Délmagyarország, 1966. november (56. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-26 / 279. szám

fi Korainál kíHségs a A hazánkban tartózkodó Komszomol-küldöttség pénteken a Telefongyárba látogatott el. Megismerkedett a nemzetközi hírű és tekintélyű üzem életével, munkájával, termékeivel, a KISZ-szervezet tevékenységével, majd nagygyűlésen találkozott a Telefongyár és a kerület ifjúkommunistáinak képviselőivel. Szabó János, a KISZ Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. B. Ny. Pasztuhov, a Komszomol Központi Bizottsága nak titkára, a delegáció vezetője a Komszomol üdvö:. letét tolmácsolta, majd kijelentette: nem lehetünk közömbösek, amikor 600 millió gyermek éhezik a világon, és súlvos veszély fenyegeti a békét Ezért értékeljük nagyra a magyar fiatalok tetteit, a „Vádoljuk az imperializmust" akció eredményeit amelyek a szocialista Magyarország erősítésével együtt szolgálták a hós vietnami nép, a haladás ügyét A szovjet ifjúság ls készen áll arra is, hogy ha vietnami testvéreink kérik, fegyvert fogjon az agresszorok ellen — mondta B. Nv Pasztuhov, majd újabb nagyszerű sikereket kívánt a magyar fiataloknak. H kongresszusi teremben Negyven helyen 400 lux — Próba az erősítőben — A tolmácszzimuiián — A telefon nem csenghet ha lehet lasA legnehezebb feladatok egyike a tolmácsszimultán irányítása. Megtörténik, hogy nem egyszer közvetítő nyelv igénybevételével tolmácsolnak: a hangszigetelt Á teremben, amelynek nyeként valamennyi küldött val kérhetik: széksorait hétfőn megtöltik a terem földszinti részén fog- aabban.., a párt IX. kongresszusának lalhat helyet. küldöttei, a testvérpártok Nemcsak a nagy terem, képviselői, s a meghívottak, hanem szobák sokasága is ma még mesteremberek dol- lázas munka színhelye: kégoznak. A MÉMOSZ-székház szítik a kongresszus munkaimpozáns kongresszusi ter- bizottságainak üléstermeit, a me a technikai előkészülete- sajtó, a rádió, a televízió , ... ____ ket tekintve is méltó helye munkahelyeit, a gyorsírók /iKeK ugya" * va ety^osSS tiZennyOÍC RéP ~ i ve^l^^TTlónek srorgoskodnak Itt K SS^d^éX'^oT ÍT ^ ^füiÖbeS romos Művek, a posta itt le- diktólják majd gepbe a gyors- hosszan sorakozó fülkékbe vő dolgozói, a szállítómunká- « szöveget, másutt a sok- ki, mikor, melyik kozvetitősok, dekoratőrök, hangtech- szorosító berendezést állít- ^/GGk körött1 mondják nikusok, asztalosok, s még ják fél. A postások egyike, ... . tucatnyi más szakma műve- miközben már a harmadik A? e,nök eldtt, ? ® ... ... , ,. emelvenyen hat-hat mukrol«. probat csinálja a vizsgált vo- fon: a teremhangé, annak Egy mozdulat, g fényárban na,orl> szt mondja: — A pon- tartaléka, a tolmács be rendefürdik a terem. Eddig sok tóesság, precizitás mindenkor gondot okozott a világítás; fontos, de itt...» a 40 lux kevés volt a filmé- Hat, úgynevezett vezérseknek, tv-seknek, reflekto- nyelven hallgatható a tarokkal pótolták. Ezek azon- nácskozás: oroszul, franciá- ^^ dolgoznak. Próba, Pró . . , . - - , , ,, . ha. Próba... Sok tucat erőban jelentős helyet foglal- ul, spanyolul, angolul, nétaik el, sokféle kellemetlen- metül és természetesen maséget okoztak. Az Egyesült gyárul. Ezenkívül további Izzó kisméretű, de nagy tizenhat nyelven lesz még fényerejű jódlámpákat kísér- tolmácsolás: mintegy 120 tollevíziónak s a filmhíradónak hangot biztosító. Az erősítő központban villogó lámpáit, kábelek között műszesítő berendezés: a működők s mellettük a bemelegített tartalék, mert a tolmácsolás, a szónok szavainak közvetítése egy percre sem szünetelhet A műszerészek veze letezett ki, s mint a próba mács, fordító tevékenykedik tője derekát kiegyenesítve mutatja: sikerrel. Negyvenről majd s ha a szónok túl gyornégyszáz luxra nőtt a fény- san beszélne, a tolmácskaerő, s a helynyerés eredmé- binból lámpa felvillantásaA RUHAGYÁRBAN Q Lehet-e szombat nélkül? Az ötnapos munkahétről gyakran szó esik. Különösen olyan gyárakban válik témává a szombati műszak, ahol többségükben asszonyok dolgoznak. Talán nem is szükséges részletesen magyarázni, hogy miért Nem a hét végi víkend miatt, az biztos. Annyit azonban érdemes előrebocsátani, hogy a szombati műszak eltörlése, az ötnapos munkahét bevezetése sokoldalúan bonyolult kérdés, A hétvégi hiányzók A gyári pártértekezleten Komáromi Károly felszólalásában azzal foglalkozott, hogy a szombati műszakokról igen sokan hiányoznak, emiatt a termelés menete xökkenőket szenved. Próbálta elemezni a miértjét is. ^Asszonyok, s szükségük van a hét végi időre. Talán az ötnapos munkahét segítene" — mondta. Feljegyeztem öt hónap átlagát: hányan hiányoznak a hét első napján és hányan az utolsó napon. Kiderült, hogy a szombati hiányzók száma állandóan magasabb, körülbelül 20—25 fővel. Ugyanakkor a termelés mennyisége ls alacsonyabb a hatodik műszakban. — Talán a fáradtság miatt? — kérdeztem egy varrónőt — Amiatt is, de nem egészen azért — mondta. — Az embernek szombaton azon fáj a feje, hogy miként szerezze be a vasárnapi élelmet, s persze szombaton kellene a nagytakarítást is elvégezni, mosni, vasalni, varrni. Millió munka várja az asszonynépet hét végén. A hiányzások nem igazolatlanok. Elaprózzák az éves szabadságukat, sokan apránként, szombatonként kérik, ilyen, vagy olyan indokkal. De tagadhatatlan, hogy a táppénzes napok száma is emelkedik a hét végi napokon. Erre a napra igénylik a kisgyermekes anyák a havi egy fizetetten szabadnapjukat, Joggal. Egy másik asszony mondta. hogy a szombati műszakban csak a testük van Jelen, lélekben már otthoni gondjaikkal, bajaikkal foglalkoznak. .. A lakosság Jólétének emelkedésében mini nagyobb gzoepet játszik a *70ciálls, kulturális, egészségügyi szükségetek kiriégitése, a mindennapi élet megkönnyítése, Jó munkakörülmények biztosítása ..,» (Az MSZMP Szeges városi Dártértekezletének beszámolóiából.) hétfőn kijelentené a művezetőjük, hogy aki készen van a heti kvantummal, elmehet haza, mikor fejeznék be a munkájukat? Meglepődtek a kérdésen, egymásra néztek egy pillanatra, némán konzultáltak a válaszon, majd egyszerre mondták, hogy péntek délre meglennének. De van ennek másik oldala is. Hány hétig bírnák szusszal? S bírná-e mindenki? Nem bírná, sőt még ők sem bírnák folyamatosan. Ilyen ütemet diktálni emberkínzás lenne. Részt vettem egy kollektíva tanácskozásán, ahol az asszonyok a művezetőjüket bírálták, mert néhányuknak nem biztosította az úgynevezett besegítést, amikor reszortjukban nem volt elegendő munka, illetve amikor már teljesítették aznapi feladatukat. Így beszélt az egyik: — Emiatt négy-öt foA blokkomban aláhúztam a jegyzetemet és „összeadtam" a válaszokat. Eredmény: bonyolult dolog ez. összefüggései, láncolata nem fér meg a gyárkapun belül. És a vezetők vó'eménye A szakszervezeti bizottság titkára, Mári Sándorné azt mondta, hogy nem mai keletű ez a probléma, tíz éve is elmúlt már, hogy ügyet jelentett a gyárban dolgozó asszonyok között. A szakszervezeti gyűléseken is állandóan szóba kerül az ötnapos munkahét. A gazdasági vezetők is foglalkoznak a szombati műszakok problémáival. A jelenlegi körülmények között azonban nem tudják megoldani, mivel ez a dolog nem csupán a Szegedi Ruhagyárban vár megoldásra, hanem országos ügy, s gazdasági életünk helyzetének minden oldalú ismeretében, a feltételek megteremtése után válhat csak valóra. A főmérnöktől. Szabó Sándortól is érdeklődtem. — Az ötnapos munkahét bevezetése egyelőre nem látszik reálisnak, de bizonyos munkaidő-csökkentésre lenne lehetőség. A szombati műszakokat hat órára lehetne mérsékelni, úgy, hogy sem a termelésben, sem a rinttól elestünk, ami nekünk dolgozók keresetében váltosem mindegy. zás ne történjék. A munkateremben kérdeztem meg egy négygyermekes anyát: — Mi a véleménye, lehetne-e szombat nélkül.., T — Nagyon jó lenne. — Az havonta négy műszak kiesését jelentené. Négyszer 60 forinttal kevesebbet keresne, az 240 forint. — Ilyen alapon nem. Az embernek minden fillérre szüksége van. Néhány megjegyzést esak úgy válogatás nélkül: „Az se lenne baj, ha kevesebbet keresnénk, csak a szombat szabad lehetne." „Nem is tudom, hogyan lenne jobb." „A vezetők jobban tudják." „A pénzre szükség van." „Talán elegendő lenne, ha a szombat délutáni műszak maradna el, így havonta kétszer ötnapos lenne R«ól<s lehetőség Persze ez is sokat jelentene, mert szombaton hattól tizenkettőig és tizenkettőtől este hatig kellene dolgozni. Sok asszonnyal beszéltem, mind elismerte, hogy a kétórás rövidítés is rengeteget segítene rajtuk. — Hogyan oldanák meg a kétórás rövidítést? — Munkaszervezéssel és a munkaidő jobb kihasználásával — válaszolta a főmérnök. Erre megvannak a lehetőségeink. ez reális. Nem kívánom felsorolni annak a tizenöt-húsz aszszonynak a nevét, akit megkérdeztem, hogy a két óra teljesítményét jobb munkaszervezéssel és a munkaidő teljesebb kihasználásával pótolni képesek-e. Szinte egyAt asszonyok vé'eménye kilenc órát dolgoznánk: ötször kilenc negyvenöt. Így Megkérdeztem két jól dol- három órát csökkenne a gozó varrónőt, hogy a jelen- heti munkaidő és a szombat legi normájuk alapján, ba elmaradna." munkahét." „Vagy napjában 8"tetűen válaszolták, hogy tgen. lehetseges. Mit lehet ezek után mondani' Ha valóban reális, valósítsák meg. sóhajtja: — A legkisebb hiba is nagy csúfságunk len ne... Megint tovább. „Elnémított" telefonok sorakoznak egymás mellett, rövidesen a helyükre kerülnek. Nincs bennük csengő, lámpa Jelzi a hívást, furcsa is lenne a terembe behallatszó csilingelés. Ligeti Jenő elvtársat egyszerre öt felé is hívják: nincs jegyzete, „előjegyzése", fejből tud mindent. A felszabadulás óta valamennyi kongresszus technikai előkészítésében része volt... Az elnökség feje felett Lenin hatalmas arcképe, s a IX -es szám. A terem valamennyi pontján ez ragadja meg a tekintetet, s a rövid jelmondat: „Tovább a lenini utón,". És e jelszó már hétfőre, a párt IX. kongresszusának kezdetére utal, amikor méltó körülményék közepette, e gondolat jegyében kezdődik meg a tanácskozás. M—S Gazdagít István Hévre szóló megbecsülést! igazat szólt, fontos dologra hívta fel a figyelmet n a munkás, aki a termelési értekezleten arról beszélt: akár el is feledhetnék nevüket, mert mást, mint „baj van szaktársak", „emberek arról van szó", „segíteni kell ', nem igen hallanak. Pedig itt — fejtegette — dolgozik Nagy, Babos, Kulcsár, Adamecz, de leginkább csak akkor hallja a nevét, ha az irodára hívják. Miért? Kérdésére sajnos, nem kapott megnyugtató választ. Az üzemvezető nem tudott mit kezdeni a problémával, annyira szokatlan, ismeretlen volt számára, s a műhelybizottság titkára sem érezte meg, mennyire fontos mindaz, amit elmondott a felszólaló. Mind határozottabban megfogalmazódó természetes igény az emberekben, hogy munkájukat ne csak amúgy „globálisan", általánosságban becsüljék, értékeljék, hanem személyre szólóan, név szerint. Tévedés lenne ugyanis azt hinni, hogy a munka bonyolultabbá válása, az összefüggések sűrűsödése, a termelési folyamatok olykor kibogozhatatlannak látszó kuszasága i személyiséget, sz egyént is „eltünteti", s fgy nincs szükség arra, hogy figyelemmel kísérjék, időnként értékeljék egy-egy ember munkáját, elég, ha a kollektíva, az egész termelői, alkotói közösség tevékenységét mérlegre teszik. Sokan vannak, akik előszeretettel hasonlítják gépezethez az emberek és tízezrek együttműködésével folyó munkát, s az egyes embernek cisak a „kis csavar", vagy „fogaskerék" megjelölést hagyják. Igenám, de a mechanika törvényei szerint is minél bonyolultabb egy gépezet, annál nagyobb a jelentősége az egyes alkotóelemek célszerű megbízható működésének, így hát hamissá válik ax első hallásra talán tetszetősnek tűnő érvelés. A szocializmus éppen azzal is bizonyítja magasabbrendű voltát, ho©r kibontakoztatja az egyéniség valamennyi Jellegzetes vonását, nemhogy elszürkítené, hanem éppen előtérbe állité ja az egyes ember jelentőségét, szerepét, munkájának fontosságát. A gazdaságirányítás új rendszere azzal, hogy személyre szólóan megállapíthatóvá teszi a felelősségéi* egyben a megbecsülés, elismerés személyre szóló voltát is feltételezi. A megbecsülésnek, a munka értékelésének csak egyik oldala az anyagi, a fizetés, a prémium, a jutalom. Fontos, de: nem minden! Legalább ennyire lényeges, hogy mindenki és mindenütt érezze, tudja, figyelemmel kísérik munkáját, s éppen ezért valós érdemei szerint részesül az anyagi és erkölcsi megbecsülésben. Mert ez az utóbbi, az érdem szerinti megbecsülés az, amit sokszor esetlegesse, véletlenszerűvé tesznek azok, akik „úgy általában" foglalkoznak beosztottjaik, munkatársaik tevékenységével, de külön-külön alig, vagy sehogysem. Ilyen gyakorlat vezet ahhoz, hogy valaki éppen akkor kap prémiumot, amikor maga is érzi, hogy gyengébben dolgozott, dehát „moüt került rá a sor", és ahhoz is, hogy a békesség kedvéért adnak valakinek bérjavítást, ahelyet, hogy becsületesen megmondanák, miért nem szolgált még rá. Az emberek nagy többsége becsüli, szereti a szigorú, de igazságos és következetes vezetőket: az ilyenektől nagyon jól esik az elismerő szó — erre mondják: többet ér, mint kétszáz forint jutalom — s kritika, a bírálat is meghallgatásra talál. A magyarázat ott van, hogy az ilven vezetők érvényesítik azt az elvet: csakis az egyéni elbírálás lehet Igazságos, eredményes. A bevezetőben említett példára utalva: Babos jobban dolgozik, mint Kulcsár, ám Adamecz az utóbbinál gyengébb, összességükben jó eredményeket értek el, mégis hiba lenne azzal elintézni, hogy a „szaktársak" jól dolgoztak. Ahogy másutt, itt sincs helye semmiféle egyenlősdínek: a jót a közepestől, a közepest a gyengétől, az igyekvő gyengét a fegyelmezetlen lógóstól igenis különböztesse meg az anyagi és erkölcsi elismerés mértéke, vonion közöttük választó vonalat, mert ez felel meg a társadalmi igazságnak és — mind inkább — az emberek egészséges erkölcsi érzőkének, mércéjének. M. U A tudományok népszerOvttséért. Orvosprofesszorokújságírók találkozója A Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorának meghívására baráti esten találkoztak a Semmelweis-kollégiumban az orvosegyetem tanszékvezető professzorai és a Szegeden megjelenő sajtó vezető képviselői. A találkozó alapgondolata volt, hogy a lapok és az orvosegyetem a maguk sajátos együttműködésükkel miként szolgálhatják még jobban a megye, Szeged szellemi arculatának formálását, kölcsönösen hogyan járulhatnak hozzá a tudományos munka eredményeinek népszerűsítéséhez, megismertetéséhez. Ezeket a törekvéseket hangoztatta bevezetőjében dr. Tóth Károly egyetemi tanár, az Orvostudományi Egyetem rektora, majd e kérdés számos közéleti területét világította meg Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap és dr. Lőkös Zoltán, a Dél-Magyarország főszerkesztője. Az érdekes témákat — mint az orvosetika gyakorlati problémái, a tudományos kutatások nyilvánossága és ismertetése, a professzorok egészségügyi felvilágosító tevékenysége stb. — felvető beszélgetés során a megjelent profeszszorok nagy része nyilvánított véleményt. Felszólalt dr. Földes József, az orvosegyetemi pártbizottság titkára is, valamint dr. Julesz Miklós, dr. Földi Mihály, dr. Ivanovics György, dr. Nóvák István, dr. Sávay Gyula, dr. Hattyasi Dezső, dr. Kedvessy György, dr. Fazekas I. Gyula, dr. Httszák István, dr. Simon Miklós egyetemi tanárok. A baráti találkozó hasznosan segítette elő a sajtó Ülést tar*ott a KNE8 A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén meghallgatta a KNEB elnökének tájékoztatását a befejezett vizsgálatokat követő intézkedésekről. Megtárgyalta és elfogadta a balatonlellei és a fonyódi társasüdülők építésének vizsgálatáról készült összefoglaló jelentést. A népi ellenőrzés egyetért azokkal a helyes célokkal, amelyek a jobb területkihasználást, az üdülési lehetőségek bővítését, gazdaságos megoldását segítik elő. Ezeknél az építkezéseknél azonban súlyos szabálytalanságokat és viszés az orvostudományok el- szaéléseket állapított meg a ismert, megbecsült művelőinek közös tevékenységét Szeged, s az egész Dél-Álföld szellemi élete továbbfejlesztése érdekében. vizsgálat. Ezért a KNEB elhatározta, hogv felkéri az építésügyi minisztert a szükséges intézkedések megtételére. Javítsák a vasutasok munkakörülményeit Penteken ülést tartott a Vasutas Szakszervezet Központi Vezetősége, amelyen Rödönyi Károly közlekedésés postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója ismertette a vasutas dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását szolgáló intézkedéseket. A MÁV és a Vasutas Szakszervezet az utóbbi hónapokban fe1 mérte az összes állomáson, fűtőházban es szolgálati helyen a munkaés életkörülményeket, és ötéves tervet dolgozott ki annak javítására. Az elkövetkező években a vasutas dol gozók szociális ellátottsága ra többet fordítunk, mint aelmúlt 21 esztendőben. A nehéz fizikai munkát felváltó gépekre több százmillió forintot költenek, 169 millió forint Jut a rakodás gépesítésére, 225 millió forintot adnak öltözők és mosdók építésére. A MÁV 1967-től folyamatosan felszámolja a munkaés védőruha-ellátás terén fennálló hiánvossáeokat. Sxumbat, 1966, november 26, OU-tAAGIARQRSZA* 3