Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

FIATALOK Már nem Is szokatlan, nem te szűk: az elmúlt több mint egy hónap elég volt ahhoz, hogy minden diák újból jól érezze magát az iskolapadban. A tanév kezdet természetes bizonytalansága a múlté, a nyári élményeknél érdekesebb, mi a lecke holnapra? Szegednek annyi az iskolája, hogy a .telefonkönyvben egy hasábot foglal el névsoruk. S most mégis csak négyből négy diák beszél. De hiszen elég ennyi, ha a többiek nevében is elmondják, hogvan. miért tanulnak az új tanévben. A műszerész Első hallásra inkább furcsának tűnik, amikor a lányok így mutatkoznak be: Csányi Erika elektroműszerész, Dunai Magdolna esztergályos, Takács Lívia marós ... Azt mondják, hogy elvadították a lányokat a gépek mellől. Üzemvezetők, művezetők, gyárvezetők nem szívesen alkalmazzák őket a vasas .szakmákban. Nem lanynak való a gépipar, vélekednek a férfi kollégák, ezzel is jelezvén előjogaikat Csányi Erikának viszont más a véleménye Bár ... — Tanár akartam lenni — mondja. — Gimnáziumban végeztem. — S hogyan lett elektro' műszerész? — Az igazgatóhelyettesem ajánlotta a kábelgyárat — S otthon, a szülök? — Nem avatkoztak bele Csányi Erika azt te elmondja őszintén, hogy nem bél gyárban történik. heti öt napon át, míg egy napot az iparitanuló-iskolában töltenek. Az elektroműszerész mesterséget négyen tanulják, két fiú és két leány. — A nök tudnak-e olyan munkát végezni ebben a szakmáivan, mint a férfiak? — Persze. Sőt némely munkafolyamatot még szebben is. Csányi Erika szereti a gvánat,, s ahogy ígérték is, ottmarad szakmunkásnak. G. I. A technikus volt kitűnő tanuló, közepes rendűen érettségizett, ezért nem is pályázta meg a főiskolát. — A gimnáziumban milyen szakmát tanultak? — Kertészetet — Hányan lettek kertészek az osztályból? — Egy sem lett kertész. Az elektroműszerész szakmai viszont megszerette, az első évet jó eredménnyel zárta és most megkezdődött újból a tanulás, a második tanév, amely egyben a befejezést is jelenti. — Hogyan telt el a nyári szünidő? — Odahaza voltam Balástyán a szüleimnél és nyaraltam a Dunántúlon, Pécsett, Harkányban ós Siklóson. — Nem furcsa újból a munkagép mellett és az iskolapadban? — Én szeretek iskolaba járni. A szakmai oktatás a ká— Építész akar lenni? — Igen, tervező mérnök. — Jó tanuló? — Tavaly év végén kitűnő voltam. — Azt mondják, a harmadik a legnehezebb. — Bár most sem könynyű éppen, öt tantárgyból és műhelygyakorlatból kell képesítőzni. A tételek mór megvannak, s meg is kezdtük kidolgozásukat. Ahhoz, hogy a műegyetemre kerüljek, jó len-ne elvinni mind a tíz pontot a felvételire. Ebben a közösségi munka is benne van. Aligha lehetne eminensebb tanulót találná Dobos Lászlónál, a Vedres István Építőipari Technikum IV/C osztályú tanulójánál, az iskola KISZ-bizottságának titkáránál. — Nem sok egy kicsit az elfoglaltság? — Hát... sokszor az esti kimenőt ós a reggeli alvást is fel kell áldozni. A többiek szintén ezt csinálják a kollégiumban. — De hát, mint KlSZ-titkárnak, bizonyára több a munkája? — A tanév eleji gondokon a KISZ-szervezet is tűi van már. Sokat foglalkoztunk az elsősökkel, rövidesen meg is alakulhatnak az osztályokban a KISZ-cso-, portok. Az ünnepélyes fogadalomtételt november 7én tartjuk. Most kezdődik meg a politikai oktatás. Egyetemisták, illetve más meghívottak lesznek az előadók. Tavaly jól sikerült, remélem, az idén sem vállú nk szégyent az oktatással. — Hogy érzi magát a kollégiumban? — Tagja és krónikása vagyok a kiváló kollégista brigádnak. Mi lettünk a harmadikak a tavalyi országos naplópályázaton. A kapott jutalomból háromhetes kerékpártúrára mentünk a Balatonra/. — Várjunk csak! Ezek szerint talán irodal-ni ambíciói is vannak? — Ügy is lehet mondani. Most készülök éppen az irodalmi szakkör nyilvános ülésére, ahol verseimmel fogok bemutatkozni. — Mi érdekli még? — A törtenelem is. Még elsőben en .nyertem az iskolai történelmi vetélkedőt, a másodikban pedig engem bíztak meg vezetésével. Idén már nem én csinálom, kiöregedtem belőle. Inkább a tervezési szakkörben dolgozom. Az építőipari technikumok között' tanulmányi verseny lesz tavasszal, arra készülünk. Szeretnék bekerülni csapatunkba. — Sokat foglalkoznak tervezéssel ? — Rengeteget rajzolunk. Az iskolában 180 perc alatt kész egy-egy 100-as léptékű vázlatterv, ben.ne az alap, a metszet a homlokzat és a helyszín rajza. — Es a kivitelezés? — Nyáron egyhónapos termelési gyakorlat Kecskeméten, a Leninváros építkezésén dolgoztam. Most őszszel pedig egy hélig itt Szegeden. a vasöntöde irodaépületét falaztuk. Az elsősök brigádja adta a segédmunkát, a miénk a szakmunkát — Nem esett valami jó sztori? — Nemigen: mérték a teljesítményt, dolgozni kellett. A keresetből fedezzük majd a tabló költségét és a bankettet Bizony, nem árt az előrelátás. Ilyen komoly munkában. mint amilyet Dobos László is végez, hamar telik az idő. F. K. A kis fizikus — Az általános iskolába jártam, amikor az első Vosztok űrhajók feljutottak a világűrbe. Izgatottan figyeltem a rádió, a televízió híreit Hetedikes voltam, s ez az élmény örökre elkötelezett. Elhatároztam, hogy fizikus leszek. Pontosabban atomfizikus — mondja szinte egyszuszra Pál Attila. Mint aki kedvenc témájára lel, szinte kérés és kérdés nélkül folytatja mondókúját — Azóta néhány óv már eltett. Most a Ságvári Endre gi mn áz i um mai ema ti ka-fizika szakos tagozatára, a II. osztályba járok. Sok könyvet olvasok a „száraz" anyag mellé; a tudósok, atomfizikusok életéről, egy-egy nagy fizikai felfedezés történetéről. Ez a „szellemi" szórakozás. De ha igazán kikapcsolódásra vágyom, megyek játszani, illetve edzésre indulok. A SZEAC-ban kosarazom. Heti 4—5 alkalommal több órás edzés. Kosárlabdázás, futás, gimnasztika, ami igénybe veszi a fiatal szervezetet. Sokszor este 11-kor kerül az ágyba. Az alapos tanulás mellett nem sok ez egy kicsit? — Lehet, mindenesetre edcRg simán ment minden. Az igazság az, hogy ezen elég sokat töröm a fejemet. Egyet mér megtanultam: minden az időbeosztáson múlik, meg azon, hogy az órákat ne töltsem lógóssal. Fegyelmezzem magam. Persze a nagy kérdés még nem dőlt el, előbbutóbb választani kell: sport vagy tanulás? Azaz, a kosárlabdát vagy az atomfizikát hagyjam-e cserben? A kis beszélgetést már befejeztük. Kezet fogtunk, az ajtóból azonban hirtelen visszafordult: — Ne haragudjon, valamit elfelejtettem elmondani: egy gyönge pontom van, a biológia. Sehogyan sem akar a fejembe menni. Annyi baj legyen, egy jövendő atomfizikusnak nem kell azért mindenhez értenie! M. L A nyolcai! ikos Mikor először lépett, a padok közé — annak már hét esztendeje — milyen szorongva leste a tanító népit, hogy bámulta a krétával formait betűket! Először volt, érdekes volt. Aztán később megszokta az évnyitók és évzárók anynyira különböző és mégis annyira rokon hangulatát. Mindkettőt várja a diák, másért, de várja. Az idei nyár élményeit is el kellett mesélni a többieknek. Márcsak azért is várakozással ült be újra a régi padok közé Udvardi Judit, a Ságvári Endre gyakorló általános iskola végzős diákja. Jutka kitűnő tanuló. Szeret tanulni, mindenek fölött es előtt azonban a kémiát, a fizikát szereti. És ez az érdeklődés jó útjelző a pályaválasztáshoz. A szőke hajú, barna szemű kislány vegyész szeretne lenni. Nagy „labort" képzel el magának, mindenféle lombikokkal, kémcsövekkel, vegyületekkel, amelyek az ő akarata szerint alakulnak. Bizony addig még sokat kell tanulni gimnáziumban meg egyetemen, de egy kis előleget csak vett belőle a kémia szakkörben. Ö a szakkörvezető-helyettes. — Jó a kezdet? Az első feleletek? — Ötösök. De irodalomból becsúszott egy négyes is a jeles mellé. A tanulásról az úttörő munkára terelődik a szó. Az Expedíciós őrs vezetője. Tizennégyen vannak, lányok. Azt mondja, jól megértik egymást. Most indult „A vörös zászló hőseinek útján" elnevezésű mozgalom. .Különösen szép benevezési tárgyat választottak és készítettek: egy vörös selyemzászlót. Szorgosan hímezték a brigádtagok, egyik oldalon a mozgalom neve, másikon az őrs neve virágzott ki a fürge újjacskák nyomán. Nyolcadikos. A felsőbb osztályba lépés jövőre máifelsőbb iskolát jelent. S. M. Á versenynyilvánosság közmegbecsülés és példa forrása A munkaverseny eredményei nyilvánosság nélkül a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál sem sokat érnek, és nem is lehetnek tartósak. A verseny élenjárói mindenképpen megérdemlik, hogy társaik tudomására jusson állhatatos munkájuk. Ahogy a gyárban is megfogalmazták: a versenynyilvánosság a közmegbecsülés és a példa követésének forrása. Kongresszusi munkaversenyben vagyunk! — szól a felirat az újszegedi szövődé kapujában. S néhány lépéssel beljebb eg&sz falat betöltői dicsőség- és eredménytáblák sorakoznak, rajtuk a jól dolgozó munkások, szövőnők fényképével, a brigádok, műhelyek, üzemrészek eredményeivel. Aki nem veszi észre az első pillanatban, az szinte átesik rajtuk: muszáj megállni végülis előttük! Nem mindenütt vannak olyan jó lehetőségek a verseny propagálására, mint a kenderipari vállalatnál. A Vörös Cséve, az üzemi újság minden számban foglalkozik a munkaversennyel, népszerűsíti élenjáróit, az egyes személyeket és a brigádokat is. Azután nemcsak közös gyári versenytábla létezik, hanem minden üzemrésznek megvan a sajátja. Havonta cserélik a neveket, számokat, nemcsák a légjobbakét, mivel a legalacsonyabb teljesítményt nyújtó dolgozók is felkerülnek rájuk. Lehet örülni és lehet pironkodni! Mióta az adminisztráción munkacsapat alakult a szocialista cfm elnyerésére, gyorsabbá vált az értékelés. A hrteád nvvaniq vállalta, hogy minél hamarabb elvégzi, hogy ne kelljen hetekig várnuk dolgozótársaiknak az újabb eredmények kihirdetésére. Természetesen a termelési tanácskozásokat is felhasználják a versenyagitációra. A vállalat vezérigazgatója augusztus—szenlember— október hónapokra 77 ezer forint bérjellegű jutalmat tűzött ki előre meghatározott feladatok teljesítésének ellenszolgáltatásaként a fizikai dolgozók között. A jutalmakat az üzemi háromszög ítéli oda havonta az arra érdemeseknek. Termelési tanácskozásom, szakszervezeti taggyűlésen vagy legalábbis röpgyűlésen hozzák nyilvánosságra döntésüket. A müsza. kiak srcámára kiírt 25 ezer forintos prémiumból részesülő művezetők munkájáról is a kollektíva előtt adnak számot. A hangosbemondó pgy Ideig nem foglalkozott a verseny élenjáróinak népszerűsítésével, de ennek csupán technikai akadálya volt. Rövidesen a gyár öntevékeny művészeti csoportjának összeállításában zenés műsor köszönti majd minden délután a munkába jövő s a távozó dolgozókat. A műsort magnetofonszalagról sugároznák. Az újszegedi szövőgyárban több ötlettel, sokkal nagyobb gonddal foglalkoznak a versenv nyilvánosságával, mint korábban. Rájöttek arra, hogy nemcsak adminisztrációs munka ez. hanem elsősorban szép és rendkívül hasznos piolitikai feladat, s ekként élnek vele. Fehér Kálmán Kabát gomb nélkül Szeretek reggeli órákban iskolák környékén csatangolni. Kellemes a csivitelő gyerekcsapatok látványa, amint beáramlanak az iskolák kapuin. S rriég inkább, ha olyan modern, korszerű intézet elé tévedek, mint minap, a Béke utcában. Megtudtam, hogy az iskola nemrég készült el, tulaj dómképpen most szeptemberben vette teljesen birtokába a 638 kisdiák, a majd negyven főnyi pedagógusgárda. Világos-virágos folyosóin falba süllyesztett szekrények vannak; az utoai cipőknek, más felesleges holmiknak.' A tantermek tiszté k, jól felszereltek, ezekben ideális lehet tanulni s tanítani. A közpx>nti fűtésrendszer. s a hideg-melegvizes zuhanyozók is a higiénia, az egészséges nevelés garanciái. S máris kinőtte városrészi jellegét a Béke utcai iskola: a város valamennyi alapos középfoikú tanintézetének mintegy ezer p>edagógusa is idejár szakmai és ideológiai továbbképzésre. A szülők, s különböző vállalatok, táisadalmi szervek kézzel fogható patronálása máris kimutatható az iskolában; virágok, felszerelések, listákra, szerződésekbe foglalt munkafelajánlások tanúsítják a társa dal mi gondoskodást De néhány bosszantó körülmény mellett mégsem lehet szó nélkül elmenni. A Tolbuhin sugárúton van az autójavító műhely, amely nem rendelkezik elegendő parkoló hellyel. A javításra szánt gépkocsik ezért a Béke utcában várakoznak, állandóan megtömik az út mindkét oldalát, s a köztük szaladgáló járművek veszélyessé teszik a forgalmat. Lármát is csapnak, s a motorzajjal a benzinfüst is begomolyog a nyitott ablakú tantermekbe. Furcsa, hogy mindez egy iskola közvetlen szomszédságában s épülete előtt történik. Másik: az építéskor tönkrement a járda. Tízmillió forint körüli összeggel elkészült a korszerű iskola, de előtte ma sincs járda, s csak épp>on előtte nincs. A kavicsba, amivel a járda helyét feltöltötték, bokáig sülylyed a gyalogló, s inkább jár a parkírozott, füves területen. Nevetséges, hogy a gyerekek a kapun beérve levetik cipőiket, nehogy a parkettes termekbe vigyék az utca sarát, amit főleg közvetlen az iskola előtt szedhetnek össze. De most még hagyján, azonban mi lesz télen?... Vagy az építőknek kellett volna helyrcállítaniok, amit tönkre tettek, vagy pedig ezt a munkát is meg kellett volna tervezni. S még egy. Ha lemegy a nap és besötétedik, az iskola környékére valóban éji sötét borul. Pedig ilyenkor meg diákokkal, tanárokkal teli az épület. Gyér fényt árasztó lámpák lógnak az utca két végén, ezeknek világa azonban megsem közelíti az iskolát. S ha már az itt várakozó beteg autók tömegéről, s a bukdácsolást előidéző járdahiányról szó esett, a közvilágítás szükségessége különösképp>en szót érdemel. Apróságok-e vagy nem? Nekem. a szemlélődő városlakónak a felsorolt hibák nem apróságok, s nem i.s elhanyagolhatók. Hiszen kabátot sem gyártanak gomb nélkül s frakkhoz sem húznak strandpapucsot. Kondoros! János Vasarmu, .366. október 23. QÉL'MAGYARORSZAQ 9