Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-21 / 44. szám

Hz NDK nagykövelének búcsúfogadása Wilhelm Meissner, az NDK budapesti nagykövete, a diplomáciai testület do­yenje hétfőn búcsúfogadást eiott abból az alkalomból, hogy végleg távozik Ma­gyarországról. A fogadáson megjelent Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Csanádi György közlekedés- és pos­taügvi miniszter, Péter Já­nos külügyminiszter, Beresz­tóczy Miklós, az országgyű­lés alelnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Sar­lós István, a Fővárosi Ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, Harmati Sán­dor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra, továbbá politikai, gazda­sági és kulturális életünk több más ismert személyi­sége. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja. (MTI) „Egyiptomi sötétség" Budapesten Tizenhárommillió — borítékon kívül Szakszervezeti választás a Ruhagyárban Hétfőn a kora délutáni órákban sűrű sötétség bo­rult a fővárosra: csaknem mindenütt égtek az utcai lámpák, sokhelyütt az autó­buszok és a villamosok is teljes világítással közleked­tek. A szokatlanul erős, szinte „egyiptomi sötétség" okairól dr. Tóth Pál, a Meteoroló­giai Intézet tudományos ku­tatója adott tájékoztatást. Közölte, hogy ezúttal há­romszoros „függöny" alá ke­rült Budapest A legalsó, mintegy 300 méter vastag rétegben a városi füst és ko­rom gyűlt össze,, fölötte kö­rülbelül 400-500 méter ma­gasságban déli áramlással a csepeli gyárkémények fellö­velt füstje terült szét, mind­ezek tetejében pedig a négy­öt kilométer magasságig ter­jedő vastag felhőzet akadá­lyozta a napsugárzás érvé­nyesülését Az előrejelzés szerint a két alsó „függönyréteg" ma reg­gelre eltűnik és kedden már nem tér vissza. Vezetőséget választó kül­döttgyűlést tartottak vasár­nap a Szegedi Ruhagyár szervezett munkásainak kép­viselői. A mintegy kétezer szakszervezeti tagot 180 kül­dött képviselte az üzemi szak­szervezeti tanács tagjainak megválasztása alkalmával. A küldöttértekezleten részt vett és felszólalt Varga József elv­társ, a SZOT elnökségének tagja, a Ruhaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, valamint az MSZMP Csong­rád megyei bizottságának képviseletében megjelent Szabó Sándor, a megyei párt­bizottság tagja, a gyár fő­mérnöke is. A szakszervezeti bizottság kétéves munkájáról szóló be­számolót Mari Sándorné, az szb titkára terjesztette elő. A beszámoló elsősorban a szak­szervezeti alapszervek tevé­kenységével, a szakszervezeti munka lényeges kérdéseivel, a dolgozókat legjobban ér­deklő problémákkal foglal­kozott. Beszédes számokat is ta­lálhattunk az szb beszámoló­jában. Kiderült többek kö­zött, hogy a ruhagyári mun­kások két esztendő alatt több mint 13 millió forintot kaptak béren felül szakszer­vezeti és állami juttatásként. Érdemes néhányat e juttatá­sok közül pontosan megem­líteni: anyasági és szülési se­gély címén 129 ezer forin­tot, vállalati és szakszerve­zeti segélyként 274 ezer, csa­ládi pótlékra 658 ezer, ter­hességi és gyermekágyi se­gély címén 916 ezer, táppénz­re 2 millió 800 ezer, üdülés­hez való hozzájárulásképpen 355 ezer, étkezési hozzájáru­lás címén 2 millió, termé­szetbeni juttatásképpen négy­millió, jutalmazás címén pe­dig 700 ezer forintot kaptak az elmúlt két év során a gyár dolgozói. Nyereségrészesedést a múlt évben is fizettek a Ruha­gyárban, s a múlt évi kiváló munka eredményeképpen most is lesz nyereségrészese­dés, előreláthatóan 10—11 napi munkabérnek megfelelő összeg. A beszámolót nem várt élénkségű vita követte, amelynek során huszonötén kértek szót A küldöttértekezlet megvá­lasztotta a 47 tagú üzemi szakszervezeti tanácsot, amelynek soraiba 26 nő és 21 férfi került. Az SZMT küldöttértekezletére 3 kül­döttet a Ruhaipari Dolgozók Szakszervezetének soron kö­vetkező kongresszusára pedig 14 küldöttet választottak. Ugyancsak megválasztották a társadalmi bíróság és a társadalombiztosítási bizott­ság tagjait is. Az új üzemi szakszervezeti tanács az ér­tekezlet