Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

Forradalmi múltunk m p ártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, tevékenysége során mindenkor nagy figyelmet fordított a felszabadulás előtti forradalmi mozgalom résztvevőinek — ma mór többnyire veterán harcosoknak — megbecsülésére. Figyelemmel kísérve életútjukat, orvosolta az őket ért sérelmeket, ügyüket helyén kezelte és helyén kezeli napjainkban is. Ügy tekinti őket, mint pártunk, a kommunisták nagy családjának megbecsülendő értékeit. Pártunk Központi Bizottságának javaslatára, az Elnöki Tanács a felszabadulás előtti forradalmi mozgalom kiemelkedő képviselőinek megbecsülésére alapította a Szocialista Hazáért Érdemrend elnevezésű kitüntetést. Ebben kifejezésre jut, hogy a dolgozó nép állama is nagy tiszteletben és fokozott politikai, anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesíti azokat az elvtársakat, akik oly sokat tettek azért, hogy hazánkban a dolgozó nép kerüljön hatalomra, és hogy ma valóban a felszabadult nép, a volt kizsákmányoltak, kizsákmányolók nélkül szocialista hazáját építheti. E kitüntetés adományozásával — ami fokozott politikai, anyagi és erkölcsi megbecsüléssel jár — most már nem csupán a párt. hanem a dolgozó nép állama is lerója háláját veteránjai iránt. Ez befejező aktusa annak a folyamatnak, amellyel pártunk végképp megszüntet egy korábbi elmaradást. Ha ezt nem tesszük, nagymértékben szegényítettük volna forradalmi mozgalmunkat. IM egyénkben 201 elvtársnak adományozott kitüntetést az Elnöki Tanács. Ebben a számban kifejezésre jut, hogy a forradalmi mozgalom milyen sok forrása csörgedezett itt Csongrád — és a korábbi Csanád megye — vidékén, és a forradalmi mozgalom mennyi szála futott össze Szegeden. Valóban. Hazánk e vidékén mélyek a forradalmi mozgalmak gyökerei. A viharsarok megyéiben a magyar társadalom ellentmondásai a kapitalista viszonyok, körülmények között talán még élesebben kerültek felszínre, mint másfelé. A forradalmi mozgalom előzményeit az agrárproletárok és szegényparasztok agrárszocialista mozgalma jelentette. A nagymérvű földnélküliség, a mérhetetlen kizsákmányolás, a munkalehetőségek szűk volta forradalmasítólag hatott a népre. Az ipar viszonylag későn kezdett tért hódítani, nem volt nagy kiterjedésű, de az ipari proletariátus forradalmi volt. Gyorsan terjedt körükben a marxista gondolat. Egyre-másra jöttek létre szakmai szervezetek, és ezek mind élesebb és harcosabb fellépései már a tudatos osztályharc mutatói. E harcok közül is kiemelkedik a szegedi textilmunkások 1905-ös nagyszabású megmozdulása, amikor az eredménnyel zárult sztrájk szervezői már az üzemek szociáldemokrata munkásai voltak. De a szocialista szervezkedés kiterjedt a falvakra is. Ezt jelzik a falusi aratósztrájkok és kubikosmozgalmak. Ezek a harcok a századforduló éveiben iskolái voltak a dolgozók osztályharcainak, és szemléltetően mutatták a tömegeknek « tudatosság és szervezettség erejét, jelentőségét. Mint ahogy az egész magyar munkásmozgalomban, úgy itt Csongrád megye munkásmozgalmában is, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idézett elő fordulatot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi a megye demokratikus közéletében, politikai életében gyorsan diadalmaskodtak. Hatására a baloldali erők eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy a háború céltalan és értelmetlen, és a háborúból kivezető utat a köztársaság, a munkáshatalom létrehozása jelenthet. A köztársasági és demokratikus erők balra tolódtak. Lenini szervezési elveken épült párt jött létre, amely képes volt a forradalmi marxista—leninista eszme gyakorlati alkalmazására. A megyében is 1918. végén megalakultak a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezetei. A Magyar Tanácsköztársaság, amely 133 napig állt fenn, a mi vidékünkön az imperialista túlerő és a jobboldali árulás miatt már az első hetek után elbukott. Ez azt jelentette, hogy a kommunisták üldözése itt még korábban kezdődött, mint az ország más részeiben. Az üldöztetés, a Horthy-fasiszta terror, a börtön akadályozta, de nem tudta megtörni a megyében sem a munkásmozgalmat, a kommunista mozgalmat. J

elképezi a most kitüntetett 201 elvtárs azt is, hogy a Horthyfasizmus évei sem tudták megtörni a munkásság forradalmi mozgalmát. Sokakat ugyan visszahúzódásra kényszerített a terror, akadtak, akik eltántorodtak, de a legjobbak folytatták a harcot a Horthy-korszakban is. Semmiféle propaganda és demagógia nem ölte ki a forradalmi hagyományokat. Élénken élt 1919 emléke. A hősi küzdelemben is legkiIrta: Győri 1m:e emelkedőbbek voltak azok, akik föld alá kényszerítve, az illegális kommunista pártban tevékenykedtek. 1919 után azonban az elvtársak egy része a szakszervezetben talált új mozgalmi otthonra, más részük a Szociáldemokrata Párt balszárnyán tevékenykedett. Sokan voltak, akik a terror miatt emigrállak és akadtak, akik Európa más térségeiben találták meg a lehetőséget: harcolni a fasizmussal szemben. S a harc közben nemcsak a régiek folytatták forradalmi tevékenységüket, hanem új erők kapcsolódtak be, olyanok, akik a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtésében hittek. Az 1920-as évek végén, az 1930as évek elején a néptömegek elégedetlensége, a mezőgazdasági proletárok elkeseredése növekedett megyénkben is. és újult erővel indult meg a szervezkedés nemcsak az üzemekben, de a földeken is. A munkások mellett a megye osztálystruktúrája következtében jelentős radikális erőt képviselt a kubikosok és a kisparasztok harca a tőkés, feudális nagybirtokkal szemben. A kommunisták tevékenységét mutatta az 1930-as megmozdulás, amikor a Tisza-parti füzesekben a kommunisták tanácskozást szerveztek hazai feladataik egyeztetésére. A rendőrség azonban erről tudomást szerzett, és összesen 24 kommunistát vett őrizetbe, 15 elvtársat börtönbüntetéssel sújtott. A kommunisták befolyását mutatták a szakmai szervezetekben lefolytatott bérharcok és sztrájkok. A választási csaták, az építőmunkások megmozdulása, a Vörös Segély megannyi formája a harcnak, amelvben a legális és illegális munkát sikeresen kapcsolták egybe. Ezekben a mozgalmakban vettek részt a felszabadulás előtti forradalmi mozgalom most kitüntetett kiemelkedő harcosai. A felszabaduláskor természetesen jóval többen voltak: 900-ra tehető a számuk. Sokan azóta megyénkből más vidékekre kerültek. De sajnos, sokan nem érhették meg a mai napot. A kitüntetés átadásánál tisztelettel hajtottuk meg az emlékezés zászlaját azok előtt is, akik időközben kidőltek a harcból. "•7 Ív-társaink, akik tegnap az Elnöki Tanács kitüntetésében részesültek, már a felszabadulás előtt tagjai voltak a kommunista pártnak, illetve szoros kapcsolatba kerültek a kommunista mozgalommal, és azóta is töretlenül megőrizték ezt a kapcsolatot, egy percre se tántorodtak el a kommunista eszméktől, a forradalmi mozgalomtól. Soraikban vannak, akik mint hadifoglyok, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején Oroszországban voltak, és fegyverrel a kézben harcoltak a világ első proletár hatalmának megvédéséért, és hazatérve — az ott szerzett tapasztalatok alapján — folytatták tevékenységüket. A kitüntetett elvtársak közül 52-en vannak olyanok, akik 1918-ban lettek tagjai a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Közülük 30-an fegyverrel a kézben mint vöröskatonák, vörösörök harcoltak a külső és belső ellenforradalom ellen. Egvesek a híres 39-es dandár kötelékében küzdöttek a ránk törő burzsoá imperialista csapatok ellen. Sokan ott voltak Csongrád mesvéből Szolnokon, amikor támadni kellett, s itt a megye határán, amikor védeni kellett. Ott voltak a szlovák tanácsköztársaság kikiáltásáért és megvédéséért harcolók között is. Soraikban vannak. akik Budanesten a munkásezredekben harcoltak. 24 olyan elvtárs kapott most kitüntetést, akik a Tanácsköztársaság idején a városok és falvak dolgozóinak gondjait, baiait intézték, tagjai voltak a helybeli direktóriumnak és részt vettek a tanácskormány törvényeinek megvalósításában, szervezték az ellátást, s vannak akik mint a forradalmi törvényszék tagjai lesújtottak a bú.itngatókra, az elíenforradalmárokra. 12 olyan elvtárs kapott kitüntetést, akik súlyos börtönbüntetést szenvedtek 1919 után a szegedi Csillag börtönben, a váci fegyházban, és többen vonnak akik burzsoá román gyüitőtáHorokban szenvedtek. Vannak a kitüntetett elvtársak között olvanok, akik a spanyol fasiszta diktatúra elleni harcban, fegyverrel a kézben vettek részt. A kitüntetettek között 148 olyan harcost üdvözölhetünk, akik a 30-as évek végén, a 40-es évek elején kapcsolódtak be a munkásmozgalomba, előadások tartásával, propagandával, agitációval, a párt röplapjainak, sajtótermékeinek terjesztésével, a nők és az ifjúság között folytatott szervező és nevelő munkájukkal, részben a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetek keretein belül fejtették ki forradalmi tevékenységüket. ^IIÉSfi * Szocialista Hazáért Érdemrend A zok az elvtársak, akik tegnap átvették Szegeden az Elnöki Tanács kitüntetését, a felszabadulás első perceitől kezdve részt vettek az új demokratikus élet megteremtésében. A korábbi nehéz harcokban szerzett tapasztalataikra nagy szükség is volt, hiszen a történelem azt hozta magával, hogy a Szovjetunió felszabadító hadseregei harca nyomán éppen innét, megyénkből. Szegedről indulhatott meg a harc, most már szabadon, legális körülmények között, hazánk újjászületéséért. Szinte kivétel nélkül helytálltak az ellenforradalom elleni küzdelemben is, és kivették részüket hazánkban a szocializmus megalapozása nagy munkájából. Azokat érte méltó társadalmi elismerés és gondoskodás, akik az elnyomatás éveiben az átlagosnál jóval többet tettek és adtak új hazánk, új életünk megteremtéséért és azóta is erejükhöz és egészségükhöz mérten dolgoznak. Érthető, ha ma minden dolgozó ember, a mai nvugodt. gazdagabb élet minden éoítője hálás ezért. Méltó megbecsülésüket nemcsak a mostani kitüntetés példázza, hanem az is, hogy az elvtársak nagy többsége jelenleg is részese a mai forradalmi, társadalmi mozgalomnak. A jelenlevő elvtársak közül vezető tisztségben dolgozik 36 elvtárs. Nyugdíjas 142 elvtárs, fizikai *iunkakörb°n dolgozik jelenleg is 22 elvtárs. Megyei pártbizottsági, járási és alapszervezeti választott tisztséget visel 78 elvtárs. Országgyűlési képviselő, megyei, járási, városi, községi tanácstagként dolgozik 20 elvtárs. A szakszervezetek választott testületeiben tevékenykedik 25 elvtárs. A népfrontbizottságban, f öl dművesszö vetkezet ben, népi ellenőrzési bizottságokban, az MHS-nél, nőtanácsnál dolgozik 24 elvtárs. Egyszeri vagy többszöri kitüntetése van 123 elvtársnak. 17 elhívni kívánom külön ls a figvelmet arra. hogy elvtársainkat fokozott megbecsülésben részesítsék a jövőben is a járási városi pártbizottságok és alapszervezetek, amelyeknek gondjaira lesznek bízva. Viseljék szívükön gondjaikat és építsenek gazdag élettapasztalataikra. Gyűjtsék össze az osztályharc történelmi tényeit, tapasztalatait addig, amíg nem késő, hiszen az élet vastörvénye kérlelhetetlen, és mind kevesebb azoknak a száma, akik élőszóval mondhatják el a munkásság, az agrárproletariátus, a dolgozók harcairól a résztvevő véleményét. Ifjúságunk számára történelem a forradalom, az új hazáért folyó harc történelme ez. Részükre is örökítsük meg e nagyon szép múltat. Jól jegyezzük meg mindannyian: a mát megérteni, a jelent építeni és jól szolgálni, a jövőbe utat törni a forradalmi múlt megbecsülése nélkül nem lehet. A veterán elvtársaktól is azt kérjük: tartsanak lépést a jelen és a jövő fejlődésével. Mindannyiunknak sok dolgot kell reálisabban — pontosabban: reálisan — szemlélni. Sok illúzióval le kell számolni. Új viszonyok, új feltételek között a ma követelményeit jól értve tudják csak igazán hasznosítani életbölcsességeiket, tapasztalataikat a veterán elvtársak. A harc ma sem könnyű. Építőmunkánk belső feltételei jók, de a szocializmus építése bonyolult feladat. Még szövevényesebb, nehezebb a társadalmi haladásért és a békéért folyó harc, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom. Azt kérjük, hogy a társadalmi fejlődésért érzett forradalmi türelmetlenségük párosuljon forradalmi állhatatossággal és kellő türelemmel ott és akkor, amikor erre szükség van. És azt kérjük, legyenek ott a jövőben is. ahol a dolgozó nép érdekében tettekre van szükség. Erősítsék pártunk immár három nemzedékének — a felszabadulás előtt a pártba belépettek, az 1944—45-ben, a felszabadulás után a kommunista párt tagjává lettek és az 1956-os ellenforradalom után sorainkba kapcsolódók — összeforrottságát, pártunk egységét. IaT ifejezem e helyről ls a megyei pártbizottság nevében a párt, a társadalom háláját azoknak, akik a legnehezebb időben becsülettel és hűséggel helytálltak és követték a forradalom vörös lobogóját. Kívánom, hogy jó erőben, egészségben még hosszú évekig legyenek ihletői és cselekvő részesei a jelen és a jövő forradalmi harcainak. kitiinfefeffj&i Agócsi Jánosné (Szeged), Almási János (Szeged), dr. Antal László (Szeged). Arany Mária (Hódmezővá sárhely), dr. Ágai Dezső (Szeged). Barna Sándor (Csongrád), dr. Barta Lajos (Szeged). Bába István (Szentes), Bálint János (Szeged). Bálint Sándor (Makó), Bálint Sándorné (Makó), özv Bán Jánosné (Hódmezővásárhely). Bárdos Miklós (Szeged), Bárh János (Szeged), Benke Imre (Hódmezővásárhely), dr. Berkes Pál (Szeged), Biebert Antalnc (Szeged), Bimfeld Aliz (Szeged), Bíró Sámuel (Hódmezővásárhely), Bitó Zoltán (Szeged). Bodnár Lajos (Szeged), Bodor Károly (Kiskundorozsma), Bodor Mihály (Kiskundorozsxna), Bordás Ernő (Hódmezővásárhely). Bordás Lajos (Hódmezővásárhely), Bordás Lajosné (Hódmezővásárhely), Boros János (Hódmezővásárhely), Boros Jánosné (Hódmezővásárhely), Bozó Sándor (Szentes), Bökönyi János (Szeged), Bunford Mihály (Szeged), Csamangó István (Szeged), Csíkos Ferenc (Szeged), Csűri Mihály (Szeged), Czikora Károly (Szeged), Darabos Imre (Szentes), özv. Daru Imréné (Hódmezővásárhely), Dauda József (Szeged), özv. Dáni Jánosné (Szeged), Décsi István (Szeged), Diós István (Makó), Diós Sándor (Makó), Diós Sándorné (Makó), Dorogin Marinkó (Magyarcsanád), Dudás Imre (Bordány), Dunai Antal (Szeged), Dunai (Dubec) József (Szeged), Ecsedi Gézáné (Szeged), Engi István (Szeged), Engi István (Szeged, Háló u.). Eperjesi József (Hódmezővásárhely), Farkas István (Szeged. Lenin körút). Farlcas István (Szeged), Fábián Albertné (Szeged), Fodor Pálné (Szeged), Földházi Pál (Hódmezővásárhely), Freiezos Ferencné (Szeged), Fricskó Sándor (Hódmezővásárhely), Füssy J. László, (Szeged), Galamb János (Makó), Galiba Imre (Szeged), Galotti Ferenc (Szeged), Gladics Gyula (Szeged), Gombai Mihály (Szeged), Grünvald Béla (Szeged), Guczi Ferenc (Mórahalom), Gyapjas János (Szeged), Gyólai István (Szeged), Halász György (Szeged), Hankovszki Dezső (Makó), Háló János (Makó), Heiszig Józsefné (Szeged), Hernádi Ferenc (Szeged), Horváth Antal (Szeged), Horváth János (Szentes), Igaz István (Makó), Igaz Lajos (Makó), Jósa Jánosné (Szeged), Juhász János (Hódmezővásárhely), Juhász Márton (Csongrád), Kallós Lajos (Szeged), Kallós Lajosné (Makó), özv. Karácsonyi Ferencné (Hódmezővásárhely), Katona András (Szeged), Kádár Ferenc (Makó), Kántor István (Szentes), Keresik Ferenc (Szeged), Kérdő István (Szentes), Kiss Kálmán (Szeged), Kiss Károly (Szeged), Kiss Pál (Szeged), Komáromi Gergely (Kiskundorozsma), Komócsin Antal (Szeged), Komócsin Mihály (Szeged), dr. ifj. Komócsin Mihály (Szeged), Korek József (Szeged), Kormányos Imre (Szeged), Kovács Bálintné (Hódmezővásárhely), Kovács István (Szeged), Kovács József (Szeged), Kovács Sándor (Kiskundorozsma). Körmendi József (Hódmezővásárhely), özv. Köteles Sándorné (Makó), Körösi Ernő (Hódmezővásárhely), Körösi Ernőné (Hódmezővásárhely), Körösi Imre (Hódmezővásárhely), Krajkó András (Szeged), Krajkó József (Szeged), L ácsán Mihály (Szeged), Lácsán Mihályné (Szeged), Ladvánszki Vencel (Szeged), Lajkó Vilmos (Kiskundorozsma). Lengyel István János (Szeged), özv. Lengyel Jánosné (Szeged), Lengyel Mária (Szeged), Lévai Sándor (Hódmezővásárhely). L ihanecz Sándor (Makó). Majláth István (Zsombó). Makra János (Röszke), Márta Lajos (Szeged), Mártó Mihály (Szentes), Mészáron András (Szentes), MisoGusztáv (Szeged), Mise Nándor (Szeged), Molw Imre (Hódmezővásárhel • özv. Molnár Imréné (H mezővásárhely), Móricz B la (Szeged), dr. Móricz F láné (Szeged), Muladi ív hály (Hódmezővásárhe' Müller Dezső (Szeged), Nf Pál (Hódmezővásárhf Nagy Pálné (Hódmez' sárhely), Nagy Péter (S dorfalva), Németh And (Apátfalva), Németh Ar rásné Nagygyörgy Má (Szeged), Nyitrai Antal (S ged), Oláh Lajos (Szege Oláh Mihály (Hódmezéi sárhely), Osztermann Fc renc (Szeged), ördög EL (Szeged), Papdi Pál (Mór; halom). Pontyik Pál (Szt ged), Pópán Imre (Szeged) Pósa Lajos (Deszk), Pusztai (Pipicz) József (Szeged) Radics Istvánné (Hódmezővásárhely), Rékási László (Szeged), dr. Rozsnyai Mihály (Hódmezővásárhely). Rudas Lászlóné (Szeged). Sajó Gyula (Szeged). Sallai Ferenc (Szeged), Sallai Fe rencné (Szeged), Sándor Imre (Földeák), Siket Imre (Makó), Simon Béla (Szeged), id. Simon Lajos (Kiskundorozsma), Solymosi Ferenc (Szeged), Strack Ádám (Szeged), Sulyok József (Makó). Schwartz Lipótnt (Szeged), Szabó Jánosnt (Makó), K. Szabó Mihály (Makó), Szántó István (Makó), Száz Ferenc (Kiszom • bor), Szekeres Vincze (Szeged), Széli Sándor (Hódme zővásárhely), Szilágyi Bor bála (Makó), Szilágyi István (Kiskundorozsnia). Szőnyi Ferenc (Makó). Szűcs József (Makó), Takács András (Kiskundorozsma), Takács Antal (Szentes), Tanács József (Szeged), Téli Lajos (Szentes), Tombácz Imre (Szeged), Tóth Ernő (Szeged). Tóth Ernő (Hódmezővásárhely), Tóth Illés (Röszke). Tóth Illésné (Röszke), Török Antal (Szentes), Török János (Szentes), Török János (Szentes, Négyessy u.), Török Gábor (Szeged), Trischler Ferenc (Szeged), Urbá László (Szeged), Urbán Re zsőné (Szeged), Vad Jánosné (Hódmezővásárhely) Vad János Kálmán (Hódmezővásárhely), Varga János (Szeged), Varga Lajos (Kiskundorozsma), Varga Lajos né (Kiskundorozsma), Gy Varga Sándor (Makó), Vas. Antal (Hódmezővásárhely Vata Antal (Csongrád Waltner Mihály (Szeged dr. Zápori Dezső (Szeged) dr. Zápori Dezsőné (Szeged) Zsigmond József (Szeged) Vasárnap, 1967. április 30. DÉL-MAGYARQRSZA* -»