Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

Az MSZMP IX, kongresszusáról jelentjük LE DÜC THO: A testvérnépek segítségével legyőzzük az amerikai agresszorokat te Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára be­szédéinek elején méltatta azokat az eredményeket, amelyeiket a magyar nép a szocializmus építése során elért Kifejezte a vietnami nép örömét e sikerek fölött Mint önök valamennyien tudják — folytatta — az amerikai imperialisták Inter­venciójuk és agressziójuk so­rán Vietnamban megmutat­ták barbár gyarmatosító ar­culatukat Az elmúlt 12 év­ben rengeteg gaztettet követ­tek ei Dél-Vietnam népe el­len. Felhasználják a legke­gyetlenebb tömegpusztító eszközöket a B—52-es repü­lőgépeket napalmbombákat, mérgező vegyi anyagokat és gázt Ezzel olyan helyzetet termetettek, hogy Dél-Viet­namban szinte nincs olyan család, ahol ne gyászolná­nak. Észak-Vietnam eflen ts csaknem két éve kegyetlen, pusztító légi és tengeri hábo­rút folytatnak. Súlyos káro­kat okoznak ezzel tízéves munkánk eredményeiben. Is­kolákat kórházakat, templo­mokat, városokat és sűrűn la­kott településeket pusztítot­tak el. Még olyan öntöző­műveket és gátakat is rom­bolnak, amelyek több millió embert védenek az ártól. Országunk mindkét részé­ben nap mint nap oíyan gaz­tetteket követnek el, ame­lyeknek kegyetlensége felül­múlja az egész emberiség ál­tal elitéit Hitler-fasizmus gaztetteit is. A fölperzselt föld politikájának az a célja, hogy térdre kényszerítse a vietnami népet. Ebben a hely­zetben a vietnami népnek nem volt más útja: felkelt és szembeszállt velük. hogy megvédje függetlenségét, szabadságát.. A hazáját sze­rető és az ellenséget gyűlö­lő mindkét országrészünk népe elszánta magát, hogy vereséget mér az amerikai imperialisták hódító tervei­re. megvédi Észak-Vietna­mot. felszabadítja a délt, egyesíti hazáját. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zász­laja alatt a dél-vietnami nép politikai és fegyveres harcot vív a támadók ellen, városban és falun egyaránt. Szüntelenül támadja az el­lenséget politikailag, katonai­lag. A sokoldalú népi hábo­rú demoralizálja az ellensé­get. Ez népünk legyőzhetet­len fegyvere az amerikai imperializmus legmodernebb háborús eszközeivel szemben. Ezzel mérünk vereséget az el­lenség minden politikai és katonai tervére. A továbbiakban Le Duc Tho elmondotta, hogy a há­ború eddigi folyamán a viet­nami nép négyszer győzte le az amerikaiakat. Az első győ­zelmet 1959—60-ban aratta a nép. amikor szétzúzta Ngo Dinh Dieni báb-rendszeré­nek alapjait, és létrehozta a forradalmi hatalmat falun és a hegyvidéken. A második győzelem 1961 és 65 között az amerikaiak különleges há­borújának stratégiájára mért csapás volt. Harmadszor az 1965—66-os száraz évszak­ban győzték le az amerikai támadókat, amikor meghiú­sították azok nagvméretű tá­madó terveit. Ekkor szánták rá magukat az amerikai im­perialisták, hogy légi és ten­geri úton pusztító háborút indítsanak a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len. Ez a tervük is kudarcot vallott. A többi közt 1500 re­repülőgépüket lő! te le az észak-vietnami légvédelem és több száz ameritkai pilótát ejtett foglyul. Fz volt a vi­etnami nép negyedik győzel­me. Az ellenség vereségei egyre súlvosabbak — folytatta ne­szedét Le Duc Tho — s mi­nél jobban növelik hadsere­güket, veszteségük annál na­gyobb. Azonban sorozatos súlyos vereségek, a haladó emberiség ós az amerikai nép tiltakozása ellenére sem akar az amerikai imperializ­mus agressziós és háborús természeténél fogva lemon­dani arról, hogy Dél-Vietna­mot szolgaságba döntse. Most ismét lázasan ké­szülnek a száraz évszak alatti újabb stratégiai ellen­támadásukra. Ezt egymilliós hadsereggel akarják végre­hajtani, amelyből négy-öt­százezer amerikai és csatlós katona. Ugyanakkor tovább fokozzák Észak-Vietnam el­len a légi és tengeri pusz­tító háborút. Még azt is fon­tolgatják, hogy esetleg szá­razföldi erőket szállítanak partra a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság terül© tén. Ezzel a nagyméretű tá­madással szeretnék meg­semmisíteni a Vietnami D© mokratikus Köztársaság had­seregét, kicsikarni a döntő győzelmet Dél-Vietnamban, így akarnak bennünket ar­ra kényszeríteni, hogy fo­gadjuk el az ő elképzelésük szerinti politikai megoldást. Vietnam, a vietnami nem­zet egy. Folyóink kiapadhat­nak, hegyeink elkophatnak, de az örök igazság sohasem változik meg. A vietnami nép két hosszú, áldozatos, nehéz honvédő háborút élt át egy emberöltő alatt. Nem azért harcol, hogy országát végül kettészakítva lássa és belenyugodjon abba, hogy az ország felének népe vissza­süllyedjen a szolgaságba. Bármennyire is fokozzák az amerikai imperialisták ezt a háborút, akárhogy ki is szé­lesítik, ha négy-ötszázezres, vagy akár annál nagyobb hadsereget ls küldenek föl­dünkre. akármilyen ember­telen módon pusztítják is Észak-Vietnamot, népünk, Ho Si Minh elnök felhívása sze­rint addig harcol, amíg meg nem semmisíti az amerikai agresszorok terveit, s el nem éri most is a végső győzel­met. Ha kell folytatjuk a harcot akár öt-tíz évig. vagy még tovább is, amíg csak ki nem vívjuk alapvető szent nemzeti jogainkat, szabad­ságunkat és függetlenségün­ket. Az ellenség makacs és fon­dorlatos. Áldozatokkal teli, nehéz harcot kell ellene vív­nunk. amelynek természete­sen megvannak g nehézsé­gei. De a honvédő háború, e szabadság és függetlenség­védelméért vívott forradal­mi harc a legnemesebb ügy. Ez áldozatokat és vesztesége­ket is kíván. De bármennyi áldozatot is heti hoznunk, bármilyen sokáig kell nél­külöznünk, az sem tud meg­ingatni bennünket. Meg va­gyunk győződve ügyünk igazságos voltáról. Népünk a Vietnami Dolgozók Pártja, Ho Si Minh elvtárs vezetésé­vel egységesen harcol a tá­madó ellen. Ugyanakkor él­vezi az erős szocialista <ábor, a kommunista pártok, a nem­zetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a világ népeinek teljes segítségét és támogatását Ezzel szemben az amerikai imperialisták Vietnam elleni háborúja igazságtalan. Az egész haladó emberiség, az amerikai nép is. élesen ellen­zi. Az amerikai imperialisták még soha nem szigetelőitek el annyira, mint most. Az imperialista tábor belső el­lentétei mélyülnek, az im­perialista országok kapcso­latai mind zavarosabbak, az amerikai katonák harci szel­leme egyre rosszabb. Ezek azok az alapvető feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogv végül mégis legyőzzük az Egyesült Államok támadó hadseregét, annak nagv anva­gi és katonai ereje ellenére. Miközben az amerikai im­perialisták fokozzák és kiszé­lesítik a Vietnam e'l»rn ti' borút, ez.zel párhuzamosan csalárdul ismételgetik „bé­kés" tárgyalási készségüket. A vietnami harctér tapaszta­latai bizonyítják, hogy vala­hányszor az amerikaiak a háború újabb kiterjesztésére készülnek, mindig eljátsszak ezt a komédiát. Ez a nép szenvedélyesen kívánja a békét, hogy újra felépíthesse országát. A vi­etnami kérdés békés megol­dása azonban nem tőlünk, ha­nem az amerikai imperialis­táktól függ. Ha valóban ab­bahagyják támadó politilcá­jukat és kitakarodnak or­szágunkból, a béke azonnal visszatér. De az amerikai im­perialisták soha nem akarják őszintén a békét. Az imperi­alizmus lényege nem a béke, hainem az agresszió. A békét csak kemény ellenállással le­het kicsikarni Az igazi békének együtt kell járnia a valóságos füg­getlenséggel. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának négypontos, val© mferit a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front ötpon­tos javaslata testesíti meg az 1954 -es, Vietnamról szóló genfi egyezmény alapvető előírásait, amely a vietnami kérdés megoldásához a leg­helyesebb alapot nyújtja. Ez a békés álláspont. Az amerikai imperializmus az agresszor. Nincs joga, hogy feltételt szabjon a vietnami népnek. Az ENSZ-nek sincs semmi­féle joga, hogy beleavatkoz­zék a vietnami kérdésbe. Amíg az amerikai imperia­listák nem hajlandók elfo­gadni ezt a helyes álláspon­tot, addig a békés tárgyalá­sokról szóló furfangos szó­lamaik hazugok, az emberek becsapására irányulnak. Amíg az amerikai imperialisták nem hagynak fel agresszió­jukkal, addig mi elszántan harcolunk, egészen a végső győzelemig. Ezt a szilárd akaratunkat semmiféle erő nem tudja megingatni. Né­pünk tudja, hogy harcával nemcsak saját, szent nem­zeti jogait védi, hanem a szocialista tábor dél-keleti bástyáját is, és a világ béké­jén is őrködik. Beszéde befejező részében le Duc Tho méltatta a se­gítséget. amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt Megkö­szönte a IX. kongresszus Vi­etnammal kapcsolatos állás­foglalását ós kifejezte pártja, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a magyar népnek, a Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak. Mi úgy tekintjük ezt a se­gítséget és támogatást — hangsúlyozta —, mint bará­ti szolidaritást, a proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulását, amely már régóta megvan pártjaink és népeink között. Ebből az al­kalomból őszinte köszönetet mondok a Szovjetuniónak, Kínának ós a többi testvéri szocialista országnak, a kom­munista pártoknak, a világ munkásosztályának és né­peinek a nagy támogatásért és segítségért, amelyet igaz­ságos harcunkban nyújtanak Szilárdan hisszük, hogy ezzel a támogatással és segítséggel a vietnami nép le fogja győz­ni az amerikai agresszorokat, Kád ár meg tudja védeni aaent nem­zeti jogait, Délkelet-Ázsia és a világ békéjét A Vietnami Dolgozók Pártja ígéri, hogy hű marad a marxizmus—le­rnnizmusho®, a proletár tn­ternacáonalizmushoQ; mrn­MÉHES LAJOS: veteránjaival beszélget a kongresszus szünetében tfen harcol « sxoria­lista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségéért Ezt döntő tényező­nek tartjuk a békéért a nemzeti függetlenségért a de­mokráciáért és s szoaaliz­mw' t vfvutt győzelmes harcinkban. Le Duc Tho végül átadta - Vietnami Dolgozók Pártja Köznonti Bizottsága Ho Si Mini elvtárs által aláírt le­velét a kongresszusnak. A KISZ a kongresszus határozatainak végrehajtására mozgósítja az ifjúságot Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség és az Üttöró Szövetség csak­nem kétmilliós tagsága ne­vében köszöntötte a párt IX. kongresszusát a magyar kommunisták legfelsőbb fó­rumát. Beszámolt arról, hogy a szervezeti szabályzat ter­vezete felelősségteljes megbí­zatással bővíti az ifjúsági szövetség alapszervezeteinek jogkörét, amikor javasolja, hogy: „Ha a pártba KJSZ-ta­got vesznek fel, egyik aján­ló a KISZ-alapszervezet tag­gyűlése lehet". Központi Bi­zottságunk a KISZ iránt megnyilvánuló bizalom újabb nagyszerű jelének tekinti ezt a javaslatot és minden ere­jével azon lesz, hogy növel­je a KISZ-szervezetek fel© lősségét és aktivitását az if­jú knrnrmi rasták párttaggá nevelésében. További teendőink megha­tározásakor abból a lenini megállapításból kell kiitKiul­nunk, mely szerint: minden kor ifjúsága „ ... szükség­szerűen másképpen kényte­len a szocializmushoz köze­ledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apái". A felszabadulás előt­ti ifjú nemzedék a kapita­lizmus társadalmi valóságá­ba született amely alap­vétőéin meghatározza életkö­rülményeit. A ma ifjú nem­zedékének viszont a szocialis­ta termelési és tulajdonviszo­nyok jelentik a társadalmi valóságot amelybe beleszü­letett amely társadalmi él­ményeit adja, amely gondo­latvilágát formálja, míg a kapitalizmus egyre inkább elvont fogalommá válik szá­mára. A valósághoz jobban teá­zod ó nevelő munkában a közoktatás területén két j© lentős változást k hoosott az elmúlt négy esztendő. Az el­ső a származás szerinti kate­gorizálás eltörlése az egy© temi ée főiskolai felvételek­nél. Az asztál/viszonyokban, társadalmi valóságunkban végbement változásokkal állt volna ellentétben a régebben jogos megkülönböztetés fenn­tartása. A KISZ Központi Bizottsága hangsúlyozza azt a véleményét, hogy « jöt>ó­ben nagyobb gondot kell for­dítani a középiskolákban a fizikai dolgozók gyermekei­nek a segítésére, az egyetemi felvételeknél pedig a felké­szültség mellett jobban figye­lembe kell venni az erkölcsi­politikai magatartást is. A másik fontos intézkedés, omely helyzetünk reális meg­ítélésiét tükrözi, azt célozza, hogy közoktatásunkat jobban összhangba hozzuk a népgaz­daság szükségleteivel, hogy minél több, az iparhoz és a mezőgazdasági** jól értő szakmunkást, technikust, mérnököt képezzünk ki. Ez teljes mértékben megfelel az ifjúság érdekeinek is. Méhes Lajos hangoztatta: a gazdaságirányítás reformja még inkább lehetővé teszi, hogy az ifjúság megtalálja egyéni boldogulását is. Ahhoz, hogy nevel őrrrun­kánk még inkább a valóság­hoz Igazodjék, érdemes szem­ügyre venné az ifjúság egy részének magatartásában mu­tatkozó nem kívánatos tüne­teket ls. Ilyen például a kö­zömbösség a társadalmi kér­dések Iránt A túlzott kriti­kai hajlam, a cinizmus, az á-lobjektl vitás. Ezek okait kutatva. gyakran hallani olyan választ, hogy az ifjú­ság nem értékeM eléggé, hogy honnan Indul tunk, mi­lyen nagy irtat tettünk meg. Azt ls mondják, hogy e t© kintetben gyenge a mi nev© lőmunkánfc. Ami ebből n bí­rálatból bennünket. KISZ-v© zetőket érint, azt elfogadtuk, de szerintünk bármilyen fon­tos, mégsem vezethet kellő eredményre, ha csak a múlt ismertetésére fordítjuk erőn­ket Ezzel együtt nagyobb energiát kell fordítanunk ar­ra hogy a mát és a holnapot tegyük érthetőbbé az ifjú­ság számára. Amikor az Ifjúság választ keres fejlődésünk különböző kérdéseire, fel kell ismer­nünk, hogy ez az ő társadal­mi aktivitásának első meg­nyilvánulása. Ezt az érdek­lődést fojtja el az, aki a problémákat elbagatellizálja, de az is, aki felnagyítja azo­kat, vagy minden hibát a társadalmi fejlődés szükség­szerű következményeként állít be. Igaz, hogy az ifjúság kritikai állásfoglalása csak­nem mindig magában hor­dozza az egyoldalúságot. Életkorából eredően türel­metlen, de észrevételei, bí­rálatai többnyire valóságos fogyatékosságokat ostoroz­nak. Okos szóval és türe­lemmel le kell faragni a túl­zásokat, de azt az energiát, ami a kritikák mögött fe­szül, fel kell használni a ténylegesen meglevő ellent­mondások, fogyatékosságok leküzdésére. Az elmúlt hónapokban a „Vádoljuk az imperializ­must!" politikád akcióban a magyar fiatalok szerte ez országban kifejezték harcos szokidarfltásukat a hősiesen küzdő vietnami néppel. A magyar fiatalok hitet tettek amellett, hogy barátainkkal, testvéreinkkel vagyunk és leszünk a jövőben is öröm­ben, bánátiban, munkában, harcban egyaránt Befejezésül engedjék meg. hogy elmondjam: a fiatalok nagy várakozással figyelik pártunk IX. kongresszusá­nak munkáját Ifjúsági szö­vetségünk mindent elkövet majd, hogy a kongresszus határozatainak szellemében nevelje, a határozatok vég­rehajtására mozgósítsa az Ifjú nemzedéket RÓBERT DUBOWSKT: A nyugatnémet revanshmus Ausztria semlegességét is fenyegeti Káé r nos és Duc Tho. Folitikai Uizoltsagaua.k tagja, a Vti'rami Dolgozók Pártja a Központi Bizottság titkára Róbert Dubowsky. az Oszt­rák Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja hangsúlyozta, hogy m oszt­rák nép széles rétegeiben egyre inkább erősödik a fel­ismerés: aa osztrák semle­az európai biztonság lényeges alkotó eleme, Pad­Somítj elvtárs ausztriai láto­íja tása különösen megerősí­tette ezt a felismerést. — Nem szabod azonban elfejel tent — mondotta —, hogy demokráciánkat ós sem­legességünket komoly veszé­lyek fenyegetik. Tíz évvel (Folytatás a 4. oldalon.) Pfif l IMBKK CSÜTÖRTÖK 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom