Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-11 / 266. szám

A párt politikájának elismerését az eredmények váltják ki; Szálka és gerenda A Vas megyei kommunisták a szombathelyi tanítóképző intézet nagytermében, szerdán és csütörtökön tartották pártértekezletüket. Részt vett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elPártértekezlet Ycs megyében nöke és Gosztonyi János, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja. Dr. Gonda György, a Vas megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg az értekezletet, majd Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést az elmúlt négy esztendő munkáját, eredményeit összegező írásos beszámolóhoz. Ezután vita következett, amelyben felszólalt Komócsin Zoltán ls. Komócsin Zoltán elvtárs felszólalása A párttagok és pártonkívüliek azt várják a november 28-án kezdődő IX. kongresszustól, hogy erősítse meg az elmúlt tíz évben folytatott és a VIII. kongresszus óta eltelt négy esztendőben is újabb eredményekhez vezetett politikát. Ez a politika jó, az élet igazolta, s arra van szükség, hogy még következetesebben valósítsuk meg, minden területen torzulások nélkül hajtsuk végre — mondotta egyebek között Komócsin Zoltán, majd arról beszélt, hogy az egyetértést a párt politikájával az élet minden területén elért eredmények váltják ki és erősítették meg. Ezekben az ország fejlődése, gazdagodása, az emberek életszínvonalának emelkedése, gyarapodó műveltségi és erősödő öntudata együttesen jut kifejezésre. — A párt különböző tanácskozásainak kommunista jellege egyebek között abban ls kifejeződik, hogy ez eredményékkél együtt mindig számba vesszük a hiányosságokat, a tennivalókat is. Hangsúlyozta: ez élet minden területén erősítenünk kell a párt. és állami fegyelmet, a felelősséget és felelősségrevonást. Nem tűrhetjük, hogy elnézzék a mulasztásokat, hogy egyes felelős vezetők eltusolják a hibákat és védjék a hibák elkövetőit Komócsin Zoltán a továbbiakban Időszerű nemzetközi kérdésekkel és a nemzetközi munkásmozgalom helyzetével foglalkozott. Kijelentette többek között: — Pártunk és kormányunk, az egész magyar nép szívből szolidáris vietnami testvéreinkkel, s minden politikai, gazdasági és katonai segítséget megad számukra. Pártunk szüntelenül szorgalmazza a szocialista országok és a kommunista mozgalom akcióegységének megteremtését Vietnam megsegítésére, mert úg" véli, hogy az akcióegység ugrásszerűen megnövelné az amerikai agresszió ellen fellépő erők fáradozásainak hatékonyságát. Sajnos, a kínai vezetők mind ez ideig nem mutattak hajlandóságot az akcióegységre, sőt cinikusan újra, meg újra viszszautasítják azt Ezzel a politikájukkal és magatartásukkal gyakorlatilag az imperialisták kezére játszanak. — Amikor a vietnami problémákat vizsgáljuk, azt is látnunk kell, hogy az amerikai imperialisták Vietnamban tulajdonképpen azt a célt követik, amelyet az első szocialista állam megjelenése után tűztek maguk elé: a haladás, a szocializmus elpusztításának célját. Ügy látszik, hamar felejtenek és semmit sem tanulnak. De ahogy eddig is megbuktak a szocializmus, a haladás feltartóztatására irányuló kísérleteik, kudarcra van ítélve vietnami próbálkozásuk is. — A magyar nép, a párttagok és pártankívüliek a világ sok más népéhez hasonlóan megdöbbenéssel fogadják szokat a híreket, amelyek a Kínában jelenleg zajló, úgynevezett nagy proletár- kulturális forradalomról eljutnak hozzánk — folytatta Komócsin Zoltán. — Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy valaki megállapítsa: az úgynevezett nagy proletár kulturális forradalomnak se a proletariátushoz, se a kultúrához, se a forradalomhoz nincs semmi köze. Milyen szocialista kulturális mozgalom lehet az, amely bemocskolja a kínai nép legbecsesebb haladó kulturális hagyományait? Milyen forradalom lehet az, amelyet a pártbizottságok, harcokban kipróbált vezető párttagok, a proletárdiktatúra államának egyes szervei ellen vezetnek? Milyen proletárforradalom lehet az, amelyben a proletariátus nem vesz részt, s amelyet a politikában járatlan, befolyásolható gyerekemberek, gyakran a proletariátussal szemben hajtanak végre? Elég egyszerűen feltenni ezeket a kérdéseket, s máris összeomlik a kínai vezetők propagandájának egész építménye. — Mi, magyar kommunisták nem avatkozunk bele más pártok belső ügyedbe. Nem lehet azonban számunkra Közömbös az, ami ma Kínában történik. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Kínában a „nagy proletár kulturális forradalom eseményei, a „vörös gárda" tetted lejáratják a szocializmus eszméjét, mind a kínai nép, mind más népek előtt. Kötelességünk megmondani, hogy ezzel mi nem azonosítjuk magunkat. — Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a „proletár kulturális forradalmat" egyes kinai vezetők a szovjetellenesség hisztérikus felkorbácsol ására használják fel. Tudjuk, hogy bármilyen vörös köntöst ölt is magára valaki, bármilyen radikális szólamokat harsog is, ha szovjetellenes, akkor nem lehet barátja a szocializmusnak, a kommunizmusnak. Kötelességünk erre rámutatni, bármit mondjanak is rólunk a kínai vezetők. — Nem lehet számunkra mellékes az sem, hogy a Kínában zajló események hogyan hatnak az imperializmus elleni harcunkra, növelik-e azokat az erőket, amelyek szembeszállnak az imperializmussal, vagy sem. Kötelességünk megmondani, hogy ami ma Kínában történik — bármilyen hangosan szidják is ott az imperializmust — az árt az imperializmus elleni harc közös ügyének. — A jelenlegi helyzet elvi szilárdságot, megfontoltságot és éberséget követel a kommunista és munkáspártoktól, hogy még az eddiginél is nagyobb állhatatossággal küzdjenek a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért — hangsúlyozta felszólalásában Komócsin Zoltán. A

z nem baj, hogy vitatkozunk. Ellenkezőleg: csak használ a közéletnek, a demokratizmusnak és a demokráciának, hogy annyi mindenről esik szó nálunk mostanában. A dolog természetéből következik, hogy e diskurzusokban vajmi keveset emlegetik az eredményeket, azt ami jó, de annál többet azt, ami hiba, ami változtatásra szorul. Itt is, ott ls kollektívákban, a legkülönbözőbb fórumokon, de magánbeszélgetésekben is azt vitatják, mi az, amit másképpen kell csinálnunk, mit és hogyan kell cselekednünk. A baj ott kezdődik, hogy nagyon sokan csak beszélnek, de nem cselekszenek. Némelyik embert meghallgatva úgy tűnik: nagyon jól tudja, mit kell tennie, csak éppen nem tesz semmit És ha már annyi a vita, diskuráljunk most arról a már évezredes aranyigazságról: „minden szónál szebben beszél a tett". S vizsgáljuk meg egy kicsit annak az embertípusnak az „anatómiáját", akiket valamennyien ismerünk, s akikre általában ilyen kifejezéseket használunk. mint „üres 6zócséplő" „okoskodó", „álbölcs". K

ezdjük talán anatómiai vizsgálatunkat fordítva. az illető lábánál, mivel hogy ő is gyakran fordítva közelíti meg a legkülönbözőbb kérdéseket. Ügy tűnik emberünk olyan alsó végtagokkal rendelkezik, amelyek speciális kiképzésük folytán nem igen alkalmasak a gyors mozgásra. — olykor még a tempós járásra sem — annál alkalmasabbak viszont az álldogálásra. Vajon miért álldogál annyit, amikor legfőbb érve, hogy nincs megállás, a haladással lépést kell tartani, s a fejlődés egyre gyorsuló üteme egyre gyorsabb előrehaladást kíván? ö azért álldogál, mert — legalább is szerinte — nem lehet semmire jutni, nem lehet előrehaladni, amíg a talaj, amelyen ő járni kényszerül, nem mentes minden lehetséges buktatótól, így hát inkább nem mozdul, áll egyhelyben, legfeljebb akkor szalad, ha valahol valamihez másokat megelőzve hozzájuthat Mert ilyenkor emberünket a rendkívül szorgosság jellemzi. Ez a szorgosság azonban viszonylagos. A gép, vagy az íróasztal mellett eltűnik, de annál erőteljesebb akkor. araikor hősünk magyaráz. Figyelve őt — az eddigi ismereteinkkel ellentétben — az lehet a benyomásunk, hogy az emberi faj kialakulásánál döntő momentum, a kéz kifejlődése azért jött létre, hogy a homo sapiensnek, vagyis a gondolkodó embernek legyen mivel mutogatnia. Az illető rámutat, felmutat kimutat, bemutat, sőt megmutatja a megoldás útját is. Szerinte — ez megint csak olyan régi alapigazság, amire nem nehéz rájönni, de annál nehezebb megcáfolni — a kivezető út az, hogy jobban dolgozzunk, valamint megszüntessük az elmélet és a gyakorlat között még fellelhető ellentmondásokat. A típusnál fellelhető alapvető ellentmondás, hogy nem hajlandó dolgozni, miközben folyton rámutat arra, hogy jobban kell dolgozni. Kezét ezenkívül még arra is használja, hogy időnként széttárja azokat. Ezzel jelzi saját tehetetlenségét Persze nem önkritikaként hanem a társadalmi viszonylatok bírálataként. Ezzel egyszersmind azt is jelzi: ha aző kezében lennének a dolgok, minden milyen más lenne. Óvakodjunk attól, hogy kívánsága valaha is teljesüljön...' Hősünknek szíve ls van. Forró, nagy szíve, amely a közösség sorsáért dobog. Hősünknek ezért gyakran elfacsarodik a szíve, amikor hibákat lát. Az is fáj neki, hogy mások nem dolgoznak tökéletesen. Szívbéli jóságát azzal igyekszik bizonyítani, hogy azt magyarázza: szíve szerint mindenkinek felemelné a fizetését, s mindennek leszállítaná az árát. S mindehhez még hozzáteszi, hogy ezt kimondja bátran, mert 6 igazán nem szívbajos, megmondhatja mindenki, hogy neki mindig helyén volt a szíve. Ugyanakkor másoknak szemére veti jószívűségüket, számonkéri tőlük a keményebb -kezet, bizonyos megszorításokat, amelyek nagyon hiányoznak. Minden olyan intézkedésről, amely nem mindenkinek kellemes, ugyanakkor az a véleménye, hogy azt kőszívű emberek hozták. E

zekután vegyük szemügyre hősünk száját, amely — már az eddigiekből is kitűnik — a legfontosabb testrésze, mivel azt használja a leggyakrabban. E testrész legfontosabb ffiiSZOüeüY i¥5s a DÍVSZ December 20-at vietnami nappá nyilvánították A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megalakulásanak 21. évfordulója alkalmából csütörtökön a Magyar Sa.itó Házában a szervezet munkájáról tájékoztatta az újságírókat Francis Le Gal, a DÍVSZ főtitkára. Egyebek között elmondta, hogy a szervezet legutóbbi VII. kongresszusán Szófiában nagyszabású akcióprogramot dolgoztak ki. amely lehetővé teszi, hogy a világ baladó ifjúsága felemelje szavát minden reakciós, imperialista törekvés ellen. Az akcióprogram szerves része az a felhívás is, amelyet a DÍVSZ irodája küldött el minden tagszervezetének. A felhívás vietnami nappá nyilvánítja december 20-át, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásanak 6. évfordulóját, s feladatává teszi minden békeszerető fiatalnak, hogv támogatásáról, segítőkészségéről biztosítsa Vietnam harcoló népét. Felszólítja a tagszervezeteket: rendezzenek szolidaritási gyűléseket, tüntetéseket, vietnami munkanapokat, s minden lehető eszközzel segítsék a szabadságukért küzdőket (MTI) Téli holmik után Éppenhogy kimeresztette körmeit a tél, máris megteltek a kirakatok hideget idéző, s riasztó meleg holmikkal. Megjelentek a kiscsizmák, kinn díszelegnek a szőrmés télikabátok, s láthatunk nagyanyáink korát idéző meleg fehérneműket. De nézzünk csak körül, mennyire reszkessünk a hidegtől? Csodálatos ember a vásárló. Az első-második percben már pont azt keresi, ami nincs, elfogyott, vagy az árunak még hírét sem hallották. Nincs... n;nes... — és ami van Íme: Az áruházban; — Meleg csipkeharisnyát kérnék. — Elfogyott, kérem. — Akkor harisnyan ... — Csak nagyméretűt tudunk adni. Konfekciós szaküzlet: — Átmeneti rövid kabátot! — Sajnos, kérem... Bárhol: — Lastex pantalló? — Ugyan!... Ijedtstgre azért nincs ok, más minden kapható. Illetve ... Cipőből máris elegendő a választék. Űszi, téli cipők, kiscsizmák és nagycsizmák — mert a térdig érő is divat — állni fogják az ostromot. A kereskedelem a férfiakra is gondolt meleg, bélelt, modern vonalú téli cipővel. Újdonságként, a gyerekeknek sárálló, műbőrfejes, gumiszegélyes kiscsizmák kerülnek forgalomba — tájékoztatott Tari Mária, a Ruházati Bolt Vállalat áruforgalmi főosztályvezetője. Sok külföldi áru Hogy a másik legfontosabbat említsük, télikabát hölgyek és férfiak részére egyaránt, minőségileg ls, menynyiségileg is elegendő lesz, s teddy-beer bundákból a tavalyinak sokszorosa várja gazdáit az üzletekben. Sok az idei téli holmikban is az importáru. Harisnyafelékből például nemzetközi összeállítás érkezett az üzletekbe (de úgy látszik, még több is elkelne). Továbbá az NDK meleg pulóverei, garnitúrái, sálai, kendői is igen keresettek. Fehérneműből, alsóholmikból svájci garnitúrák érkeztek. ló hírek A legkeresettebb cikk most is a tréningruha. Ebből a perionszálas kivételével minden választék kapható. Gyerekholmiknál kertésznadrágból egyáltalán nem kapható perionszálas. De a szülők ezt keresik a legjobban, valamint a sötétkék jersey szoknyákat, pantallókat, ami szintén többnyire hiánycikk. És a lastex nadrág? Tessék lesni. mikor érkezik. Mert azért jön egy kevés. Szövetnadrágot tessék helyette ... Divat a nadrágkosztüm. Készen ugyan nrég nem láttam, de majd talán a minőségi ruhaszalonban... Szegedi specialitású darabjai rugalmasan követik a divat változásait, s megelőzik az időszakokat. Szép szőrmés téli kosztümjei, kabátjai már régen megérkeztek. De a férfiaknak sincs okuk irigykedni. Speciális üzleteikben, de a boltokban is bő a választék pulóverekben, kábátokban, öltönyökben, s jó hír. a közkedvelt danulon bélésű kötött gallérú orkán télikabátokból is szállítanak. Végezetül egy „téli" kérdés az áruforgalmi osztályvezetőhöz: — A februárban leszállított árú cikkekből lesz-e elegendő? — Igen. Folyamatos az ellátás azokból is. Jakab Ágnes jellemvonása, hogy szinte teljesen független más anatómiai részektől, legfőképpen az agytól. E száj — speciális kiképzése folytán — különösen alkalmas ál- és részigazságok kimondására!. Olyan artikulációs berendezéssel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy a mások hangját olybá tüntesse fel, mintha sajátos egyéni vélemény lenne. Különösen szembetűnő a szájmozgás erőteljessége. Ez gyakran azt a látszatot kelti* hogy szájjal a világon mindent meg lehet oldani. Bármennyire ls képtelen^ nek tűnik ezekután. mégis van összefüggés a száj és az ágy között. Csakhogy hősünk agyberendezése is különleges. Olyan agy ez. amely különböző benyomásokra a legkülönbözőbben reagál — saját öntörvényeinek engedelmeskedve nagyít, vagy kicsinyít. Igy jön létre az a sajátos kép, amely jelentéktelen részletnek láttatta, hogy Magyarországon mindenkinek jut vacsorára, de óriási tragédiának, hogy a boltban vacsoráját megvásároló vevővel gorombáskodnak az eladók. Ez az agy különösen alkalmas a legkülönbözőbb történelmi események nagyságrendbeli felcserélésére. E szerint a háborús pusztítások már régen voltak, viszont nem is olyan régen harmincnégy fillér volt egy liter bor. E torzítások kiterjednek nemcsak a múltra és a jelenre, hanem a jövőre is. Hősünk bízik a jövőben, nem szűnik meg hangoztatni, tíz esztendő múlva már minden jobb lesz, csak azt nem tudja elviselni, hogy a műhely új rendelést kapott, s azt két hét múlva teljesíteni kell. S miközben agya lázasan dolgozik, hogy kimutassa, milyen hibás mások agyműködése, nem jut ideje és energiája rá, hogy saját munkáján gondolkozzék. Ennyi anatómiai vizsgálódás után megállapíthatjuk, hogy különös ember-fajtával van dolgunk. Sajnálatos, hogy az ilyesfajta élőlény nem ritka mostanában. Hangsúlyozzuk, nem arról van szó, hogy bárki is befogja a száját, ne vegyen részt a vitákban, ne mondja meg a véleményét. Hanem arról, hogy mindenki vegyen részt a — munkában is! Még szerencse, hogy a döntő többség így is cselekszik: hiszen ha százezrek, milliók nem dolgoznának. nem fejeznék ki naponta tettekkel ls véleményüket, s azt, hogy a jobbra, szebbre törekszenek, vajou hősünk mit bírálna folyton? P

ersze, nem ártana, ha őt. ha őket is sikerülne munkára fognunk. S mivel most amúgy is gyakran emlegetjük hibáinkat, s töprengünk rajta, miként lehetne azokat megszüntetni, szögezzük le azt is: egyik hibánk, hogy túlságosan nagy tere van a fecsegőknek, • némely helyen nagyobb tekintélynek örvendenek, mint a tettek emberei. S azok között. akik mintegy „konferanszként" működnek, miközben mások dolgoznak, sokfajta ember található. Van, aki mindig a hibákról szóld frázisokat Ismétli, de olyan is, aki viszont azt hajtogatja, hogy inkább az eredményeket kell emlegetni, miközben ő sem tesz semmit azok érdekében. Amikor a tettekre kerül a sor, kiderül, hogy arra nem hajlandók, csak arra, hogy szüntelenül értékeljék —- mások tetteit ... Értékelésre szükség ls van. Csak éppen azoknak van joguk hozzá, akik maguk is részesei a tetteknek, maguk is cselekvői annak a munkának, ami a mai és holnapi jobb életet szolgálja. PINTÉR ISTVÁN Péntek, 1966. november Ih DÉL-tAAGíAKOKiiAQ 3