Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-07 / 81. szám

Méz a kés hegyén (Jj magyar dráma ősbemutatója Szegeden Nem könnyű, sőt nem is túlságosan hálás, de kétségtelenül értékes és nagyigényű feladatot vállalt a Szegedi Nemzeti Színház, amikor műsorára tűzte Salamon Pálnak, a Művelődésügyi Minisztérium drámapályázatán díjnyertes művét. Súlyos gondolatok, problémák hordozója ez a mű. Olyan gondolatoké. amelyek történelmi távlatnak ugyan, de épdekében. Pontosan hogyan? Erre nyilvánvalóan nem ad, nem is adhat feleletet, hiszen már az is nagy érték, ha elemzése nyomán ilyen gondolatokat ébreszt a nézőben. Az új mű valóban bővelkedik gondolatokban, amelyek a szerző szándéka szerint nem arra hivatottak, hogy elrettentsenek a világ szörnyűségeivel, de nem is pen olyan élők és hatók ko- olcsó vigasztalást jelentenek. runkban ls, akárcsak évszázadokkal ezelőtt. Legfeljebb tanulságaink gazdagabbak, illetve a megítélésükre rendelkezésűnkre álló eszmei mérce biztonságosabb. Az a mérce, amely az író szándékait, szemléletmódját is vezette. Nem a megszokott értelemben vett színpadi mű ez a darab. A múltban és a jövőben játszódik, de tulajdonképpen a szokványos értelemben nincs cselekménye. Mégis feszültséggel telítődnek meg az egymást követő jelenetek. A színlapon megjelölésül ez áll: történettudományi kísérlet két részben. Ez a kísérlet adja a darab keretét és egyben cselekményét. Arról van ugyanis szó, hogy egy 21. századi történelmi laboratórium új módszerekkel kívánja vizsgálni a történelmi események mozgató rugóit, uralkodók tetteit. Kísérletsorozatuk tárgyául a 18. századi svéd —orosz háborúkat és ezen belül XIT. Károly svéd király és I. Péter orosz cár történelmi szerepét választották. Kiindulópontjuk: ha a természettudósoknak megvan a maguk módja a tudományos kísérletekre, miért re volna lehetséges, hogy a történettudósok ne csak jegyzőkönyvvezetői legyenek a történelemnek, hanem hozzásegítsenek az emberi cselekvések elemzéséhez és ennek alapián mintegy megtervezéséhez.. Ebből a ,.vitakeretből" nőnek ki a jelenetek. Ezekben a történelmi szerepeket azok a kutatók vállah'ák. akik szívesen képviselik a műit egy-egv figurájának eszméit, tetteit. A történelmi elemzés, betétek ellenére is teljesen világos, hogy egyáltalán nem úgynevezett történelmi darabról van szó, legfeljebb történetfilozófiai műről. A szerzőtől mi sem áll távolabb, minthogy valójában mélyére nézzen az adott korszaknak és értékeljen egy-egy történelmi Időszakot. Ennél sokkal messzebbre és szélesebbre tekint Olyan kérdéseket tesz fel adott helyzeteivel, amelyekre napjainkban sem hangzott még el teljesen egyértelmű felelet és amelyek napjaink emberét is Izgatják. A központi, az alap problémakör a hatalom birtoklásának kérdése, az a nagy felelősséget követelő gond: hogyan kell élni a hatalommal? Milyen eszközök a megengedettek a hatalom gyakorlásában? Milyen eszközöket szabad és lehet igénybevenniök a hatalom birtokosainak, ba boldogítani akariák népüket, az embereket? Szemben áll-e és szemben állhat-e egves ember érdeke a közösség érdekeivel, az emberiség érdekeivel vagy viszont? Gondolkodtatni akarnak olyan kérdések feltevésével, amelyeknek hullámai bizonyára tovább gyűrűznek a közvetlen színpadi élményen, mert mindannyiunk létkérdései. Történelmi párhuzamai, dialógusainak utalásai számos ponton kiérthetően világlanak ki a mához, a mai problémákhoz. Nem ilyen időszerű, nemcsak történelmi téma-e a hatalomnak és a hatalommal élni tudásnak a kérdése? Éppen talán e maiságért nem véletlen, hogy különösen foglalkoztatja a hatalom és az erőszak viszonya. Hol és meddig humánus, kiket és kikért szabad elnyomnia a hatalomnak, amely természeténél fogva együtt jelentkezik az erőszakkal, egyfajta elnyomással? Hol sérti és hol támogatja az emberiség érdekeit? Erre utal a cím is. Vajon a hatalom, amely büntet és szükség esetén öl is, de egy új társadalmat épít. egy nagy közösséget gazdagít, vajon nemcsak mézcseppet nyújt-e a kés hegyén? Nagy Péter és Károly „történelmen kívüli" vitáiban és Péter töprengéseiben kap ez a gondolat főként éles megfogalmazást. (I. Péter: „Van-e jogom ütni. vágni?... Hol az igazság?"! A két ellenpólus. Károly és Péter harcában az élő kérdések sokasága rajzik. El kell-e vetni minden küzdelmet, minden erőszakot? Mi szolaália legjobban a nép érdekelt: hódítás. csaták, vagy kudarcot is vállalva készülni a naFinom kis háború ÜJ filmek (Siflis József felvétele) Horesnyi László (I. Péter) és Mentes József (bojár) az írói-emberi töprengés a nagy sorskérdések fölött. Néhol azonban ugyanez a visszájára fordul és a gyakori megszakítás már-már inkább kizökkentő, nem is annyira a játék folyamatából, mint magából a felkeltett gondolatsorból. A dráma egésze így bizonyos mértékig egy nagy dramatizált riport benyomását is kelti. Ez azonban nem von le lényegesebbet értékéből, amelyet mindenekelőtt gondolatisága és e gondolatoknak a mához csaknem közvetlenül szóló időszerűsége teremt meg. színházi szezon jelentős eseményeként tarthatjuk számon Salamon Pál darabjának bemutatóját. Azzá avatta a darab átgondolt és szellemes előadása ls. A szokatlan forma és a súlyos gondolatok igazi művészi erőpróbát Az idei gyobb erőpróbákra? Lehet-e jelentettek s rendezőnek. SIE kérdések már számos korban vártak feleletre. A hatalom gyakorlásának megítélése hosszú fejlődésen ment keresztül, amíg a milliók egy miatt gondolatától eljutott az egy a milliókért és a milliók egyért eszméjéig. Jogos erély és zsarnokság, visszaélés és a köz érdekéért élni tudás — jelzik a hatalom útját. Napjainkban különösen gyakran nyújtja ez a rendkívül széles problémakör filozófusok. írók témáját Külföldön, de hazánkban is több irodalmi, színpadi műben kapott hangot az a divatos polgári nézet, amely szerint a hatalom lényegénél fogva csak erkölcstelen lehet, és eleve megrontja birtoklóját. A Méz a kés hegyén szerzője — kételyei, töprengései ellenére is — szembenáll ezzel a szemlélettel. sőt azt sugallja a nézőnek, hogy lehet és kell élni a hatalommal a nép ér-. és hogyan lehet pillanatnyi csataveszteségek, vereségek ellenére is előrevinni egy ügyet a még nagyobb, a még átfogóbb gvőzelem felé? Felrévednek államvezetői lelkiismereti kérdések is: mindig kötelez-e az adott szó. vagv a becstelensésgel szemben indokolt a szószegés éppen a becsület diadaláért? Azonos-e a vanv ember és a vagy uralkodó? S a történelemben mi a ..kisemberek" szerepe, hogyan szólhatnak bele sorsuk alakulásába? Mindezekben lehetetlen é=zre nem venni a mai témát. Élő és mai gondolatok. Tudvalevően ezekre a marxista történelemelemzés megadta az elvi választ, amelvet a szerző — kimondatlanul is — képvisel. Szemet hunynánk azonban, ha azt hinnénk, hogy mindezek a kérdések nem foglalkoztatják továbbra ls az emberiséget, annál is inkább, mivel az adott helyzetekben és esetekben feltétlenül szükséges a további elemzés, a megfelelő állásfoglalás. Az emberhez méltó és méltóbb cselekvés, s e cselekvés lehetőségeinek kutatása soha meg nem szűnő feladat. Ehhez segít hozzá a művészet eszközeivel ez a mű, miközben — nem is titkoltan — a kiábrándulásból akar kiábrándítani. Nem frázisokkal, hanem gondolkod tatással. keresen felelt meg Angyal Mária e feladatnak: nemcsak helyesen exponálta a lényeges csomópontokat, hanem ehhez alkalmazkodó jó tempót és ahol kellett könvnyedebb hangvételt diktált a szándékát jól megértő együttesnek. A darab két kö7nonti alakját — I. Pétert és XTT. Károivt — Hnresvvi László és Szabó Kálmán szinte valóban a kutatás izgalmával formálta moe és találóan élesztették inkább Sikerult-e? A néző válasza szemléletmódjától, felkészültségétől. ismereteitől függően is sokféle lehet. A darab gondolatai azonban minden bizonnyal senkire sem maradnak hatástalanok. Még akkor sem, ha a művészi megfogalmazás helyenként réseket hagy és érvei nem mindenkor a legmeggyőzőbbek. esetenként bizonytalanok, nem elég súlyosak a bizonyítékok. A darab keretéül választott forma szokatlan, bár kétségtelenül ötletes és oldottabbá teszi a töményebb részleteket. A mondanivaló közérthetőségét elősegíti a hagyományostól eltérő játék, amelyben a szereplők még „menet közben is" kilépnek saját énükből, történelmi figurájukból. Irány: Salgótarján Igaz, csak három szegedi tánczenekarnak, a Móra Ferenc Művelődési Otthonénak, a Fortunának és — hivatalból tavalyi kitűnő szereplésükért — a Kristály együttesnek. Ez utóbbi ugyanis nem jelent meg szerda este a Kamaraszínházban megtartott harmadik selejtezőn. Megjelent viszont a Tons, a Strangers és az Egyetemi zenekar — ők végeredményben nem jutottak a III. Országos Könnyűzenei Fesztivál döntőjébe —. valamint két volkbeat szólista, Dinnyés József és Kisguczi György, akik versenyen kívül mutatták be számaikat Mondatok a zsűri ítéletéből: Komjáthy György, a rádió szórakoztató-zenei rovatának szerkesztője: A Fortuna és Móra gitárosait tavaly már hallottam, s meggyőződésem, idén is eredményesen szerepelnek majd. Drábik János, a KISZ KB kulturális osztályának munkatársa: A beat shaw-jellegű produkció, ami nemcsak a fülnek, a szemnek is szól. Meg kell tehát tanítani az együttesek tagjait ízléses mozgásra. Oláh Miklós, KISZ megyei bizottsága munkatársa: Bosszantó hangolási problémák néhány számot valósággal „agyonütöttek". Hiba a nagy tempóingadozás és a bizonytalan ritmus is. N. L Úttörők matematikai versenye Tegnap délelőtt rendezték meg Szegeden az úttörők városi matematikai versenyét az Üttörőházban. A VII. osztályosok közül első Kasza Julianna, a Tanárképző Il-es számú gyakorló iskolájának tanulója, második Sirokmán Géza, az egyetem Ságvári gyakorló iskolájának tanulója, a harmadik helyezést Varga Mindezzel világosabbá válikGyörgy, a Dugonics általános iskola tanulója érte el. A VlII.-osok versenyén első Szendrei Ágnes, második Iglói Ferenc, mindketten a Tanárképző l-es gyakorlójának tanulói, harmadik Katona Endre, a Madách utcai iskola tanulója lett. A helyezettek könyv- és oklevéljutalomban részesültek és részt vesznek a megyei matematikai versenyen. Várostrom a XVII. vagy a XVIII. században: e köré épül a világhírű René Clair francia—román koprodukcióban készült új filmje. Első pillantásra hajszálra olyan film ez, mint a többi hasonló tárgyú: romantikát, kalandot ígér. Van benne lövöldözés, verekedés, kettesben és tömegben, szökés a várból, éjszaka, holdfényben, van benne tőr és természetesen szerelem is. Csak éppen vér nincs benne. René Clair az iróniát állítja filmje középpontjába. A háború, amit a filmen látunk, rokokó háború. Mintha törékeny porcelánbabák vívnák, óvatosan, hogy kárt ne tegyenek egymásban. Rokokó édesség helyett azonban intelligens iróniát, finom humort kapunk ettől a filmtől; mégsem porcelánbabák háborúját látjuk tehát. Egy humanista rendező szellemes, ötletes fintora ez a háború ellen, annak az ostobaságnak a kigúnyolása, ami a háborúk egy fajtája mögött mindig meghúzódik. A film azonban mégsem remekmű. Hiába a nagyszerű, találó, szellemes ötletei sziporkázó tűzijátéka, újdonsága és elevensége, hiányzik ebből a műből az erősebb kötőanyag. Jobb. intelligensebb a hasonló művek átlagánál, de bármilyen színvonalas is, az igény, amely létrehozta, nem törekedett többre, mint kellemes szórakoztatásra A közreműködő művészek közül Jean-Pierre Cassel, a főszereplő, aki olyanféle figurát játszik, mint Gerard Philip a Királylány a feleségemben, találta el és fejezte ki legjobban a film könnyedén játékos, irónikus, bolondozó hangvételét 0. L. emberivé, mint történelmivé. A sok szereplőt és még több arcot igénylő darabban számos markáns alakítást kaptunk, s nem egy egészen felforrósodott jelenetet Kár, hogy az Akadémikus különben sem mindig funkcionális, narrátorszerű figuráját még zavaróbbá tette Bozóky István végig modoros, jellegtelen játéka. Emlékezetes marad Jászai László egyszerű eszközű, intellektuális megfogalmazású Melihovja. Különösen erősségei az előadásnak Demjén Gyöngyvér mély érzelmi hangokon játszó, Falvay Klára csaknem jelzésekkel éreztető, Kátay Endre gyors átlényegüléseiben is pontosan célba találó, Mentes József, Kovács János belső izzású. megkapó jeleneteikkel. Hasonlóan szép színészi portrékkal járult hozzá az együttes munkához a kisebb-nagyobb lehetőségeknek megfelelően: Kiss Gábor. Pagonyi Nándor, Bányász Ilona, Gémesi Imre, Bordás Dezső. Katona András. Marosi Károly. Kiszely Tibor, Eötvös Erzsébet. ízléses stílusossággal és célszerűen szolgálta a darab sajátos világát Székely László színoadi kerete és az itt különösen nagy fontosságú számos díszleteleme. A darab zenéiét Csala Benedek korfestően és hanaulatteremtően állította üss7e. LŐKÖS ZOLTÁN Üli Hogyan lehet a filmművészet számára profitálni a sportból, vajon a dokumentumszerű reprodukáláson túl mi az és főleg mennyi, amit még filmszerűen ki lehet vonni belőle? Arcok, tekintetek, mozgás, közönség, hangulat siettek segítségére az angol stábnak, amely láthatóan hatalmas apparátussal, Irdatlan mennyiségű tekercs felhalmozásával próbált több mint dokumentumfilmet rendezni az 1966os futballdzsemboriról. A kísérlet — ami persze nem eredeti ötlet — plrruszi eredményt hozott. A film jó szemű operatőrök munkája, ott lélegzik benne a hamisítatlan stadionkatlan, megfeszült arcizmok, kétségbeesett és diadalittas, csodálkozó és meglepődő játékosok percenkénti tanulmánya következik egymásra, de hiányzik valami. A néző csak akkor eszmél rá, mikor az első ásításra szája elé emeli kezét: hiányzik a sport atmoszférája, a futballszerűség. Az a hangulat, amit például Szepesi György másodpercek alatt teremteni képes lagymatag mérkőzésről is. Erre már nem maradt ereje Ross De* venish és Adidine Dino rendezőknek. Arra viszont igen, hogy kínosan ügyeljenek a világbajnokság rendezésének oly sokat vitatott tisztaságára. Kellett is, mert résztvevők és kívülállók nem egyszer kétségbevonták, vajon reális körülmények között született-e valamennyi eredmény. A film bebizonyítja: Igen. Most majd ezen lehet vitatkozni. N. L Megkezdődtek a Juliász Gyula emlékünnepségek Tegnap megkezdődtek Szegeden a Juhász Gyula halálának 30. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségek. Délben a Juhász Gyula-szobornál helyezett el koszorút a városi tanács végrehajtó bizottságának nevében Arvai József, városi tanács vb elnökhelyettese, a Magyar írók Szövetsége képviseletében Mocsár Gábor, a dél-magyarországi írócsoport titkára. Az ünnepségen Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház művésze Juhász Gyula Testamentum című versét mondta el. Délután a belvárosi temeDonászy Kálmán tőben a költő sírján a városi tanács vb, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Juhász Gyula Művelődési Otthon koszorúit helyezték el. A költő munkásságáról dr. Oltvai Ferenc, a városi levéltár igazgatója emlékezett meg, s közreműködött — Kertész Lajos vezetésével — a Ladvánszkykórus. A jubileumi ünnepségek ma este 7 órai kezdettel a Juhász Gyula Művelődési Otthonban sorra kerülő irodalmi esttel folytatódnak. Bevezetőt mond Illyés Gyula Kossuth-díjas költő. Juhász Gyula visszajár „Szeretnék néha visszajönni még!** Hívunk, idézünk egyre visszafájón, s dús verseidben lángoló igék gyújtják föl lelkünk most is itt e tájon, hová szeretnél visszajönni még. Nagyot fordult a bús magyar világ itt, s az új sugár, mit sok dalod sugallt, ma diadalmas ormokon világít, és átragyogja mind az ősugart. Lásd, régi rozsén fellobbant a máglya, a tűz, melyért ellobbant önmagad, s élni világítsz most, mint messzi fáklya, mutatva nékünk tiszta útakat Ma szavaidból új tettek születnek, így csapoljuk le az ős sarat, s a vén tápai Krisztus-feszületnek tövén a nép már magának arat S ha felleg hull le halkan, mint az árnyék, a Tiszára, — mely sápadt alakod nem tükrözi, s így árván kanyarog, — a lelked az, mely vissza-visszajár még, némi, mint élnek most a magvarok. Amit zengtél, nép ajkán zsong a dal már, munkás, paraszt ma lásd, együtt dalol. S e szent tavaszban, győztes forradalmár, velük dalolsz a hímes hant alóL Péntek, 1967. április 7, Qti-MAGYARORSZÁG 5