Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-17 / 41. szám

Elhunyt Szabó János elvtárs Szabó János elvtárs, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa hosszas szenvedés után életének 68. évében elhunyt A makói városi pártbizottság saját halottjának tekinti. Hamvasztás előtti búcsúztatása holnap, szombaton délután 3 órakor a makói belvárosi temető ravatalozójában lesz. Szegény makói parasztcsaládban született Szabó János elvtárs. Az első világháború viharában az olasz fronton ismerte meg a szocializmus eszméjét, s a harctérről hazaszökve küzdött a fiatal Tanácsköztársaságért. A Horthy-időkben a börtön és a rendőri felügyelet ellenére harcolt a földreformért és a demokráciáért. A felszabadulás után ott volt a kommunista párt megalakítói között, majd tagja lett az ideiglenes nemzetgyűlésnek. Az MKP Csanád megyei titkára, a FÉKOSZ országos főtitkára is volt, később a Földművelésügyi Minisztérium vezető munkatársaként dolgozott. Nyugdíjazása után is, súlyos betegségéig társadalmi tisztségeket viselt. Megyeszerte ismerték és szerették. Sok személyes barátja és elvtársa gyászolja Szegeden is. „Nagy türelem kell az emberekhez..." Van valami büszkeség egyenes tartásában: lám, nemcsak a maga, hanem társai gondját, dolgát is fölvállalta. Nem kis terhet, feladatot jelent ez, de valahogy mégis kedvet, erőt ad. ő az összekötő kapocs a cérnázóbeli munkások meg a vezetők, a szakszervezeti bizottság között: ő a bizalmiak bizalmija, a főbizalmi. Az elmúlt két évben is ez volt a tiszte, s most sokáig fog majd emlékezni arra a napra, mikor újra őt választották. A bizalom alapja Így lett öt másik bizalmi vezetője. Örömmel vállalta, hiszen már furcsa is lenne számára, ha nem jönnének hozzá a lányok, asszonyok, munkatársak hol ilyen, hol olyan természetű problémájukkal: ..Katikám!..." Szeles Katalinnak, a Szegedi Kenderfonógyár csöndes szavú, szerény munkásnőjének már eleme a másokért való tevékenykedés, a mozgalmi munka. — Ha megkérdezné egy újonnan megválasztott főKrumpli, alma, sertés A felvásárlás adatai Különös házirend A Roosevelt téri turista szálló csak este 10 óráig fogadja az érkezőket. Ha késik a budapesti gyors, vagy más ok miatt érkeznek későbben a vendégek, zárt ajtót találnak. — Nem is huszonkét órakor, hanem huszonegy óra harminc perckor zárunk, mert ezután még az adminisztrációs ügyeket kell elintézni. Ez a szabály, ha nem így csinálnánk, fegyelmit kapunk — közölte a szálló szolgálatos portása, s hozzátette még: —• Az előre megrendelt és kifizetett helyet természetesen fenntartjuk, és a később érkező vendéget beengedjük. A turista szálló az idegenforgalmi hivatal kezelésében működik. Ezért mint a legilletékesebbet, a hivatal vezetőjét, Gács Györgyöt is felkerestük. — A szállóra országos házirend érvényes, ami szigorúan megköveteli az este 10 órai zárást, villanyoltást. E szabály alól mi sem bújhatunk ki. Jónak tartom ezt az intézkedést, mert megóvja a szálló vendégeinek nyugalmát. Még a bérházakban is csak 11-kor van kapuzárás, de arról még sose hallottunk, hogy egy szállodában kulcsrafordítják a zárat, ha van még üres szálláshely. Lehet, hogy az országos házirend szabályai valóban este 10 órai villanyoltást írnak elő, de ez még nem jelenti, hogy a rendelkezés helyes ls. Különösen itt Szegeden nem az, ahol — tudvalevően — kevés a szállodai férőhely, s a meglevőket érdemes jól kihasználni! H. M. bizalmi, milyen tanácsot adna ehhez a szakszervezeti munkához? — Elsősorban azt, hogy nagy türelem kell az emberekkel való foglalkozáshoz. Türelem, meg szeretet is. Megértetni, megmagyarázni a legfontosabb kérdéseket: gondjukkal — bajukkal lelkiismeretesen foglalkozni, csak ez lehet a bizalom alapja. — Maga úgy érzi... Mosolyog, mint aki biztos a dolgában. — Szeretnek az emberek, ezt meg lehet érezni. Persze egy-kettő biztosan van, akiről tudom, meg sajnálom is, hogy kivétel ilyen szempontból, de ettől is nyugodt a lelkiismeretem, nem rajtam múlik. A legjobb érzés Meghallgatni, intézni, lehetőleg elintézni. Emberséggel fordulni az emberekhez, örömet okozni nekik, amikor lehet. Elmondja, hogy karácsony előtt több dolgozónak tudtak segélyt kiutalni, mint ahogy eredetileg számították. S milyen öröm volt sorra venni a neveket: kiknek van a legnagyobb szükségük rá. — Tessék elhinni, az olyan jó érzés, felemelő érzés — csillant föl a szeme. — Mindig ad£Ü valamit. Üdülés, prémium, segély, mikor mit lehet nyújtani a segítő szón, az eligazító tanácsokon kívül. Hirtelen m;gkérdem tőle: hát ő volt-e már üdülni? — Nem. még egyszer sem •— s a halvány arc megszínesedik egy kicsit — meghagytam a többieknek. — Még a kirándulással is szerencsétlen volt — veti közbe a szakszervezeti bizottság titkára, Sponner Jenő. — Szabadkára mentünk, a szőnyeggyárba, de mert nem szegedi, nem vehette igénybe a Júshatárátlépőt", s itthon maradt. — De az emyimek ott voltak — mondja elégtétellel a főbizalmi. Mert számára ez a fontosabb. Csanádpalotáról, sok kilométer távolságról vonatozik be naponta. Ha a dolga úgy adódik — s gyakran van így, néha hetenként kétszer is —, későn, fél tizenegykor kerül haza, s hajnalban már csörren is a vekkeróra. Több megértés Hogy mik a tervei? Folytatni, fokozni az eddigi munkát. Az övék a legkiegyensúlyozottabb osztály, dicséri a cérnázót, de bizony azért több megértés kellene, s kevesebb hangoskodó türelmetlenség. Minthogy száznegyvenen tevékenykednek műszakhosszat a eérnázóban, a zajos gépek között, ezt a kollektívát összeforrott, egymást segítő családnak szeretné látni. Szeles Katalin tudja, hogy idén megnövekedett a szakszervezeti rqunka szerepe és felelőssége. Szíwel-kedwel végzi feladatait, hiszen munkatársaiért teszi: akkor is, amikor az érdekvédelem, akkor is, amikor a termelés tennivalói felé fordítja figyelmes, érdeklődő, töprengő arcát. Slmai Mihály Csongrád megye az 54 mezőgazdasági termék felvásárlási tervét összességében 97,9 százalékra teljesítette 1966ban. Ezen belül a növényi termékek tervteljesítése 94,1 az élő állat és állati termékek felvásárlásáé 102,3 százalék volt. Hymodon a felvásárlás mértéke az 1965. évhez viszonyítva 3,3 százalékkal növekedett. A növényi termékek fel. vásárlását vizsgálva kiderül, hogy bár 7,9 százalékkal nagyobb eredményt értek el, mint 1965-ben, a 100 százalékos teljesítést a kenyérgabona, az alma és a szőlő terméskiesése akadályozta. Ugyanakkor étkezési burgonyából 267,5 százalékos volt a felvásárlás. Ezt a jó termést adó fővetésen kívül a majdnem azonos eredménynyel járó másodvetés, valamint a szegedi járásban alkalmazott kísérleti dotációs rendszer eredményezte. Hasznos volt, hogy a burgonyatermelés megyei központját a makói körzetből a szegedi járásba helyezték át Említést érdemel azonban, hogy a nagyarányú mennyiségi emelkedéssel együtt minőségromlás is következett be. Jó volt a felvásárlás aránya fűszerpaprikából és zöldségfélékből is. Borból azonban az eredmény javulása nincs arányban a termés javulásával. Az élő állatok és állati termékek felvásárlási tervét 2,3 százalékkal teljesítették túl Ezen belül azonban baromfiból 24,9. tojásból 4,9, süldőből 8,3 százalékos a lemaradás. Vágósertésből darab szerint 101 százalékra teljesítették a felvásárlási tervet Nem hanyagolható el azonban, hogy súly szerint 114 vagonnal kevesebb a felvásárolt vágósertés. Baromfiból a 480 vagonos tervvel szemben csak 360 vagont vehettek át Amint a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén megállapították, az 1967. évi felvásárlásra vonatkozóan a szerződéskötések eddigi eredményei azt mutatják, hogy a termeltető és felvásárló vállalatok igyekeznek feladatai* kat a népgazdaság szükség* „ leteinek megfelelően megöl- J dani. Uj zenei könyvek TANULMÁNY TARDOS BÉLARÖL — EGY ISMERETLEN OPERATlPUS — SLÁGER nai Péter alapos elemzései elmondják, az alapvetően melodikus tehetség szoros kapcsolatot tartott a hagyományokkal, amely legjobb alkotásaiban, többek között a Zongoraversenyben. A varos peremén című kantátában, a háromtételes Szimffc rúdban, az 1961-ben irt zongoraszvitben és az egy évvel későbbi Hegedűversenyben egyaránt kimutatható. Az operabarátok bizonyára nagy érdeklődéssel és izgalommal forgatják majd a Zeneműkiadó másik újdonságát. Kroó György A „szabadító" opera című könyvét. A cím egy jórészt ismeretlen, illetve elfelejtett operatípusra utal. Ez a fajta opera a francia forradalmat megelőző évtizedekben született és sokféle változatban, variációban jutott el a romantikus nagyoperáig. De azért nem valami átmeneti; karakter és jelleg nélküli típusa volt ez a műfaj a zenés színpadi drámának. Ellenkezőleg: a nagy polgári forradalom uralkodó eszméi, a társadalmi változások ölA Zeneműkiadó most megjelent újdonságai közül az egyik legfigyelemre méltóbb kötet — Várnai Péter munkája — a nemrég elhunyt Tardos Bélának, az ismert zeneszerzőnek, a Zeneműkiadó Vállalat igazgatójának állít emléket. A Mai magyar zeneszerzők című népszerű sorozatban napvilágot látott tartalmas tanulmány bemutatja a viszonylag későn „beérkező" Tardos Béla — már harmincnyolc éves volt, arr/<or feltűnést keltő vonósnégyesével kiemelkedett az ismeretlenségből — életútját, pályakezdését Az 1910-ben , született Tardos Béla zongoraművésznek készült de végül is zeneszerző lett. A Zeneakadémián Kodály tanítványa, s miután 1937-ben befejezte tanulmányait, Vándor Sándor híres együttesében kórusvezetőként dolgozott Tulajdonképpeni zeneszerzői pályája csak a felszabadulás után kezdődött, s mint VárA károsultak mi vagyunk Magánzsebekbe ment négymillió Négymillió forint igen szép pénz. Két-két és fél ezer munkás havi bére; egy 20—25 lakásos bérház hozzávetőleges építési és anyagköltsége; négy kilométernyi új út ára... Sok mindenre át lehetne számolni, sok mindenre át kellene váltani! El is kelne akár járdának vagy vízvezetéknek, akár üzemi öltözőnek, fürdőnek, új tanteremnek. „A társadalmi tulajdonban okozott kár öszszege Csongrád megyében 1965-ben négymillió forint volt" — olvashattuk a Csongrád megyei pártbizottság pártértekezleti beszámolójában. A tavalyi számla: 3 millió 262 ezer forint. E milliók után nyomozok. . Kik?, miért?, hogyan?, mire? — ezek a kérdések izgattak fel. S nekem már nem kellett tanúkat kihallgatni vagy házkutatást tartani. A válaszokat a szegedi megyei bíróság irattárának kötegeiben kerestem és találtam. Kócos madzagokkal átkötött csomók, némelyik öt-hat kiló is megvan. Tavalyi ügyek. A tettesek egy része még büntetését tölti, más része nem régen szabadult. Kis ügyeket és megyére szólókat egyformán átforgattam. Vecsernyés Béla és Molnár Mihály a gorzsai Viharsarok Tsz-ben kapott rá a közös vagyonára; Baksa Sándor és társai a Szegedi Építőipari Ktsz anyagait bocsátották áruba gyakorlott nagykereskedők módján; a Hídépítő Vállalat vásárhelyi raktárát Salamon György kezelte olyformán. mintha a maga kamrája lett volna; csöpp a tengerben a fiatalkorú L. E. fodrászlány földeáki ügye, de a makói zártörő galeri vagy a röszke—szatymazi Barna-ügy már nagyobb porral járt... és még ... és még ... kötetek, polcok telnek meg a letárgyalt ügyek irataival. S azóta is újakat ír hozzá a könnyelműség, az ostobaság, az önzés, a harácsolás, az alkohol, a bűn. Nem fogom az eseteket még egyszer elmesélni. Ebben a cikksorozatban azt próbálom elmondani, amit emberi, egyéni, társadalmi háttérnek nevezhetnénk. Azt, ami az embert elviszi odáig... azt, ami a réseket előidézi. A károsultak mi vagyunk. Négymillió — sok, kevés? Nincs róla statisztikám, de ha mind a tizenkilenc megyével megszorozzuk, s Budapestre még rátestáljuk csak öt megye kárát, már százmillió körül járunk. Ha megszámolom, hogy a szegedi új seprűgyár 20 millióért épült — öt ilyen üzem! S ez még csak az az összeg, amelyről biztosan tudjuk, hogy magánzsebekbe vándorolt. És amiről nem tudunk; ami nem bűnügy? Semmi kedvem ilyen ügyek kapcsán valamiféle politikai vagy jogi szemináriumot nyitni ezeken a hasábokon, de ha már efféle számokkal ijesztgetem az olvasót, hadd tegyem hozzá azt a közgazdasági igazságot is, hogy a társadalmi tulajdon a szocialista társadalom alapvető intézménye. Enélkül nincs szocializmus, nincs szociális gondoskodás, tervszerű város- és országfejlesztés. A sérelmére elkövetett cselekedetek száma és gyakorisága tehát szigorú önvédelemre inti a társadalmat. S mint kiderül: nemcsak elszánt tolvaj, alkalomba botló gyenge ember, belesodort bűntárs van, hanem társadalmi hanyagság is. A kriminalisztika tudományának művelői úgy oktatják a fiatal jogászokat, hogy a bűntény elkövetésének vannak objektív és szubjektív okai. Hiába készül a közös vagyon meglopására, elsikkasztására a profi bűnöző is, ha nem talál réseket az ellenőrzés módszereiben vagy rendszertelenségében, felületességében; ha nem társa maga az ellenőr ls; vagy a munkahely szervezeti és ügyviteli rendje kifogástalan! Ha pedig ott kacsingat, az alkalom, a lehetőség, sokszor olyan emberek is megszédülnek, akikre azelőtt még a saját pénztárcánkat is rá mertük volna bízni! Ugyancsak okos jogászok mondják a tapasztalat bölcsességével: ritka eset, ha valaki eleve elhatározott szándékkal készül a társadalmi tulajdon károsítására. Miközben jön-megy, és lát, és tapasztal, felébrednek benne a régi tudat rezervátumából olyan mohó anyagi ösztönök, amelyeket munkával nem elégíthetne kl ilyen gyorsan. Mert hiszen sose kenyérre kellett! A tisztességes megélhetés fedezete vagy lehetősége egyetlen esetben sem hiányzott. Az aktákban mindenütt rábukkantam a vádlottak havi keresetét jelző számokra is. Ilyen a skála az áttanulmányozott periratokban: 1500—1700—1800—2000 —2200—2600—3000—3200 forint. Egyébként majd látni fogjuk: a könnyű élet, a szórakozás szertelensége, a divattal való verseny, a csavargó életmód számláira kellett az újabb és újabb summa. Az áttanulmányozott bírósági iratok azt is tanúsítják, hogy nem magányos farkasok dézsmálják elsősorban a közös nyájat. Bármennyire lecsepülnénk a közös tulajdon megőrzésének módjait, vagy érdemen alul értékelnénk a vállalatok, intézmények gazdálkodási rendjét és ügyvitelét, annál messzebb jobb mindegyik, hogy egyetlen ember folyamatosan ki tudná játszani. Kezek kapaszkodnak egymásba a bűn alagútjaiban, s egymást takarják. Ezért nehéz felderíteni és bizonyítani. Aztán következik még egy lépcső: szerepet, sőt nemegyszer főszerepet vállal efféle ..szomorújátékban" olyan személy is, akire vagyonát bízta a társadalom. Abban a ktsz-ben, ahol az elnök és a műszaki vezető sikkaszt; olyan felvásárlási helyen, ahol a telepvezető vámolja a társadalmi tulajdont, csodálkozhatnánk-e, hogy a brigádvezető is, a sofőr és a kocsikísérő is kéri a maga „jussát", vagy megszervezi a maga saját üzleteit? Sok-sok szála van ennek a témának. Most csak néhány mondatot említek még a rendőrségi és bírósági vallomásokból, s az induló sorozat témaköréből egyúttal. „Azt mondták, ha okos vagyok, tudok üzletet csinálni..." — „Mdsok is zsebre dolgoznak..." — „Ne félj, olyanok is benne vannak a buliban, akiknek jó összeköttetéseik vannak ..." „A Géza születésnapját akartuk megünnepelni, gondoltuk, kinyomjuk a krimót..." — „Ne lelkizz, majd a rendőrségen mondd el az életrajzodat!" — „Nagyon szeretett reprezentálni..." Egyelőre hagyjuk itt. Holnap majd többet! SZ. SIMON ISTVÁN töttek testet, találtak színpadi megvalósulási formát ezekben az operákban. S bármennyire is különböztek minőségben, esztétikai értékben, szerkezetben egymástól, egy valami közös volt bennük: fő motívumuk a „szabadulás", a forradalom gondolata volt. A zenetörténet eddig elhanyagolta az opera fejlődésének ezt a típusát. Kroó György tanulmányának érdekessége, izgalmassága egyrészt anyagának új'donságából adódik, másrészt a szerző imponálóan nagy tudásából — könyve anyagának jó részét külföldön gyűjtötte össze — és előadásmódjának világosságából, logikájának erejéből. Amennyire nagy kedvvel olvashatják a komoly zene barátai Kroó György tanulmányát, a könnyű muzsika barátai bizonyosan hasonló örömmel veszik kézbe Garat Imre Sláger című könyvét. Ez a könyv nemcsak témája miatt „könnyebb" hanem előadásmódja is az; színes regényszerű önéletrajz. Alcíme — Egy táncdalszerző vallomásai — is jelzi, hogy a könyv nem tanulmány. Szerzője a pesti külvárosból Indult el, aztán a nagyvilág forgatagába került. Párizsban, Afrikában járt, s közben mindenfélét dolgozott, díjbirkózó, kocsis, alkalmi munkás volt, míg aztán a francia fővárosban megszületett a siker: Garal neves dalszerző lett. Aztán hazatért, katona volt. s végül megszületett az itthoni siker is: a szerző megtalálta munkáiét és bnldnvcágát. Csütörtök, 1967. február 16. DÉL-MAGYARORSZÁG &