Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

iacques Duclos 70 évss • Párizs (MTI) Ma, vasárnap ünnepli het­venedik szülelésnapját Jac­ques Duclos, a Francia Kom­munista Párt Politikai Bi­zottságának tagja. Ebből az alkalomból a párt Politikai Bizottsága levélben üdvözöl­te Mattrice Thorez közeli munkatársát, aki oly sokkal járult hozzá a párt befolyá­sának kiterjesztéséhez. A Francia Kommunista Párt vezetői mielőbbi gyógyulást is kívánnak Duclqsnak. aki szeptember 22-én sikeres műtéten esett át * A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte Jacques Duclos elvtársat 70. születés­napja alkalmából. fi Hongéi Köztársaság panasza a Biztonsági Tanács előtt Egy het , , II VILdGPOLITIKflBliN Mozgalmas világpolitikai hét végéhez értünk: vezető államférfiak utazásai, jelen­tős események, újabb javas­latok és tanácskozások hív­ják fel a közvélemény fi­gyelmét szinte valamennyi kontinensen a nemzetközi politika eseményeire. Az ál­talános érdeklődés elsősor­ban az ENSZ-közgyűlésnek szólt. A múlt hét végén hangzott el Gromiko szovjet külügyminiszter nagy jelen­tőségű beszéde, amelynek megállapításaira azóta is visszatér a nemzetközi sajtó. Vietnam kérdése az ENSZ-ben Gromiko elsősorban arról beszélt, ami nem is szerepel hivatalosan a közgyűlés na­pirendjén: Vietnamról. Igaz, közvetlenül előtte az ame­rikai ENSZ-megbízott, Cold­berg is már érintette a viet­nami problémát, de a kö­dös szólamokba és rágal­makba burkolt szónoklatban csak egy dolog volt világos Az, hogy az USA egyáltalán nem törekszik a vietnami konfliktus rendezésére, na­gyon is sok érdeke fűződik a háború folytatásához. A szovjet külügyminiszter rá­mutatott arra, hogy az ame­rikaiak agressziója milyen súlyos veszélyeket rejt ma­gában, s éppen ezért az em­beriségnek mindent megkell tennie az agresszió megféke­zésére. Vietnam kérdését az ENSZ­ben majdnem minden szó­nok érintette, és egy-két ki­vétellel, valamennyien eré­lyesen támadták az USA ag­resszív politikáját. A legfel­tűnőbb és legélesebb beszé­det Couve de Murville fran­cia külügyminiszter mondta a hét első felében. Kijelen­tette. hogy Franciaország követeli; térjer.ek sürgősen vissza a genfi egyezmények teljesítéséhez Vietnamban: távozzanak a külföldi csapa­tok. ne avatkozzék senki Vi­etnam belügyeibe, ham'ják, hogy Vietnam semleges po­litikát folytasson. A vUtnaml háború — Couve de Murviíle szavnl­val — a viláeot a hideghá bopű korszakába vetette visz­sza. A vitás nemzetközi kér­dések ilyen körülmények kö­zött szinte megoldhatatla­nok. Gromiko fontos javaslatai Valóban, az ENSZ-közgvű­lés vitája — noha igen élénk e tekintetben elég nehe­zen bontakozik ki. Pedig volna sok megoldásra váró probléma. Hogv csak azok közül említsünk néhányat, amelyet Gromiko külügymi­niszter felvetett: a külföldi katonai támaszpontok fel­számolása Ázsiában. Afriká­ban és Latin-Amerikában, a tömegpusztító fegyverek el­terjedésének megakadályozá­sa, leszerelési világértekez­lpt összehfvása, a két német állam felvétele a világszer­vezetbe. a Kínai Népköztár­saság törvényes jogainak helyreállítása az ENSZ-ben. Csőmbe n kótongaj csendőr lázadás mögött A katangni csendőrlázadás, amelyet a héten a kongói kormány levert, ismét fel­hívta a figyelmet a belgák „védence". Csőmbe szervez­kedéseire. Az egykori kon­gói diktátor már régóta zsoldos csapatok toborzásá­val foglalkozik Európában, főként Spanyolországban Erős támogatást kap Portu­gáliától, amely afrikai terü­leten, Angolában jelentős támaszpontot bocsát rendel­kezésére az aknamunkához Innen indult ki a katangai csendőrlázadás megszervezé­se. Az egységeket fehér zsol­dosok vezették. Kongóban éppen ezért szenvedélyes tüntetések zajlottak le a portugál követség előtt, majd Mobutu kormánya megsza­kította diplomáciai kapcsola­tát Portugáliával, Csombét pedig távollétében perbe fogta. „Gondolkodási szünet" az angol— rhodesiai tárgyalásokon Az afrikai kontinensre az angol—rhodesiai vita is fel­hívta a figyelmet. Vajon ki tudná hirtelen megszámolni, hányszor fenyegette meg Anglia a fajüldöző Smith­kormányt, amióta önkénye­sen kikiáltotta saját függet­lenségét? És minden fenye­getés kemény szankciókat is kilátásba helyezett? De pz­óta sem történt semmi. Bow­den brit nerpzetkö?össégi miniszter, a diplomáciai sér­tést is zsebrevágva, a múlt héten elment tárgyalni Smith-hez, de a kemény fel­lépés helyett csak szánalmas alkudozást folytatott. De még így is majdnem dolgavégezctlenül ment visz­sza Londonba. Most azzal vigasztalja a közvéleményt, hogy „gondolkodási szüne­tet" adott Rhodesiának. Va­lójában Smith nem sokat gondolkodik, hanerp sziqte diktál, és inkább a Wilson­kormány az, amely .azon töri a fejét, hogyan őrizze meg tekintélye látszatát. Eck Gyula ® New York (MTI) Péntek este összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a Kongói Köz­társaság (Kinshasa) Portu­gália ellen benyújtott pana­szát Az ülésen az első fel­szél aló Bombokó kongói külügyminiszter volt aki emlékeztetett arra. hogy Csőmbe még 1960-ban to­borzott zsoldosokat hogy el­szakítsa Katamgát a köztár­saságtól. 1963-ban, amikor ezek a kísérletek kudarcot vallottak, a zsoldosok négy zászlóalja Angolába szökött és rögtön azután, hogy Csőmbe miniszterelnök lett visszatért az országba. A kongói biztonsági szervek­nek adataik vannak arról, hogy Csőmbe ügynökei je­lenleg Nyugat-Európában újabb zsoldosokat verbuvál­nak, és azokat Angolába szállítják. Itt várják a jelt arra, hogy fellépjenek a fiatal köztársaság ellen és Csombét visszaültessek ha­talmába. Bombokó rámula­tott. hogy a kialakult hely­zet fenyegeti a békét, mivel abban a pillanatban, ahogy a zsoldosok Kongóra tá­madnak, a köztársaság ma­gát hadiállapotban levőnek tekinti Portugáliával. A kongói külügyminiszter a portugál agressziós cseleke­detek és provokációk azon­nali beszüntetését követel­te. Miranda portugál küldött, .felszólalásában cáfolta a kongói külügyminiszter ki­jelentéseit, ugyanakkor pa­nasszal élt azzal kapcsolat­ban, hogy Kínshasában a portugál nagykövetség épü­letét szeptember 24-én fel­dúlták és bántalmazták az ott dolgozó hivatalnokokat A Biztonsági Tanács októ­ber 3-án folytatja a kongói és a portugál panasz meg­vitatását Huszonnyolc tanú a Subandrio-perben Tüntetés Sukarno ellen # Djakarta (Reuter) A djakartai rádió, műso­ron kívüH számként szom­baton helyszíni közvetítést adott a Subandrio-perről. A tárgyalás magyar idő szerint pontosan 14 órakor kezdő­dött el. Az indanéz rádió riportere elmondotta, hogy a katariad bíróság tárgyalóter­mét igen szigorúan őrizték. Azt állította, hogy az 52 éves Subandrio, aki utcai ruhát viselt Jó színben volt". (Néhány hónapja ki­hall ga tói kegyetlenül meg­verték.) A rádióban jól lehetett hallani, amint a vádlott be­diktálta teljes nevét és utoljára betöltött állásaként az első mi ni szterel n ökhelyet­tesi tisztséget jelölte meg A bíróságon ezután közle­ményt ismertettek, azt állít­va, hogy dr. Subandriónak része volt az egy évvel ez­előtt megkísérelt szeptember 30-a akció fedőnevű állam­csínyben, amiért „a fennálló törvények értelmében dr. Subandriót halálra is ítél­hetik, amennyiben bűnös­nek találják". A vádhatóság 28 tanút idézett be, közöttük ka tana tiszteket. * A szélsőjobboldali djakar­tai diákszervezetek szomba­ton délelőtt újabb Sukarno­ellenes tüntetést rendeztek. Több mint 10 000 diák vo­nult ki Sukarno rezidenciá­jához. követelve az elnök le­mondatásátés bíróség elé ál­lítását. Sukarno egyébként a fővárostól távol, bogari palo­tájában tartózkodott a tün­tetés időpontjában. II LOb^e-Ogy okmányai hitelesek # Berlin (MTI) A demokratikus Németország nemzeti frontjának or­szágos tanácsa nyilatkozatot adott ki a Lübke-ügyről. Eb­ben hangsúlyozza, hogy nyugatnémet személyiségek ellen az NDK-ban eddig nyilvánosságra hozott vádak mindig megalapozottaknak és helytállóknak bizonyultak és a Lübke-ügy okmányai is hitelesek. A nyilatkozat felsorol­ja Lübkének a háború alatt elkövetett bűneit Csehszlovák küldöttség Moszkvában 0 Moszkva (MTI) A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség Jozef Le­ndrtnak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjá­nak, a kormány elnökének vezetésével szombaton repü­lőgépen hazautazott Moszk­vából, ahol a Vietnami De­mokratikus Köztársaságból hazatérőben tett látogatást. A küldöttség megbeszélé­seket folytatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­rával. A beszélgetésben Aleksze) Koszigin, a szovjet Minisztertanács elnöke is részt vett. Nagygyűlés Pekingben A kínai vezetők nyíltan támadták a Szovjetuniót • Peking (TASZSZ) Pekingben szombaton nagygyűlést és felvonulást rendeztek a Kínai Népköz­társaság megalakulásának 17. évfordulója alkalmából. A gyűlésen és a felvonuláson másfélmillió ember vett részt, köztük félmillió pe­kingi és vidéki „hungvejpin­gista", vörösgárdista. A nagygyűlésen beszédet mon­dott Lin Piao, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának elnökhelyet­tese, a Kínai Népköztár­saság honvédelmi mi­nisztere, aki kirohanásokat intézett az SZKP és más testvérpártok ellen. Lin Piao beszéde alatt Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország. Mongólia, az NDK és a Szovjetunió nagy­követségeinek vezetői és munkatársai elhagyták a gyűlést. A kinai vezetők nemzeti ünnepükön 17 esz­tendő óta most először tá­madták nyíltan a Szovjet­uniót. A központi tribünön Mao Ce-tung, valamint a Kínai Kommunista Párt és a kor­mány más vezetői foglaltak helyet Itt tartózkodott Lf Cung-zsen is, a kuomintan­gista Kína egykori elnökhe­lyettese, aki egy évvel ez­előtt tért vissza az Egyesült Államokból Kínába. Santiago Nyikolaj Ignatovnak, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnöksége elnökhelyette­sének vezetésével szovjet parlamenti küldöttség érke­zett Chilébe. London Lord Thomson, a Sunday Times és körülbelül száz más angliai, skóciai. kanadai, amerikai lap, televíziós tár­saság es kiadóvállalat multi­milliomos tulajdonosa pénte­ken este megvette a 181 éves Times-ot, a legtekintélye­sebb angol napilapot, s a fő­szerkesztői székbe a Sunday Times eddigi főszerkesztőjét Denis Hamiltopt ültette, Bncnos Aires Az angol fennhatóság alatt álló Maívinas-szlgetek szer­vei kiadják az argentin fegy­veres erőknek azt a 19 na­cionalista ifjút, akik szerdán egy elrabolt repülőgéppel jelképesen „megszállták" az Argentina által igényelt szi­getcsoport fővárosát Kairó A libanoni A1 Moharrer című lap bagdadi vizsgálati jelentések alapján megírjaj az amerikai CIA kémköz­pont szervezte meg Munle Rufa iraki pilóta szökéséi Izraelbe. A pilóta MIG—21 gépen szökött meg Irakból i Nyugat-Berlin Schirach és Speer háború^ főbűnösök — miután letöl­tötték húszéves börtönbün­tetésüket — gépkocsikon ro­konaik kíséretében, filmfel­vevők kattogása közepette elhajtattak a spandaui bör­tön elől. Fasiszta suhancok tapsoltak és üvöltözve kövei telték, hogy bocsássák sza­badon az életfogytiglani bör­tönbüntetésre (télt Hesst isj Neonácik fasiszta dalt éne­keltek. A rendőrség nem akadályozta a fasiszta tün­tetést. Lagos A hírügynökségi Jelenté­sek szerint a pénteki észak­nigériai törzsi összecsapások! áldozatainak számát több mint százra becsülik. In^oSiolatlsn szeménnesség Nincs bonyolultabb szerkezet, műszer, mint a gondolkodó, érző, cselekvő ember. Gondola­tait, vágyait megfogalmazza és azután próbálko­zik a megvalósítással. S amíg átalakítja saját közösségét, társadalmi rendjét, céljainak szolgá­latába ájlítja a természet erőit és kincseit, ki­tekint a világűrbe; szakadatlanul kutatja önma­gát, mert mindig talál felfedezetlent, megfejtés­re váró titkot. Egy örökléstannal foglalkozó ku­tató mondja azt a szinte fantasztikumnak is ijesztő és mégis valóságközelitő feltevését, hogy eljön az idő, amikor az ember önmagát egy lombikban is előállítja. Ha a sejtosztódás nyit­ját megfejtik, nemcsak a rák eredetét csípték nyakon, hanem a sejtosztódás öntörvényeit, amely forradalmat nyithat a keletkezés moleku­lárbiológiai körülményeiben. Mindenütt magasabbra lép az ember fon­tos, tudományos ismereteiben, a létfenntar­tását szolgáló termelésében, egyéni és közössé­gi életének szervezettségében, az életideálok és életcélok megformálásában és megválasztásá­ban. Fél évszázada még a rádió, a hang, a zene közvetítése képtelenségnek talál tátott az elektro­nikán kívül eső tömegek előtt. Aki pedig hu­szonöt évvel ezelőtt — a mi hazánkban — azt mondta ' volna, hogy London vagy Moszkva labdarúgó-pályáin vagy színházaiban lezajló eseményeket a mindszenti parasztház kemence­padkájáról nézi a szövetkezeti tag, azt az em­bert talán elmebetegnek tekintették volna. Ha ezelőtt három évtizeddel azt jósolta volna valaki a mai professzor apjának az üllési föl­dek sarkán, hogy a fia egyetemi tanszókvezető tudós lesz, gondolom, az egy husángot mar­kelt volna, hogy belőle ne csináljon bolondot senki. Azt hiszem, hogy a felsővárosi fűrész­gyári munkás meg a hattyastelepi egykori szö­vólány balga álmában is megijedt volna attól, hogy egyszer majd saját osztályosai megbízá­sából törvényt tesz a szegedi városházán. Mint ahogyan a tsz-elnök sem vette volna komolyan Fábiánsebestyénben, hogy egyszer majd ő, a parasztfiú irányítja társait egy nagyhírű közös gazdaságban. Voltak, akik ezt hitték, tudták és küzdöttek ezért. De a legképzettebb marxistákban sem élt (a mégoly dús fantáziával bírókban sem), hogy a megye öt városának munkanélküli prole­tárjainak világát ilyen gyorsan felváltja az itt­ott jelentkező munkaerőhiány. A legvérmesebb reményeket is meghaladta az élet, hogy az ipar — egy ország gazdaságának, erejének valósá­gos mutatója — ilyen méreteket öltsön ebben a megyében. S azt sem gondolták a tiszaszigeti kisgazdák, hogy egyszer majd úgy nyilatkoz­nak (a közeli napokban történt), „elbujdostam a szövetkezet elől, de ma öngyilkos lennék, ha elzavarnának". Talán az sem mellékes, hogy a munkásság és a parasztság előtt megnyílt gazdasági, tár­sadalmi lehetőségek okos, jó felhasználása megteremtette egy új életfelfogás, magasabb műveltségbeliség s kulturáltabb, emberibb élet­igény végleges meghonosodását. Nem a céltalan­ság közömbössége tartja már fogva a munkás­osztály fő tömegeit, hanem az alkotás, építés, javuló kereseti lehetőségek és életviszonyok összessége. Nem a föld rabja a paraszt, aki egy életet koplalt meg négy kislánc földért, nem a nincsbe, a bizonytalanságba nősül a fiú, megy férjhez a lány; nem olyan félelemmel, hogy „jaj csak gyerek ne jöjjön, nekünk sincs ke­nyerünk". Nem sláger a községi bakter, aki fe­leségül veszi a falu szépét, s boldog a lány, hogy ilyen „rangos", nyugdíjas embert kapott élete párjául. Nem dob a szent Antal persely­be húsz fillért a földeáki nincstelen zsellér, mert sikerült kapnia Szegeden egy házmesteri állást Nem az egyeseké, szerencséseké a tu­dás fája, mindenki hozzáférheti Elég bizonyí­ték rá, hogy minden ötödik ember tanul Csong­rád megyében. Űj, korszerű életviszonyok ala­kultak ki hazánkban, modern, nagy jövőjű tár­sadalmi rendet teremtettünk, amelyben az em­berek minden szempontból másként élnek, mint akár kát-hárotn évtizeddel korábban. Miért vagyunk mi Indokolatlanul szemérme­sek, amikor saját sorsunk, mai életünk, jö­vőnk kérdései kerülnek szóba? Miért nem mu­tatjuk meg mindazt, ami összességében egy új hazát jelent, s amelyet a marxista politikát foly­tató párt tevékenységével teremtett meg dolgozó népünk? Szégyenlőségünk néha már-már bosz­szantó vagy nevetséges. Hamis az a védekezés, hogy a „tények önma­gukért beszélnek, minek erről szólni". Igaz, hogy tények a tények, csak beszélni nem tud­nak! Viszont élnek emberek, akik nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni a ténye­ket Azok beszéltetik meg a tényeket, akik jól ismerik őket. Elsősorban a kommunisták, s azok a párton kívüli milliók, akik két évtizede épí­tik az új, szocialista hazát. A szemérmességnek azonban nem ez a való­ságos alapja. A szocialista társadalomhoz hű, jövőjét értő, ezért dolgozni kész embereknél a tartózkodásnak egyik oka a közelmúlt vissza­érzóse, amikor mindent a legszebbnek, a leg­jobbnak, a legelsőnek mondtunk, amikor a „lep" szócska szinte elmaradhatatlan jelzővé lé­pett elő. Ha most a szégyenlősséget említjük, akkor helyenként a tapintatos válasz így hangzik: „nem kell lakkozni semmit, egyszer csináltuk már". Pedig a mostani helyzet egy fordított állapotot védelmező megnyilatkozás, amikor egyesek úgy vélik, csak a problémáról és a gondokról illik beszélni, nyilatkozni. Senki sem kívánja az élet lakkozását. De több mint hétmillió felnőtt, dolgozó ember veríték­kel, kínnal, kudarcokkal és küszködéssel meg­épített egy új hont, amelyben más az ember, 2 DÉL-MAGYARORSZAG Vasárnap, 1966. október 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom