Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

lelendő exportcikk: a híd A nílusi forgóhíd az UVATERV Duna-parti székházában látható, a kicsinyített makett eredetije azonban a nagy afrikai folyó egyik csatornáját íveli át. Magyar mérnökök tervei szerint a világ sok táján épültek és épülnek hidak. Dr. Petur Alajos, az UVATERV Hídirodájának vezetője a következőket mondotta erről: A Níluson is... — A magyar ipar első Ilyen jellegű exportmunkáját Egyiptom megbízásából készítette. Azóta itthon is ismerős névként cseng H® luan, ahol 800 méter hosszú acélhíd vezet át a Níluson. A terveket a vállalat mérnökei készítették, és g GanáMAVAG végezte az acélszerkezet-gyártást és szerelést is. A munka nyomán több megrendelés született: a későbbiekben tíz forgóhidat szállítottunk még Egyiptomba. Most készülnek a Fontána híd tervei. Ez Kairó szívében, a Nílus egyik szigetén épült luxusszállodához nyit majd utat, a híd közvetlenül a szálloda teraszára vezet. A kivitelező ezúttal egyiptomi vállalat. Sikeres tárgyalás — Közel-Keletről sok megrendelés érkezett a tervezőiroda címére. Magyar tervezésű és kivitelezésű Szíriában az Orontes völgyét átkötő, 400 méter hosszú vasúti vasbeton híd. Hasonló méretű szerkezeteket terveznek Iraknak. Itt versenypályázatot írtak ki, s ezen a magyar tervezők vitték el a pálmát A kiviteli megbízást a Basrah-i hídnál bolgár vállalat nyerte el. A másik iraki híd — a Diyalah-híd — tervei is elkészültek. Kivitel® zéséért finn, bolgár és jug® szláv cégek versenyeznek. Méretében kisebbek az Indiának szállított rácsos acélszerkezetek. Egy-egy ilyen hídból 30—40 darab készült a Ganz-MÁVAG-ban és a Győri Vagon- és Gépgyárban. Érdekelt a vállalat Pakisztánban is, valamint az utóbbi időben bővül az európai piac. Csehszlovákia a vasút részére rendelt hegesztett acélhidakat és most folynak a tárgyalások egy látványosnak ígérkező tervezési megbízás elvállalásáért, amelynek témája a pozsonyi függőhíd. Kávéház a pilon tetején — Valóban különlegesnek ígérkezik megoldásaiban ez a híd — jegyezte meg dr. Petur Alajos. — Az igény a következő: Egypilonos függőhidat kívánnak felállítani, s a folyó felett a szerkezetet hárfaszerűen kifeszített kábelek tartanák. A 72 méteres pilon ferde szögben állna, és a tetején — ez is szokatlan — kávéházat kívánnak létesíteni. Hogy megkapja-e véglegesen az UVATERV a megbízást, az hamarosan eldől. Nemzetközi együttműködés szempontjából ígérkezik érdekesnek a barcsi Drávahíd, amely hazánkat Jug® szláviéval köti össze. A két ország közösen végzi az építést, ugyanúgy, ahogyan a letenyei Mura-híd készült. ŐSZI INTELEM Középszerűt vagy kiemelkedő alkotásokat? O

A brigádvezetőkre s® kan panaszkodnak. Krizsán István, a Il-es üzemegység vezetője mondta egyik megbeszélésen: „hiába szervezem a munkát, ha a brigádvezetők nem végzik. Mindenütt ott voltam, szerveztem a brigádvezetők helyett is.'' Hol a fáradozás serkentője ? Erdekeltek-e a balástyai Alkotmány Tsz-ben a brigádvezetők a munkában? Sajnos, alig. Havonta 1600 forint fizetést kapnak, akár dolgoznak, akár nem. Nincs prémium, nem serkenti semmi a termelésre — magyarázta Malatinszki Mihály elnökhelyettes. Kinek-kinek erkölcsi érzékén múlik, hogy mennyit fáradozik a közös érdekében, s mennyit a maga gyümölcsösében. Felelősségre vonás?... Volt néhány esetben, de ez nem változtatott a helyzeten. A tsz vezetőinek csínján kellett bánnia a fegyelmezéssel, hiszen a brigádvezetőket szinte lasszóval kell fogatok. Jövő évben más megoldást keresnek — tervezik a tsz vezetői. A brigádvezetőket prémiumos rendszerrel teszik érdekeltté az átlagtermések növelésében. Lehet-e tekintélye? — Ha a mostani szakv® eetéssel kezdjük az új tavaszt, nem sok jót remélek — Ismételte meg a tsz-elnök véleményét Malatinszki Mihály elnökhelyettes. Mindketten elsősorban a Il-es üzemegység vezetőjére céloztak. Csaknem valamennyi igazgatósági ülésen bírálták Krizsán István agronómust. Végül a termésátlag is elmarasztalta: a burgonya átlagtermése a Il-es üzemegységben mindössze 20—25 mázsa. az l-es üzemegységben ugyanakkor 60 mázsa körül várható — jelentette ki a főagronómus egyik megb® szélésen. Miért ez a nagy különbség? A föld, a gazdák, a brigádvezetők, vagy az üzemegység-vezető tehet róla? Talán valamennyien. Mégis elsősorban Krizsán István üzemegység-vezető agronómus. Milyen tekintélye van a Il-es üzemegység vezető agronómusának a gazdák előtt? Egyik gyűlésen maga említette: „A volt tsz-elnök lejáratott minket, üzemgazdászokat." A közös gazdaság jelenlegi elnöke, elnökhelyettese és párttitkára pedig így vélekedik: ö maga járatta le agronómusl tekintélyét. Az italozással. A tsz újjáválasztott pártalapszervezete október 27-én tággyűlésen mérlegelte Krizsán István üzemegység-v® zető munkáját. Többen felelősségre vonását javasolták. Az Italozás miatt történtek a mulasztások. — Bíráltuk sokszor. ígérte, hogy megváltozik, de... csak ugyanaz — panaszolták a tsz vezetői. Olykor egy-egy önérzetes szövetk® zeti gazda ls sérelmezte, 'hogy az üzemegység-vezető túlságosan kedveli az italt. Ilyen agronómu&i tevékenységért, emberi magatartásért kap havonta 4 ezer 700 forint fizetést. (Ebből 2 ezer 400 forintot az államtól, mint kihelyezett agronómus.) Nincs ilyen kiváltság Az Alkotmány Tsz egyetlen megoldást lát: ha megválik a közöstől Krizsán István. Mindez csupán jámbor szándék. Többen fegyelmit kértek az agronómus ellen — csak figyelmeztetést kapott. A tsz vezetői úgy vélik, hogy a kihelyezett szakembert valamilyen „kiváltságok" védik, nem lehet felmondani neki. Megkérdeztem dr. Poczik Gábort, a megyei tanács jogügyi előadóját: hogyan járjon el a tsz? Az Alkotmány Tsz közgyűlése — a megyei tanács végrehajtó bizottságának előzetes hozzájárulásával — megszüntetheti az említett szakember munkaviszonyát, amennyiben f® gyelmi vétségek Indokolják. A gazdaság .vezetői — miután látták, hogy a szóbeli figyelmeztetés nem használ — eddig is fizetéscsökkentéssel kényszeríthették volna jobb belátásra az üzemegység-vezetőt. A szakember mulasztása a tsz-ben azért súlyos, mert az egész közösséget sújtja, demoralizálja. Aki „humánumból" elnézi az ilyen hanyagságot, az több száz gazda jussát sérti. Érdem szerint Az lenne igazságos, ha az agronómusok keresetét is b® íolyásolná a terméshozamok nagysága Furcsa, hogy nincs közvetlenül érdekeltté téve a mezőgazdasági termelés növelésében az, akinek éppen ez a szakmai feladata így születnek Ilyen visszás helyzetek, hogy Krizsán 4 ezer 700 forintot keresett elégtelen munkával, alacsony termelési eredményekkel; míg Gera József, az l-es üzemegység vezetője mindössze 2 ezer forintot kapott fegyelmezettebb, eredményesebb agronómusi tevékenységéért. A helytelen javadalmazás következménye, hogy a lelkiismeretesen do'gozó Pálinkó István brigádvezetőnek ugyanannyi a fizetése, mint hanyag társainak. Szükséges tehát a termelés utáni premizálás alkalmazása A részes művelők gazdai önérzetét már idén próbálták felébreszteni. A kapásnövények terven felüli termésének fele a gazdát illeti A télen közgyűlésen beszélik meg: mit óhajt termelni a közösség? Ki mennyi részes művelést vállal? Az új tavasz csak akkor váltja be az új reményeket, ha a tsz-tagok, szakemberek, vezetők közös erővel és közös felelősséggel dolgoznak. A közösség szeretete természetesen szigorúságot követel a „félrejárókkal" szemben. Balogh Ödön mrapjatnk egyik nagy dilemmája rejlik e kérdésben. Tartsunk — legalább is gondolatban — közvéleménykutatást, s elvileg mindenki az utóbbit, a nagy tehetséget, szakértelmet és hozzáértést kívánó Kiemelkedő műszaki-gazdasági alkotó munkát igenli. A gyakorlatias szavazás mégis merőben más végeredményt mutat. Mindenki pontosan tudja, hogy az osztályon ki a két legkiválóbb szerkesztő mérnök, aki a legbonyolultabb feladatokat is képes gazdag fantáziával eredeti módon megoldani. Ha munkáról van szó, a rangsor világos, nincs vita. De most éppen a kiemelkedő teljesítmények elismeréséről. pontosabban h® norálásáról döntenek. A műszaki osztály megkapja az évi bérfejlesztési keretét egy összegben, mondjuk 2000 forintot, s ezt legalább 10—12 részre trancsirozzák, hogy minél több embernek jusson és minél kevesebb sértődjék meg. Valamennyi részlegben az átlagos képességű szakemberek vannak többségben, őket képviseli a bizalmi. S ilyenkor úgy tűnik, a többség igénye és a közérdek azonos. S ezért az adott öszszeg'oől nem a két messze legeredményesebb mérnöknek, vagy technikusnak adnak 1000—1000 forintot, n® ha a személyi fizetések rendszere már évek óta lehetőséget nyújt erre. De nem mernek, vagy nem akarnak élni vele? Tény. hogy országos viszonylatban lényegesen kisebb a kiemelt személyi fizetések mértéke és aránya mint ami a valóságban megfigyelhető kiugró teljesítmények alapján indokolt lenne. Gazdasági és műszaki haladásunk egyik izgató ellentmondása a műszaki és alkalmazotti munka díjazásában általánosan érvényesülő egyenlősdi. A gazdasági mechanizmus reform iának irányelvei szerint kívánatos, hogy a kiemelkedő eredményeket felmutató műszaki és gazdasági szakemberek „beosztotti minőségben is elérhessék, vagv megközelíthessék a különböző szintű vállalati vezetők keresetét". E nem éopen úikeletű elv érvényesülését objektív okok 's gátolják. A kiugró teliesftmény kivételnek számít, a szellemi alkotó munkában is az átlag a jellemző. A rtyolclízéves gyakorlattal rendelkező átlaeos tudású és szorgalmú mérnök sem keres sokat, ha mondiuk havonta megkania a 2600 forintot. Ez a szolid átlag azonban önmacában is korlátozza a kivételes képessegek kellő honorálását az adott anyagi keretek között. S

ok szemnontból jogos reményekkel készülünk tehát a gazdasági mechanizmus reformjára. Illúziónk persze aligha lehetne, hogy 1968-tól egycsapásra minden másképp lesz. Hiszen egyik évről a másikra nem lesz lényegesen több bér, s a meglévő eszközök ésszerűbb, ösztönzőbb újra elosztását az egyenlősdi felszámolását nemcsak a m® chanizmus, hanem mélyen gyökerező szemléletbeli hibák is akadályozzák. Az 1966-ban bevezetett új prémiumrendszer például messzemenő szabadságot nyújt, a vállalatoknak, hogy a legfontosabb műszaki és gazdasági feladatokra összpontosítsák erőiket. Többh® lyütt élnek is ezzel, s megszüntették a személyre szóló és beosztásra hitelesített bérkiegészítések gyakorlatát, s merész célokat tűztek a vállalkozó szellemű szakember elé. Van, ahol például pályázatok alapján pártatlan zsűri osztja szét a prémiumkereteket, a megoldás a vállalt új feladatokkal arányban. Ez azonban még kivétel Eléagé általános, hogy a vállalatok túlzott biztonságra törekedve a szerzett j® gokhoz és megszokott járandóságokhoz igazítják a gyakran formális feladatokat. önmagában azonban a legkövetkezetesebb premizálás sem valósítja meg a hatékony anyagi ösztönzést, ha az alapkeresetek lényegében függetlenek a végzett munkától. A prémium a műszaki és alkalmazotti béralapnak mindössze 8 százaléka, s a .száz százalékos alapbér kifizetésének többnyire már nincsenek konkrét feltételei. Ritka, mint a fehér holló, hogy valakinek csökkentik a keresetét, mert nem végzi el jól a munkáját. Legfeljebb nem kap úira fizetésemelést. Akivel pedig nincs baj, az megkania a maga 100—200 forintját, ha épnen mód nyilik erre. A helyi közvélemény ezt megszokta és így tartja igazságosnak. A

z igazgatónak, vagy az adott részleg vezetőjének ahhoz, hogy valamelyik beosztottját sajátjáéhoz hasonló, vagy magasabb fizetésre javasolja, először önmagát kell meggyőznie Idáig sok vezető eljut, arra viszont már kevesen hajlanak, hogy a kollektívát is meggyőzzék döntésük h® lyességéről. Hiszen ezzel soksok — esetenként talán nem is teljesen alaptalan — béremelési igényre kell nemet mondani. Az egyik nagvtudású, tapasztalt, tehetséges mérnök soeciáüs berendezéseket. célgépeket konstruál kiemelt fizetésért, 3800 f® rintért és évi 2500 forint prémiumért. Speciális gépei nélkül megbénulna áz élet a műhelyekben. A közelmúltban jelentős fizetésemelésre javasolták, de a felajánlott összeget visszautasította, mert jól emlékszik még az előző viharra. Álláspontját így Indokolta: „Szeretem munkámat, erőt érzek magamban újabb nagy alkotásokra. s ezt nem veszélyeztethetem az irigység miatt keletkező helyi bonyodalmakkal. Hiszen eredmény® ket csak a kollektívával teljes egyetértésben, közös munkával produkálhatok". Azt mondjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt A munkaügyi, a bérjogi szabályok viszont az átlagosra, a tipikusra készülnek, s a k® zépszerűt erősíti és nem a különöst, a rendkívüli egy® dit Ha szabályokba foglalhatnék a személyi kiemelt fizetések mértékét és ismérvéit, talán ezzel sem lenne probléma. Dehát a szabályosnak, az átlagosnak ellentmond a különös. S a szokássá merevedett szabályok a látszólagos és vélt érdekek, gyakorta az abszolút igazság színezetében tetszelegnek, T

ársadalmunk jelenlegi túlszabályozottsága nemcsak a bérezésben, magában a múnkában ls a nivellálódást erősfii. Számtalan jogszabály, rendelet, utasítás, ügyrend előregyártóit elemekre, rutinmegoldásokra egyszerűsíti a munkát, szárnyát szegve a teremtő gondolatnak. A reform központi alakja a dolgozó ember, akinek szükségleteit lényegesen magasabb szinten hivatott az új gazdaságirányítási rendszer kielégíteni. Ám a f® gyasztói igények aligha teljesülhetnek hiánytalanul a teremtő ember belső, alkotó szükségleteinek kielégülésnélkül. Ez utóbbi megterem tése pedig nem egyszerűen szervezeti feladat, az embe •••• kancsolatok, a tisztultabo érdekviszonyok építése túlnő a jogi, vagy a közgazdasági szabályozás hatókörén. A társadalmi együttélés íratlat normáinak a gondolkodás és a lelkiismeret szokássá m® revedett belső törvényeinek kiigazítása viszont elvezet majd a középszerűség mindenhatóságától a kiemelkedő alkotások, a bátor kezd® ményezések érdem szerinti anyagi és erkölcsi megbecsüléséig. J. K. Önkéntes rendőrök kitüntetése Tegnap, pénteken délután meghitt ünnepség volt a Szeged városi és járási rendőrkapitányságon. Több éves eredményes, a közrend és közbiztonság érdekében kifejtett társadalmi tevékenyGalantbszépségverseny Országos szépségversenyt tartanak ezekben a napokban Budapesten, de nem akármilyent. 1700 galamb s 25 díszbaromfi vetekszik majd 60 díjért a Magyar Galambtenyésztők Szövetségének országos galambkiállításán és díszbaromfi bemutatóján. Az ország minden vidékéről összegyűlnek a galambászok, hogy bemutassák egymásnak és az érdeklődőknek munkájuk eredményét. Képűnkön Körmendi László 300 galambja közül választja ki a kiállításra kerülő „sztárokat". Galambjaival több külföldi bemutató n nyert már díjakat Ságért tüntette ki a belügyminiszter a Közbiztonsági Erem arany fokozatával Fényszárosi Károly béketelepi önkéntes rendőrt, csoportvezetőt, cipész kisiparost. A Közbiztonsági Erem ezüst fokozatában részesült Frányó István újszegedi önkéntes rendőr, a Szegedi Férfi és Női Divaiszabó Vállalat dolgozója, Tanács István önkéntes rendőr, csoportvezető, a mihályteleki Üj Élet Tsz dolgozója. Bronz fokozatot kapott Tóth István önkéntes rendőr, csoportvezető, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet öthalmi gazdaságának brigádvezetője. A kitüntetéseket dr. Kovács Lajos alezredes, a Sz® ged városi és járási rendőrkapitányság vezetője adta át. Jókívánságait fejezte Jd az önkéntes rendőröknek kitüntetésük alkalmával Tóth László, a Szeged városi és járási BM szervek pártbizottságának titkára, dr. Farkas József őrnagy, a kapitányság helyettes vezetője és Bódi János őrnagy, közrendvédelmi parancsnok is. A kitüntetettek nevében Tanács István mondott köszönetet. és ígérte meg. hogy társadalmi munkájukkal t® vábbra is a város közrendiét fe közbiztonságát fogják szolgálni. Y Már nap, 1966. december 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 3