Délmagyarország, 1966. október (56. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-21 / 249. szám

Közéletünk hírei A NÉMET KOMMUNISTA PÁRT KÜLDÖTTSÉGE HAZÁNKBAN A Magyar Szocialista Mun- küldöttséget Josef Ledwohn, káspárt Központi Bizottságé- a Német Kommunista Párt nak meghívására hazánkba Politikai Bizottságának tagérkezett a Német Kommu- ja, a Központi Bizottság titnista Párt küldöttsége. A kára vezeti. CSEHSZLOVÁK KERESKEDELMI KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN Az 1967. évi magyar—cseh- zetőjét, Frantisek Mares külszlovák kereskedelmi megál- kereskedelmi miniszterhelapodás megkötésére irányú- . . rsütörtökön foaadta ló tárgyalásokra csehszlovák lyeUest "UtonoKön wgaata kormánydelegáció érkezett dr- Mulató János kulkeresBudapestre. A delegáció ve- kedelmi miniszterhelyettes. A BOLGÁR MEZŐGAZDASÁGI KÜLDÖTTSÉG A PARLAMENTBEIN Fehér Lajos, az MSZMP kola Palagacsevnak, a BolPolitikai Bizottságának tag- gáf. Népköztársaság földmű. , .., velesugyi miniszterének veja, a Minisztertanács elnök- zetésével hazánkban tartózcsütörtökön helyettese csütörtökön a kodó bolgár Parlamentben fogadta a Ni- küldöttséget. mezőgazdasági KGST-ülésszak A KGST vegyipari állandó bizottsága október 11-től 17ig Berlinben megtartotta 26. ülésszakái A bizottság egyebek között a szerves szintézis-termékek, a szintétikus kaucsuk, a gumiabroncs és műszaki gumicikk, a fotóipari és gyógyszeripari színezék és közbensőtermék, a szervetlen termékek és textilsegédanyagok, valamint mosószerek előállítása terén folytatott együttműködés további elmélyítésének kérdéseivel foglalkozott Az ülésszakon jóváhagyták a bizottság 1967. évi szabványosítási munkatervét. (MTI) Gazdagodó együttműködés a szegedi és az újvidéki egyetem között Aláírták a jövő évi közös munkaprogramot A Szegedi József Attila Tudományegyetem és az Újvidéki Állami Egyetem között ez év májusában megkötött barátsági és együttműködési szerződés alapján a két felsőoktatási intézmény megbízottai kidolgozták az 1957. évre szóló közös munkatervet. A dokumentumot tegnap este dr. Szabó Zoltán akadémikus, a József Attila Tudományegyetem rektora és az újvidéki egyetem városunkban tartózkodó küldöttségének vezetője, dr. Ladiszlav Koncsar prorektor írták alá a szegedi egyetem rektori hivatalában. Az ünnepélyes aktuson részt vettek a jugoszláviából érkezett delegáció-, valamint a József Attila Tudományegyetem rektori tanácsának tagjai is. A munkaterv szerint 1967től megindítják és rendszeresítik a két egyetem életét tükröző kiadványok cseréjét. Ezt kiterjesztik a tanrendek, az oktatási programok, tantervek, évkönyvek, továbbá a tudományos kutatások eredményeit tartalmazó különböző írásos anyagok kölcsönös megküldésére. A baráti egyezménynek megfelelően rendszeressé teszik az oktatók cserelátogatásait, amelyeket előadások megtartásával kötnek össze. A referátumok, a kutatási eredmények ismertetésén túl oktatáspolitikai és oktatásmódszertani kérdéseket ölelnek majd fel. Tervezik, hogy különféle Jelentősebb rendezvényeikre. tanácskozásaira kölcsönösen meghívják a baráti egyetemek képviselőit. A két Intézmény vezetői támogatÍSomoevlné felvétele) Dr. Szabó Zoltán (jobbróD és dr. Ladlszlav Koncsar a közös munkaprogram aláírása után Darvast István ják az ifjúsági- és a dolgozók szervezeteinek fokozott együttműködését, többek között a hallgatócserét is. Meg kívánják szervezni például a földrajz szakos növendékek közös terepgyakorlatát. Lehetőséget kívánnak teremteni a kutatási programok kicserélésére és az adott keretek között a kutatómunka összehangolására is. Tanácskozik az európai költők nemzetközi konferenciája Egész napos tanácskozással folytatódott csütörtökön az európai költők nemzetközi konferenciája. Két téma került ezúttal napirendre: hogyan tükrözi a ma költészete korunk társadalmi valóságát, továbbá, miképpen nyilvánulnak meg — részint önállóan, részint p>edig egymásra hatásukban — a hagyományos és a modern kifejezési formák napjaink lírájában. Dr. Nagy Péter irodalomtörténész elnökölt a délelőtti ülésen, amelyen így alakult a felszólalók sora: Forbáth Imre csehszlovákiai magyar író, Miron Radu Paraschivescu Romániából, a svéd Artúr Lundkvist, a francia Guillevic, Simon István, Dora Teitelboim — Franciaországban élő jiddis költőnő — majd Boldizsár Iván, s végül ez olasz küldöttségből Angelo Matacchiera. Sok szempontú elemzését és megvilágítását adták a költészet és a költők társadalmi jelentőségének a témában felszólaló külföldi és magyar küldöttek. A költők nemcsak saját népükhöz szólnak anyanyelvükön, hanem a műfordítók jóvoltából párbeszédre léphetnek. Ezt a gondolatat erősítették meg Artúr Lundkvist szavai is: egy-egy nép költészetének, ha az igazán értékes költészetté akar válni, nemcsak nemzetinek kell lennie, hanem fő tartalmában nemzetközinek, egyetemesnek is. A távlatot az egyik felszólaló így csillantotta fel tömör fogalmazásban: „Hiszek az emberiség felemelkedésében, a boldog jövőhöz vivő egymásra találásban, amely olyan kart hoz számunkra, amelyben minden nép szellemi hagyatéka. kulturális kincse az egész emberiség kincsévé válik, mindenkinek javát szolgálja". Érdekes fejezete volt a véleménycserének a költészet, egyáltalán az irodalom szélesedő, új formákat öltő útja a közönség, a társadalom felé. Nevezetesen a modern tömegközlési eszközök, a rádió a film, a televízió lehetőségei, amelyekkel élve óriási tömegek szellemi táplálékává tehető minden író és költő alkotása, mégpedig az emberek művelődésre fordítható szabad idejének nagyon is ésszerű kihasználásával. A délutáni ülésen Simon István elnökölt, Kassák Lajos, Alekszander Gerov, Ungvári Tamás, R adó György, Alekszej Szurkov, majd Vihar Béla. Zvonimir Golob horvát költő és Cs. Szabó Béla voltak a felszólalók. A felszólalók rámutattak arra, hogy a költőknek, ha valóban költő két úr szolgálatában kell állania. És ez a két dolog: az igazság és az anyanyelv, öreg hiba lenne azt gondolni, hogy a költészet a szavakkal való bűvészkedéstől, a minél nyakatekertebb kifejezés-tenyészettől lesz modern. Az a modern vers, amelyet megért a modern kor embere, mert az ő életéről, gondjairól, érzéseiről, vágyairól szól megfogalmazásában, kifejezéseiben olyan értelmesen, mint amilyen mély értelme van ezeknek a megverselni kívánt tartalmaiknak. Békés egymás mellett élés — nemzeti függetlenség A

kik sokat foglalkoznak a kérdéssel azt hihetnék, hogy a békés egymás mellett élés politikáját és annak a nemzeti függetlenségi mozgalmakkal való összefüggését már nem kell magyarázni: a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy nem így van. Nemcsak ellenlábasainkkal kell vitatkoznunk, hanem állandóan újabb és újabb magyarázatra szorul a kérdés a kommunista mozgalom és általában a haladó emberek körében is. Az ellenvetések az egyik és a másik oldalról természetesen mások, ez azonban nem változtat azon, hogy a kérdésre újból és újból viszsza kell térnünk. A burzsoázia egy része ma már többször nyilatkozik ügy, hogy egyetért a békés egymás mellett élés politikájával, de rendszerint hozzáteszi azt is. hogy véleménye szerint ez a politika kizárja a nemzeti függetlenségi mozgalmak támogatását. A békés egymás mellett élésen mindössze és legfeljebb annyit ért, hogy nem akar fegyveres konfliktust az Atlanti Szövetség és a Varsói Szerződés országai között, mert ez egyenlő lenne a tömegpusztító fegyverekkel megvívott világháborúval. A kommunista mozgalom egyes köreiben ezzel szemben azt a nézetet vallják, hogy a békés egymás mellett élés politikája egyértelmű a nemzeti függetlenségi mozgalmak támogatásáról való lemondással, azaz, végeredményben a megalkuvás politikája. A burzsoázia esetében a békés egymás mellett élés politikájának meghamisítást kísérleteiről van szó, azaz arról, hogy a világ országai legjobb esetben úgy éljenek együtt, ahogyan ma vannak, vagyis az egész világon megtorpanjon a szocialista forradalom lendülete, a nemzeti függetlenségi mozgalom terjedése megrekedjen. A második esetben arról van szó, hogy egyes kommunisták, s azok csoportjai képtelenek megérteni, vagy — mert nem tudnak szabadulni a dogmatikus gondolkodástól — nem fogadják el a békés egymás mellett élés politikáját. Mondanunk sem kell; az első esetben tudatos a hamisítás. Azt is hozzátehetjük, hogy a burzsoáziától nem is várható más. A hamisításra szüksége van, hogy legalább ezzel a kétes és átlátszó módszerrel igazolhassa a gyarmatosítás, a neokolonializmus, a nemzeti függetlenségi harcok elleni fegyveres fellépés és a más államok belügyeibe való beavatkozás politikáját. Az egyes kommunisták által képviselt, s előbb említett nézetet veszélytelennek szintén nem minősíthetjük, ugyanis a demagógiának, az álforradalmiságnak, a kalandorkodásnak ad segítséget. Ahol termékeny talajra hull, ott nem segíti, hanem hátráltatja a nemzeti függetlenségi harcot mert elszigeteli a szabadságukért küzdő népeket legfőbb támaszuktól, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás fő erőitől, a szocialista országoktól. M

té a több mint egy évtizeddel ezelőtt lezajlott bandungi értekezlet és az államok közötti viszony ott elfogadott öt alapelve, a Puncsa Sila is állást foglalt a népek nemzeti függetlensége, a határok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás mellett, és kimondotta: egyetlen nép sem korlátozható abban, hogy maga válassza meg állami és társadalmi berendezkedését. A szocialista országok melegen üdvözölték a bandungi értekezlet határozatait, mert ezek az elvek teljes mértékben összhangban vannak a békés egymás mellett élés politikájával. Összhangban vannak, de nem merítik ki annak teljes tartalmát. Az mélyebb, szélesebb az öt bandungi elvnél. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikája Lenintől származik és tudományos alapokon nyugszik. Kiinduló pontja az, hogv mivel a szocialista forradalom nem győz egyszerre az egész világon és a forradalmat egyetlen népre sem lehet kívülről rákényszeríteni, a különböző társadalmi rendszerű országok előreláthatólag hosszabb időn át léteznek majd egymás mellett. Minthogy pedig a párhuzamos létezés nem lehet az állandó háború állapota, békének kell lenni. Ez mind a győztes szocializmusnak, mind a még tőkés rendszerben élő pépeknek érdeke. A győztes szocialista forradalom — egyebek között — a nemzetiségi kérdésnek a történelemben első valódi megoldásával példát adott a függetlenségükért küzdő népeknek, azóta pedig tettekkel fejezi ki szolidaritását irántuk. A békés eqvmás mellett élés ma a nemzetközi osztályharc egyik formája. Erősíti a haladás, a szocializmus pozícióit és így állandóan közelebb hozza a nemzeti függetlenségnek a gyarmatosítás, a szocializmusnak a kapitalizmus feletti világméretű győzelmét. A béljés egymás mellett élés politikája államközi viszonyra vonatkozik és azt jelenti, hogy az államok tudomásul veszik egymást úgy, ahogy vannak, tudomásul veszik azt a kormányt, amely a másik országban hatalmon van. Hogy a társadalmi rendszer milyen, az kizárólag az adott ország lakosságára tartozik és teljes mértékben belügy. A szocialista országok következetesed tartják magukat ehhez az állásponthoz, aa imperialisták viszont, éppen a békés egymás mellett élésre való hivatkozással szegik meg magát a békés egymás mellett élést. Jogot formálnak arra, hogy meghal tározzák, milyen legyen a társadalmi rend abban az országban, amellyel „hajlandók"1 együtt élni, sőt, be Is avatkoznak annak érdekében, hogy egyes országokban megteremtsék az amerikai értelmezésű együttélés belpolitikai feltételeit. Másfelől nemegyszer halljuk tőlük, hogy fenn kell tartani a világon a status quot. Ezen azt értik, hogy a gyarmatok maradjanak gyarmatok, a befolyási övezetek befolyási övezetek, és a kapitalizmus maradjon kapitalizmus ott, ahol még uralkodik, ök tehát beavatkoznak a maguk érdekében, a népeknek viszont meg akarják tiltani; hogy cselekedjenek saját hazájukban, a saját érdekükben. É

S ami még ennél is furcsább, és tűrhetetlenebb; az imperialista országok. elsősorban az Amerikai Egyesült Államok nem átallanak a Szovjetuniótól és a szocialista országoktól kérni garanciát arra, hogy a status quo a világon nem változik. így tehát a Szovjetuniótól és a szocialista országoktól akarnak biztosítékot kapni arra, hogy sehol a világon nem lesz nemzeti függetlenségi harcJ és szocialista forradalom. Az imperialisták tehát nem ismerik el, hogy a népek maguk vívják nemzeti függetlenségi harcukat, maguk csinálják a társadalmi forradalmat. Tudlak ezt. de nem ismerik el, mert úgy vélik, elfogndhatóbbá teszik a közvélemény előtt a belügyekbe való imperialista beavatkozást, a haladó mozgalmak elleni fegyveres fellérést, ha propagandájukban arra hivatkoznak, hogy egy másik hatalom külső beavatkozása ellen nyújtanak védelmet. A békés egymás mellett élés lenini politikájából épp ennek a fordítottja következik. A kommunisták azon a nézeten vannak hogy a történelmet senkinek nincs joga megállítani. Elutasítanak mindenféle politikai és társadalmi status quot abban az értelemben, ahogyan azt az imperialisták felfogják. Az osztálválláspontból az következik, hogy a szocializmus és a nemzeti függetlenség erői egy tapodtat sem adnak fel a már elfoglalt állásaikból és nem mennek bele abba sem, hogy a kapitalista rendszer, a gyarmatosítás a status quo címén védelmezni próbálja a maga osztályállásait és meggátolja a népeket abban, hogy éljenek elidegeníthetetlen jogaikkal. A békés egymás mellett élés politikája magában foglalja a bandungi értekezleten elfogadott öt alapelvet, a Pancsa Silát, azaz a népeknek a szuverenitáshoz, belügyeik önálló intézéséhez és társadalmi rendszerük szabad megválasztásához való jogát. A Szovjetunió és a többi szocialista ország küzd azért, hogy rákényszerítse az Imperialistákra a békés egymás mellett élésnek e teljes és egyedül helyes értelmezését. Emellett a szocialista országok nem titkolják, hogy nemcsak erkölcsileg, de cselekvőleg is szolidaritást vállalnak a nemzeti függetlenségükért küzdő népekkel. Sohasem avatkoznak azonban abba, hogy a függetlenné vált népek milyen társadalmi rendszert választanak. Ha úgy döntenek, hogy a fejlődés nem kapitalista útjára lépnek, megadják nekik ehhez a tőlük telhető anyagi és erkölcsi segítséget. 4

békés egymás mellett élés politikájának fő célja egy harmadik világháború katasztrófájának a két világrendszer nukleáris és termonukleáris fegyverekkel megvívott háborújának megakadályozása; a béke. az általános és teljes leszerelés. Ilyen háború közepette sem nemzeti függetlenségről, sem békés gyarapodásról nem lehetne szó. E veszély kiküszöbölése és a békés egymás mellett élés politikájának érvényesülése tehát a legkedvezőbb feltételeket teremti a népek nemzeti függetlenségi harca számára. Mi sem bizonyítja ezt iofcban, mint az. hogy a második világháború után. a szocialista világrendszer létreiöt.lének és az erőviszonyok fokozatos eltolódásának hatására, alapvétőjéé a békés egvmás mellett élés viszonyai között győzött suk nép füeeetlensőgi harca és széthullott a gyarmati rendszer. télitek, 1966. október Zl. OéL-MAGíAHURiÁAQ 3 t