Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-21 / 44. szám

Plakátokon teszik közzé a jelöltlistát A megyei jogú Szeged vá­rosi tanács mellett működő választási elnökség tegnap, hétfőn ülést tartott és érté­kelte a Szegeden — február 2 és 16 között — megtartott tanácstagjelölő gyűlések ta­pasztalatait. Miután a jelölő gyűléseken a lakosság által javasolt 87 városi tanácstag­jelöltet a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága sa­ját jelöltjeként elfogadta, őket a választókerületi bi­zottságok nyilvántartásba vették. A városi választási elnökség a tanácstag-jelölte­ket értesíti arról, hogy a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága jelöltségüket elfo­gadta és felveszi nevüket a szavazólaora. A tanácstagok névjegyzékét 1967. március 6-án falragaszokon teszik közzé. Szegedi értekezlete Az elműlt félév oktató­nevelő munkáját értékelte tegnap a Tömörkény Gimná­ziumban a szegedi iskolaigaz­gatók, szakfelügyelők és a városi tanács vb művelődés­ügyi osztálya dolgozóinak értekezlete. Bevezető referá­tumot Kovács József, a mű­velődésügyi osztály vezetője tartott. Körzeti kamarazenei hangverseny Március 31 és április 3 kö­zött rendezik meg Debrecen­ben a X. Országos Ifjúsági Kamarazenei Fesztivált, melynek körzeti selejtező hangversenyét vasárnap bo­nyolították le Szegeden, a Liszt Ferenc Zeneiskola kon­certtermében. Három megye — Bács, Békés és Csongrád — 14 zeneiskolájának mintegy 36 bemutatott produkciójá­ból jelölte ki a zsűri azt a 13 számot, mellyel a dél­alföldiek szerepelnek az or­szágos fesztiválon. A szege­diek közül a Stanics Andrea —Szekeres István duó, a Sán­ta Imre—Czutor Pál—Markó Júlia—Sebestyén István kvar­tett. Szelei Márta—Jóba Éva —Kiszin Júlia ének-zongora­együttese és a Rajta János— Nagy Klára szonátapár jutott tovább. A második vásárhelyi tárlat* Zentán Zentai tudósítónk jelenti: és Vásárhely határait. Hiszen A 750 éves Zenta kulturális a zentai festőtelep, amelynek élete vasárnap, február 19- tárlata a közelmúltban nyílt én, újabb mozzanattal gazda- meg Hódmezővásárhelyen, godott. Mer^ a hódmezővá- Jugoszláviában a festőtele­sárhelyi képzőművészek tár- pek úttörője volt — elsőnek latának megnyitója nemcsak alakult meg — és tizenöt Zentán, hanem Vajdaság- éves alkotómunkájával méltó szerte jelentős kultúresemény. elismerést érdemelt ki. Más­A megnyitón részt vett a részt a Magyar Képzőművé­vásárhelyi művésztelep kül- szek Szövetsége Dél-magyar­döttsége: Almási Gyula Bé- országi Területi Szervezete la, Samu Katalin, Lelkes rendezésében most bemuta­István, Németh József, Füs- tott tárlatunk a két ország tös Zoltán, Végvári Gyula, közötti kulturális kapcsolatot Fodor József és Fekete Já- fémjelzi. nos. A megnyitón több mint A tájszeretetre, a huma­száz zentai és vidéki társa- nizmusra, az őszinteségre, a dalmi, kultúrmunkás és mű- tisztaságra és egyszerűségre vészbarát jelent meg. Közöt- épülő vásárhelyi iskola alko­tük volt Márton Pál, a zen- tóinak munkái, amelyeknek tai szkupstina elnöke, Szává előterében mindig ott van a Mrkobrád alelnök, Tripolsz- természet és az ember, a ky Géza, a zentai művészte- zentai művészbarátok és a lep vezetője, Szekeres László, mindennapi emberek életé­a suboticai múzeum igazga- ben is újat, művészi élményt tója, Duránci Béla művészet- jelent. A kiállítás anyaga, történész, Acs József, Petrik annak mondanivalója, stílusa Pál, Guelmino Valéria és Be- és a színek harmóniája nes József hazai festőművé- ugyanis sokban eltér a zen­szek. tai művésztelep képzőművé­A vendégek és a vendég- szeinek alkotásaitól, amelyek látók régi jó ismerősként üd- magukban hordják a külön­vözölték egymást, hiszen a böző európai irányzatok ha­tartós és mélyen emberi ba- tását. Egyszóval: az alföldi rátságot nem az évek, hanem festészet legújabb gyöngy­az alkotások azonos lelkülete szemei, amelyeket most Zen­adja. Hódmezővásárhely és tán láthatunk, felfrissülést Zenta közötti kapcsolat mind- jelent össze néhány éve, hogy létre- Hogy a hódmezővásárhelyi jött, de ez a rövid idő is elég képzőművészet iránt milyen volt ahhoz, hogy az Alföld e nagy az érdeklődés, ml sem két városát tartós barátság- bizonyítja jobban mint az, gal fűzze össze. hogy tavaly az első vásárhe­És a két város közötti ba- lyi tárlatot 6400-an tekintet­rátság elmélyülését őszinte ték meg, az idei tárlatnak örömmel üdvözöljük! pedig vasárnap 520 látogató­A vendégeket Erdélyi Ist- ja volt. Tót Lajosnak, a zen­ván, a Közművelődési Kö- tai bútorgyár dolgozójának zösség elnöke köszöntötte, szavaival élve: majd Almási Gyula Béla fes- — Bármelyik alkotást szí­tőművész megnyitotta a ki- vesen mondanám magamé­állítást. Beszédében a követ- nak ... kezőket mondotta: És azt hiszem, ez a néhány flgy érzem, hogy a két keresetlen szó mindennél város közötti kulturális kap- többet mond. csolat ma már túlnőtte Zenta Keresztényi József III. Richárd Shakespeare-bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban a „Modern népvándorlás az E—5-ösön A Hegyeshalom—Győr—Tata—Tatabánya—Kecskemét— Szeged—Röszke közötti E—5-ös út már most a „modern népvándorlás" — a turizmus — fontos útvonala és még in­kább az lesz a jövőben. A statisztikai adatok szerint a múlt évben 1 422 000 „tranzit turista" utazott át hazánkon, jórészt az említett útvonalon. Az IS—5-ös út korszerűsítése Budapest—Tatabánya között már korábban elkészült. Az idén már jó úton közlekedhetnek vendégeink Tatabánya és Tata között is. Az idén és a jövő évben átépítik a Tata —országhatár közötti szakaszt. Budapest—Kiskunfélegyháza között az idén szélesítik, korszerűsítik az E—5-öst, a to­vábbi szakaszokat a következő években újítják fel. jyfintha egy idill kezdőd­•L"A ne. Az első szavak, amelyek a színpadon el­hangzanak, napfényes nyár­ról, fegyvernyugvásról, bé­kességről, fuvolaszóról, szép, vidám nőkről beszélnek. De nem idill kezdődik. A fér­fi, aki ezekkel a jóízű sza­vakkal festi a békét, a har­cok után végre beköszöntött nyugalmat, ijesztően torz; sötét árnyékot vet a világos szavakra. Arca vad, sánti­kálva jár, púpos, ruhája, akárcsak — mint később ki­derül — a lelke, koromfe­kete. Szöges ellentéte mind­annak, amit első szavaival mond. Maga a békétlenség, a zaklatott nyugtalanság. Az idill nem tart tovább egy pillanatnál. Tragédia kezdő­dik. A világirodalom egyik leghatalmasabb, legnagyobb tragédiája, Shakespeare III. Richárd ja. A torz, fekete férfi: III. Richárd. Illetve még nem az, nem király. A dráma kezdetén még csak Gloster herceg. De király akar lenni. Méghoz­zá minden áron. Tudja, hogy ez mit jelent: emberek, test­vérek, férfiak, nők, gyere­kek életét. A tragédia azt mondja el, hogyan valósítja meg a herceg, még ilyen rettenetes áron is, hogy III. Richárd legyen. Aztán azt is elmondja, hogyan omlik össze ez a hazugságból és erőszakból összetákolt trón, s vele eevütt a király. A dráma főalakja az ember­fölötti méretű kegyetlenség és képmutatás, a feudális zsarnokság képviselője. Shakespeare vele és a ha­talomnak ezzel a típusával számol le, és egy másféle hatalom, saját korának ha­ladó állameszméje mellett tesz hitet A dráma — konkrét anya­gát tekintve — történelmi. De tiszta és igaz költészet, s túlmutat konkrét anyagán. Amit mond, általánosan, el­vileg ls igaz. A mai néző ezért nem is úgy tekinti ezt a drámát, mint valami hű­vös beszámolót az angol tör­ténelem egy adott korszaká­ról, a XV. század közepé­ről, hanem mint mindenfé­le rémuralom, zsarnok és zsarnokság szenvedélyes le­leplezését, elitélését. A mai néző felismeri ebből a tra­gédiából, amit Shakespeare nyilvánvalóan nem tudha­tott és nem láthatott előre: hogy mennyi szál, mennyi rokonvonás kapcsolja ezt a régen elmúlt zsarnokságot a későbbi, akár korunkbeli rémuralmakhoz. A III. Ri­chárd ezért nem szimpla történelmi tragédia, ma is élményt nyújtó dráma, iga­zi, élő színház. A cselekmény és a mon­danivaló a szereplők négy csoportjában koncentráló­dik: Richárdban, a képmu­tató, félelmetes zsarnokban, azután a főurakban, akik semmivel sem jobbak Ri­chárdnál, de mint egyénisé­gek jóval kisebbek nála, továbbá a szenvedő és át­kozódó asszonyokban, akik a zsarnokkal szemben állva ki merik mondani az igaz­ságot és végül Richmond­ban, aki a darab végén megváltja Angliát Richárd­tól. zj rendező Komor István határozottan és világo­san megvonta ezeknek a csoportoknak a határait. Az előadás főképpen azzal te­remtette meg a rémuralom, a tragédia levegőjét, hogy a megfelelő jegyek kieme­lésével karakterisztikusan jellemezte az egy csoportba tartozó szereplőket, módot találva természetesen az egyéniesítésre is. Richmond jellemzése azonban nem meggyőző. Ez a dramatur­giai értelemben túlságosan egvsíkú figura már a da­rabban is ideális ragyogás­ban jelenik meg. Az előadás ezt még tovább fokozza és Richmondot szinte a tün­dérmesék valószerűtlen vi­lágába helyezi, éles ellen­tétben az egész darab lég­körével, a többi szereplő reális jellemzésével. Ha az előadás túlzása ellenkező irányú, vagyis ha a rende­ző Richmondot a darabnál reálisabbá teszi, a produk­ció nyilván egységesebbé, tö­mörebbé vált volna. Egyébként az említett vi­lágosság, ha tetszik, közért­hetőség, egyik legrokonszen­vesebb vonása az előadás­nak. A dráma, ha emberi tartalmait tekintve nem is, történeti szempontból bo­nyolult, szövevényes; ne­héz eligazodni például a szereplők családi, rokoni vi­szonyai között. Az előadás azonban ebben világos és nyilvánvaló, talán csak An­na megkérésének egyébként izgalmas jelentét kivéve. Itt persze a darab sem egyértelmű. Mindenesetre zavart okoz, ha azt hisz­tával igyekezett éreztetni a figura lényegét: az eltorzult emberi nagyságot. Ez a IIII. Richárd valóban fejjel ma­gasodik kisszerű környezete fölé, s érezzük, hogy ami a színpadon történik, annak csakugyan ő az oka. Lehet­ne azonban ez az alakítás valamivel többszínűbb is, a színlelésben, a képmutatás­ban egy árnyalattal oldot­tabb, lazább. Még erőtelje­sebben kellett volna meg­mutatnia III. Richárd jelle­mének fokozatos felbomlá­sát is, azt a növekvő nyug­talanságot, amely a trónra lépő királyt elfogja. Nem hiányzik ez a motívum Pa­gonyi játékából, de mintha a szükségesnél erőtlenebb, hangsúlytalanabb lenne. A király népes környe­zetét bemutató alakítá­sok közül kiemelkedik Sza­bó Kálmán lendületes Buc­kinghamje. A mindenre kész, kielégíthetetlenül pénz­sóvár és hatalomvágyó, energikus, de egy pillanat­ban megtorpanó főrend szemléletes rajzát adja ez a színvonalas alakítás. Ha­sonlóan karakterisztikus Ki­tay Endre Hastingse. Nagy értéke, hogy kerül minden egysíkúságot, sematizmust, s az alakot több színből, el­lentétek egységbe fogósával építi fel. Katona András a jóságos, szelíd Stanley sze­repében szintén kifejezőt al­kotott és sikerült színészi munka Horesnyi László Cla­rence alakítása is. Kiss Gá­bor Ratcliff viszonylag rö­vid szerepében kitűnően jel­lemzi a velejéig romlott embert. A külön szint je­lentő két gyilkos alakját Kovács János és Király Le­vente izgalmasan formálta meg, jól tolmácsolva azt a meglepő modern atmoszfé­rájú „pokoli komikumot", ami ebben a minden derű nélküli drámában e két fi­gura lényege. Richmondot — kissé érzelmesen és ideali­zálva, egyszerűsítve — Bor­dás Dezső mutatta be. Kiemelkedő értékű alakí­tást nyújtott az átkozódó­gyűlölködő Margit királynő szerepében Simon Erika, sú­lyos, tömör figurát formál­va. Miklós Klára az idős ... . _ „ ., . ., ,, York hercegné szerepében szuk, hogy Henrik temetései S7intén drámai erejű a]akí_ látjuk. Arról van szó eb­ben a jelenetben, hogy a már régen eltemetett holt­testet most egy másik sír­helyre szállítják. Ezért kí­séri egyedül Anna a kopor­sót. A tragédia címszerepét Pagonyi Nándor játszotta. Hatalmas, félelmetes III. Richárdot állított színpadra, játékának minden mozzana­A károsultak mi vagyunk ,Az igazgató elvtárs^ engedélyével..w elfogadták és úgy tekintették, mintha az a kész­letben lenne." Egész „kölcsön-dosszié" volt ennél a ktsz-nél! Ha a bíróság erkölcsi Ítéleteket is hozna, s nemcsak javító-nevelő munkában, hónapokban és években beszélne egy-egy ügy végén, az el­marasztaltak listája bizonyára hosszabbra sike­redne. „A raktáros tavaly már az igazgató elvtárs engedélyével adott nekem kölcsön az építkezés­hez szerszámokat: pallót, bakot, habarcskeveröt, talicskát, cserpákot" — így mondta Tóth Imre. Pedig ő nem is annál a vállalatnál dolgozott Ez pedig úgy történt — ha hinni lehet a vádlot­taknak —, hogy maga az igazgató, illetve a mun­kahely vezetője mondta: „Nézze, maga nem az én dolgozóm, magának semmit nem adhatok ... de ha a raktárosom kéri..." Persze, hogy ő kér­te, hiszen ez mibe se került, csak szavakba. S azután anyagot is „kért" — már önállóan és önmagától. Pedig van valamiféle írott szabálya Is ennek a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűn­ügyekben gyakran visszatérő fogalomnak: köl­csönzés. Körülbelül igy lehetne összefoglalni, a hivatalos fogalmazás nehéz és kimért stílusá­ban. „Magánosoknak sem eladás, sem kölcsönzés nem engedélyezhető." Ezek a kölcsönzések ugyanis még akkor is gyanúra adhatnak okot, ha nem magánosok részesülnek bennük. Elég könnyű egy-egy kölcsöneiismervényt produkálni, ami leltárnál, ellenőrzéskor megteheti a hatá­sát Olykor még egyszerűbb eszközök is bevál­nak. Kovács Kálmán, a Szegedi Építőipari Ktsz volt raktárvezetőjének válasza ad erre bizony­ságot Mikor azt kérdezte tőle a nyomozó tiszt, hogy miként tudta leplezni az anyaghiányokat, ezt a feleletet adta: „A leltározás során a bizott­ság tagjainak — mégpedig annak, aki azt az kének megtérítése mellett, munkaidő után saját építő anyagnemet leltározta — megmutattam az szükségletére disznópörkölót, olajkályhát stb. elfekvő dokumentációt. A bizottság tagjai ezt (egyiken ez, másikon az) készítsen." Hát már ezt sem szabad? — szólhatna közbe indulatosan száz meg száz becsületes munkás. S hogy mit szabad és mit nem, azt jobban tud­ják ók meg a vezetőik. Magam is biztos va­gyok benne, hogy az igazgató jóhiszeműen és jóindulatúan járt el. De arról nem tudna lebe­szélni senki, hogy az ilyen papírok és a társa­dalmi tulajdon megkárosítása között szigorú Ezt úgy is hívták. Cserépről, tégláról, több min- összefüggés lehet! denről volt benne elismervény. Így „tudták meg" Lehet? Von is. Erre már akkor rájöttek, ami­például a Szegedi Haladás Tsz vezetői, hogy ők^kor bizonyos tűzoltófclszereléseket találtak az úgymond kölcsönöztek tizenötezer darab téglát, aknákba és csatornákba hajigálva, melyeknek Még a bélyegzőjük