Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

nyerese; y ionexnei Az új gazdasági mechanizmusra készülve egyre gyakrabban szóvá teszik a vállalati nyereséget. Vannak, akik félnek a nyereség előtérbe helyezésétől, vannak, akik túlbecsülik annak befolyásoló, előrelendítő szerepét Egy pillanatig sem kétséges, hogy a nyereség eddig is előkelő helyet foglalt el a kötelező tervmutatók sorában, hiszen végül is a nyereségen keresztül lehetett megállapítani a vállalat gazdasági tevékenységének jövedelmezőségét. Mivel az új gazdasági mechanizmusban a kötelező és merev tervmutatók sokasága megszűnik, o nyereség lesz a vállalati munka legfontosabb, prímszerepet játszó gazdasági mutatója. Ezért nem érdektelen, ha közelebbről is szemügyre vesszük, miként vélekednek a nyereségről, annak várható és meghatározó szerepéről a gazdasági vezetők. Legutóbb megtartott kerekasztal-beszélgetésünknek a nyereség volt a témája. törvények nem lehetnek meghatározóak. Ha előtérbe is kerülhetnek olyan levezető módozatok, mint a deviza szabadabb felhasználása és az import áruk befolyásoló szerepe a hazai gyártmányokra, élni leltét es élni kell a közgazdasági ráhatással, esetlegesen adminisztratív intézkedésekkel is. Azt a rövidlátó szemüveget, amelyet a sókmutatós rendszer kényszérített a szem elé, nem lehet felcserélni egv másik rövidlátó üveggel, amelyet esetleg a nyereség mindenáron való hajhászása adhat. ...és helyes optikán át Cél: a szükségletek kielégítése A beszélgetés kiindulópontja a termelés volt, s az közismert tény, hogy a szocialista termelésnek elsőrangú célja az egész társadalom szükségleteinek a lehető legjobb, legtökéletesebb kielégítése. Eleget tudott-e tenni ennek a követelménynek gazdasági életünk a kötelező és merev tervmutatos rendszerben? Nem vitás, hogy ezt a célt szolgálta termelésünk, sőt bizonyos fejlődési szakaszában csak a kötelező tervmutatók sokasága jelentette a helyes megoldást. Később, hogy úgy mondjam kinőtte magát a tervmutatók sokasága és elvesztette a fejlődést elősegítő szerepét is. Az áru értékének és árának összevetése központilag történt, a fogyasztónak szinte semmi szerepe nem volt annak kialakításában, holott éppen a fogyasztónak kellett volna véleményt mondania sok kérdésben. A szükségletre történő termelésnél a fogyasztónak kell megmondania, hogy számára hasznos-e a megtermelt áru, szüksége van-e rá és menynyit ér az számára. A szükségletre való termelés azt is jelenti, hogy igazodni kell a. fogyasztói igényekhez. A termék sorsa nem lehet közömbös a gyártó vállalat számára, éppen ezért keresnie kell a kapcsolatot a termelés és a fogyasztás között. Ekkor viszont máris előtérbe kerül a nyereség. Régebben a termelés anynyira főszerepet játszott, hogy mindenek fölé helyeztük és végül önmagáért „futott". Semmi biztosíték nem volt arra, hogy a kötelező tervmutatók, az előzetes tervek párhuzamosak voltak a szükségletekkel, a fogyasztói igényekkel. Sőt az sem biztos, hogy némely esetben kielégítették az igényeket A vállalat csak azért harcolt, hogy eleget tegyen a mennyiségi előírásainak, s a sok mutató között inkább a „rést" keresték, nem pedig a valós szükségletek kielégítésének módozatait, lehetőségeit. Az is általános szabály, hogy egyes iparágak fejlődése gyorsabb, míg más iparágak esetleg vissza is fejlődhetnek. Nálunk erre a törvényszerűségre kevésbé figyeltünk eddig, s szinte minden iparágunkat egyformán fejlesztettük. Bár meglehet, hogy nem lett volna szükség egyforma méretekre. Erre ma már példa is található: a növekvő olaj- és földgázbázis az alacsony kalóriaértékű széntermelés csökkentését teszi lehetővé, vagy mondhatjuk úgy is, kötelezővé. Az sem vitás, hogy ebben az esetben az ésszerűség, a nyereségszemlélet primátusa érvényesül. Igen élénk vitát vált ki a vállalatok startalapja, hogy ki milyen feltételekkel indul a rajtnál, hogy milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal rendelkezik a nevezett vállalat. Miként használja majd fel némely gyár monopolhelyzetét, s elérkezik-e olyan idő, amikor a termelő vállalat keresi fel vásárlóját ár és áru ajánlataival. Vagy egyáltalán meddig mehet el a vállalat: megtagadható-e a termelés, valamely termék előállítása akkor, ha a nevezett terméknél sokkal nyereségesebbet ls tudnak előállítani? Elmondták a beszélgetés résztvevői; az lenne ideális állapot, ha a gyártó vállalat képviselői „sorba állnának" a fogyasztó előszobájában és egymásra licitálnának legújabb és legjobb termékeikkel. Itt vagyunk tehát a leglényegesebb kérdésnél: legújabb és legjobb termék. Mindenki egyetértett, abban, hogy a műszaki fejlesztés színvonala döntő lehet a vállalat életére, a nyereségre. Olcsóbb és jobb termékeket csakis újabb technikával lehet előállítani. Vagyis nem mindegy, hogy milyen gépeket vásárolnak és honnan vásárolják. A mai gyors technikai fejlődés korában csak is a legkorszerűbb, a legnagyobb termelékenységet biztosító gépeket érdemes beszerezni, hiszen a piacon a vevő nem veszi figyelembe, hogy a számára szükséges terméket milyen technikával — fejlettel-e vagy fejletlenebbel — készítették és mennyibe került egyes gyártó vállalatnak az előállítása. ö a társadalmilag szükséges ráfordítást veszi figyelembe, az átlagárat, fizeti ki érte. A vállalati vezetők elmondták, hogy a nyereség mint elsőrendű mutató megköveteli a gazdasági vezetőktől, hogy tanulmányozzák a hasonló gyártmányt készítő vállalatok tevékenységét, a cikkre fordított minden költség alakulását.1 Ugyanilyen döntő lesz a piackutatási tevékenység. Nem is csupán a mai szükségleteket kell megismerni. hanem meg kell ismerni az évek múlva várható igényeket is. Érdekesen került szóba a technikai fejlesztés kérdése. Tarthatatlannak vélik a minőségi megkülönböztetéseket, s *úgy látják, hogy az új gazdasági mechanizmusban, amikor a nyereség elve döntően befolyásol, eltűnik majd a hármas minősítési Melyik volt ez a hármas megkülönböztetés? Valahogy így: ez a termék jó lesz a hazai piacnak, ez talán elmegy a szocialista relációban, ez megfelel a nyugati piacon. 1 E minősítés egyébként is tarthatatlan, s egyre gyorsabban kikopik a gyakorlatból.' Csak a legkorszerűbb és legjobb termékeket lehet gyártani és persze vásárolni is. Ha nem így tesznek a vállalatok, lényegében gátolni fogják partnereik előrehaladását és fordítva. Valójában öngólt lőnek a gyengébb, a korszerűtlenebb termék kibocsátásával, hiszen nem találnak vevőre, és elmarad a várt nyereségük is. A korszerűsítésnek ugyancsak feltétele a megbízható információszerzés és a tudományos , módszerek felhasználása a gazdálkodás érdekében. Mindenki elismerte a beszélgetés során, hogy döntő szerepet fog játszani a vállalatoknál a gyártmányfejlesztés, a műszaki Jejlesztés és a kereskedelmi tevékenység. E tevékenység során igen alapos közgazdasági ismeretekkel és pontos számításokkal lehet csak sikerre számítani. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezete új szabadegyetemi sorozatot indít Csak felnőtteknek címmel, melynek megnyitására február 27-én, hétfőn délután 5 órakor kerül sor a Hazafias Népfront városi bizottságának előadótermében (Vörösmarty u. 7.). A további előadásokra ugyanitt, kéthetenként kerül sor, hétfőn délután 5 órakor. A hat előadásból álló programra városunk vezető jogászai, filozófusai, pedagógusai és orvosai közül kértük az előadókat. Központi célunk a családvédelem gondolata: a családi kötelékek szilárdítását és a gyermeknevelési módszerek fejlesztését kívánjuk előmozdítani a szerelem és a házasság szerepének, a nő- és gyermekvédelem jogi eszközeinek, a családi pszichohvgiénének, a magára maradt gyermek problémáinak, a család és a társadalom összefüggéseinek, végül — lezárásképpen — az MSZMP • családpolitikai elveinek megtárgyalásával. Ezeknek a kérdéseknek feldolgozása a Népköztársaságunk Alkotmányában foglalt alapelvek megvalósítását mozdítja elő. Gondolunk itt a nők egyenjogúságára, az 50. §-ra, a házasság és a család intézményének védelméről szóló 51. §-ra, valamint az 52-re, melyben népköztársaságunk különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére, nevelésére, következetes védelmére. A sorozat mindazoknak szól, akiket a nők és férfiak valóságos egyenjogúságának, a tartós és becsületes családi kapcsolatoknak, továbbá a gyermekek iskolán kívüli, otthoni nevelésének problémái foglalkoztatnak. Meg vagyunk győződve, hogy ennek a vonzó című — de úgy. hisszük, egyúttal vonzó tartalmú — szabadegyetemnek műsorai széles körű érdeklődést keltenek városszerte. Dr. Martonyi János egyetemi tanár, a TIT Csongrád megyei szervezete jogi szakosztályának elnöke flz intenzív fejlődés korszaka következik „Iredalmi" jelmezekben Könyvkarnevál az Ifjúsági Házban Kyereségszemlélet rövidlátóan... Nem vitás, hogy a nyereség egyoldalú szemlélete bizonyos veszélyeket is magában hordozhat. Erről beszéltek a kerekasztal-konferencia résztvevői is. A textilipar például igyekezni fog megszabadulni azoktól a termékektől, amelyek számára nem jelentenek maximális nyereséget- Ez rendben is lenne, ha azokra a termékekre nem jelentkezik igény, de egyelőre van igény, a ruhaipar kéri, mert szüksége van rá. Megtörténhet olyan eset is, hogy nemcsak a termek gyártásától kíván megszabadulni némely vállalat, hanem éppen a megrendelőjétől is, mondván, hogy „éppen elég borsot tört az orruk alá". A Szegedi Ruhagyár főmérnöke egészen mai keletű példát is említett. A ruhagyárakban nagyobb menynyiségű férfiöltönyök halmozódnak fel azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs elegendő gomb. Miért nincsen elegendő gomb? Azért, mert a gombot gyártó vállalatnak kifizetőbb a drága divatgombokat gyártani, mint a szériamunkál, igénylő kabátgombokat- Öt így befolyásolja a nyereség elsőrendű szerepe. Ebből a helyzetből természetesen könnyen kiléphet a „sértett fél", s ha megfelelő lehetőséggel rendelkezik, akár vissza is vághat e diszkriminációért. Mi kell ehhez? Elsősorban devizára van szüksége, hogy a szamara fontos aryagox, árui esetleg külföldi vállalattól vásárolja meg. A gomb esetében így is történt, mivel az öltönyöket nyugati piacon várták, lehetőség nyílott arra, hogy az eladási árból a ruhaipar devizában is részesedjék és beszerezze a hiányzó gombokat. De mire vezethet a pillanatnyi konjuktúrát előnyben részesítő szemlélet? Mindig nem vezethet jóra. Vegyük a gombgyártás példáját: a - felhasználó, mivel nem elégítették ki igényét, új partnert keresett magának, ahol készségesen eleget tettek kívánságának. Ez az új partner esetleg a szorult helyzetben levő vevőt „lekenyerezi", „Adok bármilyen mennyiséget most azonnal, de elvárom, hogy a következő esztendőben is tőlem szerezze be szükségleteit" — mondhatja. S a szorult helyzetben levő vevő erre ígéretet tesz, miért is ne tenne. A régi gombgyártónál közben lefut a divatcikk, vagy bővíti kapacitását és újra rendelkezésre állna, de már nem találja még hajdani vevőjét az említett körülmények és okok miatt. Itt jutottunk el addig. hogy a pillanatnyi többletnyereségért vem mindig érdemes elveszíteni a várható és minden esztendőben jelentkező biztos nyereséget. Az előbb elmondott példák gyakorlati érvényesülése lehetséges, de nem törvényszerű. A szocialista gazdaság mégiscsak tervszerűen irányított gazdaság. amelynek termelésében vak Valaki egyszerű szavakkal fogalmazott: aki újat tud produkálni, aki jobbat és olcsóbban gyárt, számíthat a nyereségre. Az új gazdasági mechanizmus gondolkodni is megtanítja a gazdasági vezetőt — hangsúlyozták egyöntetűen —s a nyereség mint legfőbb kötelező mutató mindenképpen az intenzív fejlődést helyezi előtérbe a régi extenzív fejlesztéssel szemben. Pontosan értette és egyet is értett mindenki azzal, hogy népgazdaságunk az intenzív fejlődés korszakába lépett, ami azt jelenti, hogy a termelés növelése túlnyomórészt a technika és a technológia előrehaladtával, a munka és a termelés jobb megszervezésével, a dolgozók szakképzettségének növekedésével, a termelési erőforrások hatékonyabb felhasználásával, s ezáltal a társadalmi munka termékenységének emelkedése révén valósul meg, nem pedig új gazdasági egységek létesítésével, a foglalkoztatottak számának emelkedésével. A merev mutatók néhol gátolták az intenzív fejlődést. Nagyon jól példázza ezt az a tény, hogy a könynyűiparban az anyagmozgatást alig-alig gépesítették. Miért nem törekedtek a vállalati vezetők arra, hogy kevesebb segédmunkással oldják meg feladataikat? Többek között fékezett a bérgazdálkodás régebbi rendje. A segédmunkások alacsonyabb órabére tartotta egyensúlyban a vállalati át-" lagbéreket. Ha gépesítenek, elvesztik lehetőségüket a mutatók teljesítésében. Ugvancsak beszédtéma a vállalatoknál a normák 105 százalékos plafonja, amely bizonyos ellentmondásokat hordoz. Az ügyesebb, kvalifikáltabb szakemberek is visszatartják termelésüket, mert nem érdekeltek a túlteljesítésben. Legalább ilyen mértékben foglalkoznak a gazdasági vezetők — különösen Szegeden — a gyáregységek nyereségi érdekeltségeivel. Miként érvényesülhet a nyereség szemlélete a nagyvállalatok gyáregységeiben? A „közös kalap" elméletet nem tartják ösztönzőnek, s azt tartanák helyesnek, ha külön mérnék egyes gyárak, gyáregységek eredményességét A gondok és a vitatott kérdések közé tartozik még a nyereségnek a megállapítása is. Abszolút számokban, vagy százalékosan határozzák-e meg a nagyságát? Sőt az is szóba kelült, hogy érdemes-e egyáltalán meghatározni a nyereség nagyságát, s mihez viszonyítják egyáltalán? Nem biztos, hogy az önköltséghez való viszonyítás hűen tükröz, mert ez is attól függ. hogv mii gyártunk. De rossz irányban is befolyásolhat a nyereség abszolút száma és kötelező teljesítése, hiszen ki lehet „kényszeríteni" éppen a folyó évi összeget, de kérdés, hogy ezzel „agyonütöm-e" a jövő évi nyereségemet. Egy bizonyos: a gazdasági vezetők nem maradnak egyedül e gondokban, számiihatnak az egész vállalati kollektíva támogatására: hiszen a munkásoknak sem lesz közömbös, hogy a vállalkozás milyen eredményeket ígér. Éppen ezért felhasználják majd azokat a fórumokat, ahol elmondhatják véleményüket, javaslataikat és tanácsaikat. GAZDAGH ISTVÁN (Somogyiné felvétele) A jelmezesek egy csoportja. Az otthon maradt pajtások törjék csak a fejüket: milyen irodalmi hősök rejtőznek az itt látható jelmezekben? Étel, ital — jóféle bambik és gyümölcslevek —, lampion, szerpentin és hamisítatlan kiáltozással és vijjogással kisért beat-zene fogadta tegnap délután a pajtásokat az Ifjúsági Házban. A gyerekkönyvtár és az ifjúsági könyvtár által rendezett jelmez.es könyvkarnevál nemhiába zajlott a könyvek barátainak. A felöltött jelmezek csaa „irodalmiak" lehettek. Mesék, regények megelevenedett figurái lépkedtek hát peckesen és vidáman, tarka össze-viszszaságban. Vésztjósló arccal megjelent Hosszú Toll, s indiánéktól még egy tekintély: Sziklaszív törzsfőnök. S még mindig „odaátról" kedvenc, ifjú regényhőseink, Tom Sawyer, s Huckleberry Finn. Persze nem hiányzott a tarka társaságból a Boszorka, Piroska, Hamupipőke, meg a furfangos Ludas Matyi sem. Meg aztán nem szimpla összejövetel volt ez a karnevál. Fejtörést okoztak a bemutatkozó hősök, ki kellett találni, ki kicsoda, ami rögtön alkalmat adott egy kis irodalmi társasjátékra. Ig.v tájékozottságból, könyvszeretőiből mindenki vizsgázhatott. Igazán nem „haszontalan" mulatság. lKár, hogy csak farsangkor van. Még lehet pótolni!) Kü^ön műsorral is szerepeltek az úttörők — a Ságvári gyakorló iskola VII. osztályos tanulói. A talpalávalót ugyancsak a ságváristák húzták — rendes nevükön a Maenkaes Beat-együttes — késő 8 óráig. J. A. A Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat keres kőműves, ács szakmunkásokat, kubikosokat, valamin* segédmunkás dolgozókat szegedi, makói, hódmezővásárhelyi, szentesi és csongrádi építésvezetőségünk állománya részére, azonnali belépéssel. Jelentkezés Szegeden, Tolbuhin sgt. 73., Makón. Liget u. 17., Hódmezővásárhelyen, Tanácsköztársaság tér 59, Szentesen, Arany János u. 11., Csongrádon, Darányi u. 4. sz. V. 23162 Vasárnap, 1967. február 26. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 v 1