Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

Egy hét , , IVIL86P0LITIKIBIN X húsvét utáni hét nem­zetközi eseményeinek króni­káját három nagy probléma­kör: az európai biztonság; a vietnami kérdés és harmad­sorban a közel-keleti feszült­ség köré lehet csoportosítani. A hetet azonban olyan ese­mény is színezte, mint a görög kormányválság újbóli — két éven belül immár az ötödik — kirobbanása. A legfőbb akadály a bonni politika Az európai biztonság ter­mészetesen egyet jelent a német kérdéssel, még pon­tosabban a bonni kormány legmélyebb alapjaiban vál­tozatlanul agresszív politi­kája elleni küzdelemmel. A húsvétot megelőző hetekben egész sor szocialista ország — a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelor­szág — vezetői a legmaga­sabb szinten tárgyaltak a bonni politika ellen hozan­dó intézkedésekről. Ismere­tes, hogy e tárgyalássorozat formai eredménye az NDK, Lengyelország és Csehszlo­vákia között létrejött kétol­dalú egyezmények voltak. Politikai értelemben azt az alapvető megállapítást hoz­ták ezek az eszmecserék, hogy a Kfesinger-kabinet po­litikája az európai enyhülés fő akadálya. Az előbbiektől eltérő szinten, de kétségkí­vül a húsvét előtt lefolyta­tott eszmecserék folytatását jelezte az NDK külügymi­niszterének. Ottó Winzernek magyarországi látogatása, a hét közepén Budapesten le­zajlott magyar—NDK kül­ügyminiszteri tanácskozás. Humphrey feladatai Természetesen teljesen más oldalról és más szem­pontok szerint — de ugyan­csak az NSZK-val és az európai kérdésekkel is kap­csolatban áll Humphrey amerikai alelnök nyugat­európai körútja. AZ alelnök­nek az a feladata, hogy meg­győzze a nyugat-európai kor­mányokat; Washington a vietnami konfliktussal egy­idejűleg továbbra ls aktív szerepet akar játszani Nyu­gat-Európában. A Humphrey­látogatás legfőbb célpontja Bonn. Feladata ebben a vo­natkozásban a jelek szerint az, hogy szétoszlassa az ame­rikai—nyugatnémet viszony­ban az utóbbi hetekben ke­letkezett feszültséget, amely­nek egyik fő kérdése két­ségtelenül az, hogy Bonn át­látszó technikai-gazdasági ér­vek felhasználásával min­denképpen meg akarja gá­tolni az atomfegyverek el­* erjesztésének tilalmáról szó­ló atomsorompó-egyezmény aláírását. A nyugat-európai közvéle­mény hangulata és a távol­keleti események egyben azt Is mutatják, hogy Humphrey feladatának másik részesem könnyű. Rendkívül nehéz meggyőzni a nyugat-európai kormányokat arról, hogy az rmerikai külpolitika európai ckclószabadságát nem bé­r 'tja meg a vietnami agresz­s'.ió — és még nehezebb meggyőzni a nyugat-európai közvéleményt a távol-keleti cmerikai politika helyessé­géről! Szinte szimbolikusnak te­kinthető, hogy Humphrey utazásának első óráiban a nyugat-európai országok po­litikai életét a békemenetek ós a vietnami háború elleni í ömegtiltakozások jellemez­nék — és magában Nyugat­Németországban több mint 150 ezer ember vett részt ezeken a tüntetéseken... U Thant f urcsa javaslata A távol-keleti amerikai politika ezen a héten tett bizonyos taktikai lépéseket Humphrey feladatának meg­könnyítésére. Ezek — az egyébként meglehetősen át­látszó — taktikai lépések U Thant ENSZ-főtitkár új vi­etnami „béketervével" álla­nak kapcsolatban. Az ame­rikai külügyminisztérium sietett kijelenteni, hogy ^el­fogadja" U Thant javasla­tait. A közelebbi vizsgálat azon­ban figyelemre méltó hiá­nyosságokat tár fel. U Thant korábbi békeja­vaslataiban a tárgyalások megkezdésének előfeltétele­ként említette a VDK elleni bombatámadások megszünte­tését. Amikor mostani javas­latalt benyújtotta, hét ízben ismételte meg, hogy feltét­lenül szükséges az amerikai bombázó-agresszió megszün­tetése. A nyilatkozat hivata­los szövege azonban ezt nem tartalmazza, hanem lényegé­ben általános tűzszünetre hív fel „a jelenlegi állások befagyasztásával". így az amerikai külügymi­nisztérium „elfogadási nyi­latkozatának" sincs konkrét értéke — annál is inkább, mert abban szó sem esik a bombatámadások beszünteté­séről. A VDK külügyminisz­tériuma ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy ilyen hely­zetben a tűzszünetre és a feltétel nélküli tárgyalásokra való felhívás voltaképpen egyenlőségjelet tesz az ag­resszió elkövetője és az ag­resszió áldozata között (A VDK nyilatkozata ebből az alkalomból ismételten leszö­gezi : az ENSZ-nek nincs jo­ga arra, hogy bármilyen for­mában ls beavatkozzék a vietnami kérdésbe.) Közel-keleti tárgyalások A világpolitikai küzdelem két döntő színteréhez fon­tosságban nem mérhető — de az utóbbi hetekben pat­tanásig kiéleződött közel-ke­leti helyzet is magassfzintfl tárgyalások témája volt a húsvét utáni héten. Elsősor­ban az adení angol támasz­pont gócpontjává vált egy olyan politikai-katonai tevé­kenységnek, amely az ango­lok távozása után Dél-Ará­biát a gyarmati hatalmaktól függő feudális fönökök ve­zetésével vazallus-területté akarja változtatni. Miközben az adenl kérdést a pillanatnyilag Kairóban tartózkodó ENSZ-bízottság vizsgálja, Gromiko szovjet külügyminiszter hivatalos lá­togatásra az Egyesült Arab Köztársaságba érkezett és tárgyalásokat folytatott Nasz­szer elnökkel. A szovjet dip­lomácia kezdeményező kész­sége és aktivitása ezen a te­rületen is azt a célt szolgál­ja, hogy megerősítse az új­gyarmatosítás ellen harcoló erők helyzetét Gömöri Endre Gromiko elutazón ffairéijól Közlemény az EAK-ban tett látogatásáról e Kairó (TASZSZ) Kairóban közzétették az Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter hivatalos láto­gatásáról szóló közleményt A kiadott dokumentum töb­bek között megállapítja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság szilárd baráti kapcsolatokat létesített. A szovjet külügy­minisztert háromnapos hiva­talos látogatása során Ga­mal Abdel Nasszer is fo­gadta. A Szovjetunió és az EAK — hangzik a közlemény — mélységes aggodalmát fejezi ki a vietnami nép ellen foly­tatódó agresszió miatt. Kö­veteli a VDK bombázásának haladéktalan beszüntetését, a külföldi csapatok kivonását. Mindkét ország kormányai ismételten teljes támogatá­sukról biztosítják a vietna­mi népet A felek határozottan tá­mogatják a nemzeti felsza­badulásukért, függetlensé­gért, valamint a társadalmi haladásért küzdő népeket. Gromiko meghívta Riad külügyminisztert, tegyen hi­vatalos látogatást a Szovjet­unióban. Az EAK külügymi­nisztere a meghívást elfo­gadta. Gromiko szombaton reggel befejezte az EAK-ban tett háromnapos hivatalos láto­gatását és elutazott Kairóból. Partizántámadás zsákmányolt ágyúkkal • Saigon (MTI) Szombaton a kora reggeli órákban dél-vietnami sza­badságharcosok, a kambod­zsai határ közelében a Junction City hadművelet­ben részt vevő amerikai egy­ségeket ágyútűzzel árasztot­ták eL Amerikai katonai szó­vivő szerint a déli területe­ken ez volt az első tüzérségi támadás amerikai fegyveres erők ellen, A partizánok ré­gi francia mozsárágyúkból tüzeltek, amelyeket a múlt hónapban zsákmányoltak a dél-vietnami zsoldos hadse­regtől a Mekong-deltában. Az első amerikai gyaloghad­osztály vesztesége a szom­bati ütközetben hét halott és 42 sebesült volt Lemondott a francia kormány A Francia KP KB határozata # Párizs (MTI) Georges Pompidou fran­cia miniszterelnök szomba­ton benyújtotta De Gaulle tábornok, köztársasági el­nöknek kormánya lemondá­sát De Gaulle tábornok a lemondást elfogadta. Az új kormány kinevezésére előre­láthatólag csak a jövő hét végén kerül sor, miután a hétfőn megnyíló nemzetgyű­lési ülésszak megválasztja a parlament tisztségviselőit közöttük a nemzetgyűlés el­nökét és a különféle bizott­ságok tagjait Az Humanité szombati száma nyilvánosságra hozta az FKP Központi Bizottságá­nak március 29—30-án Aubervilliers-ban tartott ülé­sén elfogadott politikai ha­tározatot. A törvényhozási választá­sok után — állapítja meg a nyilatkozat — lehetővé vált előkészíteni a gaulleizmus demokratikus módon való felváltását, oly módon, hogy elkészüljön egy közös prog­ram, amelyet a szilárd de­mokratikus egységkörmány­nak kell majd végrehajta­nia. Ez a kormány képes lesz meghiúsítani a reakciós erők minden mesterkedését, s a nép, a nemzet érdeké­nek megfelelően a szociális haladás és a béke politikáját folytatni. Díszőrség Moszkvában Malinovszkij ravatalánál £ Moszkva (TASZSZ) Rogyion Malinovszkij marsall ravatalánál szomba­ton Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Pod­gornij, valamint a kommunista párt és a szovjet kor* mány más vezetői álltak díszőrséget A Szovjetunió honvédelmi miniszterének földi ma­radványait a Szovjet Hadsereg Házában ravatalozták feL Szombaton délután a ravatal előtt lerótták végső kegye­letüket a főváros lakosai, az elhunyt bajtársai. Szombaton közzétették azt a részvéttáviratot, ame­lyet De Gaulle francia köztársasági elnök intézett Alek­szej Koszigin szovjet miniszterelnökhöz Malinovszkij marsall elhunyta alkalmából. Magyar államférfiak részvéttávirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Dobi István, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke résztvéttáviratot kül­dött Malinovszkij marsall elhunyta alkalmából L. I. Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB fő­titkárának, N. V. Podgornij­nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnöké­nek és A. M. Kosziginnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. „Mély megrendüléssel ér­tesültünk R. J. Malinovsz­kij marsallnak, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjá­nak, a Szovjetunió hegfelső Tanácsa küldöttének, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének elhunytáról — hangzik a távirat. — A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány és a magyar nép nevében mély részvétünket és őszinte együttérzésünket fejezzük ki önöknek, a szovjet népnek, a szovjet fegyveres erők­nek és Malinovszkij elvtárs családjának. Malinovszkij elvtárs fl szovjet nép hü fia, kiváló hadvezér, a nemzetközi mun­kásosztály ügyének kipróbál* harcosa volt, aki egész éle­tét a forradalom és a né­pek felszabadítása ügyének szentelte. Malinovszkij mar­sall népünk igaz barátja volt. Parancsnoksága alatt harcoltak 22 évvel ezelőtt a szovjet hadsereg hazánkat és népünket a fasizmus igá­ja alól felszabadító egysé­gei. A felszabadulás után rendkívül nagy segítséget nyújtott országunknak, el­évülhetetlen érdemeket szer­zett békés építőmunkánk megindításában, hazánk vé­delmi képességének fejlesz­tésében. Népünk őrökre szívébe zárta és az őszinte tiszte­let és hála érzésével gon­dol Malinovszkij elvtársra, s átérzi a szovjet nép és a szovjet fegyveres erők lyos veszteségét" Táviratban fejezte M réw­vétét Czinege Lajos vezér­ezredes, az MSZMP PB póttagja, honvédelmi mi­niszter is. Ugyancsak táv­iratot küldött Malinovszkij marsall elhunyta alkalmából a Magyar Partizánszövetség a szovjet háborús veteránok bizottságához. <i Sfrikal „kis csácsértekszlet # Kairó (MTI) bah hétfőn este Kairóban ér­.. „ , tekezletre ül össze az afri­Nasszer, Bumedien, Sekou ka( helyzet aktu-lis kérdé_ Touré, Nyerere és Ould Dab- seinek megvitatására. Magyar kormányküldöttség utazott Moszkvába Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter vezetésével szombaton kor­mányküldöttség utazott Moszkvába, Malinovszkij marsall temetésére. A dele­gáció tagjai: Korom Mihály igazságügyminiszter, Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a Magyar Néphadsereg politikai főcso­portfőnöke, Szűcs Ferenc ve­zérőrnagy, vezérkari főnök­helyettes, Hodosán Imre ez­redes, Papp Sándor, Heves község tanácsának vb elnö­ke. Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete és Stráhl Sándor ezredes, kato­nai attasé Moszkvában csat­lakozik a küldöttséghez. Az alábbi írással a kiváló hadve­zérre emlékezünk, aki 22 évvel ez­előtt győzelemre vezette a hazánk felszabadításában részt vevő máso­dik ukrán front csapatalt. A második világháború zivatara Zircre ve­tett, ahol az apátságban szobainasként húztam meg magam. A front már három napja elvonult, de délről és nyugatról még odahallatszott az ágyúdörgés. Rengeteg munkánk volt. Szalad a házgorídnok hozzám, hogy a hatalmas kolostorban keressek egy szobát, takarítsam ki, terítsek fel egy asz­talt, mert hat órára hét magas rangú szovjet katonatiszt érkezik, akiket vendégül lát az apát­ság. Mindenütt nagy felfordulás uralkodott. A tá­vozó fasiszták nem kíméltek semmit. Választásom a földszinten, a főbejárattól nem messze levő üres szobára esett. Felmostam a padlót, a falakat leporoltam, lepókhálóztam, szőnyegeket terítettem. Ezután dupla tányérra, fehér abrosszal felterítettem. Rendbe tettem ma­gamat ls. Felöltöttem fehér tálalókabátomat és szívszorongva vártam a szovjet vendégeket Este 6 óra felé az apát úr őkegyelmessége né­hány magas rangú főpap kíséretében, teljes díszben levonult a fogadásra berendezett szo­bába. Itt volt az 53 ezer holdas egyházi birtok papi jószágkormányzója, a számvevő, a főpénz­táros, a teológia igazgatója, a noviciusmester, az öreg házgondnok és a piciny Vidor, mint j, tolmács". Szóltam a portásnak, ha a vendégek meg­érkeznek, hová vezesse őket Hét óra 11'. nyolc óra... kilenc óra... A vendéglátók hallgata­gon ültek, csak Vidor tanulta szigorúan az oroszt Hiába vártak, nem jött senki. — Már biztosan nem is jönnek! — állapítot­ták meg. A papok felmentek szobáikba, s meghagyták, ha a vendégek megérkeznek, üzenjek értük. Egymagam üldögéltem a szobában. Tíz óra felé járhatott az idő, amikor a folyosó sűrű lép­tek zajától lett hangos. Egyszercsak felpattant az ajtó és a portás máris tessékeli befelé a ma­gas rangú szovjet katonatiszteket A meglepetéstől alig tudtam hová lenni. De ez nem tartott sokáig, mert az egyik közülük megszólalt magyarul: üdvözölt, kezet nyújtott, bemutatkozott, végigmutatott a belépetteken és így folytatta: — A Szovjetunió Második Ukrán Hadsereg­csoportjának parancsnoki vezérkara. Megkezdte a vendégek bemutatását: — Malinovszkij, a Második Ukrán Hadsereg­csoport pararnesnoka, a Szovjetunió marsallja... Csakhamar Malinovszkij marsall hatalmas acélmarkában pihen vékony kezem. A szúrós, kemény szeme a szemembe néz, arcán mosoly vibrál. Amíg a kezemet rázza, bál karját vál­lamra teszi. Megkérdezi, hogy mi vagyok én itt? — Szolga — válaszoltam határozottan. — Ezután nem lesz szolga Magyarországon — mondja. Én kérdőn nézek rá, ő a fejét rázza és ismételgeti: — Nyet, nyetl Amikor elengedi ke2em, bal keze lecsúszik a karomon könyékig, jobb keze felemelkedik a bal könyökömig és egyszerre két kézzel barát­ságosan ütöget meg. Kigombolt köpenye alatt összeütődnek kitüntetései. Széles, tagbaszakadt termete, mint a megtes­tesült erő állt előttem. Mielőtt ellépett volna tő­lem, még egyszer megrázta jobbomat, bal kezét pedig kezemre tette, mintha legkedvesebb ba­rátjával parolázna. Miután a tolmács mindenkit bemutatott és én is mindenkinek bemutatkoztam, máris szalad: tam paranesolóimnak Jelenteni, hogy megérkea­tek a vendégek. Mire visszaértem, a vendégek lerakták köpe­nyeiket, s körben állva beszélgettek. A papok lejöttek, bemutatkoztak, majd asztalhoz invitál­ták a vendégeket. Malinovszkij bocsánatot kért a késésért. Indultam a konyhára, de mivel sötét volt minden folyosón, megkértem a tolmácsot, nem adná-e kölcsön a zseblámpáját. Az súgott vala­mit a mellette levő ezredesnek, az meg egy má­siknak. Gyorsan felpattantak, karon fogtak, és máris együtt indultunk az ételekért. Amikor tálcákkal rakottan visszaértünk, Mali­novszkij marsall már az asztalfőn ült, jobbján az apát úr őkegyelmességével. A bal oldali szék üresen állt, mert azon ült egyik segítőm, mi­előtt a konyhába mentünk. Mihelyt a tálcákat leraktuk az asztal közepére, Malinovszkij bo­csánatot kért a bal oldali hely gazdájától, s rám meg a székre mutatva így szólt: — Szagyijtyesz tovaris! Szagyijtyesz! A tolmácsuk gyorsan lefordította, s ő is meg­ismételte a hellyel kínálás mozdulatát; — Üljön le az elvtárs! Leültem és vártam, hogy a főpapok mikor za­varnak el az asztaltól, mert az még nem for­dult elő a történelemben, hogy egy szobainas együtt üljön, egy asztalnál a zirci, pilisi, pásztói, szentgotthárdi apátság magyarországi ciszterci főapátjával és egy győztes hadsereg vezérkará­val. — Cefetül jóllaktam. Vacsora után Malinovszkij marsall és a fő­apát pohárköszöntőt mondtak, majd összekoc­cintottuk poharainkat és a békére ürítettük azokat. Mikor Malinovszkij marsall pohara ösz­szecsendült az enyémmel, rám mosolygott po­hara fölött, s vastag, húsos ajkai közül örök igeként szálltak felém szavai: — A fasizmusnak nemsokára vége, a szolga­sorsnak máris. És csak bóiigattam. Szemének fénye túlra­gyogta valamennyi kitüntetését. Kácz Sándor tanár; Dobos 2 PÉL?MAGXARQRSZÁ9 -Vasárnap, 1961. április ?, L • i

Next

/
Oldalképek
Tartalom