is rákerült az elismervény- csak eSV hiányosságuk volt: egy kis csap- és re. A „fejlődésnek" egy következő állomása, szeleprendszer, amelyet éppen olaj, vagy ben­amikor a munkahely vezető beosztottja iparsze- zlnf,Jtésű disznoporzsölőkbe, olajkályhákba te­rű magárumunkájához, kontár vállalkozáshoz ad rejtett az isten! El- s kivándoroltak az üzem­kölcsön építőanyagot! Ezt már papírral igazolni bob kis papírok fedezete mögött. Köteles egy sem lehet Ha jön az ellenőrzés — az anyag P°Ftás tVdni'. hpgy mit lehet hulladékból elké tást nyújtott Barta Mória, mint Erzsébet királynő súly­talan, erőtlen, Bókay Mária Lady Anna alakjában egy­síkú. színtelen volt ITitűnt a kisebb szere­IV pek ' alakítói közül Mentes József, Gémesi Im­re. Két tehetséges gyermek­szereplőt ismertünk meg Bárány Ilona és Acs Attila játékával. A súlyos, tömör, a tragé­dia hangulatának megfelelő díszleteket Székely László tervezte. Talán csak az volt zavaró bennünk, hogy túlsá­gosan elvontak: szinte nincs is olyan elemük, ami konk­rétan és félreérthetetlenül utalna egy-egy helvszínre. A korhű jelmezek Gyarmathy Ágnes munkái. ÖKRÖS LASZLÖ nem hiányzik. Kigazdálkodjál®. Az alcímbe azonban nemcsak ezért írtam be azt a félmondatot, hogy „az igazgató elvtárs en­gedélyével". Engedéllyel készültek „műszak után és saját anyagból" a már emlegetett vaskapuk és ablakszerkezetek is. Az úgy ment, hogy: „Ha idegen anyagot vittem be, arról a portás bizony­latot adott, de olyan is előfordult, hogy nem adott" — idézhetek egy lakatost No és akkor otthagyta a bevitt anyagot? Nem. Mert olyan is előfordult, hogy a portás nem kért bizoonyla­szíteni és rr.it nem? S azokért a kis szerkeze­tekért egész berendezéseket dobtak süllyesztő­be. Más nem kellett belőlük, de azok nélkül használhatatlanok — vesszen hát, ami nem kell! És a többi anyag vajon mindig és mind a hulladékból került ki? Aligha lehetne egv laka­tost olyan szigorúan ellenőrizni, hogy félre ne tudjon magának tenni abból az anyagból, ami­vel a munka nyolc órájában dolgozott! Aligha lehetne úgy kicenlizni — különösen ahol javí­tással foglalkoznak — lemezt, szögecset, hegesz­A Szatymazl Földműves­szövetkezet szakképzett Itls vendéglő­vese tőt keres. Jelentkezni szemé­lyesen az fmsz Irodában. Friss sült hal íjra mindennap kaphatö a Marx téren. tot! Egy friss ügy pedig még szemléletesebben fárasztó 6nt és,.e8y.f»ft' ,hogy abbó1 beszél A Hódmezővásárhelyi Gépjavító Vállalat £rtálya stb 3 P ° ^ UZemanyag" igazgatója feljelentést tett egy dolgozójuk ellen. Ennek az embrnek a lakásán egy kisebb üzem szükségleteihez elegendő szerszámot és anyagot Lehet, hogy megorrolnának emberek igazga­tókra, ha nem adnának ilyen engedélyeket, bár találtak. A munkahelyéről hordta el valameny- én ismerek olyanokét, akik nem adnak, mégis nyit. A bírósági iratok között pedig található jól megvannak a dolgozókkal. Nem hallottam még arról, hogy a Szegedi Szalámigyár dolgozó! az üzemben vágnák le a saját disznójukat. egynéhány igazgatói engedély is — ugyanazzal az aláírással és bélyegzővel, mint amelyik a fel­jelentésen áll. Szövegük pedig ilyesféle: Engedé- Olyan hírt sem hozott még senki, hogy a Vá­lyezem X. Y. dolgozónknak, hogy a vállalat mű- sárhelyi Kötöttárugyár munkásnői hulladék helyében, hulladék anyagból, az anyag ellenérté- anyagból pulóvert kötnének maguknak. Inkább egy-két ember duzzogjon, mint a köz­vélemény 1 SZ. SIMON ISTVÁN Finommechanikai műszerészeket átképzésre és benzinmosót keres felvételre Irodagéptechnlka Vállalat Üzemegysége, AtUla u. 9. X Szerda. 1967. február 21. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom