Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

IS giccs - modern ruhában Elefánt égnek tartott or­mánnyal, kiskutya felkötött pofazacskóval, táncosnő csöppnyi tüllszoknyában a falon. És nemcsak a boltban vagy a vásári ponyvákon, de még a többé-kevésbé korszerű igénnyel berende­zett lakásokban is. Lakások­ban, ahol fridzsider van, meg mosógép, és ahová a tulajdonos napi munkája után megkönnyebbült sóhaj­jal tér meg, bezárva maga után az ajtót, hogy lefekvé­sig az Angyalt nézze a té­vében, papucsban. „Társadalmi elvárás?" „Húsz év után végre bé­kés filmet szeretnék látni. Moziba szórakozni járunk, nem borzongni..." — ez a válasza egy pedagógusnak a Hideg napok című filmmel kapcsolatban megtartott közvéleménykutatós kérdé­seire. Hasonló véleményt hallani naponta, és általá­ban nemcsak filmekről, de irodalomról, színházról, ze­néről is ugyanígy véleked­nek. Kik? Sokan. Szinte minden társadalmi rétegből. Azok, akik a társadalmi fölemelkedés során o kispol­gári életeszményt látják maguk előtt, mint elérendő célt. akik a húsz éve meg­kezdődött kulturális forra­dalomban megrekedtek va­lahol a múlt század ízlés­normáiban. Mint az MSZMP Kulturális Elméleti Munka­közösségének Az irodalom és a művészetek hivatása a társadalomban című tanul­mánya ezzel kapcsolatban kimondja: „a kulturális te­rületen éppen a művészi ízlésben sikerült legkevés­bé felszámolni a múlt káros örökségét". Minden társadal­mi rétegben akadnak olya­nok, akik a napi munkájuk elvégzése után a teljes ki­kapcsolódást keresik, s ha művészettel találkoznak, attól ls csak egyfajta, prob­lémamentes szórakozást várnak. Minden kor megszülte a maga stílusát, jellegzetes tárgyait, bútorait Ezek mindenkor a kor szellemét, Igényeit, valóságát fejezték ki. Ha egy korszak nem alakítja ki sajátos, mással föl nem cserélhető forma­jegyeit, hanem elmúlt kor­szakokból visszamaradt rek­vizitumokat dédelget, az minden esetben a valóság­tól való elfordulást jelzi. Nem akarom elhinni, hogy a mai társadalomra a „könnyű, szórakoztató" mű­fajok, a hármasszekrények és a világítós rekamiék legye­nek a jellemzők, hogy ez lenne ma — az újabban divatba jött, modoros kife­jezéssel — a „társadalmi elvárás". Leplezet'enűl és álcázotton Talán nem is kell sok szót vesztegetni a ma már több­nyire csak vidéki vásárok­ban látható díszes aranyke­retben pompázó hattyúkra és gitározó cigánylányokra, sem a családi házak kert­jében fagyoskodó törpékre. Hiszen ezekről mindenki már messziről látja, hogy giccs ez bizony. Az álsá­gosságnak, a művészetet külsőségeiben szemfényvesz­tőén utánzó semmitmondás­nak a felfedezése és klsep­rűzése már lényegesen bo­nyolultabb feladat. Iroda­lomban, képzőművészetben, lakberendezésben, filmben, zenében egyaránt. A termelőtől a fogyasztóig A gicstermelők indokait és érveit tökéletesen magya­rázzák üzleti szempontú meggondolásaik, ök a „kö­zönség" igényeit elégítik ki; minden terméküket gond nélkül tudják értékesíteni. Ismerik a hatásvadászat m'nden fegyverét: illúziót bőven adnak, de problémát a világért sem. Természetesen vannak ne­hezebben fölismerhető stí­lusjegyű giccsőrök is. ök magasabb szinten, némileg szégyenkezve, sőt a fejlet­tebb ízlésű közönségre bo­csánatkérően kacsintgatva termelnek, nem is tagadva a kereskedelmi szemponto­kat. Gondolom, ezért férnek meg egy po'lcon szépvonalú, sima kompótos garnitúrával a méregdrága herendi ma­darak, a lakberendezési boltban a modern mintájú bútorhuzatok mellett a köz­mondásos falvédők. Nem­csak az említett okok, de a közönség igényeinek a ki­elégítésére készteti a szín­házakat az ódon, érzelgős operettek nagyszámú bemu­tatására, a rádiót a Szabó család véget nem érő foly­tatásaira. Pótlékok ezek, nincs mit szépíteni, valódi problémáktól és szépségtől való távolállásukat némileg elleplezni az állami forgal­mazás tekintélye. Az érlék pótlékai Van színpadi giccs — ilye­nek voltak már a maguk korában is Molnár Ferenc nagy kasszasikerű darabjai — példák a nagy szakmai felkészültséggel elkövetett szemkápráztató felszínesség­re, de vannak 1966-ban szü­letett korszerűbb ruhában járó megfelelői is. Az iro­dalomban Courths-Mahler vagy Margaret Mitchell túl­ságosan is kézenfekvő pél­da, értékükkel, Illetve ér­téktelenségükkel mindenki tisztában van. De igény ma is akad rájiík bőven. Ezt kielégítendő jönnek létre ma is a romantikus, ka­landos, művészi hitel nélkü­li giccs-bestsellerek, abból a jóhiszemű föltételezésból ki­indulva, hogv vannak nép­rétegek. amelyeket ily mó­don kell az igazi irodalom­hoz. művészethez édesgetni. A képzőművészet talán a leghálásabb területe a giccs­nek, s mivel a legtöbb em­ber vizuális alkatú, itt ter­ieszti leghatásosabban az igénytelenséget. Termékei megjelennek nemcsak a ma­gánlakásokban, de a városok közterein is. S a legfőbb kár? A művé­szetnek — bármelyik ágáról legven is szó — ' közönség kell. Akkor lesz gazdagitó, látomást és boldogságot adó. Károsodik a művész, aki­nek nincs közönsége, nem születhetnek meg művel, nincs inspirálója sem er­kölcsileg. sem anyagilag, de talán még inkább vesztes az a társadalom, amely pótlé­kokkal is beéri, holott csak Házikertész-lanfolyamok Hövényvéde'em, művelési módok A Hazafias Népfront váro­si bizottsága és a Szeged és vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet Növényvédelmi Akcióbizottsága alapfokú há­zikertész tanfolyamot rendez kiskerttulajdonosoknak, mű­kedvelő kertészkedni,-nek. Az első összesen 5 előadásból a"ó esti tanfolyam január 23-án. hétfőn este 6 órakor kezdőd;k Petőfitelepen, a Gera Sándor áüs'.ános isko­lában. A második hasonló célú tanfolyam első előadását prdig január 25-én, szerdán Újszegeden, a November 7. Művelődési Házban rendezik szintén 6 órai kezdettel. A tanfolyamokon való részvétel önkéntes és teljesen díjtalan. A következő előadásokat kéthetenként hétfőn, illetve szerdai napokon rendezik a fenti helyeken. I Ezeken a rövid tanfolya­mokon bárki résztvehet A célja, hogy a házíkert-tulaj­donosokat, amatőrkertészeket bevezessék a modern növény­védelem, növényegészségügy, faiiaismeret, művelési mó­dok. metszési eljárások rej­telmeibe. a kezét kellene kinyújtania az igazi művészetért A giccs és a szórakozás Ugye, mindenki ismeretsé­gi körében akadnak olya­nok, akik az élet egy-egy bonyolult helyzetére köz­mondásokkal reagálnak. Ki ne hallotta volna még meg­rovó, ugye, megmondtam hangsúllyal, hogy „aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók" vagy „kutyából nem lesz szalon­na". Persze, hogy könnyebb öröklött sztereotipiákat hasz­nálni, mint kinek-kinek a saját eszét Az ilyen embe­rek, köztük meglepően sok fiatal, mereven elutasít min­dent, ami logikai munkára akarja bírni. Többségük tu­datosan is vallja, hogy sza­bad idejében azt várja: szó­rakoztassák. Számukra a művészeteknek is ez az egyetlen létjogosultsága. A művészet egyik fő funkció­ja valóban a szórakoztatás. A kérdés csak az, mivel és hogyan. Hamis illúziókat táplálva, a valóságtól a mában élőket elterelve, ki­kapcsolva, vagy magvasan, vállalva mai életünk min­den bonyolultságát. Sokan, ha néha nehezebb műfaj­jal találkoznak, mint pél­dául a már említett film­mel, akkor méltatlankodva tiltakoznak. Ennek a maga­tartásnak veszélye hamissá­gában van, abban az önsors­rontó tulajdonságban, amely éppen a létét közelről érin­tő problémák elől dugja fe­jét a könnyű szórakozás ho­mokjába. A nosztalgia Nem téged üldöz az, aki a giccsre haragszik, Dankó Pista! Érzelmes mélabúdat, amint ott tűnődsz hegedű­vel a kezedben, nem zavarja senki. Nagyapók sóhajtanak föl megpillantván kőből fa­ragott másodat, haj, az volt a szép idő! — ahogy ez már általában a nagyapók szokása. De ők sem dalai­dat, csak a saját ifjúságu­kat áhítozzák vissza, amire te emlékezteted őket Bizarr föltételezés, hogy a mi ge­nerációnk harminc-negyven év múlva ugyanígy fog só­hajtozni, ha azt hallja: „Én nem leszek sohasem a já­tékszered .. A giccs szó a német „verkitschen" igéből szárma­zik. Jelentése: olcsón elad­ni. De akár drágán, akár olcsón, kár eladni jogunkat az emberi élet és a művé­szet teljességéhez. KULKA ESZTER „Újra javasoljuk!" Előkészületek a szakszervezeti választásra a fémfeldolgozóban A Szegedi Fémfeldolgozó és Finommechanikai Válla­latnál késedelem nélkül hoz­záfogtak a szakszervezeti vá­lasztások előkészületeihez. A főszerep most a jelölőbizott­ságoíké, amelyeket még de­cemberben választott meg az üzemrészek kollektívája. A jelölőbizottság elnöke, dr. Kövér Béla beszélt az első hetek munkájáról. Régiek — újak — Törekvésünket egy cél szabta meg, minél jobban megismerjük a dolgozók vé­leményét, elképzelését, javas­latait. Jelöléseinkben csak ezekre a véleményekre ala­pozhatunk. Elmondok egy példát: — A vállalat Cserepes sori üzemében már az első be­szélgetésekből világosan lát­szott, hogy a dolgozók ugyan­azokat szánják jelöltjeiknek, akik eddig is tisztségviselők voltak. A jelölőbizottság elnökétől Bors István szb-titkár veszi át a szót: — Szinte kérdezni sem kellett az embereket a jelen­legi műhelybdzottságról. Rög­tön azzal álltak elő: újra ja­vasollak Bálint Sándornét, Bévárdi Sándort, Juhász Já­nost, Gajda Istvánt és Zádori Lászlót. Természetes tehát, hogy a jelölőbizottság az ők kétéves tevékenységét vizs­gálta meg először. A véle­mény nem titok: Bévárdi Sándor titkár irányításával szépen dolgozott a műhely­bizottság. Hogy miért? — a válasz a munkatársak sza­vaiból bontakozott ki. Érdekvédelem A titkár személyében min­denki Bévárdi Sándort kéD­zell el, aki eddig is betöltöt­te ezt a pozíciót A lakatos csoportvezető régi és mai munkájával egyformán rá­szolgált az emberek bizalmá­ra. Néhány éve még alig volt valami a Cserepes sori üzem helyén. A dolgozókat hívták segítségül, hogy társadaimi munkával rendezzék a terü­letet, és az építkezést gyor­sabban elvégezhessék. Bévár­di Sándor élenjárt a munká­ban, jól szervezte meg a rá­bízott csoport működését, ekkor alapozta meg tekinté­lyét. A régi történeten kívül azonban van újabb is. A lakatos csoport az Ika­rusz autóbuszok tetőszellő­zőit szereli. Ebben a munka­folyamatban nemrég norma­rendezést hajtottak végre, de az nem bizonyult megfelelő­nek. A szerelők sehogyan sem tudtak megbirkózni vele. Bévárdi Sándorhoz fordultak, nézzen utána a dolognak. A műhelyblzottság titkára jó réhány óráig számolt, ellen­őrzött, vizsgálódott, míg vé­gül bement a központba, a normásokhoz. Megmutatta, hol van eltérés, s az igazítás Nagyító alalt a minőség A Szegedi Minőségvizsgáló Intézet a múlt évben 6 ezer 500 esetben tartott árucikk­vizsgálatot, és Szegeden ezek­ből eredően eddig 62 esetben indítottak szabálysértési el­járást. Általában a vendég­látó és kereskedelmi válla­latok üzemeiben fordult elő szabálytalanság. Az egyéni nyerészkedések „irányvona­la" legtöbbször a borvizezés — súlycsonkítással egybeköt­ve. A feketekávéban is gyak­ran kevesebb a kávé. E te­kintetben az utolsó negyed­évi vizsgálatok 15—20 száza­léka járt negatív eredmény­nyel. » A sütőipari termékek 34,2 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek A húskészítményeknél és általában az ipari árucikkek között kevesebb a kifogásol­ható termék, hiszen a ter­melés és a technológia meg­határozott, a hibákat „házon belül" kijavítják. Az áruk inkább a kereskedelem kör­forgásában válnak kifogásol­hatóvá, amikor szavatossági időn túl is árusítják őket Ebben közrejátszik az is, hogy gyakran az élelmiszer­csomagoló vállalat nem jelzi a szavatossági időt azonnal megtörtént. Sikerült a vállalat ós a dolgozók ér­dekeit összeegyeztetni. Több oldalról A jelölőbizottság is tájé­kozódott Megnézte a mű­helybizotteág szakmai, poli­tikai munkáját Örömmel mondták, hogy egyöntetűen jók a tapasztalataik: közel húsz közös foglalkozást tar­tottak, amelyben mind a szakmai, mind a politikai oktatás helyet kapott. Bévár­di Sándor az előírt feladatok­nál is többet végzett, többet tett társai művelődéséért: szakmai filmvetítéseket szer­vezett, amelynek híre járt az egész vállalatnál. A politikai foglalkozások­nak is meglátszik a hatása a Cserepes sori üzemben. A dolgozók jól tájékozódtak a kül- és belpolitikai esemé­nyekről, megértik ezek okait. Titkos szavazással A jelölőbizottságnak tehát egyszerű dolga akadt ebben az esetben. Kérdéseire, vizs­gálataira egyöntetű válaszo­kat kapott, amiből így vonta le a következtetést a jelölő bizottság elnöke: — Nem lesz probléma a lista összeállítása. Különösen örülünk, hogy olyanokat je­lölhetünk, akiknek a szemé­lyében a dolgozók akarata találkozik, s akiknél nagy tapasztalatot is láttunk. A jelölőbizottság már be­fejezte tevékenységét: a Cse­repes sori üzem falára ki­függesztették a jelöltek lis­táját, de a jelöléseknek tu­lajdonképpen még nincs vé­ge. A választás napjáig min­den dolgozónak joga van ar­ra, hogy a jelöltek személyé­ről elmondja észrevételeit, újabb véleményét. A végső szót, a döntő igent vagy nemet a titkos szava­zás mondja ki. Matkó István Ferencsik lános hatvanéves GYORSPOSTA * GYORSPOSTA GYORSPOSTA * GYORSPOSTA KORSZERŰSÍTIK A 7-ES ARUDAT Ferencsik János, kétszeres Kossuth-díjas, az Állami Operaház főzeneigazgatója, a Magyar Népköztársaság ki­váró művésze 60 éves. Ebből az alka'omból a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a ki­váló művésznek a hazai és a nemzetközi zenei életben kifejtett munkássága elisme­réséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke nyúj­totta át. (Lleömann B. felv.l Képünkön Ferencsik Já­nos a Szegedi Nemzeti Szín­házban Kodály Psalmus Hungaricus-ának 1954-es elő­adását vezényli. Ez az ese­mény nemcsak azért volt je­lentős, mert a kiváló karnagy általában keveset szerepelt és szerepel vidéken, hanem azért is, mert az előadáson részt vett maga a szerző, Ko­dály Zoltán is (baloldalt). Mellette dr. Sze.ghy Endre szegedi főiskolai tanár. N. P. szegedi olvasónk, aki a Szegedi Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat 7-es számú, Széchenyi teri boltjá­nak rendszeres vásárlója, szóvá tette, hogy az üzlet túlnőtte önmagát, korszerűt­len, s nehéz benne a kultu­rált kiszolgálás. Panaszkodott arra is, hogy az üzletben megszüntették az élő csirke árusítását, s többször előfor­dult, hogy az esti órákban nem kapott kenyeret, kalá­csot, péksüteményt, sói tejet sem. * Levelezőnk problémájával felkerestük a Szegedi Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját, Kuti Árpádot A következő felvilágosítást kap­tuk: A vásárlók igénye ta­lálkozott a mi terveinkkel. Nekünk is az a lelemé­nyünk, hogy a Széchenyi ter 7-es számú bolt már nem felel meg a követelmények­nek, s ezért 1968-ban — mi­vel ekkor keiül sor az egész épület tatarozására — át­építjük, bővítjük az épüle­tet, sőt pontosabban: korsze­rű ABC-áruházat alakítunk ki. Az üzlethez kapcsoljuk a mostani Cikta cipőboltox és a volt állami áruház egyik raktárát is. Az élő csirke árusítását a KÖJÁLL rendelekezésére szüntettük meg, mivel nem tudtuk megfelelő helyen tá­rolni. Helyette igyekszünk minél több csomagolt, tisztí­tott baromfit forgalomba hozni itt. A kenyér, pék-süte­mény és tej hiányáról a bolt vezetője tehet, mert túl óva­tosan rendel, ezért nem ma­rad az esti órákra elegendő tej és kenyér. A panasz nyo­mán intézkedünk, hogy ez a rendellenesség megszűnjön. TV-VASARLAS RÉSZLETRE K. J. szegedi olvasónk ar­ról ír szerkesztőségünkhöz küldött levelében, hogy a hir­detésekből úgy tudta, aki részletre akar televíziós ké­szüléket vásárolni, annak az egész összeg 20 százalékát kell befizetnie, hogy megkap­hassa a hitellevelet. Amikor azonban felkereste az OTP Aradi vértanúk téri fiókját, mégis a televízió árának 30 százalékát kérték tőle. így még egy hónapot várnia kei­lett a készülék vásárlásával. Szeretné tudni, helyesen jdr­tak-e el, mi az igazság, 20 vagy 30 százalékot kell-e be­fizetni a tv-vásárlásnál? • Olvasónk kérdésére Od,-y Lajos, az OTP Aradi vérta­núk tere fiókiának vezetője adott tájékoztatást. — A belkereskedelmi mi­niszter 1967. január elsejével szabályozta a televíziós ké­szülékek részletvásárlási ak­cióját. így például, aki Hori­zont televíziót akar vásárol­ni, amely 6 ezer 100 forintba kerül, annak mindössze 500 forintot kell befizetnie. Aki pedig Favoritot szeretne — amely 5 ezer 500 forintba kerül, már ezer forintot kell befizetnie. Tehát nem attól függ, hogy melyik készülék milyen drága, hanem egyen­ként is megszabják, melyik készülékért mennyit kell be­fizetni. E két említett típu­son kívül amelyik készülék ötezer forintnál kevesebbe ke-ül, annál 20 százalékot kell befizetni, ezen felül pe­dig 30 százalékot. Kivételt képeznek az Orion televíziók, amely egyáltalán nem kap­hatók a részletakcióban. Csütörtök, 1967. január 19. Q£l-MA6 YARQR5ZÁ6 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom