Délmagyarország, 1967. március (57. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

Nálunk vidéken... Ket jól sikerült szatirikus kisregény és egy ifjúsági kónyv köze ékelődik a szerző munkásságában Mocsár Gábor új könyve, a Nálunk vidéken... Miként az előbb említett kettő (a Pavatoll és az Illetlenek, meg a Nagyerdő, kisfiú) ez is szegedi éveinek termése. E Szeged asztalára tett három kötet között azonban nincs semmi közelebbi összefüggés — ellenkezőleg: műfajilag különösen nagy az eltérés. A szerző próbálkozó, kísérletező kedvében van, azt bizonyítja. Sok a mondanivalója, és sok fajta embernek, korosztálynak tud szólni. Nem hiszem, hogy közönségsiker dolgában ez az új kónyv bírná, állná a versenyt az előzőekkel, vagy a meg korábbi Pirostövü náddal, de meggyőződésem, hogy jobban rákapaszkodik a gondolatra. A szociográfiai irodalom nem olyan kapós Magyarországon, mint a széppróza. Pedig a mondandó vaskosabb, tömörebb, sokrétűbb benne. Más ennek termeszetesen a funkciója is. Két és félszáz oldalon szüntelenül a gondolkodást kell ébrentartani ebben a könyvben is. S ezt már csak akkor nevezhetjük egyszerű írói feladatnak, mikor letesszük a könyvet. Valahogy így: „Ezek egészen természetes és igaz dolgok.. . Ezek a problémák élnek, izgatnak, feszítenek társadalmunkban ..." Szerző sose kélhet jobb olvasói véleményt. A vállalkozás mérete maga is megnyerő. A magyar Vidék a szocializmus építésének idején, az átmenet ezerszínű örömével és gondjával, összemérni örökségét, valót, lehetőséget; kutatni meg nem kutatott dolgokat; revideálni már kimondott tételeket. Szembeszállni előítéletekkel, feleselni egyoldalúan kikiáltott „igazságokkal" — ezek az érzelmi és gondolati indítékok. S ehhez valódi, komoly felelősség párosul. Beszél ls erről a szerző: „.. .forradalomellenes, ha bárki a valóság felmutatójától azt kívánja: szebbik oldalát mutassa annak a valóságnak"... . Ez süt ki a könyv minden fejezetéből, akármelyik csücskéről, szögletéről beszél a terjedelmes Alföldnek. Nagyon nagy és figyelmes utazás, nagyon sok tájékozódás, vita és töprengés, kutatás és rendszerezés gyümölcse ez a munka, amely egyformán érdekes a Nyírségben és Debrecenben, Szolnokon és Hajdúböszörményben, Szegeden és Makón... — s hogy eltekintsek a más közvetlenül is érintett és érdekelt városok, községek, tanyavidékek végtelen felsorolásától: a magyar vidéken. A tematikai gazdagság még szembetűnőbb. Csak néhány témáját pöccintem meg ismertetésül. Debrecenről szóló tanulmányában különösen érdemes végigjárni azt a gondolatsort, amely a szellemi örökségről beszél. Arról, hogy a múltat nem lehet levetni, mint a cívisgúnyát vagy a kupeces kalapot. Visszajáró kisérteteit csak hosszú-hosszú eszmei harccal lehet elhessenteni. Beitatódott jelzők, közhelyek élnek tovább, melyeknek felmérése nélkül nehéz, sőt talán lehetetlen eligazodni a ma tennivalói között. „A múlt ugyanis — erőtartalék is, ha jól élünk vele, visszahúzó nyűg is, ha beletévedünk". S az eszmefuttatás nemcsak Debrecennek szól. Szabolcs kiáltásai, melyeket ugyancsak tovább harsog a szerző, szintén orszáROS gondok. A vidék olyan fájdalmai, amelyekre másutt ugyan már jutott csillapító, de kisebb arányban máig is alföldi gondok. ElfoRy, elnéptelenedik egy vidék — ahol pedig az. egész országban a legnagyobb a természetes szaporulat. A már-már leegyszerűsített képletet, a tanyavilág problémáit is új „Ismeretlenekkel'' állította fel Mocsár. S különösen figyelemre méltóak az eddigi általános megítélés és a valóság köz.ött felfedezett, ellentmondások. Nem egységes a tanyák sorsa az. egész magyar Alföldön. Nem azonos a perspektívájuk sem. A belterjes kultúrák nemcsak hogy megtűrik, a forráskúti példa szerint újra szülik a tanyákat. S az élet bonyolultabb annál, semhogy meg lehetne tervezni minden részletét. Sz.ékkutas minlaköz.ség terve igen érdekes és új összefüggésekben szerepel a könyvben. Még egy ekkorka kis országban sem válik be a laboratóriumi recept. Beleszól az ember, aki testén próbálja a modellt: itt bő, itt szorít. Amit a Földek, parasztok, kilátások című fejezetben írt, annak egy részét már párthatározat egyengeti. A föld sorsa, az Itt a legnagyobb téma. A határozat a szerzőt is igazolta, a feldolgozott gondokat is hitelesítette. De ugyancsak közelről érinti az. e tájra való olvasót a rrtakól egykezes, a hagyma titka, ami a Városok az Alföldön fejezetben kerül elő. Talán az egyik legizgalmasabb része a könyvnek, annyi benne az eredeti és logikus megfigyelés, következtetés, oknyomozás. A szerző mérlege pontos: nagyon becsületesen, sőt büsz.ken méri mindenütt azt a fejlődést, amit a múlthoz képest a magyar vidék befutott Megkockáztat az/inban egy másfajta mértékrendszert is. Nemcsak a múlthoz. Viszonyít, hanem a jelenleg elérhető, kitűzhető maximumhoz is. S munkája ezáltal nyeri el azt a tisztességes és vonzó konstruktivitást, ami a szociográfia műfajában i.s a többre törekvés jegye. Nem ált meg megállapításoknál, nem nyugszik meg türelemre inlö általánosságoknál. Különösen a szellemi „léptékváltás" sürgetésében türelmetlen. Ehhez gvakran csak a szemléletet kellene korszerűsíteni, közelíteni a kor. a társadalom igényeihez, a már meglevő vagy sz.ületőben levő lehetőségeket kellene átgondoltabban számba venni és tudatosabban felhasználni. Hiszen valóban igaz: olykor maga a vidék keríti el magát országos áramoktól kicsinyesseggel, hamis pózzal. Nem igaz. az, hogy nem lehet a helyi értékeket az ország színe elé bocsátani, ha arra érdemesek: az sem elfogadható, hogy a vidékiség elleni harc a vidék sérelme. Így fogalmaz. Mocsár Gábor új könyvenen. amelyet tulajdonképpen éppen a magyar vidék szeretete ihletett: „...a vidéket tegyük otthonosabbá a vidéken élők, s a vidéken élő alkoto szellem számára is. Nem egybesimitani, egalizálni kellene a vidék provinciáit, hanem egészséges tartalmú, változatos szellemi tájakként kellene felvirágoztatni őket .. Mindez csak ízelítő a Kossuth Kiadónál megjelent kötetből. S bár fentebb azt mondtam, hogy közönségsiker dolgaban talán nem versenyezhet majd ez a könyv a szerző regényeivel, novellásköteteivel — az a körülmény, hogy közvetlenül érdekeltté tesz bennünket témáival az olvasásban, lehet hogy olvan bizonyitvúnyt állit majd ki ,a recenzióról: elhamarkodta az ítéletet. SZ. SIMON ISTVÁN Azok kőzé tartozom, akik egy régi, immár távoli világban együtt harcoltak, együtt lelkesedtek es együtt átkozódtak Kassákkal. Soha nem tudtam szerepét, állásfoglalását másnak elkepzelni, mint ellentmondónak, keménynek és megvesztegethetetlenül komolynak. Mennyi gúny, osloba éle, a megnemértésnek, az ellensegeskedésnek, gáncsvetesnek, a mellőzésnek és fölényes birálgatásnak milyen özöne zúdult e mindig új utakat kereső legényre! Több, mint a hit, a meggyőződés tartotta benne a lelket. Hosszú, eseményekkel, nagy eredményekkel felfelé ívelő pályáján Kassák soha nem nyugodott babérjain és nem a töviseken. Mindig az. újat kereste, konokul. Mai napig azért kísérletezik, mert egyetlen kielégítő érzés számára, belevetni magát a teremtő munkába. Egyszer, régen, hatvanadik születésnapján azt kérdeztem tőle, érdemes volt-e küzdeni, érdemes-e élni? Így válaszolt: — Nem tudom. Csak sz a világos előttem, hogy az egészséges, kemény egyéniségek azért születtek, hogy éljenek és példát mutassanak. Az ilyen egyéniségek természetüknél fogva sohá nem fordíthatnak hátat a társadalomnak, a közösségnek, mert sorsuk szerint belőlük fakadtak és értük vannak. A társadalom fejlődéséért élnek ... ök a közösség koncentrált és differenciált tükröződései. És ha így egészben nézzük életüket, működésüket, minden részi egességet elhanyagolva, tudjuk, hogy életük érdemes, nem hiábavaló, tartalmas, hasznos és szép is. Tökéletesen illik rá ez a meghatározás. Kassák nyugtalanul rendbontó, nehéz nyomorban, vándorláslián. űzöttségben oly gazdag eletében. Attól az. órától kezdve, hogy a világot még nem értő, de mindent felfedezni akaró ifjú vasmunkás a szlovákiai kisvárosból elindult és nekivágott a világnak, egészen a mai napig, amikor nyolcvanadik szülelésnapját ünnepeljük, mindig nekivágott valaminek. Teljesen új formákkal és témákkal tört he a magyar irodalomba és helyet kapott Ady és Babits mellett, művészeti mozgalmával forradalmi törekvéseknek adott hangot, a forradalmak bukása után hat évig. emigrációban hányódik, de közben és előtte és utána a világ valamennyi Kassák Lajos 80 éves avantgarda orgánumával meresz kapcsolatot tartott, lapokat szerkeszt — miközben nagy szegénységben él. És hazaterve megintcsak lapokat indít, újra mozgalmakban lángol. Közben tizenöt verskötete jelenik meg, még több prózai kötet, nagyobbrészt önéletrajzi anyagból, olykor rejtetten, máskor bevallottan. Hogy ez a mennyisegében is imponáló életmű a Horthy-korszakban nem kapta meg a méltán megérdemelt elismerést, népszerűséget sem igen élvezett, /őt hivatalos oldalról ellenségesen, elutasítóan kezelték, az nem meglepő. Az már inkább, hogy az ellenzéki — igaz, hogy kényszeredetten ellenzéki — Nyugat körei is fanyalogva fogadták. Pedig hát 6 hozott újra európai szólamot az ellenforradalom által kulturális -oshadásba, elvidékiesedésbe kényszerített magyar irodalomba. Legjelentékenyebb kortársai, Kosztolányi, József Attila, sőt Babits is egy ideig hatása alatt állottak. Kassáknak az is elévülhetetlen érdeme, művének történelmi jelentősége, hogy amikor hazánk politikailag, társadalmilag a kultúra tekintetében is, a Horthy-korszak. Gyula deákjának, meg Pékár Gyulának vitézkötése alá süllyed, akkor — minden kiátkozás és negligálás ellenére — nem engedte, hogy költészetünk „kihulljon á nagy európai együttélésből". De helytelen lenne, ha e nagy alkotót, a kedden 80 éves Kassák Lajost csak ilyen fontos szerepe miatt unnepelnenk. Sajnálatos, hogy ez az életmű a felszabadulás után ls egy ideig homályban maradt. Aligha tévedek, ha úgy érzem: akik nem ismerik a régebbi Kassák-köteteket, váratlan, emelkedett ajándékkal lepik meg önmagukat, ha prózai munkái közül akár a méltán remeknek tartott Egy ember élete mellett az Angyalföld, a Munkanélküliek, vagy a kisregényeket összefogó köteteit felkutatják. A verskötetek pedig, ki tudná őket felsorolni? Én a Tisztaság könyvé-re emlékezem legszívesebben. Müve dacolt a múló Idővel, dacolni fog továbbra ts. Azt mondják, hogy az utókornak küldött üzenetek ritkán érik el a címzettet. Az övé eléri. És örülünk neki, esak elégtétellel tölthet el valamennyiünket, hogy ezt ma már saját maga is tapasztalhatja. NADASS JÓZSEF G. Stábé László Gyülemlö szavak Gyülemlö szavak bensőmet szabdaló indulatok csillapgn sohasem kerekedni tudó köd-gomolyok vonulasa pukkanm-nem-erett düh-petárdák foi tyognak mellemen almatlan ejeken át Csak egy szót! Megváltót, amitől felkapja fejet a sok számkivetétten egyesülő pár szónok félbeszakítja dörgedelmet, hogy m-t az erkölcs félúton áll meg a ke:, matatója az állami zsebnek jobban megvetheti labal a villamoson csüggő munkába Igyekvő s északi fenyvesek Hszlasaga lengheti át e koromba fúló század csodakat virágzó őrületét — Gyülemlö szavak éveim köszörűje alól szanaszét fröccsent gondolat-szilankok porrá hullt vasszobor — elvetélt remekmű — szemcséi, hát hiába keresem a mágnest, mely felsorakoztat erővonalakba... Kohóba veletek! Roppant torka okádjon ki izzó golyóként szálljon süvítve zúzza be fejét a szükagyuakrmk cSupjon az állami zsebben matató kézre fojtsa a szuszt a sandán s..mokolóba ergiázók alól rántsa ki c selycmpaplanos ágyat adja a kapukalján didergő szeretöknek s kihűlve szelídüljön hatalmas vázzá, egy villamosévá melyre — munkába menet — felférhet egy ország... S te fenyvesek, gyermekkori rétek tisztasága jöjj adj ízt es atütö erot dadogó szavaimnak! Magzatot növel a burok, ám fojtogató lesz, mikor itt az idő, hogy belőle k'váljon — törjetek át a kényszerű némaság gátján gyülemlö szavak ti emeljetek át a halálon. (A szerző kiadás alatt levő Perben az örömért című kőteléből) KONLtOKOSI I.MVOS Vas Imre bűne Jutka az ölében szenderedett el. Várt. még egv darabig, hogy mélyebb álomba merüljön a kislány, azután óvatosan a másik kettő közé fcktetle. Elrendezte rajtuk a nehez lópokrócot, majd, amin az imént ült, a fejö.szék nyagda lábait is a hamvadó lúz.ie rakta s csöndesen behúzta maga mögött az ajtót. A küszöbön még megállt, megszorította magán az ócska bekecset s szoktatta szeméi az éjszakához. Felig elszívott cigarettára gyújtott ket tenyere között, s elindult a buckákba lútt hó telo.ien. Mert a Sanyi gyerek mégcsik kapna helyet valamelyik gazda istállójában. Tízéves múlt, de tizenkettőnek látszik. Ganézásra, vizhúzásra, izékhordásra ilyenkor is használhatnák. Ha pedig megjön a jobb idő, a lovat is elvezeti az eke előtt, őrzi. eteti a disznókat, az áprojószágot. Ö a legkisebb gond. Böskét ősszel kérte magához a valósban lakó nénje. Akkor volt, mielőtt a harmadik osztályba íratta az anyja. — Én úgyis piacolok. Itthon elvégződne, mire megjövök s meglenne kosztja, ruhája. Minek az iskola? Télre úgyis lemegy róla a lábbeli. — Nem hagyná az a könyveit, irkáját — így hárította et akkor a lanyka anyja a sógorasszony cselédszerző ajánlatát. Pedig csak annak lett igaza. Böske november ota nem latta a két kilométerre levő iskolát. Betelt irkája helyett se volt pénz újra. Hrftha a nénje most is tartja ajánlatát. Arra is rá akarja venni, hogv amíg ő szabadui, adjon helyet a kétéves Jutkának is. Persze, hogy kolonc ez a kicsi. Semmi haszna, csak a baj van vele. De Böske ellátna, kosztját is megosztaná vele. 0 meg felásná, beveteményezné a kerlet, ha kitavaszodik s visszajöhet. Teáz, a nénje tavaly sc vele állt, szóba. A feleségének üzent s aztán annak meg i.s mondta magyarán: — Imrét ne is említsd. Nem az 6 könnyítésére akarom magamhoz a lányt, csak mert. téged szánlak az éhenkórász poronvtaid. meg a csavargó embered miatt. Vele találkozni se akarok többet. Juliska, az asszony, sírva számolt be erről a beszélőn. — Tndom, hogy nincs igaza. D<lathatod. hogv a saiát vered, a nénéd is megtagad. Imre A szomszédok. az ismerősök se ejtik ki előttem a neved. Legalább itt. a börtönben viselkedj úgy, hogy mielőbb elengedjenek. Addig majd csak lesz valahogy. Akkor látta életében utoljára. A hogv a rácsba kapaszkodott. vékony iiijait alig leholett megkülönböztetni n rideg vastól. Arca bőrén Is átlátott. Vsak nagv fekete szemel világítottak. Még nyugtatta is őt — Sanyival tegnap kiástuk a krumplit. Ol zsákkal lett. kitart a télen. Novák ;k szóltak, hogy a napraforgó szárat levághatom a bejárón, Sárkány Péter megengedte, hogy kiszedjük a csutkatóvet. íev meglesz a tűzrevaló Maradt még ket tvúkom, azok tóinak karácsonyig, aztán az zvik"t pliitietem Csak te tégy bé kén ha már itt kell lenned. Tegnap déltájban hogy hazaért sz öreg Nováknét találta a gyerekekkel a hidegre merevült holttest körül. Sanyi mondta el. hogy a friss szalmát is Novákék tanyájából hozta, amivel kitömték a halott anyjuk alá a trózsákot A rózsafüzért az öregasszony tette a gémberedett ujjakra s alig v iselt dr-len kendőt kötött Juliska főiére. Azlan. mielőtt elköszönt, azt mondta: — A gyerek, meg a két lány velem jöhet. Amíg itt int.ézkedszt. Vas Imre, ott maradhatnak. De holnap délben visszaküldöm őket, úgy gondoskodj. A legkisebb sírt csak. Nem akart elmenni az anyjától. Végűi csönd lett körülötte. Akkor kiment a kamrába. I.átta, hogy üre.s. A hideg volt csak ott s egv ócska fejö.szék. Legalább leülni tud mire. Oda. a szobai ablak alá. karnyújtásnyira a mozdulatlanul fekvőtől. A tűzhelyt megtömte az ereszből tépett zsúppal s begyújtott. Gambival, először az egv szál cigarettara. mint ott szokták, a börtönben. Aztán annak parazsáról a szalma alá fú.it. Második hele dolgoztak már a major raktárában. A befülledt búzát (nrgatták. Olyan rabokat adtak ide néhány fegyőr felügyeletével, akik felei en belül szabadultak. Az, ő szckésiiklől nem kellett tartani. A bánás is c1 viselhetöhh colt Már csupán azért is, hogv egy-két ri vili el keveredlek. akik cigarettával s hírekkel ellátták őket. A múlt szombaton a városból egy tucat szekér él kezett, gabonát hoztak. Ez már dohos is volt. Az egyik kocsist megismerte, áz iskola melletti tanyás legényfia volt. Azontúl az ő szekeréről hordta a zsákot. Így tudta meg. hogy Juliska vízkereszt óta fekvő beteg. Azt is. hogy a végét járja, s a gyerekek a szétfagyott marhatököket szedik a tanyák között. — Megveszi nket az isten hidege. A feleségét is a hidegrázás syötri. 6 DÉL-MAG YARORSiAi Vasárnap. 196T. UUJCIUÍ IX