Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

VILÁG PRO LET ÁRJÁI. EGYESÜLJETEK) magyar szocialista munkáspárt lapja 57. évfolyam, 114. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1967. május 17. Mai számunkból: Számos megegyezés a szovjet—olasz tárgyalásokon Kiállítók harmincöt országbál Szegeden született opera Kapunyitás az úszóházakon Cselekvő fiatalok A KISZ VII. kongresszusára készül hazánk ifjúsága. Fe­1 lelősen, öntudatosan, nemes tettvággyal készülődnek a nagy eseményre Szeged, s a szegedi járás KlSZ-fiatal­jai is. Ennek tanúi a már korábban lezajlott alapszerve­zeti taggyűlések, s ezt bizonyítják az elmúlt hetek veze­tőségválasztó küldöttértekezletei. Most, hogy a kongresszus szervezeti előkészítésének egyik fontos szakasza lezárult, érdemes visszapillantani a mozgalmas napokra. Annál is inkább, mert a kongresz­szus tanácskozásaihoz, határozataihoz ezek a gyűlések, ér­tekezletek szolgáltatják az anye;jol, :itt elhangzottak nyomán kristályosodik ki a következő esztendők KISZ­programja. Szilárd talajról indulhatott kl a fiatalok munkája; a KISZ-isták világos, egyértelmű és vonzó iránymutatást kaptak a IX. pártkongresszus határozataiban. Tudják, hogy a kongresszus az ifjúság alapvető érdekeit szolgál­ta, hogy olyan társadalmi célokat határozott meg, olyan programot adott, amely biztató perspektívát, szép holna­pot jelent a ma fiataljainak. Ez a tudat és ez a bizalom növelte a KISZ-isták tenniakarását, s egyúttal a tettek lehetőségeit is kitágította. Azt a szellemet, amely most a gyűléseken, értekezleteken megnyilvánul, joggal tekint­hetjük tehát a kongresszusi szellem ikertestvérének; aminthogy az is. A titkári beszámolókbari alaposan" elemzően — s ami igen fontos: önkritikusan — megméretett a VI. kong­tesszus óta eltelt időszak munkája. Nem volt mentegetőd­zés, szépítgetés; elmondták a hibákat is, nem „mosdatták a szerecsent". De az eredmények, sikerek serpenyőjébe is volt mit tenni, 's nem egy helyütt — ahol erejüket, ked­vüket is bőven mérték korábban a fiatalok — imponá­lóan sokat. így, együtt summázva mindent, jogos az elé­gedettség; a KISZ Központi Bizottság jelszavainak valóra­váltása során, a különböző politikai és termelési akciók­ban jó munkát végeztek a KISZ-isták. Mégis inkább a többre törekvés, az egészséges köve­telménytámasztás, a tettrekész türelmetlenség jellemezte a tanácskozásokat. S ez így volt helyénvaló, a fiatalok korá­hoz és egyben korunk fiataljaihoz illő. A nyílt, őszinte hang jó összhangban volt azzal a demokratizmussal, amely éppen az idei választások során szélesedett tovább. S a demokratizmus nemcsak a titkos szavazás megvalósítá­sában, hanem ezen túl is, a problémák megközelítésének, megoldásának szellemében is megnyilvánult Oészt venni — együtt tervezve és együtt is cseleked­ve — az országos mozgalmak, helyi akciók szerve­sésében, végrehajtásában; ennek az aktuális jelszónak a megértése tükröződött a tanácskozásokon. Aminthogy a közösség ügyeinek intézésére, a közösséget érintő kér­dések megvitatására ösztönző „szót kér a KISZ-tag" jel­szóval kapcsolatosan is sokan kértek szót mondták el véleményüket, javaslatukat Az eszmei, politikai munka hatékonyságát fokozni, föltárni az akadályozó tényezőket, s meg is oldani őket; ez a célkitűzésük, nemes szándékuk a KISZ-tagoknak. Legfontosabb feladatukat pedig abban látják, hogy a KISZ kommunista jellegét tovább erősít­sék. Ebben már eddig is sokat segítettek a pártszerveze­tek. Munkásfiatalok, egyetemisták szájából hangzott el en­nek a segítségnek a méltatása, de hatékony támogatásról számoltak be a középiskolások is. A közvetlenebb, állan­dóbb kapcsolat jótékony hatását, további szükségét érzik a KISZ-alapszervezetek, bizottságok. Szeretnék mindig maguk mellett tudni az eligazító szót, az elvi iránymuta­tást A fiatalok igényesek, de jórészt önmagukkal szemben is azok; a munkában is. így aztán a szabad idő okos ki­használásának gondjával jól összeférhet a gazdasági mun­ka segítésének igénye. Az üzemi KISZ-fiatalok tevékeny­sége e téren igen jelentós, a verseny- és brigádmozgalom szervezésében éppúgy, mint részvétel dolgában. Ebben is keresik az újat, a még jobb formákat. A küldöttértekez­leteken jelen voltak a gyárak, vállalatok vezetői is, bő­ven jegyezhették a javaslatokat bírálatokat de a küldöt­tek is sok megszívlelendőt hallhattak. Volt olyan küldött­értekezlet ahol az indítványt mindjárt jogerőre is emel­te a kollektív okosság. Másutt az üzemi „négyszögről", a gazdasági, párt-, szakszervezeti és KISZ-vezetők jobb együttműködéséről született pozitív döntés. Az utóbbi kérdés érzékeny pont nem egy helyen. A gazdasági vezetők, s nem is annyira a felsőbb. In­kább a középvezetők részéről éreznek néha bizalmatlan­ságot a fiatalok. Most az orvoslás igényével újra kimond­ták, ami a szívüket nyomja. S elmondták azt is, mit sze­retnének tenni. Növekvő aktivitásuk jeleként kezdemé­nyeztek versenyt, védnökségvállalást, társadalmi munkát, még nagyobb részt vállaltak a közösség gondjaiból. V"an mit mondaniuk, s a fiatalok ezért szeretnék még * többet hallatni a szavukat, nyilvánítani vélemé­nyüket. A mindennapi teendőket illetően éppúgy, mint a társadalmi, politikai, közéleti kérdésekben. Vezetőnek is olyan ifjúkommunistákat választottak, akik példamutatók, kedvelik az ifjúsági munkát, értenek hozzá, tudják tolmá­csolni a tagság véleményét, kellő szenvedélyességgel és eredménnyel nevelnek, mozgósítanak. Ilyen KlSZ-isták­nak szavaztak bizalmat ott is, ahol szükségesnek látták a személycserét, s ez a körülmény igen fontos a további munka szempontjából. A KISZ -nek az ifjúság nevelése iránti felelősségét mutatja az a munka, ahogyan tagjai általánosságban meg­jelölték a következő évek feladatait. A fiatalok együttes cselekvése komoly politikai erőt reprezentál a párt olda­lán. A most lezajlott választások is arra engednek követ­keztetni, hogy a tenniakarás, az öntevékenység a_ követ­kezőkben még jobban kibontakoztatja ezt az erőt. Erre hivatottak a további — városi, járási, megyei — küldött­értekezletek, s ennek a jegyében ül majd össze a KISZ VII. kongresszusa. SIMÁI MIHÁLY Vitanap a SZOVOSZ kongresszusán Előtérben a gazdaságirányítás reformjának kérdései Kedden az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában folytatta munkáját a Szövet­kezetek Országos Szövetségé­nek VI. kongresszusa. A szö­vetkezeti élet e nagy esemé­nyén résztvett Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának nyugalmazott elnö­ke, valamint a tesvérszövet­kezetek, a különböző minisz­tériumok és tömegszerveze­tek vezető munkatársai s a kongresszusra hazánkba ér­kezett külföldi szövetkezeti delegációk. Az ülésen folytatódott a vita az Országos Földműves­szövetkezeti Tanács hétfőn előterjesztett referátuma, va­lamint a SZÖVOSZ felügye­lő bizottságának ugyancsak hétfőn előterjesztett jelenté­se fölött. A vita előterében a gazdaságirányítás reformjá­nak előkészítésével és beve­zetésével kapcsolatos kérdé­sek álltak. A felszólalók ez­zel kapcsolatban állást fog­laltak többek között a külön­böző szövetkezetek — a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek, a kisipari szövetkeze­tek, a takarékszövetkezetek, valamint az egyszerűbb me­zőgazdasági társulások — együttműködésének kiszélesí­tése mellett. Mint hangsú­lyozták, a különböző szövet­kezetek közös vállalkozásai Dr. Timár Mátyás; Ilii a 3 W 1ÍÖI11 m/M Jr wMm Wl 1 M M 111 IIwm m w f Api H& ' Jf - Jr W^M* Jr Zpföhi . - ••' • Ülésezik a SZÖVŐ SZ VI. kongresszusa biztosítják a helyi lehetősé­gek fokozott kihasználását, a helyi és országos ellátás ja­vítását, általában az áruala­pok bővítését. Ilyen gondolatok jegyében üdvözölte a kongresszust a kisipari szövetkezetek több mint kétszázezer tagja nevé­ben Erdős József, az OKISZ elnöke is. Felszólalt a vitában dr. Czimbalmos Béla, Szabolcs­Szatmár megye, Lehel Fe­renc, Vas megye küldötte, majd dr. Szatmári Nagy Im­re, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára üdvözölte a kongresszust. Taps közben lépett a szóno­ki emelvényre Veres Péter Kossuth-díjas író, akit a bu­dapesti földművesszövetkeze­ti tagok választottak küldöt­tüknek. Veres Péter kiemel­te a földművesszövetkezetek kulturális tevékenységének jelentőségét. A továbbiakban felszólalt Szabó István, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöke, dr. Fekete József, a KISZ Köz­ponti Bizottságának osztály­vezetője. Több külföldi delegáció ve­zetője is felszólalt. Tolmá­csolts hazája szövetkezetei­nek üdvözletét G. Jordanov, a Bolgár Szövetkezetek Köz­ponti Szövetsége igazgatósá­gának elnöke, J. Smid, a Csehszlovák Fogyasztási Szö­vetkezetek felügyelő bizott­ságának elnöke, F. Botuchard, a Francia Gabonaértékesítő Mezőgazdasági Szövetkezetek Országos Szövetségének el­nöke, A. Sinipaasi, a Finn Fogyasztási Szövetkezetek Igazgatóságának tagja. Az ebédszünet után a kong­resszus határozatot fogadott el, amelyben elitéli az ame­rikaiak vietnami agresszió­ját, tiltakozik ellene. Utána Kiss József Zala megyei, V. Foulon, a Francia Bányavi­dék Központi Szövetkeze­tének elnöke, Sebes Sándor, a belkereskedelmi minisz­ter első helyettese, Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára, dr. Vedres Ferenc Bács me­gyei és Ocskó Imre Csong­rád megyei küldött szólalt fel. Délután a kongresszus külföldi vendégei közül fel­szólalt L. H. Thönissen, a Holland Szövetkezetek Szö­vetsége Igazgatóságának tag­ja, dr. Trescher, az NSZK­beli Fogyasztási Szövetkeze­tek Központi Szövetségének képviselője és J. Janczak, a Lengyel Parasztönsegély Szö­vetkezetek Szövetségének el­nökhelyettese. Ma folytatják a vitát a be­számolók felett, majd meg­választják az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanács tagjait Célunk a fejlődés meggyorsítása Dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se — mint lapunk tegnapi számában jelentettük - hét­főn felszólalt a SZÖVOSZ kongresszusán. Felszólalását az alábbiakban Ismertetjük. Dr. Tímár Mátyás beve­zetőben a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a kor­mány nevében üdvözölte a kongresszust, majd utalt arra, hogy népgazdaságunk tavaly és az idei év eddig eltelt hónapjaiban is sikere­sen tovább fejlődött. A továbbiakban megálla­pította: az utóbbi időben mód nyílt néhány olyan sze­rény intézkedésre. amely hozzájárult — különösen fa­lun — az életszínvonal emeléséhez. — Meggyőződésünk sze­rint — folytatta — a szo­cialista gazdasági rendszer­ben és a magyar népgaz­daságban még további nagy tartalékok és lehetőségek rejlenek. Ezért tűzte a párt, a kormány napirendre gaz­daságirányítási rendszerünk felülvizsgálatát, A cél, hogy meggyorsítsuk a gazdasági fejlődésnek és ezen belül az életszínvonal emelésének ütemét — Ügy véljük, hogy ez a reform nem kísérlet. Az a több ezer szakértő — köz­gazdász, mérnök, agronó­mus, tudós, állami tisztvise­lő, szövetkezeti ember —, aki az előkészítésén dol­gozott nagyon alaposan át­gondolta és megvitatta a re­form minden egyes vonat­kozását. Pártunk Központi Bizottsága, a kormány hatá­rozott a legfontosabb kér­désekben. Meg kell azonban mondani ez előtt a plénum előtt is: ez a munka rend­kívül nagy erőfeszítést igé­nyel és megköveteli, hogy mindenki a lehető legtöbbet nyújtsa a maga területén. Mert akármilyen alaposan, széles körűen és meggondol­tan történt is az előkészí­tés, ilyen nagy jelentőségű reform minden következmé­nyét előre pontosan nem le­het kiszámítani. Ezért kü­lönösen fontos, hogy a re­form első évében, 1968-ban a maga területén mindenki tudásának, képességeinek a maximumát nyújtsa. — A legfőbb feladatok kö­zül is szeretném kiemelni a belső piac biztonságának a problémáját. A reform sike­rének egyik fontos feltéte­le, hogy 1968-ban, az átál­lás évében, amikor a maga teljességében életbe lép az új gazdaságirányítási rend­szer: nyugalom legyen a belső piacon, ne legyenek zavarok az ellátásban. Eh­hez egy sor intézkedés szük­séges: például, hogy maxi­mális hatékonysággal dol­gozzanak azok a szervek, amelyek a belső ellátásban jelentős szerepet töltenek be. Ilyenek — az állami bel­kereskedelem mellett — a földművesszövetkezetek. A kongresszus fórumát szeret­ném arra felhasználni, hogy aláhúzzam: a párt és a kor­mány nagyon sokat vár a földművesszövetkezetektől, azok tagjaitól és dolgozói­tól. — Engedjék meg, hogy utaljak néhány olyan, a re­ferátumban is szerepelt kér­désre, amelyre a párt és a kormány igen nagy súlyt he­lyez. Az első ezek közül a lakosság ellátásának bizto­sítása. Emellett változatla­nul nagyon fontos feladat a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok segítése, a kicsi és a nagy tartalé­kok felszínre hozása. — Az új gazdaságirányí­tási rendszernek egyik alap­gondolata: a termelés és az áruforgalom egysége. A ré­gi gazdaságirányítási rend­szerben volt bizonyos vá­lasztóvonal a termelés és az áruforgalom között. Ez az­után nem elsőrendű szüksé­ges termékek előállítására vezetett. Volt ilyen jelenség az iparban, s bizonyos mér­tékig a mezőgazdaság terü­letén is. A jövőben ebből a szempontból is jobban együtt kell működniök a termelőknek és a forgalma­zó szerveknek. Keresni kell azokat az űj formákat, ame­lyekkel a földművesszövet­kezeti kereskedelem hatni tud a mezőgazdasági ter­melés további növelésére, különösen az exporttermé­ket illetően. Ugyancsak előtérben áll — s a jövőben még inkább —, Ocskó Imre: az idegenforgalom. Csak he­lyeselni lehet, hogy a föld­művesszövetkezetek időben több olyan beruházást va­lósítottak meg, amely jól szolgálja az idegenforgalom érdekeit. Ezt a munkát a jö­vőben is célszerű tovább folytatni. — Végül szeretném hang­súlyozni, hogy az új gazda­ságirányítási rendszerben megnő a verseny szerepe a különböző — az állami, a szövetkezeti, a tanácsi és egyéb — szektorok közötti Ügy gondoljuk, hogy ez a verseny pozitív eredmények­kel jár majd a lakosság el­látása és az egész népgazda­ság szempontjából is. A nagyobb önállóság jelentősége Ocskó Imre Csongrád me­gyei küldött, a Kistelek és Vidéke Földművesszövetke­zet igazgatóságának vezetője felszólalásában mindenek­előtt megállapította, hogy az Országos Földművesszövetke­zeti Tanács beszámolója he­lyesen tükrözi a földműves­szövetkezeti mozgalomnak a két kongresszus között be­következett fejlődését, és bi­zonyítja. hogy a mozgalom együtt fejlődött egész társa­dalmi és gazdasági életünk­kel. De éppen ez a fejlődés teszi szükségessé, hogy egész gazdasági életünkkel együtt a földművesszövetkezetek munkája is előrelépjen a gazdaságirányítási reform megvalósítása útján. — A mi földművesszövet­kezetünk is így végezte mun­káját 1966-ban — mondotta a felszólaló. — A legalapve­tőbb kérdésnek tartottuk és tartjuk ma is a földműves­szövetkezet választott testü­letei és hivatali apparátusa számára biztosított nagyobb önállóságot, aminek a jelen­tősége az elkövetkező idők­ben is igen nagy lesz Ta­valy földművesszövetkeze­tünknek csupán egy mutató — a nyereség tömegének mu­tatója szerint kellett dolgoz­nia —, s az 1965. évi 5 mil­lió 200 000 forintos eredmé­nye helyett 1966-ban 7,5 mil­lió forintos gazdálkodási eredményt ért el. Befejező szavaiban helye­selte a különböző bürokrati­kus intézkedések megszünte­tését, és ezen a téren további előrelépést javasolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom