Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-02 / 52. szám

A miniszterelnök beszéde a debreceni választási nagygyűlésen •r (Folytatás az 1. oldalról.) keztefc. Mindez lehetővé te­szi, hogy a szövetkezetek még jobban gazdálkodjanak. Az intézkedések hatása máris megmutatkozik a ter­melőszövetkezeti parasztság hangulatában. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának fejlődése, szervezetünk megszilárdítása, tagságunk öntudatának növe­kedése megteremtette a le­hetőségét annak is, hogy a demokratizmus magasabb fo­kára lépjenek. Tavasszal ösz­szeül az Országos Termelő­szövetkezeti Kongresszus, hogy megtárgyalja a termelő­szövetkezetek további fejlő­déséhez szükséges tennivaló­kat A kongresszus megválaszt­ja az Országos Termelőszö­vetkezeti tanácsot is. Ez a tanács, valamint a megyén­ként megválasztásra kerülő megyei termelőszövetkezeti tanácsok látják majd el a termelőszövetkezetek és tag­ságuk érdekvédelmét és együttműködve az állami és társadalmi szervekkel, bizto­sítják a termelőszövetkezeti tagok tényleges beleszólását a mezőgazdaság feladatainak kijelölésébe és a végrehajtás megszervezésébe. A múltban — erre bizonyára a tisz­telt jelenlevők közül szin­tén sokan emlékeznek — a Nagyatádi Szabó-féle moz­galomtól Nagy Ferencig sokan és sokszor pró­bálták egységes szervezetbe tömöríteni a gazdag- és sze­gényparasztokat Valamennyi ilyen kísérlet eredménytelen maradt mert arra épült hogy leszerelje a szegénypa­rasztság forradalmi mozgal­mát ós elszakítsa a falu dol­gozóit természetes szövetsé­gesüktől, a munkásosztálytól. Most az erős és szilárd, szo­cialista tartalmú munkás­paraszt szövetség talaján lét­rejöhet az egységes osztállyá szerveződő parasztság igazi szövetsége! Egész munkánk legfőbb célja a lakosság élet- és munkakörülményeinek állan­dó javítása, életszínvonalának emelése. A kongresszuson er­re nézve is több elhatározás született A kormány rendeletet ho­zott a gyermekgondozási se­gély bevezetésére. A segélyt igénybe vevő asszonyok két és fél évig otthon maradhat­nak kisgyermekük mellett Ez azonban nem jelenti azt, mintha vissza akarnánk tér­ni az „asszony maradjon a főzökanál mellett" ósdi szem­léletéhez Változatlanul vall­juk, hogy a férfiakat ós a nőket egyenlő jogok illetik meg a termelésben, közélet­ben és — természetesen — a család eltartásában, a gyer­mekek nevelésében is és, bár ezzel még sok férfitár­sunk nem ért egyet egyen­lők a jogok és kötelezettsé­gek a háztartás gondjaiban is. Öt év alatt 300 ezer lakás Ma a családi tűzhely meg­teremtése jelenti sokak szá­mára a legnagyobb gondot Régen a kapitalista Magyar­országon a városokban sok ház kapuján függött a kiadó lakások hirdetése. De ez nem azt jelentette, hogy sok volt a lakás, hanem azt hogy az általános életszínvonal olyan alacsony volt és a lakbérek olyan magasak, hogy a dol­gozók tömegeiben fel sem merülhetett az igény korsze­rű, fürdőszobás, központi fű­téses, villannyal, gázzal el­látott lakás iránt Most az életszínvonal emelkedése tük­röződik abban is, hogy min­denki lehetőleg összkomfor­tos lakást igényel. Hazánkban a felszabadu­lástól 1956-ig 354 ezer, az utóbbi tíz év alatt viszont 574 ezer lakás épült, és a család­tagokat is számítva csaknem kétmillió ember költözött új lakásba. A harmadik ötéves terv 300 ezer lakás építését tűzte ki célul. Kormányunk átfo­góan vizsgálja, hogyan le­hetne ennél több lakást épí­teni és elosztásuk jelenlegi rendszerét is megjavítani. A helyzet megjavításához fel­tétlenül szükséges az is, hogy a lakást igénylők maguk is jobban járuljanak hozzá ott­honuk megteremtéséhez. Ezt a kormány segíti azzal, hogy növeli az állami kivitelezés­ben épülő szövetkezeti laká­sok számát, jobb feltételeket teremt a magánerőből törté­nő építkezésekhez, azonkívül több lehetőséget kívánunk ad­ni az üzemeknek, hogy job­ban támogassák dolgozóik la­kásépítését. Az új gazdasági mechanizmus szerepe Az erős és egészségesen fej­lődő népgazdaságunkban rej­lő nagy lehetőségeket a jö­vőben sokkal jobban kíván­juk hasznosítani előrehala­dásunk meggyorsítására. Eb­ben nagy szerepe van a gaz­dasági mechanizmus jövő év elején bevezetésre kerülő re­formjának. Az új gazdasági mecha­nizmusban jelentősen meg­nő valamennyi gazdálkodó szerv önállósága és ezzel együtt a felelőssége is, anya­gilag közvetlenül is érde­kelt lesz abban, hogy mind a vállalat, mind a népgaz­daság számára a legeredmé­nyesebb megoldásokat ke­resse és alkalmazza. Követ­kezetesebben érvényesítjük a szocialista bérezés és jö­vedelemelosztás elveit is. Keressen többet, részesüljön nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésben az, aki sokat, jól, hozzáértéssel, eredmé­nyesen dolgozik a társada­lom javára, viszont szűnje­nek meg a társadalom ká­rára ügyeskedéssel szerzett jövedelmek! • Fejlesztjük az üzemi, a termelőszövetkezeti és vál­lalati demokráciát is. Ennek az a célja, hogy a dolgozók még inkább sajátjuknak érezzék a gyárat, a szövet­kezetet, A szocialista Magyarország teljes felépítése csakis a legszélesebb tömegek tuda­tos cselekvésének eredménye lehet. Minden tőlünk telhe­tőt megteszünk a szocialis­ta demokrácia további szé­lesítésére. Ennek jegyében kívánjuk minden szinten erősíteni a nép által válasz­tott hatalmi szervek ellen­őrző szerepét az állam igaz­gatási tevékenysége, gazda­sági és kulturális élete fe­lett. Ezért igyekszünk nö­velni az országgyűlés, a megyei, városi, járási és köz­ségi tanácsok szerepét és jogkörét. A mostani választási elő­készületek már az új tör­vény alapján, a szocialista demokrácia szélesítésének jegyében folytak. A választók sok új em­bert jelöltek képviselőnek és tanácstagnak, s ezzel a funkciók halmozása is csök­ken. Az új választójogi tör­vény máris egészséges pezs­gést, alkotó vitaszellemet hozott közéletünkbe. Nyil­vánvaló, hogy ez kedvező­en érezteti majd hatását az új országgyűlés és a taná­csok munkájában. Mégis, akadnak olyanok, akik az új választási rend­szerben is csalódtak. Kik ezek? Népünknek olyan — úgymond — jóakarói, akik titkon remélték, hogy ha többpártrendszer nem is lesz ugyan Magyarországon, de az új választási rend lehetővé teszi számuk­ra, hogy ellenzéki program­mal szerephez jussanak. Most pedig — látva a helyzetet — keserű csalódással mondják: „A több jelölt állításával csak látszatmódosítások tör­téntek, mert az ellenjelöltek is ugyanazt a politikát kép­viselik." Természetesen ez nem tetszik nekik! De mi azt mondjuk: ezek az urak ma­gukra vessenek, hiszen saját magukat csapták be! Mi Világosan, egyértelműen megmondtuk: bevezetjük az egyéni választókerületet, szé­lesítjük a szocialista demok­ráciát, lehet több jelöltet is állítani. A választók milliói pedig erre azzal válaszoltak, hogy lehet több jelölt is, de az egyetlen politika, amelyet népünk elfogad és magáénak tart, az a párt, a Hazafias Népfront politikája! Más po­litikai platformnak a Magyar Népköztársaságban helye, jö­vője nincs! (Taps.) Minden választás egyben olyan időpontot is jelent, amikor egy-egy újabb ifjú nemzedék vált felnőtté, meg­kapja a szavazati jogot Most 600 ezer ifjú választó lép életében először az ur­nák elé. Gondoljuk csak el! 1949 óta ez az ötödik válasz­tás, s minden alkalommal hozzávetőleg ugyanennyi fia­tal lett választópolgárrá. Ez azt jelenti, hogy a mostani közel 7 millió választó közül 3 millióan már az épülő szo­cializmus viszonyai között nyerték el a választójogot Az ifjúság nemcsak a haza jövőjét jelenti, hiszen nálunk a fiatalok aktív alkotói jele­nünknek is, megilleti őket mindaz a jog, ami az időseb­beket, s ezzel együtt vonat­koznak rájuk a kötelezettsé­gek is. Meggyőződésünk, hogy a magyar fiatalok a szocialista haza védői, a szo­cialista társadalom teljes fel­építésének, a haladás ügyé­nek lelkes harcosai, s erről tanúbizonyságot tesznek a március 19-i választásokon is. gyarmati rabságból felszaba­dult országokkal, támogatjuk az imperializmus ellen har­coló népeket A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének megvalósítására törekszünk. Aki a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaz, az erre a külpolitikára, a békére, a társadalmi haladásra, a szo­cializmus világméretű győ­zelmének perspektívájára adja szavazatát! Egyre szélesebb körűvé és sokoldalúbbá vált nemzetkö­zi tevékenységünket annak tudatában végezzük, hogy kormányunk külpolitikája teljes mértékben népünk bó­keakaratát képviseli és jut. tatja kifejezésre. Ezt a kül­politikát folytatjuk a jövő­ben is, mert ez szolgálja legjobban népünk alkotó munkájának legfontosabb feltételét, a békét Külpolitikánk fő célkitűzése a béke megőrzése Egységben, összeforrottan programunk megvalósításáért! Amikor politikai progra­munkat és céljainkat önök elé tárjuk, egyben azt is kér­jük, hogy továbbra is támo­gassák a Magyar Népköztár­saság külpolitikáját, amely­nek — társadalmi rendünk­ből eredően — alapvető és fő célkitűzése a béke megőr­zése. Külpolitikánk szilárd alap­ja az eltéphetetlen magyar— szovjet barátság. Az állam­közi kapcsolatokban ez a barátság magától értetődően csak a felszabadulás óta nyil­vánulhat meg, de népünk szi­vében ötven év óta kioltha­tatlanul ég. ötven évvel ez­előtt a magyar szegénypa­rasztok és munkások tízezrei harcoltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelméért. Elsőként követtük a világraszóló példát — megte­remtve a Magyar Tanácsköz­társaságot A második világ­háborúban pedig a dicsősé­ges októberben született Szovjetunió fiai vérüket on­tották a magyar nép felsza­badításóért Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar—szov­jet barátság egyidős a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalommal. (Taps.) Éppen ezért ezekre a forradalmi ha­gyományokra támaszkodva egész népünk úgy készül az októberi forradalom 50. év­fordulójára, mint saját nagy nemzeti ünnepére! Külpolitikánk szerves ré­sze, leglényegesebb vonása testvéri szövetségünk és együttműködésünk a szocia­lista országokkal. Szolidárisak vagyunk a A marxizmus azt tanítja: nemcsak magyarázni kell a világot, az a feladatunk, hogy megváltoztassuk. Olyanná tegyük, amelyben szabadság, öröm, jólét és béke az ember osztályrésze. Így, ilyen értelemben, ilyen irányban akarjuk mi — né­pünkkel együtt — tovább változtatni, tovább gazdagí­tani életünket, ehhez kérjük a választópolgároktól a fel­hatalmazást a választáson. Meggyőződésünk, hogy már­cius 19-én a hét milliónyi magyar választópolgár egy­ségesen jóváhagyását adja politikánk megvalósításához. Nádunk a választások nap­ján nem fejeződik be a sza­vazás, mert folytatódik a munka! A megválasztott képviselő sem gondolhatja, hogy megkaptam a mandá­tumot, most négy évig nyu­godtan élhetek, ugyanúgy a választópolgár sem vallhat­ja, hogy megválasztottam a képviselőmet, így hát négy évre eleget tettem állampol­gári kötelességemnek. A ml demokráciánk lénye­ge: amire szavazunk, annak megvalósításáért felelősséget is vállalunk, és az érte fo­lyó munkában részt ve­szünk! Építőmunkánk harmadik évtizedébe léptünk. A szo­cializmus alapjai megterem­tésének nehéz, de szép idő­szaka után, most arra ké­rünk minden hazafit: sza­vazza meg azt a programot, amelynek megvalósításával jelentős lépést teszünk elő­re a szocializmus teljes fel­építéséhez vezető úton, és egységben, összeforrottan, erőinket egyesítve dolgoz­zunk e magasztos cél eléré­séért! A lelkes tapssal fogadott beszéd után ifjú választók virágcsokorral köszöntötték Kállai Gyulát. A választási nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget (Somoeyiné felvj Dr. Petri Gábor beszél az értelmiségiek választási nagygyűlésén Szegedi értelmiségiek Dr- or , _ ... r találkozott valaszfasi nagygyűlésé választóival A szemészeti klinika elő­adótermében rendezett teg­nap délután választási nagy­gyűlést a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága. A Szegedi Orvostudományi Egyetem, a József Attila Tu­dományegyetem, más felső­ós középfokú iskolák, továb­bá a szegedi kulturális in­tézmények dolgozói jöttek el, hogy találkozzanak a szegedi 2. országgyűlési vá­lasztókerület képviselőjelölt­jével. Orvosok, tanárok ül­tek a padsorokban, akik ko­rábban mint képviselőjelölt­re adták szavazatukat dr. Petri Gábor egyetemi ta ­nárra, az I. Sebészeti Kli­nika igazgatójára. A nagygyűlés elnökségé­ben foglalt helyet Siklós János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának elnöke, dr. Tóth Károly, az Orvostudományi Egye­tem rektora, dr. Földes Jó­zsef egyetemi docens, az or­vosegyetemi pártbizottság titkára, dr. Serfőző Lajos egyetemi docens, a tudo­mányegyetem pártbizottságá­nak titkára és dr. Ivanovics György Kossuth-díjas egye­temi tanár. Megnyitót dr. Kedvessy György mondott, majd Sik­lós János felszólalása és dr. Petri Gábor képviselőjelölt beszéde hangzott el. A képviselőjelölt beszéde bevezetőjében a választási előkészületekről és a hazai választás politikai tartal­máról szólt. Egyebek kö­zött elmondta, hogy orszá­gunkban az „igen" szava­zat sem jelent csak passzív hozzájárulást, hanem sze­mély szerinti, önkéntes, te­vékeny cselekvőkészséget is fejez ki a közös erőfeszítés­hez. Ezután az értelmiség — s ezen belül a választói gyű­lésen nagy számban jelen­levő egyetemi oktatók — feladataival foglalkozott, el­sőként hangsúlyozva a szo­cialista nevelés fontossá­gát Elemezte a szónok a köz­hangulat és az életszínvonal összefüggéseit is. Erről egyebek között a követke­zőket mondotta: — Ha meggondoljuk, ho­gyan étkezünk, hogy öl­tözködünk, mennyit utaz­gatunk, mennyi könyvet ve­szünk stb., akkor félreismer­hetetlen az utóbbi évek rohamos és nagyméretű fej­lődése. De ha azt gondol­juk, hogy ennél még sok­kal nagyobb bőségben is le­het élni és élnek is sokan, akkor is igazunk van. Van bőven tennivaló még ezen a téren és semmi sem nyil­vánvalóbb, hogy a társada­lom és az állam egyik leg­főbb gyakorlati feladatának az életszínvonal emelését tekinti. De éppoly világos, hogy ez semmi mástól nem várható, mint a termelés mennyiségi és minőségi ja­vulásától, másszóval a ma­gunk munkájától. Ehhez pedig arra van szükség, hogy minden ember azon a helyen, ahol áll, megtegye a magáét és ne akadályok­ra hivatkozzék, ha nehéz­séggel találkozik, hanem igyekezzék jószíwel leküz­deni az akadályt. Ezzel a témával kapcso­latban is kitért nevelési fel­adatokra: — A filozófiai materializ­mus, melyre ifjúságunkat tanítjuk, nem jelentkezhet úgy a fiatalok tudatában, hogy a pénz és az anyagi jólét minden egyebet meg­előz, sőt az egyetlen olyan dolog, amiért élni érdemes és amelynek pillanatnyi hiá­nya elég indok a kedvetlen­ségre és reményvesztettség­re, vagy éppen közömbös­ségre. A továbbiakban az értel­miség másik sürgető és fon­tos feladataként jelölte meg az aktív részvételt a gazda­ságirányítás reformjának végrehajtásában. Ezután a következőket mondotta: — Világosan kell látnunk, hogy a társadalom, amely­ről oly gyakran beszélünk, egyedekből, élő emberekből áll, akiknek megvannak a személyes gondjai, örömei, bánatai, vágyai és végső so­ron — emberi szempontból — a történelem az egyes emberek életének közege. Politikát, történelmet csi­nálni nem tudhat az, aki minden elképzelése, szándé­ka mögött nem az eleven embert látja. Ez a politika humanizmusa. A nemzettel szembeni kö­telességek megfogalmazásá­hoz Vörösmartyt idézte: „Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért Előttünk egy nemzetnek sorsa áll." De vannak távolabbi köte­lességeink is. — A saját bajaink és re­ményeink nem feledtethetik velünk a mások sorsát. Nem közömbös ránk nézve, hogy sokan éhenhalnak az elma­radott országokban és nem nézhetjük őszinte megdöb­benés, mély szomorúság és részvét nélkül azokat a vi­etnami kisgyermekeket, aki­ket anyjuk nem tud saját testével sem megvédeni a gyújtóbombáktól. Azok a repeszdarabok, melyek má­sokat — bárhol a világon — megölnek, bennünket ts megsebesítenek. Soha nem szabad kiszakadnunk az em­berek nagy közösségéből, különben elveszünk a ma­gunk számára is. Ez a má­sik, a tágabb mértéke a világ megítélésének. De van egy harmadik, amelyet József Attila ajánlott: „A mindenséghez mérd magad". Még ebben a nagy, ebben a végtelen távlatban sem va­gyunk jelentéktelen semmik, mert nincs egy szó, melyet valaha kimondtunk, egy gon­dolat, melyet leírtunk, egy kis jó, melyet egy ember­társunkkal tettünk és nin­csen olyan hiba, vagy gaz­ság, amelyet cselekedtünk® amely ne hagyna nyomot a világon. Kétségtelenül ré­szei vagyunk a világnak — mondotta befejezésül —, de a világ arculatát is mind­egyikünk, kicsik és nagyok, okosak és ostobák, jók és gonoszok formálták és for­málják az idők végezetéig. És — ha szabad így monda­nom — ebben rejlik az egyén, az ember kozmikus felelőssége. A nagy érdeklődéssel kí­sért és nagy tapssal foga­dott beszéd után dr. Ked­vessy György mondott zár­szót. Csütörtök, 1967. március Z. DEL-MAGYARORiZAG 3 a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom