Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

Kádár János elvfcrs beszéde a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.) ahol ez szükséges és meg­felelő döntések születtek fej­lődésünk megoldást kívánó kérdéseiben. A kongresszusról kiala­kult kedvező közvéleményt erősítették a gyermekgondo­zási segélyről, a termelőszö­vetkezeti tagok nyugdijáról, a bányászok helyzetének méltányos rendezéséről Idő­közben már kiadott állami rendelkezések. Az emberek látják, hogy a kongresszuson elhangzottak, a határozatok nem maradnak papíron, el­lenkezőleg, azok végrehajtá­sa nyomban megkezdődött. Kádár János elvtárs a to­vábbiakban hangsúlyozta: A mai népfrontmozgalom alapjait azok a magyar ha­zafiak rakták le, akik an­nak Idején világnézeti és minden más ellentétet fél­retéve összefogtak a Hitler­fasiszták háborúja és meg­száll ócsapatal. horthysta és nyilas csatlósaik ellen, a nemzeti megsemmisülés fe­nyegető veszélyének elhárí­tására, a szabadság kivívá­sára. Ma más Időket élünk. Az egvkori kizsákmányoló osz­tályok eltűntek, s a nép van hatalmon, szocialista társa­dalmat építünk. De viszo­nyaink még. átmenetiek, a szocialista társadalom alap­jait leraktuk, azok szilár­dak, de még sok a tenniva­lónk a virágzó és gazdag, magasan fejlett ország, a szocializmus teljes felépíté­séig. Társadalmunk összetételé­nek és fejlettségi fokának megfelelően ma a Hazafias Népfront-mozgalom kereté­ben. a képviselő- és tanács­tag iclöltek között itt a gyűlés résztvevői között is különböző emberek, munká­sok. parasztok, értelmiségiek és kispolgárok képviselői ta­lálhatók. Vannak közöttük kommunisták, párttagok, és párton kívüliek, marxisták és hivők, különböző egyhá­zak papjai !s, különböző vi­lágnézetek képviselői. A Ha­zafias Népfront-mozgalom­ban tömörült különböző em­berek összefogása nem ideo­lógiai azonosulást, hanem politikai szövetséget jelent. A mozgalomban résztvevők viszonyában éppen az a dön­tő. hogv még a világnézeti különbségek ellenére is ösz­szeköt bennünket az a fel­ismerés, és elhatározás, hogy a nép és a haza ügyét tel­jes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Választási rendszerünk demokratizmusáról Kedves elvtársak! Az országgyűlés a múlt esztendőben új választási törvényt fogadott el. Esze­rint most már a képviselő­ket is egv egvénl választó­kerületben jelölik és vá­lasztják. A törvény lehető­vé teszi a képviselőválasz­tásnál is több jelölt állítá­sát. Az egyéni választóke­rület magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is így alakult —. hogy csök­ken a központi és növekszik a helvl képviselőjelöltek szá­ma. Most, az előzőkhöz ké­pest, kevesebb a képviselő­nek ajánlott miniszter és más állami és közfunkcioná­rius. Ez elősegíti — és ez a cél­ja is —, hogy növekedjék az országgyűlés ellenőrzése a kormány és az egyes mi­nisztériumok ügyviteli mun­kája felett. A képviselői je­löléseknél kevesebb, a ta­nácstagoknál több esetben került sor egyazon kerület­ben második jelölt ajánlá­sára és elfogadására. Itt meg szeretném jegvezni: úgy gondolom, a legközelebbi választáson több második és harmadik jelölt lesz. mint most volt. Ehhez még mindannyiunknak kicsit hozzá kell szoknunk. Azon­kívül figyelembe kell venni azt a rendkívül örvendetes adottságot, hogy nálunk a néptömegekben van a szó legszebb értelmében vett ön­tudat és messzemenő biza­lom a párt és a Hazafias Népfront iránt. Nem egy jelölő gyűlésen maguk a párt, a népfront vezetői szí­vesen vették volna, ha mást is ielölnek. Előadódott, hogy töbh jelöltet hoztak szóba, mint amennyit a népfront ajánlott, de a jelölő gyű­lés csak az eredeti jelöltet fogadta el. A jelöltek, a második jelöltek is. kivétel nélkül a Hazafias Népfrort programiával lép­tek fel és indulnak a vá­lasztáson. A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásol­ják, mondván, nem igazi demokrácia az. ahol nincs több párt és a jelöltek azo­nos programmal lépnek fel Ezzel a állásponttal köny­nyen tudunk vitázni. A de­mokrácia szó eredeti értel­mezése és jelentése szerint népuralmat, jelent. Nálunk nincs többpártrendszer, de népuralom, tehát demokrá­cia van. A Horthy-rendszer­ben többpártrendszer volt, de még a szocializmus, a kommunizmus esküdt ellen­ségei sem állítják, hogy volt demokrácia, mi pedig tud­juk, hogy fasiszta diktatúra volt. és nem a nép képvise­lői. hanem a kapitalisták és a földesurak képviselői ül­tek a parlamentben. Szerdán közzétették az el­fogadott képviselőjelöltek névsorát. Nem merem ezt a névsort dicsérni, mert törté­netesen az én nevem is szerepel benne (derültség), de azért ország-világ előtt demonstrálni tudjuk, hogy a dolgozó nép hivatott és ki­próbált fiait fogják az or­szággyűlésbe az egyéni ke­rületekben megválasztani. Nézzük meg, máshol ho­gyan értelmezik a demokrá­ciát. Az Egyesült Államok­ban úgynevezett polgári de­mokrácia és többpártrend­szer van, a hatalom szer­veiben mégis a kiváltságo­sak, a monopóltőke, a mil­liárdosok képviselői ülnek, és nem a dolgozók képvi­selői. Az a körülmény, hogy egy kapitalista országban több párt jelöltjei között választ­hatnak a szavazók, az ese­tek többségében egyáltalán nem azt jelenti, hogy több­féle politika között választ­hatnak. Elnézést, de erre megintcsak az Egyesült Ál­lamok nyújtja a legszemlél­tetőbb példát. A legutóbbi elnökválasztás során az Egyesült Államok jglenlegi elnöke békeszólamokkal, az állampolgári egyenlőség ér­vényesítésének programjá­val, a nyomor elleni harc programjával lépett fel a háborús uszító Goldwater ellenpárti jelölttel szemben. A választók a jelenlegi el­nökre szavaztak, ő azonban a bukott jelölt háborús programját valósította meg, és nincs szó, ma sem az Egyesült Államokban sem állampolgári egyenjogúság­ról, még kevésbé a nyomor­gók helyzetének megjavítá­sáról. Ilyen az 6 demokrá­ciájuk. Ezt nem mi talál­tuk ki Egy nyugati lap­ban láttam egy karikatú­rát, Amerikában egv ut­cán egy gépkocsit ábrázol, amelynek hátulján a kő­vetkező felirat olvasható: „én semmiért sem felelek, én Goldwaterre szavaztam". A Hazafias Népfront kép­viselőjelöltjeinek, ha bejut­nak az országgyűlésbe, el kell látniuk majd minde­nekelőtt törvényhozói tiszt­jüket. Választóik elvárják tőlük, hogy emellett szor­galmazzák területük fejlesz­tését és szükség esetén emel lenek szót egyes vá­lasztók közérdekű és indo­kolt panaszainak orvoslásá­ért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feledjék, a leg­főbb kötelességük a közügy, a dolaozó nép érdekeinek, a szocializmus és a béke ügyé­nek hü szolgálata az ország házában. Népünk joggal el­vária. hogy a képviselők méltók legyenek a bizalom­ra. A képviselők pedig le­gyenek büszkék arra. hogy az eddig ismert legdemokra­tikusabb rendszerben, szo­cialista ország parlamentjé­ben a nép ügyét szolgálhat­ják — jelentette ki Kádár elvtárs, majd rámutatott: — A választás eddigi me­netében. a jelölő gyűlése­ken inkább az ajánlók és a választók beszéltek, most a második részben a tömeg­gyűléseken már a jelöltek­nek kell á program alapján fellépni és beszámolni az eddigi munkáról, a jövő fel­adatairól és saját munká­jukkal kapcsolatos elgondo­lásaikról. Ha szocialista építőmun­kánknak eredményeit az or­szág fejlődését a választók előtt négy évvel vállalt kö­telezettségeket vizsgáljuk, akkor a választási gyűlése­ken a Hazafias Népfrontot képviselő emberek tiszta lelkiismerettel adhatnak számot a végzett munkáról, a megtett útról, a II. öt­éves tervet végrehajtottuk; fejlődött az ipar, a kereske­delem, a mezőgazdaság, szá­mos új üzem, híd, közmű, iskola, kórház épült, javul­tak a szociális életkörül­mények és fejlődött a közművelődés, a kultúra. Fejlesztettük néphadsere­günket, közrendvédelmi intézményeinket, a munkás­őrséget, úgy, ahogy azt rendszerünk, hazánk vé­delme és az emberiség irán­ti kötelezettség szocialista országunktól megkövetelte. Kádár János ezután visz­szapillantást nyújtott az el­múlt évtized gazdasági fej­lődésére eredményeire. Majd hangsúlyozta: a szocialista társadalom építési program­jának, így választási prog­ramunknak is fontos része a III. ötéves terv, amely az ipari termelés 32—36 száza­lékos, a mezőgazdasági ter­melés tizenhárom-tizenöt százalékos, a reáljövedelem tizennégy-tizenhat százalé­kos növelését irányozza elő A III. ötéves terv első éve. az 1966-os népgazdasá­gi terv kedvező eredmények­kel zárult. Az ipari terme­lés hét százalékkal, a me­zőgazdasági termelés több, mint öt százalékkal, a nem­zeti jövedelem hat százalék­kal nőtt az előző évihez képest. Az ipari termelés növekedésének 80 százaléka a termelékenység növekedé­séből származott A mun­kások és alkalmazottak át­lagkeresete négy és fél szá­zalékkal emelkedett A múlt év eredményei alapján az állami iparban az idén körülbelül száznegyvenmil­lió forinttal nagyobb nyere­ségrészesedést fizetnek ki. mint tavaly. A szövetkezet! parasztság személyi jöve­delme — a termeléssel ará­nyosan — szintén növeke­dett — Az életszínvonal emel­kedésének kérdését a legna­gyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nem­csak valljuk, de a gyakor­lat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszínvona­lának rendszeres emelkedé­sével. Erre mindig akkor kerül sor. amikor a terme­lés növekedésével, a gazda­ságosság javításával a felté­telek megteremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgo­zók, munkások. parasztok, mérnökök, tudományos ku tatók munkájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra egyéb­ként sem az ígérgetések a jellemzőek, de ezt az al­kalmat is fel kell használ­nunk arra. hogv erősítsük annak felismerését, hogy el­osztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyének is. csoportok is annak mér­tékében jelentkezhetnek igé­nyeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak meg­teremtéséhez. tők, ha meglátásaikat és el­gondolásaikat, a feladato­kat megbeszélik munkatár­saikkal, a szakemberekkel, a helyi párt- szak­szervezeti, ifjúsági vezetők­kel, tanácsfunkcionáriusok­kal, a munkásokkal, a ter­memelőszövetkezetí tagok­kal. Kádár elvtárs itt utalt ar­ra, hogy a gazdasági építő­munka ma hazánkban a szo­cialista forradalom előrevite­lének központi kérdése, s ezért a pártszervezeteknek, valamint a tömegszer­vezeteknek ezután is ennek megfelelően kell azokkal foglalkozni. Hatáskörük és felelősségük e téren a reform bevezetése után növekedni fog, mert az üzemek önálló­ságának és hatáskörének nö­vekedésével ez együtt jár. Az érdemi befolyásolás le­hetősége részükről nagyobb lesz. csökken azoknak a gaz­dasági ügyeknek száma, ame­lyeket „fent" és távol, s nö­vekszik azoknak a száma, amelyeket helyben fognak el­dönteni. — A szorosan vett válasz­tási kérdések közül még egy­ről kívánok szólni — foly­tatta Kádár elvtárs. — Már­cius 19-őn népünk a taná­csokat is újjáválasztja. Mint a jelölések összesített adatai mutatják, 85 ezer tanácstagot fogunk megválasztani. Már maga a puszta szám is jel­zi, hogy közéletünk milyen fontos kérdéséről van szó. A tanácsok, amelyek egyidejű­leg néphatalmi, közigazgatá­si szervek, s bizonyos vonat­kozásban tömegszervezetek­ként is működnek, rendsze­rünk sarokpilléreit alkotják. A tanácsok sokak által nem egészen jól megítélt úgyneve­zett „helyi" munkát végez­nek, de munkájuk együttesen nem kismértékben hat az egész ország arculatára, az egész nép életére. Erre való tekin­tettel a gazdaságvezetési re­form egyik lényeges eleme a tanácsok munkájában az ön­állóság növelése, a hatáskör bővítése gazdasági és nem­csak gazdasági területen. Ezzel kíván kormányzatunk a tanácsokban dolgozók szá­mára is jobb munkafeltéte­leket biztosítani. Külpolitikánk fő kérdéseiről A gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről Továbbiakban Kádár Já­nos a gazdaságirányítási re­form bevezetésének előké­szítéséről beszélt. — Meggyőződésűnk, hogy a reform előreviszi a szo­cializmus ügyét és előrevi­szi nemzeti fejlődésünket. Fokozatosan előre kell törnünk a fejlettség ma­gasabb szintjei felé, emel­nünk kell hazánk szerepét és rangját a világgazdaság­ban. Ennek útja a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelmezőség energiku ­sabb növelése. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka ered­ményeképp annak alapesz­méje mind nagyobb meg­értésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolog­nál történni szokott, kez­detben a legkülönbözőbb félreértések és félremagya­rázások is adódtak. Az el­lenség, annak nyugati hír­verői a „kapitalista gaz­dálkodás elemeinek fel­újításáról", a gazdasági ve­zetők tömeges elbocsátásá­ról, munkanélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az Igaz­ság az. hogy a gazdaság­vezetés! reform a szocialis­ta tervgazdálkodásnak az új követelményeknek meg­felelő továbbfejlesztése. A népgazdaság tervszerű fej­lesztését az eddiginél lénye­gesen kisebb mértékben központi utasítással, és na­gyobb mértékben közgazda­sági eszközökkel fogjuk biztosítani. Az általános kilátásokat illetően a fejlődést megha­tározza maga a III. ötéves terv. A tervben mind a ter­melőeszközök, mind a fo­gyasztás és életszínvonal növelését irányoztuk elő és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igény­li a népgazdaságban. A gaz­dasági munkát közvetlenül irányító emberek az eddi­ginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ez­után valóban alkotó mun­kát, a termelő munkát vég­zőknél pedig a szocialista bérezési elv hatékonyabban fqg érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a biz­tosított alapbérnél több ke­reset jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a társadalomnak. A dolgoz­ni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezető­nek, munkásnak, paraszt­nak, alkalmazottnak, dol­gozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform beveze­tését követően. Hogy akadnak olyan em­berek is a különböző terü­leteken, akiket ezek a kilá­tások nem nyugtatnak meg teljesen? Erre én azt mon­dom, ez nem is baj. Ép­pen ellenkezőleg. Nem aka­runk mii mindenkit meg­nyugtatni, bizonyos embere­ket nyugtalanítani szeret­nénk. Nagyon egész­séges dolog lesz az, és az illetőknek maguknak is jót tesz, ha nyugtalankod­nak azok a kevesek, akik eddig a becsületesen dolgo­zók rovására, a munka imi­tálásával akartak és sajnos sok esetben tudtak is élni és boldogulni. A reform előkészítése a minisztériumok, a gazda­sági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a leg­közelebbi hónapokban. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásai­nak elosztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb roha­mot vezettek új beruházá­sok indításáért. Világos, ők tudták, ez az év az utólsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül „Ingyen" lehet beru­házáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetből kö­vetkezett, s emberileg ért­hető, de elfogadható nem volt, ezért a Tervhivatal, a kormány gazdasági bizott­sága ezeket a „beruházási rohamokat" a népgazdaság érdekeinek megfelelően megfékezték és szabályoz­ták. Az ipari és mezőgazdasá­gi üzemek, a termelőszövet­kezetek vezetői készüljenek fél megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás időszakára. Mérjék fel a követelményeket. amelyek­nek üzemük eleget kell hogy tegyen a népgazda­ság és a fogyasztók igényei­nek megfelelően. Hasonló­képpen fel kell tárni a bir­tokukban levő termelőesz­közök eddiginél jobb. haté-' konyább kihasználásának lehetőségeit, az úgynevezett belső tartalékokat. Ezt a munkát jól csak úgy végez­hetik el a gazdasági veze­Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mi békés viszonyok között élünk és választásokra ké­szülünk, abban a meggyőző­désben, hogy a választások során népünk jóváhagyja és szavazatával is megerősíti politikai törekvéseinket, a társadalmi célkitűzéseinket és a választások után megnöve­kedett erővel dolgozhatunk elérésükért. De ahogy min­denkor, így most is figyelem­be kell vennünk a nemzetkö­zi helyzetet. Külpolitikánk tartós és elvi alapokon nyugszik, nem rögtönözhetünk, nem követ­hetünk ideiglenes és ingado­zó, konjunkturális elgondolá­sokat, mert feladatunk ls ál­landó. Védelmezzük nemzeti függetlenségünket, országunk szuverenitását, népünk szo­cialista vívmányait és béké­jét. Énnek megfelelően harc­ban állunk az imperializmus­sal. minden agresszióval, és vállvetve küzdünk mindazok­kal, akik határainkon kívül, szerté a világon a békéért, a népek függetlenségéért, ba­rátságáért, egyenjogúságáért küzdenek. Szövetség, barát­ság és gyümölcsöző együtt­működés van a Magyar Nép­köztársaság és a Szovjetunió között Mi a Szovjetunlónnn a szocializmus, a haladás, a béke legerősebb támaszát be­csüljük, s ebben az évben, mint a világ minden haladó embere és népe, a magyar nép is együtt ünnepli a szovjet néppel az emberiség történetében új, fényes lapot nyitó Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmé­nek 50. évfordulóját. Barátság, együttműködés, éraekeink közössége köt ösz­sze bennünket minden szo­cialista országgal, és biza­lommal tölt el bennünket az, hogy a Magyar Népköztársa­ság is tagja a varsói védelmi szerződésnek. A Magyar Nép­köztársaság ma tényezője a nemzetközi életnek saját eredményei alapján, azért mert sziocialista ország, és fokozottabban azért, mert külpolitikája következetes és szorosan együtt halad a szo­cialista országok népeinek nagy családjával. Külpolitikánk aktív a ka­pitalista országok viszonyla­tában is, mert változatlanul hívei vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének. Mi ezt az elvet úgy értelmezzük, hogy ésszerű, ha egy szocialista és egy kapitalista ország kö­zött normális államközi kap­csolatok létesülnek, ha köl­csönösen előnyös gazdasági és kulturális csere alakul ki. De a norma a felekre egy­formán kötelező: békésen egymás mellett élni annyi mint tiszteletben tartani min­den ország területi sérthetet­lenségét, minden nép nem­zeti füagetlenségét, tartóz­kodni más országok belügyei­be való beavatkozástól, tisz­teletben tartani minden nép jogát társadalmi rendszeré­nek szabad megválasztásához is tárgyalások útján rende»­ni a vitás nemzetközi kérdi­seket. Kedves elvtársak! A békés egymás mellett élés elvét manapság a ve­zető kapitalista államok szó­vivői sem támadják, ellenke­zőleg, ők is hangoztatják. Ez­zel szemben jelenleg a vi­lágban olyan eseményeknek vagyunk tanúi, amelyek • legnagyobb éberségre és az erőszakkal való szembesze­gülésre késztetik a népeket. Az Amerikai Egyesült Álla­mok költségvetése az Idén meghaladja a százmilliárd dollárt, s ennek ötvenhat százaléka katonai kiadá­sok fedezésére szolgál. Az USA világszerte katonai tá­maszpontokat tart fenn, a jelenleg határaitól sok ezer kilométerre barbár háborút folytat a vietnami nép ellen. — Az Egyesült Államok a vietnami nép ellen elkövetett agresszióval és háborújával kihívta maga ellen az egész világ haladó embereinek fel­háborodását és elszigetelő­dött még saját szövetségesei között ls — jelentette ki Kádár János, s hangsúlyozta: — A vietnami nép harca Igazságos, a világ minden haladó embere velük van, Vietnam sohasem lesz az amerikaiaké, éa a népek előbb-utóbb rá fogják az USA imperializmust kény­szeríteni arra, hogy eltávoz­zon onnan, és érvényesülni fog a vietnami nép elidege­níthetetlen önrendelkezési joga. A kínai eseményekről A nemzetközi helyzetet bo­nyolítják, az imperialistákat bátorítják, a vietnami nép megsegítését nehezítik a Kí­nai Népköztársaságban ki­bontakozott események. Mao elnök és követőinek irányzata nemzetközi síkon már évek óta a kommunista pártok és a szocialista or­szágok egysége ellen, a viet­nami nép támogatásának ösz­szehangolása ellen lép fel, és rágalmazó hadjáratot folytat a szocialista országok és testvérpártok többsége, külö­nösképpen a Szovjetunió és vezetői ellen. A Kínai Nép­köztársaságon belül Mao el­nök és követői hatalmi har­cot folytatnak és le akarnak számolni mindazokkal, akik szembekerültek politikájuk­kal. Mindez joggal nyugtala­nítja és aggodalommal tölti el a világ haladó embereit A Magyar Szocialista Mun­káspárt is sajnálatosnak tart­ja ezeket az eseményeket Rokonszenvet érez a kínai munkásosztály és dolgozó nép iránt. Bízunk abban, hogy a kínai kommunisták végül is leküzdik a kommunizmustól ideyen törekvéseket, és hely­reáll egységünk a marxizmus —leninizmus alapján, a Kí­nai Népköztársaság a szocia­lista forradalom útján halad tovább. 20£l-MAGrAftOftiZ/CCsütörtók- l967- íebruár 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom