Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

» A Tömörkény életmű sorsa Ha'áta ulén s a fölszabadulás előtt mindössze ket olyan Tömörkény-kötet jelent meg, amely nem egyszerű utánnyomása az író eletében megjelent köteteknek, hanem addig könyvalakban meg nem jelent írásokat ment meg a feledéstől: Móra Ferencé (Célszerű szegény emberek, 1922) es Sík Sándoré (Rónasági csodák, 1943). Jellemzően mindkettő helyi, szegedi kiadvány. Tömörkény műve — ezt Igazén mindenkinek el kell ismernie — a fölszabadulás utan vált közkinccsé. A Tömörkény Emlékkönyv bibliográfiájába vetett pillantás elárulja, hányféle válogatás — közte az Olcsó Könyvtár sok ezres példányszáma — tette könnyen hozzáférhetővé az addig jobbadán bib liofil csemegének Tömörkény-kötetek elbeszéléseinek legjavát. A legjelentősebb vállalkozás kétségkívül a Szépirodalmi Könyvkiadóé, amely 1956-ban elkezdte írónk öszszegyüjtött művei sorozatának megjelentetését A kezdeményezés érdeme Czibor művekben tucatjavai taláFlflzü Hkkrlmben a rtntenáriun? kfnálU számvetésként elébb s nsz- szegedi tréklssszikus életművének Időszerűségét préhábrm Igazolni. msjd az Ismerétét máig eltnrzftrt képet helyreállítani. S sorozat befelezd írásában maganak az. életműnek sorsát. Témflrkény íréi hagyatékának gondozását veszem szemügyre. béli szándékának megváló- kétkezi alak (351): ez is elsítását terjedt, holott az író min- könyvbén ezért A hibák főbb típusait ele- d!s csak kétké,zit jrt ®?int- szükség szerint jeiöíni _ grnrio a Fecskék ói kiadásán ®h.°8y 0 kubikost emleget rövid zárt g-t Az előbbi in - ' folvton. nem Dedis kubibántott ez a sok e betű a beszédben (45), nem lőhet égy böcsülétös kasza kflvet kapni (52), gyüvök innen belülről c . . . (77), leeresztve (291). Jellemző, hogy ez a próbálkozás végig kíséri Tömörkény egész, pályáját: még 1916-ban is van irása, amelyben az é betűvel szeretné kifejezni ezt a Jellemző hangot, S mi még inkább érezzük ennek szükségét. Elképzelhetetlen fölolvasni pl. ezt a mondatot nyílt e-vel: te. se möniél oda. Tömörkény szándékát megvalósítva a sorozat nyolcadik kötetében és a Tömörkény Emlékgyekeztem a illusztrálnom, s csak né- pedig kYbi" példamondatot' így: tij sé ha utalnom az összegyűjtött kust 6)' . , nern tvüom möntél oda. Meggyőződéművekben előforduló pélszámító dákra. legmeggyőzőbb talán legelsőbben az elírásokra rámutatni. Egyetlen novella két lapján' (390—391) tízszer fordul elő hibás alakban a mi fülünknek ismerős helynév, a szilléri (töltés, iskola), r helyett mindenépnyélvi alakja: nem tom; viszont — ki tudja, miért — ez így vándorol kiadásról kiadásra: nem tóom (78). Gyakran lenne szükség régies alakokat maira átírni. Szőregh (346) ma már Szőreg: Dorosma meg Dorozssem, hogv a „tisztázott szövegközlés" ebben a szellemben a sorozat — a további válogatások — hasonló jellegű kiegészítését is megkívánná. Az ellenvetést, hogy ez szokatlan, s zavarja az olvasást, eleve vissza kell ma: átírjuk már a pionnert, utasítani. Kodály Iskolai nütt z-vel. Az összegyűjtött sabogate-t, theat stb. enekgyüjteményének szöve... , . .. Nyov a k-aocr a nnvnnnva- _ , . • Jánosé Ez a kisújszállási születésű. Szegedhez semmi szállal sem kapcsolódó, tragikus sorsú literátor, senkilunk ilyen eltorzult neveket: a Zsótérból Zsótész, a Kistisza utcából Krisztina utca, a Hézsőből Rezső, SebőkNagy a káosz a nonbazá- geiben is rendre jelölve van ri szandzsák török es szerb ez „ szép a magvar hanghelvnevei korul is. Ilyen rendszert gazdagító hanvaltozatokát olvashatunk: gunk. S ha eddig nem zaTashdza ~ Tisladza, Dzsel- varta az olvasást az iméntői sem befolyásol tan," mint hegyből Sebkőhegy. Vecser- « Példákban az é, amely n,.Á, 1-.Z. i .a* ainje verbeli irodalmi ínyenc ismerte föl Tömörkény írásművészetének egyedülállóan érdekes és értékes jellegét, s állította e különös klasszikus szolgálatába röpe és Tömörkény művészetének minden bccsülöje há lás lehet neki. GondozásáCedinje, Rajkovics korántsem ennek a hangnak "v/ Rajnovtcs, Jabuka Jakuba stb. a megfelelője, miért okozna gondot az a betű, amely A pesli Márfök - hol eneJlf;telmi tükre a kiejtésmég a hírlapi megjelenés- e nyésből Vecsennj/és, Csanyból Csóny, körtöltésből körtölé* (nyilván a kürtölés változatának hitte szegény Czibor), Csőréből Cső.„ __ re stb- Az ünnepi Tömör- kóT hol pedig" most?"az ősz- Nem itt a helye, hogy a vidre mért életét, hátralevő kény-esten is szerepelt Ter- szegyűjtött művek kiadása- sorozat es a reprezentatív pár esztendejét. Szeged né- meskősztvú Mihály című korsok helyt rosszul ír- halogatás, a Fecskék minden novellában kékszer egymás t^k a Tömörkény írásaiban szöveghibáját fölsorakoztasután szívleli (..fontolóra természetszerűen oly' gyako- sam- A föbb típusokat művész") alak áll (412) a he- ri ö-'/.ő alakokat. Bámula- tettem be, hogy kifessék: a ban jelent meg a sorozat lvrs szíveli („szereti") he- tos összevisszaság uralkodik Tömörkény-kiadások szölyen. itt holott kétségtelen, hogy vegközlésére - Czibor érDe vannak olyan elirá- Tömörkény ebben nem hi- őemes. dg nem tökéletes kisok, sajtóhibák is, amelyek- búzott (Nem úgy mint sérlete után — különleges nek nincs helyi vonatkozá- Móricz a Rózsa Sándorban, dondot 'kell fordítani, suk, mégis így vándorolnak vagy 0ivk0r még a félegvkiadásrol kiadásra. Ilyen a házi születésű c-™ Móra pondör-háió pöndöl-háló is j Csak a Fecsfcéfcből idéhét kötete (1956—1960); korai halála, öngyilkossága (1961) utón maradt rám a még tőle kigondolt nyolcadik kötet (1963) sajtó alá rendezése. S ugyancsak ő válogatta Tömörkény írásainak azt a gyűjteményét, amely előbb a Magyar Klasszikusok sorozatban reprezentálta írónkat, majd az Aranykönyvtár kötetei közt vánvaló. hogy nagy példányszámban ter- ' jesztette, s végül most, a centenáriumra ünnepi kiöt éi-vel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia helyett (193). Vagy ebben a ^m ezeké" a szegedi fül Szövegkiadási Főbizottságakend mondatban: olyan életű volt, mint a molnár tyúkja". (194). Nyilnem életű. nak javaslatot tettem Tömörkény összes müvei kriadványként, ötezer példány- az öreg katona azt mondban tette ismét kaphatóvá Tömörkény életművének legidötállóbb darabjait (Fecskék, 1966). Czibor János Jószándéka, szorgalma sem volt azonban elegendő, hogy a tömörkényi életmű problémáival, foként helyismereti és nyelvi rejtélyeivel megbirkózzék. Nem vele, haló porával szállok pörbe tehát, amikor szóvá teszem az összegyűjtött művek szövegközlésének fogyatékosságait, értelmi és esztétikai szempontból egymindig S7.ámára képtelen alakokat: " ~ SlidSk 'megindítói m eieiu (180)h. e,rod.J?tc>k fo1 ,(301)' sára. A Főbizottság álláshanem ételű. A kraszmki tehSrol^' * P°ntia 82 Volt h°gy ezt csate vécét csúfítia el esv közönséges tehénburcsizma... egyelőre nem látja szüksécsata véget csúfítja el egy (41J)> mönjet<k (410)> jelent- „esneki mert a JCzibor-féIe köztem (468), elmöhetett vol- sorozat a tudománvos kuna (469). Nem is javítom, hi- tatás igényeit is kielégíti, szen mi mindannyian tüstént Azt hiszem, nem vagyok érezzük, mennyire kirí a nép- egyedül, aki azt tartja: máfölösleges szócska; amikor ja, majd akkor vesz képet, ha rajta a királyok szerbuszolnak egymással, a képárus lány ígv szól: „Akkor Ryelvi szövegből ez. Az egész ra elérkezett az idő * krisokáig el ke'l nekem vár- smozatban százával vannak tikai kiadásra, amely végni arra, amíg én magával Uyen alakok. Ez az olvasót re az egész életművet fölüzletet csinálok". Az el ige- is. móg inkább pedig az elő- öleli, és valóban végleges, kötő fölösleges, sutává te- adóművészt hallgató közari- hiteles szöveget tesz közszi a mondatot! nincs is ott Béget., rendkívül zavarja, el- kinccsé. Ám addig is, míg az első kiadásban. De az tereli figyelmét, az olvasott, érre sor kerülhet, hovato8sszegyűjtött írások köteté- hallott elbeszélés tartalmi vább szükségessé válik az ben és a Fecskékben (453) mondandójáról. A „tisztázott összegyűjtött művek nyolc sajnos ott van. szövegközlés" föltétlenül meg- kötetének újbóli kiadása. Ilyen és hasonló saitőhi- Kívánná, hogy Tömörkény gélszerű lenne a nyolc köszövegét megtisztítsuk ezek- anyagát _ kisebb betutől a szépiáktól, s eredeti. x'cl finomabb papíron — hiteles mivoltában őrizzük, narom-negv kötetbe sűríteterjesszük nl Közben ujabb válogatáNémiképpen hasonlóan va- sok™ is ,nyi,lvá" kerül, gyünk a rövid zárt c jelölé- fekben kel1 ^vítani a szöveghibakat. bák tucatjával vannak. A Fecskékben egy lapon há aránt zavaró hibáit. Czibor romszor fordul elő ninc*teminden kötetét „krnnalógi- len alakban az első kiadákus rendben és tisztázott sokban vitathatatlan és Töszövegközlésben" szándékoz- mörkény tollán következetes ta megjelentetni. Sajnos, nincsetíen (353), de a kötet- sével is. Akár Móricz a. Rózsa szegedi történelmi, földrajzi, néprajzi, népnyelvi ismereteinek hiánya korlátozta ebnul sokszor. Ugyanis hibás a Választópolgár a fiam Mivel a fiam el- — Fiacskám — múlt 18 éves, így fordulok félé. — elmagyarázom ne- Hát ha annak a ben még sok helyt, a soro- Sándorban, Tömörkény is ^ centenárium I r.atban pedig számlálhatatla- többször jelét adja, hogy ezt már tavalv _ plmú]t Y1" a sajátos hangot írásban is márjs közeledik az M ha. szeretne érzékeltetni Foneti- jálának ötvenedik évfordukai ismeretek, de foként a ]öja: április 24-e. Emlékkorabeli nyomdák betűanya- kiállítása a közművelődési gának hianyai miatt, ezt ö palotában addig lesz nvit— megint, akár Móricz — az Va. s addig még gyakran é betűvel próbálta visszaad- idézgetjük az életművével ni. A Fecskék ben is nyoma kapcsolatban ránk háruló egy. zom. — Tudom, Elmagyaiáezt maradt ennek a csökevényes föladatokat. ki az uj választó- Szörényi hogyis- tudom — mondja jelölési kísérletnek: éggy (37), jogi törvényt. — Jó, jó — szakítja félbe előadásomat ez a hívjáknak úgy fáj, fáj, fáj, akkor biztosan beteg, tehál felelőtlenség lentiszteletlen, büdös nc tőled őt javakölyök, akarom soini. mondani derék ifjú állampolgár. — Azt mondd szik. Fiacskám azon ban nem nyűg meg inkább igaz-e. hogv én is meg javasolhatok jelöltet? — Hát persze — válaszoltam mit sem sejtve. —- Akit akarok? — IGEN. — A Beat'eseket is? — csillan fel a szeme. Még magabiztos vagyok. — Nem. csak magyar állampolgárt lehet jelölni. — Akknr a Szörényi Leventét.. Tudod. akinek fáj, fáj. fáj,.. Segítség! Mint egy kisdiák, az újságból próbáink puskázni, no dc attól sem leszek okosabb. — De azt mond Ez aztán a szerencse: nek. ö megy ki ajtót nyitni, óriási zaj, egy sereg kölyök, a fiam barátai tódulnak be hitvesem —, de... kunosán <5 a fodrászát akarja jelölni, A Jencit. Kicsit Idegesen aludhatlam el, mert meglehetősen furcsa álmom volt. Egy viharos jelölőgyülésen vettem részt, melyen a választók encsönget- gem jelöltek képviselőnek. akkor ... Hú, de megizzadtam — törülbeszélt., é-vel (44), PETER LASZLÖ fi lélek na Vasvári István versei A negyvennyolc éves költő új kötete az utolsó két év termését tartalmazza. Ha azt vizsgáljuk, hogy ezek az, új versek mennyiben és hogyan jelentenek újat a korábbiakhoz képest, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy Vasvári István most is, ma is. ebben az új kötetében is azon az úton jár, amelyen jónéhány évvel ezelőtt elindult Egyszerűség, egy fajta szigorúság, igényesség, azonosulás a közönséggel, a néppel a feladatokban, a gondokban és az örömökben, mindenféle olcsó, könnyű, tetszetős megoldás és hatás következetes kerülése: nagyon egyszerűen szólva, ez jellemzi most is — változatlanul — Vasvári István költészetét. Ha valaki most kezdene ismerkedni a költő munkásságával, és először a versek címében tájékozódna. bizonvára feltűnőnek találná, hogy a címeknek viszonylag nagy része a múltra utal. Segesvár, Lidiee, Daniéhoz, Radnóti Miklóshoz: néhányat idézünk csak e hol közelebbi, hol távolabbi múltra vonatkozó, utolsó címek közül. Elég azonban egy pillantást vetnünk a költőnek ezekre a verseire is, és rögtön meggyőződhetünk arról, hogy itt nem múltba fordulásról van szó. A költőnek a máról és a mához van mondanivalója, bárhonnan indul el, versei a mába vezetnek, a lezárás, a befejezés, a megoldás — ha tetszik: a mondanivaló összefoglalása — mindig a mához kapcsolódik. Ez a maiság a költő alkatából következik. Vasvári István nem önmagáért a versért ír, költeményei túlmutatnak, túlhaladnak magán a költészeten: a társadalmi feladatvállalás irányába. De éppen — s ez nem paradoxon — ez teszi verseit igazi költészetté, művészetté. Mint ahogy az igazi irodalom és költészet mindig több önmagánál; verset a versért esak finomkodó széplelkek írtak és írnak. Tettem, mit tehettem — fogalmazza meg ezt plasztikusan egyik versében — nem az életemért, éltem, érted féltem fájó emberiség. S hogy ez nem póz, nem valami mesterkélt és erőltetett, magáravett, csinált magatartás, azt úgyszólván a kötet valamennyi verse bizonyítja. Vasvári nemcsak „nagy" dolgokról, az egész emberiséget érintő kérdésekről beszél. De még ezeket az intimebb témájú verseit is átfűti, átforrósítja egyfajta költői magatartás: a mai társadalom iránti szenvedélyes érdeklődés, a szocializmus ügye iránti őszinte odaadás. Ezeket a szavakat, hogy átfűti, átforrősítfa, nem szabad romantikusan értelmezni, Sem tartalmilag, se formai szempontból. Vasvári nem romantikus költő. Szenvedélyessége nem valami feltűnő lobogós, nem látványos görögtűz. Sokkal inkább az értelem logikája, következetessége, kis túlzással szinte azt mondhatnánk konoksága. Nem csatlakozik semmiféle divatos és bizonyos körökben nagy sikerre számítható költői irányzathoz. Lemondva az egyfajta. kétes értékű népszerűségről határozottan, szilárd biztonsággal énekli saját mondanivalóját. Ehhez az alapálláshoz igazodik a költő verselése is. Kemény, szigorú puritán, szinte eszközteleftül egyszerű az a forma, amelyben Vasvárt mondanivalóját előadja. De költői, művészi forma. Nemcsak azért, mert megfelel a mondanivalónak, hanem azért is, mert lénvegretörése, a cifraság, a túldíszítettség kerülése határozottan modern és mai benne. Újdonság Ls van e kötetben: a szatirikus hang. A költő apró epigrammái elavult, korszerűtlen magatartásformákat gúnyolnak, s a „rend ellen vagánykodók"-ról éppúgy beszél ezekben a versekben, mint a fontoskodókról, a képmutatókról, az elvtelenekről. A Magvető kiadásában megjelent kötet bizonyára örömet szerez a költészet barátainak. ÖKRÖS LÁSZLÖ FÖLDES GYÖRGY Okos ügyvitel Van nekem egy kedves barátom, „, „V, . nevezzük Bélának. Foglalkozása épíszobába. Szent !crn lzzado homlo- tészmérnök, családi állapola nős, fő ég' Ezek is mind Y1' aho^ fcleb- erén.ve a szorgalom, gyengéje pedig a választópolgárok? redtYm; Nyomban könnyelműség. A felesége sohasem h„i„fPr,f=,m „ tudta mellette a pénzt beosztani, mert Béla sokat költött; ahogy mondják, lyukas volt a tenyere és nagyob az igényei. Második sikertelen házassága után jobb mutatóujját a nyakához emelte és esküszerű fogadkozással jelölné- többször egymás után elismételte az gondolják sokszor hallott közhelyet: belefogtam a következő levél megcsa- írásába: .Kedves hal- plvtórsak! Én nem tudok se gitározni, se tupírozni. Mielőtt nek csak meg, népszerű lehogv het-e manapság az egy iiyen tanulatlan ember?" Ahogy végre belefekszem a ládi ágyba, lom, hogy melleltem piheg egv másik derék magyar választópolgár, a feleségem. — Mond — kérdezi —. is lesz azzal új... Te Is lányom, Brutus! No mind- Benedek B. István Ide szúrd a rozsdás tűt, ha én még egyszer megnősülök. Széles gesztusaira már fel sem figyeltem. annyira megszoktam, de a fogadkozásán mosolyogtam. — Nem akarok neked rozsdás tűvel vérmérgezést okozni — mondtam. — De erre úgysem kerülhet sor, mert az olyan könnyelmű ember, mint amilyen te vagy. nem is kapna még egyszer feleséget. De hát persze kapott felelséget: öt évvel ezelőtt — negyvenesztendős korában — a nála pontosan tíz évvel fiatalabb Szokoli Annát vette el. Az asszony akkoriban vált el iszákos férjétől és bár sohasem hivatkozott a rozsdás tűre. megfogadta, hogy többé nem megy férjhez, nem köti az életét egyetlen férfihoz sem. önálló, elvált és független asszony volt Anna, üzemgazdász és statisztikus, havi ketezerhétszázért egy nagyvállalatnál, tehát hitelesnek látszott az elhatározása. — Nem hiszek magának. Annuska — Jegyeztem meg mégis a fogadkozás hallatán. — Nem hisz?! — csattant fel. — Maga jól ismerte a férjemet! Torkig vagyok a házassággal . .. — A világért sem kételkedem ebben — mondtam meghunyászkodva az erélyes hangra. — De nem minden férfi olyan, mint a férje volt és maga túl csinos ahhoz, hogy egyedül éljen. És túl fiatal is. Anna valóban átlagon felüli csinos asszony volt, jól ápolt, múvelt és kedves teremtés. Komoly munkája mellett is vidám, és annyi kislányos báj volt benne, hogy tíz évet nyugodtan letagadhatott volna az alig harminc esztendejéből. Béla velem együtt már régóta ismerte Annát, de csak akkor fedezte fel, amikor elmeséltem neki, hogy Anna elvált a férjétől. — Látod, ilyen asszony kellene nekem. mint Anna — mondta egy kis nyugtalansággal, de határozottan. — Ilyen asszony kellene — ismételte. — Anna asszony a talpán! — Fogadkoztál, hogy nem nősülsz többé! — Az igaz, de Annáért meggondolnám. — Okos asszony az! Nem menne férjhez még egyszer olyan könnyelmű emberhez, mint amilyen te vagy. — Majd meglátjuk — mondta nevetve Béla, és attól kezdve mindennap megvárta Annát az irodaház kapujában, elkísérte, vagy beültek valahová egy kis tereferére. Alig néhány hét telt el és Béla nagy hévvel máris megmondta Annának. hogv elvenné, sőt úgy érzi, nem tud nélküle élni. amire az asszony rövid egyszerüseggel azt felelte, hogy 6 DEL MAGYARORSZAQ Vasárnap, 1967. január