után megtartotta el­ső ülését, és soraiból megvá­lasztotta a 11 tagú szakszer­vezeti bizottságot, amelynek elnöke Jászhegyi István, tit­kára pedig újból Márt Sán­dorné lett. Az üzemi szak­szervezeti tanács ez alkalom­mal megválasztotta a válla­lati szakszervezeti tanácsba delegált 17 tagját is. Ki a legjobb szakmunkás? A szakember is csak elis- lesznek a budapesti döntőn, meréssel szólhat az újszege- Az ácsok között Hirka Já­di KISZ-lakásépítkezés egyik nos és Tőzsér József lett az „minőségi" szobájáról. A „C" épület II. emelet 3-as szá­mú lakásában szinte tükör­simák a falak — anak elle­nére, hogy itt komoly „csa­ta" dúlt: a szakma kiváló első, tudásukat szintén már­ciusban, Debrecenben mé­rik össze az ország többi ácsipari tanulójával. A Szakma kiváló tanulója verseny — melyet a Csong­tanulója verseny kőműves r4d megyei KISZ bizottság szakma döntője. A vakolást és a szegedi MUM 624. szá­legjobbanFlatsz Károly és mú ipari szakmunkásképző Mihály János végezte el. ök intézet rendezett - 22-én kerültek a március 16-án Hódmezővásárhelyen a férfi­Debrecenben lebonyólítandó szabó tanulók versenyével országos döntőbe. fejeződik be. összesen 16 Az autószerelésben Pata- szakmában 350-en mérték ki Bálint és Ambrus Zoltán össze ügyességüket gyakor­Mindig készen a szocializmus védelmére A szegedi munkásőrség jubileumi ünnepe bizonyult Csongrád a megye képviselői A sérült bútor és a vevő . lati ismereteiket. A legjob­legjobbnak, bak _ a megyei döntő után — március végén és április elején megtartandó orszá­gos döntőkön vesznek részt. Akik itt is jól szerepelnek, és elérik a megfelelő szin­tet, külön vizsga nélkül kap­nak szakmunkás bizonyít­Az utóbbi időben egyre több kerül forgalomba. Nem kevés az olyan fajtája, ame­lyik „hiánycikk"-nek szá­mít. E tulajdonsága miatt sokan a vásárláskor elmu­lasztják megvizsgálni: meg­felel-e a bútor a minősági előírásoknak? Mindenekelőtt tudni kell, hogy azonos elnevezésű (fazonú, cikkszámú stb.) egyedi bú­tor vagy garnitúra is le­het más-más fogyasztói árú. Az eltérő árat a különböző minőségű bútorhuzat okoz­za. Elég megemlíteni pél­dául, hogy a „Borsod" elne­vezésű bútorhuzat méteren­kénti ára 87,20 forint, Eping­lé pedig 200 forintos is van. Érthető azért, ha egy-egy garnitúra ára között 600— 700 forint a különbség a fel­használt más-más bútorhu­zat minősége miatt. Ismeretes, hogy a bútorok jelentős része nemcsak hasz­nálati cikk, hanem dísztárgy is. Nem közömbös ezért, hogy a bútoron vannak-e külsérelmi nyomok. Sajnos, a szállítás közbeni sérülések igen gyakoriak. Közismert az is, hogy a bú­torboltok a tároláshoz szük­séges raktártérrel nem ren­delkeznek, s így a beérke­zett bútorokat igyekeznek mielőbb értékesíteni. Az ér­tékesítés azt megelőzően is megtörténhet, hogy a mi­nőségvizsgálaton a bútor át­esett volna. Ilyenkor a jó­hiszemű vevő csak otthon látja, hogy sérült bútort vá­sárolt. Az ilyen helyzet az­után nemegyszer végtelenbe nyúló vitákat eredményez. Ennek megelőzése érdeke­ben ajánljuk, hogy a bútorokat csak aztán ve­gyük meg, miután meg­győződtünk arról, hogy a bútor nem sérült. A bolt ugyanis hibátlan árut tartozik kiszolgálni. Ezt a kötelességét még az sem menti, hogy a bútorok javí­tása jótállással történik. For­dult már elő ugyanis olyan sérülés, amely a bútortörök­re megfosztotta attól, hogy dísztárgy is legyen. Az eset­ben, ha a bolt a sérülés is­meretében ajánlja fel a bú­tort eladásra, a vevő a sé­rülés mértékével arányos ár­engedményt kérhet, hiszen sérült, vagy hiányos bú­tort eredeti áron kiszol­gálni tilos. Jól teszik a vevők, ha a bútorvásárlás előtt megte­kintik a boltban található árjegyzékeket, prospektuso­kat, amiket a bolti dolgo­zók készséggel bocsátanak rendelkezésre. F. F. ványt Ezer szovjet turista A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jubileumi évében több szervezett tu­rista látogatás tesz hazánk és a Szovjetunió között. A kölcsönös turistacsere elő­segíti a népek barátságának elmélyítését. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság Csongrád megyei elnöksége az évforduló jegyében a Ha­zafias Népfront és a KISZ segítségét igénybevéve nagy gondot fordít a szovjetunió­beli utazások szervezésére. A megyéből előre látható­lag hatszázan utaznak a Szovjetunióba. Az MSZBT megyei elnöksége az év fo­lyamán ezer szovjet vendé­get vár Csongrád megyébe. Már eddig húsz szovjet cso­port érkezését jelezte a szovjet utazási iroda, az IN­TURISZT. A csoportok szá­mára üzemi látogatásokat és baráti találkozókat szervez­nek. Eddig 1967-ben 3 szovjet csoportot fogadott az MSZBT, s a héten újabb szovjet turistacsoportot vár. Vasárnap ünnepelte Szegeden a munkásőr­ség megalakulásának ti­zedik évfordulóját. A Szegedi Nemzeti Szín­ház nézőterén a Csong­rád megyei munkásőr­ség parancsnoki törzsé­nek és a szegedi Gera Sándor munkásőr-ala­kulatnak tagjai foglal­ták el, a vendégül hí­vott párt- és tömeg­szervezeti vezetők, a társ fegyveres testüle­tek, üzemek, intézmé­nyek képviselői. Az ün­nepség elnökségébea foglalt helyet Komó­csin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, valamint Csong­rád megye, Szeged vá­ros párt- és állami éle­tének több vezetője. A szegedi munkásőrzene­kar eljátszotta a Himnuszt, majd Mákos István elvtárs, megyei munkásőr parancs­nok megnyitó szavai után Győri Imre elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt­bizottság első titkára mon­dott ünnepi beszédet. Emlé­keztetett arra, hogy tíz esz­tendővel ezelőtt született meg hazánk legfiatalabb fegyveres testülete, a mun­kásőrség, amely nehéz poli­tikai és gazdasági körülmé­nyek között a párt hívó sza­vára jött létre. Megalakulá­sa forradalmi jelentőségű volt és nemcsak a fegyve­res ellenség megfélemlítésé­ben, visszaverésében, hanem a gyors konszolidációban is nagy szerepet játszott. — Tíz év távlatából hálá­val és elismeréssel gondo­lunk azokra — mondotta —, akik vállalták a harcot és a kockázatot, küzdöttek, dol­goztak és fegyverrel, szer­számmal járultak hozzá, hogy ma már a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodhatunk. A munkásőrség puszta lé­te biztonságot adott a be­csületes dolgozó emberek tömegeinek és elbátortalaní­totta, visszavonulásra kény­szerítette az ellenséges ele­meket, véglegesen megfoszt­va őket az újraszerveződés, a nyílt fellépés reményétől. A megvei pártbizottság el­ső titkára ünnepi beszédé­ben részletesen elemezte azokat a tényezőket is, amelyek az alapját jelentik a munkásőrség évtizedes eredményeinek. Elmondotta, hogy ennek sok összetevő­ie van, nem kevésbé szemé­lyes bátorságuk és elvhűsé­gük, de a legfőbb, hogy mindenkor az MSZMP poli­tikájának alapján álltak. A további sikereknek is az a forrása, hogy a IX. párt­kongresszus által megvilágí­tott úton járjon a munkás­őrség is, együtt a dolgozó néppel. Arra kérte a mun­kásőr elvtársakat, hogy ta­nulmányozzák továbbra is és jól értsék pártunk poli­tikáját. Legyenek tudatá­ban annak, hogy a párt minden törekvése a prole­tárállam, rendszerünk erő­sítésének irányába hat. Győri Imre elvtárs nagy figyelemmel kísért beszéde végén annak a meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy a munkásőrök esküvel fo­gadott kötelességüket ez­után is becsülettel teljesí­tik. Ehhez a Csongrád me­gyei pártbizottság nevében erőt és egészséget kívánt. Ezt követően Komócsin Zoltán elvtárs lépett a szó­noki emelvényre. Tolmá­csolta a Csongrád megyé­ben, Szegeden tevékenyke­dő munkásőröknek az MSZMP Központi Bizottsá­ga és személy szerint Ká­dár János elvtárs jókíván­ságait, forró kommunista üdvözletét, s mindannyiuk elismerését az elmúlt tíz évben tanúsított helytállá­sért. A továbbiakban ar­ról beszélt, hogy a munkás­őrség az elmúlt évtizedben bebizonyította hűségét a munkásosztály, a párt po­litikája iránt A kitüntetett munkás őrök egy csoportja — A munkásőrség ereje, jelentősége, egyebek között abban van — jelentette ki —, hogy testvéri egységben, kommunista fegyelemmel és lelkesedéssel működik együtt a proletárdiktatúra összes fegyveres testületeivel. Az elmúlt tíz év nagy társa­dalmi és sok tekintetben tör­ténelmi jelentőségű eredmé­nye, hogy a magyar nép­hadsereg, a határőrség, a rendőrség, a munkásőrség, és az egyéb államvédelmi szervezetek teljesen eggyé­forrtak. Egy test egy aka­rat, egy cél vezeti őket a szocializmus védelmében és érdekében. A marxizmus— leninnizmushoz való hűsé­gük mellett a jövőben is ez a megmásíthatatlan egység, a szoros testvéri együttmű­ködés lesz a munkásőrség sikereinek forrása. Rámutatott a továbbiak­ban arra, hogy a munkás­őrség jelentőségét tagjainak önkéntessége is megszabja és az a tény, hogy a szo­cializmust építő népből nőtt ki. Nagy taps követte szavait, amikor ezt mondot­ta: — Tudjuk: a munkásőrség mindig készen áll, hogy a szocializmus védelmében, ér­dekében ott küzdjön, t ahol erejére, tudására, tehetségé­re a legnagyobb szükség van. Ha kell az árvízvédel­mi gátakon áll, ha kell ak­kor a tűzből mentésnél, vagy a békés építőmunka területein, de ha kell, ak­kor fegyverrel a kézben vé­di a mi rendünket, a szo­cializmust, a proletárdikta­túrát, a proletár interna­cionalizmust. A munkásőrség jelenlegi helyzetéről és jövőjéről szólva arról beszélt Komó­csin Zoltán elvtárs, hogy most hazánkban nincsenek olyan kiélezett harci szaka­szok, mint a felszabadulás és az ellenforradalmat kö­vető néhány évben. Napja­inkban a Kommunisták har­cainak eredményeit látjuk kiteljesedni és ebben is sze­repe van munkásőrségünk ­nek. Az elkövetkező évek­ben is az a legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a magyar nép békés építő­munkájának nyugodt, biz­tonságos feltételeit. Végezetül a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom idei, fél évszázados jubi­leumára utalva ezzel fe­jezte be többszöri tapssal félbeszakított beszédét: — Mindig lelkesítsen bennünket az a tudat, hogy a magyar nép számára véd­jük és erősítjük a szocializ­mus építését. Lelkesítsen, hogy az a zászló, amely alatt harcolunk, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom, a nemzetközi munkás­mozgalom vörös zászlaja. Nem lehet olyan nehéz helyzetünk, amelyen ne tudnánk úr. a lenni, ha erős bennünk a tudat, hogy e zászló alatt menetelve, e zászlót követve rendíthetet­lenül megyünk előre az úton, amely az egész föld­kerekségre kiterjedően, a kommunizmus teljes és végleges győzelméhez vezet. Az ünnepi beszédek után Kelemen Sándor elvtárs, Szeged városi munkásőr­parancsnok felolvasta 153 munkásőr nevét akiket a Csongrád megvei parancs­noki törzsből és a szegediek közül a Munkásőrség Orszá­gos Parancsnoksága — a forradalmi munkás-paraszt kormány határozata alap­ján — tízéves szolgálatu­kért Szolgálati Érdemérem­mel tüntetett ki. A nevek elhangzásakor a színház né­zőterén sorban álltak fel a kitüntettek. Megható pilla­nat volt, amikor a közel­múltban tragikus hirtelen­séggel elhunyt Tóth Fehér Gyula munkásőr nevének említésére az ünnepség résztvevőinek mindegyike felállt. így adóztak az el­hunyt fegyvertárs emléké­nek, miközben Győri Imre elvtárs ifj. Tóth Fehér Gyula úttörőnek adta át édesapja kitüntetését. A kitüntetettek nevében Babinszki László elvtárs mondott köszönetet, majd az ünnepség az Internacio­nálé hangjaival ért véget. Kitüntetett munkásőrök találkozója A színházi ünnepség után a kitüntetett munkásörök tiszteletére a Hungária Szálló rózsaszín termében rendezeti találkozót a Munkásőrség Csongrád menyei és Szeged vá­rosi parancsnoksága. Ezen nyújtották át a kitüntetésekei Győri Imre és Mákos István, illetve Perjési László és Ke­lemen Sándor elvtársak. A munkásőrök társadalmi tevékenységét Perjési Lász­ló, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára po­hárköszöntőben méltatta. Az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet alakulatok nevében A. P. Pomnzan ezre­des köszöntötte a munkásőröket és egy harckocsi remekbe készült modelljét nyújtotta át emlékül a megyei parancs­nokságnak. KcUd, 1967. február 21, OLL-MaGI AAOMIAU 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom