Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-28 / 305. szám

Vasútépítő szocialista brigádok Az épületek közt néhány javítói, s öten — Gaál X^e- MAV-mak; márpedig az idő égretörő nyárfa, körös-körül zső, Kotormán András, Kun pénz, s gyalkrain nem is cs© mindenféle gépdk. Mozdulat- Sándor, Laj06 Lajo6 és Vin- kély összeg, ha a gépáll© lan szállítószalag, sérült vá- cze János brigádvezető — másról van szó. gánygépkocsi, elnémult be- már megkapták a bronzpla- Szép fegyvertény volt egy tonkeverő várja sok más tár- keltet (tartozunk annyival bakdaru megjavítása, amely aával együtt a gyógyító erőt, az igazságnak, hogy magát az a Makaremko-brigád nevéhez szakértelmet. érmét még nem, csupán az fűződik. Egész éjjel dolgozoklevelet, s hogy a gépállo- tak, hogy a daru másnap 9 Két testvérbrigád másiak kicsit furcsállják is óráira üzemképes legyen, meg ezt a késedelmet). tudja rakni a szerelvényt. Efe a kép fogadja az em- A két munkacsapat szoros Ezen kívül még sok fontos barátságban dolgozik, szinte masinát, köztük egy sor alá- - - *•• kiegészítve egymás tevékeny- verőgépet javítottak meg ségét. Mostanában, amikor a szegedi igazgatóság területén a 700-as vonal — a budapesti — felújításán munkálkodik _ szegedi igazgatóságának szen- ^ építésfönökség, a terv tel- reggel műszak előtt adták át. építésfonpkiségéhez tar- jesítése érdekében különösen " ~~ fontos a „táppénzes" gépek LIU tó kedv gyors megjavítása. Ebben Nemhiába technikaértő emmindcnkor, munkaidőn túl is berek a lakatosok meg a szea MÁV-Gepáilomas feliratú vaskaput, a rókusi vasutasbirodalomban. A 6íneken túl, vagonsoroktól takartan szerénykedő üzem a MÁV felajánlásuik teljesítéseiként. Volt olyan is, hogy a gép rendes munkaideje után kezdtek hozzá, s másnap tozik. Munkájuk évről évre növekszik, egyenes arányban a gépesítéssel; a sokasodó masinák javítása karbantar- gzámítaná lehetett a két bri- relék, mindkét munkacsapat tasa mmd tobb kezet, szak- g/,d tagságára, értelmet igényel. Állták szavukat És — mert bizony sok gondot okoz a szakemberhiány — egyre több odaadásra* szakmaszeretetre, alkotó kedvre van szükség a feladatok ellátásához. Az üzem két szocialista brigádja, a Zója és a Makarenko munkacsapat különösen nagy érdem© ket szerzett e tekintetben. Bronzpiakettesek — Kemény négy év volt — mondja Lázár János, a lakaMeskál György, a fiatal üzemmérnök elmondja, hogy a gépállomáson is jelentős jó néhány újítást ad be évenként A Zója hatot nyújtott be az idén; köztük a szalaggörgő állító berendezés és a mechanikus keréklehúzó szerkezet. mindkettő közös fejtörésből jött létre, s n© kongresszus tiszteletére. A két szocialista brigád vállalta, hogy a külső területen dolgozó nagy munkagépek üzemeltetését maximálisan biztosítja. Papiros terül szét az asztalon, hosszú lajstr© w mok örökítik meg a többlettosrészleg művezetője, a Z© munkát, az ígéret beváltását, ja-brigád parancsnoka. De A Zója-brigád tagjai felajánlások születtek a párt- héz probléma megoldását jelenti. A Makarenk©brigád tíz beadott újításából kilencet fogadtak el, ezek közül négy kulcsfontosságú a javítási munkákban. A szocialista brigádok tagjai igyekeznék túltekinteni az üzem határain, tanulni más műhelyekben, gyárakban is. Ezért jártak az autójavít© azt is vallja, hogy megérte, szombat délutánjukat áldoz- ban és a kábelgyárban. Jenest már, hogy megvan grpésztechnikusi oklevél, a mindennapi gyakorlatban Jól hasznosíthatja a tanultakat Hisz mindig több szaktudás kell az embernek, és ezt jól tudják itt, a lakatosműhelyben a többiek Ls, mások is tanulnak az „estin". Előbb csak Lázár Jánossal váltunk szót a szűkös irodában, majd Meskál György üzemmérnök, Józsa Zoltán, a motorszerelő részleg művezetője és Török István szakszervezeti titkár is bekapcsolódik a beszélgetésbe. A brigádmúlt a téma, s ha szót se szólnánk is, a falon sorjázó oklevelek qlmondanák: 1961-től kezdődőén ötször nyerték el a szocialista címet Igaz, hogy a bronzplakett a tíz lakatos közül csak négyet illet meg — Lázár János, Somogyi Imre, Szemesi Sándor és Vanyó István alapító tagokat —, de az elismerésre szorgalmukkal mindannyian rászolgáltak. Nemkülönben a másik sz© cialista munkacsapat, a Makarenko-brigád tagjai is. Ök a motorszerelők, a bonyolult villamos szerkezetek tudói és ták rá, hogy az egyik betonkeverő hétfőre üzemképes legyen. Egy szállítószalagot a korábbi száz óra helyett 70 óra alatt javítottak meg, s ugyancsak hamarabb — 80 helyett 60 munkaórával — tettek munkaképessé egy vár gánygépkocsit. A közelmúltban a két hétre tervezett sínhegesztési munkát két nappal a határidő lejárta előtt végezték el. Még jó néhány lentős társadalmi munkát is végeztek, mindkét munkacsapatnál 300 körüli óraszámmal mérhető a lelkes igyek© zet Mikor legutóbb itt járt a Dél-Magyarország munkatársa, azt írta a két összeforrt kollektíváról, hogy munkájukkal példát adnak a többi dolgozónak. Azóta esztendők teltek el, s a példaadás még teljesebb, még eredményesebb lett a vasútépítő sz© fontos, sürgető feladatot si került úgy megoldani, hogy cialista brigádnál, időt takarítottak meg a S. M. Hol szőrit a cipő Qlajtöltő állomás ülep Az ország képzeletbeli karácsonyfája alá sok-sok vállalat, üzem tette le ajándékát: a határidő előtti tervteljesítést A Kohó- és Gépipari Minisztérium főigazgatóságai közül elsőként a Vaskohászati Igazgatóság jelentette, A főváros új színfoltjai hogy befejezte az 1966-os évet Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt — más nagyszerű eredményei mellett — a szegedi szénhidr© gén-medencében nagy b© ruházásokkal gyorsítja a hatalmas földgáz- és olajkészlet felkutatását, kitermelését A napokban adták át rendeltetésének az algyő—szegedi gázvezetéket — mint jelentettük. Több millió forintos költséggel elkészült az algyői vasútállomáson az olajtöltő állomás. Ez emeli majd vasúti tartálykocsikba a kutakból távvezetéken odaérkező olajat Hamarosan átadják rendeltetésének az Algyő—Hódmezővásárhely közötti földgáz-távvezetéket is. A Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységében szépek a munkatermek. Tágasak, világosak és tiszták. Olyan érzése támad az embernek, hogy itt, ilyen körülmények között még a munka ls könnyebben megy. Meglehet, hogy így is van. De amikor a munkaügyi osztály számadatait vizsgáljuk, érdekes és ellentmondó tényeket találunk ... A normák és a teljesítések közötti I összhang disszonáns. Messze a csillagos égbolttól Emlékszünk még arra az időszakra, amikor ezer százalékokat teljesítettek normában dolgozó emberek. Akkoriban azt is megkérdezték, hogy hol a plafon. A válasz csak annyi volt: a csillagos égbolt. Persze nem volt ez sem helyénvaló. Az a norma nem lehetett megalapozott, amelyet ezerszeresen túlteljesítettek, mert az sem jó norma, amelyet akár kétszeresére lehet teljesíteni. Viszont a tétel fordítottja is helytálló, azok a normák sem a legjobbak, amelyeket nem lehet teljesíteni, és rendre elmaradnak a 100 százalékos mércétől. A cipőgyárban 527 ember dolgozik darabbérben. A teljesítések átlaga a következő: az elmúlt első tiz hónap alapján állapították meg: 95 százalékig 142 fő, 95— 105 százalékig 169 fő, 105— 115 százalékig 121 fő, 115 százalékig 95 fő. Tehát a darabbérben dolgozóknak körülbelül egyharmada nem éri el a kívánatos 100 százalékot. Ebből nem lehet más következtetést levonni, minthogy valami nem stimmel. De mi ez a valami? Miért maradnak le ennyien, s miért kerülnek olyan messzire a csillagos égboltozattól? Nem vagyunk egyformák Vannak ügyesebb, szorgalmasabb, begyakorlottabb dolgozók és fordítva — mondják a gyár vezetői. A tények is bizonyítják megállapításaikat: a 13-as teremben dolgozó szélezők közül ketten 110 százalék felett teljesítenek, míg a harmadik társuk 90 százalék körül. Sok minden befolyásolhatja a teljesítés nagyságát, azonban ez a tény mégis csak egyénekre érvényes. A gyárban viszont nem csupán erről van szó. Például a tűző 15-ös kollektíva az említett tíz hónap során mindössze négyszer érte el a 100 százalékos szintet, hatszor jóval alatta maradt. A vizsgált hónapban — októberben — 92,5 százalék j volt a 15-ös szalag eredménye. Ugyanebben az időszakban az aljázó 15-ös részleg 110,8 százalékot, a csákozók pedig 120 százalékot produkáltak. Amikor az adatokat jegyezgettem a munkaügyi osztályon, éppen hozták a 15-ös részleg normapanaszkönyvét. Ez volt beírva: „Kérjük vizsgálják felül az a cipőgyárban ? 57 346-os modell bélelésének normaidejét, mert a megadott időre nem tudjuk elvégezni. Nagy Lajosné, K© vács Mihályné, Herédi Ib© lya, Botka Anna, Szálteleki Györgyné, Ihar Erzsébet." A kérelem indokolt — írta a bejegyzés végére Wéber Gyuláné művezető. A panaszkönyvben rendszeres bejegyzések találhatók a 15-ös részlegtől, s szinte kivétel nélkül ott a művezető egyetértő aláírása is. Ez a bejegyzés kíváncsivá tett, hogy közelebbről is megismerjem a tűző 15-ös kollektíváját. Elvégre sem a vállalatnak, sem a munkásoknak nem lehet közömbös, hogy mennyire képesek a normákat teljesíteni. A vállalatnak szüksége van a produktumra, hiszen arra alapozza eladási, szállítási programját. A dolgozónak is szüksége van a 100 százalékos teljesítésre, hiszen akkor kaphat teljes összegű bért, amelyre családi költségvetését, megélhetését alapozza. Ha nincs teljes értékű teljesítés, mind a két fél vesztes marad. Úgv látszik, „kifogták"... Ahol a 15-ös részleg dolgozik, ragyogó a környezet. Tetszetős, hátul nyitott női cipőket készítenek. Exportmunka. A szalag legelején három leány dolgozik: Fogas Erzsébet, Gazdag Erzsébet és Kovács Mária. A munkájuk is egyforma, szélez© si feladat. Hármuknak 900 darabot kell nyolc óra alatt elkészíteni. Előző napi teljesítményük így alakult: Fogas Erzsébet 300 darab, Gazdag Erzsébet 270 darab. Kovács Mária 180 darab. Miért az eltérés? Kovács Mária csak ennyit válaszol kényszeredetten: — Nem tudtam többet. A művezető, Wéber Gyuláné kitűnő szakember, nagy gyakorlattal, öt is nyugtalanítja az állandó elmaradás. Érdeklődöm az okok felől. — Sok volt az átállás. Többféle modellek, kis tételek. A 685-ös különösen nehéz volt — Kivezető út? — Talán nem lesz ennyi apró tétel. Ez a logika nem passzol az új gazdasági mechanizmus elveihez. Nagy széria, kis széria? Nyilvánvaló, hogy a nagy tétel gazdaságos — a gyárnak. S a megrendelőnek? Ha 50 ezer páurat rendel egyforma fazonban, akkor annyit kell gyártani. De ha ezer párat, vagy akár százat rendel, akkor annyit kell gyártani. Az odáig rendben van, hogy a 15-ös kollektíva gyakran változtatja a m© delijeit, ha a megrendelések így kívánják. Csakhogy ez esetben jelentkezik a keresett ok. Ha a szalagon 50 ezer párat gyártanak, a normaidőket körülbelül 3 ezer pár legyártásakor érik el, s semmi zökkenő nem lehets© ges, hiszen a hátralevő 47 ezer párnál bőségesen megtérülhet a kezdeti „tanulópénz". — Mire begyakorolnánk magunkat, lefutott a modell — mondja Wéberné —, ezért van többek között gyenge eredményünk. Segíteni mégis csak lehet A 15-ös tűzöde gyenge eredményeit a vezetők is azzal magyarázzák, hogy gyakori az átállásuk. Az tény, hogy a kisebb mennyiségű gyártásnál a dolgozók bérpótlékot kapnak, de csak 3 ezer darabig, az említett csoport azonban gyakran gyárt 3500 darabos szériát, amely nem sokban különb© zik az előbbitől — a begyakorlás, a normák teljesítése terén. Segíteni azonban mégis csak lehet valamiképpen. Ha az is oknak számít, hogy a dolgozók között különbség van akkor keresni kell a legideálisabb besorolást. Több munkaterületen is ki kellene próbálni például K© vács Máriát és a hozzája hasonlóan gyenge eredményt felmutató szakmunkásokat, > ott alkalmazni, ahol adottságainak, ügyességének és kedvének is legjobb eredményt képes elérni. Valószínű megérné a gyárnak ls és a dolgozónak is. A kisebb szériáknál pedig — amelyekre a későbbi időben még inkább szükség lesz — olyan normatívákat és olyan bérezést kell kialakítani, hogy a dolgozó ls érdekelt legyen. Egyébként erre helyes törekvések vannak a cipőgyárban, az úgynevezett módszerpótlékos b© rezés bevezetésével. Remélhetően sikerrel, s végül ls eltűnik a ma még meglevő disszonáns eredmény az egyes csoportok teljesítése között Gazdagh István Villa ny és háztartás Hazánkban nagy i fejlődés A háztartások villamosenergia-fogyasztásáról érdekes áttekintést ad az Unlpede L'Economie Electrique legújabb száma. Az országok többségében a háztartások villamosításában nagy a fejMicsoda öröm... Budapesten, a lágymányosi Feneketlen-tó és közvetlen környéke ma a főváros egyik legszebb, leglátogatottabb pontja. A korszerű elgondolások alapján épült impozáns Sport Szálló — erről készült felvételünk —, valamint a festői környezet kellemes pihenést nyújt vendégei számára. Az egykor már majdnem betemetésre Ítélt feneketlen tó és környéke a főváros új színfoltja. Ahogy ott ült előttem. teregette szívszorító munkájának élményeit, az évtizedes munka dokumentumait, tiszteletet éreztem iránta, aki az egyik leghumanistább, s legönzetlenebb dolgot cselekszi az emberek között Gyógypedagógus. A kifejezés találó, de nem a megszokott fogalmat takarja. Tulajdonképpen a szellemileg „képezhetetlenek", a magatehetetlen emberkék gyógyítója. Gyerekeit először képekről ismertem meg. Minden ünnepségről, rendezvényről. évzáróról szép kivitelű tablók tud© sítanak, minden játékot, sétát, minden élményt megörökített Dombrády Margit tanítónő gépe. Tiszta. csinosan öltözött, magukra talált gyerekek mosolyognak a képekről. Mikor a szegedi egészségügyi gyermekotthonba kerülnek, kettő, sőt tizenöt éves korukban — beszélni se tudnak. S a tanítónő, sokszor az orvosok kétkedő mosolya ellenére kiválaszt egyet, kettőt, tízet a „menthetetlenekből". Számára nincs menthetetlen, veszendő ember. — Miért csinálja? — Nekik is joguk van élni. Tudja, micsoda öröm, mikor a gyerek beszél, felfogja a betűk, a számok világát, mikor a testileg is nyomorék gyermek életének emberi értelmet adhatunk? Nálunk más mértékkel kell mérni mindent. A látogató medikusoknak is azt szoktam mondani, ide csak az tegye be a lábát, aki minden kész. Reggel te jön. A áldozatra megy, esmunka, a hivatás egész embert kíván. A követelményeken, hivatalos utasításokon túl is tenni kell. önzetlenül. Hisz az áldozatnak akkor van értéke, ha nem várhat érte viszonzást az ember. Minden tanítványáról elemzést készít Mosolygós f© tóik s a tárgyilagos beszámoló mellett lent, egy mondat árulkodik sok helyen: tovább tanul, elvitték. Az óvodai, a gyógypedagógiai előkészítő csoportokban most harminc gyerek van. öt általános iskolása — mozgásképtelen — kitűnőre vizsgázott. Tíz éve, mióta életét a gyerekeknek áldozta, három cs© port, s közel 40 gyerek nőtt ki a keze alól. Negyven ember, aki biztos nem lődés: Magyarországon an© vekedés aránya állandó, évi 12—14 százalék. A külföldi szaklapok sok olyan elektromos háztartási újdonságról számolnak be, amely már nem is különlegesség vagy piaci szenzáció, hiszen a háztartási gépek iránti vásárlási kedv szinte járványszerű. Statisztikai adat, hogy a fejlett ipari országokban a lakosság összjövedelmének 2.6 százaléka háztartási g© pek vásárlására megy el. Konyhavillamosítás területén Svédország, Svájc és Skócia vezet, ahol a konyhák 50—75 százaléka teljesen villamosítva van, míg Belgium, Franciaország, Magyarország, Olaszország és Hollandia 6— 10. százalékkal a kevésbé villamosított konyhájú országok csoportjába tartozik. Vízmelegítőkkel legjobban ellátott ország Svájc — 54 százalék —, a hűtőszekrények használata pedig minden országban állandóan emelkedik. Az Erősáramú Gyártmányfejlesztési Intézet kimutatása szerint a háztartások villamosításával 1980-ra a magyarországi otthonok 70 százalékában lesz porszívó, 60 lesz a társadalom és a családja terhére. ' százalékában mosógép és hűAkik telies értékű emberi életet élhetnek. Jórészben neki köszönhetik.. J. A. tőszekrény; villamosvasalóval a háztartások 96. rádióval 100 és televízióval 88 százaléka rendelkezik majd. Szerda, 1966. december 28. DÉL-MAGYARORSZÁG *