zül három: Csányi László­nak, a 48-as forradalom mártírhalált halt miniszte­rének, dr. Hamburger Je­nőnek, a Tanácsköztársaság miniszterének szobrai, va­lamint a tanácsháza mellet­ti téren álló emlékmű, amely a második világhá­ború alatti ellenálló mártí­rok emlékét idézi az utó­kor elé. Az emlékekben rendkívül gazdag göcseji múzeum a népi élet meg­annyi emlékét őrzi, ugyan­ezt a célt fogja szolgálni a Skanzen-rendszerű szabad ­téri múzeum is a Zala-patak mellett, ahol a híres göcse­ji táj legszebb népi építő­művészeti emlékeit állítják majd fel. Hagyománytisztelő, de fantáziával és mai tennl­akarással megáldott, ötle­tekkel és kezdeményező ­készséggel teli emberek él­nek ezen a vidéken, amely­ről valljuk be, még ezek után sem túlsókat tudunk. De aki hazánk egyik rendkívül érdekes vidékével akar megismerkedni, a bé­csi, moszkvai, vagy prágai kirándulásai után szép or­szágunknak ezt a csücskét se kerülje el. Egyébként hogyan a program mutatja, máris hí­vogatnak mindenkit az au­gusztusban tartandó Göcseji Napokra, ahogyan az ibor­fai lakodalmi hívogató nóta mondja: Úgy gyüjjenek párostul, Mint a csizmám szárostul! RACZ LAJOS Irinyi János Százötven éve, 1817. május 17-én született Irinyi János, a múlt század egyik legki­emelkedőbb magyar vegyé­sze. A közvélemény a gyufa feltalálójának tartja számon, pedig ennek a nélkülözhetet­len eszköznek — nincs „fel­találója", hiszen hosszú fej­lődés, sok-sok küzdelem eredménye. A fiatal Irinyi ötlete csak egy állomás volt a gyufa „életútjában". ő maga nagyon kevésre érté­kelte. Sorsának tragikuma azonban, hogy csak nagyon keveset valósíthatott meg abból, amit céljául kitűzött. A gyermek Irinyi előbb vá­radi diák volt, később a debreceni kollégiumba ke­rü't. Jogásznak szánták, de ő hajlamatt követte, és a bécsi műszaki egyetem hallgatója lett. Itt, professzora előadá­sát hallgatva bukkant fel benne először a gyufa ötlete. A gyufa akkoriban még kezdetleges szerszám volt, előbb „mártógyufa", később „dörzsgyufa" alakjában. A mártógyufa nagy hátránya az volt, hogy működéséhez kénsav kellett, a dörzsgyufáé pedig az, hogy heves robba­nással gyulladt. Irinyi a robbanásveszélyes vegyszer helyett ólomoxidot tett a gyufafejekre, amely nem robbant. A fiatal vegyészmérnök 1839-ben haza'ött Pestre, s gyufagyárat alapított. A mai Mikszáth Kálmán téren em­léktábla jelöli a házat, amelynek helyén a gyufagyár állt. De ©'áránál őt sokkal jobban érdekelte a kémia tudománya. Kitartó szorga­lommal tanult, ertekezések kido'gozásával megvetette a magyar kémiai tudomány alapjait. Vándorévek következtek ezután; Németországba ment, ahol a kémia több elméleti és gyakorlati problémáját ta­nulmányozta. Nagyon érde­kelték például a szikes tala­jok javításának a prob'émái. A szódás szikesek javítására azok gipsszel való megköté­sét javasolta: ez a javaslat ma is megállja a helyét. Iri­nyit tehát a szikesek megja­vítását célzó törekvések egvik előharcosának tekinthetjük. Olyan évek következetek, amikor a tudományok mú­zsáinak hallgatniuk kellett: a szabadságharc dicsőséges, majd tragédiába hanyatló évei. A forradalom és sza­badságharc eszméi nem hagyták hidegen ezt a felvi­lágosult hazafit. A forrada­lom híveivel már korábban kapcsolatban állt. A márciusi ifjakkal együtt jelentkezik a forradalmi hadseregbe: előbb százados; majd őrnagy lesz és Kossuth megbízásából vezetője a nagyváradi sáléin rom- és lőpor©-árnak. A világosi fegyverletétel után elfogták, a hirhedt Új­épületben (Neugebaude) ra­boskodott Szabadulása után a családi birtokon gazdálko­dott 1895-ben, 78 éves korá­ban bekövetkezett haláláig. H. J. Tudós nők A Fiatalok Irodalmi Színpadának előadása Moliére-darab miniszok­nyában: ezzel jellemezhet­jük talán legszemléleteseb­ben a Fiatalok Irodalmi Színpadának Tudós nők be­mutatóját. Szó se róla, iga­za van címlapjuknak, a da­rab „történhet bárhol, akár napjainkban is": a tudá­kosság, amelyet a szerző ki­gúnyol, úgy látszik, elpusz­títhatatlan, s ki tagadná, hogy közöttünk is vannak kékharisnyák? Mégis van abban valami frivol, ha Mo­liére XVII. századi szöve­gét, helyesebben Illyés Gyu­la szipörkázóan szellemes fordítását miniszoknyás lá­nyok és modern ruhás, nyakkendős, hosszú hajú fi­úk mondják el, akik egyéb­ként — mint köznapi ta­pasztalatainkból tudjuk — általában nem ezen a ne­mesebb veretű nyelven be­szélnek, s a nyelvhelyességi hibákon sem borulnak úgy ki, mint 200 éve élt finom­kodó elődeik. Vagyis ha a kékharisnyatípus, a tudá­kosság elpusztíthatatlan is, s tulajdonképpeni lényege mindig azonos, megjelenési formái az idők múlásával változnak, alakulnak, a ko­rok ízléséhez alkalmazkod­va módosulnak. Mindennek ellenére nem­csak, hogy nem rossz, ha­nem jó volt ez a „mini­Szegedi zeneszerző operájának ősbemutatója A rendező nyilatkozata az érdekes színházi eseményről Május 19-én, pénteken este kiemelkedően érdekes, Sze­geden szinte páratlan kultu­rális eseményre kerül sor: szegedi zeneszerző operaját, a fiatal Vántus István A há­rom vándor című egyfelvo­násos művét mutatják be a színházban. A szegedi szín­játszás történetében eddig egyetlen hasonló vállalkozás­ról tudunk: 1908-ban a szin­tén szegedi Király König Péter A faluni bányász cí­mű háromfelvonásos operá­ját játszotta a színház. Ván­tus műve tehát a második Szegeden született opera. A három vándor két má­sik egyfelvonásossal, Milhaud és Corelli balettjével kerül a szegedi színpadra. Rende­zője Angyal Mária, akinek az élete első operarendezése. — A szövegkönyv alapja — nyilatkozott az új operá­ról a rendező — egy óind­perzsa mese. A librettó író­ja Cserhalmi Imre. A szövegkönyv szimbólumok­ban fejezi ki mondanivalóit A három vándor — egy fa­vágó, egy aranyműves és egy tudós — az élet. útját jár­ják, s az élet értelmét igazságát keresik. Útjuk köz­ben a favágó fából kifarag egy leány-alakot, az arany­műves feldíszíti, a tudós pe­dig életet lehel belé. De alighogy életrekel a lány, a három vándor között ellen­tétek támadnak. Kié a lány? — ezt nem tudják eldönte­ni. A kérdés nemcsak és nem> elsősorban az, hogy kié a nő, hanem az, hogy ki al­kotta igazán, kié az alko­tás. Megjelenik a Katona, az erőszak képviselője, később a Bíró, aki nem igazságos; mindketten maguknak köve­telik a lányt A három ván­dor ezután a Császárhoz fordul, de ő sem dönt más­ként Végül a Törvénytudó Fától kérnek igazságtételt. A fa azonban elnyeli a lányt s mint mondja, a há­rom vándor méltatlan volt az alkotás eredményére, s ezért nem ls lehet rájuk bízni. — Az egy órás opera kü­lön érdekessége, hogy a Lány szerepe néma szerep, s nem is operaénekes, hanem táncos — ÍAszay Andrea — alakít­ja. A többi szerepben Gre­gor Józsefet (Favágó), Sza­bó Miklóst (Tudós), Gyimesi Kálmánt (Aranyműves), Lit­tay Gyulát (Katona), Réti Csabát (Bíró), Kemény Kliót (a Császár főeunuchja) és Szabadíts Juditot (Törvény­tudó Fa) hallhatja a közön­ség. Díszlettervező Székely László. Koreográfus Imre Zoltán, 8 ezzel kapcsolatban külön is ki kell emelnünk, hogy a táncok nem betétek, hanem szerves részel, előre­lendítői a cselekménynek. — Vántus zenéje bátor. modern és tartalmas muzsi­ka. A XX századi zeneszer­zői iskolák eredményeit ki­tűnően ismerő szerző eredeti anyagú zenét komponált, amelynek szokatlan harmó­niái, ritmusképletei, egész hangi anyaga bizonyára meg­szerzi a modern zene bará­tainak elismerését A színre­vitel rendezőnek, koreográ­fusnak és az énekeseknek is igen nehéz feladat, többek kö­zött azért is, mert az éneke­sektől maximális színészi tel­jesítményt követeL — Az előadásban arra tö­rekszünk, hogy a mű me­seszerűségét és szimbólum­rendszerét megtartsuk és ki­fejezzük, azaz konkrét kor­tól és időtol elvonatkoztat­va a mű általános emberi igazságát hangsúlyozzuk. szoknyás hangütés". A ben­ne rejlő frivolság kellemes érdeklődéssé, könnyed iz­galommá változott a néző­téren, s a Móra Ferenc Mű­velődési Otthon főként fia­talokból álló közönsége is így fogadta ezt a sajátos hangszerelést: nem — az egyébként nem nagy je­lentőségű — ellentmondá­sokra, hanem a lényegre figyelt. Ez nem is volt ne­héz: Szabó Kálmánnak, a Szegedi Nemzeti Színház művészének, a színpad veze­tőjének rendezése minde­nekelőtt ezt hangsúlyozta, amellett, hogy bővelkedett játékos ötletekben, szelle­mes, mulatságos megoldá­sokban. A közönség egy jól átgondolt, friss, fiatalos, lendületes produkciót lá­tott, s ezért nem is kérdés, hogy érdemes volt-e a szín­padnak erre, a profiljától elütő, nehéz feladatra vál­lalkoznia. A szereplők közül min­denekelőtt Chilcán Ágnes és a nagyon tehetséges Simon­csics János alakítását emel­jük ki. Mellettük a több szerepben is fellépő Mayer Ferenc, Csipei Zsuzsa, Si­mon Sándor, Szöllösy Er­zsébet, Fodor Erzsébet. Cza­kó János. Teszáry Gábor és Gere János szerényebb eredménnyel, de azért nem hatástalanul működött köz­re a produkcióban. A stílu­sosan dzsesszes hangvételű kísérőzenét Csala Benedek állította össze. Vendégként szerepelt ex előadásban Kovács Zsuzsa, a Szegedi Nemzeti Színház művésznője. Az eddig majd­nem kizárólag operettekben és zenés vígjátékokban fel­lépő fiatal művésznő karak­terisztikus játékkal bizonyí­totta, hogy igényesebb fel­adatok megoldasára is ké­pes. Feljegyezték, hogy annak idején, a párizsi ősbemuta­tón a darab majdnem meg­bukott. Mint a krónikások írták azért, mert sok „tudós nő", kékharisnya ült a né­zőtéren, akiknek az előadás érthetően nem tetszett Ta­lán nem minden tanulság nélkül való, ha befejezésül megemlítjük, hogy a darab hétfő esti előadása viszont — pedig most is igen sok nő ült a nézőtéren — igen nagy sikert aratott. ö. L. Szerda, 1967. május IX DEL-MA<ffARORSZA9 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom