Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-27 / 280. szám

Fehértói november Hagyomány és jövendő Beszélgetések a III B-hen A Radnóti gimnáziumnak ebben az osztálytermében nagy most a csend. Pedig a padok nem üresek. Harminc­hét szempár szegeződik a ka­tedrára, a tanári asztalra, ahol most nem pedagógus ül; a párt régi tagja és har­cosa beszél a III B-sekhez. Életét mondja és történelmet mesél egyszerre. Az arcokon feszült figye­lem. Az elmondott események tankönyvlapokról ismerősek már valamennyi diák számá­ra. Farkas István azonban az élmény elevenítő erejét is hozzáadja a gyerekek szá­mára már absztrakt fogal­makhoz, élete sorával kap­csolja egybe az egykori vi­lágháborús, tizenkilences ese­ményeket, s a felszabadulást, amikor elsők közt állt a párt szerveződő soraiba. S bár hetvenedik évét tapossa már, nagy kedvvel, hévvel beszél, s ugyanígy válaszol a féltett kérdésekre is. Mert a kezek egyre-másra emelkednek a magasba. A fekete blúzos. szőke Koczka Évi arra kíváncsi, hogyan, milyen körülmények között alakult, meg a párt a felsza­badult Szegeden. S megkér­dezi azt is, hogy az iskola névadóját, Radnóti Miklóst s a város másik nagy költő­diákját, József Attilát ismer- ^^ te-e Farkas bacst?JBal1 Pwta H , ^^ „ nPmlewó Juhász Oyula ve^ nyomén ^ k ajánlgatte homok­a regi munkásotthonról ér- i deklödik. A fiatal szovjet Pogácnéit, s nyomkodta a állam és a Magyar Tanács- gyerekek markába a viasza­köztársaság kapcsolatáról, a párt hajdani és mai szerepé­ről. az államosításokról és sok más érdekes, fontos ese­ményről is szó esik a kérdé­sek nyomán. Virágcsokor bomlik ki a fehér papírból, köszönetet mondanak, búcsúznak a gy© rekek, mert közben ugyan­csak elröppent az idő. De a III'B-sek s kis társaik, a patronált és meghívott első­sök továbbra is együtt ma­radnak. Kelemen János KISZ-tanácsadó tanár, s a vékony, szemüveges osrctály­títkárlány, Hődör Éva veze­tik be a vitát. A párt eszméi­ről s az ifjúságról van szó, a kezek most is egymásután lendülnek a magasba, a sza­vak cáfolják a vádat, hogy az. a korosztály, amelyet „mai fiatalok" címszó alatt annyi megrovás ért és ér, nem tud­na vagy nem akarna lelke­sedni a magasztos célkitűzé­sekért — Néhány fásult, kiábrán­dult fiatal arcából, magatar­tásából nem lehet az egész fiatalságot megítélni — mondja a könnyen ítélkezők­nek Szentes Gyuszi, aki frap­pánsan tudja kifejezni véle­ményét. Szerinte igenis nagy­többségben vannak azok a diákok, ifjúmunkások, akik lelkesednek a szocialista esz­ményekért Koczka Évi újból szót kér s az építőtáborokbeli helytállást említi, mint az ifjúság lelkesedésének pél­dáját A mosolygós arcú, piros pulóveres Pintér Bor­bála, ugyanakkor, amikor a hibásan általánosító fel­nőttekről beszél, maga is hibásan általánosít velük kapcsolatban. Kiigazítják, s folyik to­vább a beszélgetés, a tu­datos jövőre készülésről, a távlati célokról. Mindenki­nek van egyéni elgondolá­sa, véleménye, de a sok szemhatárból mindegyre föltetszik a közös horizont. Aztán bekopogtatnak az es­ti tagozat felnőtt diákjai; s ők hazaindulnak vala­mennyien. hogv magukban tovább fogalmazzák a vá­laszokat. Simát Mihály Mások is Egy óra, fél kettő táj­ban lépnek az utcára, i akár a hegytetőről le­zúduló sziklatömb, len­dülnek előre. Nincs megállás, félrekanya­rodás, nincs pardon. Aki szembe találkozik velük, az vagy kikerüli )ket vagy elveszett. Így megy ez nap mint nap, talán az idők kezde­tétől végeztéig. Pedig csak tíz hónapig tart évente, addig amíg a tanév. Diákok ők, akik éppen hazatérőben van­nak az iskolából, s zárt csapataik tulajdonkép­pen roppant békés se­regek. Tudom, pedig már én is igazgatói fi­gyelmeztetést kaptam annak idején azért, mert nem vettem ész­re, hogy mások is jár­nak az utcán. P. K. Sokféle november van, aszerint, hogy hol találja az embert ez a hónap. Uás er­dőben, pusztán, a réten, fű­tött szobában az ablaktábla mögött és más a vizek mel­lett és különösképpen más a vízimadarak országútjába eső Fehértavon. A november természetét, kiszámíthatatlanságát a sza­bad ég alatt élő emberek is­merik leginkább. Nem is bíznak ebben a hónapban, időjárásában. Szeptember végétől járja az a népi szó­lás-mondás: „Szent Mihály nap után akárhonnan fúj a szél, hideg a'!" Ritka óv az, amidőn a november beválik. Amidőn a hónapok nevébe az „ember" is bekerül szep­tembertől kezdve, jó, rossz ós gaz jelzőket illesztenek eléje. így lesz a szeptember­ből jóember, a novembernek az utolsó előtét jut. Ekkor már suba alatt kell őrizni a nyájat, a kondát, viszont a répaszedést subában vé­gezni nem lehet. Csalóka napsugár után hirtelen hó­zápor is végigsöpörheti a tájat. A városi Menetrend szerint A játékból valóság lett Igen és nem Ez az iskola összenőtt a gyárral. A szó legszorosabb ertelmében: a textilművek belső főútvonalán — a há­romszáz méteres folyosóról — balra nyílnak a gépter­mek. jobbra a négy tanter­mes iskola. Délután 4 óra. A fonógé­pek labiritusában alig talál­ni meg R. Rozáliát, a texti­les iskola eminensét, aki az idén végzett. — Honnan került a sze­gedi gyárba? — érdeklődőm. — Orosházáról. II-os gimna­zista voltam, négyes tanuló. Mégis úgy gondoltam, töb­bet ér nekem egy szakma. És itt akar maradni a gyárban? — Igen. Ha férjhez me­gyek. lehet, hogy már most decemberben, a férjem is utánam jön Orosházáról. Ugyancsak gimnáziumból került a szakmunkás-iskolá­ba H. Ilona. Jó eredmény­nyel végzett szövőnő. — Tanulni nem nagyon szerettem, ezért hagytam ott a gimnáziumot. — Hogy érzi magát, mint szövő szakmunkás? — Aránylag jól, tulajdon­képpen szeretem ezt a szak­mái, de azért — Tehát tovább akar ta­nulni? — Igen, mégis, le szeret­nék érettségizni... M. L járó kavicsot. Gyönyörűség volt „boltost" játszani. Aztán a játékból valóság lett. Zsuzsi most is ugyanúgy szeret mérni, csomagolni, mint régen. S birodalma ma már egy nagv bolt, az újsze­gedi ABC áruház. Szegeden két tanbolt mű­ködik, amely az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat ta­nulóit képezi. Az ÁBC áru­házban műszakonként 30 ta­nuló van, köztük 16 elsős. Nem mindenki akart ered e­BEAT 4 zóta nincs többé nyugovásom. Ha a türelmes ol­' vasét esetleg érdekli mióta, hát elmondom. Az­óta, hogy társbérlőm, ez a bájos, tűzről pattant csiniba­ba házasságot kötött. Persze mielőtt bárki Ls félreér­tené, sietve le kell szögeznem: nem a frigy számomra, esküszóm, közömbös ténye mialt, hanem a számomra, esküszöm, egyáltalán nem közömbös következményei­ből kifolyólag. Az történt ugyanis, hogy fentemlített nyájas tőszomszédom hozzáment egy műszerészhez. No nem, ne értsék félie, ezideig még mindig semmi, de semmi probléma nincs az égadta világon, a mia­csuda m-i adta földön, a társbérlőm adta lakásban, sőt az énadta konyhában sem. A probléma magva, a vi­szály szülője, Eris füligpiros almája azonban ott köl­tözött békés egymás mellett élésünk közé, hogy ez a műszerész fiú nemcsak az igent adta házasságukhoz, hanem vadonatúj délceg-barna gitárját is. Ami pedig újdonsült lakótársammal együtt könyörtelenül beván­dorolt a szomszédos szobába. Hát azóta nincs nyu­govásom. Mert ez a gitár éjjel-nappal szól. Mi az, hogy r/.ol: üvölt! Mert természetesen „szíverősítőt" is ka­pott műszerészéktől. Szomszédaim tudniillik elhatá­rozták: amatör gitárzenekart alakítanak. Mert, hogy úgv is annyi van mar. miért ne lehetne több. Azóta csak halrri járok haza muszájból, úgy éjfél táján, mire ók is ágyba kényszerülnek. Hogy addig mit csinálok? Munka után beülök valahova — beat zenét hallgatni! N. I. tileg is ide kerülni, de az­tán megszerették a szakmát. Ökrös Margit például előtte gyorsírt, ördög Marikának meg úgy ajánlották. A hús­részleg elsős legénye meg egyenesen asztalos akart len­ni. És ma már: — Szeltetek a hússal dol­gozni. Speciális üzletben persze még jobb lenne, mert szakmailag még többet ta­nulhatnék. — És enni is szereted? — Csak a köretet... Az áruház ragyog a tiszta­ságtól. A sütemények, mosó­szerek, edények, kenyerek között fehérköpenyes lányok szorgoskodnak. A kis Kovács Feri meg árgus szemekkel tekintget. Felügyelő. — Hogv emelkedtél ilyen „magasra"? — öt éve kerültem a szak­mába. Először a SZEAC meCcseken perecet árultam. Természetes volt, hogy ide jövök. Itt raktáros voltam, de minden reszortnál dolgozom. Aztán kiderült, ki hova való. Beszélgetünk. Lassan mind­nyájan oda szivárognak. Ar­ról folyik a szó, milyenek a vevők? Hangzavar. íme: — Sietnek, rossz helvre te­szi k vissza az árut. kedvesek, elutasítóak, viccelődök, sze­retnek ide járni. — És milyennek kell lenni a kiszolgálónak? — Hát.. . türelmesnek, mosolygósnak, szolgálatkész­nek — mondják. Velük hogyan vannak meg­elégedve a vezetők? Banda Istvánná helyettes vezető: — Ügvesek a mostani első­seink. Jó érzés, mikor dicsé­retet kapnak az iskolából. J. A. ember felké­szülhet a no­vember foga­dására. Mielőtt öltözködik, megnézi az ablak mellé il­lesztett hőmérőt, meghall­gatja a meteorológiai jóslást (aminek tapasztalat alapján nem mindig lehet hinni), és ha száraz időt is mond, ter­mészetjáró út elölt az eső­kabátot is tanácsos a háti­zsákba lenni. Vizek mellé készülőben elengedhetetlen a gumicsizma. Kevesen rán­dulnak ki novemberben. Nem sok természeti szépsé­get találnak az elmúlásra emlékeztető hónapban. Lombjavesztett fák ágai me­rednek az opálos égre (még­is sok lakásban a vázában virág helyett csupasz gally a divatos szobadísz). A me­ző, rét virága, a nádas sár­gabarna avarköntöst ölt ma­gara. Amidőn mindenki türel­metlenül várja a november múlását, miért érdekes a fe­hértavi november? Hiszen már koraősz óla a vízi ma­daraknak tömegei vonullak át, itthagyták a tavat, me­netrendjük szerint mentek délnek, már valahol Afrika belsejében járnak. Utoljára november közepén még el­késett nagy darucsapatok hangos, krukogással búcsúz­tak a Fehértó felett, novem­ber végére már a vadludak is megfogyatkoznak, mégis miért várja a madarász a novembert. Mert a novem­ber a téli vendég hónapja, amidőn érdekes és rég nem látott vendégek érkezhetnek. A vendégeket a magas északról a tél szorítja lefelé. Nem menetrend jelzi az in­dulás percét, az időjárás kényszerítő változása indítja el útnak őket, legtöbbször az életfenntartás elengedhe­tetlen fettétele, az élelem­szerzés. Így a vendégek megjelenése gyakran el is marad, a ritkán látott ven­dégnek pedig annál jobban örülünk. A fehértavi vendégek egy részének igen kapóra jön, hogy ilyenkor, a nagy halá­szat idején részben vissza­nyeri a táj az ösmocsár ké­pét. A Fehértó tengernyi vi­ze ilyenkor elszalad a Ti­szába. Néhány visszatöltött tó mellett sár, tócsa es mo­csár van mindenütt, amely­ben nyüzsög s sárjáró ma­darak tápláléka. A későn el­vonuló vízimadaraknak nagy tömege gyülekezik ilyenkor és közben-közben ritka lá­togatók is érkeznek. Ami madár van novem­berben a Fehértavon, az már mind északibb országok jövevénye. A mi récéink már szerteszéledtek, ami itt van, jövevény. Régen azt hitték, hogy a nálunk is költő fajok itt szülöttei te­lelnek át, a lábgyűrűzés mu­tatta meg a vonulások rend­jét. Amíg a szovjet asztra­hánl védett terület récéje télen itt vendégeskedett, a mi kanalas récénk Spanyol­országban, Valencia mellett került puskacső elé. A vendégek között akad­nak elbizakodott vonuló ma­darak is. A nagyon kedvező táplálkozási lehetőség (hi­szem nyüzsög a tócsa az ap­ró szeméthalnktól) vagy 50 szürkegémet tartott ttt. Tár­saik már valahol Afrika bel­sejében, a Viktória-tó kftröl lesik a halat, a fehértaviak merész vállalkozásba kezd­tek. Mert ha korai viharos tél szakad rájuk, a nagy­szárnyú, lomharöptű mada­raknak viselni ' kell az itt­honi tél veszedelmeit, amely­nek rendszerint éhhalál a vége. A mezőn, réten, szántókon már eltűnt a rovar, az ösz­szesercglctt négyezernyi bí­bicnek, sok száz nagvpóling­nnk és apró kis havasi part­futóknak, cankóknak bő táp­lálékot nyújt a latyakos iszap. Tízezernyi dankasi­rály sereglett északról, a tó­csákban rekedt szeméthala­kon dúskálkodnak. A hal­gazdaságának gondot jelent a szokottnál nagyobb szám­ban érkezett dankasirályok távoltartása a lehalászásra kerülő ivadéktavak kornyé­kéről. Az időjárás: hatalom A tömeg­madarak nyo­mában meg­jelent a rég nem látott — sajnos, kive­szőfélben levő — nemes lé­giviador vá ndorsól y omn a k tundrái rokona. Érdekes, eg­zotikus szép ruhájú bütykös ásólúd is érkezett, ezúttal magában, árván, elhagyot­tan. Vajon milyen vihar verhette ki csapatából, hogy más vadlúdcsapathoz társul­va érkezett ide? A maeas észak fészkelője, az üstököt hordó örvös bukó nyolcas csapatban jött. Családostól indult vendégeskedni. Egyik példánya finn gyűrűt hozott magával a csűdjén. A no­vember vége még újabb vendégeket hozhat. Várjuk a viharsirályokat, a sarki fész­kelő füles vöcsköt és még meglepetésekre is számithá­tunk. Ezért érdekes és nem unalmas a fehértavi novem­ber. Meddig maradnak a vpn­dógek? Amíg a vendéglátó élelmet tud nyújtani szá­mukra. Ez pedig már ma­gasabb hatalomtól függ: aa időjárástól. Ha keménv fa­gyok jégpáncélt húznak a vizekre, ha a lágy iszap sziklakeménnyé merevedik, hozzáférhetetlenül zárják magukba a férgeket, csigá­kat, apró víziAllatokat, 24 óra alatt tovább kell men­nie a vendégseregnek. Dr. BERETZK PÉTER » Ragadt" a kezéhez mások pénze sem kímélte. Egv alkalom­mal annak lakását baltával feszegette, hogy oda beha­toljon. Kerekes Zoltán is a vádlottak padjára került, mert két kerékpárt lopott, amelynek egyikét Kálmán Tibor is használta. A Csongrád megyei bí­róság Kálmán Tibort a 1© pásban visszaesőként. or­gazdaság és köz vészéi vej munkakerülés miatt jogerő­sen 2 év és 4 hónapi sza­badságvesztésre ítélte. S mivel előzőleg kapott bünte­téséből csak feltételesen szabadult, az akkor vissza­maradt büntetését is le kell töltenie. Kerekes Zoltán jogerős büntetése 6 hónapi sza ba dsá gvesztés. Kálmán Tibor 20 éves al­kalmi munkás, többszörösen büntetett előéletű, Szeged. Ilona utca 25. szám alatti lakos, amint szabadult a börtönből, csak két napig dolgozott. Attól fogva új bűncselekmények elköveté­sén ügyködött. Alkalmi munkát vállalva Forráskú­ton meglopta munkaadóját, s ugyanígy tett egy másik al­kalommal Zsombón is. Hód­mezővásárhelyen egy isme­rősét kereste fel, akinek fo­gasra akasztott kabátjából ötszáz forintot vitt el. Egy rokonától orkánkabátot lo­pott, amelyet értékesített. Még barátját, Kerekes Zol­tán 20 éves segédmunkást. Szeged. Petófitelep. Sallai utca 53. szám alatti lakost Vasárnap, 1865. november 27. DÍL-MAGYáRORSZA* 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom