Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Nevelni és állandóan tanulni Családi tűzhelyeknél Technlkustanár a Rózsa Ferenc gimnáziumban, a felesége könyvelő a biztosítónál, Ildikó, a kislányuk másodikos az általános iskolában, Tibi, a fiuk utolsó éves a bölcsődében. Négyen öszszesen sincsenek 70 évesek. Három éve költöztek a házba. — De milyen előzmények után? 54-ben érettségiztem gépipari technikumban. Akkor még irányították a végzetteket. Miskolcra helyeztek, egy üzembe. Huszonkét éves koromra 100 embernek lettem a művezetője. Aztán iparitanuló-intézetbe kerültem oktatónak. — Megismertük egymást, megházasodtunk. Persze, lakásunk nem volt, a feleségem szüleinél leltünk otthonra. Három éven át csak hetenként láttam a családot, Éfc oh& nem tudjuk eldönteni a kérdést, hogy mi, a ^ Jakab Lajos utca 3. számú bérház lakói — akiket tulajdonképpen csak a tenyérnyi Klapka tér választ el a bűvös határt jelentő nagykörúttól — tulajdonképpen bent lakunk-e a városban, vagy ez már külváros. Igaz, akik rajtunk is túl élnek, például a Gyöngytyúk utcában vagy az Árvíz utcában, nem is beszélve a Körtöltés utca s a még távolabbi utcák lakóiról — azokról mi, itteniek is lekezelő arisztokratizmussal beszélünk. Azért mégsem üres rangoskodás mindez. Nagyon is praktikus okok feszegetik problémázgatásainkat. Ki tudja, milyen régóta úgy van már, hogy ide, a nagykörúton túlra út és járda, víz, villany, csatorna és gázvezeték, üzlet és áru, iskola és orvosi rendelő, meg sok egyéb szükséglet csak akkor jutott, ha mindebből már kicsorduló bőség volt a belső részeken. Mostanában már jobban csurran-csöppen azért az ilyen áldás is, de hát az erre lakók még ma sem mondhatják magukról teljes meggyőződéssel, hogy bent vannak a városban. Pedig sem foglalkozás, sem életmód és igény, sem pedig értelmi felfogás tekintetében nem jelenthet hátrányos szintkülönbséget számukra a város térképén olyan élesen meghúzott határvonal. Tizennégy család, Illetve főbérlő él békésen egymás mellett ebben a házban. Mind szép, tiszta, ízlésesen berendezett, a legtöbben pár év óta vásárolt, szép bútorokkal felszerelt lakásban. A külső szemlélő mindezt nem sejtheti, hiszen a ház ruhája szakadozott, piszkos, évtizedek óta elhanyagolt. Állítólag a renoválok errefelé haladva, most már hamarosan megadjusztálják ezt is. Lakik itt hét munkás (valamennyinek házastársa is munkás), két értelmiségi (házastársuk is szellemi foglalkozású) és öt nyugdíjas (mindegyik üzemi dolgozó volt). A kiskorú, illetve még szülői gondoskodás alatt élő gyermekek száma 13. A nyugdíjasokat nem számítva, az aktív dolgozó családoknál egy családtagra jutó havi kereset 550 forinttól 1500 forintig terjed, túlnyomórészt 1000 forint körül rögzíthető. A legalacsonyabb nyugdíj havi 650. a legmagasabb havi 1400 forint Rádió csupán egy lakásban, egy egyedülálló, 650 forint nyugdíjú, idős lakónál nincs (de egy napilapot és egy hetilapot ö is járat). A nyolc televíziókészülék-tulajdonosnak egyéb villamos háztartási gépe ts van. Egyetlen lakásból sem hiányzik a Dél-Magyarország, de 13 lakó még más napi- és hetilapot, három pedig két-két havi folyóiratot is járat. A lakók 65 százalékának kisebb-nagyobb saját könyvtára van, többen könyvtári tagok, tiz családból átlag háromhetenként járnak móriba, a többiek esetenként, 6 családból átlag kéthavonként mennek színházba. A következő 2—3 évben többen szándékoznak új bútort, televízió-készüléket, háztartási gépet vásárolni, illetve nagyobb lakásba költözni. Most december elejétől karácsonyig öt családnál rendeztek disznótort, de még ugyanennyien terveznek disznóvágást a tél folyamán. E hevenyészett statisztika szerint a Jakab Lajos utca S. számú ház lakói hamisítatlan városlakók, egyéni tervük, előrehaladásuk üteme pozitív, és lépést tart a város általános fejlődésével Nézzünk meg közülük néhányat közelebbről is. Jó lakás, nem jó lakás A családfő 33 éves gumigyári munkás. Felesége varrónő a ruhagyárban. Dunaújvárosban ismerkedtek meg, ahol a férj a budapesti iparitanuló-évek után tíz esztendeig volt kohász. Hétéves kislányuk és másfél éves fiacskájuk van, akit a házban mindenki Mazsolának becéz. A feleség szülei Dunántúlon, a férj szülei Földeákon tsz-tagok, a férfi hét éve munkásőr. — Jó ez a lakás, mert ho© új bútort vettünk, már mind a két szobát sikerült berendezni. — De mégse jó a lakás, mert nem lehet kifűteni. Inkább lenne kisebb, de központi vagy gázfűtéses. — Sok az a pénz, ha minden helyiségbe bevezettetnénk a gázt, 12 ezer forintba kerülne. S mégiscsak állami lakás. — Nőnek a ©erekek, talán azért is jobb lenne egy saját lakás, hogy nekik tudnánk adni valamikor. — De hát hogyan lehet annyi pénzt összespórolni, ho© saját lakásra gondolhassunk? — Igen, közben élni is kell, s lassan többe kerülKatona és egyetemista A MAHART-nál TMK-vezető, felesége bedolgozó egy háziipari szövetkezetnél. Né© éve laknak a házban, lakásukban minden berendezési tár© ragyogó új. — A két ©erek a legfőbb örömünk. — E© katonaruhás és e© érettségi tablókép kerül elő. — Mind a kettő textilipari technikumot végzett Mind a kettő csak látogatóba jár haza. — Pityu, a nagyobbik már hamarosan leszerel, karhatalmista Budapesten. Aztán munkába áll, a textilművekben volt segédművezető, mikor bevonult. Levelezőn akarja elvégezni az egyetemet — Lacika másodéves gépészmérnök-hallgató a budapesti műszaki e©etemen. Állami ösztöndíjas, nagyon 80 kilométerről jártam haza. Már azt hittük, ez sohasem változik, s nekünk el kell válnunk. — Aztán egy húsvéton Itthon ünnepeltünk a szüleimnél. Mondták, velük lakhatunk, ha itt találok állást magamnak. A falemezgyár éppen az én képzettségemnek megfelelő szakembert keresett Ide költöztünk, s én a villamos műhely vezetője lettem. Igazán kitűnő kollektívába kerültem. A többség fiatal, tervekkel, kezdeményezésekkel teli jó nulók oktatása érlelte meg bennem ezt a hajlamot Persze, hogy az első kínálkozó alkalmat megragadtam. Két éve foglalkozom általános és mezőgazdasági villanyszerelők szakképzésével a gimnáziumban. Kedvvel, ambícióval csinálom: olyan anyag ez a fiatalság, amelyet lehet és kell is tudatosan formálni. — S egyre érzem, ho© magasabb szinten kell tanítani, s nekem csupán ©akorlati tapasztalataim vannak a pedagógiáról. Nekem is tanulnom kell. A technikus tanárok részére, mint amilyen én vagyok, van is ilyen lehetőség. Azonban csak akkor vesznek fel, ha már háromévi tanintézeti gyakorlatom lesz. Alig várom ezt az időt — Na és ez még most sem lenne könnyű, mert e© szobában két ilyen élénk gyerekkel lehetetlen tanulni. Nagyobb lakásra lenne szükség. Igaz, mikor a szüléimszakmunkás volt. Lehetett töl két gverekkel albérletbe velük dolgozni, s eközben sokat gyarapodott az emberismeretem. — De mindig vágytam arra, hogy fiatalokat neveljek, Azt hiszem, még az ipari taköltöztünk, s másfél évi albérlet után ezt a lakást kiutalták, megváltás volt. De azóta ezt is kinőttük. A következő tervünknek is sikerülnie kell. Nyughatatlan nyugdíjas nak. E© nepáli fiú a szobatársa. — Mind a kettő szeret utazni, világot látni. A na©obbik érettségi után volt az NDK-ban, a kisebb pedig Ismeri a ház történetét: huszonhét éve múlt, hogy itt lakik, öt éve nyugdíjas, mikor ideköltöztek, még a folyamrendőrségnél szolgált, később a textilművekben volt 12 évig segédművezető. Feleségével és gyári osztályvezető fiával élnek együtt munkát vállalt az idén nyá- az egyik udvari kétszobás ron Rostock mellett. — Jó fiúk, eszes fiúk, csak szép, új kollégiumban lak- sűrűbben láthatnánk őket Elvált asszony, e©edül él. Csinos, tiszta a lakása, rádiója, tv-je van. S jó megélhetést biztosító keresete. Tizene© éve él a házban. — Az én igazi otthonom, mióta magam va©ok, a gyár. Nyolc és fél éve dolgozom nagyjából u©anazon emberek között. Velük jól érzem magam. Kitűnő társaság. — A ripő©ár előkészítő műhelyében teljesítménybérben dolgozunk. — Mutatja a novemberi fizetési szalagot: 135 százalékot ért el. — Hát igazán elégedett lehetnék. — De itt e©edül, ez a csönd sokszor elviselhetetlen. Tizenöt év után, amikor szintén mindenünk megvolt Még autónk is. gával, más nem kellett neki. — Hiszen jó szakember, ő De én, hát én mikor tudok is jól keresett Van, aki a végre megnyugodni? Nem is kevés gond között veszti el tudom, mi lenne velem, ha • józan eszét? Mert ez tör- nem pártolnának olyan emtént Három ©ermeke volt, berségesen a munkahelyemikor elvett. Azok felnőttek, men. engem mindig ú© szerettek, mintha anyjuk lettem volna. Azután, mikor önállóak lettek, s elkerültek innen, a férjem is ittha©ott — Csak az autót vitte malakásban. — A főépület emeleti részét, ahol öt különálló lakás van, a háztulajdonos és családja lakta, A földszinten volt egy utcára nyíló üzlet, a többi részen lakók éltek. Ahol most az udvari lakások vannak, a mienk kivételével, gazdasági épületek voltak. — Megszerettem ezt a házat, s az azóta ide költözött lakókat Itt nincs házfelügyelő, mégis rend van a házban, az udvaron s az emberek között is. Igaz, ha valamelyik ©erek vagy fiatal elrugaszkodik, én megrendszabályozom őket. Így aztán tanácsért is gyakran fordulnak hozzám. — Csak a tétlen nyugdíjas életet nem bírom elviselni. Ez a téli időszak a legnehezebb, amikor az ember beszorul a lakásba. Ha tavaszodik, nappal nemigen látnak itthon. — Persze, azért más ez, mint mikor Titelig ellenőriztük a hajókat. Mostanában nem járok olyan meszszire. A MAVAD-nak ©űjtök csigát miegyebet, amit járok: paprikát, paradicsomot szedni. S ha megint a kapun belül szorulok őszidőben, mérgemben néha két télre való tűzifát is felaprítok. Csak azt az embert kerülöm, aki dolgozni nem szeret. S még megmutatja szakszervezeti tagsági könyvét; amiben már a januári bélyeg is benne van. — Jó lenne e©szer az ilyen dolgomnincs napokban elmenni valahová téli üdülésre. C a többiek, akikről itt bővebben már nem eshet szó, ők is napról napra, évről évre gyarapodnak. Problémák, gondok, apróbb és nagyobb örömök színezik életüket. Vágyaik, céljaik hol kitartóbban, hol türelmetleCsak már hazajönne apui nek a ©erekek, mint mi magunk. — De az se megoldás, ho© az asszonyt a konyhában csak a gáztűzhely melegítse. — Valamit mégis ki kell találnunk. — Mit gondol, ha életbe lép a rendelet az anyasági segélyről, az én másfél éves Mazsolám után is kaphatok havi 600 forintot még egy évig? Mert most egy év óta már fizetés nélküli szabadságon vagyok. — Két éve még azon töprengtünk, bele merjünk-e vágni a bútorvásárlásba. Azóta letelt a részlet, túl vagyunk rajta. Két év alatt talán a mostani gondok is megoldódnak. Az édesapa — felíró a falemezgyárban — már több mint két hónapja betegen fekszik a kórházban. A nagymama, az édesanya, s a két kislány, Erzsi és Marika egyre szorongóbb szívvel készül a karácsonyra: hazajön-e már a családfő? — Egy üzemben dolgozunk, én telefonkezelő vagyok. Dolgozunk, mondom, pedig a férjem idén is ha mindössze hat hetet tudott dolgozni. Hetedik éve beteg, még a háborúban szerzett bajt — Most mondja, ötödmagunknak ennyi keresetből megélni? Sokan, akik ismerik a helyzetüket, csodának tartják. De láthatja, beosztással élünk. Két éve éppen karácsonyra vettük a kombinált szobabútort, tv-nk, rádiónk, háztartási gépeink vannak. A KST-pénzből hízót veszek karácsonyra. Csak az uram egészsége is helyrejönne! — Erzsi a hatodik általánosba jár, mindig a könyveket bújja, szereti az ifjúsági regényeket. Fodrász szeretne lenni, az apja eredeti foglalkozását választja. felvásárol. Nyáron egy-két nehhm -Tnpk Q maguk ^ hónapig a Haladás Tsz-be mára törvényerejű tervekké_ s a tervek realitássá. Ha még arra is jutna idő. kinélkivél megvizsgálni, évtizedek mélyéből honnan indultak el, a mi házunk lakóinak egyéni grafikonja kivétel nélkül felfelé haladó ivet mutatna. Azt, hogy az emberek itt is, csakúgy mint másutt városunkban, nem a térképen való elhelyezkedésük. hanem életük tartalma, A kisebb? Abban egy fiú veszett el, olyan pajkos. Mind a kettőt az bántja legjobban, hogy a kórházban meg se látogathatják az apjukat. De talán-talán hazajön már. — Igaz, kicsi ötünknek ez az egyszobás lakás, de megférünk benne. A mi igényeink mindig a lehetőségek optimizmusa, eredményei és szerint alakultak. Azért van olyan panaszom, amin kis jóakarattal már régen lehetett volna segíteni. (Bizony, lehetetlen állapot, hogy a lakás bejáratától, illetve a konyha ablakától alig kartávolságnyira nyílik a két közös WC ajtaja, amit minte© harminc használ.) — Pedig már három éve. mikor ideköltöztünk, azt ígérték, ezen az állapoton sürgősen változtatnak. további céljai alapján — talán úgy, hogy észre sem. vették — bent élnek a városban. Együtt haladnak a várossal. Igen, mint közvetlen udvarbeli szomszédom, a legkorosabb. de szüntelen ember mosolyának tanúsága szerint egyáltalán nem öreg; 79 éves néni. akinek gyakran kölcsönzők egy-egy új regényt. Kondorosi János Y Már nap, 1966. december 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 5