Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

MOST EVE © A lenini tézisek győzelme A kidolgozott áprilisi tézisek elfogadása nem önmagá­tól történt. A párt korábbi tevékenységét, hosszabb táv­ra szóló célkitűzését felül kellett vizsgálni és azt üj ala­pokra helyezni. A lenini megállapítások, a hozzáfűzött magyarázatok reálisan elemezték a helyzetet, de újsze­rűséget sokan nem értették meg azonnal. Fenntarások nemcsak amiatt voltak, hogy esetleg Nyugat-Európa munkássaga nem folytatja az oroszorszá­gi forradalmat, hanem attól is tartottak, hogy a párt el­szigetelődik az országon belül, nem lesz megfelelő szö­vetséges partnere és nemcsak a burzsoázia, hanem a kis­polgári pártok is szembefordulnak vele. A Bolsevik Párton belül kialakult vitát, mint már a törtenelemben annyiszor, a politikai kibicek szűklátó­körűén eltúloztak, s a párt, válságáról cikkeztek, a vár­ható szétesést is megjósolták. Lenin megérkezése után fáradhatatlanul magyarázza szóban es írasban. téziseit, s a legkülönbözőbb pártfóru­mokon alkotó vita Jegyében tárgyalják a szocialista for­radalom kimunkálását szolgáló lenini programot. A Bolsevik Párt első petrográdi városi konferenciá­ja, melyet április végén tartottak, magáévá tette Lenin téziseit. A határozatok e munka jegyében születtek. A konferenciát megelőző kerületi és üzemi értekezletek egyhangúlag helyeselték Lenin állásfoglalását. Az első moszkvai területi konferencia, a nagyobb városi ipari centrumok pártszervezetei helyeslésével találkozik. A he­lyi értekezletek hatarozatokban, levelekben üdvözlik Le­nint. s teljes támogatásukról biztosítják. A Bolsevik Párt VII., ún. áprilisi konferenciáját áp­rilis 24—29 (május 6—11) között tartották. E konferen­cia — melyre az előkészületek jóval korábban megkez­dődtek — jelentőségében felért egy kongresszussal. A konferenciát Lenin irányította, akit a konferencia elnö­kének választottak meg. Lenin több kérdésnek volt elő­adója, s a vitában sokszor felszólalt. A konferencián hat bizottságot választottak. A legfontosabb kérdés a kialakult, helyzet jellegé­nek megítélése, a párt követendő taktikájának végleges kialakítása volt. Lenin téziseit — mint már az előkészí­tés időszakában is — Kamenvev, Rikov, Bagdatyev oppo­nalta. Azt a nézetet hangoztatták, hogy Oroszország még nem érett meg a szocialista forradalomra és ezért hely­telen követelés a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jel­szó; meg kell elégedni a kormány politikájának ellen­őrzésével. Kamenvev hangoztatta, a jobboldali kispolgá­ri (eszer, mensevik) pártokkal való együttműködés poli­tikáját is. Rikoy arról beszélt, hogy a szocializmus nap­ja a fejlett tőkés országokban kel fel. Lenin válaszol va Kamenvevnek kifejtette, hogy ellen­őrzést csak olyan szerv valósíthat meg, amely hata­lommal is rendelkezik. A hatalom nélküli ellenőrzés gon­dolata hátráltatja a forradalom kibontakozását. Lenin ha­tározottan szembehelyezkedett Troekij kalandor politiká­jával. A Lenint támogató felszólalók is hangsúlyozták, hogy a forradalomnak a szovjetek útján kell tovább fej­lődnie. A konferencia megerősítette a pártnak, a burzsoá kormány háborúját leleplező politikáját. Lenin előadói beszede alapjón határozatot fogadott, el az agrár- és nemzeti kérdésben. A konferencián először legális kö­rülmények között megválasztották a párt Központi Bi­zottságát. v Lenin hazatérése és a párt áprilisi konferenciája kő­zött 20 nap telt el. Az áprilisi konferencia véglegesen Lenin téziseit jelölte meg a párt követendő politikájá­nak. A Dél-Magyarország április 22-én Lenin az Ideiglenes Kormány ellen cimmel röviden ismertette első felszólalá­sait. Kiemeltük, hogy Lenin sokat fáradozott Fétervárott a békekötés mellett. Nyíltan felszólít arra, hogy a nép szálljon szembe a kormány, a hadsereg háborús politiká­jával. A forradalomnak valóban népi jellegű határozatai, a Bolsevik Párt mindinkább erősödő, békét akaró és a for­radalmat tovább fejlesztő politikája mozgásba hozta Eu­rópa munkásmozgalmat, és hullámai elérik Magyarorszá­got is. SZEGEDI SZOBRÁSZ Lenin­portréja A műteremben egy fris­sen megmunkált Lenin-szo­bor most a főszereplő. A markánsra formált arcról erő és elszántság sugárzik, a milliméter vastagságú rézlemezből kalapált port­ré súlyos nyugalmat, biz­tonságot rejt. A Lenin-szo­bor, Tápai Antal alkotása, egy hosszú ideje készülő so­rozat tagjaként született. Szeged nagyjainak, illetve a magyar és világirodalmi nagyságok portréinak ké­szítése közben ötlött fel benne a gondolat, hogy a munkásmozgalom nagy alak­jait is kikovácsolja. De nemcsak a tematikai elgondolás illeszti egymás mellé a szobrokat, hanem a művészi-technikai megva­lósítás is, a hazánkban is majdnem egyedülálló szo­borkovácsolás művészete. A művész álláspontja: — Minden fejet megpró­páltam emberileg és szob­rászilag is megfogalmazni, kiaknázni, de ugyanakkor a munka élményét, esztéti­káját is szerettem volna megmutatni a Ifovácsolt szobrokon. A Lenin-szoborhoz egrík ismerőse küldött fényképet így a portré azonnal meg­Az új Lenin-portré, Tápai Antal szobrászművész alkotása fogalmazódott előtte, s rög- mikor megtudtam. hogy tön minden kísérlet nélkül Szegeden a textilüzem part­véste és kalapálta a rézle- bizottsága fogja megvásá­mezbe. Éppen érdeklődni rolni akartam a szobor sorsáról, J, A. Címzett a bútoripar Feladó a vásárló Sok a hibás bútor az üzletekben Az utóbbi hónapokban a szegediek örömmel állapí­tották meg, javult a bútor­ellátás. Ebben a fejlődés­ben nagy szerepe van a Tisza Áruház régi helyén nyílt bútoráruháznak. A BÚTORÉRT Nagykereske­delmi Vállalat kezelésében működő üzletben sok szép bútort találhatunk. Gyak­ran cserélik is a kiállított bútorokat, s mindig újabb és újabb típusokat hoz­nak. A „konkurrenria" hatása érződik a Csongrád megyei Vegyesiparcikk Kiskereske­delmi Vállalat. Kálvin té­ri bútorboltjában is. Ami­óta megnyílt, a Kárász ut­cai bútoráruház, sokkal job­ban igyekeznek, hogv a le­hetőségekhez mérten minél Kollégiumi napok a főiskolán Tegnap délben kezdődtek meg a Szegedi Tanárképző Főiskolán az igazgatóság. KISZ főiskolai végrehajtó bizottsága és a kollégiu­mok rendezésében a ha­gyományos kollégiumi na­pok. Az ünnepségeket a Semmelweis utcai kollé­giumban dr. Szendrei Já­nos főiskolai igazgató nyi­totta meg. A kollégiumban három kiállítás várja az érdeklő­dőket: képzőművészeti, fotiv es kézimunka. Mindegyik kiállításra színvonalas, gaz­dag anyag gyűlt össze, mely jól reprezentálja * főisko­lások ez évi munkáját A képzőművészeti kiátlí­tás első helyezettje Zol­tanffy István. Sajátos, egyé­ni hangulatú és stílusú al­kotásokkal szerepelt; soro­zatából Dürer apja, Láto­más és Golgota cimű ké­pei emelhetők ki. A pályá­zat második helyét négyen szerezték meg: Cseh Éva, Matkó Katalin, Rajna Ka­talin és Rigó József. A harmadik dijat Gyémánt Lászlóné és Szappanos Ist­ván kapta. A fotókiállítás első he­lyezettje Szávai István, akit szép összeállításából Erdő és fák című képéért díja­zott a bizottság. Második Hetyei Sándor Egyetlen tá­masz cimű képe. harmadik Gombos Mária Kompozíció és Hegedűs László Vasár­nap délelőtt című képe lett. A kézimunka-kiállítás munkáit a közönség szava­Értesitjük kedves ügyfeleinket, hogy könyvkötő részlegünk az Oskola u. 18. sz. alól elköltözött Szeoed, Vasasszcnfpéler a. 24 sz. alá Kérjük könyvkötési munkákkal részlegünket új he­lyiségünkben keressék fel. Hiv. idő: 7—15 óráig. S. 60910 Csm. Papirfeldolgozó Ktsz. Szeged zatai alapján díjazzák ma. vasárnap délután a kollé­giumban. A tegnapi program este a díszteremben folytatódott. Itt a főiskola irodalmi szín­pada Mai magyar líra cim­mel adott színvonalas mű­sort. A mai magvat- költő­ink — Illyés Gyula, Ju­hász Ferenc. Benjámin Lász­ló, Garai Gábor, Váci Mi­hály és Nagy László — ver­seiből, valamint Kodály es Bartók műveiből összeállí­tott műsorban átélt, szép előadással közreműködött Petri Ferenc, Chikán Ág­nes, Molnár Judit, Ren de Zsuzsa, Győri Ilona. Juhász B. Ferenc, s rendezőként is Pomezansky György főis­kolai hallgató. A műsor után Nagy An­tal, a főikola KISZ vb-tit­kára átadta a pályadíjakat. Ekkor került sor az irodal­mi pályadíjak kiosztására is. Első helyet Gáspár Ist­ván Hajnal és reggel kö­zött című versciklusáért. Juhász B. Ferenc Érettségi előtt című novellájáért és Nyakkendő című jelenetéért kapott, A kollégiumi napojí ese­ményei ma délután a ha­gyományos leány—fiú lab­darúgó-mérkőzéssel érnek véget. több árut kínáljanak, illet­ve a hét boxban gyakran cseréljék a szép, modern vonalú bútorokat. A baj nem is itt van, ha­nem az otthonokban kezdő­dik, amikor valaki meglát­ja, és megszereti a bútor­boltban kapható garnitúrat, s hazaviteti. Sorra jönnek a meglepetések. Kétszer, há­romszor kihúzzák az íróasz­tal-fiókot, s máris leesik a fedőlapja, s amikor kive­szik az egész iróasztal­fiokot, hogy megnézzék a hibát, darabokra esik a fi­ók. Rendszeresen baj van a zárakkal, illetve azokkal a nyelvecskékkel, amelyet a bútoripar éppen odabigy­gyeszt, hogy lássa az a vá­sárló, ilyen is kell a bú­torhoz. S mit csinál a ve­vő? Próbálja maga javít­gatni, s amikor beleunt, felkeresi az üzletet, ahol a bútort vette. A bútorüz­letben tábla fogadja: a ga­ranciális javításokat a Fel­szabadulás Ktsz Mikszáth Kálmán utcai javítóműhe­lyében kell bejelenteni. A Mikszáth Kálmán ut­cai javítóműhely egy dol­gozója átveszi a bútor ga­rancialevelét, s hozzáteszi a nagy köteghez: sokan vár­nak javításra. Aztán közli a tulajdonossal, hogy körül­belül egy vagy másfél hét múlva tudnak kimenni, hogy megnézzék pontosan, milyen munkát kell elvé­gezni. S akkor a vásárló vár, hogy felderítsék a hi­bát. A megígért időpontban ki is jön az asztalos, de miután szétszedi a bútort, csak újabb időpontot közöl, hogy mikor jön ki a szak­munkás a javítást elvégez­ni. A vásárló pedig újra vár. Végre azután megér­kezik a javító, aki igen lel­kiismeretesen helyrehozza mindazt, amit a bútoripar elrontott. S mindezért a vásárló csak négy aláírás­sal fizet. E kálváriát azt hiszem csaknem valamennyi bú­torvásárló megjárta már városunkban. Éppen ezért érdemes a kérést a bútor­iparhoz címezni: végezze­nek alaposabb munkát, csak teljesen kész. minősé­gileg kifogástalan bútort szállítsanak a kereskede­lemnek. Nem úgy, mint például a Somogy megyei Faipari Vállalat kaposvári üzeme, ahol a Velence szo­bagarnitúrát készitik. E lakószobák gyakran rejtett gyári hibával kerülnek az üzletekbe, csak otthon, né­hány napos használat után derülnek ki. Éppen a sok reklamáció miatt a bútorüzletek pró­bálnak most olyan egyes­ségre jutni a Felszabadulás Ktsz-szel, hogy a nagyobb szaktudást igénvlő. össze­rakható bútorok szállítása­kor menjenek ki, s ternie­szetesen bizonyos térítés el­lenében ők szereljék össze a bútorokat. Ez a kezdemé­nyezés is sokat javítana a jelenlegi áldatlan állapo­ton, de azért a legtöbbet mégis a bútoripar tehetne a kifogástalan minőségű bú­torok szállításával. H. M. Kamera az iskolában A „stáb" mindössze négy ember: Hanczár Jenő. Gott­vald Károly, Verhás Mihály é.s Márkus György. Mind­nyájan a textilipari techni­kum diákjai. Mindent közö­sen készítenek. Nincs külön [ operatőr, rendező, mindenki I mindent csinál — s talán nem is rosszul. A Rost- Pamutfonó- és Szövőipari Technikum tár­salgójában beszélgetünk, a fiúk overállban, bizonyára a gyakorlati óra után meg­könnyebbült szivvel. — Eleinte, három éve, csak ötletszerűen készítet­tünk filmeket — kezdi tör­ténetüket Hanczár Jenő. — Sporteseményeket forgattunk, esztergomi, pécskörnyéltí! székesfehérvári kirándulá­sainkat örökítettük meg. Az­tán másfél éve megbízást kaptunk — fölszereléssel együtt — a Könnyűipari Mi­nisztériumtól szakfilmek ké­szítésére. — Milyen céllal készülték ] ezek a filmek? — A tanításban lehet őket felhasználni, bonyolultabb munkafolyamatok bemutatá­sára. Csináltunk már eszter­ga lvozásról, hegesztésről egy kisfilmet, s most van vágás alatt a szegedi háziipari szö­vetkezet munkáját, a kézi­szövést bemutató kisfilmünk — mondja Verhás Mihály. írtunk már az együttes egyik amatórfilmjéről, amely kollégiumi életüket mutatja be. Van-e más filmről elkép­zelésük? — Sajnos, mi nem tudunk már filmezni — három hét múlva érettségizünk. Ezzel a filmmel egyébként benevez­tünk a Szegeden megrende­zésre kerülő amatőrfilm fesztiválra már, mint a Csongrád megyei amatőrfilm klub tagjai. Podolcsák András igazga­tóhelyettes ezt mondja a fi­atalok munkájáról: — A filmfelszerelést kísér­letképpen kaptuk a miniszté­riumtól szak filmek készíté­sére. Ezek jól használhatók a tanításban, hiszen ez gaz­daságosabb, mint látogatást tenni tanulmányi céllal az üzemekben. A feladat az len­ne, hogy az ország három textiles középiskolája részé­re készítsünk filmeket, de riválisunk is van: a győriek. A minisztérium most dönti el, melyik iskola kapja a megbízatást. Nagyon szeret­nénk, és nagyon örülnénk* ha nekünk sikerülne. Addig­ra lesz utánpótlás is. A vasparipán Újszeged és Mezőheg:-es között ingáznak a személy­vonat vasparipáján. A moz­donyevezetö Varga Ernő, a fűtő Szemerédl László. Füs­tösek, olajosak, a ruháju­kat is átjárta a mozdony levegője, de ügyet sem vet­nek rá. Varga Ernó évtizedek óta vasutas. Dolgos élete a moz­donyon múlik felette. Ügy ismerik, hogy mindig igen pontos, precíz ember, aki­nek első a szolgálat. Ponto­san indul, pontosan érkezik a vonatjával. Együtt léleg­zik a vasparipával, úgy is­meri, mint a tenyerét. Kis történetet mesél. Egy­szer megkérdezte tőle egy nem vasutas barátja, ha el­romlik a mozdonyon a se­, bességmérő, tüdja-e a moz­donyvezető, hogy milyen | gyorsan haladnak. Tudja! I Hogy miből? Hát a kerekek J csattogásából, a tempóból ! megállapítja például, hogy óránként 50—60 kilométer 1 átlaggal haladnak. I — A mozdony, meg én, barátok vagyunk — mond­! ja mosolyogva Varga Er­' nő. — Vigyázok is rá, hogy rendben legyen. — Szeretnék én is moz­donyvezető lenni — szól közbe Szemerédi Laci, aki pár éve került a vasúthoz. — Ernő bácsi tanít, törődik velem, gondoskodik rólam. A mozdonyvezető eltereli a szót, nem szereti, ha di­csérik. Amit csinál, termé­szetes kötelességnek veszi. — Milyen erzes az éjsza­kában vezetni a vasparipát? — Hát bizony — vála­szol Varga Ernő — ami­kor először mozdonyra ke­rültem. pár napig szokatlan volt. Most már egyáltalán nincs benne semmi különös. De éjszaka is, nappal is pontosan, baj nélkül kell dolgozni. Emberek szazait visszük, akik munkába, sze­retteikhez igyekeznek. Ezt soha nem felejthetik a moz­donyon dolgozók! — Laci, gyerünk a gépre, mennünk kell! — szólal meg aztán Varga Ernő, az „öreg" mozdonyvezető. aki most kapta meg negyedszer a Kiváló Dolgozó oklevelet. És indulnak. Űj és új kilo­méterek maradnak mögöt­tük. M. S. 4 OÍL-rttAGYARORSZM Vasárnap. 1967. április i *

Next

/
Oldalképek
Tartalom