Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-24 / 20. szám

TÖBB FÖLDGÁZ, KEVESEBB SZÉN Gond és öröm Tovább folytatják a kutatómunkát Egyre több szegedi nagy­í xem, intézmény használja rz olcsó földgázt, s a laká­rokban is szaporodik a gáz­1 izélés. A megnövekedett i tények kielégítése szinte 1 ónapról hónapra nagyobb r oennyiségű gáz előteremté­! ét követeli meg a Nagyal­í jldi Kőolaitermelő Vállalat­tól. Természetesen a vállalat e mellett gondoskodik a kő­rlaj felszínre hozataláról és kitermeléséről is. Új rétegvizsgálótok A hidegre fordult időjárás ellenére sikerrel birkóztak meg a feladatokkal az algyői mezőn. Eddig 8 kutat olajra, 1 ettöt pedig gáztermelésre tettek alkalmassá. Az üzem termelése az algyői térségben 150 tonna olaj és 110 ezer köbméter földgáz naponta A termelőmunka mellett ezen a héten új rétegvizsgá­latokat kezdenek az üzem ízakemberet. Az algyői 7-es és 9-es kutaknál mintegy : 900 méter mélységtől fel­ielé új szénhidrogén tároló rzinteket vizsgálnak meg. Ha r. mérések eredményt hoz­nak, akkor naponta egy-egy kútnál 180 tonnával emel­kedhet a kőolajtermelés. Új nagyfogyasztók A Szegedi Gázmű vezeté­keiben egyre több földgáz kering. A 8,5 kilométer hosz­; zúságú földgázvezeték elérte z EMERGÉ gumigyárat, lárcius végére a gumigyár­lan is átáühatnak a gáztüze­lésre a kazánoknál. A gumi­gyár a nagyfogyasztók közé tartozik, napi igénye 20 ezer köbméter. A gázmű programjában több új fogyasztó bekapcso­lása szerepel az első félév­ben. Rövidesen befejeződik a MÁV szegedi állomásának bekapcsolása. Még idén meg­kezdik a Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat úiszegedi gyárának is a földgáz szol­gáltatást Ennek egyik elő­feltétele, hogy egész Üj sze­ged a földgáz felhasználásá­ra térjen át. A tervek szerint Üjszegedre egy újabb veze­téket fektetnek le, amely biztonsági tartalékként sze­repel. Ax ölödi'< kazánban is gáz ég A szegedi erőműben össze­sen öt kazán üzemel. Az el­sőt már korábban átalakí­tották vegyestüzelésűre; azaz a gáz mint pótló fűtőanyag szerepel. A 2-es, 3-as és a 4-es kazánban kizárólag föld­gázzal fűtenek. Az ötödik kazánt, amely egyébként is átalakításra szorult, most építik újjá és előreláthatóan júliusra befejezik a munkát. Ez a kazán is vegyestüzelésű lesz. Az erőmű a szegedi me­dence földgáz kincsét „natúr­ban" használja fel, csupán a nyomást kell csökkenteniük. Jelenleg már napi C0—65 ezer köbméter az igényük. A földgáz felhasználásának nö­vekedésével egyidőben csök­ken a szénfelhasználás. Amíg régebben naponta 2—300 ton­na szenet tüzeltek el, addig jelenleg csupán 15—50 tonna a szénszükséglet. A villamos enereia termelése ugyan nem emelkedett, de egyre több üzem és intézmény hőellá­tását biztosítják a szegedi erőműből. M. I. Ezerötszáz tonnás óriás uszály I A Magyar Hajó- és Da­rugyár balatonfüredi üzem­egységében a MAHART megrendelésére új vízi jármű építését kezdték meg. A nyolcvankét méter hosszú és tíz méter széles szállító­hajó legnagyobb terhelése eléri majd az 1500 tonnát. A hajógyári szakemberek véle­ménye szerint ez a típus lesz a jövő teherhajója a Dunán. A hajótest általában 2,1 mé­ter mélyre merül. Ilyen me­rülésnél 1450 köbméter áru fér el a raktárban. Az óriás­uszálynak egyetelen hatal­mas rakterülete van. A legnagyobb magyar uszálytípus építéséhez ki kellett bővíteni az építőteret, mert a hatalmas test nem férne el a kisebb egységek számára készült helyen. Mé­résekkel kell maid megálla­pítani, hogy a Sió-csatorna kanyarjaiban, hídnyílásaiban hoeyan fér el az uszály. Ha szükség lesz rá, a jármű fel­építményei részét csak a Du­nához érve szerelik majd fel .(MTI) Fehértói halászok •f"-r lök a párttaggyűlésen, RJ s már a hatodik kom­munista felszólalását jegyezgetem, hogy az ő bri­gádjában megcsinálták azt, amit vállaltak. Meglátoga­tom párton kívüli baráto­mat, és ahelyett, hogy szóra­koztatna, kifogyhatatlan ma­gyarázatokba kezd a gumi­gyár termelési problémáiról. Vonaton utazom és körülöt­tem arról folyik a vita, le­het-e a műszak utolsó órá­jában is olyan intenzíven dolgozni, mint az elsőben. Hazajön a fiam az AKÖV­műhelyből és beszámol, mennyi ideig kellett kala­páccsal püfölnie egy vassze­get, mire a helyére igazo­dott. Találkozom az utcán H. B. művezetővel és mind­járt újságolja: sikerült a tervük, s háromheti fizetés­nek megfelelő nyereségré­szesedést osztanak. Munka, mindenütt munka. Ez a munkások többségének legfőbb gondja, legtartósabb öröme, életük lényege és íze­sítője. Ma már a legtöbb em­ber természetesenek veszi, hogy az általános boldogu­lásnak, a folyton javuló élet­körülményeknek egyetlen módja van, s ez a párt cél­kitűzéseinek aktív támogatá­sa. A IX. pártkongresszus határozata, miután felsorolja az ország gazdálkodásában elért sikereket, nem véletle­nül állapítja meg: „A mun­kásosztály fokozatosan a ma­ga képére formálja a társa­dalom más rétegeit is." Fokozatosan ... Tehát akad­nak linkek, lesipuskások is közöttünk, akiket hidegen hagy az általános munkaláz, akik a közösség gondjai elől menekülve kihúzódnak a társadalom peremére és zseb­re dugott kézzel szemlélik a többiek erőfeszítéseit. Az ilyen kevesek azt vallják durva cinizmussal; „Tőlem ugyan elpusztulhat minden­ki, csak nekem meglegyen az, ami kell." S ezt gyak­ran azért is tehetik, mert a többségnek tele van mind­két keze munkával, a feje meg közösségi problémák­kal, s alig érnek rá az úgy­nevezett életművészek gya­nús üzelmeivel foglalkozni. A munka szerinti elosztás el­vének következetesebb érvé­j nyesítésével azonban kétség­! telenül leszűkül majd a ' könnyen élők működési te­I rülete. A harc ugyanis to­i vább folyik az élősdiség szcl­j leme ellen, s csak azok bol­| dogulhatnak törvényes kere­tek között, akik tisztességes munkára alapozzák jövőjü­ket. K étségtelen: a munka fáraszt, sőt olykor ki­merít. De hatalmas tömegek bizonyíthatják, hogy ugyanakkor doppingol is. Munka nélkül elképzelhetet­len az élet, nemcsak gazda­sági, hanem fiziológiai érte­lemben is. Esténként igyek­szünk hazafelé a magunk kuckójába, mert jólesik né­hány órát elnyújtózkodni, új­ságot böngészni, vagy éppen semmire sem gondolva ten­ni-venni a ház körül. Mi­helyt azonban jön a reggel, megkötözni se lehetne ben­nünket odahaza. Panaszko­dunk, hogy milyen temérdek munkát raknak a nyakunk­ra, de mihelyt nincs mit csi­nálni, még a hangulatunk is könnyel elromlik, és kíno­san múlik az idő. Gyakran hallunk ilyeneket gyári asz­szonyoktól: „Én nem is tu­dom, mi lenne velem, ha végleg otthon kellene marad­nom." Emögött nem a kere­seti lehetőség elvesztése mi­atti aggodalom értendő csu­pán, hanem az is, hogy akik megszokták a társas munka jó ízét, azok nehezen visel­nék már el a tartós egyedül­lét unalmát. Sok-sok idős munkással találkozunk, akik ahelyett, hogy örülnének a megérdemelt pihenésnek, igazságtalannak érzik nyug­díjazásukat. Mondhatja valaki: ez csak az idős emberek jellemző problémája, a fiatalok aligha zúgolódnának a fizetett ké­nyelem miatt. Leszámítva azt a kétségtelen tényt, hogy a fiatalok között vannak kibi­csaklott életszemléletűek is, az ifjúság egészére nézve sér­tő a fenti summás megálla­pítás. A textilművek terme­lési terve például jórészt fia­tal munkásokra épül, s az üzemi pártbizottság titkára mindig elismerően nyilatko­zik friss lendületükről, tö­rekvéseikről. Az elért ered­mények ugyanis nemcsak a KISZ munkájának köszönhe­tők, hanem annak is, hogy a fiúk, lányok, fiatal felesé­gek és férjek többsége — akár KISZ-ista, akár nem — meggyőződéssel állítja; az emberré alakulás egyetlen feltétele a képesség szerint végzett mindennapi munka. A munkásközösségek — amelyek a szocializmus er­kölcsi normáit képviselik és gyakorolják — már puszta létezésükkel is hatnak az egyénre, s idővel rendszerint még a legnihilistább fiatalo­kat is képesek egészséges gondolkodásúvá formálni. „A munkásosztály egyre na­gyobb tömegei átérzik és vál­lalják a felelősséget az or­szág sorsáért — állapítja meg a IX. pártkongresszus határozata —, élen járnak az építőmunkában, cselek­vően részt vesznek a közélet­ben, példát mutatnak a fe­gyelmezettségben, áldozat­készségben." Nemrég a munkafegyelem problémáit feszegettük a ká­belgyár vezetőivel. Az üzem udvarán sétálgatva egy fia­tal férfi sietett el mellettünk a nagy szerelőcsarnok felé „Tudja, ki ez az ember? — fordult hozzám az igazgató. — Már-már úgy voltunk ve­(Somogyiné felvételei) Az avatatlan olvasó könnyen azt gondolja: az őszi nagy 'zhalászás után téli pihenőt tarthatnak a fehértói halászok s. Mint azonban képeink is mutatják, nagyon sok munkát ad számukra a gazdag halállomány sikeres átteleltetése. A felső képünkön látható ötletes jégfűrészelő cirkulát a gaz­daság műhelyében újították. Ezzel sokkal gyorsabban lehet éket készíteni a jégen. A szánkós körfűrész után már nem kell fejszével vágni a jeget, néhány ügyes mozdulattal víz alá merítik a kifűrészelt táblákat, s így bőséges levegőhöz jutnak ezáltal a telelő pontyok. _ Kamatoznak a javaslatok Földművesszövetkezeti taggyűlések a dorozsmai körzetben Megpezsdült a földműves­szövetkezeti mozgalom szö­vetkezeti politikai élete. Na­ponta sor kerül egy-egy tag­gyűlésre a szegedi járás fal­vaiban; megbeszélik a föld­művesszövetkezet ötéves te­vékenységét és megválaszt­ják a küldötteket. Tegnap délután Kiskundo­rozsmán, a 25-ös számú bolt­ban gyűléseztek a környéken élő gazdák. Horváth János­né, a helyi földművesszövet­kezet szövetkezetpolitikai előadója ismertette az inté­zőbizottság beszámolóját, s vázolta a Kiskundorozsma és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet fejlődését. Az utóbbi öt évben csaknem megkétszereződött a kiske­reskedelmi és vendéglátói forgalom. Tavaly például a boltok 63 millió 39 ezer fo­rintot, a vendéglök pedig közel 14 millió forintot bevé­teleztek, míg 1961-ben a ha­sonló forgalom 37 millió 117 ezer forint, illetve 6 mil­lió 660 ezer forint volt. A földművesszövetkezet tavaly mintegy 150 ezer fo­rint költséggel újította fel a kisvendéglőt. A község lakói­nak kívánságát teljesíti az­zal, hogy Dorozsma központ­jában idén megkezdik az ÁBC áruház építését, az új lakónegyedben pedig na­gyobb élelmiszerüzletet léte­sítenek majd. A taggyűléseken hasznos javaslatokkal segíti a lakos­ság a földművesszövetkeze­ti kereskedelem fejlesztését és a jobb áruellátást. A Do­rozsma körzetében eddig megtartott 16 taggyűlésen közel 1100-an vettek részt. A dorozsmai 26-os bolt kör­nyékén lakók kérték, hogy helyben is árusítsanak tejet. (Különben két kilométer tá­volságból kell beszerezniök.) Máshol javasolták, hogy a kisebb boltokban is árusítsa­nak cukrászsüteményt, a zöldségboltba szereljenek fel diódarálót. A bordányiak (szintén e körzeti földmű­vesszövetkezethez tartoznak) zenés délutánok rendezését kérték. A földművesszövet­kezet igazgatósága elhatá­rozta, hogy zongorát vásáro* a bordányi presszó számára A taggyűléseken elhangzó „apróságok" a vásárló sze­mében nagy jelentőséggel bírnak. A javaslatok meg­hallgatása nemcsak a bolti forgalom növekedését és a jobb ellátást szolgálja, de ugyanakkor a földművesszö­vetkezet és a lakosság kap­csolatát is közvetlenebbé, hatékonyabbá teszi. B. ö. le, hogy menthetetlen. Állan­dóan ivott, a családját ütöt­te-verte, a munkahelyén semmit sem lehetett rábízni. A kommunisták türelme és segítsége végül mégis ered­ményre vezetett. Ma az egvik legjózanabb, legkiválóbb munkása az üzemnek." Az ecset- és seprűgyár javító­műhelyében a szocialista bri­gád naplóját lapozgattam. A gondos, szép írással rögzített események között szerepel­tek ünnepi rendezvények* kulturális műsorok, politikai gyűlések, társas összejövete­lek, de legnagyobb helyet a kongresszusi munkafelajánlá­sok teljesítésével kapcsolatos intézkedések foglaltak el. Később gyűrűbe fogtak, s olyan adatokkal egészítették ki az írásos krónikát, ame­lyek tanúsították: egymást elvtársiasan bírálgatva, tá­mogatva érték el a kitűzött célt. A cipőgyár egyik mű­helyében arról győződtem meg, hogy a nyíltság, a szem­től szembe kimondott, olykor vaskos, de őszinte szó olyan természetes a munkások egy­más közötti érintkezésében* mint a termelés folyamata. A hátmögötti összesúgást, az alattomosságot, az intrikát mélységesen elítélik, sőt nem is tűrik maguk között. Ha el­vállalnak valamilyen felada­tot, azt pontosan, az előírá­sok szerint igyekeznek elvé­gezni, mert az érte Járó er­kölcsi vagy anyagi elismerét igazi örömet okoz nekik. A z ilyen munkások ké­szek a párt politikai és gazdasági prog­ramjának végrehajtására. Az ő érdekükben hangzott el olyan sok szó a pártkong­resszuson, feladatul adva va­lamennyi pártszervezetnek: „Küzdeni kell a tömegek igényeivel szembeni közöny­ből. lélektelenségből és rossz szervezésből származó bü­rokrácia ellen." A munka becsülete tovább növekszik majd az új gazda­sági mechanizmusban, ami­kor az eredményesebb gaz­dálkodás a dolgozók szemé­lyes jövedelmében is jobban érezteti hatását. S mivel a lakosság túlnyomó többséeét dolgos, mindig jobbra, több­re törekvő emberek alkotják, nyilvánvaló: az életkörülmé­nyek további javítására irá­nyuló terveinket következe­tesen megvalósítjuk. F. NAGY ISTVÁN Kiszorult a hideg A múlt hét végén jelzett s a magasabb rétegekben napok óta tartó enyhe at­lanti-óceáni légáramlás va­sárnap ért földet hazánk déli tájain, hétfőn pedig csaknem az egész országból kiszorította a hideget. Csu­pán a Tisztán túlon maradt meg a hideg légpárna fosz­lányokban. Hétfőn a kora délutáni órákban sok he­lyütt már plusz 6—7 fokig emelkedett a hőmérők higanya. Az ország téli hó­bundája erősen kopik, főleg a nyugati és a déli tájakon. A rendkívüli enyheség Közép-, Dél- és Nyugat-Eu­rópára terjed ki, a konti­nens északi és keleti tájain viszont újabb hideghullám csapott át. Míg például a London—Berlin—Budapest —Bukarest—Szófia—Milá­nó—Párizs vonalán belül fekvő területeken a napi maximumok 4—8 fokkal meghaladták az elmúlt né­hány év hasonló időszaká­ban mért átlagait, az Oslo— Stockholm—Moszkva vonal­tól északra óriási területe­ken 6—12 fokkal alacso­nyabbak voltak a maximu­mok. A meteorológusok arra számítanak, hogy Közép­Európa nagy részén egyelő­re enyhe marad az idő. Kedd, 1967. Január 24. DTL-MAGYAAOASZAG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom