Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-29 / 256. szám

Az „élből kapott" alkatrész — Belépve a műhelybe, szinte földbe gyökerezett a lábam. Előttem egy jó formájú lapos géppel próbálták az emelőket. Ez a masina ugyanazt tudja, mint nálunk a tizenvalahány méteres próbamérleg. Kérdeztem, honnan vették — azt mondták, csináltuk. Méghozzá, egy kiérdemesült repülőgép-futómű szivattyújából. Na, mát szólsz ehhez, komám, hogy juthatott ez az eszükbe? A megszólított tényleg meglepődött," mert csak enynyit mondott: — Nahát! Ketten beszéltek így, délután négy óra után, a villamosmegállónál. Két MÁVmunkás. A dolog érdekelt, ezért megkérdeztem tőlük, hol látható ez a csodálatos masina, ami ilyen szenzációt jelent számukra. Egyszerre felelték, szinte egyforma „magától értetődő" hangsúllyal: a MÁV szegedi Gépjavító Üzemi Vállalatnál Sorompóknál kezdték Hosszú üzem, hossizű udvarral. A műhelyek előtt — jelezvén, hogy mi történik az ajtók mögött — frissen kovácsolt tengelyek, kisebbnagyobb esztergált alkatrészek hevernek a szállítókocsikon. A törzsgárda tagjai azt mondják, ahogy szaporodott a gépjavító feladata, úgy nyúlt meg az üzem, a vágányok felé Eleinte kizárólag sorompókat készítettek. Ez volt itt az úgynevezett főprofil Ma már egészen más a helyzet, a MÁV úgyszólván valamennyi szolgálati ága számára dolgozik a gépjavító. De beszéljen erről az illetékes, Fenyvesi Jenő üzemvezető. — Természetesen, a hagyományos sorompógyártás maradt. Az országban egyedül mi készítjük ezeket. Ám ezenkívül mintegy 300 fajta bonyolult alkatrészt gyártunk, különféle emelőberendezéseket javítunk. Az utóbbi a fő feladatunk. Kevesen tudják például azt, hogy évi 1 ezer 800 tonnás teljesítményre képes öntödénk van. Álljunk meg az öntőműhelynél. Területileg, ha tetszik, térfogatra körülbelül ötször kisebb, mint a Szegedi Vasöntöde. De én úgy látom — korszerűbb. Ezért lehet „mdni"-méreteihez képest aránylag nagy a teljesítménye. De mitől korszerűbb? Saját tervek alapján nemrég sínpályás szállítórendszert építettek. Ezeken történik az anyagmozgatás. Sőt, a sínre billenthető tégelyeket is szereltek, amelyek megkönnyítik a munkát. Egy ember kényelmesen kezelheti a 300 kilónyi olvasztott vasat. Ez munkaerő-megtakarítás. É s még egy magyarázat a jó teljesítményre. A munkaiszervezés: a három műszak elosztott feladatokkal működik. Az egyik önt, a másik formáz, a harmadik „rámol". Tízezer kilóval Amikor ott jártam, mégsem a kis méretek, vagy a korszerű megoldások leptek meg. Más, ami egy öntöde képében annyira feltűnő és szokatlan: a tisztaság, a rend. Valóban igaz az elkoptatott hasonlat: patikai tisztaság van. Csendesen zümmög a hidraulika, az olajszivatytyú. A gép lapos bal oldalán kilendül a műszerek mutatója, jelzi, hói tart a nyomás. Erőt gyűjt a gép. Ezután 10 ezer kilóval nehezedik a próbára belé állított kéziemelőre. Csavarás a foggantyún és csend. A kéziemelő kiállta a próbát. Mehet a festőbe, ahol sárga ruhába öltöztetik. — Miért készítették ezt a gépet? — kérdezem. — Mert a régi esetlen, behemót volt. Vagy tízméteres és nem is lehetett kényelmesen dolgozni vele. — Kinek jutott az eszébe? — Deák Jóskának, a művezetőnknek — mondják többen is egyszerre. Csak az olajszivattyú volt probléma, mert nem akármilyenre volt szükségünk, hanem igatzi „műszerre". Ezen múlik a sűrítés, az erőkifejtés. A gépünkben ez a szív. Valakinek azonban eszébe jutott a megoldás: az IL—14-es repülőgépek futóműveit ilyen fogaskerék-szivatytyúk mozgatják. Kértünk egy kiselejtezett példányt Ferihegyről és átalakítottuk. Így állt földi szolgálatba ez a hajdani fellegeket járó piciny gépezet. Az itteni műszerészek — akik értik a gépek nyelvét — úgy tudják, hogy a repülőalkatrész „jól érzi magát" az új szerepkörében. Nem akadékoskodik, pontosain, hiba nélkül működik, ahogy a szívhez illik... Már hogyne érezné jól magát, hiszen a bizto6 enyészetből született új életre. a szegedi gépjavítósok jóvoltából, két hónap alatt Számok nyelvén Természetesen nem ez az egyedülálló, okos gép, amit az itteni szakadatlanul újító és ésszerűsítő kollektíva alkotott A próbapad mellé idézhetem aiz ötletes öntvénytisztítótamelynek munkája után nem kell „fényesíteni", lehet festeni a friss alkatrészeket Itt készítették azt a sörétgyártó gépet is, amellyel a tisztító söréteket állítják elő. Ezeket sem kell vásárolni. A sokféle, sokfajta masina valamiben mégis megegyezik. Megkönnyíti a mindennapi munkát megsokszorozza az emberi teljesítményt Ma már nehéz volna megmondani, hogy az újításért a műszaki fejlesztés milyen összegű megtakarításhoz vezetett Néhány adat azonban képet festhet erről. A gépjavító állomás tíz évvel ezelőtt alig rendelkezett szerszámgépekke'. Ma már annyival dolgozik, mint bármelyik közepes ipari vállalat. Egy év alatt 250-en 33 millió forint értékű munkát végeznek. Azaz, az itteni munkások gazdaságosan „forgatják" a szerszámokat. De nem hajrás erőfeszítéssel. Csupán igazodnak a régi közmondáshoz: többet ésszel, mint erővel. Matkó István GYORSPOSTA f GYORSPOSTA GYORSPOSTA • GYORSPOSTA Város A gázfűtés és a levegő Egy épület és lakói Az utóbbi időkben már számos helyen a lakók be- A Dugonics tér 4. szám vezettették lakásukba a gázfűtést. Ezzel kapcsolatban so- alatti ház udvari épületének kakban felvetődött a kérdés: vajon a gázkonvektor épütóv.sszészellőztetőjéből kiáramló égéstermék ártalmas-e az em- kezelőség, mind pedig az I. ber szervezetére. A szabad levegőről behúzódik-e a föld- kerületi tanács építési- és szinti nyitott ablakokon át a lakásokba mérgező anyag? közlekedési osztálya megálKirály Jánosné lapította. Ennek ellenére a * lakók kiköltöztetéséről, elA Szegedi Gázmű főmérnöke, Galambos! István a helyezéséről még nem gonkövetkezőket válaszolta e kérdéssel kapcsolatban: doskodtak. A gázkonvektorokból az utcára kiáramló égéstermék * összetétele széndioxid, víz és nitrogéngáz. Ezek önmagukban sem mérgező hatásúak. A járókelőkre tehát egyáltalán nem ártalmas a kiáramló égéstermék. Csupán egy esetben lehet szó mérgezésről, ha a kon- zetője e kérdéssel kapcsolatvektorból égés nélkül ömlene a gáz az utcára. Ilyenről ban a következőket válaazonban nem lehet szó, hiszen jelzőberendezés mutatja .. a gázömlést. szoita. Vigh László, a kerületi tanácsok lakás- és helyiséggazdálkodási osztályának veMegtisztítják a csatornát — Az épület valóban veszélyes. A lakók elhelyezéséről azonban még nem gonA Mihályteleki utcában és tékesebb a szennyvfzcsator- doskodhattunk, mert nincs a Ballagitó soron már hosz- na tisztítására és a csatorna Gres lakás. Amint azonban szú idő óta nyílt szennyvíz- átrendezésévei kapcsolatos elhelyezésükre lehetőségünk csatorna húzódik Sokat ^^ elvégzésére A m nyilik> a leggyorsabban inbosszankodnak emiatt a kor- kerületi tanács építési. és tézkedünk. Addig is azonban cJbben évemeCStL7tították közlekedési csoportja sürgeti az ingatlankezelő vállalat erre nem kerultjsor. Az idő- títás, |g átrendezési munká- colásokkal az épület stabilitását. közben felgyülemlett vastag j kat befejezik. Iszapreteg kellemetlen buzt áraszt, emiatt a lakások szellőztetése nincs biztosítva. Többször fordultunk már az illetékesekhez, ez ideig azonban nem történt intézkedés. Rákosi Sándorné Miért a földkupac? Már elég régen lebontották a Nyíl utca 22. szám alatti épületet. A járdán azonban még mindig ott a sok törmelék, a kupacba gyűlt föld- és homoktömeg. Az illetékesek nem intézkednek, hogy azt onnan eltakarítsák. Koskócz Lajos A III. kerületi tanács épi- A III. kerületi tanács építési és közlekedési csotési és közlekedési csoportjá- portja szerint az épület lebontása után a járdáról eltatól kapott válasz szerint a karították a felesleges épületelemeket. A lebontott épület panasz jogos. A Szegedi Víz- helyén azért maradt ott a földanyag, mert az kell egy és Csatornaművek a legille- hamarosan épülő új házhoz. H

a városról hallunk, ha a város szó szövődik szavainkba, ha a város fogalma ötlik fel tudatunkban, jelentős lélekszámú település — többnyire ipari üzemek kéményeivel, magas épületek homlokzataival, templomok, dómok tornyaival csipkézett távlati képvonulat — jelenik meg gondolatainkban. Vagy üzletsorokat, vásárló sokaságat, kiterjedt kereskedelmi szervezetet, sokféle járművet, változatos közlekedést, közügyekben és magánügyekben fáradozó járókelő áradatot, a szórakozásra a vidékihez, a falusihoz képest gazdagabb lehetőségeket jelenít meg képzeletünk. A városok felé irányuló felgyorsult társadalmi mozgás gyakorlati kihatásai miatt is, meg a közgondolkodás formálódása következtében is növekedik azoknak a száma, akik a város fogalmának a kiteljesedettebb, fejlettebb, lényegibb értelmezését ismerik fel. A város mindig is és mindenütt összetettebb települési forma. Nemcsak nagyobb lélekszámot, ipart, kereskedelmet jelent, hanem kulturális és szociális intézményeket is felölel magában. Valamely tájon belül a lakosság társadalmi, gazdasági, kulturális életét illetően központi szerepet tölt be. A szocializmus építése során gyors ütemben nő a városok lakosságának az arányszáma, megváltozik a városok arculata. Felszámolódik az előző társadalmi rendszertől örökölt ordító ellentét a belvárosok és a munkásnegyedek lakásviszonyai között. De fokozatosain gyengül, majd eltűnik a falu és a város közötti kirívó ellentét is. Az 1958-as művelődéspolitikai irányelvekben szerepelt az a célkitűzés, hogy a város és a falu közötti kulturális különbség megszüntetésének egyik lépcsőjeként. de általában egész művelődésügyünk egészségesebb fejlődése, szélesebb alapokra helyezése érdekében is, fejleszteni kell a vidéki városok kulturális életét. Tovább kell fejleszteni hagyományos vidéki kulturális központjainkat, és új kulturális központok kialakítására kell törekedni, összhangban a gazdasági építéssel. Nem maradt jámbor óhaj ez a szándék. Nem eredmények nélkül teltek az évek. Természetesen a vidék iparosítása érdekében tett erőfeszítés, az elért gazdasági eredmény volt a döntő a vidék elmaradottságának felszámolásáért folytatott küzdelemben. De a városi lakosság kulturális igényeinek jobb kielégítésére is — színházi, zenei, könyvtári és múzeumi teljesítményekkel — jelentős lépések történtek. M

égis helytálló az Országos Népművelési Tanácsnak az Irányelvek a népművelés 5 éves tervezéséhez 1966—1970 című nyáron közreadott vitaanyagában tett az a megállapítás: vidéki városaink kulturális fejlődése nem egyenletes. a népművelés városi jellegű koncepciója kevés helyen alakult ki. Pedig az ország lakosságának több, mint 40 százaléka él városban. Itt él. illetve dolgozik csaknem az egész munkásosztály. A diákság jelentős hányada a városokban folytatja tanulmányait. Az átlagosnál nagyobb az értelmiségi lakosság, a felsőfokon képesített szakemberek aránya. Legtöbb városunk kulturális tekintetben is határain túl sugárzó centrum. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés falun, a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű fejlesztése, a falu műveltségi állapotának megjavítása már most megköveteli a parasztok, mezőgazdasági szakmunkások, falun dolgozó értelmiségiek művelődési feltételeinek megteremtését a legkisebb településen is. Ezért kell a legnagyobb erőfeszítések árán is, sokszor áldozatos munkával az ismeretterjesztés változatos módjait, a könyvellátást, a különböző kulturális rendezvényeket megszervezni. De nem azonos szintű igények vetődnek fel a legkisebb faluban és a megyei székhelyeken, vagy mondjuk egy-egy vidék, nagyobb országrész természetes központjaiban. Nyilvánvaló, hogy a gazdaságilag társadalmilag, politikailag és kulturálisan legfejlettebb vidéki városokban merülhet fel a legtöbb és legmagasabb rendű kulturális, szakképzési, továbbképzési, önképzési és tudományos igény. Nyilvánvaló, hogy éppen ezekben a központokban, gócokban van meg a legtöbb adottság arra, hogy az igényeket ki lehessen elégíteni, e helyeken van meg a legtöbb adottság arra, hogy az adott táj, országrész bármelyik pontján jelentkező igények kielégítéséhez segítséget lehessen adni. Ezekben a gócokban kell olyan bázist teremteni, amely a művelődés szélesebb alapokra helyezését lehetővé teszi. Az egy-egy megyét — esetleg több megyét — magukban foglaló vidékek, tájak, országrészek természetes központjaiból az egyes megyék termelési, társadalmi, művelődési viszonyai könnyen áttekinthetők — könnyebben, mint a fővárosból. Ezek a viszonyok természetesen általánosságban lényegesen nem térhetnek el az ország egészének, vagy az ország más részeinek viszonyaitól. Mégis vannak sajátosságok. Az ország területének egy adott része bizonyos természeti sajátosságokkal, a lakosság termelési viszonyai és termelési tapasztalatai révén meghatározott lehetőséciiltúra gekkel rendelkezik, egy ilyen országrésa bizonyos népgazdasági jelentőségű funkciót teljesít A

népművelés városi jellegű koncepciója azt jelenti, hogy az egyes városok kulturális terveik kidolgozásakor a város és környezete termelési arculatát, társadalmi struktúráját gondos vizsgálat alá véve, a társadalmi, gazdasági viszonyok, műveltségbeli helyzet elemzéséből kiindulva szabják meg a művelődési feladatköröket. Nem elegendő a könyvtári, művelődésotthoni munkatervek formális egyeztetése, koordinatív értekezletek megtartása. A város kulturális ellátásának komplex problematikáját kell átlátni. az összes művelődési lehetőségek egybefogott erejével kell serkenteni a lakosság kultúrateremtő erejének kibontakozását. A városiasodás perspektívájának belátható fejlődési szakaszait átgondolva, a gazdasági-társadalmi fejlettségfői, helyi adottságoktól függően a lakosság életmódjában kialakult és kialakuló városi jelleghez kell igazítani a népművelő munkát Manapság azt kell vizsgálnunk, hogy a párt és az állam által serkentett gazdasági és társadalmi átalakulás talaján olyan ideológiai és kulturális viszonyok teremtődtek-e, amelyek közepette kibontakozhatott magas fokon a tömegek szocialista kultúrát teremtő ereje? Küzdelmeink, fáradozásaink eredményeként, és az objektív történelmi folyamat következtében is létrejött magasabbrendű társadalmi viszonyok között, „a bonyolultabbá vált élet" körülményei között, képesek vagyunk-e a kulturális élet, a népművelés magasabb fokú, differenciáltabb szervezésére? P

éldátlan a magyar vidéki városok történelmében is a tehetségből! erők ilyen tömeges felszabadulása. Mégis sok helyen még a feltételek megteremtésében is elmaradtunk. Egyes helyeken meg a kultúrateremtő igények tömeges jelenségeire torpanunk meg. A város egész lakosságának (benne a régi munkás lakta területeken élők. meg a3 új lakótelepek munkás lakóinak) valóságos kulturális viszonyait kell felderítenünk. Nem lesz elegendő a hagyományos felmérések módja. A „jelentések" nem minden esetben adnak hiteles képet. Az évi felmérések mennyiségi adataiból sem tárul fel a valóságos, az életszerű helyzet. Ha a gyűjtés megbízható adatszolgáltatásokon alapul, a statisztikai vizsgálatok — a népművelés társadalmi hatékonyságának felderítése szemszögéből nézve — nélkülözhetetlen segédeszköznek tekintendők. De a konkrét művelődési helyzet, műveltségbeli állapot fel tárésára önmagukban elégtelennek bizonyulnak. Az igényesebb megközelítési mód — például szociológiai módszerek alkalmazása — a vizsgálódások fonalán szükségszerűen elvezet az átmeneti életmódok; életformáik között élők (bejáró munkások) műveltségbeli viszonyainak tanulmányozásáig. Es máris benne vagyunk a társadalmi mozgás, a társadalom változó szerkezete elemzésében. A problémakör kitágul: a városiasodás folyamatának perspektívájába emelkedik a kulturális munka irányainak kije'ölése. A városi kérdések meg nem szakíthatok ki a környező táj fejlettségi állapotából. A város és falu közötti kulturális ellentét felszámolásának ügye az elméleti síkról, a távlati szintről gyakorlati közelségbe kerül. Az ilyen vizsgálódások szétfeszítik az egyes népművelési ágak szakmai kereteit, a hatásköri szemléletet; a szakigazgatási gyakorlatot szükségszerűen a tanulmányozásba bevont társadalmi munkások, kutatók közreműködése egészíti ki, a kulturális ellátásában érdekeltek, a kultúraformáló tömegek igényeit hozzák felszínre; megnyílik az út a kultúrateremtő alkotókész'á' kibontakozásához, kitárul a kulturális munka társadalmi, mozgalmi jellegének távlata. A

társadalomtudományi vizsgálódás szintjére emelkedő elemző vizsgálatok átgondoltabb kulturális programokat, távlati fejlesztési terveket eredményeznek, amelyek csak a termelési és kommunális fejlesztési terveit megvalósításával szoros összhangban realizálhatók — és a Kulturális ellátás ügye máris a várospolitikai kérdések színvonalára tört A népművelés városi jellegű koncepciója alakult ki. A városfejlesztés problematikája pedig kiteljesedett. A várospolitika szervesen magába öleli a kulturális tevékenység feltételeinek megteremtését is. A városfejlesztésben gyakorlati alkalmazásra kerülhet gazdaság és ideológia, termelés és kultúra kölcsönhatásainak, viszonyainak sokszor csak elvont tanulsága. A gépek munkája, a műszaki fejlesztés, a feltörő olaj és földgáz az anyagi erők, energiák gyarapodását jelenti, a dolgozó emberek ideológiai, műveltségbeli gyarapodása pedig — ugyancsak anyagi erővé, energiává alakulva — megsokszorozhatja a termelés fejlesztése, a társadalmi átalakulás, az életkörülmények javítása, az emberek boldogabb élete érdekében kifejtendő erőfeszítések hatékonyságát. HAVASI ZOLTÁN, az Egyetemi Könyvtár igazgatója Szombat. 1966. október 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3