Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

r Választásra készül az ország népe. Es­ténként S2 egeden is több százan igyekez­nek a jelölő gyűlések színhelyére, hogy jelölteket állítsanak a különböző szintű tanácsokba, hogy egyetértésüket fejezzék ki a Hazafias Népfront választási felhívá­sával, hogy hitet tegyenek pártunk po­litikája mellett. P választás nagyon jelentős belpoliti­J^ kai eseményünk, és a felkészülés so­rán a párt IX. kongresszusából adó­dó feladatckat váltjuk valóra. Tovább szé­lesítjük a szocialista demokráciát, új erő­ket vonunk be az állami munkába, és teremtjük meg a feltételét annak, hogy a szocialista építés meggyorsítása érdeké­ben jelentős erőforrásokat hozzunk fel­színre. E munkák során erősödik dolgozó népünk egysége, pártunk és a tömegek közötti kapcsolat. A választás mindig számvetés volt és ma is az, országosan és helyileg is. Az el­múlt év decemberében a pártkongresszus méltán állapíthatta meg e számvetés so­rán, hogy hazánkban az utóbbi eszten­dőkben tovább erősödött a szocialista rend, nagyot léptünk előre a szocialista építőmunkában, pártunk és népünk te­kintélye bel- és külföldön egyaránt meg­nőtt Dolgozó népünk egységesen magáé­nak vallja a párt helyes, kipróbált, le­nini politikáját, és erejét megfeszítve munkálkodik e helyes politika megvalósí­tásáért városon, falun egyaránt. Ha Szeged utcáit járva, visszatekintünk ez elmúlt 10 évre, mi is büszkén álla­píthatjuk meg, hogy városunk fejlődése, a város élete igazolja a párt helyes politi­káját, s mint csepp a tengert, Szeged fej­lődése is bel- és külföldi előtt méltán példázza szocialista építésünk eredménye­it. E fejlődes során városunk ipari, kultu­rális, tudományos és politikai súlya meg­nőtt. A jelőlő gyűlések érdekes, izgalmas po­litikai hangulatát, a választás előtti he­tek mozgalmas életét tekintve érdemes visszapillantani városunk fejlődésének né­hány jellemző vonására. A szegediek is jogos büszkeséggel mondhatják — hisz kezükkel, őszükkel és szívükkel — a maguk építő köveit becsületes munkával lerakták szocialista építésünk épületébe, s a város — amely a felszabadulás utáni években fejlődésében megállt — az utób­bi években gyors ütemben növekedik, épül, fejlőc ik. A felszabadulás óta harmlncezerrel nőtt a város lakossága. Már itt rögtön hozzá kell tenni, hogy elsősorban a bevándor­lásból. A növekedés fele — 15 ezer — az utóbbi öt esztendőre esik. Mennyivel másabb gondok, problémák foglalkoztat­ják ma az embereket, mint 1950-ben, amikor nem hogy növekedett volna a város lakossága, hanem ötezer fővel csök­kent, vagy akár 1959-ben. amikor még arról beszéltünk, hogy hatezer szegedi dolgozónak kell munkaalkalmat terem­teni. Pártunk előző kongresszusán felhívta a vidék iparosításának jelentőségére a fi­gyelmet, hogy Budapest ellenpólusaként jónéhány vidéki város iparosítását előtér­be kell helyezni. E városok között van Szeged is. A kongresszus határozatainak megfelelően jelentős ipari fejlődés kez­dődött, amely tart jelen pillanatban is, és folytatódik az elkövetkező években. E fejlődést mutatja, hogy 1958 és 1962 kö­zött Szegeden az iparban foglalkoztatottak száma 13.6 százalékkal nőtt és 1962 és 1966 között több mint 15 százalékkal. Megjelent a nehézipar is városunkban olyan gyárik megépítésével, mint a gu­migyár, a kábelgyár. A régi szegedi üze­mekre sem lehet ráismerni, hisz nincs talán egyetlen olyan sem köztük, ahol az utóbbi evekben jelentős vagy kisebb mértékű rekonstrukció ne következett volna be. A szeged' ipar termelése az ország egész ipari termelésének csak mind­össze százaléka. Szerény szám ez, azonban a népgazdaság fejlődésében min­den százalékra szükség van, így a sze­gedi dolgozók munkájára is. E szerény 2 százalék mögött azonban nagy felada­tok húzódnak meg. Hisz a szegedi üze­mek ad.iák az ország kenderfonal-terme­lérének 80 százalékát, a kender készszövet 30 százalékát, a szalámigyártás 56—58 százalékát, a paprikaőrlemények 50 szá­zalékát, hogv csak néhányat említsek meg a sok mellett. A szegedi ipar termékei nemcsak be földön, hanem külföldi orszá­gok piacain is öregbítik a magyar ipar hírnevét. Az utóbbi esztendőben jelentősen bő­vültek a tanács lehetőségei is. Anyagi eszközeink megnőttek, és ennek nyomán nagyobb erőfeszítéseket tudtunk tenni a meglevő problémák enyhítésére. A tanács beruházásra és felújításra az utóbbi 4 évben kb. ugyanannyit fordított, mint az ezt megelőző 16 esztendőben összesen. A szegedi ?k magukénak érzik ezt a vá­rost, szeretnék gyorsítani a fejlődést. Mu­Szeged a fejlődés útján Irta: dr. Biczó György tatja ezt, hogy két kezük munkájával, társadalmi munkában több mint 7 millió forinttal járultak hozzá a tanács erőfeszí­téseihez; ennyivel több járdát, utat, par­kot, létesíthettünk. Az ipar fejlődése következtében Szege­den is javultak a munkafeltételek, a ke­reseti lehetőségek, és ma már a szegedi­ek egy kicsit válogathatnak a különböző munkaalkalmakban. Sajnos, elég sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, elég nagy a mozgás a vállalatok létszámában, ami nem segíti a termelést. Az iparosítással emelkedett a szegedi dolgozók reálbére és reáljövedelme is, melynek nyomán a kiskereskedelmi for­galom az utóbbi 4 évben 15 százalékkal nőtt. Ezen belül is jelentősen — több mint 50 százalékkal — az egy főre jutó tartós fogyasztási és műszaki cikkek forgalma. Az életszínvonal emelkedését bizonyítja, hogy ebben az időszakban 295 százalékkal emelkedett a szegedi dolgozók betétállo­mánya. Kerületi tanácsaink és a városi tanács jelentős figyelmet és anyagi eszközöket fordított a városban a szolgáltató tevé­kenység bővítésére, a lakosság kommu­nális ellátottságának javítására. Bár jelentős az előrehaladás, mégis el kell mondani, hogy a szolgáltató tevé­kenység során nem tudjuk kielégíteni a lakosság egyre növekvő igényeit, különö­sen a háztartási gépek javításánál, lakás­javításnál és karbantartásnál. A város kommunális ellátottsága a fel­szabadulás előtt is gyenge volt Régi, el­hanyagolt közműveket kaptunk örökségbe. A felszabadulás után és az ezt követő időben nagyon kevés lehetőség jutott ar­ra, hogy ezeken bővíteni lehessen. Erőfe­szítéseink nyomán a víz- és a gázszol­gáltatás terén nagyot léptünk előre, és általában elmondható, hogy e két kérdést megoldottnak is tekinthetjük. Érdemes összehasonlítani, hogy a felszabadulás után, 1946-ban 1687 háztartásban volt be­vezetve a vezetékes gáz. és naponta átla­gosan 3650 köbméter gázt használtak el. Ma közel 13 ezer háztartásban vezetékes gáz van, és a napi fogyasztás megköze­líti a 80 ezer köbmétert. Ezenkívül 7794 háztartásban van palackos gáz. Az utóbbi években Szeged környékén feltárt gáz le­hetővé teszi, hogy mind több üzemet ál­lítsunk át széntüzelés helyett gáztüzelésre, és megfelelő terveket készítünk, hogy a lakások fűtésénél is áttérjünk a gáztüze­lésre. A város előtt álló feladatok között je­lentős helyet foglal el a lakáskérdés meg­oldása. őszintén meg kell mondani, hogy erőfeszítéseink ellenére is még messze va­gyunk a megoldástól. Nehéz örökséget vettünk át. Szegeden sok a vályogház, a mélyfekvésű terület, a pincelakás, s a fel­szabadulást követően hosszú évekig nem volt itt lakásépítés. 1960-ig a város lakás­állománya évi 1 százalékkal nőtt, az utóbbi 6 évben ez évi 3 százalékra emel­kedett. Bár ez jelentős fejlődést mutat, mégis elmarad az ország nagyvárosainak fejlődése mögött. Számszerűleg nem ke­vés lakást — 3224-et építettünk az utolsó négy esztendőben —, azonban mégis ke­vés, hisz a családok 13 százalékánál nincs még lakása, s mintegy hatezer igényjogo­sult jogos igényét kellene kielégítenünk. A lakosság számának növekedése követ­keztében — bár elég jelentős számú la­kást építettünk — a száz lakásra jutó la­kosok száma nem hogy javult, hanem romlott. Megfelelő erőfeszítést tettünk a több mint 2 milliárd forintnyi lakóház­állományunk felújítására, állagának meg­óvására. Itt sem könnyű a helyzetünk, hiszen 1953-ig nem fordítottunk lakásfel­újításra jóformán semmit Az 1950-es években 6—8 millió forintot évente, és csak az utóbbi években emelkedett ez évi 30 millió forint fölé. A sok elavult, rossz állapotban levő házat figyelembe véve, ez a felújítási ütem is nagyon lassú, és a kö­vetkező években a lakások karbantartá­sára, felújítására még nagyobb összeget kell fordítanunk. V illamoson, autóbuszon utazva nagyon sok kritikai hangot hallunk a közle­kedésről. Szóvá teszik a zsúfoltságát, az egyes villamosjáratok hosszú menet­idejét, vagy az egyes iparkörzetekben a megfelelő mennyiségű tömegközlekedési eszközök hiányát. S mindezt néha tetőzi egyes közlekedési dolgozók nem megfe­lelő magatartása. A sok jogos észrevétel mellett azonban azt sem szabad elfelej­teni, hogy az utóbbi években nagymérték­ben megnőtt a közlekedési eszközök igénybe vétele, és ezzel együtt nem fej­lődött a kocsipark állománya. Városunkban 1962-ben villamoson és autóbuszon 45,7 millió utast szállítottunk és 4 esztendővel később, az elmúlt évben már több mint 59 milliót. Hogy a növek­vő igényeket ki tudjuk elégíteni, 1970-ig jelentős számú új csuklós villamost és mintegy 20 nagy befogadóképességű autó­buszt kellene forgalomba állítani. Csak így tudunk javítani a városon belüli köz­lekedés helyzetén, és megfelelően ellátni az iparkörzeteket is. Jelentősen javult a város egészségügyi, szociális ellátása. Több orvos tevékeny­kedik, magasabbak a rendelési óraszámok. Valamelyest javult a bölcsődei férőhely­ellátottság is. Ez utóbbinál a jelentkező igényeket messze nem tudjuk kielégíteni. Ebben az 5 éves tervben bővítjük a kór­házi ágyak számát, megépül a KÖJÁLL, székháza is és a járási rendelő intézet, amely tovább fogja javítani a lakosság alapvető egészségügyi ellátását. Szeged iskolaváros is, hiszen az álta­lános iskoláktól az egyetemig bezárólag 26 ezer tanuló folytatja tanulmányait. Ezenkívül közel nyolcezer azoknak a szá­ma, akik a középiskolákban és egyeteme­ken esti és levelező úton tanulnak. Az elmúlt években új iskolák építésével 78 tanteremmel bővült az általános iskolai és középiskolai tantermek száma, és 840 kollégiumi férőhelyet építettünk elsősor­ban az egyetemisták számára. Érdekes most végiglapozni az egyetem 1933—34-es évkönyvében, hogy a rászo­ruló egyetemisták között néhány kormány­KÉPEINKEN: Az építőipari vállalat betongyártó üzeme, amely a szegedi építke­zéseket látja el betonnal — Az Oskola utca környékén épült új lakónegyed egy rész­lete — Kellemesen töltik a napot a gyerekek az Odessza lakónegyed új bölcsődéjé­ben (felső képsor). A gumigyár hatalmas építményeinek impozáns részlete (lent). főtanácsos könyöradományából mennyi használt ruhát és inget osztottak ki a sze­gedi egyetemisták között. Ma egészen más körülmények között tanulhatnak fia­taljaink. Államunk minden lehetőséget megad, hogy gondtalanul, nyugodt körül­mények között sajátíthassák el a tudást. A szegedi felsőfokú tanintézetek hall­gatóinak több mint a fele — 2637-en di­ákotthonban laknak és 4700-an a menzán étkeznek. További új iskolát kell építe­nünk Űjszegeden, néhány iskolánknál a tanítás feltételeit kell tovább javítanunk. A Szilién iskola födémcseréje ebben a tanévben bizonyos gondot okoz számunk­ra, és az idejáró diákok számára is, de reméljük, hogy az építőipar tartja sza­vát, és a következő tanév kezdetére, te­hát ez év szeptemberére, elkészül az is­kola és folytatni lehet a tanítást. Jelentős helyet és szerepet tölt be vá­rosunk a kultúra más területén is. A szín­ház, a szabadtéri játékok nemcsak Szeged, de az ország határain túl is megbecsü­lést szerez Szegednek és a magyar kultú­rának. Mind a két intézményünk jelentős rekonstrukciójára kerül sor. Jobb körül­mények között tudják kielégíteni a szege­diek és a Szegedre látogatók kulturális igényeit. A mezőgazdaság Szeged életében nem olyan jelentős helyet foglal el. Mégis né­hány gondolatban feltétlenül meg kell ál­lapítani, hogy a négy termelőszövetkezet­ben dolgozó, mintegy 2500 dolgozó paraszt megtalálta helyét és számítását. Jelentős mértékben megnövekedett a közös gaz­daságok vagyona, a gépállomány, az ál­latállomány. Jelentősen emelkedtek a ter­mésátlagok és a hozamok az állattenyész­tésben. Ennek következtében az egy főre jutó jövedelem a közösből az 1962. évi 10 700 forintról 16 ezer forintra emelke­dett. Az előbbiekben a teljesség igénye nél­kül csak néhány jelentősebb dologra hív­tam fel a figyelmet. Városunk elmúlt esz­tendőkbeli fejlődésének egy-egy állomását jelöltem meg. A harmadik 5 éves terv újabb, még nagyobb feladatokat és fo lesztést irányoz elő városunkban. Ez e' ­részt azt jelenti, hogy tovább erősödik a nehézipar — főként a kábelgyár és a gu­migyár továbbfejlesztésével —, másrészt a hagyományos szegedi iparágak előtt is jelentős fejlesztés áll. Külön alá kell húz­ni azt az új szerepet, amelyet az olaj- és a gázvagyon jelent városunk környéken, amelynek kitermeléséhez a népgazdaság számára való átadásához, jelentős beruhá­zásokra lesz szükség. Sok ezer új mun­káskezet jelent, akik közül nagyon sokat úgy kell idehozni az ország más terü­letéről. A harmadik ötéves terv során meggyor­sul a lakásépítés is. Háromezer állami lakás megépítését tűztük ki feladatul ezentúl ugyanennyi lakást szeretnénk ma­gánerőből is építeni, és az olajipar dol­gozói számára 600 lakást kell még építe­ni. E megnövekedett lakásfejlesztés szük­ségszerűen írja elő, hogy meg kell gyor­sítani a szegedi házgyár építését, hogy az 5 éves terv végére már termelni tudjon. Ezen túl olyan új üzemek, intézmények is jelzik az ipar további fejlődését, mint a tejüzem, a Patyolat, az AKÖV komplex telepe, a belkereskedelmi raktárak, a bio­lógiai kutatóintézet, hogy csak néhányat említsek^ a fontosabbak közül. Jelentős rekonstrukcióra is sor kerül az újszegedi kenderben, a konzervgyárnál, paprikafeldolgozónál. E nagyméretű fej­lődés parancsolóan követeli meg tőlünk, hogy idén jóyáhagyásra kerüljön a város részletes rendezési terve, hiszen e nagy­arányú fejlődés jóváhagyott rendezési terv nélkül szinte lehetetlen. Továbbfolytatjuk a városban az út. a közvilágítás rekonstrukcióját, a belvíz­rendezést a település biztonságának meg­teremtése érdekében. Űj. szélesvásznú mo­zit kap Üjszeged, további középiskolai és egyetemi kollégiumokat építünk. To­vább fejlesztjük a partfürdőt és az UTC pálván modern fedett uszoda épül fel. Csak néhányat említettem meg a meg­oldandó feladatokból. A harmadik 5 éves terv célkitűzései, feladatai a szocialista építésből ráháruló feladatokat jelzik. Ezek megvalósítása egyúttal a párt politikájá­nak valóraváltását, a kongresszus hatá­rozatainak végrehajtását is jelentik. N em könnyű dolog lesz, és jelentős erő­feszítéseket kell tenni, hogy e fel­adatoknak meg tudjunk felelni. S most, amikor jelölteket küldünk a külön­böző szintű tanácsokba, olyan jelölteket kell állítanunk, akik magukénak vall­ják ezt a politikát, akik lelkesíteni, ve­zetni tudiák a dolgozókat ezekért a cé­lokért, akik tetteikkel adiák tanúbizony­ságát, hogy erejüket, tehetségüket doi­gozó népünk szolgálatába állítják. A városunk előtt álló feladatok meg­valósítása a szocialista társadalom fel­építését, a békét, a jólétet szolgálja. Érdemes e nemes célokért küzdeni! Vasárnap, 1967. február 12. OELMaGY AROR5ZAG 3 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom