Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

rrelefoto — MTI Külföldi Kéoszoleálat) Gyors ütemben épftik az 500 kilométer hosszá szovjet—csehszlovák gázvezetéket. Csehszlovákiában 200 kilométer hosszúságban fektetik le a gázcsöveket Nőtt a munkásújítók siáma Eredményes újítási Jión-ip a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál Hagyomány már, s egyre több haszonnal járó hagyomány az újítási hónap megrendezése a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál. A legutóbbi, áprilisi ilyen seregszemlén száznál több újítást adtak be a dolgozók. Ennek mintegy 40 százalékát azóta be is vezették már, hasznosították is a műhelyekben. Meggyőző számadat, hogy az első háromnegyed évben ^munkára fogott" újítások a vállalatnál 2 millió 600 ezer forint hasznot hoztak. Importot takarít meg Az ősz újítási hónapja, október, ugyancsak jó eredménnyel zárult mindhárom gyáregységben. A benyújtott újítások feldolgozása, értékelése, a kalkuláció s a kísérletezés részben hátra van meg, de az a tény, hogy 101 értékes javaslat indult el októberben a megvalósítás felé, magában is elég sokatmondó. Két importmegtakarító újítás is született az újszegedi szövőgyárban. Eddig behozatali cikk volt az a gyűrűnfutó, melyet a végfonógépeken alkalmaztak. A javaslat — Mayer Tibor anyagbeszerző elgondolása — alapján hazailag, sőt „házilag" hasonló minőségben fogják majd gyártani. A kísérletek már megindultak, s eddig igen biztatóak. Szintén importanyag pótlására szolgál dr. Szabó Istvánnak és Koltai Istvánnak, a kereskedelmi osztály vezetőinek elgondolása. Csak a trópusokon terem meg a sisál nyersanyag, Ausztria közvetítésével Brazíliából kapta a gyár. Az újítók sisál kéve- és bálakötöző helyett kenderfonalból készült kötöző gyártására tettek javaslatot Kidolgozott terveik szerint már le is folytatták a hosszadalmas kísérleteket, bebizonyosodott, hogy így is lehet jóminőségű kötözőt előállítani. Többre törekvők A kenderfonógyárban is nagy újítókedvről tettek bizonyságot műszakiak és munkások egyaránt Mutatja a fizikai dolgozók növekvő érdeklődését, többre-jobbra törekvését, hogy az itteni 60 javaslatból 33-at ők nyújtottak be, köztük szép számmal női dolgozók is. Az egyik legtöbbet ígérő javaslat egy újitó-trió — Németh József műhely-üzemvezető. Török Tibor technikus és Szűcs Jenő villanyszerelő — töprengéseiből született, s jelenleg még csak a kezdeti lépéseknél tart. Az újítás neve elég bonyolult: automatikus nyújtásszabályzó kártológépekre", s persze maga a szerkezet is igen komplikált. Alkotói úgy konstruálták meg, hogy a szalagegyelőtlenséget, segítségével ki lehessen küszöbölni a kártoló osztályon, magyarán; hogy a vékony szálakat kellő mértékben vastagítsa, és fordítva, a túl vastagokat megfelelő méretűvé tegye. Hogyan jobban? Ugyancsak elismerésre méltó a jutagyári újítók munkája, ők is számos értékes javaslatot nyújtottak be. Papp Tibor varrodai osztályvezető ós Tombácz Sándor lakatos eddig is, most is igen tevékenyeknek bizonyultak a hasznos változtatások terén. Hozzájuk hasonlóan már szinte „törzsújítóknak" számítanak Varga Mihály műszaki vezető ós Fábián Béla lakatos, a kenderfonógyárban ők az újítási hónap élenjárói. Az újszegedi szövőgyárban pedig dr. Takács Antal és Húszta Ferenc, a műszaki osztály dolgozói, valamint Sárközi Ferenc és Nagy Péter lakatosok neve szerepel leggyakrabban az újítólistán. Természetes, hogy az újítási hónap lezárása nem jelent megállást, megtorpanást. Ezt bizonyítja egyébként az eddigi fejlődés is. Az emberek, akikben a „hogyan jobban"? gondolatok mellett a „lehet jobban" is egyre inkább gyökeret ver, mind értőbb gazdái lesznek gépeiknek. Sima! Mihály TiireíinetleiMés és topogás nélkül F

orma bontás, tehát a megszokott módszerektől eltérő dolog a vállalatvezetőket nem szidni, nem elmarasztalni, hanem rámutatni azokra a nehézségekre, problémákra, amelyek megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat. Hiszen a szokásos, mindennapi termelési, gazdasági gondjaik mellett fel kell készülniük a gazdasági irányítás reformjára. S e felkészüléshez legalábbis három dolog kell: a reform általános irányelveinek megértése, a konkrét vállalati módszerek kialakítása és végül azok gyakorlati alkalmazása. A reform megvalósításának e három feltétele természetesen szorosan összefügg egymással. Hiszen az elvek igazi megértését csak az jelentheti, ha tanulmányozásukkal párhuzamosan gyakorlati alkalmazásuk körvonala is kialakul valamennyi vállalatnál. A reformkoncepció helyes alkalmazásához — ha azt akarjuk, hogy azok 1968. január 1-vel zökkenőmentesen bevezethetők legyenek — máris tanácsos hozzákezdeni és serény, kezdeményező munkával jól felhasználni a még hátralevő egy évet Ebben ma már valamennyi érintett gazdasági vezető egyet is ért. Nem egyszerű azonban megtalálni a kezdeményezés helyes mértékét Ez főként azéirt nehéz, mert egészen a reform bevezetéséig bizonyos kettősség tapasztalható a gazdasági életben. Az űj gazdasági mechanizmus általános bevezetésének időpontjáig még a régi irányitási rendszer gazdálkodási rende letei. szabályai érvényesek, s ezeket be kell tartani, de már kétségtelenül hatnak — és jó, hogy hatnak — a reformkoncepcióban megfogalmazott úi követelmények is. A napjainkban folyó munka régi keretei között egyre inkább az „új szellemnek" kell erőre kapnia. E kettősségről szólt Fock Jenő elvtárs az országgyűlés legutóbbi ülésszakán. amikor azt mondta: „A közvélemény erejét is fel kell használni arra, hogy a központi bizottsági határozat szel lemét a lehetőségekhez képest már SOKOL... SOKOL... „Kovács András, Lenin körúti lakos ós több más vevő és kis fizetésű dolgozó" aláírással levél érkezett a szerkesztőségbe. Mivel közelebbi cím hiányzott róla, majdnem papírkosárba került. Témája miatt mégis foglalkoztunk vele. „A Dél-Magyarország október 18-i száma — olvashatjuk a többi között a levélben — szép riportban közli az új állami áruház megnyitásával kapcsolatos ünnepséget és a végén megjegyzi, hogy ezrek és ezrek vásárolták a különféle szép árukat. Csak vásárolták volna, ha egyes árucikkeket (Sokol rádió) még a megnyitás előtt az eladók, valószínűleg a pult alól, jó előre, rokonnak, sógornak, esetleg borravaló reményében el nem adták volna ... Jártam sorra a szaküzleteket, de egyik helyen sem kaptam, ellenben megvigasztaltak, hogy a most megnyíló áruházban lesz több száz darab... Láttuk is, hogy a polcon ott sorakozik vagy 30 Sokol rádió, az előre beharangozott többi valószínűleg a pult alatt, vagy raktárban lehetett." Rendikívül súlyos kijelentések. Már önmagukban is arról vallanak, hogy Kovács András valószínűleg kitalált név, mert a levélíró nyilván arra gondolt: így „erőteljesebben" fejezheti ki magát. Másnap társa is érkezett a levélnek. Egy bizonyos . Szabó János, Párizsi körúti lakos" szintén írt az újságnak, és sok mással együtt azt is kijelenti „... becstelen dolog, hogy már az új áruház megnyitásának első napján ilyen dolgok mennek végbe ós a keresett holmikhoz csak azok juthatnak, akiknek megfelelő szociális összeköttetésük van. Nagyon szeretném, ha a szerkesztőség odahatna, hogy a felelősök® felelősségre is vonják, ne ússzák meg szárazon". Kiderült, hogy ő sem kapott Sokol típusú tranzisztoros rádiót, amelyből egyelőre azért nem tudja a kereskedelem az igényeket kielégíteni, mert rendkívül közkedvelt és jó minőségű szovj® importcikk, és viszonylag olcsó. 780 forint az ára. Nem volt mit tenni, utána kellett nézni az ügynek. Egyenként átsilabizáltuk az iratokat, beszélg®tün.k rendőrökkel, ellenőrökkel, akik a levélírókhoz hasonlóan szintén mindent tudnak, ami az áruház megnyitásakor történt. A látottak, hallottak alapján a következőket va svunk bátrak kijelenteni. Nem igaz, hogy a Tisza Áruház már „jó előre" eladta volna a Sokol rádiókészülékek®. Az összes számlákat október 17-én állították ki, azokon törlés, javítás nincs, tehát hiteles okmánvokkal tanúsítják: az eladók bee.sül®e.sen. részrehallás nélkül végezték dolgukat. Merő kitalálás, hogy több száz Sokol rádiója volt az áruháznak. Szentember 28án 178-as iktatószám alatt fteR-m stamlrrzámon 30 darabot kanott. a Szaaedi Vas- és Műszaki jVtawt-—eskodpimí V-n! a tattól. Október 6-án 385-ös iktatószám alatt 15 646-os számlaszámon a budapesti bázisrak:tártól újabb tizet sikerült szerezniük ós így a nyitás napján összesen 40 Sokol rádió állt a vásárlók rendelkezésére. Közönséges rágalom, hogy az elárusítók „csak borravaló reményeben" adtak a keresett rádióból. Tóth László rendőr őrnagy is tanú rá, hogy senkivel sem kivételeztek. Mint mondotta, a belkereskedelmi miniszter — jóhiszeműen — a megnyitó ünnepség előtt betétet akart vásárolni Parker golyóstollába, de az elárusító neki is azt válaszolta: csak 13 óra után. Mint a fentiekből kitűnik, az is „tévedés", hogy viszszatartottak, vagy eldugtak volna akár egyetlen készüléket is. Tíz ember ugyanis különösen erőszakosnak bizonyult, s elhatározta, hogy nem megy haza Sokol nélkül. Elkezdték tehát nagy hanggal ostromolni az áruház vezetőségét. Hiába. Arinyit értek el csupán, hogy Farkas József rendőrőrnagy közreműködésével ezeknek felírták a nevét, hogy majd a legközelebbi szállítmányból kapnak árut. Nincs több mondanivalónk. Javasoljuk a Tisza Áruház vezetőinek, hogy előjegyzési listájukat bővítsék ki Kovács András és Szabó János nevével, s üzenjenek nekik, mihelyt megérkezik a legközelebbi Sokol-szállítmány. Fz persze nem olyan egyszerű. Cím nélkül a Lenin körúton és a Párizsi körúton is bajos lesz ők® megtalálni. F. N. L most, a napi feladatok megoldásában érvényesítsék. Ez persze nem jelenti, hogy már olyant lehetne követelni, ami még csak az iránytívekben szerepel, de megengedhetetlen, hogy azzal ellentétes szellemű intézkedések történjenek." Az egyhelyben topogás, a „sültgalaroibra" várás és türelmetlenség, előreszaladás közötti helyes arány megtalálása márcsak azért is nehéz, mert egyesek esetleg megpróbálják — a zavarosban halászva — a reformkoncepcióban foglalt elvek® torz módon, egyéni hasznukra gyümölcsöztetni. Tudott dolog, hogy a reformelképzelésben szerepel például a termelőszövetkezetek melléktevékenységének fejlesztése is. S ez kétségkívül helyes. Hiszen ezzel sok olyan értéket tudunk a népgazdaság számára feltárni, biztosítani, amely eddig veszendőbe ment A termelő és fogyasztó között felesleges „lépcsőfok" leépítése, szállítási távolságok csökkentése, mind jelentős társadalmi megtakarításokat eredményezhet. B

izonyos azonban, hogv a reformmal ellentétes cseleked® lenne, és az új irányítási rendszer kiteljesedését nehezítené, ha egyes termelőszövetkezetek e melléktevékenységből csinálnának főtevékenység® és mezőgazdasági termelés hely®t elsősorban kereskedelmi tevékenységgel fokoznák a termelőszövetkezetek jövedelmét Félreértés ne essék: itt nem a kereskedelem lebecsüléséről, még kevésbé elítéléséről van szó, hiszen az új gazdasági mechanizmusban szinte újra meg kell tanulnunk a lenini értelemben vett kereskedést, vagyis a termelő vállalatok ne kizárólag termeléssel foglalkozzanak, hanem azt is vizsgálják, hogy a termelés a társadalom szükségl®einek megfelel-e vagy sem. Tehát a vállalatoknak a jövőben érteniük kell nemcsak a termeléshez, hanem az eladáshoz is. Ezen az úton már számos vállalat elindult az elmúlt hónapokban. Feltétlenül helyesnek látszik például a Pamutnyomóipari Vállalat vezetőségének és pártbizottságának az a kezdeményezése, amely kétnapos gazdasági konferencián tárgyalta meg a közelmúltban azokat a változásokat, amelyek a piaci kapcsolatok átalakulásával a vállalatnál bekövetkeznek, vagy bekövetkezhetnek. A termelő vállalat és a „fogyasztó" (belés külkereskedelem) között kialakult vita sok hasznos tájékozódást nyújtott a vállalat; számára, a piacra való termelés különböző problémáiról. De helyes például a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnak az a kezdeményezése is, amely a kereskedelmi módszerek fokozott alkalmazására irányul. Üj módszert vezettek be e vállalatnál a vásárlási szándékok „fogadására". Ennek értelmében a vállalat iltetó. kes munkatársai egy-két napon belül nyilatkozni tartoznak, teljesíthetők-e a beérkező igények? Megkönnyítik ezáltal a vállalat legfőbb vezetőinek helyzet® a döntésekben, gyorsan és kedv®, zően válaszolhatnak a felhasználók igényeire. E

gyes vállalatoknál a reformra való felkészülésük érdekében jelentősen megjavítják a személyzeti-munkaügyi osztályok munkáját Többek között például úgy, hogy „felleltározzák": a vállal az. nál dolgozóknak milyen a szak-, illetve tíőképz®fcséga — például: nyelvtudás, piac. kutatás-, eladási, jogi szervezésd gyakorlat stb. — képessége, munkaterület iránti vonzalma. Ez a sok türelmei kívánó és látványosságtól mentes munka megéri a fáradságot. Hiszen ez nyújtja a vállalatvezetésnek a leönagyobb segítség® abban, hogy az új feladatokkal meg. felelő szakemberek® bízza, nak meg. A

reformra való áttérésnél tehát — mint általában sok más helyen — két fronton kell harcolni. Az egyik az előreszaladó vagy a zavarosban halászó „újítók" ellen, a másik a maradiság, a tétlenség ellen. E harc eredményeként azt kell elérnünk, hogy akik újat. az egész társadalomnak hasznosat kezdeményeznek — tehát ha kockáztatva is, de már a holnap szellemében cselekszenek — jól járjanak, jobban, mint azok, akik semmit sem tesznek ezért az újért. GARAM JÓZSEF Gyors kubikosmunka (Somoeviné felvétele) Magyar József Szegeden, a Bécsi körúti építkezésnél dolgozik. Nehéz és szép munkát végez: kubikos. Tizenkét tagú brigádjával együtt övé az első és utolsó szerszártvvonás a ház születésénél. Ássa az alapokat, emeleti szir*. tenként és a t®őn szilárdítja betonná a cement®. A brigádvezető — Magyar József a vakolókanál mellől felelg® a kérdésre. Csak a felvonó kedvéért áll fel — megnézi, feljött-e már az anyaggal a japán er. — 1945-ben lettem kubikos, 1958-ban kerültem az állami építőipari vállalathoz. Amióta a fejemet tudom, nem vágyódtam más dologra. Ott voltam az Odessza lakónegyed, a gumigyár építkezésénél, ahol megtanultam, csak összefogva érdemes dolgozni. Ezért alakítottunk közösen négy évvel ezelőtt brigád®. Sikerült megtalálnunk egymást, már kétszer elnyertük a szocialista cím®. A kongresszusi verseny felajánlásaiban mindannyian egy® értettünk: gyorsabban csináljuk meg az itt énülő lakóházak kubikos munkáit, hogy még az idén befejezhessük az Alföldi utcai építkezés betonozását is. Sokat hallunk és ismerjük a lakásgond®, úgy érezzük, mindent. meg kell tennünk megszüntetéséért. Azért „kergetjük" jobban a kezünket, hogy rajtunk ne múljon. Kedd, 1966. november L DÉL-MAGYARORSZÁG 3 i A