Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

Tíz év a nép szolgálatában I Irta. Kelemen Sándor a Munkásőrség | Szeged városi parancsnoka V

ajon ki nem emlékezik vissza szívesen, büszkeséggel 1957. sokat ígérő tavasz elejére, amikor először jelentek meg Szeged utcáin, a dolgozó tömegek előtt, a kék overálba öltözött munkásőrök, farkasszemet nézve az akkor még néha nyíltan provokáló ellenforradalmi elemekkel és huligánokkal. Nem kell különösebben elemezni és részletezni azokat a körülményeket, azt a helyzetet, mely az ellenforradalom után jellemezte városunk életét 1957. első napjaiban. Ezeket a napokat nyugodtan •ügy is jellemezhetnénk, mint a politikai feloesúdás napjait, mert valóban valahogy így is volt... Az ellenforradalom őrjöngő forgószele után vészteljes csend következett be, amikor mindenki azt kérdezte önmagától, hogy most mit kellene tennünk? Ezt az időt használták ki az egymásra talált kommunisták, a becsületes, rendszerünkhöz hű pártonkívüli dolgozók, parasztok és értelmiségiek, akiknek a kérésére, követelésére a párt javaslatára megszületett a felfegyverzett munkásság és egyéb területen dolgozók hadserege, a Munkásőrség. Keserű volt számunkra a történelmi lecke, melyet kaptunk, de meg kellett tanulnunk és tanulságként kell kezelnünk a jövőben is. Kikre számíthattunk ebben az időben elsősorban? A feltett kérdésre önmagától adódik a válasz — a sok politikai harcban kipróbált kommunistákra, a több évtizedes mozgalmi harcokban megőszült veteránokra, akik idős korukról megfeledkezve, a lelkesedéstől átfűtve ragadtak fegyvert, és álltak a proletárhaza védelmére. Az egy évtized távlatából még ma h csak megilletődötten tudunk gondolni ezekre az emberekre, akik közül ma már sokan nincsenek közöttünk, akik kivették részüket mindabból, mely telítve volt nemcsak örömteli munkával, hanem komoly nehézségekkel is. Minden tisztelet és megbecsülés ezeknek az embereknek szól, akik tíz éve állnak fegyverrel a kezükben, akik küzdöttek az ellenforradalmi szenny ellen, küzdöttek az egyes emberek megátalkodottságával szemben, vagy gyújtottak világosságot az egyes megtévedt emberek fejében. Talán közhelyként hangzik némelyek számára, amikor kijelentjük, hogy megkülönböztetett tisztelettel állunk ezek előtt az emberek előtt, és mindenkor kitüntetésnek vesszük, hogy ilyen embereknek lehetünk a parancsnokai. A megalakulás és az azt követő készültségi állapot után kemény munka következett. Ez jelentette számunkra azt, hogy e lelkes tömeget kemény, fegyelmezett, fegyveres egységgé szervezzük, kovácsoljuk, mely képes minden időben és minden körülmények között a kitűzött harcfeladatát eredményesen végrehajtani. Ebben az időben még felsőbb szerveinktől sem számíthattunk segítségre, így a kezdeti idő útkeresésében támogatónk mindig a párt volt, amely megszabta számunkra és kijelölte a eélt, a feladatot, az utat. Ezeket az időket követik azok az egyszerű munkás-hétköznapok, melyeket mi az akkori idők meghatározásában a konszolidáció éveinek nevezünk. Ekkor térhettünk rá a Munkásőrség szervezett-szerű és felülről irányított egységes kiképzési rendszerére. Ezekre az időszakokra nemcsak a kemény kiképzési munka, hanem a szívós, felvilágosító, politikai munka is a jellemző. Köztudott dolog volt egyes elvtársaink között az a helytelen nézet, mely ellenezte a Munkásőrség politikai befeléfordultságának feloldását. A felvilágosító munka eszközével meg tudjuk értetni ezekkel az elvtársainkkal, hogy a munkásőrség nemcsak a kommunistáké, hanem az egész szocializmust építő társadalomé, s a becsületes és a rendszerünkhöz hű pártonkívüli dolgozóké, akik vállvetve harcolhatnak a szocialista haza ügyéért, együtt a kommunistákkal. A fiatalok felvételével kapcsolatosan is alakultak ki helytelen nézetek. Egyesek azt tartották, hogy a mai fiatalság nagy része nem alkalmas a mozgalmi munkára. Ezt. is leküzdöttük. Ma már túl vagyunk mindezeken a gondokon, mert az élet bizonyította be nézetünk helyességét, igazságát, így vált Munkásőrségünk a párt egyik legfontosabb nevelő iskolájává. Ma már sok olyan elvtárssal büszkélkedhetünk, akik itt a Munkásőrségben tanulták meg a mozgalmi munka ábécéjét, váltak tevékeny tagjaivá nagymúltú pártunknak. E sorok leírásával nemcsak eredményeinket, hanem a lezajlott tíz év problémáit is őszintén meg kívántam említeni. Csak így teljes az a kép, melyet a város dolgozói elé kívántunk tárni. Ezen nincs mit szégyelnünk, nincs mit szégyenkeznünk, mert nézetünk szerint az a kollektíva erős, mely nemcsak dicsekszik, hanem fel meri tárni hibáit is. B

iztosíthatunk mindenkit, hogy a jövőben is, a fegyveres kiképzés mellett, a legfontosabb feladatunknak a politikai nevelést fogjuk tartani. A jelenlegi politikai viszonyok között, a jelen na'gy gazdaságpolitikai célkitűzéseink sikeres végrehajtása érdekében ezt tartjuk a legszükségszerűbbnek. Munkásöreink szilárdan állnak a proletárdiktatúra védelmében és ahhoz kétség nem fér, hogy ezt esetleges adódó alkalommal be is tudnák bizonyítani. Elvtársaink megállják helyüket az élet minden területén. Üzemeink, vállalataink párt és gazdasági vezetése mindenkor számíthat becsületes. áldozatos munkájukra. Ezt bizonyítják azok a gazdasági és munkasikerek, melyet felmutathatnak egyegy üzem termelési eredményeiben. Ezt bizonyítják a különböző üzemekben megalakult munkásőr szocialista brigádok, amelyek élenjárnak a szocialista munkaversenyben. A Munkásőrség a szocialista forradalom egyik fegyveres szerve, melynek tagjai a népi hatalomhoz, a szocializmushoz hű és legáldozatkészebb emberek szervezett egységét alkotják. A Munkásőrség hazánk védelmi erejének szerves része és arra hivatott, hogy a párt vezetése és útmutatása alapján testvéri együttműködésben a társfegyveres erőkkel és testületekkel, szilárdan őrködjék hazánk békéje, függetlensége, belső rendjének szilárdsága felett. Ha az eltelt tíz év munkásságából mérleget állítunk, számunkra feltétlenül azt kell megállapítanunk, hogy eredményeink figyelemreméltóak. Elvtársaink nemcsak a fegyveres kiképzésben, termelésben, hanem az élet minden területén kiveszik a részüket a politikai és társadalmi munkából. Pártaktivistáink, népfrontaktíváink, tanácstagjaink nagy megbecsülésnek örvendenek, mert határozott és iránymutató, részrehajlás nélküli fellépésükkel mindenkor tekintélyt és tiszteletet tudnak maguknak teremteni. Igaz, egységünk még olyan helyzetbe nem került, hogy az elemi csapások okozta károk elhárításában részt vett volna, ilyen próbára még nem tett bennünket az élet, de számtalan esetben végeztünk komoly, közérdeket jelentő társadalmi munkát szerte a város területén. Ezért sok esetben elismerésben részesítettek bennünket államhatalmi szerveink és a dolgozó tömegek. Nincs szebb dolog annál, mint amikor ilyen testület munkájáról, mint a mienk, a dolgos hétköznap embere elismeréssel beszél és bizalommal tekint fel ránk. Mert higgye el mindenki, hogy ennél nagyobb kitüntetést nem kaphat testület! Most, amikor a tizedik évforduló ünnepélyes pillanatait éljük, nem haladhatunk el úgy, hogy ne emlékeznénk meg azokról az elvtársainkról, akik a kezdet nehéz napjaiban együtt voltak velünk, segítettek, biztattak bennünket munkánkban. Nem léphetjük át az újabb évtized küszöbét úgy, hogy ne gondoljunk megilletődötten azokra az elvtársakra, akik már kidőltek mellőlünk. Néma tisztelettel adózunk emléküknek ... Amikor visszatekintünk a munkásságban gazdag és tevékeny tíz esztendőre, akkor egy szempillantás alatt elsuhan előttünk a múlt. Az eltelt évek munkásőr tradíciói, megnyilvánulásai villannak fel bennünk s az emlékek egy-egy akciónkról. Filmszerűen pereg le előttünk az elmúlt tíz év minden jelentős munkásőr-eseménye. Ilyenkor tudjuk meg, hogy mit jelent munkásőrnek lenni. Ilyenkor érezzük át, hogy mit jelent áldozatos munkát végezni a közös ügy érdekében. Hány át nem aludt éjszaka, hány szolgálati nap van elvtársaink mögött, amikor esőben, sárban, hófúvásban ott álltak, ahová állítottuk őket! Köszönet jár érte. De ha érdemekről beszélünk, akkor tiszteletteljesen köszöntjük a mi hű segítőtársainkat, munkásőr asszonyainkat, lányainkat, munkásőr feleségeket, akik áldozatosan állnak őrt otthon a családi tűzhelynél akkor, amikor a család jobban megkívánná a férfit, a családfőt. Nagy és áldozatos munka ez, melyet azonban továbbra is igénylünk a munkásőr feleségektől. De köszönet jár a vállalataink, üzemeink párt és gazdasági vezetőinek is, akik lehetővé teszik számunkra azt, hogy munkásőreink üzemeinkből eljöhetnek a foglalkozásokra. Bizonyára minden munkásőr átérzi, hogy az eltelt tíz évben becsülettel teljesítettük vállalt kötelezettségeinket. A szabadidőből felhasznált sok óra, á végrehajtott tétteiffit fémjelzik az áldozatos munkát Ez a munka pedig a nép, a párt megbecsülésének a forrása. Mint minden ilyen évfordulónál, akkor cselekszünk helyesen, ha feladatainkat figyelembe vesszük, s ebből kiindulva készülünk fel, hogy átlépjük az újabb munkás évtized küszöbét. «/»it is kívánhatnánk mindehhez [yj elvtársainknak? Legyenek elvhűek, kemények és bátrak, legyenek áldozatvállalók, mérhetetlenül szeressék szocialista hazájukat! Tegyék magukévá és minden erejükkel segítsék pártunk IX. kongresszusa határozatainak eredményes megvalósítását! Mert higgye el mindenki és minden munkásőr, hogy nincs szebb és megtisztelöbb feladat, mint ezt a nagyra hivatott és dolgos népet feltétel nélkül, mély tisztelettel, odaadóan szolgálni. Kommunista aktívaülés Makón Szombaton délelőtt Makóra látogatott Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának ta#*a, a Központi Bizottság titkára és Győri Imre elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. Makó és a járás községeinek vezető kommunistáival és gazdasági vezetőivel a városi tanács nagytermében találkoztak. Szönyi Ferenc elvtárs, a járási pártbizottság első titkára nyitotta meg az aktívaülést, amelynek résztvevői egyperces néma felállással adóztak az elhunyt Szabó János, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosa emlékének. Komócsin Zoltán elvtárs előadásában az időszerű nemzetközi kérdésekről adott nagy érdeklődéssel kísért tájékoztatót. Komócsin Zoltán elvtárs látogatása Zákányszéken Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szombaton az esti órákban Zákányszékre látogatott. A községi művelődési házban találkozott a lakossággal. Tájékoztatót adott a magyar mezőgazdaság helyzetéről, feladatairól, fejlődésének perspektíváiról, valamint az új választáai törvényről, a választások eddigi előkészületeiről. Az esti nagygyűlésen részt vett Rózsa István elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Csápenszki István elvtárs, a szegedi járási pártbizottság első titkára és Farkas István elvtárs, a szegedi járási tanács vb elnöke. (űwmogyl Karolyné felvétele) Megbeszélések a lézsef Dttila Tudományegyetemen a jelenlevők előtt. A vitában részt vett Siklós János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei bizottságának titkára és Sípos Géza, a Szeged városi pártbizottság titkára. Beható vita alapján kialakították az egyetem és Szeged, Csongrád megye együttműködésének néhány lényeges elvi és gyakorlati módozatát. Mindkét részről szükségesnek tarSzombaton délelőtt a szegedi József Attila Tudományegyetem és a Csongrád megyei, illetve a Szeged városi pártbizottság képviselői beható eszmecserét folytattak különböző egyetempolitikai és tudománypolitikai nevelési és oktatási kérdésekről. Dr. Szabó Zoltán akadémikus, a JATE rektora ismertette a múlt év munkájának eredményeit és az egyetem gondjait, majd az egyetem oktatói előtt álló feladatokat fogalmazta meg tották a hasonló jellegű megbeszéléseket, eszmecseréket Harminckétezren a járási jelöld gyűléseken Ülésezett a Hazafias Népfront szegedi járási bizottsága Tegnap délelőtt összegezte a tanácstagi jelölő gyűlések tapasztalatait a Hazafias Népfront járási bizottsága. A megbeszélésen részt vett Farkas István és dr. Beretzki János, a szegedi járási tanács vb elnöke, illetve vb titkára, Kiss István, az MSZMP szegedi járási bizottságának osztályvezetője. Sajó Gyula, a Hazafias Népfront járási bizottsága elnökének üdvözlő szavai után Kalapos István, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára ismertette a jelölő gyűlések eredményeit és tapasztalatait. A járásban öszszeírt 75 ezer 932 választópolgárból 32 ezer 607-en vettek részt a négy országgyűlési képviselő, 24 megyei, 58 járási és 1185 községi tanácstagjelölő gyűlésen. A lakosság bizalommal és egyetértéssel fogadta a Hazafias Népfront jelöltjeit, hat helyen állítottak újabb személyt az első számú jelölt mellé, 26 gyűlésen pedig más tanácstagjelöltet javasoltak. Dr. Ábrahám Antal, a járási tanács vb elnökhelyettese, a Hazafias Népfront járási bizottságának alelnöke 57 járási tanácstagjelölt elfogadását és egy jelölt elutasítását javasolta a bizottsági ülésnek. Ismertette, hogy a járási tanácsba 32 régi és 26 új személyt jelöltek a falvakban. A népfrontbizottsági ülés foglalkozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésével. Kiss István, a járási pártbizottság osztályvezetője javasolta, hogy alakítsanak a járásban egy MSZBT csoportot, mely összefogja, irányítja azokat a rendezvényeket és kiállításokat, melyek a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeit. illetve a szovjet nép életét ismertetik. Ez alkalomból több turistacsoport látogat majd el szovjet föld„Magyar hét" a szovjet sajtóban Budapest felszabadulásának évfordulója, február 13-a megemlékező írások egész során keresztül hozta közelebb a „Duna gyöngyét" a szovjet olvasókhoz, A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés évfordulója ezen a héten immár másodszor adott gazdag magyar témát a moszkvai lapoknak. A szombati Pravda első oldalon ismertette azt a táviratot, amelyet Brezsnyev, Koszigin és Podgornij küldött az évforduló alkalmából a magyar vezetőkhöz. Ugyancsak a Pravda hasábjain láttuk Gromiko szovjet külügyminiszter magyar kollégájához. Péter Jánoshoz intézett táviratát. A moszkvai lapok, amelyek beszámoltak a Barátság Házában pénteken este megrendezett jubileumi estről, sok cikket szenteltek a szerződés évfordulójának. A Pravda budapesti tudósítója „Vörös magyarok" címmé) két magyar internacionalistát, Garasin Rudolfot és László Aladárt mutatta be a lap olvasóinak. Vasárnap, 1967. február 19. OtL-MAGYARORSZA* 3