Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

Több mint jelszó.,. Néhány év alatt ritka karriert futott be szép hatónkban ez a szó, hogy: világszínvonal. Használata viharosan elterjedt, s divatja egyre makacsabbul tartja magát ma is. „Elmaradtunk a világszínvonaltól! Ismerjük meg, érjük utói, szárnyaljuk túl a világszínvpnalat!" — hangoztattuk szóban és írásban már számtalanszor. Míg jelszónak tekinthettük, minden világosnak látszott, a lelkesedés és az egyetértés egyöntetű volt. Amikor azonban higgadtabban utána kellett gondolnunk, misztikusan sűrűvé vált a köd, s odalett a lelkes egyetértés is. Ügy hiszem, nincs a történtekben semmi szokatlan. Mint már annyi új fogalom, a világszínvonal fogalma is a többféle értelmezés sorsára jutott. A véleményeltéréseknél az árnyalatok csakugyan meglelhetők, mint a szélsőségek. Természetesen az utóbbiak mutatják a skála szélességét. Az egyik póluson lévő álláspont szerint a világszínvonal az a szuperfejlettség, ami még meg sem született Az ettől legtávolabb eső magyarázat pedig azt a terméket tekinti a világszínvonal hordózájának, ami gazdaságosan értékesíthető. Amíg a vállalatoknak, kutató-intézeteknek majdnem mindegy volt, hogy termékeikkel hol állnak a világszínvonalhoz mérten, anyagilag és erkölcsileg nem érintette őket érzékenyen a fogalom sokszínű értelmezése. De most, amikor már a hónapokat is számolgathatjuk az új gazdaságirányítás rendjének életbelépéséig, kezd a dolog kockázatosan komollyá válni. Röviden: arról van szó, hogy a világszínvonal különböző felfogása — az önálló gazdálkodás feltételeinek gyarapodása következtében — különböző vállalati politika kialakítását eredményezheti, amelyet, ha a nézetek eltérésével arányos szélsőségek jellemeznének, több mint veszedelmes lenne. Nem kell túl merészen szárnyalni a fantáziának, hogy milyen vállalati politika mellett kardoskodna például az az igazgató, főmérnök vagy vezető közgazdász, akiknek a világszínvonalat a világpiacon található ultrakorszerű termék testesíti meg. Ebben az esetben a világszínvonalnak, mint elérendő célnak programba vétele egyet jelentene a futógyártmányok, a vállalat jövedelmének többségét eredményező termékek elhanyagolásával, s mondjuk ki kereken: reálisnak aligha nevezhető ábrándok kergetésével. Talán szükségtelen is ecsetelni, hogy a józan valóság előbb vagy utóbb felébresztené az ábrándozókat, de ennek -anyagi és erkölcsi konzekvenciáit legtöbb vállalat nehezen viselné el. Következményeiben csaknem bizonyos, hogy hasonló .borsára jutna az a vállalat is, amelynek vezetői a világszínvonalról az ellenkező nézetet vallják. Ha azt fogadják el világszínvonalnak, ami még úgy ahogy haszonnal értéker6Íthető, akkor ezzel akaratlanul is a vegetálás, az egyhelyben topogás perspektíváját állítják üzletpolitikájuk középpontjába. Persze egy ideig elképzelhető így is az élet, hiszen egy termék — ha csak az idő végképp ítéletet nem mondott már felette — valahol valahogyan mindig eladható szolid nyereséggel. Nem kell ezért mást tenni, mint szüntelen felderítést végezni, minden elképzelhető értékesítési alkalmat felkutatni, időnként egy-egy kicsit csökkenteni a termelés és forgalmazás költségeit, no meg féken tartani a kollektíva magasabb jövedelem iránti igényelt. A csendes létezés ezzel biztosítottnak látszik. Szép is, kényelmes is lenne ez, ha nem vonná maga után elkerülhetetlenül a piacnak való teljes kiszolgáltatottságot, az elviselhetőnél kockázatosabb véletlenek felülkerekedését. Legszínpatlkusabbnak tűnik az a felfogás, amely azt a terméket tartja világszínvonalon állónak, amelynek legfontosabb műszaki, gazdasági és társadalmi jellemzői — szakszerűen szólva paraméterei — megegyeznek vagy közelállnak az ipari országokban alkalmazott, forgalombahozott, hasonló rendeltetésű termékek nagy többségével Gyakorlati tapasztalat is van már arról, hogy ehhez a felfogáshoz egy olyan vállalati politika tartozik, amely a fejlesztési erőket azokra a termékekre összpontosítja, amelyeknél az említett kritériumok elérhetők, és amelyek általában a vállalat bevételeinek hoszabb távon a zömét adják. Ezzel nem ellentétes az a törekvés, amely a futógyártmányok összetételében növelni akarja azok arányát, melyek meghaladják a világszínvonalat, s az átlagosnál nagyobb nyereséggel értékesíthetők. Eközben mindig számol azzal, hogy ezek a szuper-korszerű termékek különböző okok miatt (nem ismerik még eléggé, vagy magasnak tartják az árát, stb.) ritkán adhatók el korlátlan mennyiségben. Meg különben is: az újdonságokkal együttjáró kockázatot csak a napi termelésnek, mint a fejlesztés hátvédjének erősítésével lehet nagyobb megrázkódtatások nélkül elviselni. Talán még annyit: bármiféle értelmezést is adunk a világszínvonal fogalmának, egyet semmiképpen sem nélkülözhetünk: a pontos, gyors és megbízható információt. Csak ennek birtokában tud mihez igazodni a vállalat jövőjén munkálkodó gazdasági és műszaki vezetőgárda, s tudja önmaga előtt is tisztázni, hogy mit akar. Gyertyános Zoltán VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKl MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 57. évfolyam, 43. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1967. február 19. Százmilliós export az EMERGÍ-Ü A piac Donyec-medencétől Szudánig terjed A szegedi EMERGÉ gumigyár 1967-ben tovább növeli termelését: mintegy 380 millió forint értékű árucikket készít. A múlt évhez képest a külföldi és belföldi piacokon egyaránt keresettebbek lettek a gyár készítményei, az idén emelkedik az exporttermelés is. összességében mintegy 100 millió forintértékű szállítóhevedert, mélyfúrőtömlőt és hajtószíjat állítanak elő az üzem gépsorai külföldi megrendelők számára. KGST-igényekre A gyárban mélyfúrótömlőből ma már a KGST országok teljes igényére számolnak. A múlt évben született megállapodás arra, hogy ezt a fontos iparcikket Magyarország, illetve a szegedi EMERGÉ gyár készíti. A szükséges berendezést — egy nagyteljesítményű gépsort — már a múlt év végére felszerelték, sőt a kísérleti gyártás is befejeződött. Így a jelenleg még Budapesten folyó tömlőgyártás májusra teljes egészében Szegedre települhet. A KGST országok közül is a Szovjetunió legnagyobb üzletfele a gyárnak: az idén 80 millió forintos mélyfúró tömlő megrendelés érkezett innen. A gyár igyekszik jól megfelelni a követelményeknek, ezért kísérleteket végeztek a minőség megjavítására. Ezt a törekvést is siker koronázta, az újonnan készülő tömlők tartósabbak a régebbieknél — jobban ellenállnak az olajnak. Nagyszilárdságú hevederek Egyre jobb teljesítményeket ér el az EMERGÉ lemezüzeme is. A legtermelékenyebb munka teszi lehetővé, hogy az idén húszezer méternyi szállítóhevedert készítsenek exportra, mintegy négy és fél millió forint értékben. A szállítóhevederek zömét szintén a Szovjetunióba szállítják, a donyeci szénmedencébe. Nemrég szigorú követelményeket állított a szovjet mégrendelő: a szállítóhevedereknek a szabvány elő-, írásainál is tartósabbnak, szilárdabbnak kell lenniük. Az EMERGÉ állja a nagyobb igényt, a szigorúbb követelményhez szigorúbb technológiát alkalmaztak. A kérésnek azzai is eleget tettek, hogy a szállítóhevederekért — az eddigiektől eltérően — két és fél évig vállalnak garanciát. Szigorú — meó Főleg a fejlődő afrikai országokba iránytű az EMERGÉ hajtószíj exportja. Ebből a nélkülözhetetlen ipari cikkből 1967-ben már 5 millió forint értékű mennyiség kerül Egyiptomba, Szudánba, Nigériába és Szíriába. A hajtószíjaknak és a Szovjetunióba készülő szállítóhevedereknek van egy külön szegedi érdekességük, jellegük. A bennük alkalmazott erősítő anyagot is Szegedről szerzik be, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalattól. Ha a két nagyvállalat között jó az együttműködés, akkor nincs akadálya az export feltételek teljesítésének. A gyár mindent megtesz azért, hogy készítményei jó hírnevet szerezzenek külföldön. Ebben az évben különösen a minőség javítását tűzték ki célul. Nemrég ezért létesítettek az üzemben egy új fizikai vizsgálati laboratóriumot ls, ahol a szükséges elemzéseket, vizsgálatokat végzik eL Mai számunkból: A BVT KÜLDÖTTSÉGE VIETNAMBAN J.UBILAL A MUNKÁSŐRSÉG A JELÖLÖ GYŰLÉSEK TAPASZTALATAI A SZEGEDI JÁRÁSBAN FIATALOK FÖRUMA AZ ÁRRÉS ÉS A VEVŐK HOL TART A KOSARLABDASPORT7 Gyorsul a rakodás — Verseny oz AKÖV dolgozói körében Mikor készül el az autósok úi telephelye? Egyre több a szállífanivaló Gondokkal birkózva, de eredményesen gazdálkodott erejével a múlt évben a 10-es sz. Autóközlekedési Vállalat. Közel 70 ezer tonnával nagyobb . árumennyiséget és 1 millió 612 ezerrel több utast szállított, mint az előző esztendőben. A jó munka eredményeként jelentős nyereséget értek el, amelyből kilencnapi keresetnek megfelelő részesedés jut a gépkocsivezetőknek, szerelőknek és a vállalat másdolgozóinak. Idén megnövekedett feladatok várnak az autókozlekedésre; hat százalékkal több árut kell elszállítaniok, s több mint három százalékkal nő az utazó személyek száma is. A terv előírásainak a rendelkezésre álló járműparkkal kell majd eleget tenni, a jobb kocsikihásználással, a javító százalék csökkentésével,' átgondolt szervezéssel, újításokkal, hasznos kezdeményezésekkel, egészében a közgazdasági szemlélet fokozottabb érvényesítése révén. Annál inkább szükség van erre, mert a száll íttatók sorába olyan „nagyfogyasztók" léptek, mint a dél-alÜnnepi est • Moszkvában ünnepi estet rendeztek a moszkvai Barátság Házában a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának 19. évfordulója alkalmából. A képen (balról jobbra): Nyikolaj Pankov, a szovjet baráti társaságok szövetségének elnökhelyettese, Oláh József, Magyarország ideiglenes moszkvai ügyvivője és Matvej Zaharov marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke. (Telefoto . MTI Külföldi Képszolgálat) földi olajipar. Az olajbányászok máris megemelték első negyedévi szállítási igényeiket mintegy 50 százalékkal. Kohósalak, bányakavics, zúzott kő, homok nagy mennyiségben kell a fontos úthálózat kiépítéséhez, s egyebek közt a szállítóvállalatra vár az a feladat is, hogy a lakótelep „alkatrészeit" — 131 úgynevezett Modul-barakot — a helyszínre fuvarozza majd. Mint Csiszár Károly, a 10-es AKÖV Igazgatója tájékoztatott, az olajipar kéréseinek igyekeznek minél teljesebb mértékben eleget tenni. Előszállításokat terveznek és szerveznek az útépítéshez, s ebben az is közrejátszik, hogy még a nyári mezőgazdasági csúcsforgalom beállta előtt szeretnének végezni az ilyen feladatok dandárjával. Korábban már hírt adtunk a tehergépkocsi-park tipizálásáról; idén ez a folyamat befejeződik. Csongrád megye mezőgazdasági jellegének inkább megfelelő, könnyebb fajsúlyú termékekkel, terményekkel is jól terhelhető Csepel tehergépkocsikat kap a vállalat. Országos tendencia, hogy a MAVTRANSZ darabárufuvarozást az államvasutaktól rendre átvegyék az autóközlekedési vállalatok. Július 1-től ez történik a mi vidékünkön is, a vasúthoz és a vasúttól való szállítást Gzegeden és a megye helységeiben az AKÖV-gépkocsik fogják lebonyolítani. A darabáru-forgalom megkétszereződik. Nagy gondot jelent a rakodások gyors és teljes megoldása. Ez kölcsönösen érdeke mindkét szállítóvállalatnak, s ugyanakkor a népgazdaságnak, a szállíttatóknak is. A vagonkirakások késése egész láncreakciót von maga után, ami jelentős károsodást okozhat. A munkaerő-hiányon a rakodás gépesítésével próbálnak enyhíteni az idén. A kézi erővel legnehezebben kirakható anyagokat a jövőben gép rakia majd ki a vagonokból. Ehhez az kell, hogy a MÁV oldalt végig lenyitható kocsikat bocsásson rendelkezésre. Mivel lényegében változatlan kocsiparkkal kell eleget tenni a szállítási feladatoknak, igen fontos a megelőző karbantartás, a gyors és minőségi javítómunka. A műszaki karbantartó részleg dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumának méltó köszöntése jegyében ezzel a céllal indítottak munkaversenyt. Szép -példája volt a dolgozók kezdeményező készségének tavaly a kongresszusi versenyfelhíváshoz való tömeges csatlakozás; a már megtörtént kezdeményezésekben is ez a szellem nyilvánul meg. Tavaly 60 szocialista és szocialista címért küzdő brigád versenyzett a vállalatnál, idén tovább növekszik a mozgalomban résztvevők száma. A kollektív célkitűzéseken túl számosan tesznek egyéni felajánlásokat is: üzemanyag és gumi megtakarítására, a javitószázalék csökkentésére, a balesetmentes közlekedésre. Igen sok gépkocsivezető versenyez a Kiváló dolgozó kitüntetésért, s ugyancsak sokan törekszenek a balesetmentes vezetés különböző fokozatainak elnyerésére. A vállalat 1967-re részletes közúti balesetelhárítási munkatervet dolgozott ki, a büntető szankciók érvényesítése mellett a balesetmentes közlekedésben kitűnt dolgozók nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésére törekszenek. Régi panasz az „autósoknál" a szétszórtság, a műszaki bázis kedvezőtlen helyzete. Ezen segít majd az épülő komplextelep. Első szakaszát terv szerint már tavaly szeptemberre át kellett volna venni, de ez mindmáig nem történhetett meg az ÉM 31. sz. Állami Építőipari Vállalat késésé miatt. Most sem minden aggodalom nélkül várnak az autóközlekedési vállalatnál aa immár harmadik, márciusi határidőre. Jó lenne, ha a beruházók gondjaira tekintettel lennének a kivitelezők, hiszen a vállalat szempontjából rendkívül fontos, hogy idén a távfűtési vezeték, a futójavító, a hőközpont és hidegraktár, a szociális létesítmény és a tárolóterület teljes egészében elkészüljön* A