Délmagyarország, 1967. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

Kádár János elvtárs: A párt és a szakszervezetek egyaránt a szocializmus politikáját képviselik A szakszervezetek XXI. kongresszusának péntek délutáni ülésén * mint tegnapi lapunkban jelentettük — (elszólalt Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Beszédét az alábbiakban ismertetjük. Beszéde bevezetőjében Kádár elvtárs méltatta a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusának jelentőségét, majd arról szólt, milyen a viszony pártunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar szakszervezetek között Mindkettő az egész dolgozó nép érdekeit képviseli és fejezi ki; eredetét, lényegét tekintve, mind a párt, mind a szakszervezet, a munkásosztály osztályszervezete. Ezért mi természetesnek és magától értetődőnek tartjuk, hogy szocialista viszonyaink között a párt is és a szakszervezet is csak úgy töltheti be hivatását egészségesen és jól csak úgy láthatja el a maga sajátos feladatait, ha a legszorosabban és a lehető legjobb módon együtt dolgozik. Az elvtársak tanúsíthatják és tudják, hogy a párt Központi Bizottsága az elmúlt években is jó irányban változtatott azon a teljesen egészségesnek nem tekinthető helyzeten, ami a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején kialakult. A Központi Bizottság az utolsó tíz esztendőben arra törekedett, hogy a párt mindennapi politikai munkájában erőteljesen támaszkodjon a szakszervezetekre, mert az a meggyőződésünk, hogy a párt a saját hivatását enélkül nem képes jól betölteni. Arra is törekedtünk, hogy ne csak a párt támaszkodjék a szakszervezetekre, hanem szocialista rendszerünkön belül törvényesen megállapított, biztosított és meghatározott szerepe, feladata és hatásköre legyen a magyar szakszervezeteknek, mert a szocialista társadalom építése nem képzelhető el másként. Pártunk azért jött létre, azért küzd, hogy valóra váltsa a munkásosztály forradalmi céljait. A szakszervezet pedig a munkásosztály legnagyobb tömegszervezete, amely ugyancsak a dolgozó emberek, a munkások és az alkalmazottak napi és általános érdekeit hivatott képviselni. Ezért e két szervnek a legszorosabban együtt kell dolgoznia. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy együtt is dolgozik és ez előrehaladásunk záloga a jövőben is. Az egész társadalom fejlődése attól függ ugyanis, hogy a magyar társadalom élén haladó munkásosztály hogyan készült fel feladatára, hogyan képes megoldani a napi feladatokat úgy, hogy egy pillanatra se tévessze szem elől a távlati célt sem. Társadalmunk eszmei-politikai irányítását a pártnak kell végeznie. A párt és a szakszervezetek azonos politikát képviselnek: a szocializmus politikáját. Ezen belül azonban szükség van arra, hogy mind a párt, mind a szakszervezet megoldja saját feladatát, mert sem a párt nem végezheti el a szakszervezet munkáját, sem a szakszervezet a pártét. A negyvenes évek végének és az ötvenes évek elejének már említett hibáiból elsősorban azt a tanulságot kell levonnunk, hogy nem lehet kielégítő, ha a szakszervezet egyszerűen csak a párt jelszavait ismételgeti. Munkánkban, fellépésünkben azonos állásponton kell lennünk a leglényegesebb dolgokat és célokat illetően, de keli lenniök különbözőségeknek is, mert különben mi szükség lenne két külön szervezetre. Épp ezért, a párt Központi Bizottsága, egyetértésben a szakszervezetben dolgozó elvtársakkal, a közelmúlt években az egyik feladatot abban látta, hogy a lehető legnagyobb mértékig megőrizve és erősítve az eszmei és politikai közösséget a párt és a szakszervezet munkájában, valósítsuk meg a szakszervezetek saját felelősségük égisze alatt végzett önálló tevékenységét. A szakszervezeti munka még jobb kibontakoztatásáért A beszámolóban olvastam és a felszólalásokban is erőmmel hallottam, hogy a szocialista célt illetőleg teljes az azonosság és a szakszervezetek érzékelik azokat a sajátos feladatokat, amelyeknek megoldása ma is és a jövőben is rajtuk múlik. A szocialista társadalom felépítése, a dolgozók érdekeinek helyes napi képviselete megköveteli a szakszervezeti munka még jobb kibontakoztatását. Azért is hallgattam örömmel a kongresszus megnyilatkozásait, mert úgy. láttam, hogy a szakszervezet helyes irányba halad. Pedig ez nem könnyű. Ma már nem elegendő nyolc vagy tíz jelszót betanulni és ezt minél sűrűbben emlegetni ahhoz, hogy jó szakszervezeti funkcionárius legyen az ember. Most mások a követelmények. A lényeges célokra vonatkozó helyes jelszót persze most is ismerni kell, de ami ennél sokkal fontosabb: tudni kell azt értelmezni és önállóan alkalmazni a szakszervezeti munkában. Ezután elemezte az önállóság kérdéseit, majd megállapította: Többször is elhangzott itt, hogy a jelenlevő elvtársak helyeslik és támogatják a párt IX. kongresszusának álláspontját, döntéseit, irányvonalát, törekvéseit, céljait. Szeretném ezt megköszönni a szakszervezeti kongresszusnak és elsősorban arra gondolva, hogy — ki-ki a maga helyén — egy ügyért harcol. Szeretném köszönteni és üdvözölni a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusának minden résztvevőjét, s az önök személyében üdvözölni és köszönteni a szakszervezetek minden funkcionáriusát és aktivistáját. A párttagokat is, akik érzik, és kell, hogy érezzék, hogy ha a szakszervezetben dolgoznak, akkor a pártmunka egyik legfontosabb részét végzik. Köszöntöm és üdvözlöm a szakszervezeti funkcionáriusok és aktivisták között azokat is, akik nem tagjai pártunknak. tizeknek száma sem kevés, a kívülálló nem is tudja, milyen sokan vannak. Az egész nemzet célkitűzései Beszélt ezután a szakszervezeti tisztségviselők szerepéről, majd a pártkongreszszus határozatai megvalósításának kérdéseivel foglalkozott, s egyebek között rámutatott: A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa foglalkozott belső fejlődésünk és a nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseivel az adott helyzetet illetően, valamint a jövő távlataiba tekintve. A párt meggyőződésünk szerint a kongresszuson a helyzetértékelesben és a feladatok kijelölésében egyaránt világos és jó határozatokat hozott. A párt ereje azonban döntően eszmei erő. A párt kongresszusának határozataiból olyan mértékben lesz valóság, amilyen mértékben a párttagság, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiségi dolgozók, valamint szervezeteik — és ezek között megint elsőként említem a magyar szakszervezeteket — magukévá teszik és dolgoznak azok megvalósításáért. A kongresszus határozatai a dolog természetéből következően párthatározatok. A célok azonban, amelyeket ez a kongresszus megjelölt és megmutatott, nemcsak pártcélok, hanem a munkásosztály, a dolgozó nép és az egész nemzet céljai. Éppen ebből kiindulva, pártunk nyugodt lelkiismerettel, nem valamiféle pártsovinizmusból, hanem valóban a közérdeket szem előtt tartva hívja fel a munkás- és a paraszttömegeket, az értelmiségi dolgozókat, az egész népet a kongresszusi határozatok megvalósítására. A kongresszus óta elég intenzív időszak telt el. Lezajlott a választási kampány, hozzá lehet fűzni, eredménnyel. Tanácskozott a termelőszövetkezetek első kongresszusa, amelynek nagy jelentősége volt. Most ülésezik a szakszervezet kongresszusa. E hó közepén összeül a SZÖVOSZ kongresszusa. Utána nem sok idővel lesz az ifjúsági szövetség kongresszusa. Mindezt azért szerveztük így, mert az év második felében a gazdasági reform dolgaival kell nagyon sokat foglalkoznunk üléseken, plénumokon és nem sokkal kevesebbet, hanem többet, az emberekkel való egyéni és kis csoportokban történő beszélgetéseken. Elvtársaim! A szocialista társadalmi rendnek nálunk mind a politikai rendszert, mind a társadalom gazdasági alapjait, mind a kulturális intézményeket illetően szilárd alapjai vannak. Ezeket tovább keli erősítenünk, ki kell bővítenünk, és minél hamarabb jobb és szebb kivitelben kell hozzá megteremtenünk munkával, harccal a teljes építményt. Nem szabad feleslegesen kockáztatnunk! Elvtársak! A pártkongresszus. a választások, a termelőszövetkezeti kongreszszus és a szakszervezeti kongreszus sokat tett rendszerünk, s a munkáshatalom további szilárdítása érdekében sokat tett a munkás-paraszt szövetség további erősítéséért, és még inkább, megmulatta, mit kell tennünk a szocialista termelőerők, a szocialista termelési viszonyok és egész társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséért. Ha ebben a szellemben, ezeknek a céloknak megfelelően tevékenykedünk továbbra is, akkor ezt megfelelő eredményeknek kell követniük a rendszer szilárdításában, a gazdasági építőmunkában és a kultúra területén is. A közeljövő feladatai közül külön megemlíteném a gazdaságirányítás reformját — csak egyetlen egy vonatkozásban. Itt a kongresszuson szükségszerűen majdnem minden felszólaló foglalkozott ezzel, és hozzátehetem, szerintem elvileg helyesen. Szólottak a reform adta lehetőségekről, sőt beszámoltak már bizonyos eredményekről is. Többen említették, hogy a jövőben kockázatokat is kell vállalni, s hogy bátran kell dolgozni. A kockázatvállalás szükségszerű és elkerülhetetlen. Aki új utat tör, annak vállalkozásában mindig van bizonyos kockázat. De a kockázatnál sohasem felejtsük el, elvtársak, hogy nem vagyunk tőkések. Mert a tőkés, amikor kockáztat, magáét kockáztatja, aztán, ha nincs szerencséje, akkor csődbe megy, és ezzel a dolog el van intézve. Nekünk azonban sokszoros felelősséggel kell kockázatot vállalnunk, azzal a felelősséggel, hogy amivel mi gazdálkodunk, az az egész népé. A gazdaságvezetési reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az rövid néhány év múlva komolyan éreztetni fogja jó hatását mindenféle tekintetben. A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük a politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelőeszközök szocialista tulajdonát, a szocialista- termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ha egyszerű dolgozóval beszélünk, nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem azt is meg kell mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink között például vannak olyanok, amelyeknek további bővítését és érvényesítését talán más módon kell biztosítani, de azt is tudni kell, és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén visszalépni egy jottányit nem akarunk, és nem is szabad. (Nagy taps.) Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak. És kell, hogy a dolgozó emberekben meglegyen a biztonságérzet, mert enélkül nem számíthatunk a dolgozó tömegek, és elsősorban a munkástömegek aktív támogatására. Szocialista rendszerünk fontos vívmánya például a munkához való jog. Most ez is egy kicsit bonyolultan jelentkezik, mert bizonyos területeken és ágazatokban elkerülehetetlen a munkaerő valamelyes átcsoportosítása. Meg kell azonban mondani, hogy ezután is érvényes az írott és íratlan törvény, hogy minden dolgozó embernek törvényes joga van a munkához, és a mi rendszerünk ezt számára biztosítani is fogja. (Nagy taps.) És ha valahol e tekintetben probléma jelentkezik, mint ahogy a közelmúltban — itt is említették — a barnaszénbányászatban, akkor pártunknak, szakszervezetünknek, rendszerünknek kötelessége biztosítani azt, hogy a dolgozó emberek tömegei semmiféle reformnak kárvalottjai ne legyenek. Ha érzik az emberek, hogy ilyen a rendszer, teljes erővel és teljes szívvel támogatják. Mert a nagy tömeg számára a szocializmus igazsága abban rejlik, biztosítja-e számára a kizsákmányolásmentes, szabad, kulturált és jobb életet. Ezt várja a dolgozó ember a szocializmustól. Ha nem biztosítja, akkor az egyszerű ember gondolatában az ötlik fel: akkor minek nekem ez a szocializmus, ez az emberek logikája, és ez helyes logika. Előfordulhatnak bajok, hibák, szerencsétlenségek, ez elkerülhetetlen, de hogy tömegek és dolgozó kategóriák helyzete tartósan, a mi rendszerünkben rosszabb legyen, mint amit már korábban elértek, azt nem tűrhetjük, ez nem lehet szükségszerű. Ha ilyesmi előfordul, akkor valahol mi hibáztunk, és gyorsan meg kell keresni és ki kell javítani az ilyen hibát. Ez parancs a mi szamunkra. (Taps.) * Nem azért van egy ország lakossága, hogy mi, pártfunkcionáriusok kísérletezzünk, és nem azért vannak nagy számban munkások, hogy a tagdijat befizessék, hanem fordítva: mi vagyunk a munkásosztály, a dolgozó nép javáért, ezért teremtette a munkásosztály, a forradalmi pártot és a szakszervezetet is és erről, nem feledkezhetünk meg a szocializmus viszonyai között sem, amikor az osztályellenséget már legyőztük. Mert, ha erről megfeledkezünk, akkor szakadás állhat be, akkor hiába rohanunk előre, kiabálhatunk, hogy utánunk emberek, ha visszanézünk, alig jönnek utánunk. Nem tudom, így mire mennénk (Derültség, nagy taps.) Az internacionalizmus: fejlődésünk egyik feltétele Első és legfontosabb kötelességünk, hogy saját hazánkban úgy építsük a szocializmust, szabad emberhez egyedül méltó, szocialista társadalmi rendszerünket, hogy ez segítse a nemzetközi munkásosztály harcát. Másik kötelességünk; lehetőségeinknek megfelelően közvetlenül is politikai és más természetű támogatást biztosítsunk harcukhoz. De a legfontosabb — még egyszer ismétlem —, hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak, a kommunizmusnak, az emberi haladásnak és a népek szabadságának, hogy aki ide érkezik, biztosan és szabad földön érezze magát mindenkor. Ez az első számú internacionalista kötelességünk, és a legjobb értelemben vett szolidaritásunk a szabadságukért harcoló népek iránt. Ha rendszerünk szilárd, erős, fejlődik és gyarapszik, akkor minden más tekintetben is seg'tséget tudunk nyújtani, de ha itt hiba keletkezik, ha fejlődésünk megtorpan — és erre volt nemrégen példa —, akkor az egész nemzetközi munkásmozgalomnak és a többi népeknek kell kihúzni bennünket a kátyúból. Ezt ők becsülettel meg is tették, és ha mi most itt vagyunk, azt köszönhetjük népünknek, amely mégis talpraállt, és nemzetközi osztálytestvéreinknek, a szabadságszerető népeknek, akik a magyar nép igaz ügye mellé álltak 1956-ban. (Nagy taps.) Nagyon örülök neki, hogy xxi. össz-szakszervezeti kongresszusunkat áthatja az internacionalizmus és a szabadságukért harcoló népek iránti szolidaritás. Ez a mi fejlődésünkhöz is nélkülözhetetlen itt az országban. Még inkább nélkülözhetetlen ahhoz, hogy világméretekben is előrehaladjon a mi ügyünk, a társadalmi haladás, a szocializmus és a béke ügye. Üdvözlöm és jónak tartom, hogy a kongresszus határozatot hoz az agresszorok ellen harcoló vietnami néppel való szolidaritásról. Állást foglal a katonai pucscsisták által fenyegetett görög hazafiak mellett, az európai biztonság kérdésében, és más időszerű nemzetközi kérdésekben. Jó ez, mert szilárdítja a dolgozók világnézetét, erősíti öntudatukat, és jó azért, mert mi nemzetközileg egy nagy családhoz tartozunk. Még tervszerűbb munkával gyorsabban haladhatunk Elvtársak! A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban gyakori kifejezés — a békés egymás mellett élés. E kifejezés körül még vita is adódott, sőt még ma is folyii: nemzetközi mozgalmunkban. A modern társadalomban, amelyben vilá ginére tekben két alapvető osztály van, a burzsoázia és a proletariátus rendkívül széles fronton és mind fokozottabb mértékben és élesebb formában folyik a nemzetközi méretű osztályharc — mondotta egyebek között és hangoztatta: A békés egymás mellett élés nem mond ellent, hanem beleilleszkedik az osztályharcrol vallott felfogásunkba. a békés egymás mellett élést mi úgy értelmezzük: a történelem a szocializmus, a kommunizmus képviselőinek juttatta azt a magasztos feladatot, megtiszteltetést, és felelősséget, hogy mentse meg az emberiséget egy üj katasztrófától, egy új világháborútól. Mi szükségszerűnek és törvényszerűnek tartjuk, hogy reánk jutott ez a feladat és mi küzdünk azórt, hogy teljesítsük. Végső fokon természetesen azért harcolunk, hogy az egész világon a szocialista társadalmi rendszer diadalmaskodjék. És biztosak is vagyunk abban, hogy így lesz. Kádár János elvtárs a továbbiakban arról szólt, hogy az imperialista agresszióval szembeni harcban világméretekben egyesíteni kell erőinket, majd így folytatta: Kedves elvtársak! A pártkongresszuson meghatározott harci céljainkat — amelyek most már az egész nép tudatába átmennek — úgy érhetjük el, ha dolgozunk és harcolunk. Es ha eddig sokr.t kellett dolgozni és harcolni, ezután sem kell kevesebbet. Az öntudatos ember eddig is ereje teljével dolgozott és harcolt céljainkért, de nekünk olyan ambícióink is vannak, hogy az eddig lassan mozdulókat is egy kicsit jobb munkára serkentsük, az eszmék erejével, meggyőzessek Keli ehhez a felvilágosító szó, de úgy akarjuk vinni a dolgokat, hegy ha egyéb nem, akkor az érdekeik is jó irányba ösztönözzék az ilyeneket, ezután inkább, mint eddig. Van elég dolgunk, de nagyon jó feltételek között harcolhatunk, mind itthon, mind nemzetközileg, a mi erőinket már nem lehet elpusztítani, minden egyéb pedig elhatározás és akarat dolga. Ha komolyan veszszük soron következő feladatainkat, és több rendszerességet viszünk a munkába, gyorsabban tudunk előre menni, a párt ebben a legteljesebb mértékben számít a szakszervezetek támogatására, és gondolom, nem hiába. Befejezésül szerenek önöknek sikert kívánni munkájukhoz, itt a kongresszuson, és majd a kongresszus után, e tanácskozás határozatainak v égrehaj tásához. 3 Ott-MAGYARORSZAG Vasárnap, 1967. május Z