Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

Befejeződött a IX. pártkongresszus tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) bizonyítva, hogy követik a párt szavát és szívvel-lélek­kel vesznek részt a szocia­lista társadalom építésében. (Nagy taps.) Pártunk IX. kongresszusá­ra a szocialista országok kommunista pártjait és a kapitalista elnyomás ellen harcoló európai testvérpár­tokat hívtuk meg. Nagy Jelentőségű szá­munkra a testvérpárlok kül­döttségeinek jelenléte és vé­lekedése, Számunkra fontos az, hogyan ítélik meg a tcstvórpártok pártunk poli­tikáját és törekvéseit A test vérpártok küldöttei üd­vözölték pártunk törekvéseit, szolidaritásukról biztosítot­tak és sikert kívántak mun­kánkhoz. Kongresszusunkon a vá­lasztott vezető pártszervek munkájáról adtunk számot Munkájukat párttagságunk, hazai közvéleményünk és testvérpártjaink hívatottak megítélni. Most, a kongresz­szus vitája után, joggal ál­lapíthatjuk meg ismét, hogy pártunk hücn követi a marxista—leninista elve­ket, politikája kommunista politika, megfelel a munkás­osztály nagy történelmi cél­jainak, megfelel a magyar dolgozó nép, a nemzetközi munkásosztály és a szabad­ságukért harcoló népek ér­dekeinek. (Nagy taps.) Nyu­godtan mondhatjuk, hogy pártunk eszmeileg és politi­kailag egységes és képe6 az egységes cselekvésre. Jog­gal állapíthatjuk meg azt is, hogy pártunk munkáját a munkásosztály, a nép leg­szélesebb rétegeivel együtt, velük összeforrva végzi. Ez pártunk erejének legfonto­sabb forrása. Folytatjuk az eddigi politikát A Magyar Szocialista Munkáspárt folytatja eddigi bel- és külpolitikáját. Az előttünk álló időszakban is feladatunk a szocialista tár­sadalom teljes felépítése. A Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejé­vel azon lesz, és minden le­hetőséget megragad, hogy hozzájáruljon a szocialista országolt, a nemzetközi kom­munista mozgalom összetör­rottságához, egységéhez, leg­jobb együttműködéséhez. Ez a törekvés vezette pártunkat eddig is és ugyanezért aka­runk dolgozni ezután is, job­ban, mint eddig. Ml a viszonyunk a nem szocialista országokhoz? Mi ápoljuk a népek barátságát, mert van Jó és rossz tár­sadalmi rendszer, de rossz népek nincsenek. A népek mindenütt jót akarnak. Je­lenleg azonban vannak a világon kapitalista orszá­gok, s velük az állami po­litika síkján elveinknek, vi­lágnézetünknek, a magyar nép érdekeinek, a nemzetkö­zi munkásosztály érdekei­nek megfelelően kell szabá­lyozni viszonyunkat. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép­köztársaság mindenkor és mindenhol szembeszáll min­denféle imperialista agresz­szlóval. Ez most mindenek­előtt azt Jelenti, hogy har­colunk az amerikaiak viet­nami agressziója ellen, és mindaddig segítjük vietnami testvéreinket, amíg ügyük végső győzelmet nem arat. (Hosszan tartó, nagy taps.) Ugyanakkor azonban hí­ven a forradalmi, lenini el­vekhez, a kapitalista álla­mok viszonylatában a békés egymás mellett élés elvét követjük, és kölcsönös elő­nyökkel járó kapcsolatokra törekszünk. Ennyiben tudom összegez­ni a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő Jellemvonásalt. A vitával kapcsolatban ezeket kíván­tam általában megemlíteni, s gondolom, hogy a tisztelt kongreszus, a küldött elvtár­sak mindezzel egyetértenek. országgal valóban jó viszony csak úgy képzelhető el, ha tudomásul veszik, hogy ná­lunk nem lehet alku tárgya a Német Demokratikus Köz­társasághoz fűződő forradal­mi, elvtársi, szocialista kap­csolat. Azt ezután is erősí­teni fogjuk. (Nagy taps.) A Magyar Népköztársaság az előbb elmondottak figye­lembevételével a kölcsönös előnyök alapján kész fej­leszteni gazdasági, poli likai és diplomáciai kapcsolatait a Német Szövetségi Köztár­sasággal. Kész a kulturális kancsolatok és a turisztika fejlesztésére is. Az előbb szólottam az Egyesült Államokhoz, most a Német Szövetségi Köztársa­sághoz fűződő viszonyunk­ról. Az a politika, amit mi képviselünk, meggyőződé­sünk szerint nemcsak a sa­ját népünk érdekeinek felel meg. hanem az amerikai nép érdekeinek és a német nép érdekeinek ls a legjobban megfelel. En, mint kommu­nista, hozzátehetem, hogy má az amerikai népnek is, a német népnek is a lehető legjobbat, a békét és a bol­dogulást kívánjuk ós velük bará tságot akarunk. (Nagy taps.) Kongresszusunkon jelen vo't és szólott hozzánk a Né­met Szocialista Egységpárt. a nyugat-németországi kom­munista párt és Nyugat-Ber­lin szocialista egységpártjá­nak képviselője. Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, és nagyon örülünk, hogy közöt­tünk elvi egység, internacio­nalista testvériség van. Meg­győződésünk, hogy ők igazi marxista—leninisták, kom­munisták, és egyben a leg­jobb német hazafiak, akik a német nép jövőjét képvise­lik. Annál hamarabb lesz bo'dog és szabad a német nép. annál hamarabb fej­lesztheti ki nem csekély le­hetőségeit és képességeit a termelés, « tudomány és a kultúra területén, minél ha­marabb követi elvtársaink­nak, a német kommunisták­nak a szavát, ök az egész német népnek a legjobbat akarják. Pártunk szövetségi politikájáról Harcolunk Európa biztonságáért Ezfk után szeretnék fog­lalkozni részben a vitában felmerült kérdésekkel, rész­ben olyan eseményekkel, amelyek Időközben történ­tek. Kongresszusunk november 28-án, hétfőn nyílt meg és én megbízatásomnak megfe­lelően Ismertettem a Köz­ponti Bizottság beszámoló­ját A külpolitikai részben megfelelő terjedelemben és — gondolom — megfelelő módon szóltam kapcsola­tunkról az Amerikai Egye­sült Államokkal. Ugyanaz­nap este tették közzé a hírt Budapesten és Washington­ban, hogy Magyarország és az Egyesült Államok követi szintről nagyköveti szintre emelték diplomáciai kap­csolatukat. Bennünket ez • nem zavart. Egy elvileg he­lyes alapokon nyugvó kom­munista politika, ha rendben van csütörtökön, rendben kell lennie hétfőn is. Mi az Egyesült Államok­kal Is azt az elvi politikát folytatjuk, amelyet a testvér­pártokkal együtt 1957-ben és 1980-ban Moszkvában kiala­kítottunk. Elítéljük az Egye­sült Államok vietnami ag­resszióját. Visszautasítottuk és a jövőben ls visszautasít­juk az Egyesült Államok kormányának minden be­avatkozási kísérletét a Ma­gyar Népköztársaság bel­ügyeibe. Ez elvi politika, és nem taktika. Ugyanilyen elvi politika az is, hogy békés egvmas mellett élésre törek­szünk. A viszonyok norma­lizálását kívánjuk, politikai, gazda tó gt. tudományos és egyéb kapcsolatokat akarunk az Egvesült Államokkal is. Ha ugyanilyen készséget ta­pasztalunk részükről, akkor kapcsolataink normálisak le­hetnek. Pártunk meggyőző­dése szerint ez marxista— leninista, forradalmi politika. (Taps.) Egy másik külpolitikai kér­dés, arrvlt meg akarok emlí­teni, a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatban álláspontunk. A Német Szö­vetségi Köztársaságban most új kormány alakult. A Szo­ciáldemokrata Párt bevoná­sával úgynevezett nagykoa­líció jött létre. Ezt termé­szetesen elsősorban a Német Szövetségi Köztáraaság né­pének az ügye, de közvetle­nül érinti valamennyi né­metet. Pártunk és kormányunk úgy véli, hogy nekünk nem kell változtatnunk Nyugata Németország irányában foly­tatott politikánk alapelvein és gyakorlatán. Azt ez a kor­mány változás nem érinti. Európa valamennyi forra­dalmi pártjával, minden or­szág haladó elemeivel együtt harcolunk a nyugatnémet re­vansista törekvések ellen, és az ellen az újfasiszta hullám ellen, amely ott most a két legutóbbi tartományi vá­lasztásom Jelentkezett. Harcolunk és dolgozunk Európa biztonságáért. Mű­ködjön Bonnban bármilyen összetételű kormány, bármi­féle koalíció, meg kell halla­nia Európa szocialista ré­szének — és aki a politiká­val intenzíven foglalkozik, tudja, hogy nemcsak szocia­lista részének — azt a kö­vetelését. ho© Nyugat-Né­metországnak is tudomásul kell vennie a második vi­lágháború következményei­ként kialakult európai hatá­rokat és azt. ho© azokat soha semmiféle úton-módon megváltoztatni nem tudja. (Na© taps.) I egyen bármilyen kor­mány Bonnban, ha reálpoli­tikát akar folytatni, el kell jutnia annak elismeréséig, ami a mai Európa megvál­toztathatatlan jeliemvonása, ho© két német állam van. A két német állam közül az e©ik. a Német Demokrati­kus Köztársaság már eddig is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett nemcsak ne­künk, magyaroknak, a Var­sói Szerződés szervezetében e©esült országoknak, hanem Európa minden népének. Azzal tett szolgálatot, ho© Európa szívében, német föl­dön megalapozta a jövendőt, és kiépítette a szocializmus és a béke erős támaszát. (Na© taps.) Nyugat-Német­Néhány szót a belpolitikai törekvéseinkről. A kongresz­szus állásfoglalásai megmu­tatták, hogy pártunk tovább folytatja, fejleszti és erősíti a szövetségi politikát, köz­nyelven, a népfron (.politi­kát. Megismétlem, amit a beszámolóban mondottam: ezt a szövetséget a munkás­osztály vezeti. Menet köz­ben persze hibák is udódtak. A Központi Bizottság óvta as elvtarsakat a mechanikus stutlsztikai szemlélettől. Mégis előfordult, hogy a munkásosztály vezető szere­pét védve, pártonkívülit nem engedtek megfelelő funkcióba helyezni. Az is megtörtént, hogy egy adott funkcióra jobb kommunista Jelölt volt, mint párton kí­vüli, mégis valamilyen sta­tisztikai szemlélet alapján úgy határoztak, hogy párton kívülit bíznak meg, hadd lássa az a központ, hogy ér­tik és végrehajtják a politi­kát. (Derültség.) De az egyik nagyobb kárt csinált, mint a másik. / A kongresszus kezdetén Cservenka elvtársnő elmon­dotta, hogy Pest megyében például a tanácsfunkcioná­riusok között bizony csak imitt-amott, hírmondónak van párton kívüli. De a va­lóság nemcsak ebből áll, Meg tudnám nevezni a tár­sadalmi élet olyan területeit ts, ahol a kommunista köz­funkcionárius, vezető megy ritkaságszámba. Ahogy az előbbi nincs rendben, úgy nincs rendben ez utóbbi sem. Az egyiken is. a mási­kon ts igazítani kell. Jobban kell eleget tenni a VIII. kongresszuson megha­tározott követelményeknek, mint eddig. Ha egy funkció betöltéséről döntenek, nem statisztikai normákból kell kiindulni, hanem abból a szempontból kell mérlegelni az összes szóba jöhető em­bereket, készek-e részt ven­ni az építőmunkában, hű fi­ai-e a hazának, van-e rá­termettségük, megfelelő szakképzettségük, tudnak-e vezetni a mi viszonyaink között, A műveltséget és a szakmai hozzáértést meg kell követelnünk a pártta­goktól is, mert egy forra­dalmár az igaz ügyet nálunk enélkül már nem tudja jól szolgálni. És a párton kívü­litől is meg kell követelni Ki van velünk és ki ellenünk? Két kérdésre visszatérek. A beszámolóban kitértünk a párt számszerű növekedésé­re is, megállapítva, hogy to­vábbra sem az a törekvé­sünk, hogy tömegesen és nagy arányban növeljük a párttagság létszámát. Meg is mondtuk, főleg hol, milyen területeken lenne kívánatos a párttagok számát növelni. Ehhez hozzáteszem, hogy én azt szeretném, ha minél ke­vesebb olyan ember lenne a pártban, akit szívesebben látnék a párton kívül, és ha nagyon sok olyan ember lenne a párton kívül, akit párttagnak is szívesen üd­vözölnék. (Na© taps.) A másik az, hogy ki van velünk, és ki van ellenünk? Véleményem szerint a mi társadalmi viszonyaink kö­zött, a mi államrendünkben, ahol az ipar, a mezőgazda­ság, a kereskedelem szocia­lista — még a bankárok is szocialisták nálunk (derült­ség) —, pártállásra, fajra, nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül velünk van mindenki, aki becsületes munkával vagy alkotással keresi a kenyerét, mert mint ilyen, részese a nagy mun­kának, amely a szocialista társadalom felépítéséért fo­lyik. Velünk van, és úgy is kell vele együtt dolgoznunk, mint becsületes, tisztességes emberrel és segítőtársunkkal. Elvtársak! A kongresszusi anyagokban és a tanácskozá­sokon fontos kérdésként sze­repelt a demokratizálás to­vábbfejlesztése. Ez különö­sen nagy erővel jelentkezik majd a gazdasági reform végrehajtásakor, de jelentke­zik más területen, a kul­turális életben is igyekeznek decentralizálni és demokrati­zálni a vezetést, s a párt­életben is erre törekszünk. Van ennek a demokratizá­lási törekvésnek osztálycélja is, és ha jól csináljuk, ered­ményes lesz. Arra törek­szünk, hogy tanácskozás, konzultáció formájában vagy egyéb módon, lehetőleg már a kérdések eldöntésébe mi­nél nagyobb számban von­juk be az érdekelteket, a dolgozókat. Ismerve a ná­lunk ma meglevő osztályo­kat, azok öntudatát, ez bizo­nyosan azt fogja jelenteni, hogy a munkásosztály és an­nak fiai ennek a folyamat­nak eredményeként még job­ban és még nagyobb szám­ban kerülnek be a hatalom gyakorlásába. Bérezés, laltáse'osztás, munkaidő a népi hazához és népünk közös céljához, a szocialista társadalom felépítéséhez va­ló becsületes viszonyt. Párt­tagnak nem kell lennie, de ez elemi norma, amit min­denkitől meg lehet és meg is kell követelni. Hogyan is alakul tehát a párttagok és a párton kívü­liek viszonya? Nagyon egy­szerűen kifejezve: nem sza­bad hátránynak lennie an­nak, ha valaki párton kívüli. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny sem lehet. Nem lehet előny az, ha va­laki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórvá­nyosan előfordul. Minthogy a párt vezeti a társadalom életét, természe­tes, hogy a társadalmi élet­ben a párttagok, a kommu­nisták játszanak fő szerepeti Ez a kommunisták dicső küldetése, büszkesége, egy­ben terhe. Kicsit monopó­lium ez a mi társadalmunk­ban, de ezt a monopóliumot bárki megtörheti. Ha egy párton kívüli any­nyi erőt és energiát, annyi buzgalmat és harcosságot szentel szocialista törekvése­ink megvalósításának, mint egy párttag, bizosíthatom, semmivel nem lesz kisebb a tekintélye, és ott lesz a leg­magasabb tisztségekben, a legmagasabb poszton. A politikai életben szük­ségszerű és elkerülhetetlen, hogv a vezető államhatalmi testületekben többségben lesznek a kommunisták. A jogokat illetően viszont a párttagoknak és a párton kí­vülieknek most is és a jö­vőben is teljesen egyenlők­nek kell lenniük, és teljesen azonos elbírálásban kell ré­szesülniük. Nem félünk attól sem, ha valahol a párttagok kisebb­ségben vannak, ha szocialis­ta célokért szívvel-lélekkel dolgozó párton kívüliek al­kotják a többséget egy-egy testületen belül. Egyébként ilyen létezik is. Helyi állam­hatalmi és államigazgatási szerveinkben a kommunisták évek óta tartósan abszolút kisebbségben vannak a számarányt illetően, és mégis érvényesül a párt po­litikája, vezető szerepe. Ez fev helves. mert ez a társa­dalom az egész népnek épül, természetszerű tehát, hogy a kommunisták nem építhetik önmaguk. Egy másik nagyon fontos, a beszámolóban is érintett kérdés, hogy nagyobb hatás­fokkal és jobban érvényre kell Juttatni a szocialista bé­rezés elvéti A jelszó köz­tudott: aki többet ad a tár­sadalomnak. nagyobb mér­tékben részesüljön az anyagi javakból. Ennek az elvnek következetesebb érvényesíté­se azt is jelenti, hogv aki kevesebbet ad a társadalom­nak, az kevesebbet is kap­jon. Azért is mondom ezt, mert nálunk is vannak, akik összeköttetések révén, meg isten tudja, milyen címen és módon, sokkal többet kap­nak a társadalomtól, mint amennyire becsületes mun­kával rászolgáltak. Harcol­junk az ilyen élősdiség el­len, hiszen a szocialista tár­sadalom a munka társadal­ma. Ugyanakkor biztosítsuk, hogy a nép javára végzett munkája révén mindenki boldogulhasson, még azt ls merem mondani — idézőjel­ben és szocialista értelem­ben —, ho© karriert ts csinálhasson. Ehhez még egy dolgot szeretnék megje­gyezni: sokszor olyan nagy keresetű emberek is kapnak nálunk ingyen állami lakást, akiknek gépkocsijuk, házuk, nyaralójuk van. Hát ha igaz­ság van, akkor legyen igaz­ság! Munkájával keresse meg, amit a mi viszonyaink közt lehet, de ha például la­kásra van szüksége, vegye meg magának, vagy építse meg saját erejéből, és ne az állam támogatásával. (Nagy taps.) Szeretnék szólni a munka­időre vonatkozó előterjeszté­sünkről. A Központi Bizott­ság javaslata az, hogy az iparban 1970 végéig fokoza­tosan 48 óráról 44 órára szállítsuk le a heti átlagos munkaidőt. Méghozzá úgy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ugyanazt a teljesít­ményt, amit eddig 48 óra alatt értek el, most 44 óra alatt elérjék, ugyanazt a bért is fizetve 44 óráért, amit eddig 48 óráért kaptak. Általános törekvésünk a napi munkaidő csökkentése. Ezen belül az iparágak spe­ciális jellegétől függően egyes területeken lehetővé válik, hogy kéthetenként kettős szünnap legyen, má­sutt más megoldást találnak. Ha majd egy kicsit előbbre leszünk, ha jobban mennek a dolgaink, majd többre is vállalkozhatunk. De ha töb­bet ígérnénk, mint amit be tudunk váltani, akkor be­csapnánk a népet, a mun­kásosztályt és erre nem vál­lalkozunk. A" magam egyéni elképze­lését arról, hogy mit kelle­ne csinálni és hogyan kelle­ne kihasználni a munkaidőt ahhoz, ho© még ennél ls rövidebb legyen, csak ritkán merem emlegetni. (Derült­ség.) Azon törjék a fejüket a gyárak vezetői, ho© ne lézengjünk a munkahelyen naponta e© álló órát, ha­nem ha már betesszük a lábunkat, akkor dolgozzunk is igazában. Akkor majd ke­vesebb munkaidő kell. Négyen-öten is szóvá tet­ték a bányászok jövőjét. Egyik elvtárs azt is mondta, hogy a bányászoknak törté­nelmi érdemeik vannak a politikai harcokban, a népi rendszer kivívásában és ho© ezt majd bizonyára fi©e­lembe is veszik. Itt a következőkről van szó. Népgazdasági érdek, hogy az alacsony kalóriájú vagy a nagy költséggel ki­termelt fűtőanyagokról más fűtőanyagok használatára térjünk át. Ezzel nehéz fizi­kai munkától ts mentesítjük az embereket. Épp ezért, az alacsony kalóriaértékű bar­naszén termelését nem fej­lesztjük, sőt bizonyos mér­tékig csökkentjük. Hogy mi­lyen mértékben, ez a lehe­tőségektől függ. Minél in­kább lehet elektromos áram­mal. gázzal, s olajjal fűteni, annál gyorsabb lehet ez a folyamat. Á bányászság a munkás­osztály egyik kiváló osztaga, amely a legutóbbi húsz év­ben is valóban hősiesen helytállt. Mi ezt nem felejt­jük. és nem is felejthet­jük el. A Központi Bizottság és a kormány figyelembe veszi a bányászok osztályharcos, for­radalmi érdemeit. Dolgoz­zunk azon. hogy ezeknek az embereknek — Jobbára idő­sebb bányászokról van szó — a problémáját tisztessé­gesen és becsületesen, az em­beriesség követelményeinek megfelelően oldjuk meg. A terme'őszövetkezetek és a földtulajdon Kedves elvtársaki Most, a IX. kongresszu­son napirendre került a pa­rasztsággal kapcsolatban is több kérdés. A szocialista társadalom teljes felépítése többek kö­zött megkívánja a tulajdon­viszonyok olyan fejlesztését, hogy azok megfeleljenek a szocialista társadalomnak, amelvben a termelési eszkö­zök köztulajdonban vannak. Mi úgy gondoljuk, ho© a földbirtok-viszonyokat és tu­lajdonviszonyokat érintő tör­vényt körülbelül a jövő év folyamán ki kell dolgozni. Igaza van ugyanis Szabó elvtársnak, a nádudvari tsz elnökének — azt hiszem, ő említette —, hogy a birtok­viszonyoknak ts szilárdnak kell lenniük, mert különben nem lehet dolgozni a terme­lőszövetkezetben. Országunk kicsiny, a föld kevés, min­den földet ki kell hasznáni, akár város határában, akár a falu határában, akárhol van. Ez a nemzet érdeke. És a földdel való gazdálkodást erőteljesen befolyásolni kell. (Nagy taps.) Az elképzelés szerint az erről szóló törvény végleges kidolgozását valószínűleg megelőzi a Termelőszövet­kezeti Tanács létrejötte, amely egyebek mellett a termelőszövetkezeti paraszt­ság pozitív értelemben vett érdekképviseleti szerve is lesz. Nehogy félreértés es­sék, nem a munkás-paraszt állammal szemben, hanem az egyes állami vállalatok­kal szemben. A Termelőszö­vetkezeti Tanács nagyon fontos intézmény lesz, mert a vezető állami, kormány­zati irányító szerveknek rendszeresen meg kell be­szélniük e testülettel azokat az intézkedéseket, amelyek a mezőgazdaságot érintik, hogy azok egyaránt megfeleljenek az országos és a termelőszö­vetkezetek érdekeinek. Visszatérek a földtulajdon kérdésére. Mint már mon­dottam nyugodt gondolko­dási időt kell ha©ni a falu­tól távol élő földtulajdono­soknak — ehhez is kell egy­két esztendő —. hadd gon­dolkozzanak, mint szabad emberek, bemennek-e a tsz­be és akkor ugyanabban a helyzetben lesznek, mint a tsz-tagok, vagy méltányos (Folytatás a 7. oldalon.) 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1966. december 4. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom