Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-28 / 24. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKí Szerződés Moszkvában 57. évfolyam, 24. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1967. január 28. A költségvetés vitájával folytatta munkáját az országgyűlés A gazdaság­politika megfelel a nép érdekeinek A szocialista demoKratizmus fejlesztése A képviselői munka megbecsülése Szolidaritás Vietnammal Tegnap, pénteken az 1967. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tár­gyalásával folytatta tanács­kozását az országgyűlés. Az ülésen Polyák János elnö­költ Az első felszólaló Bisz­ku Béla volt Ezután Kluj­ber László Fejér megyei, dr. Noszkay Aurél budapesti Ollári István Borsod me­gyei képviselő szólalt fel, s ők is elfogadták a költség­vetés tervezetét A délelőtti szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökle­tével folytatta munkáját az országgyűlés. Major Tamás színművész, budapesti kép­viselő után Gombaszögi Je­nő Somogy megyei, Bodonyi Pálné budapesti képviselő szólalt fel. Bodonyi Pálné egyebek között javasolta, a lehetőségekhez mérten tá­mogassa az Egészségügyi Mi­nisztérium, hogy a költség­vetés tervezetében szereplő 1200 új bölcsődei helyen fe­lül létesítsenek 400 további bölcsődei helyet; szorgal­mazza a művelődésügyi mi­niszter az óvodáskor alsó „hivatalos" határának leszál­lítását három évről két és fél évre. A továbbiakban Ognyenovics Milán Baranya megyei képviselő emelkedett szólásra. Az ebédszünet után első­ként dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter emel­kedett szólásra. (Beszédét lapunk második oldalán kö­zöljük.) A délutáni ülésszak továb­bi részében Beresztóczy Mik­lós elnökletével folytatódott az ülés. Felszólalt Nagy József Békés megyei kép­viselő. dr. Várkonyi Imre Bács-Kiskun megyei képvi­selő. Dr. Várkonyi Imre ja­vasolta, ahogy az anyagi le­hetőségek megteremtődnek, tetézzék meg a három, il­letve több gyermek után járó családi pótlék összegét. Mészöly Gyula Bács-Kis­kun megyei képviselő és Papp József Borsod megyei képviselő szólalt még fel tegnap. Ezután az elnöklő Beresztóczy Miklós bere­kesztette az ülést. Az országgyűlés ma, szom­baton folytatja munkáját Az ülésteremben „Békés világűr" A szovjet—angol—amerikai aláírás után már 22 állam, köztük Magyarország is csatlakozott az egyezményhez Moszkvában a szovjet külügyminisztérium Tolsztoj ut­cai villájában, ahol 1963 nyarán megszületett a moszkvai atomcsendegyezmény, pénteken délelőtt Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök jelenlétében a Szovjetunió, Nagy* Britannia és az Egyesült Államok képviselői aláírták a „békés világűr" szerződést. A piros bőrkötésű szerződés* példányt elsőnek Andrej Gromiko szovjet külügyminisz­ter, utána Sir Geoffrey Harrison, Nagy-Britannia moszk­vai nagykövete, majd Llewellyn Thompson, az Egyesül* Államok nagykövete írta alá. Az ünnepélyes aktust követően Gromiko külügymi­niszter a mikrofon elé lépett és rövid nyilatkozatot tett. Megelégedéssel szólt a kozmosz békés használatát jogilag első ízben rögzítő nemzetközi szerződés létrejöttéről és hangsúlyozta, hogy a rakétatechnika, valamint az űrkuta­tás sikerei égetően szükségessé tették e megállapodást, amit egyébként az ENSZ-közgyűlés egyhangú jóváhagyása ls bizonyít. A szovjet külügyminiszter kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy ez a szerződés jelentős lépés lesz a nemzet* közi együttműködés és kölcsönös megértés útján, előmoz­dítja a vitás nemzetközi problémák megoldását. Sir Geoffrey Harrison angol nagykövet nagy megelé­gedéssel nyilatkozott a szerződésről. Thompson amerikai nagykövet, akinek újbóli kine­vezése óta ezt volt az első nyilvános szereplése Moszkvá­ban, nem tért ki a szerződés méltatására, mert — mint mondotta — tudomása szerint az Egyesült Államok ve­zetői nyilatkozatokat tesznek erről, csupán azt a reményét tolmácsolta, hogy „nem ez lesz az egyetlen szerződés, amelyet Moszkvában aláírhat". Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete pénteken délben a magyar kormány nevében aláírta a békés világ­űr szerződést. Ez alkalommal összesen huszonkét állam csatlakozott meghatalmazottjának aláírásán keresztül a 17 cikkelyből álló világűr-megállapodáshoz. Jelentős Japán csatlakozása a szerződéshez, mivel ez az ország az utóbbi időben számottevő haladást ért el a rakétatechnikában és hozzálátott űrkutatási programjának kidolgozásához is. A szerződés egyik elvi fontosságú pontja kimondja, hogy minden állam csatlakozhat hozzá kivétel nélkül, te­hát aláírhatják nemcsak az ENSZ tagállamai, hanem azok a szocialista országok is, amelyeket a nyugati hatalmak ma még megakadályoznak abban, hogy elfoglalhassák he­lyüket a világszervezetben. Ennek a pontnak az alapján írta alá Moszkvában a „békés világűr" szerződést az NDK külügyminisztere. Pénteken délelőtt a brit külügyminisztérium épületé­ben ünnepélyesen aláírták a világűr békés használatáról szóló egyezményt. A három nagyhatalom nevében George Brown, angol külügyminiszter, Mihail Szmirnovszkij londoni szovjet nagykövet és Philip Kaiser, az Egyesült Államok londoni ideiglenes ügyvivője írta alá az okmányt. A Magyar Nép­köztársaság nevében Incze Jer.ő, hazánk londoni nagy­követe látta el aláírásával a szerződést Biszku Béla beszéde Tisztelt országgyűlés! Az előttünk fekvő 1967. évi állami költségvetés össz­hangban van gazdaságpoliti­kánk céljaival és a szocia­lista építőmunka idei fel­adataival. Előirányzatai biz­tosítják az e feladatok meg­valósításához szükséges fe­dezetet és országunk ház­tartásának pénzügyi egyen­súlyát. Ez jó és megnyugta­tó, mivel valamennyien át­érezzük azt a felelősséget, amellyel országunk gazdájá­nak, a dolgozó népnek tar­tozunk a pénzével való he­lyes, meggondolt és takaré­kos gazdálkodásért. Minden forint a dolgozó emberek becsületes munkájának, fá­radtságának és erőfeszítésé­nek az eredménye. Ez pedig mindenkit arra kötelez, hogy minden forinttal gon­dosan, felelősen, a legcse­kélyebb könnyelműség nél­kül bánjon, amikor azt be­osztja és felhasználja. Gazdaságpolitikánk min­den tekintetben megfelel a magyar nép érdekeinek; célja a termelőerők és a szo­cialista tulajdonviszonyok fejlesztése, a munkásosztály, a parasztság, az egész dol­gozó nép élet- és munkakö­rülményeinek szüntelen ja­vítása. Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt reálpo­litikát folytat. Ez a politi­ka szüntelenül nyomon kö­veti az élet változásait Olyan korszakban élünk és dolgozunk, amelynek bo­nyolult összefüggéseiből folyton új jelenségek és tendenciák alakulnak. Pár­tunk a leghaladóbb tudo­mány: a marxizmus—le­ninizmus fénykörében ál­landóan kutatja, vizsgálja és elemzi ezeket a jelensége­ket. Az ebből adódó tanul­ságok és következtetések ad­nak indítékot a párt kezde­ményezéseihez. Emlékeztetem a tisztelt or­szággyűlést: két és fél—há­rom évvel ezelőtt kedve­zőtlen jelenségeket tapasz­taltunk a gazdasági életben. A jelenségek mélyreható elemzése alapján a Közpon­ti Bizottság 1964 decembe­rében határozatot hozott a kedvezőtlen tendenciák meg­változtatására. E határozat az 1965. évi népgazdasági tervről és a gazdálkodás ha­tékonyságának javításáról, az ötéves terv eredményes befejezéséről intézkedett, s legfontosabb elemei voltak: a termelékenység, az ön­költség minél nagyobb ja­vítása, az egész népgazda­ság külkereskedelmi telje­sítményének emelése, a munkafegyelem, a takaréko­sabb gazdálkodás, az elért életszínvonal szilárdítása és jövendő emelésének jobb megalapozása. Akkor elhangzottak aggá­lyok is, hogy a párt elha­tározásai bizonyos területe­ken a viszonyok stabilitását érintik. A párt szerepe, a reálpolitika azonban nem az, hogy tétlenül szemléljük a fejlődő élet szövevényéből felbukkanó jelenségeket és tendenciákat, hanem az, hogy a társadalom, a szo­cialista építőmunka céljai­ból kiindulva, kedvező irá­nyú változásokat kezdemé­nyezzünk. A bátor kezde­ményezés olykor politikai kockázattal is jár, de ezt is vállalni kell. Az 1964. évi decemberi határozatot is igazolta az élet, a fejlődés, akkor — átmeneti, időre — csökkenteni kellett a ter­melés ütemét. Ez azonban helyesnek bizonyult, mert a meghozott intézkedések nyo­mán növekedett a munka termelékenysége, lassú, de biztató ütemben emelkedett a termelés, minőségi válto­zásokat értünk el, a terme­lés szerkezetében és műsza­ki színvonalában, végered­ményben pedig a szükségle­tek jobb kielégítésében. Kádár János Simon István Kossuth-díjas költővel, Aczél Györggyel és Ilku Pállal beszélget Kállai Gyula a Parlament folyosóján képviselők között A gazdaságirányítási rendszer reformjának célja A fejlődés követelményei­nek és a lehetőségeknek mélyreható vizsgálata alap­ján jutott a párt arra az el­határozásra, hogy javasolja a gazdaságirányítási rend­szer átfogó reformját, ala­pos elemző munka előzte meg a reform kidolgozá­sát. A párt legjobb közgaz­dászaink és szakembereink sokaságára támaszkodott A reform legfőbb célja, hogy erősítse szocialista rendsze­rünket, s meggyorsítsa a szocialista-társadalom teljes felépítését, hogy tovább fej­lessze a szocialista tulajdon­viszonyokat és a termelő­erőket. Az ls fontos cél, (Folytatás a 2. oldalon.) Interpelláció az üres padsorokban. Nagy Józsefné köny* nyűlpari miniszter Győri Imrével, Csongrád megye kép* viselőjével beszélget

Next

/
Oldalképek
Tartalom