Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-06 / 5. szám

Akció munkásmozgalmi emlékek gyűjtésére A Legújabbkori Történeti Bizottság felhívása Mint ismeretes, idén ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját, két év múlva, 1969-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját, és három év múlva, 1970-ben, a felszabadulás 25. évfordulójára emlékezünk. A Csongrád megyei Legújabbkori Történeti Bizottság — mint mór jelentettük — megkezdte e történelmi évfordulók megünneplésének előkészítését A bizottság ezzel kapcsolatban felhívással fordul munkásmozgalmi emlékek gyűjtésére a megye ifjúságóhoz, a munkásmozgalom veteránjaihoz, a társadalmi szervekhez és Csongrád megye, valamint Szeged város egész lakosságához. A felhívás szerint a feltáró és gyűjtőmunka ölelje fel a tárgyi és írásos emlékeket, a korabeli ifjúmunkás, paraszt és diákmozgalmakban résztvettek emléktárgyait (zászlók, kitüntetések, érmék, pénzek, plakátok, sajtótermékek, fényképek, levelek, igazolványok stb.). Rögzítse — írásban vagy magnetofonszalagon — az egykori forradalmi harcok résztvevőinek vagy hozzátartozóinak, szemtanúknak személyes visszaemlékezéseit. Az összegyűjtött dokumentumokat a megyei és szegedi múzeumoknak, levéltáraknak kell átadni. Az anyagokért a Legújabbkori Történeti Bizottság felelősséget vállal, gondoskodik feldolgozásukról és kiállításukról. Az érdekeltek a beszolgáltatott dokumentumokat a feldolgozás és a kiállítás után — kívánságukra — viszszakapják. Kívánatos viszont, hogy az értékes dokumentumok az utókor számára megmaradjanak. A Legújabbkori Történeti Bizottság a legjobb gyűjtőket — vagy kollektívákat — pályadíjakkal jutalmazza. Az első díj 3 ezer, a második díj 1500, a harmadik díj 1000. a negyedik díj 500 forint. A díjakat 1967. november 30-ig osztják ki. A gyűjtéssel kapcsolatban a múzeumok és a levéltárak adnak részletes felvilágosítást a népíronivezetök tanácskozása A Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnöksége háromnapos tanácskozást rendezett Szegeden a városi, községi és városkörzeti népfrontvezetők részére. A tanácskozás harmadik befejező napján, tegnap Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára tartott előadást. A népfront bizottságok feladatai a soronlevö országgyűlési képviselő és tanácstagi választásokon címmel. Ezután Erhard Vechtsel, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövetségének titkára az európai biztonság kérdéseiről beszélt. Az előadás megvitatása után Horváth László, a Hazafias Népfront Országos Titkárságának képviselője zárta le a háromnapos tanácskozást. Válaszol az illetékes: Figyelemre méltó javaslat Lapunk 1966. december het az utasok kötelező áram15-1 számában az Olvasóink lását tetszés szerint megválírják rovatban javaslatot toztatni. Nem lehet azért, tettünk közzé, melynek a lé- mert a viteldíj beszedése nyege az volt, hogy a csuk- nem közömbös sem a vállalós villamoskocsikon a kö- latnak, sem a népgazdaságzépső ajtón is engedje meg nak. A csuklós villamoson a közlekedési vállalat a fel- a vezető mögött levő, — teszállást. Ezzel kapcsolatban hát az első — ajtón le- és válaszolt most Pálinkó Jó- felszállhatnak a bérletes utazsef, a Szegedi Közlekedési sok. A gyorsabb fel- és leVállalat forgalmi osztályá-. szállás érdekében azonban a nak vezetője. A többi kö- bérletesek haszánlhatják a zött írja: hátsó ajtót is. Gyakori eset, ,,A javaslat számításon kí- hogy az első ajtónál nagy a vül hagyja, hogy bizonyos tolongás, míg hátul már rékocsitípusoknál — és a csuk- gen befejeződött az utasok lós kocsi is ilyen — nem le- fellépése." Presszó vagy kocsma? A Dél-Magyarország 1966. jelenlegi működésén. Erededecember 25-i számában tet- tileg nem presszó nyílt voltük szóvá a Szabadság tér- na a III. kerületi tanács itnél levő Marika presszóban teni szolgáltató házában, tapasztal állapotokat. A III. Vállalatunk kénytelen volt kerületi tanács ülésein több- a nyitás előtt a lehetőséghez ször kifogásolták a tanács- mérten olyan átalakítást tagok, amiért a nem is végeztetni, hogy az illetékes olyan régen nyílt presszó szervek a Presszó működését kocsma jellegűvé vált. Cik- engedélyezzék. Vállalatunk igényelte a kerületi tanácsok vb. lakás- és helyiséggazdálkodási osztályától a presszó szomszédságában levő üres üzlethelyiséget, hogy megfeA vállalat illetékeseivel lelő, kulturált körülményeket künkre Szabó József, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója válaszolt. A többi között megállapítja: megvizsgáltattam, hogy mily<«H lehetőség adódna változtatni a Marika presszó OCAK**Ói*k/ tyáJfr ÜVEGVASARLAS Tavaly renováltatta lakó- Év végén Is szüksége lett házát Szatmári Sándor, Sze- volna táblaüvegre, az_ üzletged, Hétvezér utca 39. szám vezető azonban úgy tájékozalatt lakó olvasónk. Mint tatta, hogy bár van üveg levelében írja, az üvegezést raktáron, mégis várja meg maga végezte, de sok bosz- az új évet, mert munkatársa szúsáeot okozott neki hogv szabadságra ment. Olvasónk szusagot okozott neki, nog> kg] ( kérdezzük; el<5. a Merei utcai uvegszakuzlet nyére válik_e ennek az üz. esetenként csak 2—3 hetes létnek, ha üres kézzel enged' várakozás után szolgálta ki. el bármelyik vásárlóját? SAR A BUSZMEGÁLLÓBAN Bérezést János, Deszk, III. autóbuszmegállót lehetetlen kerület 3. szám alatt lakó megközelíteni a sár és víz olvasónk a deszki állami gaz- miatt. Az utazók érdekében daság körnvékért lakók ne- néhány kocsi salakot kellene vében fordult panaszlevelé- elteríteni a megállóban. Olvel szerkesztőségünkhöz. A vasónk levelét ezúttal tolmátöbbi között írja, hogy a csoljuk a deszki községi tadeszki állami gazdaság előtti nácsnak, intézkedés végett. EGY ROSSZ ÜT Újszegedről a József Attila írásban is kapott választ, mitelepi lakosok nevében for- szerint még a múlt év nedűit levelével szerkesztősé- gyedik negyedében megjabiztosíthassunk a vendégeknek. Kérésünk nem teljesült, így vállalatunk 1967-ben csak festetni tudja a helyiséget, más átalakítást nem képes megoldani. Igaza van a cikkírónak abban, hogy a hétfői napokon túlzsúfolt a presszó, mert a szomszédos vendéglő szünnapot tart. Sajnálatos, hogy az üzlethelyiség eredetileg nem vendéglátói célra épült, s emiatt nem lehetséges olyan átalakítást végezni, amely biztosíthatná az igények kielégítését." ÜzembővítPs Egymillió forint beruházással bővítik a dorozsmai gépjavító állomás deszki üzemét. Az itteni központi nagyműhelyhez egy újabb „hajót" építenek és kiépítik a telep belső úthálózatát is. Veres Péter 70 éves Veres Péter Kossuth-díjas író hetvenéves. Szavunk ünnepi csöngésű, de nem az ünnepre és az ünnepelthez szóló. Inkább amolyan sommázásféle: sűrítése, amennyire a szűkös terjedelem engedi, életútja, s írói munkássága legfőbb tanulságainak. Közmondásos pontosságát, ahogyan az élet- és szellemvilág megannyi jelenségének, a legapróbbaknaflc is, lebírhatatlan szívóssággal nevet ad, hiába próbálnánk utánozni. A szemlélet, a stílus változásain azonban átüt s kötelez a lényegi igazság: sose add föl a világ vallatását, hogy érzékieted, gondolataid hálójába fogd, tetten érd a teljes életet, legjobb tudásod szerint. Aki erről lemondott: mestersége, hivatása, emberléte legfőbb törvényét 6zegte meg Veres Péter eszmélósétől kezdve szüntelen vallatta a világot — hogy változtathasson a világon. Életútja — a nagy agrárproletár falu, Balmazújváros villanytalan viskói közül az irodalmi-szellemi élet központjában: sokakban a rendhagyó esetek hökkent csodálkozását kelti. Pedig nem afféle tüneményes „karrier" ez, melynek ívét a személyes becsvágy mohósága húzta volna meg Magatartásában, írásaiban egyaránt egy réteg szószólója, életének, szenvedéseinek, legjobb tulajdonságainak művekbe sürítője, az irodalmi maradandóságba mentője volt. E réteg: a valahai szegényparasztság zárt közössége, hol az „elnyomás" szónak betű szerinti értelme volt: a jogfosztottság, a társadalmi kiszolgáltatottság, a mindennapi betevőért folytatott örökös harc a természettel és az élet uraival egyszerre: e sors osztályosait olyan tömbbé tömörítette, mely a belőle kiszakadt író magatartását is életre szólón meghatározta. Az induló Veres Péter írásai: e sorsközösség kinyilatkozásai. „Én nem mehetek el innen, soha, sehova" — vallja egy korai versében. Törvényéhez hű maradt: lélekben soha övéitől el nem távolodott, de közéjük akarta hozni a nagyvilágot, mindent, ami szép, 'nemes és amit érdemes, dacolva a közönnyel, hatósági vegzatúrákkal. Jelképes, hogy első nagyobb írása, Az Alföld parasztsága, a Markó utcai börtönben születik, 1936-ban. Egy év se telik el, s a nagy magyar publicista, Bálint György, e szavakkal hívja fel a balmazújvárosi parasztíróra a figyelmet: „Veres Pétert két napig faggatta a balmazújvárosi csendőrőrs. Kezét, lábát merőlegesen kinyújtva, arcát a menynyezet felé fordítva, órákig tartó görcsös mozdulatlanságban kellett a nyomozók kérdésére válaszolnia. Súlyos vádpontokat kellett tisztáznia: miért érintkezett Móricz Zsigmonddal és Illyés Gyulával? Kéziratait és könyveit elkobozták." Igen, a hatalom fölfigyelt rá, miért világos egy kunyhóablak a balmazújvárosi szegénysoron, megérezték, meszsze lobog annak a fénye, ámde hiába próbálták kioltani. Érezték, a szellemi honfoglalás, melynek Veres Péter előőrse és serkentője volt, valamiképp az igazi, a történelmi honfoglalás, a felszabadulás kicsikart előlege. Amint az író legjelentősebb műve, a Számadás, önéletrajz ugyan, de egy szegényparaszt eszmélését hűségesen fölidézve, a tömegeik, a hárommillió koldus történetét, akaratát fogalmazta meg. Azt, ami a nép valójában volt, és amivé lenni akart. Ez, a történelmi helytállás, Veres Péter sorsának és életművének másik fontos, kire-kire kötelező tanulsága. Igen, még ma is nehéz eldönteni, mivel tett többet: azzal-e, hogy megírta osztálytársai életét, olyan hitelességgel és részletességgel, hogy műveiből, a Szűk esztendőből, a Számadásból, a Próbatételből és a trilógiává bővülő Balogh család történetéből a késő korok olvasója is elevenen maga előtt láthatja majd e napjainkban már múltbafordult világot — vagy azzal, hogy a földreform egyik előkészítőjeként és irányítójaként, forradalmár politikusként részt vett a szegényparasztság tengermélyi életének megváltozta lásában, hogy valóban és véglegesen múlt legyen, amit írásaiban megörökített. És, miután a felszabadulás megtörtént, népe — az ő szavaival élve — véglegesen a „nemzetbe emelkedett?" A folyamat máig se ért véget, figyelmeztet az író. A hódítás még nem teljes: a „szellem napvilága" még nem ér el mindenüvé. Ezért foglalkozik ma, a régi frisseséggel és szívósságai, a tudomány, a művészet, a szellemi élet megannyi problémájával: viszi övéinek, mindazt, „ami szép, ami nemes és amit érdemes." így lesz Olvasónap^ lója a Számadás folytatása mindegyre táguló szellemi önéletrajz. De ezenközben se feledkezik meg róla, hogy ma is vannak némáik, hallgatagon a dolguk tevők, akik magukért szólni röstellenek. Helyettük s a nevükben szólt igazukra újra és újra figyelmeztet, mánt a hasonló című, már a hatvanas években írt regényében. S ha ismét a múltat, a régi cselédsor nyomorúságát idézi föl, mint a Tiszántúli történetekben,, nem az emlékekben merítkezik meg, s nem egy volt világba réved vissza, hanem a közösségi együttélés ma is érvényes és megszeghetetten 6zabályrendjét kutatja, erkölcsi törvényeire figyelmeztet. A hetedik évtized küszöbét átlépő Veres Péter gazdag ember. Gazdag, mert mérhetetlenül többet adott, mint amennyit kapott. Iszákja ma is kifogyhatatlan, mint a mesebeli szegényember tarisznyájából is mindig jut kinekkinek madár látta kenyér. Mindenkinek, aki élni akar vele. B. NAGY LASZLŐ günkhöz Hegybeli Lajos, Thököly utca 8. szám alatti olvasónk. A többi kőzött közli, hogy 4—5 éve már, hogy a Thököly utca közútja megvítják az utca egy szakaszát A kátyúkba bontásból eredő betondarabokat hordtak, de azzal nem sikerült az útszakasz javítása. Tetézte ezt a lehetősen rossz állapotban Szegedi Víz- és Csatornamuvan 1965 ryarán ugyan ja- vek munkája. Vízlevezető vittatta az I kerületi tanács árkot ástak, s a kitermelt de azóta egy gödörből kettő földet a kocsiútra dobálták, lett Tanácsülésen szóvá így az amúgyis keskeny kötette ezt már Sári János ta- csiút nácstag is. Interpellációjára vált. még járhatatlanabbá % Egy perc alatt 11 nap Mit tudunk a kalendárium munka eredményét. Művét múltjáról? Kevesen sejtjük, száz évvel később három hogy a naptár történetéhez olasz csillagász folytatta. Eka régi magyar művelődésnek kor állapították meg, hogy Is köze van. Az 1582-ben a Julius Caesar kora óta elbeVezetett mai, úgynevezett telt mintegy 1600 év alatt Gregorián naptár úttörő csil- tizenegy nappal késett el a lagásza: Johannes Regiomon- naptár az objektív csillagátanus az 1460-as években Budán dolgozott, Mátyás kiszati idő mögött. Hogy ezt kiküszöböljék, Gergely pápa rály udvari csillagászaként, elrendelte: 1582. október 4-e Itt dolgozta ki csillagászati után október 15-ét írjanak, táblázatait, amelyeket Ko- Ez volt a modern Gregorián lumbus Kristóf éjszakai úti- naptár születésnapja, amiHor kalauznak hasznait tengeri ,, , ,, _„" + útján. Regiomontanus 1471- e^et]en Perc. alatt 11 naPf hon Nürnbergben nyomtatta vénült a világ és a naptar ki hazánkban végzett utóiérte az időt Én nem mehetek el innen Kevesen tudják, hogy a prózaírAként ismert Veres Péter pályája kezdeti szakaszában verseket is irt. Születésnapja alkalmából közöljük az alábbi, 1939 májusában született versét Én nem mehetek el innen soha-sehova, nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom, millió sárbaragadt paraszt a szomszédom, ezeknek a sorsa az enyém, s az is marad örökre. Nekem csak térkép a nagyvilág, talán sohase látom Párizst, Rómát, sohase látom Amerikát, sem a déltengeri szigeteket; barnás folt marad számomra a sziklás spanyol föld, és zöld folt marad a szibériai steppe. Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: „adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot". Én megtaláltam azt a pontot, legalábbis önmagam számára. Ez a föld az, amelyen élünk: a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok és a zöldellő dombok földje — Magyarország, s a tízmillió magyar, aki benne él. Hogy szép-e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké, nem tudom, nem is keresem: hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük, beköltöztünk-e vagy a földből nőttünk: mindegy ma már — egyek vagyunk vele. Napunk közös a többiekkel, de a mi csiráinkat is felébreszti, a felhők elszállnak felettünk, de esőjüktől a mi füveink is nőnek: a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigyelem. LÁbommal bokáig járok a magyar sárba, arcomat kicserzi az éles pusztai szél, szemeimet kicsire húzza a kemény sivatagi napfény; gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhők fölé, nincsen más számomra, mint emésztő töprengés, forró vágyak és kemény akarat: ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami fi, ami nemes és amit érdemes. Péntek, 1967. január «. DÉL-MAGYARORSZÁG 5