Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

Befejeződött a ÍX. pártkongresszus tanácskozása (Folyta** s a 2. oldalról.) térítésért felajánlják földjüket. Ami pedig a termelőszövetkezeti parasztot illeti. 6 határidő nélkül bármikor eldöntheti, megtartja-e tulajdonjogát és akkor földjáradékot kell kapnia azután is. vagy felajánlja és akkor pár év alatt megkapja a megváltási árat. A Központi Bizottságban senki sem képzelte el úgy, hogy a földtulajdon rendezése két-, négy- vagy ötéves ügy. Nincs szükség semmiféle határidőre, semmiféle kampányra. A parasztembereknek magvan a magukhoz való eszük, tudnak mérlegelni, majd ők meghányjákvetik. tudják, mikor kell ezt elrendezni. A mi feladatunk a rendezés törvényes és szociális alapjait megteremteni. Megcsinálhattuk volna persze azt is, hogy még hallgatunk róla nyolc hónapig. De azt hiszem, pártunkban éppen azért bíznak a dolgozó tömegek — a parasztság is —, mert nem tartunk a hátsó zsebünkben „titkos dolgokat", hanem egyenesen és felelősen megmondjuk a parasztságnak: ez az ország érdeke, ehhez fűződik az ő érdeke is, ez segíti egyén\ boldogulását. Akkor is az összefüggéseket keli nézni, ha a szociális kérdésekről, a családi pótlékról, a gyógyszerellátásról és egyebekről van szó. Lássa az összefüggéseket a kispesti traktorgyárban dolgozó munkás is, a parasztember is. mert ha csak az egyik oldalát nézi. nem helyes következtetésre jut. A múlt esztendőben Nógrád megyében voltam egy termelőszövetkezetben, ahol régebbről, 1945—1946-ból személyesen ismertem az emberek egv részét. Beszélgettünk a termelőszövetkezetről. Jó termelőszövetkezet. jó eredményeik vannak. Nvíltan és őszintén beszélgettünk. Felállt az egvik brigád vezetője — egyébként régen, valamikor, a harmincas években 14 holdas középparaszt volt: országos díjakat nyert növénytermesztésben — és azt kérdezte: mikor leszünk mi már egyenlő állampolgárok a biztosításban. a táppénzben, a nyugdíjban? Hirtelenében nem tudtam, mit válaszoljak neki. Aztán azt mondtam: elvtársak, emlékezzenek vissza mondjuk 1948— 1949-re. Mennyit agitáltuk akkor magukat, hogy csináljuk meg a termel öszöve*kezetet. mert az jó dolog. Akkor maguk azt felelték: igen. mi nem vagvunk a szocializmus ellen, értjük is és biztos, hogy jó is lesz, de ne siessünk annyira, várjunk még egy kicsit. Az a célunk, hogy végső fokon ne legyen különbség a város és a falu között és akár ipari üzemben dolgozik valaki, akár termelőszövetkezetben — azonos joggal rendelkezzék a táppénzben is, a nyugdíjban is, a családi pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá anyagi fedezet. Előbb ezt meg kell teremteni. Most én mondom: hogy egyetértek ugyan magával, mint annak idején maga velem, csak most én mondom azt, hogy ne siessünk annyira, várjunk egy kicsit. (Nagy taps.) Meg fogjuk, meg akarjuk csinálni. A munkásembernek is meg kell értenie, hogy ez végső fokon társadalmi célunk, s a parasztembernek is tudnia keli, hogy ehhez bizonyos feltételek kellenek. Amit most a Központi Bizottság javasol, az nagy lépés ebben az irányban. Végül a termelőszövetkezeti tanácsokkal kapcsolatban megemlítek még egy kérdést. Nehogy azt higgyék, hogy én uszítani akarom a termelőszövetkezeteket, de jelenlegi gyakorlatunknak van egv nagy baja, amit mindnyájan ismerünk: az, hogy a mezőgazdaságban a szó igazi értelmében nem tudjuk betartani a szerződéses kötelezettségeket. A következő a baj: mezőgazdasági termelésünk még nagyon nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól, még nem elég magas fokú a gépesítés, a technika stb. Ennélfogva az egyik évben rossz, a másikban meg jó a termés. Ha rossz a termés, az ár emelkedik és akkor a tsz kezdi el a cselezést, a huzavonát, hogy ne a szerződéses áron adja át az árut, hanem drágábban (derültség), ha viszont beüt. egy jó termés, akkor a kereskedelem ránéz az első osztályú árura, s azt mondja: ez csak negyedosztályú. (Derültség.) Azt hiszem, hogy az országnak az lenne a legjobb, ha mindenki becsületesen betartaná a szerződést: a tsz-ek is, az állami vállalatok is. Ha jó a termés, ha rossz. Ebből mindig kevesebb kára van az államnak is. meg a termelőszövetkezeteknek is. Ha nem veszik át a bő termést, akkor jövőre nem vetnek. És megfordítva. Ez hullámzást, aritmiát visz mezőgazdasági termelésünkbe. A tsz-tanácsokkal kicsit javítjuk ezt a mechanizmust. Ha maid ez működik, a mezőgazdaság sokkal több termést ad az országnak. olcsóbban és jobb minőségben. elmondottakkal tulajdonképpen minden tsz-elnök küzd, hiszen ugyanazok a jogszabályok érvényesek mindenhol. Mi a különbség? Az, hogy az ófehértói tsz az isten háta mögött van, kicsi, szegény tsz, és az ilyenekkel szemben alkalmazzák a paragrafusokat. De ha egy erősebb tsz — most hirtelen nem jut más eszembe, mint a kongresszuson ugyancsak szerepelt nádudvari , amelynek elnöke központi bizottsági tag. képviselő kopogtat, már az ajtót is másképp nyitják ki neki, és másképp megy kifelé is. (Nagv taps.) Akinek nagyobb az ereje, vagy a tekintélye, befolyása. az valahogy átvágja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez, kevesebb befolyást, vagy erőt tud maga mögött, azzal szinte labdáznak. Mindez — valljuk — idegen a szocializmustól. Mi nem így akarjuk a szocializmust építeni. Mai gazdasági mechanizmusunkkal nagy feladatokat oldottunk meg, de ma már betöltötte történelmi szerepét. A követelmények mások, tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és fejlődést biztosítsunk minden területen. Ezért is kefl nekünk a gazdasági mechanizmus reformja. A sablon nem segít Az ötéves terv a párt második programja Elvtársak! A harmadik ötéves tervet az országgyűlés jóváhagyta. S a terv — ah© gyan Lenin mondta — tulajdonképpen a párt második programja. Megvalósítása a párt elsőrendű politikai feladata. E munka nagyon fontos része a gazdasági mechanizmus reformjának gondos előkészítése és jó bevezelése. Mindnyájan végighallgattuk Szviridov eivtársnönek, az ófehértói tsz elnökének beszédét. Nehéz beszéd volt, azt hiszem. mindnyájunk számára. Lehet azon nevetni is. de akár sírhattunk volna is. Nem kívánok itt most a gazdasági reform részleteiről szólni, de ha csak valamennyire is jól csináljuk és rendezzük el a dolgokat, az elvtársnő által felrótt fonák jelenségek megszűnnek. Még egy érvet szeretnék felhozni. A nyáron jártam egy mohácsi termelőszövetkezetben. Hasonlóan gyenge volt valaha az is, mint amilyenről itt a szabolcsi élvtársnő szólt. Azok is 12 forintos munkaegységgel indultak. aztán felmentek vagy 60 forintra. Értelmes vezetés. dolgos tagok, nagyon sok nö, fiatal van ott és még az is sajátossága ennek a tsz-nek. hogv három olyan nemzetiség él és dolgozik benne együtt, amely évszázadokon át nem tudott közös nevezqre jutni Ma a magyarok, délszlávok es németek szinte egy családba forrtak össze. Csak egy megkülönböztetés van közöttük, ki dolgozik jól, becsületesen és ki nem. Eldicsekedtek országos rekordokat döngető terméseredményeikkel, aztán a főagronómus hozzám fordult és közölte: mi is nagyon várjuk a gazdasági mechanizmus reformját, és azt is meg mondom, hogy miért. A reform nélkül megvagyunk, látja, milyen eredményeink vannak, az emberek meg vannak elégedve, ostromolnak minket még a gyárakból is, hogy belépjenek. De van egv nagyon nyomós okunk: szeretnénk egyenes úton járni. Magyarázatként hozzátette: mindenki tudja, hogy ilyen búza-, kukoricaátlagot, ilyen hizlalási átlagot nem lehet elérni, ha mi csak a központi norma szerinti műtrágyát tesszük a talajba, vagv a központi norma szerinti kortcentrátümot adjuk. Ennél többet kell adni, és mi többet is használunk fel Hogyan? Ezt most nem részletezem — mondta —, de a törvényesség haiárát súrolva. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk, hogy amennyivel több műtrágyát teszünk mi egy hold földbe, azt a többi baranyai tsz-éből csípjük el. Mert hát honnan kapnánk többet? Most. miközben hallottam Szviridov elvtársnő elképesztő példáit, erre gondoltam, es arra, hogy az általa Szóba került a tanácsk© záson a tudomány és a közoktatás kérdése is. Azért említem ezt, mert nagyon figyelemre méltónak tartom mindazt, amit Tigyi elvtárs mondott. hogy tudniillik gondoskodjunk arról, hogy a tudósképzés megfelelő síneken menjen. Itt a sablon nem segít. Valóban valahogyan kíilon kell foglalkoznunk azokkal, akik valamiben tehetséget áruinak el a középiskolában, például a matematikában, valamelyik korszerű tud© mányban, vagy más tárgyban. Egyengessük az ilyen fiatalok útját, hogv valóban tudományos káderekké váljanak. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Nem ide tartozik, nem is túl komoly kérdés, de azért megemlítem. Mostanában eléggé megszaporodott hazánkban azoknak az embereknek a száma, akik elérték és túlhaladták az átlagsúlyt. (Derültség.) Van ennek persze komoly oka is. A mi népünk éhezett és a felszabadulás után először jóllakott. Munkanélküliség, nvomor. éhség pusztította ezt a népet, s amikor munkája révén hozzájutott, elsősorban enni akart. Néha az éhséggel kapcsolatban az jut eszembe, hogy a nép nemcsak fizikailag volt éhes, hanem a kultúrára, a műveltségre is. és most. hogy hozzájut, a gverekének még többet akar. Néha úgv érzem, hogv a prédikációval nem jutunk semmire, mert általában mindenki megérti, egyetért azzal, hogv nem mehet minden gyerek egyetemre, de ha a saiát gyerekéről van szó, akkor ő is az egyetemre szeretné beíratni (derültség), nem lakatosnak a Vörös Csillag-ba. Ezt részben politikai meggyőződéssel, részben felvilágosítással. de sokkal inkább intézményesen kell szabálvozni, mert különben lehet, hogv a szülő pillanatnyilag és látszólag jót tesz a gyereknek. áz állam is jót tesz, de ha sokkal több ember szerez magasabb kvalifikációt. mint amennyi a társadalomban reálisan elhelyezhető, akkor emberéletek tízes százezreit. teheti tönkre intézményesen a sziilő és az állam egyesült erővel. Ez nagv nrobléma, amit tanulmányozni és vizsgálni kell. Több elvtárs beszélt a kultúráról úgv, hogy csak egvetérteni lehet velük Keres elvtárs. G-arai elvtárs szólt e kérdésekről, én csak meg akarom erősíteni azt. amtt mondtak. A kultúra kérdéseiről a beszámolóban foglalt pozitívumokat a Központi Bizottság nem udvariasságból mondta, hanem mert ez a véleményünk. Van ugyan még sok negatívum a kultűráhan. de az életerős szocialista kultúra csírái fejlődnek. Keres elvtárs tette szóvá, hogy a hitvallás a művészembereknél kicsit nehezen megy. Ez valóban így van A művész- és iróem bértől nem is nyilvános hitvallást, nem valamiféle nyilatkozatot, hanem művet, művészi alkotást várunk. Bármilyen művészről van szó, mindenekelőtt alkotómunkájával valljon a néppel és a sz© cializmussal való egyetértéséről. Évről évre gyarapszik, újakkal, fiatalokkal, s a velünk együtt annyi mindent lá'ott régiekkel bővült azoknak az íróknak, művészeknek a száma, akik a népi haza és a szocializmus mellé állnak és akik a maguk módján, közéleti felelősséggel segítenek. Egy családba tartozunk mi, pártmunkások, „pártbürokraták" — vagy ahogy akarják —, és írók, művészek, szeplősök és nem szeplősök. Egy család vagyunk. (Derültség.) Idáig is együtt jöttünk és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind jobb légkörben és mind jobb egyetértésben. Komformizmust senkitől sem követelünk, még a kommunistáktól sem. ök sém komformisták. Mi azt mondjuk, hogy az egyéniség is fejlődjék és nyújtsa a társadalomnak azt, amire képes. A kultúra és a gazdasági reform A következő kérdés a kultúra és a gazdasági reform. Megértve azt. amit Garat elvtárs szóvá tett. szeretném megmondani, hogy a Központi Bizottság tisztában van azzal, hogy a szocialista tudat, a közéleti felelősség, a közgondolkodás fejlesztése, elmélyítése — és ebben a kultúrának döntő szerepe van — a népi állam számára nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés. Természetesen ebben is van kötelező norma, takarékosság, de a népi állam számára, a párt számára a kultúra mégsem kereskedelmi kérdés. Erre mindig gondolni kell. Szóba került az írók sajátos adója is. Tulajdonképpen jogos a kérdés felvetése. Nemcsak az írókkal, hanem általában a magyar szellemi olitfel kapcsolatban megemlítem, gondolkoznunk kell azon, hogy nagyobb legyen a különbség a segédmunkás és a magasan kvalifikált tudósok, művészek keresete között,. Tel ies meggyőződéssel vallhatjuk, hogv ez a társadalom és a munkásosztály érdeke is. A pártélet kérdéseiről A IX. kongresszuson szocialista céljaink még jobb megvilágításba kerültek s részben újakkal gyarapodtak. A kongresszus — úgy tűnik, egyetértésben — megállapította, hogy szükség van a párt munkájának fejlesztésére. a párt eszmei-politikai vezető szerepének erősítésére. Fő törekvésünk, hogv a párt érdemi munkát végezzen és ne formait. Hányszor döntenek például valamely testületben a döntést hozók előttük ismeretlen emberek sorsa felett. A pártiskolákra javasoltak közül azokat, akiket nem ismer senki, minden további nélkül elfogadják, de akit ismernek, azt opponálják, mert ism© rik a jó és a rossz oldalát is. Szóba került a kongreszszuson a pártegység és a párton belüli vita kérdése. Mi azt gondoljuk, hogy a 1© nini normákhoz hozzátart© zik a párton belüli véleményszabadság. a vita. a kérdések érdemi megvilágítása és eldöntése. Erre szükség van, ezt erősíteni akarjuk, mert az igazi eszmei, politikai és szervezeti egység a tisztázott nézetek eredménye. Ugyanakkor a centralizmust is erősíteni kell. A döntés előtt helye van a vitának. a konzultációnak, méghozzá a párthelyiségben. a taggyűlésen, meg a bizottsági ülésen, de a döntés után a határozat mindenkire kötelező és végre kell hajtani annak is, aki azzal nem ért egyet. Meg akarom említeni a néppel való összeforrottság kérdését. A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad, sok feje van. mindent lát és mindent követel. Régien szidta az ember a tőkést, hai-colt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így? Még jó, ha megkérdezhetem: kihez van szerencsém? Olyan a mandátumunk, hogy a nép számon kéri tőlünk tetteinket. Az emberek kérdéseire türelemmel válaszolni kell. Most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy akarunk dolgozni, hogy még jobb legyen. Az emberek a jövóben is a pártnak vessék fel a problémáikat és azokra amennyiben lehetséges, erderr.i választ kapjanak. Elvtársak! Kongresszusunk bizonyítja, hogy pártunk internacionalista párt. s internacionalista kötelességének tőle telhetően ezután is eleget fog tenni. Mindenki hallotta párttagságunk képviselőinek felszó. lalását, ahogyan — mondhatjuk, az egész nép nevében — hitet tettek a vietnami testvéreinkkel való szolidaritás mellett. Pártunk és népünk kiáll az imperialisták ellen harcoló haladó emberek egységéért. Azt tartjuk, hogy valamennyi forradalmi párt közös internacionalista feladata őrizni a marxizmusleninizmus elveinek tisztaságát. Ez valamennyi pártnak közös feladata, a mi pártunk is ki akarja venni belőle a részét. Ugyanígy első és- a legfontosabb feladatunk a kommunista világmozgalom egységéért való harc. A Központi Bizottság beszámolója és a testvérpártoknak a kongresszuson résztvevő képviselőinek nagy többsége ezért hangsúlyozta, hogy letre kell hozni a kommunista és munkáspártok széles körű tanácskozását azok részvételével. akik ezt óhajtják, ezzel egyetértenek. Pártunk amellett van. ezért fog dolgozni. Ha pedig hibát követünk el. bármilyen relációban, készek vagyunk kiigazítani. mert egyetlen törekvésünk van: minden sz© cialista ország egysége, minden kommunista párt egysége. közös harca. (Nagy taps.) Elvtársak! Zárszavamat befejeztem, és a négy napirendi pont előadói neveben azt kérem a tisztelt kongreszszustól, hogy fogadja el a Központi Bizottság beszámolóját, az új Szervezeti Szabályzatot, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, valamint a beterjesztett határozati javaslatot. (Hosszan tartó taps, a küldöttek helyükről felállva tapsolnak.) A Központi Bizottság mellett működő bizottságok A Központi Bizottság megválasztotta a KB mellett működő gazdaságpolitikai bizottságot. A gazdaságpolitikai bizottság elnökének Nyers Rezsőt, tagjainak Ajtai Miklóst, Biró Józsefet, Dimény Imrét, Fehér Lajost, Fock Jenőt, Párdi Imrét, Szurdi Istvánt és Tímár Mátyást választotta meg. A Központi Bizottság megválasztotta az agitációs és propaganda bizottságot. Ennek elnökévé Szirmai Istvánt, tagjainak Aczél Györgyöt, Cseterki Lajost. Gosztonyi Jánost, llku Pált, Katona Imrét, Nemes Dezsőt. Orbán Lászlót, Óvári Miklóst. Putlai Árpádot, Tömpe Istvánt és Virizlai Gyulát választották meg. A Központi Bizottság döntött a KB mellett működő munkaközösségek vezetőit és létszámát illetően. A pártépítési munkaközösség vezetője Biszku Béla, tagjainak száma 13 fő. A közgazdasági munkaközösség vezetője Nyers Rezső, a tagok száma 35 tő. A szövetkezetpolitikai munkaközösség vezetője Fehér Lajos, a tagok száma 15 fő. A Központi Bizottság kijelölte a Központi Bizottság lapjainak felelős vezetőit: a Népszabadság főszerkesztője Gosztonyi Jáno6, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetője Benke Valéria, a Pártélet szerkesztőbizottságának vezetője pedig Lajtai Vera. A Központi Bizottság elf© gadta a KB apparátusa felépítésére vonatkozó előterjesztést és megerősítette, illetve kinevezte a Központi Bizottság apparátusának osztályvezetőit. A párt és tömegszervezetek osztályának vezetője: Tóth Mátyás; az agitációs és propaganda osztály vezetője: Orbán Ltezló; a tudományos, közoktatási és kulturális osztály vezetője: Onári Miklós; a gazdaságpolitikád osztály vezetője: Párdi Imre; a közigazgatási és adminisztratív osztály vezetője: Borbándi János; a külügyi osztály vezetője: Púja Frigyes, a gazdasági osztály vezetője: Kozéri József; a KB Irodájának vezetője: Sándor J&zsd Kádár János elvtárs zárszava Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai nevében őszintén köszönöm a bizalmat. Felhatalmaztak, mondjam meg. hogy a párt e vezető testületeinek tagjai tudásukhoz, erejükhöz mérten törekednek méltó módon megfelel ni e bizalomnak. Kedves elvtársak' Megvá Lasztottuk a párt új vezető testületeit. Bekövetkeztek bizonyos személyi változások és cserék is. Az eddigi P© litikai Bizottság, Központi Ellenőrző Bizottság, Revíziós Bizottság tagjainak egy része nem került be az új vezető testületekbe. Szeretnék hálával megemlékezni ezeknek az elvtársainknak a munkájáról, mert velük egységben, egyetértésben dolgoztunk vezető testületeinkben. Most új munkája mennek, más megbízatást kapnak. Ott is sikereket kívánunk nekik. Külön szeretnék megemlékezni arról, hogy az élet kikerülhetetlen és szigorú törvényei szerint néhány elvtársunk kikerült a párt operatív, mindennapi vez© téséből. Münnich elvtársról és Somogyi elvtársról van szó. akik a Politikai Bizottság tagjaként, és Nóg(Folytatás a 8. oldalon.) Vasárnap, 1966. december 4. QtL-MA6Y AAORSZÁO 7