Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

(GST-fflésszaEtl Moszkvában Kedden Moszkvában meg nyílt a Kölcsönös Gazdasági egítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 28. ülésszaka Az ülésszakon jelen van a ÍGST nyolc tagországának ;üldöttsége a miniszterel­• íök-helyettesek vezetésével. Az elnöki tisztet D. Gombo­sav mongol küldött tölti be. A KGST végrehajtó bi­ottsága egy évben kétszer ilésezik. A mostani ülés­szak péntekig tart. (MTI) Ötéves a Barátság-vezeték Ma öt esztendeje, hogy megkezdte működését a Ba­rátság kőolajvezeték, a szo­cialista országok eddigi leg­nagyobb közös vállalkozása, amely a Szovjetunióból Ma­gyarországra, az NDK-ba, Lengyelországba és Csehszlo­vákiába szállít olajat. Fenn­állása óta mintegy 60 millió tonna kőolaj áramlott több ezer kilométeren át a külön­böző országok finomítóiba, feldolgozóiba. A Barátság kőolajvezeték a szocialista országok gazda­sági együttműködésének eredménye és jelképe. Ez az együttműködés egyre inkább átterjed más gazdasági szek­torokra is. Egyre több az olyan „vegyes vállalat", me­lyet két vagy több szocialista ország hoz létre. Megkötöt­ték már például azt a cseh­szlovák—szovjet megállapo­dást, amelynek értelmében Csehszlovákia együttmú­dik a Szovjetunióval a nyu­gat-szibériai szovjet kőolaj­kincs feltárásában. A megál lapodás értelmében Cseh­szlovákia, amely eddig pusz­tán vevő volt a szovjet kő­olajra, most anyagi érdekelt­séget vállal a nyugat-szibé­riai kőolaj kitermelésében. Mi történt három kilométerre J a Széchenyi tértől • Valóban Szeged pereme a Szőregi út és a vasúti töl­rés közötti település. A Széchenyi tértől bő három kilométer után érjük el el­te házait, de az utolsók még álométernyire vannak. Óhajból valóság Sok minden történt itt. a valamikori nevén Bobolics­elepen, ahol több, mint fél­:zren élnek. Ami nem is jlyan régen még csak óhaj 'olt, ma valóság. A kerü ­eti tanács anyagi erejéhez nérten a településsel fe tö­ődött. Ezért hivatali szobá­ról hivatali szobára járt az államhatalom itteni képvise­ője. e terület tanácstagja: Juhász Imre. Nem csügge­lő. fáradhatatlan munkás­ember, a hangszergyár dol­gozója. Immár nyolc eszten­deje képviselte a lakossá­got a tanácsban, s most új­•a bizalmat szavaztak szá­mára a tanácstagi jelölő gyűlésen. Juhász Imre 42 éves. Ti­:enhét esztendeje él az Olt utca 3. számú házban, öró­ne, gondja egy az itt lakó­kéval. Bárkányi Mihály ryugdíjas kőműves találóan mondta róla: — Imre nemcsak beszél, kér, hanem maga is cselek­szik. Itt dolgozott velünk gyütt műszakja után azért, hogy legyen járda, villany víz... Juhász Imre szerénven :~zól közéleti munkálkodásá­ról: — Amit itt, a város pere­mén elértünk, az a közös munka eredménye, mert se­ritett a lakosság, s a váro­si tanácstag, Engi József. Én a kötelességem teljesitct­tem. A villanynak, járdának, víznek itt külön története van. Juhász Imre újra és újra felkereste az I. kell­eti tanács szakigazgatási szervét, hogy elintézze: ne kelljen bokáig sarat tapos­niok, koromsötétben botoi ­kálniok az embereknek. A tanácsülésen is megoldást sürgetett. Utána hivatalo­san választ kapott: az anya­gi lehetőségből nem futja a kért dolgokra. Ez valóban igaz volt, ezért hát össze­dugták a fejüket: a tanács­tag, a választói és a szak­igazgatási szerv képviselői. Végül találtak megoldást. n munJíahely becsületéről (Somocytné felv.) Juhász Imre munkahelyén új hangszer összeszerelését el­lenőrzi sadalmi munkával kiássuk az árkot, be is temetjük:. A jó ügyet lamogatta a lakosság. Igaz, volt olyan ember, aki kicsit húzódo­zott, morgolódott kezdetben, hogy a vízért társadalmi munkáját kérik. De aztán, amikor látta a nagy neki­buzdulást és azt, hogy a ta­nácstag is dolgozik, már jött az újabb hívó szóra. Az idős és beteges emberek helyett — az összefogás és huma­nitás szép megnyilvánulása­ként — a többiek végezték a munkát. Segítettek az Ifjú Gárda nevelőotthon lakói is. Csakhamar buzogni kez­dett a víz a gerincvezeték kifolyóin át. Ma már nincs vízhiány. Mivel pedig itt a gerincvezeték, a település több házába az ott lakók sa­ját költségükön tovább ve­zettették a csövet. Ami hiányzik Az ismételt bizalmat ka­pott Juhász Imre számára most újabb, a lakosságtól kapott ügy intézése vár. A településhez legközelebbi bolt ugvanis az odesszai ÁBC-áruház. — Áldatlan helyzet ez — mondja Juhász Imre — Tessék elképzelni, hogy ke­nyeret, tejet, vagy lisztet sem vehetünk itt, mert nincs bolt. Nem kérünk persze nagy üzletet, csak olyat, amiben az alapvető élelmi­szereket megvehetjük. Ügy hiszem, a boltnak jó fotgal­ma lenne. Jogos a kérés. Akár az élelmiszercikk kiskereske­delmi vállalatnak, akár a földművesszövetkezeinek — az itt lakók napi vásárlásai­nak megkönnyítéséért meg kell nyitnia a pavilont Az autóbusz itt megv 3' n Szőregi úton. A telep él van megálló. De amikor té­len, rossz időben várni kell az autóbuszra, nem jó a ?w. badban álldolgálni. Tár< dalmi munka -hozzáadásával várakozót szeretnének épiio­nl. „Megtesszük!" — Mi úgy tartjuk — mondja Juhász Imre —. hogy amit megtehetünk, azt tegyük meg mi. itt élő em­berek. A tanácsnak nagyon sok mindenre kell a pénz, érthető, hogy addig nyújtóz­kodhat, ameddig a takaró ér. Közösen szívesen „meg­nyújtjuk" mi, itt élők ez­után is a takarót, ha kell... A város peremén együtt dolgoznak hát, a lakosok ta­nácstagjukkal és viszont. Morvay Sándor Víz! Víz! A kerületi tanács építési csoportja adott téglát és a járdát, az utat a lakók tár­sadalmi munkával jórészt maguk csinálták. A célnak jól megfelel, ha nem is asz­falt. Gyakran elapadt a telepü­lés kútja. Juhász Imre ilyen­kor sietett a tanácsi hiva­talba, majd bekopogtatott a tűzoltókhoz, hogy segítsenek megtisztítani a kutat. Az­tán egy idő múlva előröl kezdődött a nyomasztó víz­hiány. A férfiak káromkod­tak, az asszonyok közül meg többen sírtak emiatt Tavaly már tarthatatlan­ná vált a helyzet. A kerü­leti tanács is segíteni akart Célszerű megoldásként a vízvezeték megvalósítását határozták el. — Megbeszélem a lakos­sággal — mondta Juhász Imre — és a esőnek tár­Korszerűsítik a dohányipart A Magyar Dohányipar Bu­dafoki úii központjában ked­den sajtótájékoztatón ismer­tették az önálló magyar do­hányipar 100 éves fennállá­sának történetét, a dohány­gyártás és fogyasztás alaku­lását. Balogh Ferenc vezér­igazgató elmondotta, hogy a cigarettát, szivart 1938-ig úgyszólván csak kézi munká­val állították elő. A későbbi nagyobbarányú gépesítés ré­vén a felszabadulás előtti 10 dohánygyár helyett ma már 4 is ki tudja elégíteni a nö­vekvő igényeket. A Debrece­ni Dohánygyárban az idén megkezdődik a régi, elavult gyártógépek cseréje, s a fi­nomabb cigaretták minősé­röge már kifogástalan lesz. A következő években a töb­bi dohánygyárat is úgy kor­szerűsítik. hogy mind a do­hányelőkészítésben, mind a gyártásban versenyre kel­hetnek bármelyik korszerű külföldi dohánygyárral. A magyar dohányipar az idén mintegy 20,5 milliárd cigarettát készít. A szivar­gyártás a régebbi 245 mil­lióról 41 millióra csökkent A burnótozás, a pipázás korszakában, 100 éve, 145 000 mázsa dohány fo­gyott, ma mindössze 7 500 mázsa. A jubileumot a dohány­ipar azzal szeretné megün­nepelni, hogy az igényeket minden cigarettafajtából ki­elégíti és új termékekkel gazdagítja a választékot. m* INDEN FONTOS KÉRDÉSRŐL tá­[yj jékoziatjuk a lakosságot; rádióban, televízióban, újságokban, és most a szóbeli tájékoztatásnak is igen nagy a kelete, hiszen országos méretű eszmecse­re folyik hazánkban. Természetes beszédtéma a gazdaság­irányítás reformjának bevezetése. Termé­szetes, hiszen 1968. január elsejével belép, és mert az egész felnőtt lakosságot így vagy úgy érinti az életbe lépést követő esztendőkben. Az is természetes, hogy minden ember először önmagára gon­dol; „Hogyan érint engem?". S ebben az egészen labilis latolgatásban gyakran sok bizonytalanságra utaló, sokszor valótlan­ságot tápláló érzés is megnyilatkozik. A gazdasági mechanizmus hatását ismertetik sokan, magyarázzák, és sajnos előfordul, hogy a tényleges elvektől eltérő „magya­rázatok" is publikumot kapnak. Nem csoda, ha találkozni azután az egysze­rű emberek körében belemagyarázással és még több „belehallással", amelynek nincsen sok köze a gazdaságirányítás re­formjának bevezetéséhez. Gyakori a munkaerő-probléma, a mttn­kahely stabilitását összetevő eszmefuttatás és persze a velejáró félreértés is. Külön aláfesti ezt az összefüggést, hogy ha­zánkban is — éppen úgy. mint a többi országokban, sőt földrészeken — az ener­giahordozók köre bővül, új energiahordo­zók lépnek a régi helyébe. A kis kalóriá­jú szén helyett olaj, gáz, atomreaktor stb. képezi a korszerű nagyhatású ener­giabázist. Ezáltal a szénbányászat tevé­kenysége csökken — s ez is világtenden­cia — és az itt foglalkoztatott munkaerő feleslegessé válik. A közelmúltban a tele­vízió is hírt adott erről, bemutatta, hogy az egyes szénmedencék aknáiból felsza­baduló munkaerőt hova és hogyan he­lyezik el. Helyet kapnak az olaj- és az ércbányászatban (Szegedre és környéké­re is telepítenek és települnek át szén­bányászok az olajmezőkre), s a különbö­ző nehézipari üzemekben megfelelő át­képzés után. Ennek a helyzetnek az ismertté vá­lása és a gazdasági élet irányításának új módjáról szóló ismertetések gyakran olyan összefüggést kapnak, hogy nálunk is fellép valamiféle munkanélküliség, eg­zisztenciális vagy létbizonytalanság. Erről a kérdésről azért kell szólni, mert a való­ság elemeitől távól álló nézetek ezek, és zavart okozhatnak. A közgazdasági tényezők rendszere na­gyobb szerepet kap az új gazdaságirá­nyításban, mint a korábbiban. Jobban megnézik, hogy a termelés mennyiben gazdaságos és hogyan lehet jobban elő­mozdítani a gazdaságossági tényezők ér­vényesülését. Voltaképpen ez az egyik alapvető mozgató rugója a gazdaság új irányítási rendszerének. Ez a helyzet ma­gával hozza a korábbi „mozdulatlanság" megszűnését. Vagyis a piac igényei­nek megfelelő és ehhez jobban alkalmaz­kodó, gyorsabb szériacseréket, gyárt­mánycseréket, piacképesebb és exportál­ható termékek bővülését. A gazdaságosságra való törekvés a dol­gozó embernek, a munkásnak is első­rendű érdeke. Jövedelme — fokozatosan — igazodik a vállalat, termelőegység gaz­daságosságához, jövedelmezőségéhez. A munkásnak és a műszakiaknak egyaránt anyagi érdeke lesz az is, hogy minél kor­szerűbb technikával, technológiával ál­lítsa elő termékeit, mert ezáltal olcsóbb és piacképesebb lesz. Ez a helyzet össze­függ a létszám-gazdálkodással ls. Előfor­dul, hogy az avult technika, a magasabb üzemi létszám, túltengő üzemi adminiszt­ráció annyira megdrágítja a terméket, hogy az magas áránál fogva sem a kül­ső piacon, sem a belső piacon nem lesz versenyképes. Változtatni kell, ha az élet- és versenyképességet biztosítani akarják. A Változtatás tökéletesebb tech­nikát. technológiát kíván. Esetleg alacso­nyabb üzemi létszámot. Feleslegessé vál­nak emberek az adott üzemben, vagy üzemrészben. Ez. előfordulhat, sőt egészen biztos, hogy előfordul. I LVEN ESETEKBEN a tőkés terme­lési renüben kiadják a felmondást és a tulajdonos részéről az ügy le­zárul. Mi azonban sok egyéb mellett ab­ban különbözünk a tőkés termelési viszo­nyoktól, hogy az adott területen felesle­gessé váló munkaerő foglalkoztatottságá­ról gondoskodunk. Az újrafoglalkoztatás rendszerét és módszerét kidolgozzák ille­tékes kormányzati és szakszervezeti szer­vek még ebben az évben. Nem lennénk őszinték, ha ezt a kérdést is például másként, esetleg félreérthetően fogalmaznánk. Hozzá kellett nyúlnunk a legstabilabb iparághoz, a szénbányászat­hoz — munkaerő tekintetében is —, mert ezt kívánták hazánk érdekei; a munkás­paraszt hatalom érdekei. S ezt kendőzet­lenül megmondtuk a nyilvánosság előtt is, de ugyanolyan határozottan megmond­tuk, hogy a szocialista állam, a munkás­hatalom gondoskodik az egyik helyen fel­szabaduló munkaerő célszerű foglalkozta­tásáról ott, ahol szükség van munkaerőre. Így történt és történik a szénbányászat esetében, s ahol munkaerő-átcsoportosí­tást kíván a termelés a jövőben, ott is így zajlik le. Mindkét folyamat hazánk, né­pünk gazdasági, életkörülményben gyara­podását szolgálja, kifejezi a munkáshata­lom életképességének erejét és mélységes emberi humanitását is. Azért érdemes beszélni ilyesmiről is, hogy eloszlassunk illúziókat és indokolat­lanul keletkezett félreértéseket Feléb­resszük a természetes érdeklődést, amely segít leküzdeni azt a hibás és káros fel­fogást hogy „ha én egyszer beléptem egy munkahelyre, az már az enyém, amíg élek, mindegy hogyan dolgozom ott. „Volt olyan időszak nálunk, amikor alig lehe­tett embert szolgálati, gazdasági érdek­ből más munkaterületen foglalkoztatni, hát még azt megmondani, hogy „te rossz munkaerő vagy, mert nem szereted a munkát". Ez az álhumánus felfogás ered­ményezte azt is, hogy a munkahelyeknek, a munkalehetőségeknek nem volt gyak­ran kellő megbecsülésük sem. Helyen­ként úgy tűnt néha, hogy a munka­vállaló tett szívességet azzal, hogy a szo­cialista társadalmi rendnél egyáltalán munkát vállalt Ezen a helyzeten persze már 1964-től kezdve fokozatosan változ­tattunk és a munka, a munkahely tiszte­lete fokozódott. De az a természetes a szocializmus viszonyai között, hogy a munkának, a munkahelynek megbecsülése összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a tőkés világban. Ott a munkanélküliség­től való félelemérzetből fakad a munka­hely becsülése. Nálunk pedig szocialista életünkben az ember tisztességéből, be­csületességéből, gyárához, vállalatéhoz, szövetkezetéhez való ragaszkodásból. Igen, a. munka és a munkahely, a törzsgárda becsülete — a fizikai és szellemi pályá­kon egyaránt — tovább javul a kővetkező években is. Erre nagy szükség van min­den termelőegységben, A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS új rend­szere jótékonyan hat a szakmai kvalitások növelésére is. Elsősorban az egyes termelési egységek (szellemi munkahelyekre is áll) vezetőinél. Jobb, ésszerűbb technikát, technológiát sürget az okos vezető, mert ez összefügg a pia­ci értékesítéssel is. Az olcsóbb, jobb, kor­szerűbb termékek eladása egyszerűbb, mint a drága, korszerűtlen gyártmányok értékesítése. Viszont a technikai, techno­lógiai fejlesztés megkívánja a szakkép­zettség gyarapítását az ipari, mezőgazda­sági szakmunkásgárdától is. Ami jó volt 1964-ben, az például már nem lesz jó 1970-ben, mert a termékkel szembeni külső és belső piaci igények megváltoz­nak. A megváltozott igényeknek más módon tud megfelelni a termelés. Hasonlóképpen új helyzetet teremt a gazdaságirányítás új módja a tudomány és a gyakorlat kapcsolatában is. Erőtel­jesebben jelentkezik a gyakorlat igénye, a tudományos kísérleteket gyorsabban kell a gyakorlat számára hozzáférhetővé és alkalmazhatóvá tenni. S minél kevesebb licencet kell megvásárolnunk — nagyon magas áron, valutáért! — annál éssze­rűbben és olcsóbban, gazdaságosabban boldogulunk. A tudományos élet kvali­fikálására éppen olyan méretekben hat — sürgető jelleggel is — az új irányítási rendszer, mint az ipar és mezőgazdaság gyakorló vezetőire és szakmunkásaira. A gazdaságirányítás bevezetésre kerülő új rendszere megújítja és magasabb fok­ra emeli, termelékenyebbé és gazdaságo­sabbá teszi iparunkat, mezőgazdaságun­kat — ez hazánk, népünk érdeke, De minden illúziókeltés kárt okoz. Nem lehet világmegváltóként üdvözölni a gaz­daságirányítás új rendszerét, amely egy csapásra Kánaánt teremt. Sok gonddal, erőfeszítéssel, előre nem látható akadá­lyok leküzdésével számolhatunk. Nem le­het úgy sem felfogni, hogy munkanélkü­liséget, létbizonytalanságot teremt, mert az egyszerűen nem igaz. A közgazdasági tényezők hatása erőteljesebbé válik, de a szocialista gazdasági és társadalmi viszo­nyok között, a munkáshatalom politikai érdekeitől nem függetlenül: a politikai hatalom érdekeinek alárendelten! Ezekről a kérdésekről nemcsak, hogy őszintén be­szélünk, hanem bárki szól ilyesmiről, az nagy felelősségérzettel tegye. Minden de­zinformáció politikai kárt okoz, zavart kelthet, vagy indokolatlan izgalmakat vált ki társadalmunk különböző rétegeinél. Er­re pedig nincs szüksége senkinek. C. I. Szerda. 1967. február 22. QtL-MHMI HI\sJR*AA<é 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom