Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

>TPTGfSTII JEVTUSENKO A framboián fa Pompázik fennen magasodva amott, a dombok hajlatán a legkubaibb kubai fa: a fenséges framboián. Égő bíbort öltött magára, mint élő vörös zászló, tiszta, ünnepélyesen néz a tájra ez a fa-kommunista. Költő, néked a hivatásod: gyümölcsöt másnak hozol, [s magad gyökereid a földbe ásod, hogy megvívd viharral [harcodat. Verseim, legyetek vörösek, fényetek ünnepélyes-tiszta, és mondják rám ifjak. [öregek: *Ez költő-kommunista." Ferencz Győző fordítása LELKES MIKLÓS Szemeid külön élnek... ezemetd külön élnek fogócskát játszanak a mind sűrűbb sötétet öleié fák alatt nemeid külön élnek piciny tündérsereg fényüknél emel vígan csöpp ezüstserleget kél nemed külön él most misztikus, ősi hit szórja rád nyughatatlan, boldog csillagait TARNAI LASZLO Tizenegykor bezárják a kaput Tizenegykor bezárják [a kapukat. Azután csak az álmos [neon fény szitál a esöndben. A házak, * fáradt utcakövek pihenni [térnek. Imbolygó árnyak táncra [perdülnek a sima úton és a házfalakon. A felhők mély álmot [teregetnek a város fölé. Álmodik az élet. Lehajtják lombkoronájukat [a fák, a füvek és a madarak is [elalszanak. Csak a csillagok virrasztanak [fölöttünk. /ara Ribnikar: A kis ördög Jara Ribnikar, a fiatal szerb novelláéi regényíró nemzetiek jeles kép\ iaeluje. Közvetlen hang, életteli levegő jellemzi — minden eddig megjelent müvét. Eddigi kilenc kttny\e ktizlil nem egyet fordítottak le angolra, németre, csehre, lengyelre. Ez a novellája a TI cimtí kisregény és novellák kötetéből való. Én a nyitott ajtó egyik sarkának dőlök. ó a másiknak. Az üdülő előtt. Kínos igv állnom. Amint beljebb húzódom, szótlanul követi mozdulatomat és velem szemközt helyezkedik el az ajtófélfa közepén: arccal, testtel, mellel, combbal felém, alig karnyújtásnyi távolságra tőlem. Feivihetném az emeletre; a hálószobák mind üresek. Nem gyújtanék villanyt; süt a hold. Kedvemre és végre! Hiszen tizennégy napja nézem őt nap mint nap: tudom, hogy guggol, hogy térdel a homokban, hogy fekszik a fekete íürdötrikóban. Kísért a kíváncsiság: milyen lehet igazában. Üszkál, merül, ott lubickol naponta körülöttem. ei-elkapja a talpamat, arcomba fröcsköl, beszór homokkal, melyet a tenger fenekéről markol fel. Fontoskodik a maga módján. Remek úszó. Stílusa mutatványszámba megy. Példaképpen használom őt. ha úszni tanítom délután a fiúkat. Ma reggel mélyre buktattam: lenyomtam a fejét, s miután teljes erőmből elrugaszkodtam a válláról, eltűnt a habokban. Percekig köröztem fölötte a tajtékzó vízen, a mélységet mérlegelve a meredek sziklás part mentén, mert hirtelen mélyül a tenger. Nem lenne könnyű kimentenem, ha netán kihagyna a lélegzete a mélyben. De úgy merült fel, mint egy angolna, megfenyegetett az öklével és kisiklott a partra. Üjra meg újra felkísért bennem a kíváncsiság: milyen lehet a bőre... S ez dühít. Nem messze innnen a mama az én társaságommal szórakozik a teremben. Nem kellene itt lennem. Még úgy tetszhet, mintha megbeszélt randevúm volna vele. És mégis — egy órát vártam itt tétlenül a csillagokig érő tücsökzenében. Ügy harsognak az apró kis hegedűsök, mintha a hajamban, a zsebeimben vonóznának. A teremből kiszüremlő zene egyáltalán nem zavarja őket. Ma szokatlanul buzgók; talán a holdfény izgatja úgy őket. Az én ötletem volt ez a táncmulatság. Én is rendeztem. Mert a tanárok unatkoztak. Elvégre azért pedagógusok. Itt vannak persze az üdültetett fiúk-lányok is. Táncolhat mindenki. Táncol is. Én meg — mióta itf álldogálok — azzal mentegetőzöm magamban, hogy nem bírtam tovább odabent a hőséget, az izzadtságtól áporodott levegőt. Kiszöktem még az imádó tekintet elől is. Táncoltam egvet-kettót az ideálommal; azt mondják ránk, hogy szép pár vagyunk; de azért kisurrantam. Nincs báttorsága utánam jönni. Nem fog keresni. Azt rebesgetik, hogy feleségül fogom venni. Más a helyzet az üdülő diáklányokkal. Ha egy tizennégyéves nem táncol, mert megveti a csörgést, nyugodtan elhagyhatja a termet., sétálhat egyet a holdas kertben. vagy egyszerűen felmehet és lefekhet. A mama nyilván azt hiszi, hogy a kislánya rég alszik már. Nem is sejti, hogy fél órája itt szemez velem az ajtóban ez a kis ördög. Kisért. Áll és hallgat. Nézi a csillagos eget. és hallgatja az éjszakát A komolysága — az támaszt félelmet a csontjaimban. Hogyan fejthetném meg? Hogyan deríthetném fel azt, hogy mit szólna, ha felvinném az üres hálóba .,. Én harmincöt múltam; s társaságom úgy véli, sőt remeli. hogy harminchat éves koromra megnősülök. Választpttam meghatóan ragaszkodik hozzám. Att mondják, rajongásig szeret. Az imént eltökéltem magamba, hogy nem szólalok meg, attól tartok. hogy megremegne a hangom. No, meg azért sem. hogy gyötörjem ezt a kis ördögöt. Ha ő kibírja szótlanul, miért ne bírnám ki én is?! Csak azért sem szólalok meg. Ha egyszer tizennégy napja sündörög körülöttem, s most kiszökött utánam ebbe a tanútlan éjszakába — mondja meg végül is, mit akar. Nem játszhat untalanul csak azért, mert pimaszul fiatal! Néma komolyságával sem játszhat az ilyen harmatos fiatalság! S időnként mégis én pillantok a kertre nyíló ajtó felé — hátha kitalál jönni a mama. Nem szeretném, ha bárki itt találna ezzel a kis ördöggel az ajtóban. Azt hinné, hogy azért hallgatunk úgy, mert sok mindent mondtunk már egymásnak . .. Meddig kísért még itt? Meddig hallgat ilyen konokul? Hamarosan véget ér a mulatság. Egy óra múlva feltétlenül. Nem várhatom meg. hogy itt érjenek vele. Nevetséges is lenne, nemcsak gyanús, ha a mulatságról távozók, aludni térők úgy vonulnának el itt közöttünk, mint valami élő kapufélfák között. Azt mégsem! De hogy tántorítsam el innen? Nem találnék rá magyarázatot. Helytelen ilyen esetben az érvelés. A gyermek hamar megsértődik. Hálátlanság is lenne részemről. Hiszen neki köszönhetem azt. hogy elviselhető volt ez az alkalmi nyaralásom... Választottam tekintete még az iskolapadokból kísér. Szinte csügg rajtam állhatatos hűségével. Mint a vonatban is, amikor ide utaztunk. Meghatóan ragaszkodik hozzam; minden étkezéskor mellettem ül, illetve fenntartja számomra a helyet, noha igazában másutt kellene ülnöm, valahol az asztal végén és nem a hallgatólagosan fenntartott férőhelyen. Már a gyerekek is azt beszélik, hogy a menyasszonyom. Szegény vagyok, mint a templom egere. Ha elvenném, lenne lakásom, meg minden más, ami szükséges. Mert neki mindene megvan, ami az együttéléshez szükséges. Anyja ígéretet is tett mar hogy vejéül vállal. Megadnának mindent. Tudom. Én viszont az életemet adnám ezért a kis ördögért. Magammal vinném egy elhagvott kis szigetre. Nevelném, tanítanám, tornásztatnám. tenyeremből eteném, vigyáznék rá. amíg fel nem nő az ölelésre. Meg sem érinteném, amíg meg nem érik a csókra. Akár tizennyolc éves koráig is megállnám. Beérném azzal, hogy gyönyörködhetek benne. Hogy hallgatnám a csacsogását. Ügy érinteném, mint béteget az orvos és ápolónő. Esküszöm, hogy megállnám. Akár tizennyolc éves koráig is. Nyújtózik egyet és ásítást nyom el a tenyerével. De önfeledten, ha csak egy pillanatra is, megmutatta a fogait, a nyelvét, a torkát. Kölyökkutyák ásítanak igy. S aztán igy szólt: — Ej, de unalmas Itt. Megyek és lefekszem. És elneveti magát. El is ment. Én meg állok itt az ajtóban. Meleg az éjszaka. Szinte gőzöl. Hajamban, me'lem szórzetében. de a zsebeimben is szolnak a tücskök. Tébolvítőn, Dudás Kálmán fordítása mánvpárti jelöltnek, aki vállalkozott rá. hogy megkísérli a kerület elhóditását. a negyvennyolcasoktól. A Munkapárt, a fekete gróf. Tisza István pártja, amely okkortait. alakult meg. és azon nyomban Mungópártnak keresztelte el a közvélemény, híveit pedig „mungók'-nak — ezen a választáson akart végérvényesen leszámolni az örökké akadékoskodó ellenzékkel. Megindult tehát a korteshadjárat, elkészültek a választási zászlók, a piros és fehér tollbokréták. mindenütt megerősítették a csendörséget és készenlétbe helyezték a katonaságot. Egy szép napon ismeretlen vendég kopogott be a főnöki irodába. Feketehajú. Kossuth-szakállú. úriember. Ez voit a politikai divat akkortajt. a Kossuth-szakáll. Azok hordták leginkább, akik elárulták a kossuthi eszméket. — Spilka Antal vagyok, a kerület képviselőjelöltje — mutatkozott be. Bocsánat. Ügy tudom, hogy ennek a kerületnek Reök Iván volt eddig is a képviselője és ismét őt jelölték. Reök Ivánt ismerem — mondta fagyos hangon apám. — Én a kormánypárt jelöltje vagyok. — Ez kérem hivatali helyiség, itt tilos a politizálás. — Akar az ördög veled politizálta. Nem azért jöttem. Űgv látszik nem mondtam meg elég érhetően a nevemet. Spilka Antal. Hát nem ismersz rám? , Apám csak most nézte meg jobban látogatóját és a következő pillanatban már összeölelkezve imbolyogtak a kis irodában. Kiderült, hogv gvermekkori barátok, pajtások, osztálytársak voltak Aradon. De aztán szétsodorta, őket az élet és több mint harminc éve nem találkoztak. Nem is hallottak egymásról. Engem, aki ha csak lehetett, mindig ott sündörögtem az irodában, apám már szalajtatott is a hírrel anyámhoz: vendég lesz készülhet a csirkepaprikás galuskával. Nyár volt, szép meleg nyár, életem legszebb, legizgalmasabb nagvvakaciója. Persze, hogy az. hiszen akkor kerültem túl az elemi iskola negyedik osztályán, és büszkeséggel telített a tudat, hogy szeptemberben már gimnazista leszek. Ügy éreztem, hogy minden körülöttem forog, minden értem, miattam történik. Engem ünnepelnek a lovasbandériumok, amelyek lebegő zászlók alatt sokszor száguldoztak Végig a falu főutcáján, miközben a fokosukat villogtató, pántlikás kalpagú lovasok harsányan éltetik Kossuthot, a Negyvennyolcat és az ellenzék helyi jelöltjét. Miattam csúfolja meg záptojás záporral a falu népe a ..mungó" szónokokat a templom előtti térségen. ahol a kortes-hordót szuronyos csendőrkordon választotta el a veszedelmesen morajló néptengertől.' Hetekig tartott a koresháború és minden napnak akadt helyi szenzációja. Még eleven miniszter is járt a faluban. Külön vonattal é»'kevett,. barátságosan parolázott a főnök úrral és mindenkivel, aki hozzáfért. A vasutasok — valamennyi negyvennyolcas volt — a perion közönségének óriási derültsége közben a miniszteri kézfogás után sorra a vízcsaphoz futottak és buzgón mosogatták a kezüket. Egyszer aztán csak vége szakadt a választási hadjáratnak. Országos viszonylatban győztek a mungók. de a mi kerületünk hű maradt a kossuthi eszmékhez. Nyílt választáson, a sok vesztegetés, itatás, csendőrbrutalitás ellenére újból a függetlenségi jelöltet juttatta mandátumhoz, csúnyán megbuktatva a mi Spilka Antal barátunkat. A szavazás napjának késő délutánján újból bekopogtatott hozzánk a bukott jelölt. Most vacsoravendégünk volt. Én, mint gimnazistajelölt űriember, kivételesen vacsora után is az asztal mellett maradhattam még egy darabig, és hallgathattam a régi cimborák kedves, évődő diskurzusát. Rengeteg közös emléküket elevenítették föl csöndes kvaterkázás közben. Pajkos diákcsínyekről, régi szerelmekről, udvarlásokról esett szó. Egyszeresak vendége felé fordulva ezt kérdi apám: — Áruld el, Tónikám, mennyi pénzedbe került ez a választás? — Mennyibe? Hát bizony rámént vagy harmincezer koronám. Rettenetes összeg. Apám főnöki fizetése nem érte el a havi kétszáz koronát. — Megérte? — ámult el apám is. A bukott jelölt néhány pillanatig gondolkozott, majd mosolyogva mondta: — Igen. megérte. Három hétig „nagyságos úr"-nak szólítottak. — Szamár vagy. Tónikám — szólt nevetve apám — Adtad volna nekem azt a rongyos harmincezret, én nem három hétig, hanem az életed végéig nagyságos úrnak szólítottalak volna. Már későre járhatott, letelt a türelmi idő. aludni küldtek. Az előszobában. ahonnan a szobánk ajtola nyílt, most megálltam a vértanúk kéne: előtt A petróleum lámpa sápadt fényében i mintha mozdultak volna a mártírok. Móra Ferenc: MEMENTÓ Megkésett, vidékies szépségek írója .. '* ; „Irodai műnk kismestere'' ; „Legjelentősebb XX. századi műkedvelő írónk" ; „Nem XX. századi egyéniség" — hangzanak kissé esetlenül az ehhez hasonló ítéletek Móra életműtérői. Irodalomtörténetírásunk többszöri kísérlet után is adós maradt Móra öröksegének valamelyest tárgyilagosabb, műelemzésre építő értékeié sével, s nem véletlenül. Az életmű viszonylagosan tel jes birtokbavételéhez csak a Magvető Kiadó által 1958 ban elindított Móra-sorozat nyitfttta meg az utat amelynek immár tizenharmadik kötetét tarthatjuk kezünkben a szegedi Vajda László kitartóan pontosságra. igényességre törekvő kutató-szerkesztő munkája eredményeként. Ha akadna is jónéhány visszatérően elmarasztaló megjegyzésünk erről a sorozatról, amit nem a szerkeztóhöz, inkább a kiadóhoz címeznénk, voltaképpen mégiscsak hálásak lehetünk kiadónak és szerkeztének egyaránt. A Mementó — bármennyire is különösen hangzik —, nyugodt lelkiismerettel valljuk: ed digi legnagyobb nyeresége az új Móra-sorozatnak Igaz, nem kifejezetten szépirodalmi műveket talál itt az olvasó; ne is vegye kezébe, aki csupán a Vadember és családja, a Georgikon, a Nádihcgedü íróját keresi. A Véreim, a Parasztjaim, a Göröngykeresés feltétlenül nagyobb igényű, egyenletesebb színvonalú írásaihoz nő fel ez a kötet egészen sajátos módon: az újságírás, a vezércikk műfajában. Egészen sajátos, egvéni hang. Ady harcos puotíeisztikájával versengő művészi igény, politikai tisztánlátás. példás emberi-írói felelősségtudat jellemzi Móra vezércikkeit, amelvek többnyire névtelenül jelentek meg a szegedi napilapokban vagy a Világ és a Magyar Hírlap hasábjain. Néhányat az 1935-ben kiadott Ezek az évek eimú kötetben is megtalálhatunk, de ez a mostani válogatás mindenképpen impozánsabb, már csak azzal is. hogy teljesen ismeretlen értékekre hívja fel a figyelmünket. 1905—1932: ezek az évek az alkotói pálya teljes kibontakozását (vagy részben a kibontakozás korlátait-lehetöségeit) is adják, s meglepő, hogy merész hangú bírálatai, amelyeket a névtelenség mögé bújva, de korántsem veszélytelenül elrejthetett a vezércikkekben, sokszor ellentmondanak közismerten népszerű műveinek, önvallomásainak. ..A szeretet az élet," — mondja- az ifjúsági művek írója, de az újságíró. aki a felnőttekhez szól. korán felismeri, hogy a fojtogató gyűlölet, a szegénység és gazdagság kiáltó kontrasztjában, a háború évszázadában él és egyszerre a forradalmi újjászületés századában is. 1906 júliusában. az oroszországi események hatására írja: ..Lehet, hogy most a halál •némasága fogja megülni Oroszországot, s a puskák ropogósától nem hallja a cár füle a dübörgését annák a pokolnak, melynek örvényei a föld alatt lángolnak. De azért a pokol végre is ki fogja tátani irtózatos torkát, és elnyeli a muszka középkort. Lehet, hogy még türtőzteti démonait, de az is lehet, hogy megáll Oroszországban, az. is lehet, hogy világforradalom lesz az orosz forradalomból". (Észak hónából.) Elsősorban nem szegedi témák foglalkoztatják a Szegedi Napló munkatársat, szerkeztőjét. bevallott célja, hogy ..a nemzeti élet ütőérén" szeretné tartani a kezét, s jól látja a ..külső-belső rothadtság" tünetei.. A magánéletben oly elzárkózó, látszólag politikától menekvö író. „hivatalnok" itt aktív politikus. A háború. a forradalmak, az ellenforradalom hatalomrajutásq, a kegyetlen „konszolidálódás évei" nyílt állásfoglalásra serkentik, s Móra nem kényszerből, nem Muszáj Herkulesként vall a forradalomról. A Hiszek az emberben, a Mementó című írásai csak új fényt, gazdagabb értelmet nyernek a kötet teljes anyaga láttán. „Embernek maradni minden körülményben!" — milyen nehéz szigorú és Kevesek által meghallott parancs ez az Arany János-j életfelfogás, mennyire szükségé van a legnagyobbaktól nyert biztatásra a bukott forradalmak után. A próbatétel nem könnyű, életVeszélyben is harcol az ellenforradalmi „konszolidáció" híveivel, a fajelmélet hirdetőivel szemben. Nyugodtan vállalhatja a „hazaárulás" vádját a fajvédők állami funkciókba vezényelt cinkosai előtt. •Sokan elgondolkozhatnak maid a szívük szerint dédelgetett író kevésbé ismert hangján, de azért nr higgyenek a kötet végén található Jegyzetelc óvató szerzőjének, aki kétségbevonja Móra szerzőségét mondván, hogy Juhász Gyula, sőt még tán Tömör kény is írhatta ezeket a vezércikkeket. Legalább tíz évig kell Móra-müveket olvasni ahhoz, hogy Vajda László részben publikált, részben kéziratban levő. stíluskritika! érveivel és nem utolsó sorban a Juhász Gyula — kutatás bizonyító érveivel perbeszállhassunk. Egyébként, ha Bölöny József mondjuk a 8 ki tetes Törpörkény-sorozatot és az előző 12 Móra-kötetet akár egyszer is végigolvasva, bizonyára nem gondolja komolyan, hogy bármelyik cikk megírásával Tömörkényt „gyanúsíthatnánk". Enyhén szólva sajnáljuk. hogy a kiadó mellőzte Vajda László jegyzeteit. amelyek (úgy tudjuk) betegsége ellenére is" elkészültek. Bölény jegyzet-anyagára kár volt papirt pocsékolni! Vajda László megismétlődő mellőzése blzonnem erénye, hanem furcsa' szeplője ennek az igénye sen Induló sorozatnak. Ügy hírlik, a húsz kötetre tervezett so>-ozat a vezércikkek kiadásával befejeződött, s nin- 'ehetőség a sajtó alá rendezett verseskötet, a Lumbuzból című gyűjtemény és az Ének a búzamezőkről cimú kötetek megjelentetésére. Nagy „meglepetés" volna, ha például az Ének a búzamezőkről kimaradna a teljességre törekvő Móra-sorözatból. miközben néhányan i; i vasolják. hogy a Magyar Klasszikusok új sorozati'- I is fel kellene venni FARKAS ISTVÁN _J Csütörtök, 1967. február 16. DÉL-MAGYARORSZÁG & >