Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

Aláirtak a magyar és a szovjet írószövetség idei közös Eiuiiilalervét Nemzetközi irodalmi kap­csolatainkat kiemelkedő tar­talommal tölti meg az az évenkénti együttműködési megállapodás, amelyet a magyar a szovjet írószövet­ség köt egymással a ket or­szág hivatalos államközi kulturális csereegyezmény alapján. Az 1967. évi közös munkaterv tárgyalásai a na­pokban zajlottak le Moszk­vában, ahol az együttműkö­dés hivatalos okmánjait magyar részről Dobozy Im­re, az írószövetség főtitká­ra, a partnerek nevében pe­dig Georgij Markov, a szov­jet írószövetség titkára írta alá. Az idei közös program ke­retében írók, költők delegá­ciójának kölcsönös tanul­mányútjaira ebben az esz­tendőben összesen 300—320 vendégnapot biztosítanak. Három nagyjelentőségű iro­dalmi eseményre hívnak meg magyar küldöttséget az év folyamán Moszkvába: a Szovjet írószövetség május­ban összeülő kongresszusá­ra, a műfordítók júniusban sorra kerülő nemzetközi konferenciájára, továbbá a Szovjetunióban az ősz folya­mán megrendezendő nemzet­közi költészeti napokra. Népes csoport lesz a ma­gyar írótársadalom vendége a Szovjetunióból a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójának ünnepi eseményein, egyebek között a budapesten és vi­déken egyképpen program­ba kerülő reprezentatív iro­dalmi esteken, lírai ankéto­kon, író—költő—olvasó ta­lálkozókon. Hosszabb-rövi­debb ideig tartózkodik majd hazánkban több olyan szov­jet szerző, aki riportkönyvet ír Magyarországról. A kül­földi meghívottak között szovjet vendégcsoport is ér­kezik júniusban Balatonfü­redre, az első magyar drá­ma-fesztiválra. (MTI) Arab és magyar diákok baráti estje Talán az arab nyelv lubic­kolva dadogó kelleme, vagy a távoli világ gyerekkori meseélményben gyökerező misztikuma találta meg az utat magyar és színes bőrű fiatalok, orvos és gyógysze­rész-hallgatók szélesre tá­rulkozó jókedvének, hangu­latának nyitjához. Ds tény s való, olyan baráti találkozót rendezett a szegedi orvos­egyetemen tanuló arab diá­kok alig 9 főnyi csoportja tegnap este a Juhász Gyula művelődési otthonban, hogy bajos lehetett eldönteni, ki is itt a házigazda: Haddalin Hani, az arab medikusok képviselője, vagy éppen Bes­se.nnyei Sándor, a KISZ­bizottság titkárhelyettese. Műsor és tánc — mi más lehetett idén is a már-már évenkénti tradíciónak szá­mító est programja. A mű­sorban egymás mellé került az orvosegyetem tánccsoport­ja. citerazenekara és a bur­nusszal ékeskedő arab fiúk népi tánc bemutatója. A ma élő iraki költő, Mohamed Mahdi Al-Dzsaváhri izzó len­dületű verse — Bajnóczky István tolmácsolásában — és a szegedi orvos, dr. Agócsy János Szíriát, Libanont, Jor­dániát idéző színes diafilmje. Arany János­emlékest Nincs még egy költő, aki annyira szerves része ma­gyarságunknak, emberse­gúnknek, mint Arany János — ezekkel a szavakkai nyi­totta meg dr. Ágoston György egyetemi tanár teg­nap este azt a nagysikerű irodalmi estet, amelyet a nagy költő születésének 150. évfordulója alkalmából a József Attila Tudomány­egyetem és a városi tanács művelődésügyi osztálya ren­dezett a Dugonics téri aulá­ban. A megnyitó után dr. Szan­der József, az irodalomtudo­mányok kandidátusa, a sze­gedi tudományegyetem volt tanára irodalmi színvonalú előadásban idézte fel Arany János alakját, s behatóan elemezte munkásságát. Be­vezetésében vitatta azoknak az Arany-arcképeknek a hi­telességét, amelyeket a ko­rábbi irodalomtudomány fel­rajzolt, majd ezek egyolda­lúságával szemben egy iga­zabb, árnyaltabb portrét ál­lított a hallgatóság elé. ösz­szefoglalásként hangoztatta, hogy Arany Jánosnál a mon­danivaló jelentősége tekinte­tében voltak nagyobb kel­tők, de a mondani-tudásban, a kifejezés erejében minden­kit felülmúlt századában. A nagy tetszéssel foga­dott magas színvonalú elő­adás után két fővárosi mii­vész, Jancsó Adrienne cl5­adóművész és Horváth Fe­renc, a Madách Színház tagja Arany János versei­ből tolmácsolt. Átélt, színes, a versek hol drámai ere­jű, hol líralan ellágyuló, hol vidám hangulatát jól ki­fejező előadásuk megérde­melten kapott sok tapsot Bartók és Kodály dalai­nak bemutatásával közre­működött az emlékesten Sziklay Erika operaénekes­nő. Zongorán kísérte Bó­dás Péter, a Zeneművésze­ti Főiskola kihelyezett tago­zatának tanára. javítások Fél méterre a haláltól Rendőrjárőrrel az országutakon A gépjárművek közül most a nyári forgalomhoz képest feleannyi szalad a közutakon, a szabálytalan­ságok azonban mintha sem­mit sem csökkentek volna. Mióta a környéken olaj­bányászok dolgoznak, az algyői útról a községbe vi­vő mellékút forgalma hihe­tetlenül megnőtt Három kétlovas kocsi mégis úgy ballagott egymás után, hogy gazdái. az utolsó kocsin ko­máztak. Mikor közvetlenül beértük őket, az első kocsi gazdája, B. Balázs algyői fuvaros akkor ugrott le és szaladt a lovaihoz. Sze­rencséjére, mert éppen ak­kor dübörgött szembe egy nagy tartálykocsi, s a lo­vak felhorkantak a zajra. Gavallérosan fizettek A szabálysértést helyszí­ni bírság követte, „csak" 30—30 forintot fizetett az első és a második kocsi hajtója. Előbb vakarták a fejüket, aztán szó nélkül a pénztárcájuk után nyúltak. — Ezzel el van intézve a dolog? — kérdezte a má­sik fuvaros, ifj. B. Antal. — Máskor ne tegyék ezt a könnyelműséget. Az életükbe kerülhet, vagy a lovaikat veszejti az ilyen „apró" szabálytalanság — mond­ta a rendőrjárőr. — Csak most égett ki a lámpa — mentegetődzött a munkagép vezetője, Tóth András, Algyő, Temesvári utca 21. szám alatti lakos. Közben Czirok József és Herka István, ugyancsak al­győiek, lekászálódtak a pót­kocsiról, amelynek egyálta­lán nem volt hátsó világí­tása. A munkagép vezető­jénél nem volt gépjárműve­zetői igazolvány, de nem is lehetett, mert olyat eddig nem szerzett. — A foglalkozásom állat­gondozó az algyői. Napsu­gár Tsz-ben. de konyítok a géphez. A Czirok meg a Herka barátom ismernek — mutatott a két emberre Tóth András. — Konyít hozzá?... — hüledeztek a rendőrjárőrök, s arra gondoltak, hogy nem lett volna jó „összecsókolóz­ni" senki emberfia jármű­vének Tóth András munka­gépével, amelynek nem le­het ura és ismerője, külö­nösen nem a KRESZ-nek. — Mondta-e magának a tsz elnöke, hogy ne üljön fel erre a gépre? — mivel nincs hozzá vizsgája? — kérdeztem. Szegeden tegnap újabb mérlegzáró közgyűlésekre került sor a kisipari terme­lőszövetkezetekben. Az Áp­rilis 4. Első Cipész és Pa­pucskészítö Ktsz közgyűlé­sét ünnepivé avatta az a tény, hogy egyúttal jubileu­mot is köszöntöttek az ösz­szegyűlt dolgozók. A szö­vetkezet 20 éves fennállásá­nak ünnepén megjelent és felszólalt Perjési Lászlő, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának első titkára és Békeffy Gyula, az OHK1SZ közgazdasági osztályának vezetője is. Barna Ferenc elnök beszá­molójában részletesen ele­mezte a szövetkezet fejlődé­sét, s annak további távla­tait. A ktsz már korábban kinőtte a régi kereteket s középüzemmé lépett elő. Míg 1963-ban 24 millió 500 ezer forint termelési értéket hoztak létre, tavaly már 35 Mérlegzárás a ktsz-ekben millió 300 ezer forintos ér­téket tett ki a termeiés. A papucs remekekből, szép kivitelű cipőkből egyre í.agyobu a szükséglet, ezért két műszakos termelésre tértek át az idén; ennek ré­vén megkétszerezik export­jukat. Legtöbb cipőt a Szov­jetunióba exportálnak, de még jó néhány országba el­jutnak mutatós, kedvelt ter­mékeik. Idén már 230 ezer pár cipőt és 180 ezer pár papucsot készítenek a ktsz üzemházában. A szövetkezetiek érdekes, sok képpel illusztrált jubi­leumi évkönyvet is szerkesz­tettek a 20 esztendő esemé­nyeiről, közösségük fejlődé­séről, életéről. Kedvező számadást készít­hettek tegnap a Szegedi Üveges Ktsz dolgozói. Ta­valy sok helyütt volt szük­ség szaktudásukra, Szegeden és a környékbeli községek­ben 7 ezer 200 alkalommal mentek ki a „tetthelyre" az üveges részleg munkásai. Főleg a szegedi beteg Pannóniákat, Danuviákat és Jáwa motorokat „gyógyítot­ta" a múlt évben a Szegedi Gépjárműjavító Ktsz. Az átszervezés után jól sikerült az egy éves munka: javítá­sokkal mintegy 5 millió 300 ezer forint értékű munkát végeztek el. Az Első Szeged Járási Ktsz-nek 58 részlege dolgo­zik a szegedi járás községei­ben. Jól szolgálják a lakos­ság érdekeit ezek a szak­munkások; tavaly 100.7 szá­zalékra teljesítették tervü­ket. Bennük van a holnap — Látta már, hogy ve­zetem, de nem szólt semmit. Ma pedig Csaba László bri­gádvezető bízott meg, hogy hajtsak vele. Életveszély! Ma is előttem van, hogy egy szénával megrakott gépkocsi tetején ülve mi­ként akadt fenn egy ember a villanyvezetéken, majd zuhant le az úttestre és halt szörnyet Szabó Je­nő, Szeged, Külterület 118. szám alatti lakos is ennek a veszélynek tett ki két em­bert az algyői úton. Ze­torral vontatott, szénával megrakott pótkocsiján ült, amikor megállították a rendőrjárőrök. — Magának ilyen kevés két ember élete? — kérdez­ték. — Így hozta a szükség, nem esnek azok le — vé­lekedett És ha mégis? Hiszen fél méterre voltak a vezeték­től, a haláltól. A vádlottak padján késő lenne ezen gon­dolkozni. Nemcsak önmagu­kért, másokért is felelősek vagyunk. Mindenkit hazavár a családja! LK F. (Somogyiné felvételsj Konzervgyári, előszőr választó fiatalok egy csoportja: Várnagy Margit, Ormándi Mariann, Király Irén, Veres István, Nyári Miklós, Tóth István Olyan természetesnek ve­szik, hogy ők a gyárigazgató szobájában, annak tárgyaló­asztala mellett, a párnázott székeken és kényelmes fote­lekben ülve beszélgetnek, jó­kedvűen viccelődnek, ciga­rettáznak — otthonosan vi­selkednek, mintha soha nem lett volna megközelíthetet­len az igazgató irodája mun­kásember , számára. Persze, nekik nincs is ilyen emlékük a múltból, hiszen fiatalok: lányok, fiúk a második évti­zeden innen és túl egy-két esztendővel. Az igazgatónőn ugyan olyan fehér munkakö­peny van mint a lányokon, s velük együtt egyforma ke­déllyel sinfeli a másik nem­belieket, akik itt is, az üzem­ben is kisebbségben vannak, s általában jóval szófukarab­bak, mint a nődolgozók. Je­len van a párttitkár is — ap­ja lehetne az igazgatónőnek is — ő csak csendesen mo­solyog vastag szemüvege mögött: úgy látszik, itt már ez a férfiak sorsa. Aznap lesz 21 éves — A konzervgyárban a dol­gozók nyolcvan százaléka nő, ugyanilyen az arány a fia­talok javára. — Ormándi Mariann a legbeszédesebb. KISZ vezetőségi tag, mar­xista középiskolában tanul s foglalkozása szerint elsőse­gélynyújtó az üzemben. Az­zal dicsekszik, hogy alapfo­kú kézilabdabajnokságot nyertek a lányok, de hozzá­teszi, hogy a fiúk csapata is jól szerepelt. Arról viszont panaszkodik, hogy csak rit­Békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár március 6-án és 7-én Budapesten, a Nemzeti Bank Rosenberg házaspár utcai kultúrotthonában tart­ja az I., az V. és a VI. Bé­kekölcsön 1967. első félévi sorsolását. Hétfőn délután az I. Bé­kekölcsön sorsolását bonyo­lítják le. Ebből a kölcsönből 86 400 kötvényre 27 millió forint jut nyeremény és tör­lesztés formájában. Kedden délelőtt tíz órai kezdettel először az V. Békekölcsön 330 500 kötvényére 69,8 millió forintot sorsolnak ki. A nyertes kötvények beváltása március 13-án kezdődik. A tavaszi nagytakarítással egyidejűleg rendelie meg a falradírozást, szőnyeg és bútorkárplt tisztítást is az UNIVERSAL Ktsz-nél. Gogol u. 28. Tel.: 131-00. 131-21. X. S. 27 472 Azonnali belépéssel kere­sünk felvételre szegedi és Szeged környéki munkahe­lyekre kőműves, segédmunkás. kubikos, betonozó szakmunkáso­kat, betanított munkásokat. Szegedi Járási Épltö Ktsz. Szőreg, Tolbuhin tér 12. x. K. 93 kán rendezhetnek klubdél­utánt az üzemben, mert nincs megfelelő helyiségük. — Lesz hamarosan — szól közbe a párttitkár s elmond­ja, hogy valamilyen átalakí­tással segítenek majd ezen a gondon. — Mióta dolgozik itt? — kérdezem az előbbi kislányt, hogy így tájékozódjam- élet­kora felől. — Harmadik éve. Érettsé­gi után jöttem ide. Nem ti­tok: március 19-én, a válasz­tások napján leszek 21 éves. S első választó is — s ezt már megint büszkélkedve te­szi hozzá. Aztán kiderül, hogy az édesanyja nyolcadik éve konzervgyári dolgozó, a nővére pedig a gyár ösztön­díjával az idén fejezi be ta­nulmányait a felsőfokú élel­miszeripari technikumban. — Nekem is a választásók napján lesz a huszonegyedik születésnapom — na végre egyik fiú is megszólal. Nyári Miklós a technikumból ke­rült a gyárba, szakmunkás és ez év őszén be akar iratkoz­ni a felsőfokú élelmiszeripari technikumba. Egyik bátyja is itt dolgozik. — Ezek szerint szintén el­ső választó lesz... — Igen. Eddig csak a szü­leink szavaztak, most mi is belépünk ebbe a sorba. — Csupán ennyi az egész? — Jelenleg. De nem. Máris többre gondolok. Például, ha problémám, kérdésem lesz, ezentúl már közvetlenül én fordulok a tanácstaghoz vagy képviselőhöz, akire a szava­zatom adom. Szakmunkásnak lenni! Várnagy Margit is Szőreg­ről jár be naponta, mint Ormándi Mariann és rajtuk kívül még sokan a konzerv­gyáriak közül. — Én is munkásként kezd­tem öt évvel ezelőtt. Közben elvégeztem a gyors- és gép­író iskolát, s most ez a fog­lalkozásom. — A húgát is „beprotezsálta" azóta, úgy látszik nem ment nehezen, mert mindkettőjük munkáját dicsérik a. vezetők. — Margitka most is tanul. Miért szerénykedsz? — kérdi Bódis párttitkár. — Hiszen közgazdasági technikumba jársz. — Igen, igen, de hát a fél­évi eredmény csak közepes volt, azért nem mondtam. — Aztán sietve jegyzi meg: — De év végére jobb lesz, az biztos. Veres István és Tóth Ist­ván segédmunkások. Tóth egy éve, Veres két éve dol­gozik a gyárban, ő albérlet­ben lakik havi háromszázért. — S a kereset? Nem kelle­ne itt szakmát tanulni? — Nem panaszkodhatunk. Másfél ezerig felmegy, ha rá­hajt az ember. Azért jobb a szakmunkásoknak. — El­mondják, hogy hathetes szak­mai tanfolyamon vesznek részt a segédmunkások, s há­rom évi üzemi gyakorlat el­teltével, 22 éves koruk után jelentkezhetnek szakmunkás­vizsgára. Értik és értékelik — Ipari tanulóink is van­nak, évente átlag húszat ve­szünk fel. Irénke is nálunk tanult — jegyzi meg az igaz­gatónő. Király Irénke a jelenlevők közül a legfiatalabb. Másfél éve szakmunkás, s gyümölcs­konyhán dolgozik, Röszké­ről jár be naponta. — Én is tovább szeretnék tanulni, s ha lehet, már az ősszel elkezdem. Jó itt, s jó lenne még többet tudni, hogy mindig szükség legyen rám az üzemben. — Pedig Irénke sok tár­sadalmi munkát is vállal — Ormándi Mariann vele is el­dicsekszik: — Most megyei küldöttnek választottuk a szakszervezeti gyűlésen. S tovább folyik a beszél­getés. .. Hat fiatal. Mindegyik elő­ször választ, először gyako­rolja az alkotmány megszab­ta jogát. Mindegyik először mondja majd, hofv már tel­jes értékű állampolgár — de hiszen a szavaikból, fellépé­sükből az derül ki, hogy ezt régóta érzik, élik s értéke­lik. Értik, hogy bennük, ál­taluk van a holnap. Kondoros! János Vasárnap, 1967. március 5. OEL-MAGYAROASIAG §

Next

/
Oldalképek
Tartalom