Délmagyarország, 1967. április (57. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! m Éljen MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság! 57. évfolyam, 95. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1967. április 23. A nemzetért vállalt felelősség A z atóbbi esztendők terveinek, erőfeszítéseinek, anya­gi befektetéseinek egyik legvonzóbb, s ma már mérhető, szemmel látható sikere — jobb szó még nincs rá, mondjuk tehát most is úgy, ahogy megszok­tuk — a vidék iparositása. E folyamat hatására koráb­ban kizárólag mezőgazdasági jellegű városok új arcu­latot nyertek, gyárak nőttek fel egykori legelők helyén, modern üzemek, s olyan iparok jelentek meg az ország minden szegletében, amelyekhez fogható eleddig csak Budapesten volt Műszert és ipari üveget, tranzisztort és izzólámpát, szerszámot és magnetofont, négy-öt világré­szen ismert és híres gyógyszereket, híradástechnikai cikkeket állítanak elő ma már olyan helyeken, ahol még évtizeddel ezelőtt ls szinte teljességgel a földhöz kötő­dött munka és termelési kultúra volt az uralkodó. Nem célunk most, hogy e roppant horderejű — bár még csupán a kezdetén tartó — folyamat gazdasági je­lentőségét, értéket termelő hasznát, az ország képét és jel­legét formáló szerepét elemezzük, vizsgáljuk. Bizonyos, hogy e tényezők bármelyikéről hivatott közgazdász vas­kos tanulmányt írhatna, mint ahogy az is igaz, hogy a hozzáértőt feltétlenül kutatásra, vizsgálódásra ösztönzi ez a téma. Gazdasági jelentőségén túl azonban ennek az or­szágátalakító munkának mély politikai-társadalmi tartal­ma is van, sok olyan lényeges vonása, amely alapjában jellemző a mai magyar társadalom egészére. S ez a mun­kásosztály számbeli gyarapodása és létének, hatásának mind teljesebb és meghatározóbb szerepe egész közéle­tünkre. A magyar munkásosztály egész története: a próbaté­telek sokasága. Így volt ez a felszabadulást megelőző év­tizedekben, a kíméletlen osztályharcban, a küzdelemben egy jobb világért a gátlástalan és könyörtelen elnyomók ellen. A felszabadulást követően közvetlenül követő kor — természetesen homlokegyenest más tartalommal és más módon — ugyancsak sokoldalú próba elé állította a mun­kásságot Meg kellett indítani az életet kormányozni és igazgatni kellett az országot, a munkásnak bankok és vál­lalatok vezetését kellett vállalnia, s megtanulnia. Tízezrek kerültek minden szinten vezető posztokra, s ott dolgoz­niok kellett vállalva a legteljesebb felelősséget a nemzet egésze előtt, S amilyen jogos büszkeségre késztető ez a kor, s ez a hősies — nem túlzott ide a szó — harc, épp­oly elgondolkodtató az is, ami közvetlenül ekkor vagy nyomban ezután a munkásosztály egészében végbement. Lezajlott az idődiktálta őrségváltás: az idős, régi, és har­cokban edzett munkások ezrei, tízezrei nyugdíjba vonul­tak. Más tízezrek vezető helyre kerültek. S jöttek helyet­tük mások, s az iparfejlesztés velejárójaként mind újabb tíz és százezrek özönlöttek a gyárakba, magukkal hozva régi életformájuk szokásait, gondolkodásmódját S ha a munkásosztályt ért negatív hatásokra gondolunk, nem sza­bad megfeledkezni az ötvenes évtized közepének bonyo­lult politikai viszonyairól sem, amelyeknek egyik, s még visszatekintve sem lebecsülhető vonása az a revizionista tö­rekvés volt, amely végső fokon e történelmi osztály jelen­tőségét vezető szerepét akarta elvitatni. A magyar munkásság korszakos érdeme, hogy ennyi, s ennyi fajta előjelű hatás közepette véghez vitte, s véghez viszi feladatát amelynek megoldására elhi­vatott S a végbe ment s a ma ható társadalmi folyama­tok legfőbb jellemzője, hogy a nemzet egésze, társadal­mának minden rétege gondolkodásmódjában, világnézeté­ben, legjobb tulajdonságaiban hovatovább e forradalmi osztályra jellemző sajátosságokat ölti fel. Az a sok százezer ember, aki az évek során a gyárak­ba került a tősgyökeres munkások közé, szinte egészében, a szó teljes értelmének megfelelően munkássá vált Ezért jellemző a mai magyar társadalom életére, hogy benne a munkásság mind nagyobb tömegei — a régiek mellett az újak százezrei is — érzik át és vállalják a felelősséget az ország sorsáért vesznek részt cselekvően a közéletben. Nem szavakban hirdetett felelősségvállalás ez, a szó iga­zi, benső értelmét tettek sokasága adja. Korunk termé­szetéből fakad, hogy csak annak van, s lehet joga hivat­kozni a nemzetért az országért érzett felelősségre, aki tettekkel szolgálja, hogy teljesebb és gazdagabb legyen az élet boldogabb a haza, s minden becsületes fia. Nos: a munkásosztály felelősségét ilyen tartalom jellemzi. Hogy csak napjaink példájára utaljunk: ki tudná felmérni, s milliárdokban, anyagi javakban kifejezni azt a példás tett­sorozatot amelyet összefoglaló szóval szocialista brigád­mozgalomnak és kongresszusi versenynek mondunk? S ez még csak részben, szinte csupán töredékében tükrözi a valóság teljes képét: munkások százezreinek példás és ön­zetlen áldozatvállalását az alkotó, az építőmunkában, az ország gyarapításában. S a nemzetért vállalt felelősségből táplálkozik sok más tényező is, amelynek forrása mindig és kizárólag a mun­kásosztály. Utaltunk az iparral átalakuló vidékre, s annak, ami ott történik, szinte pontos menetrendjét lehetne ösz­szeállítani. Az iparral megjelenik néhány régi munkás, ve­zető és beosztott, százak, ezrek nevelését kezdik meg egy­egy helyen, s rövid idő múltával új emberek sokasága bá­nik már hozzáértő módon anyaggal és géppel, megtanul­ja a munkásosztály fegyelmét, sorai szerveződnek és ren­deződnek. A gyár mindennapi tevékenységüket illetően ma­gas igényeket állít, s ezt az igényességet lassan-lassan természetükké teszik, magukkal viszik, s kiterjesztik min­denre: kultúrára, szokásokra, öltözködésre, még lakásuk­ban a bútorok elrendezésére is — munkásokká válnak. wr agyszerű, jelenében és távlataiban egyaránt vonzó, r\j kiteljesedő folyamat tanúi és részesei vagyunk. E folyamatban emberek százezreinek élete válik tar­talmasabbá, gzadagabbá. S ezzel, ezen a bázison formá­lódik a nemzet egészének arculata és sorsa is — olyanná, mint amely a felépült szocializmus Magyarországának né­pére egyértelműen jellemző lesz. LANTOS LÁSZLÓ Holnap kezdődik az európai kommunista és munkáspártok értekezlete Az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary­ban holnap kezdődő értekez­letére megérkeztek az első küldöttségek. A Belga Kom­munista Párt küldöttségét Frans van Den Branden el­nökhelyettes vezeti. Megérke­zett a Svájci Munkapárt küldöttsége Edgár Woog fő­titkárral az élen, valamint Michael O'Rearden, az Ir Munkáspárt főtitkára és Hugb Moore, az Észak-Iror­szági Kommunista Párt fő­titkára. A Cyprusi Nép Ha­ladó Pártjának küldöttségét Papioannou főtitkár, a Spa­nyol Kommunista Párt kül­döttségét a Központi Bizott­ság elnöke, Dolores Ibarruri vezeti. Megérkezett Nagy­Britannia Kommunista Párt­jának küldöttsége is Jonn Gollannak, a párt főtitkárá­nak vezetésével. Zászló és oklevél a kongresszusi versenyhen kitűnt vállalatoknak Az MSZMP Csongrád me­gyei végrehajtó bizottsága 1966. szeptemberi ülésén ha­tározatot hozott arról, hogy a kongresszusi munkaver­senyben résztvevő és a leg­jobb eredményt elérő válla­latokat zászlóval és oklevél­lel jutalmazza. A végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén ér­tékelte a kongresszusi ver­senyben részt vett vállalatok eredményeit. Az értékelésnél figyelembe vették a városi és járási párbizottságok, vala­mint a KISZ és a szakszer­vezetek megyei szerveinek véleményét, javaslatát, s en­nek alapján is odaítélte az általa alapított zászlókat és okleveleket a versenyben ki­tűnt vállalatoknak. Kongresszusi zászlóval tün­tették ki a Szegedi Konzerv­gyárat, a BGM Mezőgazdasá­gi Gépgyár makói üzemét, az Alföldi Kőolaj fúrási Üzem szegedi gyáregységét, a Sze­gedi Ecset- és Seprűgyárat, a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz-t, a Szegedi Ingatlan­kezelő Vállalatot, a MÁV sze­gedi csomópontját, a Minősé­gi Cipőgyár szegedi gyáregy­ségét, a Csongrád megyei Vegyesiparcikk Kiskereske­delmi Vállalatot, a Csanád­alberti Kossuth Tsz-t, a De­rekegyházi Állami Gazdasá­got, a Szentesi Gépjavító Ál­lomást és a Ládaipari Válla­lat szegedi gyáregységét. Oklevelet kapott a Csong­rád megyei Húsipari Válla­lat, a Szegedi Textilművek, a Szegedi Ruhagyár, a Hód­mezővásárhelyi Mérleggyár, a Baromfiipari Országos Vál­lalat szentesi gyáregysége, a Szegedi Gázművek, a Hód­mezővásárhelyi Fémipari Vállalat, a Hódmezővásárhe­lyi Majolikagyár, a Csongrád megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat, az Április 4 Első Szegedi Cipész és Papucské­szítő Ktsz, a Tápéi Háziipari Szövetkezet, a Hódmezővá­sárhelyi Építőipari Ktsz, a Csongrád megyei Építőipari Vállalat, a Fűtőberendezés és Épületgépészeti Vállalat csongrádi gyáregysége, a Hódmezővásárhelyi Kertésze­ti Vállalat, a Hódmezővásár­helyi Közúti Üzemi Vállalat, a Szeged 1. számú Postahi­vatal, a MAHART Tápéi Ha­jójavító Üzeme, a Csongrád megyei Élelmiszerkiskereske­delmi Vállalat, a Kiszombor és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezet, a Délmagyar­országi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat, a Csanádpalotai Haladás Tsz, az Ambrózfalvi Dimitrov Tsz, a Makói Lenin Tsz, a Hódmezővásárhelyi Előre Tsz, a Szentesi Felszabadu­lás Tsz, a Szegedi Üj Élet Tsz, a Kiskundorozsmai Jó­zsef Attila Tsz, az Üjszent­iváni Új Élet Tsz, a Mind­szenti Lenin Tsz, a Székku­tasi Üj Élet Tsz, a Pankotai Állami Gazdaság és a Hód­mezővásárhelyi Gépjavító Állomás. Az MSZMP Csongrád me­gyei végrehajtó bizottsága által adományozott kong­resszusi zászlókat és okleve­leket azokban az üzemekben, ahol élüzemavató ünnepsé­get rendeznek, az élüzemava­tón adják át, a többi üze­mekben pedig a május el­sejei üzemi ünnepség alkal­mával. Megalakult a termelőszövetkezetek országos tanácsa Befejeződött a tsz-kongresszus Véget ért a termelőszövet­kezetek 1. országos kongresz­szusa. A megyék 515 szava­zati jogú küldötte szombaton zárt ülést tartott a Parla­mentben. Sümegi János, a szécsényi Rákóczi Termelő­szövetkezet elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Györe Sándor, az abonyi Kossuth Tsz elnöke, a jelö­lőbizottság elnöke terjesztet­te elő a jelölőbizottság ja­vaslatát a termelőszövetkeze­tek országos tanácsának tag­jaira. A javaslat megvitatá­sa után a kongresszus kül­döttei titkos szavazással meg­választották a termelőszö­vetkezetek országos tanácsá­nak 101 tagját Az elnök ezután szünetet rendelt el, majd 12 órakor nyílt ülésen folytatták ta­nácskozásukat a kongresszus részvevői. Megjelent és az elnökség­ben foglalt helyet Losonczi Pál, a népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Fe­hér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Nyers Re­zső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, dr. Di­mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Er­dei Ferenc, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára, a kongresszus elő­készítőbizottságának tagja vette át az elnöki tisztet és bejelentette, hogy a termelő­szövetkezetek országos taná­csa a szünetben megtartotta első ülését, megválasztotta tisztségviselőit és négy bi­zottságát. A választás ered­ményét Belgyár András, a nagylétai Aranykalász Tsz el­nöke, a szavazatszedő bizott­ság elnöke ismertette a kongresszus részvevőivel. Az ülésen egyhangúan válasz­tották meg a termelőszövet­kezetek országos tanácsa 11 tagú elnökségét, héttagú el­lenőrző, verseny-, és pro­paganda*, valamint szociá­lis bizottságát és kilenctagú közgazdasági és áruforgalmi bizottságát. Erdei Ferenc ezután sike­res munkát, jó egészséget kívánt a termelőszövetkeze­tek országos tanácsa tagjai­nak, tisztségviselőinek, majd Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a termelőszövetkezetek orszá­gos tanácsának elnöke emel­kedett szólásra. Hangsúlyoz­ta: a testület tagjai és tiszt­ségviselői felelősségteljes munkával és a szövetkezeti mozgalom egyetemes érde­keinek szolgálatával akarják kiérdemelni a megválasztá­sukkal előlegezett bizálmat. A gazdaságirányítás re­formja — folytatta ezután — mind a szövetkezeti vezető szervektől, mind a szövet­kezetek gazdáitól sok tekin­tetben új, korszerűbb gon­dolkodásmódot kíván meg. Ezt érzékeltette a kongresz­szuson elhangzott beszámoló és több hozzászólás is. Végül arról szólt, hogy a termelő­szövetkezetek országos taná­csa a kongresszusok közötti időszakban a termelőszövet­kezetek legmagasabb képvi­seleti szerve. Ezután Erdei Ferenc mon­dott zárószót. — Kongresszusunk élő bi­zonysága annak a szinte mérhetetlen nagy fejlődés­nek — hangsúlyozta többek között Erdei Ferenc — amelyet a magyar parasztság a néphatalom kivívása óta elért. Ilyen egységben és szervezetten még soha nem vett részt parasztságunk tör­ténelme, élete alakításában. A munkásosztály, az értel­miség, és az egyéb rétegek előtt még sohasem rajzoló­dott ki ilyen tisztán paraszt­ságunk arculata: elpusztít­hatatlan alkotóereje, értékes hagyományainak megújulása és a modern fejlődésben, a szocialista építésben betöltött szerepe. A gyakorlat veze­tett rá bennünket sírra, hogy a szövetkezet belső életében a szövetkezeti demokrácia törvényei, gazdálkodásában pedig a korszerű vállalati üzemszervezés szabályai ér­vényesek. Erdei Ferenc a továbbiak­ban aláhúzta, hogy szövetke­zeteink eddigi és további fejlődésének nélkülözhetetlen politikai feltétele a munkás­paraszt szövetség. A mun­káshatalom kezdeményezte támogatta a mezőgazdasági szocialista átszervezését, s a létrehozott szocialista nagy­üzemekben ösztönzi és segí­ti a parasztság saját tapasz­talatainak, szándékainak ér­vényesülését, alkotóerejének kibontakozását. — Kongresszusunk nevé­ben kívánom, hogy ered­ményes, jó munkát végez­zenek — mondta befejeze­sül a küldöttek nagy tapsa közben Erdei Ferenc, ma.id a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusát be­zárta. (MTI) fl termelőszövetkezetek országos tanácsának vezető tisztségviselői A termelőszövetkezetek or­szágos tanácsának elnökévé Szabó Istvánt, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnökét, elnökhelyetteseivé Berki Sán­dort, a mezőszilasi Mezőföld Tsz elnökét és Sümegi Já­nost, a szécsényi Rákóczi Tsz elnökét Főtitkárává dr. Nagy Sándort a Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium főosztályvezetőjét az elnökség többi tagjává: Ág Istvánt, a budapesti Sa­sad Tsz elnökét, Fekete Győr Endrét, a verpeléti Dó­zsa Tsz elnökét, Györe Sán­dort az abonyi Kossuth Tsz elnökét Horváth Istvánnét a völcseji Május 1 Tsz fő­könyvelőnőjét Soós Vincét, a tiszakécskei Szabadság Tsz elnökét Suba Istvánt, a me­zőtúri Vörös Október Tsz el­nökét és Sziveri Kálmánt, a magócsl Béke Tsz elnökét választották. A termelőszövetkezetek or­szágos tanácsa ellenőrző bi­zottságának elnöke: Bertus Pál, a fábiánsebestyéni Ki­nizsi Tsz elnöke, a verseny­és propaganda bizottság el­nöke: Belgyár András, a nagylétai Aranykalász Tsz elnöke, a közgazdasági és áruforgalmi bizottság elnöke: Madarász Lajos, az ácsi Egyetértés Tsz elnöke, a szo­ciális bizottság elnöke: Bartha András, a füzesabo­nyi Petőfi Tsz elnöke. Csongrád megye képviselői a termelőszövetkezetek országos tanácsában A termelőszövetkezetek or­szágos tanácsába választot­ták Csongrád megyéből Szili Antalt, a szegedi Móra tsz elnökét, Balogh Ferencet, a domaszéki Szőlőskert Tszcs elnökét, Busa Vilmost., a kis­teleki Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz elnökét, Bertus Pált, a fábiánsebestyéni Ki­nizsi Tsz elnökét, Czabarka Andrást, az ambrózfalvi Di­mitrov Tsz elnökét és Szabó Lászlót, a szentesi Árpád Tsz elnökét. I t

Next

/
Oldalképek
Tartalom